Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-14 / 217. szám
A csodák a Földön születnek íVŰKenm a bornak kiállítás: a „Szovjet tudomány és technika ölven éve” A ma csodái a földön születnek, aztán a világűrbe száll- ivak. majd visszatérnek, vagy jelzések útján tájékoztatják az embert a világűr csodáiról. A világűr csodái így aztán lassan már megszűnnek é« átalakulnak tudományos felfedezésekké. Sokunk számára a tudományos felfedezések is csodák maradnak. És minél fantasztikusabb egy-egy felfedezés, tinnal inkább csodálkozunk. Az utóbbi időben sokszor tehettünk így, s hogy még újabb meglepetések érjenek bennünket, ehhez fel sem kellett nézni a csillagokra, csupán elég volt, ha a földön pillantottunk széjjel. S széjjelnéztünk fővárosunkban A szovjet tudomány és technika 50 éve jubileumi kiállításon, ahol a világűr és a föld tudományos csodái láttán még csak meg sem lepődtünk. Ezt vártuk. Mert kitől mástól várhattuk volna az ember alkotóerejének és fantáziájának ezt a kirakatát, ha nem az ötvenéves Szovjetuniótól? Mert kitől is várhattuk volna, hogy az ember alkotásait és felfedezéseit a legjobban az ember szolgálatába állítsa? A kiállításon a legnagyobb csoda az volt, hogy teljes gazdagságában mutatkozott az, amit az ember tett és alkotott az emberért. VOSZTOK A jelképpel, a kiállítás szimbólumával a bejárattal szemben találkozunk: Vosztok. Az ember megszokott formavilágától teljesen eltérő. Ilyen egy Úrhajó. Nem lehet minden utcasarkon hasonlót látni. Az űrkabin mögött három hordozó- rakéta, a 38 méteres Vosztok, Gagarin űrhajója. Ember irányította a Földről. Pedig nem is a Földön haladt, nem i§ a levegőben. Az ember által még sohasem látott és tapasztalt világűrben. Ismeretlenségben, sötétségben, homályban. De az ember a világűrben is világosságot gyújtott. És reméljük, hogy az ember saját lakhelyén, a Földön is mindenhol világosságot gyújthat majd. A Vosztok is ehhez nyújt segítséget, illetve az ember is, aki megteremtette a Vosztokot. MILLIÓK De mi kell a Vosztokhoz? Legalább évente egymillió szakember. Ennyien végeznek évről évre a szovjet egyetemeken. főiskolákon és a felszaporodott több millió szakemberből néhány,.százezer valódi tudós lesz. S ebből néhány e*er rákétaszakembér, s ebből néhány száz kiemelkedő tehetségű űrhajótervező, s ebből néhány, aki képes létre is hozni egy Vosztokot. De mi kell még a Vosztokhoz? Olyan társadalmi és gazdasági bázis, amely elbírja, sőt követeli, hogy évente egymillió felsőfokú képzettségű szakember végezzen. Olyan társadalmi rendszer, amely az ember szellemiségét felhasználva és azt tovább fejlesztve a maga szolgálatába állítsa a tudományt A kiállítás „tudomány és felsőoktatás” pavilonjában táMég amikor Jacqueline Rainbow az esküvőre készülődött, orvosa figyelmeztette: — Egyet jegyezzen meg: nem szabad ásítania! Tizenkét órával az esküvői szertartás előtt a menyasz- szony mégis ásított és a szája tátva maradt. Megkísérelte becsukni, de nem sikerült. Anyja azonnal az orvoshoz szaladt, de az sem tudott segíteni. A pórul járt menyasszonyt autóba ültették és babával. Csakhogy ez olyan „játék”, amellyel fájdalommentesen lehet operálni például a saem recehártyáját. Hogy hogyan? Ügy, hogy az ember felfedezte... Mint ahogy megalkotta a láthatatlan anyagi részecskék gyorsítását a szinkrofazotron- ban, vagy