Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

Gyöngyösi szüreti napok, 1967 A szervezés utolsó mozzanatai HOL TARTANAK az elő­készítésben a gyöngyösi szü­reti napokkal kapcsolatban, ezt érdeklődtük meg Fejes Já- ostól, a városi tanács műve- Sdésügyi osztályának vezető­itől és Kaszab Károly nép­művelési felügyelőtől. ' A hosszú időn át folyó tár­gyalások eredményeként a szüreti napok programját már korábban rögzítették, abban változás eddig nem követke­zett be. Ezek szerint a külön­böző kiállításokat szeptember 21. és 24. között tartják meg, A szőlészeti és borászati an­két időpontja szeptember 22. A Mátrai Erdőgazdaság ügyességi versenyére 23-án ke­rül sor Mátrafüreden. Dél­után a bányász sportpályán bonyolítják le a lovasversenye­ket és a lovasbemutatókat. Ezt a napot a kisipari szövetkeze­tek 170 tagú Erkel Ferenc Mű­vészegyüttesének fellépése zárja le. A szabadtéri színpa­don mutatják be Színes szőttes Című műsorukat. Szeptember 24-én, vasárnap már reggel 6 órakor megkez­dődik az MTS Természetbarát Szövetség tájékozódó és terep- futó versenye a Mátrában, amelyben a Mátra Kupáért küzdenek a részvevők: A be­futókat a Dimi'trov-kertben fogadják délelőtt 10 órától — Várhatóan. A DÉLELŐTTI programhoz tartozik a Magyar Autóklub gyöngyösi vezetőségének ren­dezésében megtartandó autós KRESZ- és ügyességi verseny, amit a Köztársaság tétről in­dítanak délelőtt 10 órakor. Ugyanez az időpontja a kis­ipari szövetkezetek országos kórustalálkozójának: a Városi Művelődési Házban. Nagy közönségsikert várnak sa Há!ry János vasárnap esti ílőadasától, amit a szabadtéri színpadon nézhet meg a kö­zönség. A daljátékot 350 sze­replő részvételével adják elő. A díszleteket Varga Mátyás ■ Kas&uth-díjas, érdemes mű­vész tervezte és a szegedi szabadtéri játékok igazgatósá­ga adja kölcsön erre az al­kalomra. Vezényel Záborszky József, rendező Jankovits Jenő. A vidám, karnevál jellegű szüreti felvonulás vasárnap délután 3 órakor kezdődik. A tervek szerint több mint két­ezer ember vesz részt a felvo­nulásban. Szombaton este a Mátra Szál­ló termeiben, vasárnap este pedig a Városi Művelődési Házban tartanait szüreti bált. A Mátra Kupáért folyó ököl- vivo-verseny megrendezése a legutóbbi időkben került be a programba; Ismételt tárgyalások foly­nak a különböző üzemek és intézmények vezetőivel a szü­reti felvonulás ügyében. Ed­dig már közel húsz elképze­lést nyújtottak be a nevezés során, de még 6—7 üzem, 10 község és 2—3 iskola nem közölte, milyen témát akar megjeleníteni a felvonulás­ban. KÖZÖLTÜK MAR, hogy a városi tanács vándordíját ala­pított ebből az alkalomból. Az Aranyszőlő Vándordíj végle­ges formája: féldombormű pla­kett. igazbronzból. A művé­szeti zsűri az eredetileg el­képzelt, arannyal befuttatott, tömör szőlőfürt ötletét elvetet­te. A vándordíj elnyerői a szüreti felvonulás, a mezőgaz­dasági kiállítás és e népmű­vészeti ágazatban jelentős mértékű anyagi jutalomban is részesülnek. Végül említsük meg, hogy a színes program többszínű nyo­mással készült füzete elhagy­ta a nyomdát. Ebben a tá­jékoztatóban minden megta­lálható, ami a szüreti na­pokra vonatkozik, tehát ha­szonnal forgathatja a lapjait az érdeklődő. Legfeljebb azon meditálhat, hogy a szép szám­mal közölt, de parányi belső képecskék mit ábrázolnak. Formailag nem a legjobban sikerült a prospektus. A LÉNYEG azonban: a gyöngyösi szüreti napok gaz­dag, színes, látványos, szóra­koztató