Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

A csodák a Földön születnek íVŰKenm a bornak kiállítás: a „Szovjet tudomány és technika ölven éve” A ma csodái a földön születnek, aztán a világűrbe száll- ivak. majd visszatérnek, vagy jelzések útján tájékoztatják az embert a világűr csodáiról. A világűr csodái így aztán las­san már megszűnnek é« átalakulnak tudományos felfede­zésekké. Sokunk számára a tudományos felfedezések is csodák maradnak. És minél fantasztikusabb egy-egy felfedezés, tin­nal inkább csodálkozunk. Az utóbbi időben sokszor tehet­tünk így, s hogy még újabb meglepetések érjenek bennünket, ehhez fel sem kellett nézni a csillagokra, csupán elég volt, ha a földön pillantottunk széjjel. S széjjelnéztünk főváro­sunkban A szovjet tudomány és technika 50 éve jubileumi kiállításon, ahol a világűr és a föld tudományos csodái lát­tán még csak meg sem lepődtünk. Ezt vártuk. Mert kitől mástól várhattuk volna az ember alkotóerejének és fantáziá­jának ezt a kirakatát, ha nem az ötvenéves Szovjetuniótól? Mert kitől is várhattuk volna, hogy az ember alkotásait és felfedezéseit a legjobban az ember szolgálatába állítsa? A kiállításon a legnagyobb csoda az volt, hogy teljes gazdag­ságában mutatkozott az, amit az ember tett és alkotott az emberért. VOSZTOK A jelképpel, a kiállítás szim­bólumával a bejárattal szem­ben találkozunk: Vosztok. Az ember megszokott formavilá­gától teljesen eltérő. Ilyen egy Úrhajó. Nem lehet minden ut­casarkon hasonlót látni. Az űr­kabin mögött három hordozó- rakéta, a 38 méteres Vosztok, Gagarin űrhajója. Ember irá­nyította a Földről. Pedig nem is a Földön haladt, nem i§ a levegőben. Az ember által még sohasem látott és tapasztalt vi­lágűrben. Ismeretlenségben, sötétségben, homályban. De az ember a világűrben is világos­ságot gyújtott. És reméljük, hogy az ember saját lakhelyén, a Földön is mindenhol világosságot gyújt­hat majd. A Vosztok is ehhez nyújt segítséget, illetve az ember is, aki megteremtette a Vosztokot. MILLIÓK De mi kell a Vosztokhoz? Legalább évente egymillió szakember. Ennyien végeznek évről évre a szovjet egyeteme­ken. főiskolákon és a felsza­porodott több millió szakem­berből néhány,.százezer valódi tudós lesz. S ebből néhány e*er rákétaszakembér, s ebből né­hány száz kiemelkedő tehet­ségű űrhajótervező, s ebből néhány, aki képes létre is hozni egy Vosztokot. De mi kell még a Vosztok­hoz? Olyan társadalmi és gazdasági bázis, amely elbír­ja, sőt követeli, hogy évente egymillió felsőfokú képzettsé­gű szakember végezzen. Olyan társadalmi rendszer, amely az ember szellemiségét felhasználva és azt tovább fej­lesztve a maga szolgálatába állítsa a tudományt A kiállítás „tudomány és felsőoktatás” pavilonjában tá­Még amikor Jacqueline Rainbow az esküvőre készü­lődött, orvosa figyelmeztette: — Egyet jegyezzen meg: nem szabad ásítania! Tizenkét órával az esküvői szertartás előtt a menyasz- szony mégis ásított és a szá­ja tátva maradt. Megkísérel­te becsukni, de nem sikerült. Anyja azonnal az orvoshoz szaladt, de az sem tudott segíteni. A pórul járt meny­asszonyt autóba ültették és babával. Csakhogy ez olyan „játék”, amellyel fájdalom­mentesen lehet operálni pél­dául a saem recehártyáját. Hogy hogyan? Ügy, hogy az ember felfedezte... Mint ahogy megalkotta a láthatatlan anyagi részecskék gyorsítását a szinkrofazotron- ban, vagy a szinkrociklotron- ban. Itt van mindkettőnek a makettje. De hát ki érti ezt? Ki érti a tudóéok játékát? Persze ez nem játék, ez va­lóság, ez az embéri munka megkönnyítése, az emberi élet megszépítése. Mert ha az egyes ember nem is érti az atommagfizikát, társadalmunk érti, hogy ezt az ember szol­gálatába állítsa. Mert külön­ben mit is érne a laser, vagy az atommaghasadás felfede­zése? PL4ZM4 Űj anyag a plazma. Hajtó­anyag. Lehet hevíteni kettő- és négymillió fokig. Van is már kórházba szállították, A ke­zelés több mint két órát tar­tott és csak a harmadik in­jekció után tudta becsukni a száját. Az esküvőt természe­tesen másnapra halasztották. Kiderült, hogy Jacqueline egyszer kificamította állkap­csát, s azóta ha ásít, mindig az állkificamodás veszélye fe­nyegeti. — Még szérencse — mond­ja a fiatalasszony —, hogy nevetnem szabad. I jekoztatták a közönséget: olyan új fakultásokon, olyan új specialisták képzése folyik évek óta, amelyek újjáterem­tik a tudományt és új dimen­zióit nyitják meg a tudomány útjainak. L4SER A közönség játszik a laser- rel. Játszik ezzel a sugárral, amely egymaga talán többet tud, mint az eddig ismert su­garak együttvéve. A laser — ha az őt kisugárzó műszer elé áll az ember — piros pont­ként látszik a testen. Az em­berek mosolyognak, szórakoz­nak a furcsa sugáron. Játsza­nak vele, mint a gyerekek a Elmaradt az esküvő ilyen hevítő. A makettje ott van a szemünk előtt az „új anyagok — energetika” pavi­lonjában. Űj energiaforrás. Csoda? Miért, az emberi elme csoda? És miért lenne az em­ber saját magának csoda, fur­csa és érthetetlen, különösen akkor, amikor talán a plaz­mánál is fontosabb felfedezést tett, és különösen akkor, ami­kor ez a felfedezés gyakorlat­tá is vált egy országban már ötven éve: „Minden az ember érdekében, minden az ember javára.” Berkovits György — egy ásítás miatt Budán a Vár, a Mátyás­templom és a Halászbástya környéke: kövekkel írt törté­nelem. Minden ház valóságos múzeum. Mesevilág ez; régi épületekkel, sétányokkal, év­százados fákkal. De a budai Vár nemcsak műemlékeiről nevezetes. Hangulatos cuk­rászdáit, éttermeit szívesen felkeresik az emberek. Űjabb, ugyancsak népszerű színfoltját a budai Várnak a nemrég megnyílt Bormúzeum. A Mátyás-templom közvet­len szomszédságában áll a híres Fortuna Étterem. Ezt a XVIII. században épült étter­met egészíti ki a tavaly meg­nyílt Taverna-borozó, amely­nek mély pincéjében kapott helyet a Bormúzeum. A „múzeumhoz” közeledve már messziről hallani a régi verkli hangját, amely az aj­tóban áll és invitálja a vendé­Gzilmkínk KÜLFÖLDBŐL Fatalpon, gyertya mellett áll a 3 puttonyos aszú. jutnak a mély pincébe. Az üregek, oszlopok közt, csinos bőrhuzatú székek, festetten asztalok húzódnak meg. Min­denütt gyertya világít. A só­szóró is régies, stílusos: fából van. A barlang falát közép­kori fegyverek díszítik. SZOVJET FILMEK Lon­donban. Az angol főváros Pa­ris—Pullman filmszínházában szeptember és október folya­mán szovjet filmsorozatot ve­títenek, mai és klasszikus al­kotásokból. A műsor: a Gor­ki j-trilógia, Patyomkin pán­célos, Kronstadt! tengerészele, Csapajev, Vihar Ázsia felett, Rettegett Iván I—II., Ballada a katonáról, Kutyás hölgy, Le­nin Lengyelországban, Sz. vá­rosban, Az anyaszív. A ROLAND-ÉNEK filmvál­tozatát készíti elő Jean De- lannoy francia rendező Jean Anouüh társaságában. A ter­vek szerint a rendező Roland szerepét Jacques Perrinre, Nagy Károlyét Anthony Quinn- re bízza. FILM KÉSZÜL Gorkij el­beszéléseiből. Fillipov rende­ző Eizenstein munkatársa volt. Többek között ő rendezte Az elvarázsolt mag, A túlsó par­ton, Cselkas című filmeket. Most Szimukov forgatókönyve alapján nyolc Gorkij -novellá­ból rendez filmet. Ezeket az el­beszéléseket különböző időben írta Gorkij, de mindegyiket összeköti az író személye. Gor­kij alakját Alekszej Loktyev formálja meg a filmben. STANLEY KRAMER terve. A világhírű amerikai rendező Szent Viktória titka című új filmjét Olaszországban forgat­ja Anthony Quinn főszereplé­sével. A forgatókönyv Robert Chritchon regényéből készült, s egy falu vezetőjének és la­kóinak kalandjait meséli el, akik sok ezer üveg vermutot rejtettek el a németek elől a háború alatt. SANDRA MILO új szerep­ben. Az ismert olasz filmszí­nésznő „cow-girl”-t alakít a Bang Bang kölyök (Bang bang kid) című olasz westem-füm- ben, melynek forgatását most kezdte meg Rómában Luciano Lelli rendező. ROSA LUXEMBURG és Kari Liebknecht meggyilkolásáról és a gyilkosság hátterének le­leplezéséről készít filmet Wolf­gang Luderer. Szereplők: Walter Jupé, Hors Drinda, Jochen Thomas. Rolf Römer. A DÉFA harmadik indián­filmje. A Nagy medve fiai és a Vadölő után A sólymok nyo­ma címmel elkészült a DEFA újabb vadnyugati filmje, egy dakota indián törzsről, mely szembeszáll a földre és az aranyra éhes fehér kalando­rokkal. Rendező: Gottfried Kolditz, főszereplők: Gojljo Mitics, Barbara Brylska, Rolf Hoppe, Fred Dalmare. KÉT HÍR a MOSZFILM-stú- dióból. Julij Rajzman rövide­sen befejezi A viszontagságok és A remények ideje című új filmjét. Asszonyok birodalma címmel befejezték Nagibin és Szaltikov új produkcióját; előbbi, kiváló közös filmjük volt Az elnök. A Bormúzeum a barlang vájatában található. Itt össze­gyűjtötték az ország valameny- nyi borpincéjéből a világver­senyeken részt vett díjnyer­tes magyar borokat. Például a debrői Hárslevelű 1964-es aranyérmet nyert az egyik bor­versenyen és ebből három üveg volt a gazdaság birtoká­ban; ezeket a Börmúzeum át­vette. A gyűjtők, szakértők vagy az érdeklődők ezeket a •ritka palackokat is megvásá­rolhatják. A múzeumban a legrégibb borok 8—10 éveseek. Ennél öregebb borokat nem tarta­nak, ugyanis a „tíz éven felü­liek” elvesztik élvezeti értékü­ket. Aki vásárol a múzeum kincseiből, az a bor minősé­géről. fajtájáról, középkori mintára bizonyítványt kap. A viaszpecséttel lezárt perga­mentekercs ékes latin nyelven igazolja: „Te kedves vendég, a Fortuna Tavernában tokaji, vagy Badacsony vidéki bort vásároltál.” A Bormúzeum létrehozói el­határozták, hogy meghonosít­ják a tokaji borok borivási szertartását. A 3—4 és 5 puttó, nyos tokaji bort külön erre a célra tervezett fatalpon szol­gálják fel. Az egy decis pohár mellett gye’rtya ég, hogy a szem gyönyörködjön a borban, aztán orrunkkal élvezzük az illatát, csak ezután következ­het a nyelv. V. J. NYIKOLAJ AMOSZOV? 4. Hosszú folyosó. Nem nagyon szé­les, nem is valami világos. A falak­nál néhány ápolónői asztalka. A kö­zépen beugró, ablakok, erkély. Étke­zőhelyiség. Most gyermekek játsza­nak itt. Némelyikük már túl van a műtéten és nemsokára hazamehet, mások még megfigyelés alatt állnak. •Látszólag olyan gyerekek, mint a tqibbi. Emitt két kisfiú játékautóval babrál. Ócska kis játékszer, kerekei sincsen ek már, sok gyermekkézen ment keresztül. A másik sarokban kórházasdit játszanak. Megállók egy ápolónői asztalkánál, mintha dol­gom volna ott. Három kislány a padlón ül egy babával. — Téged szondázni kell — szól az egyik. — Az nem fáj, ne félj, ne sírj. Az első szúrásnál húnyd be a szemed, nagyon erősen, és mondd sokszor: „Nem fáj, nem fáj...” Ennyi az egész. Masa,1 add ide a szondát. Masa ötéves. Még nem tudja, mi az a szonda. Nagya haragszik. — Belőled nem lehet doktor! Ilyesmit még egy ápolónő is tud. Te majd a beteg lábát fogod és nézed. Szonva, kapcsold be a röntgent. Rángatják a babát. Megfigyelték már, mire képes a gyerekek képze­lete? Néhány ronggyal és fadarab- kgval egész színdarabokat játszanak eí. •Odalép a hétéves Misa. Már több­ször mesélték, ő engem játszik „Tapasztalt férfiú”, átment a leg­különbözőbb vizsgálatokon, mester­séges vérkeringéssel végzett műté­ten és része volt a sok-sok műtét utáni szövődményben. Már talpra állt, csak egy kicsit még biceg < Nwüsőa 1967. szept. 14., csütörtök Nyers modorú. — Nagyka rosszul csinálod! Szon­dázáskor sötétnek kell lenni. Az ágy alá kell bújni. Adjátok azt a köly- köt, majd én... — Hozzá ne nyúlj! Mi csináljuk! Operálj ott, ahol akarsz! Te már felvágtad a Manyácska és Vera ba­báit is, és meghaltak. Manya azóta is folyton sír, mert a mamája sze­gény és nem tud másikat venni .. Nagya mintha géppuskából soroz­ná vádjait. Misa elhatározza, hogy megcibálja a haját, már emeli is a kezét, de idejében meggondolja ma­gát: még fájdalmai vannak. Hadd püföijék egymást. Jóleső lát­vány, amikor a gyerekek rosszal­kodni kezdenek a műtét után. Per­sze, azután véget kell vetni a huza­kodásnak, mert akadnak, akik min­dent a feje tetejére állítanának. Itt azonban egy kisfiú nem ját­szik. A fal tövébe kuporodott és csak nézi szomorú tekintettel a töb­bieket. Kék az arca, Fallot-elválto- zása van: Bonyolult, kockázatos mű­tét előtt áll. Nem fogom szemügyre venni: az ember ne közeledjék a gyermekekhez operáció előtt, inkább tartsa magát tőlük távol. A hétfői vizitnél csak ránézek a mellére, meghallgatom a szívét. Az arcát igyekszem elkerülni tekintetemmel. Persze, a műtét után már más a helyzet. Akkor kockázat nélkül sze­rethetem a gyerekeket. Tovább megyek. A folyosó végén levő néhány kórtermet üvegfal vá­lasztja el. Ez a műtét utáni állomás. Marija Dmitrijevna birodalma. Ápolónővér 6, mágia korlátlan úr ezen a részlegen. Harmincéves. Szi­kár és szigorú, röviden, sőt nyersen beszél. A gyerekeknek sosem gü­gyög és igen-igen sok szeretetet ad nekiik. Itt nehéz dolgozni. Két helyiség­ben hat-nyolc gyerek fokszik az operációt követő első napokban. Amikor állapotuk javul, átkerülnek a közös kórtermekbe. Ezért itt nin­csenek is köranyű betegek. Két ápo- lönővér, egy segédnővér. A nap fo­lyamán egy sereg bonyolult felada­tot hajtanak végre, injekciót, vérát­ömlesztést adnak. Ezenkívül köpö- lyöznek, beöntést adnak, gyomormo- sást végeznék, megfordítják a kis betegeket, megdörzsölik, megetetik, és behintőporozzák vagy a röntgen- osztályra, illetve a kötözőbe szállít­ják át őket. És hát gyermekek: sír­nak, a lelkűkre kell beszélni. Ma itt viszonylag cfeend honol. Végigjárom az összes betegeket, üd­vözlöm őket, elbeszélgetek velük. S természetesen megnézem a láztáblá­kat, a vizsgálatok eredményeit, az előírásokat. Jóleső vizit. Az összes gyereket rendben találom. Valahol a tudatom alatt folyton csak a műtétre és Majácskára gon­dolok. Ezzel jár a félelem is. El­űzöm a gondolatokat. Van még idő. Egyelőre — itt vannak ezek a gye­rekek. A négyéves Vologya. Amikor hoz- zálépek, úgy tesz, mintha aludna. Szemét behúnyja, de szemhéja köny- nyedén meg-megrebben. Mindig al­vónak tetteti magát, ha orvos jö.i a közelébe. Védekező reakció ez, meg­szokta: az alvó gyermeket lehetőleg nem szoktuk megzavarni. Vologya így reméli, hogy megszabadul az in­jekciótól. — Nyisd fel a szemed, Vologyács- ka, hiszen nem alszol! Semmi válasz. — No, csak nyisd ki. Nincs injek­ció. Azt hiszem, egészen abbahagy­juk a szurkálást. Szemhéja óvatosan felnyílik. Lát­ja: békés világ veszi körül, még sztetoszkóp sincs a kezemben. És nem áll mellettem Marja Dmitrijev­na. Mosolyog, üdvözletre nyújtja a kezét. — Igazán abbahagyod a szurká­lást? — Abbahagyom hát, talán már holnap. Elégedetlen. Minden gyerek kedves nekünk. Amit irántuk érezünk, az tisztán biológiai jellegű. Karunkra vesszünk egyet és olyasvalamit érzünk, amit szóval nem lehet kifejezni. Eddig még nem találták ki a megfelelő ki­fejezést. De különösen drága a szívünknek az a gyerek, amelyik már szenve­dett. És nemcsak a szüleinek ked­ves, hanem a sebésznek is, aki belé- helvezte lelkének egy részét. Ezt a Vologyát négy nappal ezelőtt mesterséges vérkeringés alkalmazá­sával operáltuk meg. Szívkamraközi nyílása volt, tüdejében az ebből eredő meglehetősen nagy másodla­gos elváltozásokkal. Feltártuk mellkasüregét, átmet­szettük szívburkát. Szívverése kez­dett kihagyni. Sietnünk kellett. motor előkészítése ém bekapcsolása még be sem fejeződött, midőn fibril- láció következett be: a szív összehú­zódásainak helyébe ritmus nélküli rá ligások lépteik. Megrémültünk. Egy ilyen kisfiúnál! Szívmasszázs. Nem segít! Ekkor szörnyű sietségben csö­vet dugtunk a jobboldali szívpitvar­ba és egy fémkanült. — S alakú tűt — a femorális verőérbe. A mo­tor készen áll. Indíts! Megkönnyeb­bülés. Szabadabban lélegzünk.. Maga a műtét nem volt különö­sebben nehéz. A szívsövény nyílását befoltozás nélkül sikerült elzárni. A pitvar falát bevarrtuk. A motort megállítottuk. A szív jól működött. Mégis egész idő alatt ez a kérdés kínzott: nem halt-e közben el az agya? A nagy kapkodásban senki sem tudta, mennyi idő telt el a masszázs abbahagyása és a motor el­indítása között. Ha több mint öt perc, akkor az agy elhalt. Szembo­gara széttágult: ez rossz jel. Igaz viszont, hogy hamar össze is húzó­dott. A műtét néma csendben ért véget. Dmitrij Alekszandrovics, az érzés­telenítő orvos és a vele dolgozó mű­tősnő különféle szerekkel próbálja az összes vérmutatókat normálisra állítani. Sikerül, a fiú azonban nem ébred fel. Három órán át ülünk mellette. Szíve jól működik. Lélegzik, az ajka rózsaszínű. És mégsem éb­red fel. Már elveszítjük a remé­nyünket. Kimegyek, hogy rágyújt­sak. Szobámba valósággal berobban Tamara, az érzéstelenítő-nővér. — Mihail Ivanovics! Felnyitotta a szemét! Hanyatt-homlok futok lefelé a műtét utáni helyiségbe. Igen, való­ság: néz:! Bár tekintete még zava­ros, szeme álmos. — Vologya, Vologya, kedveském! Felém fordítja a fejét. Mehetünk. Odalen; bizonyára fél­holtan várakozik az anyja. Mindé# jól van, egyelőre. Hála istennek, fel ébredi. (Folytatjuk) geket. A bejárat felett hatal­mas máramarosi medve bun­dája fogadja őket. Lépcsőkön

Next

/
Thumbnails
Contents