a szinkrociklotron- ban. Itt van mindkettőnek a makettje. De hát ki érti ezt? Ki érti a tudóéok játékát? Persze ez nem játék, ez valóság, ez az embéri munka megkönnyítése, az emberi élet megszépítése. Mert ha az egyes ember nem is érti az atommagfizikát, társadalmunk érti, hogy ezt az ember szolgálatába állítsa. Mert különben mit is érne a laser, vagy az atommaghasadás felfedezése? PL4ZM4 Űj anyag a plazma. Hajtóanyag. Lehet hevíteni kettő- és négymillió fokig. Van is már kórházba szállították, A kezelés több mint két órát tartott és csak a harmadik injekció után tudta becsukni a száját. Az esküvőt természetesen másnapra halasztották. Kiderült, hogy Jacqueline egyszer kificamította állkapcsát, s azóta ha ásít, mindig az állkificamodás veszélye fenyegeti. — Még szérencse — mondja a fiatalasszony —, hogy nevetnem szabad. I jekoztatták a közönséget: olyan új fakultásokon, olyan új specialisták képzése folyik évek óta, amelyek újjáteremtik a tudományt és új dimenzióit nyitják meg a tudomány útjainak. L4SER A közönség játszik a laser- rel. Játszik ezzel a sugárral, amely egymaga talán többet tud, mint az eddig ismert sugarak együttvéve. A laser — ha az őt kisugárzó műszer elé áll az ember — piros pontként látszik a testen. Az emberek mosolyognak, szórakoznak a furcsa sugáron. Játszanak vele, mint a gyerekek a Elmaradt az esküvő ilyen hevítő. A makettje ott van a szemünk előtt az „új anyagok — energetika” pavilonjában. Űj energiaforrás. Csoda? Miért, az emberi elme csoda? És miért lenne az ember saját magának csoda, furcsa és érthetetlen, különösen akkor, amikor talán a plazmánál is fontosabb felfedezést tett, és különösen akkor, amikor ez a felfedezés gyakorlattá is vált egy országban már ötven éve: „Minden az ember érdekében, minden az ember javára.” Berkovits György — egy ásítás miatt Budán a Vár, a Mátyástemplom és a Halászbástya környéke: kövekkel írt történelem. Minden ház valóságos múzeum. Mesevilág ez; régi épületekkel, sétányokkal, évszázados fákkal. De a budai Vár nemcsak műemlékeiről nevezetes. Hangulatos cukrászdáit, éttermeit szívesen felkeresik az emberek. Űjabb, ugyancsak népszerű színfoltját a budai Várnak a nemrég megnyílt Bormúzeum. A Mátyás-templom közvetlen szomszédságában áll a híres Fortuna Étterem. Ezt a XVIII. században épült éttermet egészíti ki a tavaly megnyílt Taverna-borozó, amelynek mély pincéjében kapott helyet a Bormúzeum. A „múzeumhoz” közeledve már messziről hallani a régi verkli hangját, amely az ajtóban áll és invitálja a vendéGzilmkínk KÜLFÖLDBŐL Fatalpon, gyertya mellett áll a 3 puttonyos aszú. jutnak a mély pincébe. Az üregek, oszlopok közt, csinos bőrhuzatú székek, festetten asztalok húzódnak meg. Mindenütt gyertya világít. A sószóró is régies, stílusos: fából van. A barlang falát középkori fegyverek díszítik. SZOVJET FILMEK Londonban. Az angol főváros Paris—Pullman filmszínházában szeptember és október folyamán szovjet filmsorozatot vetítenek, mai és klasszikus alkotásokból. A műsor: a Gorki j-trilógia, Patyomkin páncélos, Kronstadt! tengerészele, Csapajev, Vihar Ázsia felett, Rettegett Iván I—II., Ballada a katonáról, Kutyás hölgy, Lenin Lengyelországban, Sz. városban, Az anyaszív. A ROLAND-ÉNEK filmváltozatát készíti elő Jean De- lannoy francia rendező Jean Anouüh társaságában. A tervek szerint a rendező Roland szerepét Jacques Perrinre, Nagy Károlyét Anthony Quinn- re bízza. FILM KÉSZÜL Gorkij elbeszéléseiből. Fillipov rendező Eizenstein munkatársa volt. Többek között ő rendezte Az elvarázsolt mag, A túlsó parton, Cselkas című filmeket. Most Szimukov forgatókönyve alapján nyolc Gorkij -novellából rendez filmet. Ezeket az elbeszéléseket különböző időben írta Gorkij, de mindegyiket összeköti az író személye. Gorkij alakját Alekszej Loktyev formálja meg a filmben. STANLEY KRAMER terve. A világhírű amerikai rendező Szent Viktória titka című új filmjét Olaszországban forgatja Anthony Quinn főszereplésével. A forgatókönyv Robert Chritchon regényéből készült, s egy falu vezetőjének és lakóinak kalandjait meséli el, akik sok ezer üveg vermutot rejtettek el a németek elől a háború alatt. SANDRA MILO új szerepben. Az ismert olasz filmszínésznő „cow-girl”-t alakít a Bang Bang kölyök (Bang bang kid) című olasz westem-füm- ben, melynek forgatását most kezdte meg Rómában Luciano Lelli rendező. ROSA LUXEMBURG és Kari Liebknecht meggyilkolásáról és a gyilkosság hátterének leleplezéséről készít filmet Wolfgang Luderer. Szereplők: Walter Jupé, Hors Drinda, Jochen Thomas. Rolf Römer. A DÉFA harmadik indiánfilmje. A Nagy medve fiai és a Vadölő után A sólymok nyoma címmel elkészült a DEFA újabb vadnyugati filmje, egy dakota indián törzsről, mely szembeszáll a földre és az aranyra éhes fehér kalandorokkal. Rendező: Gottfried Kolditz, főszereplők: Gojljo Mitics, Barbara Brylska, Rolf Hoppe, Fred Dalmare. KÉT HÍR a MOSZFILM-stú- dióból. Julij Rajzman rövidesen befejezi A viszontagságok és A remények ideje című új filmjét. Asszonyok birodalma címmel befejezték Nagibin és Szaltikov új produkcióját; előbbi, kiváló közös filmjük volt Az elnök. A Bormúzeum a barlang vájatában található. Itt összegyűjtötték az ország valameny- nyi borpincéjéből a világversenyeken részt vett díjnyertes magyar borokat. Például a debrői Hárslevelű 1964-es aranyérmet nyert az egyik borversenyen és ebből három üveg volt a gazdaság birtokában; ezeket a Börmúzeum átvette. A gyűjtők, szakértők vagy az érdeklődők ezeket a •ritka palackokat is megvásárolhatják. A múzeumban a legrégibb borok 8—10 éveseek. Ennél öregebb borokat nem tartanak, ugyanis a „tíz éven felüliek” elvesztik élvezeti értéküket. Aki vásárol a múzeum kincseiből, az a bor minőségéről. fajtájáról, középkori mintára bizonyítványt kap. A viaszpecséttel lezárt pergamentekercs ékes latin nyelven igazolja: „Te kedves vendég, a Fortuna Tavernában tokaji, vagy Badacsony vidéki bort vásároltál.” A Bormúzeum létrehozói elhatározták, hogy meghonosítják a tokaji borok borivási szertartását. A 3—4 és 5 puttó, nyos tokaji bort külön erre a célra tervezett fatalpon szolgálják fel. Az egy decis pohár mellett gye’rtya ég, hogy a szem gyönyörködjön a borban, aztán orrunkkal élvezzük az illatát, csak ezután következhet a nyelv. V. J. NYIKOLAJ AMOSZOV? 