és színvonalas prog­ramot ígérnek. (—ár) Az Egri Megyei Színpad 65 vendégszereplése a Mezőgazdasági Kiállításon Az Egri Megyei Színpad 65-öt megtisztelő vendégsze­replésre -kérte fel a Népmű­velési Intézet, két fellépésre a mezőgazdasági kiállítás meg­hitt hangulatú Klubkönyvtár pavilonjába. A kiállítás ideje alatt két színjátszó csopört, három bábegyüttes, két zene­kar és a fővárosi művelődési ház zenés műsora szolgáltatta ennek a kulturális pavilonnak a programját. Tehát az Egri Megyei Színpad 65 mint egyet­len irodalmi színpad kapott helyet a fellépésre, szeptember 8-án és 10-én. A kiállítás főbejáratától rög­tön balra egy kis alapterületű kiállítási helyiségben rendez­ték be a kultúra pavilonját, a Klubkönyvtárt. Mert a neve is érzékelteti a népművelés állandóan változó igényeit, a kultúra ma legkorszerűbbnek tartott falusa lakhelyét, a klubkönyvtárt. Persze nem má­solja ez a hangulatos pavilon egy klubkönyvtár sémáját, nem is használható élő ma­kettként; hanem sűrítve egy kiállítás igényeihez alkalmaz­kodva, bemutatja, hogy hon­nan jutottunk el a klubkönyv­tár formáig, közben milyen eredményeket mutattak fel a művelődési házak és könyvtá­rak, a szakkörök, a klubok és a művészeti csoportok. Szem­léletes számadatok, nagymé­retű fotók mutatják be — az ország minden részéből ide- sereglő látogatóknak — a nép­művelés jelenlegi helyzetét. A pavilon több kis térre fel­osztott modern bútorokkal és szép iparművészeti alkotásoík- ' kai berendezett helyiségében a barátságos környezetben a közönségtől néhány lépésre lépett fel az Egri Megyei Szín­pad 65 együttese. Mi már ismerjük a Turmix című összeállítást, amelyet Szí­vós József rendezésében több­ször láthatott az egri közön­ség. A főképpen Kosztolányi és Karinthy paródiáiból szer­kesztett összeállítás most is rögtön utat talált az együt­test egyáltalán nem ismerő közönséghez is. A Turmix könnyed hangja, játékossága, közvetlensége, humöra, a pa­vilonba betévedő látogatok fi­gyelmét azonnal felkeltette. Talán a legnagyobb sikert Kosztolányi Kis edény, Weöres j Sándor Sanyi manó karika, Jankovieh Ferenc Ispilági prücskök című költeményei­nek, Veres Péter Szegények szerelme és Móricz Miskaroló című írásai aratták. A sze­replők — Gyarmati Magda, Morvay Magda, Nagy Edit, Darabos Zsolt■ Jvádi László, Józsa Tamás, Kertész József, dr. Ripka Kálmán — látha­tóan nagy kedvvel igyekeztek ottmarasztalni a kiállítás ide betérő látogatóit. B. Gy. Továbbra is a Zalka SE csapata áll az élen Ez történt az WB Ill-ban A Labdarúgó NB Hl. északi cso­portjának vasárnapi fordulójában az éllovas Zalka SE biztosan nyert a Gy. Spartacus ellen, így sikerült megtartania egypontos előnyét. Az elmúlt vasárnapi két bravúros győ­zelem hősei, a Gy. Izzó és Pető- fibánya ezúttal nem remekelt, mindketten vereséget szenvedtek, méghozzá a Gy. Izzó saját pályá­ján maradt alul. A legutóbbi gyen­ge teljesítményt nyújtó Hatvani Kinizsi viszont váratlanul könnyen fektette két vállra az Eger csehi Bányászt. Hatvani Kinizsi—Egeresein Bányász 4:1 (1:0) I Hatvan, 300 néző. V.: Falcsdk. I Hatvan: őszi — Szekeres, Botár* Péter — Püspöki, Lovász — Ga­rami, Boironikai. Kristy án, Tóth,' Baranyi. Edző: Wéber László. Egercsehi: Bráz — Dorkó, Szűcs« Nagy T., Dudás — Horváth, Ku- rucz — Erdei, Czifrik, Sulyok Orosz. Edző: Gere Tihamér. Jó talajú pályán, hazai fölénnyel indult a játék. A 23. percben Tóth lövését a kapus Kristy án elé ütöt­te és a középcsatár nem hibázott. 1:0. Továbbra is a Kinizsi irányí­totta a küzdelmet, a vendégek a mezőnyben jól adogattak, de táma­dósoruk nem sok veszélyt lejentett őszi kapujára. A H. félidő hazai góllal folytatódott: Boronkai fe­jese a kapufáról Tóth elé pattant és az összekötő közelről a hálóba lőtt. 2:0. Az 54. percben Szekeres a fél­pályáról tört előre, majd 16 mé­terről hatalmas lövést küldött a jobb sarokba,. 3:0. Ezután fokoza­tosan ellaposodott a játék, feljött a vendégcsapat és egy kavarodás végén Orosznak sikerült szépítenie. 3:1. Közvetlenül a befejezés előtt a gyors Tóth faképnél hagyta a védőket és a kimozduló kapus mellett megszerezte csapata ne­gyedik gólját. 4:1. A gólra törően játszó Kinizsi győzelme megérdemelt. Átszerve­zett védelme ezúttal jól zárt, a két fedezet rengeteget dolgozott, a támadósor lelkes játékáért érde­melt dicséretet. Egercsehi a mezőnyben elfogad­hatóan játszott, támadósora azon­ban nem tudott megbirkózni a ke­mény Kinzsi-vedelemmel. Falcsik kifogástalanul bírásko­dott. (szendi) Somsály—Gy. Vasas Izzó 2:0 (1:0) Gyöngyös, 200 néző. V.: Bucz. izzó: Nagy — Balazs, Tóth, Amb­rus — Szonda, Török — Potye. Varga., Pás-zti, Halmóczki. Húgai. Edző: Ivádi László. Gyér számú néző előtt gyenge játékot hozott a két csapat ta­lálkozója. A 7. percben Potye lö­vését a kapus kiejtette. Halmóczki rá csa pott a labdára, de aztán az oldalhálót találta eil. A vendégek ritkábban, de veszélyesebben szőt­ték akciójukat, a 15. percben Nagynak két ízben is nehéz véde- nivelója akadt. A 32. percben Po­tye lövése a felső lécet súrolva hagyta el a játékteret. Az első gól a 35. percben esett: Pászti hibájá­ból Zalai tört előre, mjd kimoz­duló kapus fölött a hálóba emelt. 1:0. Szünet után a rohamozó gyön­gyösi csapat sok helyzetet terem­tett, ezeket zonban nem tudta ki­használni. Egy somsályi ellentáma­dás viszont sikerrel járt: a kitörő Burkovics lövése előbb visszapat­tant a kapusról, másodszorra azonban a csatár a jobb sarokba lőtt. 2:0. Az erőteljesebben játszó vendégek rászolgáltak a győzelem­re. A hazai csapatban csak Török és Halmóczki teljesítménye érde­mel említést. (magyar) Szuhavölgyi Bányász— MÁV HAC 2:1 (1:1) Kurittyán, 200 néző. V.: Lóczi. MÁV HAC: Nagy — Kókai, Teré- nyi, Gugyella — Tóth S., Adám — Katona, Konkoly. Szabó. Bálint. Mayer. Edző: Somogyi Károly. A hatvani csapat erősen tarta­lékosán lépett pályára, s mint vár­ható volt, végig a hazaiak irányí­tották a játékot. Az első gól a 29. percben esett, amikor egy jó tá­madás végén a balszélső talált a hatvaniak hálójába. 1:0. A vendé­gek a félidő befejezése előtt egyenlítettek: Szabó 20 méterről leadott szabadrúgása, védhe tetten ül vágódott a hálóba. 1:1. a gólt kö­vetően parázs jelenetek játszódtak le a pályán. Bálintot az egyik ha­zai védő megrúgta, amiért a ki­állítás sorsára jutott. Szünet után a 10 emberre olvadt hazaikkal szemben a MÁV HAC lendült elő­re, tehetetlen támadósora azonban rendre elhibázta a helyzeteket. Bi­zony nagyon hiányzott a gólerős Sármány ... A sok kihagyott helyzet azonban megbosszulta ma­gát: a 70. percben gyors ellentá­madás bontakozott ki és a Bá­nyász^ megszerezte a győzelmet jelentő gólt. A hatvani csapatban csak a közvetlen védelem állta meg a helyét. (—váry) Edclényi Bányász—Petőfi- bánya 3:1 (2:0) Edelény. 