Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

Tlsonta körül II panaszok után biztató jelek A Visontai Hőerőmű és Bá­nya építkezése körül nem egyöntetű az emberek véle­ménye. Kellemes perceket okoz, amikor hallják, hogy egy-egv rekord született, hogy itt épült fel az ország legma­gasabb betonkéménye, emel­lett azonban változatlan erős­séggel zajlanak a viták a környező termelőszövetkeze­tekkel, amelyek hatalmas te­rületeket adnak az építkezés céljára, s amellett úgy érzik, ezeknek a szőlőknek, földek­nek ellenértékét nem kapják meg, bár hangsúlyozzák, meg­értik az építkezés szükséges­ségét, s hogy népgazdasági cé­lok vezetik azokat, akik újabb és újabb területeket kérnek a bánya és erőmű számára. Eddig legfőképp a viták do­mináltak. s igen elmérgesedett a helyzet a környékbeli ter­melőszövetkezetekkel. Mosta­nában azonban már ha apró, de kedvező jeleit is találhat­juk annak, hogy a hatalmas mű építői igyekeznek figye­lembe vermi a környékbeli falvak, termelőszövetkezetek érdekeit és segítenek Visenta környékének gazdasági, politikai és kultu­rális átalakításában. A legkö­zelebbi szomszédban, Visontán a közös gazdaságtól eddig 50 hold szőlőt és 25 hold szántót igényelt az ország legnagyobb építkezése, de e veszteség mel­lett elmondták, hogy gépeket kaptak víztároló építéséhez, amellyel a szőlőoltványokhoz biztosíthatják a vizet, szakem­bereket, nagy erejű gépeket kaptak ahhoz is, hogy a ho­250 éves söröspalackok A brit szigeteket ostromló hullámok a közelmúltban ti­zenkét zöld színű söröspalac­kot vetettek partra. A szokat­lan alakú, kis demizsonokra emlékeztető palackokat szak­értők vizsgálták meg és meg­állapították, hogy legalább 250 évvel ezelőtt gyártották. Tar­talmuk erős, nehéz sör volt, amely még most, egy negyed­évezred múltán is élvezhető­nek bizonyult. mok- és kőbányájuk fölül ki­termelhessék a meddőt. A nem messze levő domosz- lóiaktól követ vásárolnak Vi- sonta építői, s ezzel járulnak hozzá, hogy a szövetkezeti tag­ság több munkaalkalmat talál­jon és jövedelmük növeked­jék. A márkázlak arra vár­nak, hogy a nagy víztároló el­készüljön, s akkor 850 ezer köbméternyi víz áll rendelke­zésükre, hogy az aszály pusz­títását ellensúlyozzák, földjeik termőképességét növeljék. Most azonban még sok gondol okoz, hogy új telepítésű szőlők is ke­rülnek az építkezés területé­re és nagyon nehéz lesz meg­magyarázni azoknak a gazdák­nak, akik a 16 holdnyi háztáji szőlőt telepítették, hogy újból vágjanak neki a munkának, ez­úttal más helyen, mert szőlő­jüket rövidesen meddő borítja majd. Mindenesetre a korábbi helyzethez képest enyhült a feszültség a nagy építkezés és a környező falvak közös gaz­daságai. lakói között. Jó len­ne, ha az elkövetkezendő idők­ben még jobban figyelembe vennék a környékbeli termelő- szövetkezetek jogos érdekeit, s ez a segítőkészség lenne jel­lemző a korábbi elvadult vi­ták helyett. Éj tejfelvásárlási árak A tejfelvásárlás legújabb ár- és szerződéskötésd rend­szere 1968. január 1-ón lép életbe. Az új árakról beszélgetett tudósítónk Herceg Imrével, a Budapest és Vidéké Tejipari Vállalat gyöngyösi tejüzemé­nek vezetőjével. — A tisztán kezelt és fejt tej után eddig is — ha gümű- kórmentas volt, — felárat fi­zettünk. A jövőbén még job­ban differenciáljuk az árakat a tej tisztasága alapján. Az új árak csupán az első és a má­sodosztályú tejre vannak meg­állapítva. Az első osztályú tejért télen 3,30 forintot, a má­sodosztályúért 3,25 forintot fi­zetünk. Nyári időszakban pe­dig 3,05, illetve 2,95 forintot fizetünk. Vsemi talnUtoxások Az első útlevél-nyertes HUSZONNYOLC ÉVES fia­talember. Meglepődik. amikor az újságíróval találkozik: azt mondja, hogy egyszer már „téma'’ volt A megyei lapba „betelték” a nevét. Aztán visszapergeti a kö­zelmúlt eseményeit. Lőrinci­ben e Mátra vidéki Hőerő­mű kultúrotthonában volt a szerencsés húzás, amikor az ő számait emelték ki a sok közül. Jól emlékszik rá, meg­jegyezte, akárcsak a születési idejét, 12 446. Ogy véli, hogy el sem felejti. Az ötjegyű szám — ingye­nes utazásra jogosítja a Szov­jetunióba. A tizenegy napos kirándulással a KISZ jutal­mazta — .társaival együtt — a jó mozgalmi munkáért. Tagságát tíz évvel ezelőtt keltezték, annak idején Ró- zsaszentmártonban alapítója volt az első alapszervezetnek. Aztán beválasztották a veze­tőségbe. Ma Petőflbányán is tisztségviselő: szervező titká­ra a gépüzemi fiataloknak. Fáczén Géza büszkén újsá­golja, hogy 230 tagú alapszer­vezetben dolgozik. Ipari ta­nulókat iránnyit, nevel, tár­sadalmi munkákat vezet, va­lamennyien régen túlteljesí­tették már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év fordulójának tiszteletére tett vállalásokat. Üzemében hét ifibrigádot tartanak számon, csupa olyan kis csapatot, amely nap nap után becsü­lettel végzi feladatát, jó pél­dával jár az élen. Egyébként villanyszerelő — magyarázza — 1955-től van a „trösztnél”, a Mátraalji Szénbányáknál. Itt kezdte a tanulóéveit, s itt is vált szak­mája alaposabb ismerőjévé. Az idei évet különösen sike­resnek tartja, sőt az eddigi legsikeresebbnek, mivel a nyáron érettségizett, most meg azt az útlevelet kapja. Igaz, hogy egyszer már kü,földön is járt, a vállalat dolgozóival eljutott az NDK- ba — ám jóformán még az országot, a hazai földet sem Ismeri. A megyén túl alig- alig utazott eddig, érthető örömmel fogadta hát a nem mindennapi lehetőséget, azt, hogy Moszkvát, Leningrádot is megláthatja rövidesen. Nos. természetesen boldog a családja is, annak minden tagja legalább annyira izga­tott, kíváncsi, — mint az út­levélnyertes Géza. APJA — NYUG DU AS BÁ­NYÁSZ — valamikor már volt a Szovjetunióban. Kato­naként, s sebesülten tért vissza. A fiának — reméli, . hiszi az „öreg” — nálánál sokkal több, sz-’bb élmény­ben lesz majd r. ze. Biztat­ja is, hogy nézzen szét ala­posan, mert csak úgy tud majd sok érdeke et mesélni idehaza! Még elég messzi az utazás időpontja — ilyenkor külö­nösen lassan telnek a napok —, Fáczán Géza még megyei útitársait sem ismeri, csupán a hatvani gimnazistáról hal­lott, ám a járásban, a gép­üzemi alapszervezetben már a visszaérkezését várják. Él­ménybeszámolót emlegetnek, itt is, ott is előadások meg­tartására kérik. Mosolyogva, készségesen ígér — csak hát végre kijusson a Szovjet­unióba! Régóta készülődik. Iskolá­ban szerzett orosz nyelvtu­dását most az öccse szótárá­ból, könyvéből igyekszik fel­frissíteni, megerősíteni, hogy — ha kissé „pötyögve” is, de — megértesse magát, beszél­getni tudjon a testvémép fia­taljaival. A GAZDAG MÜSORÜ, szí­nes programú jubileumi ün­nepségekről, az évfordulót köszöntő hatalmas országról, a Lenin mauzóleumról, a Vörös Térről, a Lomonoszov Egyetemről álmodik éjsza­kánként, s — mondani sem kell — türelmetlenül sür­geti az időt. A járásban, az üzemben azt mondják, hogy jobb hely­re nem kerülhetett volna a jutalom-útlevél. Ezt az ide­gennek, néhány perces be­szélgetés után sem nehéz el­hinnie™ (gyón!) mint a falusi ifjúság munkale­hetőségeiről szóló 2029/1967. számú határozatában szabja meg a fő feladatokat: — a szakmunkásképzésben a továbbtanulási lehetőségek bő­vítését, — gyorsa tani kell a középis­kolai rendszer szerkezetének átalakulását, a gimnáziumok terhére a megfelelő szakközép- iskolák fejlesztését, — 4—6 órás foglalkoztatás kiterjesztését. T anácsaink feladata a kö­zös tanerő- és tante­rem-gazdálkodás érvényre jut­tatásával a fenti célok megva­lósításának elősegítése, továb­bá a szakmunkásképzés és el­helyezés összhangja érdekében — a fiú-lány arányok meg­határozása, — valamint a szakközépis­kolai és szakmunkástanuló intézetbe történő beiskolázás összehangolása, — a szakképzetlen fiatalok 4 órás foglalkoztatásának elő­segítése. A nők foglalkoztatása terü­letenként és összességében — különösképp a munkára jelent­kező nagyszámú, szakképzett­séggel nem rendelkezők miatt — problematikus. A nők foglalkoztatásának elősegítése érdekében tanácsi feladat: — feltárni a nők részére al­kalmas munkahelyeket, — a szakképzés fokozása (jelenleg pl. a szakmunkás ta­nulók csak kb. 23 százaléka leány), — rész- és bedolgozói fog­lalkoztatás elősegítése. A bedolgozói forma kiszéle­sítését mind gazdasági, mind munkaerő-gazdálkodási szem­pontból helyesnek és célszerű­nek tartjuk. Ennek érdekében szükséges az eddigi kötöttsé- Hsk megszüntetése, mint pl.: — csak arra külön kijelölt vállalat foglalkoztathat bedol­gozót, — teljesítmény-, illetve ke­reseti szint meghatározása, stb. Meg kell jegyeznünk, hogy ez ideig a bedolgozók sem nyereségrészesedésben, sem fi­zetett szabadságban nem ré­szesültek. Az új rendelkezések egyes munkajogi kérdéseket a követelményeknek megfelelően szabályozzák. A csökkent munkaképessé- güek foglalkoztatása tárgyá­ban fontos rendelkezéseket tartalmaz a 2014/1967. számú kormányhatározat, valamint a miniszteri végrehajtási rende­let. A rendelet hatálya kiterjed azokra a vállalatoknál munka- viszonyban álló, csökkent munkaképességű dolgozókra, akik egészségi állapotuk rom­lásából eredő munkaképesség- csökkenésük miatt munkahe­lyükön teljes értékű munka végzésére alkalmatlanokká váltak, de öregségi és rokkant­sági nyugdíjra még nem jogo­sultak. B vállalatok a munkavi­szonyban álló, de jelen­legi munkahelyükön racionáli­san nem foglalkoztatható, csökkent munkaképességű dol­gozókat kötelesek elsősorban a vállalaton belül rehabilitálni (vállalaton belül más. megfele­lő munkahelyre, esetleg más vállalathoz áthelyezni, más munkavégzésre betanítani, szükség esetén külön üzem­részben, vagy ahol mód van bedolgozói munkaviszony for­májában foglalkoztatni). A csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációjának elősegítése, a területen folyó rehabilitációs munka koordi­nálása, az ezzel kapcsolatos vállalati feladatok ellenőrzése és támogatása, valamint a cél­szerűen nem foglalkoztatható csökkent munkaképességúekről történő gondoskodás az illeté­kes tanácsok feladatát (vb egészségügyi és munkaügyi, stb., szakigazgatási szervei) képezi. A rehabilitálást egyrészt a már működő más álami és ta­nácsi vállalatoknál, másrészt — a bedolgozói tevékenység fejlesztésével, — több vállalat együttműkö­désében szervezett közös mun­kahelyek működtetésével, — célvállalatok, célszövetke­zetek létrehozásával, fejleszté­sével, — szociális foglalkoztatók létesítésével, továbbfejlesztésé­vel kell biztosítani. R zok a vállalatok, ame­lyek az eddigieket lé­nyegesen meghaladó mérték­ben oldják meg a csökkent munkaképeségüek foglalkozta­tását, a költségek részbeni, vagy egészbeni megtérítésére támogatást kaphatnak. A re­habilitáció elősegítése anyagi támogatását a fővárosi, me­gyei, megyei jogú városi, járá­si, járási jogú városi tanácsok­nak 1968. január 1-től a ren­delkezésükre álló fejlesztési alapból kell biztosítaniuk. Azokról a csökkent munka- képességű dolgozókról, akik egészségi állapotuk miatt csök­kent munkaképességűek szá­mára fenntartott munkahelye­ken rehabilitáció alá már nem vonhatók, rendszeres pénzben' segélyezés útján kell gondos­kodni. A segélyezés formái: — átmeneti segély, — rendszeres szociális jára­dék. — rendszeres szociális se­gély. A végrehajtási rendelet té­telesen szabályozza, milyen körülmények (kor. munkaké­pesség-csökkenés) között lehet egyes szociálpolitikai intézke­déseket alkalmazni. E szociál­politikai feladatok ellátása a csökkent munkaképességű dol­gozók állandó lakóhelye sze­rint illetékes járási, járási jo­gú városi tanács vb egészség- ügyi, munkaügyi és pénzügy' szakigazgatási szerveire hárul. A gazdaságirányítás új rend­szerében is tanácsi szerveink fontos feladatát képezi a mun­kaerő tervszerű, a népgazda­ságé és helyi érdekekkel össz­hangban álló elosztásának a munkaerő-közvetítés útján tör­ténő befolyásolása. E tevékenységgel elő kell segíteni: — a munkára jelentkezettek elhelyezését, — a vállalatok munkaerő­szükségletének kielégitését A terület munkaerő-helyze­tétől függően a megyei tanács vb-elnöke kötelező munkaerő­közvetítést rendelhet el: — a megye területén levő valamennyi vállalatra és mun­kakörre, — egyes meghatározott terü­letre (pl. járás), helységekre, vállalatokra vagy munkakör­re. Fontos rendelkezés: munka- közvetítés útján betölthető munkakörben közvetítés nél­kül létesített munkaviszony érvénytelen. Fentiekben a munkaerő-gaz­dálkodással kapcsolatos fonto­sabb feladatokat igyekeztünk vázolni. E feladatok ellátása alapos helyi ismereteket, a gaz- daságpol'tikai célkitűzések, s azok a munkaerővel való ösz- szefüggéseinek elemzését kí­vánja meg. Tanácsi szerveink e téren végzett színvonalas munkája elősegíti az egyéni és társa­dalmi érdekek összhangját, népgazdaságunk továbbfejlő­dését Dr. Görgényi Gyula Ismerkedtünk az üt törvényekkel Miért kellett a termelőszövetkezeti törvény? í. Kétségtelen, hogy az 1959. évi 7-es számú törvény­erejű rendeletben, s azóta számos egyéb jogszabályban is vannak rendkívül fontos rendelkezések, maradandó élvek a nagyüzemi társasgazdálkodásról. Mindezek a jogszabá­lyok elősegítették annak idején a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését, majd pedig a fiatal termelőszövetkeze­tek fejlődését, erősödését a kezdeti időszakban. Vitathatat­lan azonban az is, hogy az utóbbi évekbn a jogalkotás él* maradt a termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladása mö­gött. A tsz-ek többsége gyorsan kinőtte az említett jogsza­bályok adta kereteket, s az a helyzet állt elő, hogy maguk a rendeletek váltak már bizonyos szempontból a további fejlődés akadályává. A termelőszövetkezetek működésében és gazdálkodásában, — különösen a legutóbbi évek folya­mán — számos, igen lényeges új vonás jelentkezett és erő­södött meg. Az élet egyre sürgetőbben követélte a régeb­bitől eltérő, az új követelményeknek megfelelő, korszérű szabályozást. Annál is inkább nagy szükség volt erre. mert gazdaságirányítási rendszerünk reformja során, pártunk Központi Bizottságának kezdeményezésére, a kormány a legutóbbi két esztendőben több, igen nagy horderejű agrár­politikai intézkedést tett. A termelőszövetkezeti törvény pontosan meghatározza a tsz-ek' helyét a népgazdaságban, az új mechanizmus kö­rülményei között, elhárítja az akadályokat a termelőszö­vetkezetek eredményes, önálló vállalati gazdálkodásának útjából. A működéssel, a gazdálkodással, a szervezeti élet­tel kapcsolatos jogviszonyokat, s az intézmények rendjét úgy állapítja meg, hogy erősíti és továbbfejleszti a szocia­lista termelési viszonyokat. Számol azokkal a várható vál­tozásokkal is, amelyek a tsz-ek működésében és gazdálko­dásában, a gazdaságirányítás reformja nyomán bekövet­kezhetnek. A törvénynek az eddigi szabályozással szemben lénye­ges eltérést mutató egyik fő rendelkezése az, amely megha­tározza a termelőszövetkezet fogalmát. Kimondja, hogy a termelőszövetkezet a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása útján létrehozott, szocialista nagyüzem, amely ön­álló, vállalatszerű gazdálkodást folytat, s egyben a paraszt­ság társadalmi szervezete is. Ebből következik, hogy veze­tésében és egész működésében az eddiginél következete­sebben kell érvényesülnie a szövetkezeti demokrácia és a vállalatszerű gazdálkodás sajátos egységének. A tagság rendelkezik a közös vagyonnal — hiszen a termelőszövet­kezet nem másoké, hanem a tagoké —, maga alakítja ki belső igazgatási rendjét, a jogszabályok keretei között a tsz szervezeti felépítését, s természetesen saját maga vá­lasztja, bízza meg, vagy jelöli ki a tsz vezetőit. A szövet­kezeti demokrácia teljességéhez azonban hozzátartozik az is. hogy a tagok kötelesek is végrehajtani az előbb vázolt elvek szerint meghatározott szabályokat és a tsz vezetői­nek rendelkezéseit. Alapvető változást jelent a törvénynek az a rendelke­zése, hogy a termelőszövetkezeti tagok munkadíját, az alkalmazottak alapmunkabérét, továbbá az elhasznált for­góeszközök értékét, az értékcsökkenési leírást és a földjá­radékot, termelési költségként kell elszámolni. Igen nagy horderejű az is, hogy a törvény kimondja: háztáji föld illet meg minden tagot, aki teljesíti a termelőszövetkezet által előírt munkaminimumot. Egyik leglényegesebb alap­elve a törvénynek, hogy a háztáji és a közös gazdaság szer­ves egység, közöttük sokrétű, kölcsönös együttműködési célszerű kifejleszteni. A termelőszövetkezeti törvény úgynevezett keret-tör­vény. Nem szabályoz tehát mindent részletekbe menően hanem tág lehetőséget ad ahhoz, hogy a termelőszövetke­zetek maguk rendezzék belső működésüket, sajátosságaik­nak, adottságaiknak és szükségleteiknek megfelelően. Ez­által jelentékenyen növekszik a saját alapszabály szerepe, szűkebb térre szorulnak, vagy csupán iránymutató javas­lat jellegűvé válnak a végrehajtási rendelkezések. A tsz- törvér.y lehetőséget ad a vezetés színvonalának javítására, s arra is. hogy a tagság teljes mértékben éljen jogaival, mindezek révén kiteljesedjék a szövetkezeti demokrácia. G. P. (Folytatjuk) Legalább a gépre A város alapítójáról nem­rég utcát neveztek el Gyön­gyösön. Azt képzelhetnénk, hogy a város egyik legszebb utcája kapta meg Róbert Ká­roly nevét. Ez tévedés. A ma is még sztyeppére ha­sonlító, széles földsávnak semmi köze az utca elneve­zéshez. Csupán a két oldalán sorakozó modern házak mu­tatják, hogy nem a hajdan volt pusztára tévedt a gya­nútlan idegen, ha valami ok­nál errefelé vetődik. Ennek az utcának nevezett földsávnak mégis nagy a for- ga Ima. Tengelyében ugyanis ott terpeszkedik a TEFU-te- lep, amit az innen származó állandó nagy zaj miatt, szel­lemesen, kissé gúnyosan: Pa­csirta-telepnek nevezett cl a gyöngyösi népnyelv. Hatal­mas teherautók, nyerges von­tatók és autóbuszok jönnek- mennek, zörögnek-dübörög- nck itt éjjel és nappal. Ha az eső feláztatja a ta­lajt, a Róbert Károly utca nyúlós sarában elakad a be- hemót gépkocsikolosszus. A sofőr ilyenkor leizzad a volán mellett, mert legalább egy fél óráig kell küszködnie a sárral, míg valahogy a kere­kek által felszántott talajon szilárdabb réteget foghat meg a gumiabroncs. Hörög a motor, csúszik a hatalmas test a nyálkás la­tyakban — küzdelem ez a javából. Kimenetele ugyan nem kétséges, hiszen előbb vagy utóbb úgyis a gépet gondozatna... irányító ember győz. De — milyen áron? Hogy az éjjel — mondjuk 11 órakor — kezdődő fülre­pesztő „hangverseny” az egész környéket felveri ál­mából. és az erkélyeken dü­hös, álmos szemű emberek mondanak véleményt a gép­kocsivezetőkről, sőt: más ve­zetőkről is. mert a sarat nem veszik figyelembe, mindez talán még elmegy. Valahogy „megszoktuk” már. hogy az egymás iránti figyelmesség nem tartozik a legerősebb tulajdonságaink közé. Csiná­lok, amit csinálok, kinek mi köze hozzá: valami ilyenféle elv alapján szokás nálunk fittyet hányni ember- és la­kótársakra. De ha már embertársaira nincs tekintettel a gépkocsi vezetője, legalább a gépre gondolhatna. Mennyi kárt tesz a motorban a félórákon át tartó erőltetés, csúszkálás a sárban. Ha csak száz mé­terrel tenne meg több utat, egy kis kerülővel simán el­juthatna a Pacsirta-telepre. Semmi sem indokolja, hog- nekivágjon az úttalan Róber' Károly út terep akadályánál Legalább a génét sajnálha' ná a gép vezetője. (—ár) S&msm,3 1967. október 18., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents