Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
Blaskó János kiállításáról :<vwf*rnw 5 gaeptember máaxxflkfa nyílt meg a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában Blaskó János festőművész gyűjteménye« kiállítása. Már a megnyitó közönsége és az azóta eltelt napok is bi- ■onyítják, hogy a művész munkásságát komoly érdeklődés kíséri Egerben, a város határain túl is. Majdnem tzáz alkotás — köztük néhány korábbi évjáratú is — igény« foglalata annak a rokonszenvez egyéniségnek és világszemléletnek. amelyet Blaskó János piktűrája jelent A világ és a természet legköznapibb jelenségeit sorakoztatja fel képein. Képeiben tömören és találóan vall önmagáról a művész. Ahogyan a kiállítás nagyobbik részét szemügyre vesszük, valóban mintha a szemlélődő alkatú ember szűk nyíláson át tekintene a világra s magánya ablakán kinézve több- kevesebb barátsággal és bátorsággal, szeretettel és sokszor túlfűtött érzelemmel, mindenkor az emberi hangulat rabjaként keresné a tárgyakban, az embert körülvevő világban önmagát. •A városban — ezt színkompozíciói vallják — nem érzi magát teljes otthonossággal és szeretetben a művész. Szürkén, lilán, vörösen izzó képei arról vallanak, hogy itt emberi félelmek, ijesztően komor gondolatok is gyötrik, amiktől nem árt néha megszabadulni. S ezt azzal teszi, hogy megörökít egy-egy részletet a városból, házakat, ablakokat, csendéletszerű látszólagos véletlenségeket, amelyek szerkesztetten, az élmény gazdagságával, a színfoltok izgalmas ritmusával, a formák férfiasán kemény lehatárolt- ságával bizonyítják, milyen érzelem, hangulat és gondolat késztette a művészt a megformálásra. Az Állomás című kép talán a legmarkánsabban megfogalmazott vízió, ami a lobogó vörös háttérrel, az előtérben katonásan álló fekete foltokkal félelmet is takar. Az alkotási vágy viszi Blaskó Jánost a hegyek, a fák, a vizek közé, a rétekre, a domboldalakra, a táj ezer arcát keresni és ebben az ezerarcú tálban önmagát és nyugalmát megtalálni. Himnikus magasságokba tud emelkedni ez a művész a bömtenger szőkesége láttán (Nnár című kénén) és telies lendülettel ÖtqcTOC7er- készt egy olvan mozgalmas ritmn«-+ Kőimről hullámzó vonalakból. a «árva szín anrő árm-ointoihól. hozy a néző goWirtnnmWm’ik az élményalkotás elóL Határozott, férfias szerkesztés minden kép. Nincs egyetlen felesleg« vonal, amely lazítaná a kompozíció szilárd egységét Az Ősz éppúgy minden vonalában és színében —< még kócosnak ható kuszái teásában is — zárt, csaknem azt mondjuk, bezárt világ, minta Napos utca. Csendélet szék* kel, vagy a Péter-sorozat bármelyik tagja. A Műteremben éppúgy semmi mással össze nem téveszthető hangulati és emlék-kép, mint a tintakék Olaszországi emlék, vagy a Tavasz a Szépasszony-völgy- ben. Ez az utóbbi az ibolya ártatlan kékjének-tisztasá- gának a levegőjét árasztja. A Szürke táj, az Alkony, a Virágzó fák, az Egri házak, a Csendélet citrommal — micsoda bizarr színhatás a sárga citrom a sötét látvány közepén! —. a Háiak a hegy alatt, a Tisza-part Tokajnál, a Meditáció, Szobám szatyorral különösen bizonyítják, amit a művész önmagáról vall: szűk résen át szemléli a világot és^ így is elmondja emberi tanú-5 ságtételét Formaalkotó kész-í eége, tudatos szerkesztési képzelete. a színekben és vonalakban kifelezett ritmus- és harmóniavilága mai hazai pik- túránk számottevő egvénisé- révé emelik Blaskó Jánost. Sikere mindenkénpen megérdemelt. e<*v vívódó, önmagát kereső művész igazolása. De a látogató nem megy el a kérdések nélküli élménv nyugalmával a kiállításról. A természetábrázolás eme gazdag forma- és szinergiája közepette sem lehet nem észrevenni néhány portrét a művész korábbi éveiből. Itt van például édesapla portréja. Az 015 alak és különösen az arc, a kéz megörökítése elbeszélőén részletező. A festő nyilvánvalóan arra törekedett, hogy az apjában, az apja arcában észrevett lelket őszintén, minden kendózés nélkül megvalBa Ez a képe 1350-ból való. Később is kísérletezik még arcok megközelítésével, de korántsem azzal a részletező, feltáró, mindent elmondani akaró fenntartás-nélküliséggel. mint amit apia portréján látunk. A formák már elnagyoltakká szélesednek, a színek és a kéneken megjelenő ritmusok áttételesen jellemeznek — )g»n távolról. Pedig ez a vívódó művész —ha vállakozna rá! — tudna egészen pontos és fontos jellem- ábrázolást adni örftnagáról, másokról, a mai emberekről, arcban, a kéz és a test mozdulataiban mutatva fel az egyéniséget és a mai kor mai JL CL A. EMMDEBA Surinami (Holland-Guayana) költő. 2890« ban született, tanítóképzőt végzett, de csak 1936-ban kezdett tanítani. 1946-tól folyóiratot ad W Foetoeboi címen. Az ötvenes években nyugdíjba vonult Költeményeit anyanyelvén, a surinami négerek nyelvén írja. Afrika-anya siratja gyermekeit Hol vagy fiam, hol, hahó. Áruba, Kwarai és KodzsoT Mereszd szemed, s a nagy vízen át megláthatod messzi, elrabolt hazád. Erős rabló erre járt, mint heringet, ledobált vak hajó-mélybe, * tengerre szállva ▼itt éjjel-nappal, el messzi országba. Hull a bozót, magas szálfa, töltés épül. Vízben állva izzad rablójáért Kwami, szegény — így termett Surinam őserdők helyén. Cukornádban asszonya, viszket füle, tompora. De nem a rühtől: az úr hajcsárja kegyetlen korbáccsal tépi, üti-vágja. Kávécserje, szenny« ruha a dolgod, Afl, Akuba. Mosni! De gyenge vagy, silány az étel, a jaj, ha a teknőnél gyorsan nem végzett Cukor, kávé és gyapot Megpihenni nem hagyott De nem tiéd a cukor, mit a hajó elvisz — Jan úré az, ó a ragadozó. Node, Jan űr, türelem, bánkódsz majd még te ezen! Rabszolga léssz. Ki erősebb nálad, Kwazibáért, Kwaziért egyszer bosszút állhat! Fordította: Bán Ervin KOVÁCS SÁNDOR: Ebből a sold fából Ebből a zöld fából bújt elő mezítlábas gyerekkorom, porosán, nyakig maszatosan, de ujjongva, de boldogon, és játszani kezdett az úton, nevetett frissen, szilajon, ágat tört kunyhó tetejének, sarat dagasztott a napon, futott a rétre, fűbe hasalt, arcára virágpor esett, s fölötte a lombot csapkodva rakták fészkük a verebek.-. Mikor az este hazahívta, sírt egy kicsit szepegve, mert már nőttek, nőttek az árnyak és összecsaptak megette! TÉNAGT SÁNDOR: VALAMI vajúdásoktól terhes lelkét S aki — mint Blaskó János is —• a festésnek, mint emberi vallomástételnek annyi technikai formáját és tartalmi érdekességét, szenvedését ismeri, aki mindig újat és a még többet, a még igazabbat keresi, a humánum teljes megvallá- sát aíkarja vállalni, annak nem szabad, nem lehet megrekedni a természet ember nélküli jelenségeinél, a színeknél és a formáknál, hanem le kell szállnia az emberi léleknek néha riasztó mélységéig is, hogy a mondanivalót onnan felhozva, az emberi figurákban, arcokban, szemekben tükröztesse e kor nagy hitét és dinamikáját. Blaskó János a természet képeitől minden bizonnyal elóbb-utóbb eltalál az emberábrázolás küzdelmes, de igazán örök, egyéniséget őrző munkájának göröngyös, de szép útjára. Farkas Andris Mi Jutott valami végleg«, aminek magamban örülhetek, valami olcsó, kedv« kis semmiség, zsebbe-bújó, szívbe-bújó, valami, amit sosem kell megvallani, amit sosem kell szégyellni, valami el-nem-hagyható, el-nem-lopható, valami csak-ilyen vagy csak-olyan, amit nem lehet összetév«zteni, rajta kezem, arcom, életem nyomai, valami, valami —? JOBBAGY KAROLT: Ha újságodból föltekintesz atMl a halál zakatol, s életveszélyes fenyegetések flvöltenek a kövér nagybetűkben, hatalmak első sakkhúzásai, tapogatódzó háborúk, meglapnló rakéta-támaszpontok a felvijjogó gépfegyversorozat... eszedbe juthat, nem is egysaer, bogy... bogy, talán ez az utolsó békés délután. Mert készen áll a szörnyű gépezet. A pokol harsonásai már nyalogatják a kürt szélét a a fúvókát beszopva meredt szemmel csupán a jelre várnak... De te, ha újságodból feltekintesz, nézz szét ebben a békés nyárban, melyben csend van és napsugár van, vidám fürdőzők serege: elnyúlt kutya a küszöbön, egy gólya vitorlázva fönn, bokron át szűrődő zene; edénycsörgés — épp mosogatnak — sötétre spalettázott ablak, egy-egy el porzó motoros... ■ valid be, kezed szivedre téve, hihető-e, hogy ez a Béke, csak a véletlen műve most? hogy holnap ... vagy talán ma este, hajamat tépem térdreesve házam füstölgő romjain, a nyugalmam felváltja a kfn... Micsoda kor! A rádiók hir-golyószórói naponta eélbavesznek a lövik belém az él« szavakat, de én, az élet fanatikusa, nem hiszem el, hogy akadhat, ki rámtör s fütyörészve a lét-adta gyönyörtől, várom, jöjjön a hűvös éjszaka, és mert nem egyszer sírom szélén álltam, úgy szeretem a szín« életet, hogy nem nyugszom meg többé a Halálban. Háromhetes házasok voltak, de még külön laktak, ki-ki a szüleinél. így hát minden maradt a régiben: randevúztak, moziba jártak, hét végén meg kirándulni, ha jó idő ígérkezett. Ezen a csütörtökön együtt vették meg a szombati színházjegyeket. Pénteken egyszer csak azt mondta Klári: — Majd elfelejtettem: nem érek rá holnap! Add el a jegyeket, vagy menj el egyedül. — De hiszen ... ? N — Nem tudhattam előre! Ma telefonált Pépépé, hogy van egy hely a kocsijában, szombat reggel megyünk, vasárnap este itt vagyunk. Ezt nem hagyhatom ki! — Miért nem? — dünnyögte Gyuri csöndesen, és várta a villámokat, de Klári inkább úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. A fiú tudta: Pépépé Petroiay-Puchner P e t jelenti, az intézet igazgatóját, ahol Klári az egyetem óta gyakornokként dolgozik. Pépépé már azelőtt is sokat forgolódott a lány körül, azért vette oda egy esztendővel ezelőtt. GJoiri azt hitte: a házasság majd lehűti az öreget. De hát úgy látszik, nem. Elhatározta, hogy nem szól egy szót sem. Ha Klári magától nem érzi, hogy nem kellene elmennie, ő nem szól. Akkor már úgy sincs értelme. A lány élesen figyelte az arcát. Nem bírta a hallgatást, kirobbant: — Azt mondd meg, most ml nem tetszik? Féltékeny vagy? Ne légy nevetséges! Pépépé egy vén öreg. Megnézzük a kiállítást. Állítólag máshol nem mutatják be. mert absztrakt. Irigyled? Szóljak az öregnek, hogy szorítsunk helyet neked is? — Köszönöm! — morogta sötét arccal a fiú — nem erről van szó. Ebből az élvezetből nem kérek. — Hát akkor? Hallod, de undok férj vagy! Mi lesz később, ha már most így morogsz minden apróság miatt? — Ezt nevezed apróságnak? — Hát mi? Figyelj ide: nem édesikettesben leszek vele, hozza a lányát, meg a lánya udvarlóját, is! Gyuri vállat vont és elnézett másfélé. Klári egyre ingerültebb lett — Mindjárt itt hagylak az utcán! Azonnal mondd meg, mi bajod? — Hát csak az, hogy neked hat bei múlva le kéne adnod a kész tanulmányt, a nyolc ívet, és egyelőre sehol se tartasz! Ezért mész Pépépével kocsik ázni! Arról van szó, hogy ha összeházasodtunk, végleg kiadod az útját! — Ne örülj meg! Akkor aztán nem lesz egy nyugodt percem se... Kiüldöz az intézetből! — Mondom, hogy ez a bibi! — Értsd meg, te fafejű, egy ilyen kirándulás semmit se jelent! v — Semmit? Pépépé nem hívogat téged csak úgy! Megkéri az árát, amiért segít... Klári megállt, az arca vörös volt a méregtől. Most már azzal sem törődött, hogy az utcán vannak: * — Vigyél te autóval. Akkor beszélj, amikor te is megteheted! Elegem van belőled! Gyuri egy pillanatig szótlanul nézte, aztán gyorsan megfordult és elrohant, mielőtt — megütötte volna. Petroiay-Puchner kocsiján le lehetett csavarni a ponyvát. Ragyogó napsütésben utaztak, a gyönge kis szél kifejezetten kellemes volt. Klári féltérdelt az ülésen, élvezte a száguldást, tulajdonképpen semmit sem élvezett jobban, mint ezt a vágtát az országúton. A haja kibomlott, valósággal szikrázott, ahogy átsütött rajta a nap. Könnyű kék blúz volt rajta, suhogó, bó szoknya és aranypánt« indiai saru. Petroiay-Puchner néha oldalt fordította a fejét, gyönyörködött a lányban. Vérmes, vöröses-lilás arca közepén lángolt a napégette rézszínű orr. Induláskor odasúgta Klárinak: „Hagyjuk a fiatalokat hátraülni, jó”. Erre a lány nem szólhatott semmit. Pépépé, látva a sikert, végig megmaradt erűnél a játéknál. mintha ók ketten, Klári meg ő, csak a lánya meg az udvarló gardírozására volnának itt. Amikor a kiállításon elszakadtak a másik kettőtől, ÍRT terelte arrébb Klárit: — Jöjjön, kedves, ne legyünk tapintatlanok! Klárinak imponált, hogy Pépépé tegezte a karó-vékony halotti sápadt arcú absztrakt festőt, és előleget adott az egyik képére, amelyre rögtön ki is tettek egy cédulát: „Megvásárolva”. Amikor odébb léptek, Petrolay azt kérdezte Kláritól: — Tetszik magának? — Imádom! — No, akkor a maga szobájában fog lógni az intézetben! Városnézés közben Klári megcsúszott egy kőkorláton.