4. Hosszú folyosó. Nem nagyon széles, nem is valami világos. A falaknál néhány ápolónői asztalka. A középen beugró, ablakok, erkély. Étkezőhelyiség. Most gyermekek játszanak itt. Némelyikük már túl van a műtéten és nemsokára hazamehet, mások még megfigyelés alatt állnak. •Látszólag olyan gyerekek, mint a tqibbi. Emitt két kisfiú játékautóval babrál. Ócska kis játékszer, kerekei sincsen ek már, sok gyermekkézen ment keresztül. A másik sarokban kórházasdit játszanak. Megállók egy ápolónői asztalkánál, mintha dolgom volna ott. Három kislány a padlón ül egy babával. — Téged szondázni kell — szól az egyik. — Az nem fáj, ne félj, ne sírj. Az első szúrásnál húnyd be a szemed, nagyon erősen, és mondd sokszor: „Nem fáj, nem fáj...” Ennyi az egész. Masa,1 add ide a szondát. Masa ötéves. Még nem tudja, mi az a szonda. Nagya haragszik. — Belőled nem lehet doktor! Ilyesmit még egy ápolónő is tud. Te majd a beteg lábát fogod és nézed. Szonva, kapcsold be a röntgent. Rángatják a babát. Megfigyelték már, mire képes a gyerekek képzelete? Néhány ronggyal és fadarab- kgval egész színdarabokat játszanak eí. •Odalép a hétéves Misa. Már többször mesélték, ő engem játszik „Tapasztalt férfiú”, átment a legkülönbözőbb vizsgálatokon, mesterséges vérkeringéssel végzett műtéten és része volt a sok-sok műtét utáni szövődményben. Már talpra állt, csak egy kicsit még biceg < Nwüsőa 1967. szept. 14., csütörtök Nyers modorú. — Nagyka rosszul csinálod! Szondázáskor sötétnek kell lenni. Az ágy alá kell bújni. Adjátok azt a köly- köt, majd én... — Hozzá ne nyúlj! Mi csináljuk! Operálj ott, ahol akarsz! Te már felvágtad a Manyácska és Vera babáit is, és meghaltak. Manya azóta is folyton sír, mert a mamája szegény és nem tud másikat venni .. Nagya mintha géppuskából sorozná vádjait. Misa elhatározza, hogy megcibálja a haját, már emeli is a kezét, de idejében meggondolja magát: még fájdalmai vannak. Hadd püföijék egymást. Jóleső látvány, amikor a gyerekek rosszalkodni kezdenek a műtét után. Persze, azután véget kell vetni a huzakodásnak, mert akadnak, akik mindent a feje tetejére állítanának. Itt azonban egy kisfiú nem játszik. A fal tövébe kuporodott és csak nézi szomorú tekintettel a többieket. Kék az arca, Fallot-elválto- zása van: Bonyolult, kockázatos műtét előtt áll. Nem fogom szemügyre venni: az ember ne közeledjék a gyermekekhez operáció előtt, inkább tartsa magát tőlük távol. A hétfői vizitnél csak ránézek a mellére, meghallgatom a szívét. Az arcát igyekszem elkerülni tekintetemmel. Persze, a műtét után már más a helyzet. Akkor kockázat nélkül szerethetem a gyerekeket. Tovább megyek. A folyosó végén levő néhány kórtermet üvegfal választja el. Ez a műtét utáni állomás. Marija Dmitrijevna birodalma. Ápolónővér 6, mágia korlátlan úr ezen a részlegen. Harmincéves. Szikár és szigorú, röviden, sőt nyersen beszél. A gyerekeknek sosem gügyög és igen-igen sok szeretetet ad nekiik. Itt nehéz dolgozni. Két helyiségben hat-nyolc gyerek fokszik az operációt követő első napokban. Amikor állapotuk javul, átkerülnek a közös kórtermekbe. Ezért itt nincsenek is köranyű betegek. Két ápo- lönővér, egy segédnővér. A nap folyamán egy sereg bonyolult feladatot hajtanak végre, injekciót, vérátömlesztést adnak. Ezenkívül köpö- lyöznek, beöntést adnak, gyomormo- sást végeznék, megfordítják a kis betegeket, megdörzsölik, megetetik, és behintőporozzák vagy a röntgen- osztályra, illetve a kötözőbe szállítják át őket. És hát gyermekek: sírnak, a lelkűkre kell beszélni. Ma itt viszonylag cfeend honol. Végigjárom az összes betegeket, üdvözlöm őket, elbeszélgetek velük. S természetesen megnézem a láztáblákat, a vizsgálatok eredményeit, az előírásokat. Jóleső vizit. Az összes gyereket rendben találom. Valahol a tudatom alatt folyton csak a műtétre és Majácskára gondolok. Ezzel jár a félelem is. Elűzöm a gondolatokat. Van még idő. Egyelőre — itt vannak ezek a gyerekek. A négyéves Vologya. Amikor hoz- zálépek, úgy tesz, mintha aludna. Szemét behúnyja, de szemhéja köny- nyedén meg-megrebben. Mindig alvónak tetteti magát, ha orvos jö.i a közelébe. Védekező reakció ez, megszokta: az alvó gyermeket lehetőleg nem szoktuk megzavarni. Vologya így reméli, hogy megszabadul az injekciótól. — Nyisd fel a szemed, Vologyács- ka, hiszen nem alszol! Semmi válasz. — No, csak nyisd ki. Nincs injekció. Azt hiszem, egészen abbahagyjuk a szurkálást. Szemhéja óvatosan felnyílik. Látja: békés világ veszi körül, még sztetoszkóp sincs a kezemben. És nem áll mellettem Marja Dmitrijevna. Mosolyog, üdvözletre nyújtja a kezét. — Igazán abbahagyod a szurkálást? — Abbahagyom hát, talán már holnap. Elégedetlen. Minden gyerek kedves nekünk. Amit irántuk érezünk, az tisztán biológiai jellegű. Karunkra vesszünk egyet és olyasvalamit érzünk, amit szóval nem lehet kifejezni. Eddig még nem találták ki a megfelelő kifejezést. De különösen drága a szívünknek az a gyerek, amelyik már szenvedett. És nemcsak a szüleinek kedves, hanem a sebésznek is, aki belé- helvezte lelkének egy részét. Ezt a Vologyát négy nappal ezelőtt mesterséges vérkeringés alkalmazásával operáltuk meg. Szívkamraközi nyílása volt, tüdejében az ebből eredő meglehetősen nagy másodlagos elváltozásokkal. Feltártuk mellkasüregét, átmetszettük szívburkát. Szívverése kezdett kihagyni. Sietnünk kellett. motor előkészítése ém bekapcsolása még be sem fejeződött, midőn fibril- láció következett be: a szív összehúzódásainak helyébe ritmus nélküli rá ligások lépteik. Megrémültünk. Egy ilyen kisfiúnál! Szívmasszázs. Nem segít! Ekkor szörnyű sietségben csövet dugtunk a jobboldali szívpitvarba és egy fémkanült. — S alakú tűt — a femorális verőérbe. A motor készen áll. Indíts! Megkönnyebbülés. Szabadabban lélegzünk.. Maga a műtét nem volt különösebben nehéz. A szívsövény nyílását befoltozás nélkül sikerült elzárni. A pitvar falát bevarrtuk. A motort megállítottuk. A szív jól működött. Mégis egész idő alatt ez a kérdés kínzott: nem halt-e közben el az agya? A nagy kapkodásban senki sem tudta, mennyi idő telt el a masszázs abbahagyása és a motor elindítása között. Ha több mint öt perc, akkor az agy elhalt. Szembogara széttágult: ez rossz jel. Igaz viszont, hogy hamar össze is húzódott. A műtét néma csendben ért véget. Dmitrij Alekszandrovics, az érzéstelenítő orvos és a vele dolgozó műtősnő különféle szerekkel próbálja az összes vérmutatókat normálisra állítani. Sikerül, a fiú azonban nem ébred fel. Három órán át ülünk mellette. Szíve jól működik. Lélegzik, az ajka rózsaszínű. És mégsem ébred fel. Már elveszítjük a reményünket. Kimegyek, hogy rágyújtsak. Szobámba valósággal berobban Tamara, az érzéstelenítő-nővér. — Mihail Ivanovics! Felnyitotta a szemét! Hanyatt-homlok futok lefelé a műtét utáni helyiségbe. Igen, valóság: néz:! Bár tekintete még zavaros, szeme álmos. — Vologya, Vologya, kedveském! Felém fordítja a fejét. Mehetünk. Odalen; bizonyára félholtan várakozik az anyja. Mindé# jól van, egyelőre. Hála istennek, fel ébredi. (Folytatjuk) geket. A bejárat felett hatalmas máramarosi medve bundája fogadja őket. Lépcsőkön