600. néző. V.: Simon dr. Petőfibánya: Vakli — Kotrócz, Papp, Juhász — Berta, Gáldi n. — Plessek, Moós, Makalicza. Laczkó. Gelles. Edző: Tóth Gábor. A rendkívül kis méretű pálya a hazai csapatnak kedvezett, a ven­dégek sehogyan sem tudtak ki­bontakozni. Edelény már a 6. perc­ben gólt szerzett: Katona 16 mé­terről lőtt a léc alá. 1:0. Hullámzó mezőnyjáték alakult ki, a vendé­gek csak szórványosain jutottak el a hazaiak kapujához, de komoly helyzetet nem tudtak ékkor sem Összehozni. Edelény a 37. percben növelte előnyét: egy bal oldali keresztlabda a jobbszélsőhöz ju­tott, aki biztosan lőtt a hálóba. 2:0. Szünet után még passzívabb lett a vendégek játéka, főleg Moós vonta ki magát a küzdelemből. . A 65. percben szépített Petőfibá­nya: Plessek ügyesen a jobb fel­ső sarokba csavarta a labdát. 2:1. A mérkőzés sorsa a 77. percben dőlt el véglegesen: a hazai jobb-’ szélső cselezgetett a labdával, a védők nem tudtak közbeavatkozni és a csatár csőrrel a jobb sarokba lőtt. 3:1. A hátralévő időben em­lítése méltó esemény nem tör­tént. a hazai győzelem megérde­melt, a petőfibányaiak jól küzdöt­tek, de a kis méretű pályán nem tudtak kibontakozni. Egyénileg Juhász, Makalicza és Laczkó di­csérhető. (kulcsár) Zalka SE—Gy. Spartacus 3:0 (0:0) Gyöngyös1, 800 néző. V.: Mixtai. Zalka SE: Pálhíiber — Gáspár; Kan ász, Perger — Boros. Pozsár — Csuhány. Kupcsulik, Magyar. Jandász, Vanya. Edző: Csizmarlk Imre. Húsz percen át a Honvéd irá­nyította a játékot, később azon­ban feljött a Spartacus és nagy iramú, kiegyensúlyozott küzdelem folyt a félidő végéig. Szünet után változott a helyzet. A Zalka SE fokozta az iramot és az 55. perc­ben sikerült megszerezni a veze­tést: Magyar 16 méterről leadott.- jól eltalált lövése a léc alá vágó­dott. A 75. percben tovább nőtt a Zalka SE előnye: Jandász jól ugratta ki Vanyát, aki a kimoz­duló kapus mellett a hálóba to­vábbított. 2:0. Egy perc sem telt el. e ismét Csaba hálójában tán­colt a labda: Csuhány átadását Kupcsulik éles szögből lőtte a jobb sarokba. 3:0. A küzdelem hevessé­gére jellemző, hogy az utolsó per­cekben is mindkét kapu többször forgott veszélyben. Végeredmény­ben a Zalka SE második félideji teljesítménye alapján megérde­melten győzött. Jók: Pálhuber, Ka­rász, Magyar, illetve Kévés, Bá- gyi, Kövecsi. Papp J. SE—Siroki Vasas 4:1 (1:1) Diósgyőr, 2000 néző. V.: Antal. Vasas: Bognár — Zárn. Rózsat'; Ma rúzs — Kovács, Ivádi — Kra- jecz. Hadobás, Miskolczi. Antals Fülöp. Edző: Horváth János. A vendégcsapat kezdett jobban s a 6. percben vezetéshez jutott; egy kapusról kipattant labdát Fülöp lőtt a hálóba. 0:1. A hazaiak a 35. percben egyenlítettek: szög­letrúgás végén Bognár hibájából Nagy lőtt a jobb sarokba. 1:1. Szü­net után fokozatosan a hazaiak vették át az irányítást s az 52. percben védelmi hibából vezetést szereztek. Az 53. percben Ko­vácsot és a hazai balösz- szekötőt kiállították. Ezután a Papp J. SE a 66., majd a 73. perc­ben újabb gólokat szerezve ala­kította- ki a 4:l-es végeredményt. A hazaiak győzelme megérdemelt; a sirokiak közül csak Kovács és Antal nyújtott jó teljesítményt. További eredmények: AI- berttelep—M. Bányász 1:0 (1:0), MEAFC—MÉMTE 1:1 (1:0). NYIKOl&J AMOSZOV: « FORDÍTOTTA« R ADÖ GYÓRGy 2. Igen ám, de a mesterséges vérke­ringés akkor már negyven perc óta tartott. — A szív-tüdő motor árt a vörös vérsejteknek. A szövetekben minden perccel szaporodnak az anyagcsere ártalmas termékei. S Utána a szív nem bírná a munkát. A boncolásnál pompás varratokat lát­hatnék, de mit érne ez? Ée aztán az a kis arc, a paplanle­pedő mögött. A rettegés lassan min­denemet eltölti, és csak nő, növek­szik percről percre... Nem ébred föl! A szíve nem fogja bírni. A szülei pedig ott járkálnak az épület előtt fel és alá, fel és alá. Láttam őket az ablakból, amikor bemosakodtam... No elég! Ennek nyilván semmi ér­telme. . És mégis, akkor meg kellett vol­na állnom. Meggyőződnöm. És át­helyeznem a varratokat. Most már üres szavak. : A kísérleti laborba megyek. Ez a napi programom: egy kis lyukas óra a műtét előtt. Különösen most, hogy Semmi kedvem operálni. A labor a szerelmem. Életem utol­só szerelme. Sok mindent szerettem életemben: a költészetet, a nőket, a sebészetet, az autómat, az unokámat. És most, hogy életem a vége felé jár. egyet akarok: megérteni, mi is az 4 ß/imsäu 1967. szeptember 1&. kedd ember. Az emberiség. És mit kell tennünk nekem, meg a többieknek — fiataloknak, öregeknek — korunk­ban, amely olyan veszett iramban vágtat. Mesebeli óriásnak látom az emberiséget; a magasba tör, de bék­lyóval a lábán. Még képes lezuhanni, eltűnni — elégni. Ez most is megtör­ténhet, ebben a pillanatban. Mint li­dérces álomban, kiáltani szeretnék, valakit megállítani. De kit? És hős gyan? Meg kell mondanom, a laborató­rium céljai szerényebbek. Elérni azt, hogy a betegek ritkábban haljanak meg. Egyelőre ennyit Az intézet igazgatója külön kis házat építtetett nekünk és személy­zetet is adott. Hozzáfoghatunk a munkához. Már van saját műhe­lyünk, néhány mérnökünk és techni­kusunk, fiziológusunk és laborán­sunk. Még nem kovácsolódtak össze, de bízom fiatalságukban. Most leginkább a szív-tüdő motor foglalkoztat: a mesterséges vérkerin­gést hajtó szerkezet. Azt kell elér­nünk, hogy az idő ne sürgessen, a szerkezet ne rombolja a vért. Az el­ső számú probléma ez: a hemolizis Amikor a vörös vérsejtek felbomla­nak, hemoglobin kerül a plazmába, s azt vörösre festi. Ez, bármily fur­csán hangzik, méreg a szívnek meg a vesének. A mi szív-tüdő motorunkat, amely a Szovjetunióban egyike volt az el­sőknek, Petya, Misa és Oleg szer­kesztette, két évvél ezelőtt. Petya és Misa gyárból került hozzánk, telve MkfliedéaseL Lakatosnak indultak, most már mérnökök. Oleg orvos, Gé_ pük, amíg egyszerű műtéteket végez­tünk, nagyon tetszett mindnyájunk­nak. Azt hittük, nincs különb a vi­lágon, hiszen feltöltéséhez már hét­százötven köbcentiméter vér is elég volt, míg külföldön négy liter kell hozzá. Felelőtlenül eldicsekedtünk vele. Csakhamar keservesen kellett csa­lódnunk. Igen, a hemolizis! A szívet nem lehet hosszabb időre kiiktatni,- legfeljebb harminc-negyven percre. És ez kevés nekünk. Azt követelem tehát a fiziológusoktól, a mérnökök­től és a műszerészektől, hogy talál­ják meg a hemolizis okát és küszö­böljék ki, de úgy, hogy a motorhoz szükséges vórmennyiség ne növeked­jék. Most mindnyájan ezen törik a fejüket, de egyelőre hiába. Űj mérnök lépett be a laborba: Vlagyimir Ivanovics Tomaszov. Ez a Vologya valójában nem is mérnök, csak egyetemi hallgató, de mérnök­nek vettük fel. Az automatizációs intézetből lépett át alacsonyabb fok. ra: orvostanhallgatónak. Mondhatni, nekivágott az ismeretlennek. Tetsze­nek nekem az ilyen fiúk: jóvágá- súak, okosak, függetlenek. Szűk nad- i-ágot és divatos frizurát hordanak. Igaz, a cipőjüket nem tisztítják és az ingük tsem patyolatfehér. Ez azonban majd elmúlik náluk. Mindig el szo­kott múlni. A laborban ülünk, ott, ahol a mes­terséges vérkeringést kutatjuk. — Kérem, Vlagyimir Ivanovics, szeretném hallani eiső vizsgálatainak eredményét. Sürget, Mihail Ivanovics... — Az idő sürget bennünket. Mond. ja el, amit tud már. — Azt hiszem, a hemolizis olyan­kor következik be, ha a szivattyúcső­ben és az összes csatlakozó tömlők­ben örvénylő mozgás keletkezik. Azt kellene megfigyelnünk, hogyan áramlik a folyadék a szerkezetben: Ezenkívül az is lehetséges, hogy a vörös vérsejteket a görgők morzsol­ják szét a szivattyúcsőben. A falak mentén egy vórrétegnek kellene megállnia. — Az amerikaiak írtak már erről, olvastam. A cső teljes vagy részleges telítése nem befolyásolja a hemoli- zist. — Mit számít, hogy írtaik róla! Sok mindent összeírnak. Az én véle. menyem szerint utána kellene nézni. És még azt is meg akarom mondani, hogy laboratóriumunk kísérleti mun­kakörülményeit egyáltalán nem tar­tom megfelelőeknek. Méréseink nem pontosak, az előírt feltételeket nem tartják be, laboránsaink nem tudják kezelni a mérőszerkezetet. — Ejha! — Bizony, fis ha ön komolyan kéz­be akarja venni a dolgot, akkor elő­ször is engedje meg nekem, hogy rendet teremtsek a kísérletek mene­tében. Csak így kaphatunk olyan számadatokat, amelyeknek hihetünk és amelyekkel dolgozhatunk is. Kijelentése meghökkentett. Fizioló. gusaink beállítják a kísérleteket, biokémikusaink megállapítják a he- molizist és más mindenféle vegy- elemzéseket készítenek. Eddig sza­bályszerűen folyt mindez, s most ne­ki nem tetszik. A személyi kérdéseket nem sza­bad szem elől téveszteni. A labora­tórium vezetője, Viktor Petrovícs, szintén fiatal, de máris kandidátus. A többiek — Alla, Nagya, Mila és Szveta — már több esztendeje dol­goznak nálunk, vállalták és viselték a szív-tüdő motor első modelljének kísérleti ellenőrzésével járó izgalma­kat, és most is ők kezelik a műtétek­nél. Megbízható munkatársak. Most pedig állítsam őket magam elé és mondjam nekik: „A fene essen be­létek. Itt az új mérnök, azazhogy még csak diák, ő fog benneteket di­rigálni és tanítani, hogyan kell be­állítani a kísérleteket, elvégezni az analíziseket.” Hirtelen sikoltást hallok. Mi történt? Kinézek az ablakon. A hullaház mellett gépkocsi áll, rajta kis koporsó és koszorúk. Egy asszony ráborult a koporsóra. Az anya. A mellemben meghasad valami, aztán tompa, sajgó fájdalmat érzek. Pokolba az összes készülékekkkel, pokolba a hemolizis problémájával! Nem bírom tovább! Távoznom kell, minél előbb. Fut­nom. Elbújnom a dolgozószobámba. Betettem az ablakokat. — Mennem kell, Vologya. Közölje Viktor Petroviccsal, javasolom a kí­sérleti módszerek megjavítását. Ha kételkedne, keressen fel a klinikán. Keresztülmegyek a laboratórium két helyiségén. Mindnyájan duzzog­va ülnek, rám se néznek. Igazuk van. Átvágok a kerten, igyekszem nem futni. A hullaháznál újabb sikoltá­sok. Szinte hihetetlen, mennyire hal. lani. A betegek a kertből bemennek a kórtermekbe, ök is restellnek rám nézni. A történtek után hogyan ves­sék alá magukat a műtétnek? A tornác előtt asszonyok ülnekj vagy álldogálnak: az anyák. Gyer­mekeik a klinikán fekszenek. Ök is hallják, és bizonyára tudják is, ki sikoltoz. Ismerik egymást mind, tár­sak a bajban. Köztük végigmennem — igazi vesszőfutás. Gondolatban rá­juk kiáltok: „Vigyétek innen a gy<? rekeiteket, hát nem látjátok, hogy tehetetlen vagyok?’-’ {Folytai juhi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents