Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-19 / 221. szám

Ne játsszunk a tűzzel! zendő időkben lén "égésén ke­vesebb tűz lem e. Azt hiszem, megérné a fáraús.got... Érdemes megfogadni a ta­nácsokat. Betartani, s betar­tatni a tűzvédelmi szabályo­kat. Már eddig is milliókba került a könnyelműség, a fele­lőtlenség. Nincs annyi pénzünk, hogy játsszunk a tűzzel... K. J. Bezárult a 66, Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár Fővárosi Kertésztet és a műve­lődésügyi pavilon kapta fneg Aranyéremmel díjazták a dísznövények, a SZÖVOSZ- házikert és a vízügyi kiállí­tásit. A vásári vendéglátói pari hálózatból a karcagi Birka- csárdának, a „Szőlöskert”-nek, a SZÖVOSZ-presszónak és az abasári tsz borozójának ítélte oda a zsűri az aranyérmét. A kiállítás kereskedelmét ugyan­csak díjazták. A késő délután kisorsolták vásári ..sorsjegy nyereményéit. A tíz főnyereményt a követke­ző sorsjegyek*, ulajdonosok nyerték: Trabant Limousine személy- gépkocsi 23 sorozat 9710 Sí- Nehéz hízó 14 sorozat 2899 sz. Kétszemélyes tátrai társasuta­zás 13 sorozat 2724 sz. Óriás harcsa 10 sorozat 224 sz. Nagy- képcsöves televízió 27 sorozat 7407 sz. Mosógép centrifugává) 16 sorozat 7545 sz. Magneto­fon 24 sorozat 715 sz. Kerék­pár 2 sorozat 6984 sz. Pannó­nia motorkerékpár 4 sorozat 6038 sz. Aluminium ladik 10 sorozat 5536 szám. Ezután a 66. Országos Mező- gazdasági Kiállítás és Vásár este 9 órakor három évre be­zárta kaput a nagyközönséf előtt. Mitől függ húszmillió és mi függ a húszmilliótól ? Szomorú statisztika: az el- : múlt évben 165 tűz volt me­gyénkben, az anyag nem vész el, csak átalakul tétel alapján másfél millió forint értékű anyag vált füstié, hamuvá. Ami a rangsorolást illeti, az elmúlt évben a mezőgazdaság ' jócskán „lepipálta” az ipart: a 67 mezőgazdasági tűz közel 800 ezer forint anyagi kárral járt. 1967-ben fordult a kocka, az ipar alaposan „visszavágott” a mezőgazdaságnak: az első fél évben 141 esetben csaptak a lángok a magasba, s nem kevesebb, mint 1800 000 fo­rint értékű anyag vált tűz martalékává. Ebből az ipar 1 400 000 forintot „írt” számlá­jára. A „fejlődést” tekintve -az 1967-es esztendő első fél éve aggasztóan szép eredményeket produkált: több volt a tűzkár, mint az elmúlt év 12 hónap­jában. Sajnos, elég gyakran van al­kalmunk különböző tüzesetek­ről szóló híreket hallani, lát­ni, olvasni. Az utolsó mondat szinte kivétel nélkül mindig úgyanaz: az anyagi kár ennyi és ennyi forint, a vizsgálat megkezdődött... A „készre jelentett” anyagi károk azonban nagyon is csa­lókák. De erről inkább hall­gassuk meg Toronyai István alezredest, a megyei tűzrendé­szet! parancsnokot... — Egyegy tűzesetkor mi csak az elégett, vagy a tönk­rement anyagok értékét vesz- szük kárnak. Az összkár en­nél minden esetben lényege­sen több. Például a Mátravi- déki Fémművek egyik üzemé" ben pár évvel ezelőtt tűz ke­letkezett, s közel 150 ezer fo­rint értékű anyag égett el, vagy ment kárba. Az üzem tíz napig riem termelt, ami na­ponta egymillió forintos kie­sést jelentett a termelésből. A tűz által keletkezett kár vég­összege tehát több millió fo­rintra rúgott. Az összkárt te­hát minden esetben így kell tlézni... A Heves megyei tűzrendé­cAz mibtt ember t'é luííása... Amikor az ember lejött a — negyedik emeletről, elha­tározta, itt az ideje, hogy ember, azazhogy emberebb ember legyen. Ehhez pedig az szükségeltetik, hogy meg kell szabadulnia mindattól, ami most teszi áz embert em­berré, s elölről kezdve olyan viszonyokat kell kialakíta­nia, hogy az emberré válás folyamata során emberibb ember, egyszóval homo sa- ■ piens legyen. Ezért is jött le. A negye­dik emeletről. Hogy felmen­jen a fára, ahonnan majd le­jőve megkezdheti az emberré válást. — Az ám — ütött a hom­lokára az emberré válni aka­ró ember —, azzal még nincs minden elintézve, hogy lejöt­tem a negyedik emeletről, hogy utána felmenjek a fá­ra... Gyorsan visszasietett a ne­gyedik emeletre, aztán szé­pen összetörte a bútorait, ri- pityával tette egyenlővé a hűtőszekrényt, a televíziót, rádiót, a gáztűzhelyet és a többi háztartásbeli kis- és középgépet, majd lerohant a garázsba és szapora munká­val szétszedte a gépkocsiját. Majd a ruháit vetette tűzbe, s ugyanebben a tűzben — amelyet még gyufával gyúj­tott meg — elégette kapott szerelmes leveleit és küldött leveleinek a másolatát. Gondosan körülnézett az emberibb emberré válni aka­ró ember, s megelégedetten dörzsölte össze a kezét: min­dent eltüntetett maga körül, ami a civilizációt jelentette, most már csak ő van, aho­gyan van, jöhet a fa... Lejött hát a negyedik eme­letről és felment, pontosab­ban visszament a fára. El­kezdhette az ember az em­beribb emberré válás folya­matát. Meglepődve vette azonban észre, hogy a fán már van valaki, nyilván olyan valaki, aki szintén emberibb ember­ré akar válni, s ez a valaki annyira megkezdte már e fo­lyamatot, hogy beszélni sem tudott. Hallani természetesen igen... Emberünk, aki a fán akarta kezdeni az emberibb emberré válást, mondta is Gno Mó-nak, így nevezte el gyorsan magában, hogy ő most, megsemmisítve min­dent körülötte, ami a ma em­berére jellemző, itt a fán él, hogy majd leszálljon erről a fáról, hogy emberibb ember legyen... — Ennyi az egész. Csak ez a fa kellett, hogy újra és most már jól kezdjem — fe­jezte be szónoklatát, amit Gno Mo nagy vigyorogva hallgatott... — Mi az, nem hiszed, amit mondok? Gno Mo csak vigyorgott, majd aprókat röhögött hogy emberünket, aki emberibb ember akart lenni, úgy elön­tötte a düh, hogy szó nélkül fejbe vágta a véletlenül ke­*■*?£!« rf Nwüsös 3 1967. szeptember 19„ kedd be, hasonló nagyságú területet kapnak. De — kitől? Ott van az fmsz, új nevén a Gyöngyösi Általános Értéke­sítő és Fogyasztási Szövetke­zet betonoszlop-gyártó üzeme a TÜZÉP építőanyag-részlegé* nek szomszédságában. A szö­vetkezet adja át a kért terü­letet a TÜZÉP-nek, a város biztosítson a szövetkezetnek máshol elhelyezési lehetősé­get és máris minden a legna­gyobb rendben. MEGY A GYŰRŰ vándor­útra... Hacsak az fmsz — ma­radjunk ennél a könnyebb használatú névnél — meg nem állítja és el nem fogadja a városi tanács ajánlatát a cse­reterületre, ami még most csak elvben létezik, hiszen itt is ér­dekeket kell egyeztetni, tár­gyalni kell. Szóval: az a gyű­rű nagyon sokáig mehet ván­dorútra, mert az fmsz helyzeti előnyben van. A kérdés tehát még most 1* nyílt: mitől függ a húszmil­lió? Igaz, az elvi megegyezés lét­rejött. Az fmsz elvben hozzá­járult a cseréhez, viszont kár­térítést kér a húsipari válla­lattól, mert a betonoszlop­gyártó üzemében áll egy vas­vázas szín, amit el fog veszí­teni a cserével és még egyéb okok miatt is. Megjelölte * kártalanítás összegét is, ami több mint a kétszerese annak amit a húsipar felajánlott. Lehet tehát egyezkedni, al­kudozni. Mennyi legyen a kár­talanítás összege? Ennek el­döntésére ismét tárgyalni kell. és a tárgyalás megszervezé­sére ismét a városi tanácsot kérte meg az fmsz. Tehát megint az időtényező! Mi lesz tehát a húszmillió­val? Hozzájuthat-e a húsipar? BÍZUNK BENNE, hogy a Gyöngyösi Általános Érte­sítő és Fogyasztási Szövetke- | zet nemcsak elvekben, hanem tényekben is kifejezi az ügy iránt a jóindulatát. Hiszen a I húszmillión túl ettől függ a város és a megye lakosságá­nak jobb húsellátása, a hús és a hentesáru egyenletesebb biztosítása. Tessék. íme a bizonyíték: nem is olyan könnyű húszmil­liót elkölteni! (g. molnár) Ahhoz, hogy a húszmillió forintot a célnak megfelelően felhasználhassa, még ebben az évben hozzá kell fogni az építkezéshez. Valamit el kell kezdeni belőle. Igen ám, de a hely...! Ho­vá építsenek? Ott van a szom­szédjukban a TÜZÉP építő­anyag-telepének egy részlege. Ha ezt a területet megkaphat­nák, minden gondjuk meg­szűnne. Hajlandó a TÜZÉP lemondani a szóban forgó te­rületről? A városi tanács által össze­hívott legutóbbi megbeszélé­sen, amelyen az érdekelt fe­lek valamennyien részt vet­tek, a TÜZÉP igazgatója úgy nyilatkozott: megértik a hús­ipari vállalat gondjait, látják, hogy milyen fontos közérdek­ről van szó a hűtőház és a szociális létesítmények eseté­ben. tehát hajlandók átenged­ni a kért területet a húsipari vállalatnak, ha helyette, cseré­zében maradt piszkavassal. Gno Mo felhörgött, s hanyatt- homlok lezuhant a fáról... — Nahát — mondta em­berünk megelégedetten és kényelembe helyezte magát két ág között. Ekkor kezdő­dött el, hogy az ember, aki emberibb ember akart lenni, megkezdte az emberibb em­berré válást. (egri) A KETTŐS KÉRDÉSRE na­gyon egyszerűen lehet vála­szolni. Mitől függ húszmillió sorsa? A jelen esetben a jó­indulaton, a segltőkészségen. És hogy ettől a szóban forgó húszmilliótól mi függ? Nem kevesebb, mint egy hűtőház és egy szociális létesítmény. Építményekben. Hatásában pe­dig...! ' Menjünk csak sorjában. A Heves megyei Húsipari Vállalat gyöngyösi üzeme ugyan nagyon korszerű, nagy teljesítményű, aránylag jól gépesített üzem, de hűtőrész­legének befogadóképessége nem éri el a kívánt mértéket Hasonlóképpen: kinőtte a szo­ciális létesítményeit is. Vagy­is, az egyre szőkébbnek bizo­nyuló „ruháját” bővíteni kel­lene. És ehhez a lehetősége megvan — egyelőre húszmil­lió forint keretében. Csupán az idővel kell ver­senyt futnia. szetet nem érheti vád. Munká­jukat lelkiismeretesen 'végzik, szervezettség, éberség jellemzi mindennapos tevékenységüket. Az önkéntes tűzoltókkal, az üzemekben, az intézmények­ben tevékenykedő főfoglalko­zású, vagy társadalmi munká­ban dolgozó tűzrendészet! apparátussal mindennap azon vannak, s mindent elkövetnek azért, hogy egyre ritkábban csapjanak fel a lángok, hogy kevesebb forint váljon füstté, hamúvá... — A legtöbb tűzet nagyfokú felelőtlenség, könnyelműség előzi meg. Néhány példa a bi­zonyításra: az elmúlt fél év legdrágább tüze Visontán volt. Szakképesítés nélküli dolgozót bíztak meg tűzveszélyes he­lyen hegesztésre. Hangsúlyo­zom, hogy csak az anyagi kár 1 250 000 forint. Andomaktá- lyán az égő tarlót akarta be- szántani lánctalpas gépével a tsz egyik traktorosa. A gép tü­zet kapott, tízezer forint kár keletkezett. A kömlői terme­lőszövetkezet Volga személy- gépkocsijának vezetője itta­san cigarettázott a kocsiban. Elaludt, az autó kigyulladt, a kár 82 ezer forint. Nagyon sok tüzet okoznak a gyerekek. Bekölcén három gyerek ját­szani indult az erdőbe. Hogy meg ne fázzon, a$ egyik szülő saját kabátját adta rá gyere­kére. A gyufát azonban nem vette ki a kabát zsebéből, s nemsokára lángokba borult az erdő. És bőven lehetne még sorolni a példákat, amelyek mind-mind arra figyelmeztet­nek: nagyobb felelősségre, óvatosságra, figyelmességre van szükség, mert ellenkező esetben újabb milliók esnek- áldozatául a lángoknak. , Nem is beszélve arról, hogy : például az elmúlt évben öten ■ haltak meg a tűz miatt. Ha ■ mindenki betartaná a tűzvé- . delmi szabályokat, ha senki ■ sem dohányozna az ágyban, ■ ha nem gyújtanának rá iüzr- veszélyes helyeken, ha millió- [ kát érő gépeket, üzemekei műszakilag mindig rendben • tartanák, akkor az elkövefke­nem következtek volna el. A munkásosztály segítsége nél­kül a parasztság sorskérdései nem nyertek volna megoldást semmiképpen. Amint azt Fe­hér Lajos elvtárs, miniszter­elnök-helyettes, a termelőszö­vetkezetek I. országos kong­resszusán elmondott beszédé­ben megállapította: „A ma­gyar történelem kézzelfogha­tóan példázza, hogy a paraszt­ság leghűségesebb barátja, ér­dekeinek legkövetkezetesebb képviselője a munkásosztály. A marxizmus—leninizmus esz­méi és a kommunista párt ál­tal vezetett ipari munkásság az az egyetlen erő, amely ké­pes a dolgozó osztályok javá­ra fordítani a történelem me­netét.” , Most, hogy végleg javunk- * * ra fordult a történelem, elmondhatjuk, hogy a paraszt­ság is mindent megtett az or­szág fejlődése érdekében. Tu­dott dolog, amennyire a pa­rasztságnak szüksége van a munkásosztály állandó és sok­oldalú segítségére, ugyanúgy a munkásság és általában a városi lakosság nem lehet meg a parasztság cselekvő támoga­tása nélkül. Ezt általában is igaznak ismerjük, hát még, ha jobban belegondolunk: a két osztály kapcsolata az élet minden területén érvényes, közös gazdasági érdek is. A parasztságnak létérdeke, hogy fejlődjék az ipari termelés, hi­szen enélkül nem korszerűsöd­het a mezőgazdaság, amely az ipar egyik legjelentősebb meg­rendelője. Ugyanakkor azon­ban az ipát- sem lehet meg a fejlődő mezőgazdasági terme­lés nélkül. Nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy az egymásra utalt­ság tényét a nap minden órá­jában látjuk és érezzük, erről tudomást nem venni lehetet­len. Ügyszintén felismerhető mindebből az érdekek teljes azonossága is. Ezért van iga­zuk azoknak, akik azt mond­ják. hogy a két osztály össze­fogása, a kölcsönös támogatás politikája történelmi parancs. Kovács Imre ugyancsak fejlődő életformájá­hoz. Azt mondjuk, ma az öltö­” zékéről már nem lehet felismerni a falusi embert, a paraszti foglalkozásút. Nem áim, mert hiszen változáson megy át a mezőgazdasági mun­ka egész jellege. Nincs már pa­rasztság a szónak abban a régi értelmében, amikor ez a meg­határozás az elmaradottságot, a szívszorító alázatosságot, á sötét kilátástalanságot jelen­tette. Az egyes családok álla­pota is jól mutatja ezt. Meg­szűnt a múlt és valami új kez­dődött, amelyben a szülő és gyermek, férj és feleség kap­csolata az egyenlőségre alapo­zódik, nem a juss a döntő a boldoguláshoz, hanem a szak­ma megszerzésének reális le­hetősége, az elhelyezkedés, az emberhez méltó megélhetés mindenki számára nyitott táv­lata. Ez pedig magával hozta a városi divaton túl, hogy mil­liók ébredtek emberi méltó­ságuk tudatára, s elkezdtek felemelt fejjel járni — mert ez a lényeg. Könnyű lenne mindert azzal elintézni, hogy a technika al­kalmazásának köszönhetjük mindezt. Annak is. Az a körül­mény, hogy az ipari eredetű nyersanyagok és berendezések növekvő mértékű betörése a gazdálkodásba lassan az egész mezőgazdaságban uralkodóvá teszi az ipari jellegű tevékeny­séget, természetesen kihat az emberek gondolkozására, kul­túrájának, igényeinek korsze­rűsödésére. A technikai hala­dásnak, az élet bármely terü­letén mutatkozó fejlődésének a mi viszonyaink között poli­tikai feltétele van. Ez a feltétel: a munkáshata­lom. A sikerek forrása, pedig a két nagy dolgozó osztály, a munkásosztály és a parasztság összefogása, szövetsége. .Van annyi tapasztalatunk, hogy nyugodtan elmondhatjuk: — a munkások és parasztok összefogása nélkül, ma nem tartanánk ott, ahol tartunk, ezek a szép új világunkat meg­alapozó békés építőmunka évei S zülőfalumban tavaly há­rom helyen is átkelő­helyet jelöltek ki, zebracsíko- zást festettek a nagyutcán, hogy a növekvő gépjármű- forgalomban ezzel is elejét ve­gyék a baleseteknek. Erre a műveletre aztán került sor, hogy eltávolították a régi macskaköves útburkolatot, s újat, pormenteset varázsoltak helyére. Ostornyeles neonvilá­gi tást szereltek fel kétoldalt, s csatornázták a községnek ezt a központi részét. A nagyobb üzletekre fénybetűket tettek, a járda és az úttest közötti sza­kaszt parkosították, hosszú sávban virágokat ültettek, amelyek egész nyáron át pom­páznak. Most kezdték el a három- emeletes lakóház építését. Ko­rábban már megépült az új kétszintes általános iskola, a gimnázium is új épületet ka­pott. Itt már évek óta vala­mit mindig főtavainak: milyen nagy esemény volt a hidro- glóbus üzembe helyezése, az, hogy minden utcában új kutak kezdték ontani a vizet. Vagy az önkiszolgáló bolt fölava­tása. Az első hetekben az is végigjárta, aki nem akart vá­sárolni: egyszerűen csak gyö­nyörködött a csillogásában, és azt mondták az emberek: ez éppen olyan, mint a városi üzletek. Éppen olyan, mint városon.« Hányféle jelenségre mondhat­juk el ugyanezt? S az önkiszol­gáló boltok, a kagylófoteles eszpresszók csillogása? A fel­szín mögött sokféle változások játszódnak le éveinkben, ame­lyekre pontosan ráillik az „épp olyan, mint városon” ki­tétel. Biztos jövedelem, fize­tés, a munka könnyebbé vá­lása a technika térhódítása ré­vén. Társadalombiztosítás, családi pótlék, nyugdíj és anyasági segély. Villany a ház­ban és gáztűzhely. Több szo­bás, gangos házak és televí­zió. Nem más változott itt röp­ke néhány év alatt, mint ma­ga az egész életforma. Hason­lóvá lett, közeledett, s egyre közeledik a városi ember Történelmi parancs Állami Gazdaság aratta: ha­zavitték a kiállítás nagydíját és a vele járó 230 ezer forin­tot, azon kívül 69 díjat és ok­levelet. Vasárnap délután hirdették lei a pavilonok versengésének eredményeit és díjazták a vá­sár legjobb közönségellátóit. A legtartalmasabb és legszebb pavilonnak kijáró aranyérmet a kertészeti, az élelmiszeripa­ri, a kemizálási, a tszriizem- szérvezési, a vetőmagellátó, a Vasárnap véget ért a 66. Országos Mézógazdasági Kiál­lítás és Vásár. Három hét alatt „vendégül” látta az or­szág lakosságának 12 százalé­kát: egymillió-kétszázezer lá­togatója volt. A szakemberek tapasztalatcseréjén 25 ezren vettek részt, fi kiállítás sike­rét dr. Diméiiy Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter méltatta. A bemutató gazdaságok közül a legna-. gyobb sikert a Mezőhegyes! Képünkön: A díjnyertesek egy csoportja. (MTI Foto — Bereth Ferenc felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents