Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-02 / 207. szám

_______________1 A múmia közbeszól Magyar bűnügyi filmkomédia Kis ország vagyunk — s nem te oJy gazdag — nem telik nekünk Fantomasra, de még egy karcsú Belphegorra sem. Krimit szerető közönségünk­nek így meg kell elégednie egy ráncos múmiával. Hogy ez a múmia sem igazi, azt még jó szívvel elviselnénk, de saj­nos . nem igazi itt a krimi, sőt még a komédia sem. Oláh Gábor írta és rendezte te ezt az új magyar filmet. Gondolom, azzal a szándékkal, hogy valutát spórolva import­helyettesítő hazai izgalmakkal és. egyben humorral is szol­gáljon a közönségnek. Kár, hogy elakadt valahol ez a szándék, így a közönség nem kapott 6e humort, se izgal­makat. Még az sem adatott meg a film nézőinek, hogy a képek pergése közben kombinálja­nak, részt vegyenek a bűnügyi történetet kísérő - logikai já­tékban. Azt ugyan nem állí­tom, hogy a logika teljesen hiányzott ebből a filmből. Ha tankönyv formájában is, de je­len volt, láthattuk valameny- líjrlen — a múmiát szerető diáklány tartotta a kezében. :E balsikerű film után köny- nyű lenne most mentségeket keresni: a rendezőnek ez az első nagy játékfilmje, s vég­eredményben igencsak bonyo­lult, nehéz témához nyúlt: iz­galmat. humort, s egyben a krimifilmek paródiáját is ad­ni egyszerre nehéz és tisztelet­re méltó feladat. Mentségek felsorolása azon­ban nem méltó a művészethez, elsősorban maguk az alkotók tiltakoznának ellene. Ezért a különböző indoklások helyett summázva írjuk: rossz fűmet láttunk és sajnáljuk, hogy ez lett belőle, hogy így sikerült De nemcsak a filmen keser- günk, őszintén sajnáljuk a hiá­ba elpufogtatott jó poénokat, a céltalanul bedobott ötleteket, •melyek bár gyors egymás­utánban követték egymást, szétestek darabokra — snit­tekre —, mert hiányzott az epizódokat összetartó elképze­lés, hiányzott a film alapgon­dolata. Pedig halványan ott volt a filmben egy kibontásra váró gondolatféle, kár, hogy a nagy hajszában ezt elvesztette a for­gatókönyvíró, de nem találta meg a rendező sem. Az Ösz- bajuszosra, a detektívfelügyelő- re és munkatársaira főleg mód­szereik paródiájára gondolok elsősorban. Ezt kellett volna bátran és ötletesen filmmé ke­rekíteni. A filmen túl hadd vitázzak egyik hetilapunk kritikusával is, aki egyébként nagyon szel­lemes és igaz bíráló soraiban feltette a kérdést: nem kel- lene-e végre abbahagyni a kí­sérletezést a bűnügyi film ha­zai előállítására? Nem hiszem, hogy ez lenne az egyedül jár­ható út. Helyette inkább biz­tatnám a magyar filmgyártást: készítsenek bűnügyi filmeket, krimiparódiákat is, de ne ilyet, mint A múmia közbeszól. Iz­galmasat, érdekeset, jót! Lakatos Iván igényesen szerkesztett hangulatos képei, Gonda János szatirizáló zené­je és a színészek — különö­sen Major Tamás, Ruttkai Éva, Mensáros László, Bárdi György, Márkus László — mű­fajt értő játéka is igazolja, hogy több rendezői önfegye­lemmel és határozottabb el­képzeléssel születhetett volna jó film is ebből a múmiás öt­letből. Persze nem ártott vol­na, ha nemcsak a múmia, ha­nem egy értő szakember is közbeszólt volna a film szüle­tésénél. Még a forgatás előtt— Á film tulajdonképpen arról szól, hogy összecserélnek két kockás aktatáskát, de aztán kiderül, visszacserélték, mert a kémek és ellenkémek haj­szolta találmány nem is a táskában.„ de mégis a táská­ban volt Aztán a Hidegarcú Hölgy, meg a francia énekes­nő, aki ugyanaz, de mégsem (milyen nagyszerűen játssza ezt a két ellentétes szerepet Ruttkai Éva!) és a Halott Her­ceg, a Szőke Szakállas, no meg a szerelmes mérnök, akiről végül kiderül— Bűnügyi történetről Tévén szó, nem illik elárulni, mi de­rül ki a végén, őszintén meg­mondom, ezúttal nemcsak ez az íratlan szabály köti meg a tollat. Bár alkalmam volt még a vetítés előtt elolvasni a filmről szóló részletes ismer­tetést, valahogy mégsem ér­tem az egészet. Azt hiszem, meg kellene néznem még egy­szer. De hát nem etég volt ezt egyszer is megnézni?! Márkusz László AHOGY TANULSZ9 ÚGY FIZETNEK Megjelent a Béke] és Szocializmus legújabb száma A kommunista és munkás­pártok elméleti és tájékoztató folyóiratának legújabb száma vezető cikkét a közél-keleti helyzetnek szenteli. K. Dou- dera, a Rudé Pravo szemle­írójának cikke „Fel kell szá­molni az agresszió következ­ményeit” — címen jelent meg a folyóiratban, és részletesen elemzi a szocialista országok és az arab világ viszonyát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelert- tősége című rovatban a témá­val foglalkozó nemzetközi el­méleti konferencián elhangzott felszólalásokból olvashatunk részleteket. Idézünk néhány címet az anyagból! „A marxis­ta—leninista filozófia tovább­fejlesztése Október hatása alatt”. „Az Októberi Forrada­lom és Magyarország útja a szocializmus hoz”. Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának tagja felszólalásában történelmi át­tekintést ad az októberi forra­dalom óta Magyarországon végbement politikai esemé­nyekről. kimutatja azt a ha­tást, melyet az 1919-es Tanács- köztársaságra gyakorolt, és eb­ben, a megvilágításban vizs­gálja azt a folyamatot is, mely­nek eredményeképpen a fel- szabadulás után a kommunis­ta párt vette át a hatalmat a koalíciós pártoktól. Kezdő, fiatal esztergályos: — Jeles rendű volt a szak­munkás-bizonyítványom. De kár volt annyira hajtani. Ugyanannyi az órabérem, mint K-nak és B-nek. Rö­högnek a képembe. Végig bukdácsolták a három esz­tendőt, éppenhogy át tudtak csúszni az utolsó vizsgám... Fiatal technikus: — Mindig azt sujkölták a fejembe: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. És tessék, mit tesz az élet? Egy osztályba jártam N-nel, s most is egy helyen dolgo­zom vele. Gyenge tanuló volt, én meg kitűnő. De itt semmi különbséget nem tesznek kö­zöttünk. Megkapja az a pénzt, amit én. Hát érdemes volt kitűnőnek lenni?!... Fiatal tanár: — Szerettem tanulni min­dig. Az egyetemen se lógtam. Sose okozott gondot, hogy mit válasszak: moziba menjek, vagy beüljek a szeminárium­ra. Örültem, amikor megkap­tam a diplomát, mert különb volt, mint a lógósoké. De csak a diplomám különb, a fize­tésem ugyanaz, akár a volt lógósoké. Egy fillérrel se több. Hát igazság ez? ... A panaszok nem mostaniak, régiek. S csak azért jutot­tak eszembe most, mert idő­szerű emlékeztetni rájuk. Hosszá ideig valóban úgy volt, hogy szinte semmit se számított, ki milyen tanuló volt diákkorban, a rendelke­zés egyformán adta a bért a szorgalmasnak, a lustának; a gyenge eredményűnek és B jónak. Nem számít, hogyan tanultál, csak a végzettséged legyen meg, a papír! — ezt tartották. Nem volt helyes, de mit lehetett ellene tenni? A rendelkezés nem differen­ciált, egy mérlegen mért, azonos súlyegységgel. Az egyenlősdinek vége. A munkaügyi miniszter rende­lettel intézkedett a kezdő szakemberek munkabéréről. Az a kezdő szakember, aki kitűnő, jeles, vagy jó ered­ménnyel szerzett képesítést, oklevelet, vagy végbizonyít­ványt, több fizetést kell hogy kapjon, mint a közepes, vagy elégséges rendűek. Középis­kolai végzettség esetén 200, felsőiskolai végzettség esetén pedig 300 forinttal több le­het a járandóság, mint a fel­ső bérhatár. Nem felejti ki a sorból a rendelet a kezdő szakmun­kásokat se: azok, akik „kitű­nően megfelelt”, vagy „jól megfelelt” minősítésű szak­munkás-bizonyítványt szerez­nek, egy forinttal magasabb órabért kaphatnak a többielc- től. Nem kár tehát hajtani, ér­demes kitűnőnek, jelesnek, vagy jó rendűnek lenni. Ér­demes, mert most már tüze­tesebben megnézik a bizo­nyítványt. Megnézik, s a fi­zetséget ahhoz szabják. (kyd) fiz Aurora-akcio i,A vörös zászló hőseinek útján” mozgalmat a Magyar Úttörők Szövetsége tavaly in­dította a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulójának méltó megünneplé­sére. Az volt a feladat, hogy sajátosságoknak megfelelő színvonalon mutassák be a forradalmárok életét, mondják el, hogy miben jelentenek példát a ma emberének, mik a mai forradalmi tettek A mozgalom minden akció­ját más-más városból indítot­ta a Nagytanács. Minden me­gyéből tizenkilenc, Budapest­ről pedig negyven úttörő ér­kezik Győrbe. A győri iskolák úttörőcsa­patai felosztották maguk közt a megyéket, így valamennyi küldöttséget fogadó bizottság vár a pályaudvaron. A foga­dásokra szeptember elsején került sor az állomáson. Az elszállásolás után következett a tábortűz, mintegy ezer út­törő részvételével. Egy, a le- ningrádi forradalmi harcok­ban részt vett veterán kö­szöntötte az úttörőket, beszélt a forradalomról. A második napon délelőtt a Győr megyei MHS bemuta­tót tart a repülőtéren a kül­döttek tiszteletére. Délután akadályversenyt rendeznek, ezen minden útörő részt vesz. „A forradalom győzelme utá­ni internacionalista háború segítése” a témája az akadály- versenyeknek. A pajtásoknak elrejtett rádiókat kell felfe­dezni, arra titkos üzenetet szerkeszteni, folyó felett kö­télhágcsón átúszni... Az iz­galmas és nem könnyű fel­adatok elvégzéséért pontokat kapnak a rajokba osztott paj­tások, és a legjobbakat jutal­mazzák. Az egyes állomásokon szovjet és magyar katonák se­gítik a játékot. Este nyolctól fáklyás felvonulás lesz a vá­roson végig. Itt üdvözli a küldöttségeket a megyei párt- bizottság. Az estét 10—15 per­ces tűzijáték teszi még emlé­kezetesebbé. A 'vasárnap eseménye egy nagyszabású hadijáték lesz: a „Téli Palota elfoglalása”. A gyér! Duna-kapu téren szín­házi szakemberek felépítik a Téli Palota makettjét. A meg­hívottak zászlóaljakba osztva rohamozzák a Téli Palotát; Perse, védők is lesznek! A harcokra a jelt, mint ezelőtt 50 évvel, az Aurora ágyúi ad­ták le, most is ágyúkkal ad­ják meg. A hírvivők az úttö­rő „öttusázók” lovasai lesz­nek A Rába felől kajakosok segítik a „harcot”. A hadijáték megtekintésére a jelenleg Bu­dapesten tartózkodó afrikai ifjúsági vezetőket és a kubai úttörőket is meghívták. A ha­dijáték résztvevői emlékjel­vényt kapnak. A „Téli Palota ostromát?’ közvetíti a teievízói is. V. Z. Az történt, hogy miközben a Moszkvics a Hanka utcába ^fordult volna be éppen, a gép­kocsivezetőnek hirtelen fékez­nie kellett, az úttest tele volt -izgatottan vitatkozó emberek- r kel, akiket rendőrkordon aka­dályozott meg, hogy beljebb . jnen jenek. IK*. A Gigant kátéesz elnöke és r gépkocsielőadója kibújt az au- . tpból, Abonyi keményen áttör­te magát a bámészkodók sűrű- t jén, Sovákkal a nyomában, aki ágaskodva lengette személy­azonossági igazolványát, mi- . szerint ő itt lakik, ebben az . utcában. : A rendőrök őt átengedték, Abonyit nem. Sovák álmélkodva tekintett • körül, soha ekkora felfordulás még nem volt a Hanka utcá­ban. A tizes számú háznak, az ő házának kerítésénél ott szorongott a szomszédság vala­4 Mmism IÄ67, szeptember 2„ szombat mennyi gyereke, a háziasszo­nyok, az öregek, még a béna Koleszár nagymama is odato­latta magát a gurulós székén. Orrukat a rácsnak nyomva bá­multak befelé. Egy rendőrségi riadóautó mellett a televízió nagy autó­busza állt, kezeslábasba öltö­zött munkások kábeleket, lám­pákat, különféle állványokat, szerkezeteket raktak ki belőle, távolabb vagy húsz személy- gépkocsi és izgatottan szalad­gáló, kiabáló ismeretlen embe­rek mindenütt! Belépett az udvarba. Hátul, a kertben is legalább félszá- zan nyüzsögtek. A kis tisztá­son, a gyümölcsfák Közül ezüs­tösen magasodott ki a Bögre fémteste. Filmezték, fényké­pezték, az újságírók jegyzete­ket készítettek, mások emel­vényt épített*’« a televízió mo­nitorjának, Hogy befoghassa az egész terepet. Mindenki dol­gozott, lótott-futott, intézke­dett, a jövevényre ügyet sem vetettek. A konyha ablaka alatt az ismert rádióriporter készített interjút a köréje gyűltekkel. Sovák odalépett a csoporthoz. — Nem tudják, kinek a há­za ez? — tette fel éppen a kérdést a riporter. — Az enyém! — jelentke­zett végszóra a Gigant gépko­csielőadója. — Nagyszerű, már meg is van a házigazda! Szabad a ne­vét? — Sovák Ede. — Köszönöm, ön, ugyebár, csak most érkezett? Ki értesí­tette arról, hogy az ön kertjé­ben szállt le a Bögre, vagy ahogyan a Japánban történt bemutatkozása óta ismerjük, a Zi-Három? — Senki. Gondoltam, hogy itt találom, azért jöttem haza. A főnököm hozott kocsival. Legyen segítségemre, hogy ő is bejöhessen, nekünk itt fon­tos elintéznivalónk volna, de a rendőrök nem engedték át. A riporter szimatott fogott, nem hagyta mellékvágányra terelődjön a beszélgetés. — Jól értettem, Sovák úr? Ezek szerint maga már előbb is találkozott ezzel a rejtélyes űrhajóval? — Igen, tegnap este ugyan­itt beszélgettünk. — Hallják, kedves hallgató­im? — kiáltotta a mikrofonba az izgalomtól elfúló hangon a riporter. — Megszületett a nap második szenzációja. Itt, Kis­pesten is megszólalt a Bögre Ezt már csak az múlná felül, ha kiderülne, hogy a leszállás és a beszélgetés nem véletlen műve volt, hanem Sovák úr, elsőnek a világon, megtalálta a vezérjelet és annak segítsé- gével rendelte ide a Bögrét. De nem, ez már talán sok is volna a jóból! Vagy mégis így történt? Sovák zavartan vonta mega vállát, aztán a Bögre felé in­tett — Szerinte igen. Időközben a környéken tar­tózkodók, mintha megérezték volna, hogy valami rendkívüli beszélgetés zajlik a konyhaab­lak tövében, abbahagyták a munkát, mindenünnen oda si­ettek. Feszült csend támad1:, csak a felvevőgépek zömmö- gése hallatszott, de azok is most mind Sovák Edére és a riporterre irányultak. A ri­porter érezte, hogy a sok em­lékezetes sportközvetítés elle­nére ez a mai nap, ez az ő igazi nagy napja. — Kedves hallgatóim! Tör­ténelmi pillanatnak vagyunk tanúi, a magyar színek olyan sikerének, ami mellett eltör­pül a honfoglalás és a londoni hat-három! Ez az alacsony, sovány, szerény fiatalember a Hanka utca tízből, megtalálta azt a vezér jelet, amely után sikertelenül kutatnak a nagy­hatalmak legkiválóbb tudósai, sok millió dolláros költséggel felépült s a legkorszerűbben be­rendezett laboratóriumaikban. A műszaki zsenialitás egészen egyedülálló példájával állunk szemben! Engedjék meg, hogy mindnyájunk nevében forró szívvel gratuláljak neki! — Bocsánat — jutott végre szóhoz az ünnepelt. — Én, ké­rem, műszakilag nem kimon­dottan... valamit az autókhoz értek, nem mondom, de egyéb­ként _ A riporter lelkesedését' csak fokozta az értesülés. — Ez növeli a teljesítmény értékét! Főiskola, egyetem, diploma nélkül! Ilyen férfiak teremnek itt, Kispesten! Meg­kérhetném, hogy tartana a Bögrével egy kis bemutatót, látom, időközben a televíziós kollégák is felkészültek, gon­dolom, semmi akadálya... Sovák segítséget remélve nézett körül és boldogan fe­dezte fel a nézők között Abo­nyit, akinek sikerült öntevéke, nyen is bejutnia. Odalépett hozzá, a füléhez hajolt: — Elnök kartárs, nem küld­hetnek ki a Bögrével most még száz betonelemet a Kőris­fa utcába? Igaz, csak a jövő hétre kell nekik... ,, Abonyi bólintott. — Küldje csak ki. Ha a nyil­vánosság előtt bizonyítunk, könnyebben kapjuk meg a KI- SZÖV hozzájárulását, és pro­pagandának sem rossz. Zi-Há­rom a lakosság szolgálatában! Rajta csak, bátran! Sovák Ede kihúzta magát, elindult a Bögre felé, pár lé­pésnyire követték a többiek, kivéve a riportert, aki magnó­jával valósággal hozzá tapadt. A Zi-Háromhoz érve a Gi­gant gépkocsielőadója gyűrű­jével megkocogtatta a burko- letot — Jó napot — szólalt meg a Bögre. — Űj transport? — Igen, ha lesz szíves; Me­gint a Kőbányai úti telepről kellene száz közép-panelt a Kőrisfa utcába... Most majd erősen gondolok a telephely­re— — Felesleges — szakította félbe az űrhajó. — Zi-Három az éjszaka már megtanulta ezeket a fogalmakat és , helye* két. És sokat fejlődött a szép magyar nyelvben is, hála a sajtó, a rádió és a televízió immár egy órája itt tartózko­dó munkatársainak. A szent­ségit! Szavai befejeztével a felve­vőkamerák össztűzében lassan és zajtalanul felemelkedett, a következő pillanatban eltűnt a r.ézők szeme elől. Sapkák, kalapok, jegyzet­füzetek repültek a levegőbe, a jelenlévők lelkesedése nem is­mert határt, torka szakadtából éljenezett mindenki, észre sem vették, hogy egy tekintélyes megjelenésű, idős úr, akinek fehér kecskeszakálla remegett a felháborodástól, megragadja Sovák vállát. — Ezért még felelnie kell, fiatalember! — Miért? Kicsoda maga? Mit akar tőlem? — A Tudományos Egyesüle­tek Szövetsége titkárságát kép­viselem. Es tanúja voltam en­nek, a gyalázatnak! — Miféle gyalázatnak? — Maga ezzel a csodálatos gépezettel, amelyet a Zum csillag lakói azért küldtek a Földre, hogy segítse az embe­riség felemelkedését, hogy vi­lágméretekben találjunk meg­oldást égető problémáinkra, maltert szállíttat! — Nem maltert! — titako- zott sértődötten Sovák. — El­ső osztályú építőipari elemet, panelt! {Folytatjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents