Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-06 / 210. szám

Felbecsülhetetlen értékü szerződés

„Kelt Moszkvában,. 1948. évi február 18-án, két-két magyar és orosz nyelvű példányban azzal, hogy mindkét szöveg egyformán hiteles.” A Szovjetunió és Magyarország húsz éve megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének

— amely most megújításira kerül — ez a zárómondata.

Ez a szerződés új nemzetközi státust jelentett Magyar- országnak: forma szerint is beléptünk vele az egyenjogú, szabad nemzetek nagy családjába. A legyőzött úri Magyar- ország helyett megjelent a világ porondján a Szovjetunióval szövetséges népi Magyar- ország, amelynek szabadságát, függetlenségét, határainak sérthetetlenségét az első szocialista nagyhatalom garantálta.

Az a Magyarország kötött barátsági szerződést a szocialista Szovjetunióval, amely éppen a döntő ütközetet vívta levitézlett uraival, hogy a kapitalista út helyett a néptömegek felemelkedését szolgáló ■ •zocialista utat válassza. A nép és urai, a kizsákmányoltak és a haszonélvezők évszázados perében a nép győzött. A magyar—szovjet szerződésnek felbecsülhetetlen szerepe volt abban, hogy ezt a győzelmet — a tőkés világ hatalmas nemzetközi nyomása ellenére

— a magyar nép megtarthatta

és gyümölcsöztetni tudta fel- emelkedése érdekében. Egy magára hagyott, elszigetelt, tízmilliós ország nem lett volna képes lerakni a szocializmus alapjait. Ehhez nélkülözhetetlen volt a Szovjetunió segítsége, amely egyaránt megnyilvánult a népgaz^ építésében, mind a ki a

tudomány új magas-diainak meghódításában.

Joggal elmondhatjuk tehát, hogy a magyar—szovjet barátsági szerződés! megkötése hazánk felszabadulásának betetőzése volt.

Ez a szerződés és a barátság, amit kifejezésre juttat, egyike fejlődésünk legfontosabb ösztönzőinek. Tapasztalhattuk, hogy a Szovjetunióra mindenkor számíthatunk,

nemcsak eredményeink és sikereink periódusában, hanem akkor is, amikor villámok csapkodtak a horizonton. Hazánk nemzetközi tekintélye megnövekedett és szilárd. Ebben döntő része van, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi alapokon álló politikájának megfelelően, ma is, éppúgy, mint tegnap, egész

népünk ügyének tekinti barátságunk szilárdítását a Szovjetunióval.

összefogásunk a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, kihat a nemzetközi helyzet alakulására is és ez szuverenitásunknak, államrendünk sérthetetlenségének egyik legfontosabb garanciája.

A két ország kapcsolatainak lendületes fejlődése az elmúlt esztendőkben életünk minden területét áthatotta. A magyar —szovjet hosszú lejáratú és éves megállapodások népgazdaságunk egészséges, tervszerű fejlődésének, az életszínvonal emelésének fontos alapját képezik. Növekvő nyersanyag-behozatalunk több mint 50 százaléka érkezik a Szovjetunióból, s e szállítmányok elengedhetetlenek fejlődő iparunk ellátásához, a lakosság foglalkoztatásához. A magyar export legfontosabb termékei gépipari cikkek, amelyek a szovjet népgazdaság fontos szükségleteit elégítik ki. A harmadik ötéves tervben 200 különféle gyümölcs- és zöldségfeldolgozó konzervgyári vonalat, 100 univerzális baromfifeldolgozó sort, 90 sajtgyárat, automata célgépsorokat, híradástechnikai berendezéseket, autóbuszokat, szerszámgépeket, laboratóriumi felszereléseket szállítunk a Szovjetuniónak.

Különösen meggyorsította a gazdasági kapcsolatok fejlődését több kétoldalú megállapodás. Ilyen például a magyar —szovjet timföld—alumínium egyezmény, amely lehetőséget nyújt bauxitkincsünk fokozott és gyorsabb hasznosítására, a Szovjetuniónak pedig arra, hogy a visszaszállított alumínium értékében világpiaci áron, számottevő mennyiségű, a volgai nagy vízlépcsőkből származó elektromos energiát exportáljon Magyarországnak.

Igen előnyösen alakul a magyar—szovjet műszaki és tudományos együttműködés. A Szovjetunió — amely valamennyi tudományos és technikai ágaíat fejlesztésében lépést tart a nemzetközi fejlődéssel, vagy éppenséggel annak élvonalában halad — értékes tapasztalataival hozzásegít bennünket ahhoz, hogy viszonylag gyorsan és felesleges áldozatok nélkül fejlesszük a hazai adottságainknak legmegfelelőbb ágazatokat. Közismert dolog például, hogy gazdasági erőforrásaink nem teszik lehetővé az atomerőművek építésével járó költséges kísérleti kutatómunkát. Pedig ilyen erőművekre szükség van: hazánkban évente átlagosan 7—9 százalékkal nő a villamosenergia-igény. A kormányközi megállapodás értelmében országunkban is megkezdődhet az atomenergia békés célú felhasználása a népgazdaság szükségleteinek kielégítésére. Az 1975-re szovjet segítséggel üzembe helyezendő korszerű 800 megawatt összkapacitású atomerőmű jelentős mértékben hozzájárul helyzetünk javításához és elősegíti az ipar további fejlődését.

Rubelben vagy . forintban egyaránt nehéz kifejezni a kulturális kapcsolatok hasznosságát. Évről évre nagyobb számú kedves szovjet vendéget köszönthetünk országunkban, s mind több hazánkfia látogat Moszkvába, Leningrád- ba, s a többi szovjet nagyvárosba. Százezrek tanulnak oroszul, hogy a szovjet tudományos és műszaki műveket, az orosz irodalmat eredetiben tanulmányozzák, vagy egyszerűen azért, hogy könnyebben szót értsenek ottani barátainkkal; A Szovjetunióban orosz nyelven évente óriási példányszámban látnak napvilágot magyar szerzők művei. E művek a szovjet kulturális élet nagy véráramába kapcsolódva sok új barátot szereznek hazánknak.

Nem felejthetjük: jn Szovjetunió volt az első ország, amely a párizsi békeszerződések megkötése után a szabad és független Magyarországgal barátsági és együttműködési megállapodást írt alá. Az akkori körülmények mások voltak, mint a mostaniak. A. két évtizedes fejlődés, a világban történt változások tovább növelték a szovjet ország súlyát és hatását az egész világon. Hazánk akkor még csupán az első lépéseket tette a szocialista fejlődés útján. Ma két testvéri szocialista ország újítja meg a barátsági, együttműködési szerződést, amelyet a teljes egyenjogúság, a szocialista Internacionalizmus hat át.

Történelmi mértékkel mérve talán nem nagy idő az, ami 1948 tavasza, első szerződésünk megkötése óta eltelt. Mégis bebizonyítja, hogy a magyar—szovjet barátság kiállta az élet próbáját: ezért üdvözli egész népünk örömmel az új szerződés megkötését, s az erre az alkalomra hazánkba érkező kedves szovjet vendégeinket.

Vajda Péter

Kezdődik a pártoktatás

AZ ÉLET GYORS IRAMÉ

fejlődése, a bonyolult nemzetközi helyzet és a gazdaság- irányítási reform követelményei új feladatok elé állítják a kommunistákat. Mindebből következik, hogy az utóbbi évek során aligha volt nagyobb szükség a pártoktatásra, mint az idén.

Mire kell készülnünk már most. hogy a következő hónapokban a fokozott követelményeknek megfelelhessünk? Ezeket a kérdéseket vizsgálta az elmúlt szombaton a megyei pártbizottság mellett működő oktatási bizottság, erre adnak feleletet — elsősorban önmaguknak — a propagandisták, valamint a párt- és tömegszervezeti oktatásra készülő több ezer dolgozó.

Igen, több ezer párttag és pártonikívüli dolgozó jelentkezett az új oktatási évben, hogy tanulni akar. Az érdeklődés, az aktivitás tehát fokozódik és a megyei tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt oktatási évben a pártoktatás fejlődött, eredményesen járult hozzá a politikai, gazdasági és kulturális feladatok sikeres megoldásához. A tavalyi eredmények megbecsülése mellett most mégis inkább a hiányosságokra kell figyelnünk, hogy azok ne ismétlődjenek meg. Időnként ne néptelened- jenek el a szemináriumok, egyes előadók ne felolvasást tartsanak, senki se vonakodjék a propagandamunkáitól, hanem becsülettel végezze el amit vállalt és amit várnak tőle;

A jelentkezők száma miatt nemcsak a mennyiségi követelmény növekszik, hanem főleg a minőségi mércét kell magasabbra tennünk. A nemzetközi helyzet bonyolultsága, az imperial ista hatalmak ravasz propagandamunkája arra figyelmeztet, hogy a jövőben az eddiginél is szervezettebb és hatékonyabb oktatónevelő munkára van szükség.

Az 1967—68-as pártoktatás központjában továbbra is a IX. kongresszus fő mondanivalója áll és különös gondot kell fordítani a gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt nagy jelentőségű gazdaságirányítási reform széles körű tömegpropagandájára. Feladataink megkövetelik, hogy a párttagság és a vezető káderek igényesebb képzésére fordítsuk az erőt és a figyelmet, de továbbra is törekedni kell, hogy minél több pártonkívülit vonjanak be a politikai oktatásba.

Az idei pártoktatás korszerűsített rendszerében helyet kapnak a tömegoktatás kötetlen és szervezett formái. Számítva a megnövekedett igényekre, a TIT-tel és más szervekkel együttműködve előadássorozatokat, téli tanfolyamokat és a televízió politikai tanfolyamait is megrendezik. A hallgatók szervezetten, tanfolyam formában tanulmányozhatják a szocializmus építésének kérdéseit, a köz- gazdasági alapiismereteket, gazdaságpolitikai tanfolyamokat szerveznek ipari és mező- gazdasági tagozaton, világpolitikai és világgazdasági kérdésekről és az idén kezdődik először tanfolyam a magyar párttörténetről.

Természetesen az idén is megnyílnak a marxizmus—le- riinizmus esti középfokú iskolák, illetve az esti egyetemek, valamint elméleti konferenciákat rendeznek.

A propagandamunka irányításában nőtt az üzemi párt- bizottságok és alapszervezetek feladata és jogköre, éljenek a kedvező politikai és szervezeti feltételekkel. Az idő sürget, az alapszervek beszéljék meg és döntsenek, hogy hol, milyen oktatási formát szerveznek. De a párttagokkal, a pár- tonkívüli aktívákkal, a szocialista brigádok vezetőivel és tagjaival is beszélni kell, hogy milyen oktatási formán kívánnak tanulni, hová célszerű jelentkezni.

Az előkészítő munka során nem szabad megfeledkezni az oktatási anyagok beszerzéséről. Az egyéves esti középiskola és a magyar munkás- mozgalom története tanfolyam tananyagát a. járási és a járási jogú pártbizottságoknak augusztus 15-ig kellett megren- , delniük. A több tanfolyam tananyagát — a propagandisták és a hallgatók részére — a vételár egyidejű befizetésével a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségénél a pártalapszervezetek szeptember 10-ig rendeljék meg.

A kéthetenként tartott tanfolyamokat október 20-án, hetenkénti foglalkozásokat november 3-án egységesen kell megkezdeni.

F. U

Nikotin-szüret — Kál

Fekete ujjak — és dohánylevelek

A paradicsom táblák között kanyargó földúton két, dohánylevelektől púpozott kocsi közeledik. A bakon idős parasztember tartja a gyeplőt, mellette asszonyok ülnek, térdre eresztett fekete ujjakkal.

A kocsi saroglyájában, a dohánylevelek között ülő asszonyok is nevetgélnek. „Persze hogy vidámak vagyunk, jó lesz a munkaegység — kiáltják, és bizonyítóan meglendülnek a fekete ujjak: a dohány- szüretelők „szerszámai”.

Harmincöt holdas hevesi dohánytábla mellett érkezünk a káli határba: a dóhánytö- vek a Március 15. Tsz földjén sárgállanak.

— Másfél hónapig egy gramm eső sem esett mife5^

Mennyire vártuk a nyarat! Valamennyiünkre ráfér egy kis pihenés. Ilyenkor szünetel az idegeskedés, a rumli, átadjuk magunkat a nyugalmas napok kellemes semmittevésének.

Barátom nemrég jött haza kéthetes üdülés, pihenés utóm,, s a nyugalmas napokat így idézte fel:

Kérlek, már a készülődés i* körültekintően, nyugodtan, izgalommentesen történt. Feleségemmel együtt beutalót kaptunk. Mondom, kaptunk beutalót, 6 Boglárra, én Lillafüredre. Ö augusztus végére, én pedig július elejére.

— Nincs semmi baj, ne izgasd magad, drágám — mondtam neki — majd elcseréljük.

S megkezdődött a csere-bere játék. A feleségem barátnője átadta a július elejére szóló pécsi beutalóját cserébe a bogiáriért. No, már most lett két beutalónk azonos időre, az egyik Pécsre, a másik változatlanul Lillafüredre.

Nyugodtan folytattuk a csere-bere akciót. Sikerült találni egy válófélben levő házaspárt, akiknek'a Bakonyba szólt a beutalójuk, de a haragosdi miatt nem akartak együtt üdülni. Kaptunk az alkalmon, megtörtént a csere, s végre zsebünkben volt a július elejére szóló beutaló a Bakonyba.

Ekkor kijelentette a feleségem. hogy nem őrült meg a Bakonyban tölteni a szabadságit, különben is mit szólnának

a kolléganők, ha balatoni napsütés nélkül, sápadtan térne haza a nyaralásból. Be kellett látnom, hogy ez tekintélyes érv. Újsághirdetést tettem közzé, s felkerestem egy öreg szakit, aki nagy turista, s éppen azon bosszankodott, hogy Siófokra szól a beutalója, mikor ő kedtnűt és zoknit. Feleségem is kikészített néhány holmit. Úgy, hogy a sógoromtól kértem a saját három bőröndöm mellé még egyet. Megteltek. Volt a bőröndben hat pár körömcipő, tizenegy nyári ruha. hét szoknya, tíz blúz, három kosztüm, tavaszi kabát, orkán, esernyő.- .**

vés nejével a kék utat akarja bebarangolni a tizennégy nap alatt.

Mondtam neki, hogy én adom a Bakonyt, ö adja a Siófokot.

Beraktam a bőröndbe a gumipapucsot, két inget, fehérneAz apróságokról nem is beszélve, harisnyák, bikinik, fejken- dők, re tikülök. kávéfőző, gumilabda. Szóval csak a legszükségesebbeket pakoltuk be. Csupán akkor mutattam némi ellenállást, amikor feleségem

kijelentette, hogy a bórönd füléhez pokrócot kötünk, hátha hűvösek lesznek az éjszakák.

Végre megérkeztünk Siófokra. Leszálltunk a vonatról, feleségem gyönyörködött a táj szépségében, és a kiborult bőrönd tartalmát szedegettem össze a sárga kavicsos anyaföldről.

Másfél óra alatt sikerült megtennem a négy bőrönddel az állomás és az üdülő közti 500 méteres terepet. A hallban már sokan verekedtek a vízre néző szobákért. Feleségem is bevetette magát a pankráció kellős közepébe, s új ruháját feláldozva, haját szétzilálva, sikerült megszereznie az erké- lyes, északi fekvésű, vízparti szobát.

£n azonnal megkezdtem a kicsomagolást, míg életpárom haladéktalanul lement fürödni a magyar tengerbe.

— De jó a víz. te miért nem fürdesz? — kérdezte visszatérve.

Nyugodtan mutattam a ruhák egy részére, amelyek már nem fértek a szekrénybe.

— Mondtam, hogy ne hozz két inget magaddal — korholt kedvesen nejem —, de nem baj, tedd ide a másik ágyra, te majd alszol a gumimatracon.

£s ez igy ment két hétig .. .

Szóval, gyorsan és nyugalmasan teltek a napok. Hazaérkezésünk után feleségem négerlama, mély dekoltázsban mesélte, milyen kellemesen nyaraltunk, s nekem egyáltalán nem esett nehezemre bólogatni. A fejem amúgy is rángatózott.

Horváth István

lénk. Nagyon nehéz volt menteni a dohányt. Reggel, este locsoltuk a töveket, naponta öt holdat, másnap aztán folytattuk vagy talán jobb ha úgy mondom: kezdtük élőről az öntözést — így Varga Zsig- mond, a közös elnöke.

Aztán szeptember elejére mégis szép dohánytábla fejlődött a mesterséges eső nyomán. A térd fölé növő

dohánytövek között az asz- szonyok reggel 6 óra óta róják a 250 méteres táblát.

— Fél tíz van. Azt a két kocsit, amivel maguk találkoztak, mi raktuk meg dohánylevéllel.

Heroin és fél óra alatt 15 mázsa füstölni valót törtünk le — mondja Somodi Sán- dorné, a csapat vezetője.

A kertészcsa- pat naponta váltja a munkahelyét. Hogy hol dolgoznak, azt legköny- nyebben az ujjaikről lehet leolvasni. Ha paprika-, paradicsomtáblán, akkor sáros, zöldes, ha dohánytáblában, barnásán fekete a kezük.

— Esténként szódával, vim- mel eltüntetjük a dohány nyomát — mondja az egyik fiatal- asszony.

A dohánytörők sokat nevetnek, talán annyiszor harsan fel a kacagás, mint ahányszor egy nap meghajolnak. A várakozás azonban minden mozdulatukban jelen van: három mázsa dohány letörése egy munkaegység. naponta el lehet érni az 1,80-at is. Tavaly 59 forintot ért egy munkaegység, idén szeretnék, ha 70 volna. Akkor egy nap a dohánytáblán jó 100 forintért dolgoznak. Ezért is mosolyognak, nevetnek nagyokat a levelek fölött.

— A szomszéd táblát a mi részünkre dinnyével ültette be a tsz. Mindennap dinnyét, ebédelünk.

Aztán ebédkor, ahogy hasad a jó káli dinnye, emlékeznek a régi „kukásokra” — a régi

dohánykertészekre, akik a káli földbe palántálták a dohányt. Nyolcvanéves öregemberek mondják, hogy már az apjuknak is a nikotinos levelek jelentették a megélhetést. A hagyomány is lelkesíti az asz- szonyokat.

Varga Zsigmond, a közös gazdaság elnöke, elégedetten szemléli a fejlett dohányleveleket.

— Reméljük, három- vagy négyszázezer forintot hoz a dohány a közösnek — mondja az elnök. A felemelt felvásárlási árak mellett még érdemesebb dohánytermesztéssel foglalkozni.

— Mi szívesen is dolgozunk a dohányban, bár közülünk senki sem dohányzik.

Az asszonyok fekete ujjal között szaporodnak a sárga levelek. Októberig, amíg a dér el nem gémberíti a dohányt, itt szorgoskodik a csapat. Vidáman, számításukat megtalálva.

— Jó hogy elbeszélgettünk — mondják búcsúzáskor —, legalább egy kics't kiegyenesíthettük a derekunkat...

(fóti)

Mwmm3

1967. szeptember 6., szerda