Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-12 / 215. szám
,Nagyon föl éreztük magunkat” Szőlő fürtök és űrrakéták Háromezer Heves megyei fiatal a fővárosban FELHARSANT az egri pályaudvar hangszórója: „Különvonat indul Budapestre...” , A vonat ablakaiban csak fiatal arcou mosolyogtak és a kocsikból kihallatszó kacagás ezen a reggelen még zajosabbá tette az amúgy sem tül csendes pályaudvart. Aztán megmozdult a vonat és mintha csak erre a jelre vártak volna a fiatalok, felcsendült az énekszó, hogy „Ádám. hol vagy?” Füzesabony: újabb csoportok csatlakoztak a gárdához. Kál- Kápolna — az itteni felszállókkal erősödött az ének hangja. A különvonat csaknem tucatnyi kocsija összegyűjtötte a Heves megyei fiatalok egy részét. Hatvanból több mint 1200 lány és fiú indult, hogy a vásáron találkozzék a különvonat utasaival, a hatvani járásból csaknem 800 ifjú utazott Budapestre. A mezőgazdasági kiállítás ifjúsági napján csak tízezrekben lehetett számolni a fiatalokat ßs köztük ott szórakozott, tanult 3000 Heves megyei fiú és lány is. — Sok szeretettel köszöntünk benneteket — fogadták a Heves megyei fiatalokat a budapesti I. kerületi KISZ- bizottság munkatársai, rózsaszín szegfűcsokorral, aztán a budapesti fiatalok kalauzolásával megindultak a hevesiek a vásárba. Sok mindent ígért ez a nap. Magát a kiállítás mezőgazdasági érdekességeit, divatbemutatót — csak fiataloknak —, a siófoki, az esztergomi tánc- együttesek műsorát és lovas- versenyeket. AZ ÉLMÉNYEKRŐL, beszéljenek maguk a fiatalok. Elsők között a legfiatalabba- két, az általános iskolásoké, Rausz Györgyié és Csirke Zitáé a szó, mindketten Besenyő- telekről indultak. — Egy osztályba járunk, mindketten most végezzük az általános iskola utolsó évét, Egerben szeretnénk tovább tanulni, majd pedig mindketten orvosok szeretnénk lenni. KURT TUCHOLSKY: Egy házaspár viccet mesél iasági szakmunkások létszámát megháromszorozzák. Örültünk, hogy ilyen távlatok előtt áll szakmánk. Ferencz Csaba, a füzesabonyi gimnázium csúcstitkára, a negyedik év elvégzése után tiszti iskolára készül. Érthető hát. hogy ő inkább a szovjet tudomány eredményeiről beszélt. — Csaknem két tekercs filmet fényképeztem el. Az űrhajókról, a rakétákról, a szput- nyikokról készítettem felvételt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére kiállítást rendez iskolánk, ahol remélhetően az én képeim is szerepelnek majd. Később részletesen ecseteli az űrhajók katapultjának működését. sőt összehúzódzkodva a vonat ülésén, be is mutatja azt az érdeklődőknek. Hazafelé a különvonaton legtöbbször az egyetlen mondat ismétlődött:. „Nagyon jól éreztük magunkat!” Mindenki úgy szórakozott, hogy a legemlékezetesebbé tegye a pesti kirándulást. Sokak programjából a Vidám Park sem maradt ki. AZTÄN ESTE újra felharsantak a táncszámok és a kupé ülései között táncra is perdültek a fiatalok. <—H) A mezőgazdasági kiállításról nem sokat beszélnek, hiszen azt mondják, „otthon is láttunk már tehenet”. A budapesti kirándulás sok olyan élményt adott nekik is. amelyet Besenyőtelken nem lehet megszerezni. — Nekem a legjobban a vadászházban a szarvasagancsok tetszettek — mondja az egyik kislány, majd a másik* minden átmenet nélkül A szovjet tudomány és technika ötven éve című kiállítás rakétáiról, űrhajóiról áradozik. Sági Marika, az egri mező- gazdasági szakmunkás-képző iskola második évfolyamának tanulója és KISZ-fcitkára, már egész más szemmel nézte a mezőgazdasági kiállítást. — Engem, mint jövendő szőlészt, a szőlészet és borászat eredményei és a munkánkat segítő gépek 'érdekeltek. Tanáraink elmagyarázták a bolgár szőlőművelő gépek működését. Tudjuk, hogy Egerben a szőlőkben sok még a kézi munka, örültünk, hogy a kiállításon láthattuk az ezt segítő korszerű háti permetező- gépeket. MEGNÉZTÉK a kertészeti pavilonban az ország különböző szőlővidékének legszebb terméseit, természetesen a nagydíjas visontai saszlát is. — Az egyik tablón olvastuk, hogy 1970-ig a mezőgazJó szándék — rossz módszerrel beszél a téglagyári munkás fejével... EZ A KÜLÖNÖS BESZÉLGETÉS másfél óráig tartott, s ez alatt — mint állította — az üzemvezető igyekezett Fő- nad lelkére beszélni, figyelmeztette gyarlóságaira, megpróbálta visszacsalogatni a tisztességes emberek közé. Ennek Fónad sem mondott ellent, csupán a durvaságot sérelmezte. S ebben — ha valakinek talán furcsán hangzik is — igazat adunk neki. Emberi méltóságában talán nem lett volna szabad annyira megalázni. Tudjuk, hogy van még Mát- raderecskén néhány hasonló, „nehéz ember”, Panyik üzemvezetőnek korántsem könnyű a dolga. Elhisszük, megértjük, hogy amikor az idős téglagyári munkást felelősségre vonta, oktatta, kötelességére figyelmeztette — csakis a jó szándék vezette. Ez a jó szándék azpnban semmiképpen sem párosulhat durvasággal, gorombasággal. Efféle módszerekkel aligha lehet nevelni! A pedagógia ugyan külön tudomány, de úgy véljük, hogy alapjaival ma már igazán tisz, tában lehet egy üzemvezető is. Főként akkor, ha az nem is olyan régen még községi vb- elnök volt s háromezernyi ember volt a gondjaira bízva. Higgadt, fejjel, harag, indulat nélkül, világos érvek felsorolásával, meggyőzéssel kell formálni az embereket. S ha ez olykor esetleg nehéz egyetlen vezetőnek, segítsenek neki munkatársai is, mások is: NEM TÖRTÉNT TESTI SÉRTÉS — talán a lélek szenvedett egy újabb kis balesetet. Fónad gonosz András azonban bizonyára ezt is kiheverheti, mindezt elfelejtheti — ha a táglagyáriak, a községbeliek valamennyien úgy akarják... (gyóni) HIRE ment a községben, megtudták még Budapesten is, hogy a Mátraderecs- kei Téglagyár üzemvezetője kezet emelt egy idős munkásra, durván szidalmazta Fónad gonosz Andrást. A sértett, idős ember — ki tudja, hányadszor már — újból elmondotta, hogy őt Panyik Sándor csúnyán leteremtette dolgozótársai előtt, erőszakkal berángatta az irodájába és tiltakozása ellenére is ott tartotta. Vállát megmarkolva többször is belecsapta a kanapéba, miközben egyre kiabált rá, megállás nélkül oktatta. A különös ügy tisztázásakor, amikor a minap Fónad panaszának alapjairól érdeklődtünk, az üzemvezető nem titkolta, hogy sok az igazság az elmondottakban. Indulatát azonban meg kell érteni, mivel az „árulkodó” a nehéz emberek közé tartozik, máshol is, a gyárban is többször tett már rossz fát a tűzre. Neki magának falubelije, régi ismerőse, már korábban is dolgozott vele — mindig kibírták egymást s jóllehet tudott Fónad viselt dolgairól, mindaddig nem került összeütközésbe az emberrel, amíg az május végén, június elején igazolatlanul távol nem maradt négy teljes napot munkahelyéről. Ekkor sem bántotta, csupán írásban más munkakörbe helyezte. Hanem aztán egy másik eset nagyon felháborította! Nevezetesen az, hogy Fónad — egyéb hitelezői mellett — hónapok óta közös ismerősüknek, egy nyugdíjas salgótarjáni munkásnak sem fizette vissza százötven forintos tartow zását. Az elmulasztott kötelességre ugyan többször is utalt, ám Fónad egyre csak Ígérgetett. A nyugdíjas ismételt levelére gerjedt szokatlan haragra, akkor határozta el, hogy el. A megvásárolt árut haza is szállítják. Az árukölcsönzést is bővítették, csillárokat, televíziót, magnetofont, lemezjátszót, háztartási gépet, hűtőszekrényt, motorkerékpárokat, kályhát is lehet kölcsönözni. (Tudósítónktól): A Hatvani Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet újabb szolgáltatásokat vezetett be a vásárlók igényeinek kielégítésére. Az áruházban kicserélhetök a régi televíziók, háztartási gépek, rádiók új készülékre. Megkönnyítik a vásárlást az OTP- részletakcióban részt vevők részére is, a vásárlónak csak a kereseti igazolást kell benyújtania, az összes többit az áruház alkalmazottai intézik 0 Uj szolgáltatások Hatvanban — Ne dühíts fel, Trude! Ha elkezdek egy viccet, akkor be is fejeem. — Én kezdtem. — Mindegy, akkor is elmondom most már végig; te különben sem tudsz egy történetet tisztességesen elmondani. — Ha nem tetszik, ne figyelj oda! — Nem is figyelek, hanem végre-valahára elmondom a végét, hogy Herr Panternek valami öröme is teljék benne — Ha te azt hiszed, hogy valakinek örömet szerez, hogy téged hallgat... — Trude! — Most mondja, Herr Panter, hogy lehet ezt kibírni! Egész héten olyan ideges, hogy én... — Te vagy ideges... — A te fegyelmezetlenséged... — Mindjárt azt mondod „komplexumaid”. Ezt nálunk rossz nevelésnek hívják. — Az én gyerekszobám .. — Ki csinálta vissza az egész dolgot az ügyvédnél? No, ki? Talán én? Te! Te kérted, hogy vonjam vissza a válókeresetet... — Hazugság! Bumm! Ajtócsapódás jobbra. Ajtócsapódás balra. Most itt állok egy fél viccel. Vajon mit válaszolt a vándor az ifjú asszonynak7 Fordította: Zilahi Jutó ha elszabadulnak, akkor holnap nincs tejünk. — Walter, bocsáss meg, hogy félbeszakítlak, de Paul azt mondja nem tud később hívni* csak este. — Rendben van, hívjon este. Szóval, az öreg... Hozzál nekünk egy kis kávét... Kimegy és alig csukódik be az ajtó, a fiatalasszony oldalba böki a férfit... — Rossz! Egészen rossz. Ez nem az első alkalommal történik. Az öreg kimegy, de a fiatalasszony csak harmadszorra kezd bökdösni. — Tehát visszajön az öreg Aztán hirtelen újra felkel és azt mondja: meg kell néznem a kecskéket — és ismét kimegy. — És ekkor oldalba böki a fiatalasszony a vándort és azt mondja: na! — Szó se róla, Walter. Egyáltalán nem azt mondja. — De még mennyire! Hát mit mondjon? — Azt: most itt az alkalom. — Épp ellenkezőleg: igenis azt mondja, hogy na, és oldalba böki a vándort. — Legalább hagyd, hogy befejezzem, te ellövöd a poént. — Walter! a hamu! Nem, tudod odavenni magadhoz a hamutartót?! — Ne szakíts folyton félbe!... Szóval, végül is be bocsátják a vándort a kunyhóba, mert közben az eső is eleredt és a szerencsétlennek a ruhájából facsarni lehet a vizet. Így hát azt mondja a paraszt, hogy megaihat az ágyban, az asszonnyal. — Dehogyis! Egyáltalán nem így volt! Egészen rosszul meséled! Középen kell aludnia, az öreg és a felesége között. — Tőlem legyen középen. Teljesen mindegy. — Szóval, odakint nagy zivatar van. — Megint rosszul mondod Éppen hogy eláll az eső, béke sen elalszanak, majd később felébred az öreg és azt mond ja a feleségének... Trude, vedd már fel a telefont!... Nem, természetesen nem ezt mondja... A paraszt azt mondja a feleségének... Ki az? Ki van a telefonnál? Mondd neki, hogy később hívjon vissza, most nincs időm... Szóval azt mondja az öreg: kimegyek, megnézem a kecskéket, mert — Képzelje, Herr Panter, tegnap este hallottunk egy remek viccet, el kell mesélnünk önnek... — Egy férfi... Walter, ne szórd a dohányt a szőnyegre! Teljesen összepiszkolod a szőnyeget... Szóval, a vándor eltéved az Alpokban. Micsoda? Jól van, akkor nem az Alpokban, hanem a Dolomitokban, de ez teljesen mindegy. Bandukol az éjszakában, megpillant egy távoli fényt, és egyenesen odatart... Hagyjál már, hadd meséljem! Igenis hozzátartozik... Ott a kunyhóban lakik egy parasztember és egy parasztasszony. Az ember öreg, az asszonyka pedig fiatal és nagyon csinos. Már ágyban fekszenek, illetve dehogy, még nem feküdtek le... — A feleségem nem tud viccet mesélni. Inkább én. Te majd a végén megmondod, hogy igy volt-e vagy sem... Szóval, egy férfi bolyong a Dolomitokban, mert eltévedt. Illetve... most veszem észre, hogy összezagyváltad az egészet, a vicc nem is igy kezdődik. Egészen másképp. Szóval, él a Dolomitokban egy öreg paraszt a fiatal feleségével. Az éjszaka kellős közepén egy vándor kopogtat az ajtón, mert eltévedet, és éjszakai szállást kér. Ámde nekik csak egy ágyuk van és már úgyis k&Uen. alszanak benne. lelkes fiatalok az országos seregszemle alkalmából elkészítik a visontai külszíni fejtés makettjét is. A Visontán folyó hatalmas munkát szemléltető makett elkészítése több száz társadalmi munkaórát vesz igénybe. A gépiek és a szállító berendezések makettjeit a gépszerelő üzem fiataljai készítik. A KISZ központi bizottsága október első felében országos újítási kiállítást rendez Miskolcon. A kiállításra megyénk valamennyi ipari üzemének fiatal újítói elküldik különböző újításaikat. A Visontai Thorez Kíilfej- téses Bányaüzem fiatal újítói az elsők között jelentették be részvételüket a kiállításra. A Társadalmi munkában Makett készül a visontai külszíni fejtésről műnk egészére, s külön-külön az egyes országokkal a kölcsönös áruszállítások kiegyensúlyozott fejlődését, a kereskedelmi mérleg egyensúlyát biztosítani. Nemzetközi árucsere-forgalmunk krónikus jelensége a fejlett tőkés országokkal lebonyolított kereskedelem mérlegének passzívuma, vagyis az a tény. hogy ezekben az országokban már hosszabb idő óta többet vásárolunk, mint amennyit eladunk. Illutszrál- ják ezt az alábbi számok is: országok részesedése » Az exportban, % 19,9 29,5 24.0 23.0 23,2 36.0 f nak. Nekünk azonban ilyen körülmények között is biztosítani kell a kereskedelmi mérleg kedvező alakulását, a fejlett tőkés országokból származó import ellenértékének exporttal történő kiegyenlítését. A kereskedelmi mérleg egyensúlya természetesen nem olyan követelmény, amelyet minden egyes évben feltétlenül biztosítani kellene. Nyilvánvaló. hogy nem lehet mindig annyit eladni, mint ameny- nyit vásárolunk, épp>en ezért az a normális, ha a mérleg nyelve ide-öda billeg. Csakhogy a tőkés országokkal folytatott kereskedelmünk mérlege már évek óta passzívumot „mér”, s ez az állapot végtelenségig nem tartható fenn. Elsősorban azért nem. mert azokon a piacokon, ahol éveken át többet vásároltunk; előbb-utóbb kénytelenek vagyunk az export minden áron való növelésére, ez pedig a kivitel gazdaságosságát rontja. Az egyetlen járható út: a magyar áruk eladhatóságának export- és versen yképességének széles körű fokozása, ami lehetővé teszi tőkés országokba irányuló kivitelünk gazdaságos fejlesztését, a kereskedelmi mérleg kedvezőbb alakulását. Garamvölgxti István Igen sok tengerentúli országgal — van érvényes kereskedelmi megállapodása. Ezek a megállap)odások értékben pontosan meghatározzák árucsere- forgalmunk piaci struktúráját- az import- és exportlehetőségeket. Sőt, a kereskedelmi megállap>odások rendszerint árulistákat is tartalmaznak, amelyek általában azt írják elő, hogy a partner-országokban a különféle árukból milyen mennyiség vásárolható és értékesíthető. Ilyen körülmények között kell áruförgalA fejlett tőkés Az importbar, 1961 26,6 1962 23,5 1963 25.4 1964 27,0 1965 26,8 1966 28,0 A táblázat a fejlett tőkés országok összességére vetítve tükrözi — az import és az export eltérő részarányán keresztül — a kereskedelmi mérleg hiányát Természetesen nem minden viszonylatban passzív a tőkés országokkal folytatott kereskedelem mérlege. Az elmúlt évben például a magyar—osztrák, a magyar— dán, a magyar—holland, a magyar—svájci és a magyar— olasz árucsere-forgalom aktívummal zárult. Az import értékét felülmúló exportból származó aktívumok, deviza- követelések azonban nem enyhítik a mérleghiánnyá! kapcsolatos problémáinkat. Két okból sem: egyrészt az egyes viszonylatokban jelentkező aktívum nem fedezi az egyéb tőkés országokkal folytatott kereskedelmünk mérlegének hiányát; másrészt 7— s ez gyakorlati szempontból fontos — a fejlett tőkés országok is exportjuk növelésére törekszenek, elvárják partnereiktől — jelen esetben Magyarországtól —, hogy a kereskedelmi mérleg aktívumát abban az országban használják fel. ahol az létrejött. Meg kell jegyeanünik, hogy a kereskedelmi egyezményeket kiegészítő fizetési megállapodások nem is teszik lehetővé — avagy csak kivételesen és korlátozott mértékben — az aktív mérlegből adódó deviza- követelések más piacokon, más országokban való felhasználását. Kétségtelen, hogy Magyar- ország és a fejlett tőkés országok árucsere-forgalmának egyenletes — export és import oldalon egyaránt nagyjából azonos ütemű — fejlődését azok a megkülönböztető intézkedések is zavarják, amelyeket a tőkés gazdasági tömörülések — elsősorban a Közös Piac országai — Magyar- országgal szemben alkalmazA gazdaságirányítás új rendszeré az egységes devizaszorzók alkalmazásával megteremti a termelés és az export, az import és a felhasználás gazdasági egységét, a belső és a külső piac szoros kapcsolatát. A külkereskedelem és az ipar új elszámolási formái — mindenekelőtt a bizományi konstrukció és a különféle társulások „egyenes adásban” közvetítik a termelőhöz és az importtermék felhásznál ójához , a külföldi piacok értékítéletét, meghatározzák bevételének és kiadásainak összegét. Nyilvánvaló, hogy a termelés és a külső piac élő kap- csolata ,a devizaszorzókon keresztül kifejeződő értékítélet és a vállalatok anyagi érdekeltsége alapvetően megváltoztatja a gazdálkodó egységek szemléletét és magatartását a nemzetközi árucsereforgalommal kapcsolatban. Ennek a folyamatnak máris tanúi vagyunk: az új termelői árak és a devizaszorzók ismeretében a vállalatok számításokat végeznek és behatóan vizsgálják, milyen lehetőségeik vannak — a termelés, vagy a külföldi értékesítés összetételének módosításával — az exportból származó bevételek növelésére. Természetesen azt is mérlegelik, milyen költségeket ró a vállalatra az import, s általában az anyag- és alkatrészbeszerzés, hol célszerű az import hazai termékekkel való helyettesítése, avagy megfordítva. Az ilyesfajta mérlegelés, amely a vállalatok anyagi érdekeltségén nyugszik, nemcsak helyénvaló, hanem — ha a cselekvés is a gazdasági számításokra épül — a nép>gazdaság érdekeivel is összhangban ál.L A termelő vállalatoknak azonban — akár önállóan külke- reskednek, akár pedig bizományos szakvállalat útján értékesítik termékeiket — a nemzetközi árucsereforgalom egyéb összefüggéseit, szakmai problémáit is tanulmányoz- niok, ismerniük kell. Mert hiába kalkulálják ki a vállalatok külön-külön a számukra leggazdaságosabb piaci és termékstruktúrát, a külföldi értékesítésnél és vásárlásnál hazánk kereskedelempolitikai érdekeit, a megkötött és érvényben levő kereskedelmi megállapodások nyújtotta lehetőségeket s az azokból származó kötelezettségeket is figyelembe kell venniök. A nemzetközi kereskedelem általános gyakorlata, hogy az egyes országok — így hazánk is — a kölcsönös árucsereforgalom kiegyensúlyozott fejlesztésére törekszenek, az importot exporttal egyenlítik ki. A kereskedelmi egyezmények többnyire értékben is rögzítik a kétoldalú szállítások nagyságát. Magyarországnak mintegy 50 országgal — a KGST-államokon kívül csaknem valamennyi európ»ai és Mit mutat a külkereskedelmi mérleg ?
