Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
Emberi közelség Ezek Néhány szó a tekintélyről rébe a megbecsülést kaphatja a vezetettektől és a felsőbb szervektől. Tisztában kell lennie, hogy a beosztás nem végleges, nem „nyugdíjas” állás, s ha letelik a megbízatás, emelt fővel mehessen a más területre. Ismernie kell a beosztottakat, munkatársaknak kell őket tekinteni. Ne csak kérjünk tőlük (vagy követeljünk), hanem adjunk is nekik, ami tőlünk telik. A fő: a tudás és az emberi Ezek a képek nem a most Egerben műsoron levő zenés magyar film kockái. A fotoriporter három pillanatképet készített mai fiatalokról. A tekintélyről beszélt néhány vezető beosztású dolgozó: miként is vélekedik erről a' témáról, milyen elv vezérli munkájában — a sokéves tapasztalat milyen tanácsokat adott neki? Papp Sándor gimnáziumi igazgató: — A felsőbb szervek döntése alapján helyeznek valakit vezető munkakörbe. Ez azonban önmagában még kevés. Ha a tekintély „hivatali” marad, akkor — nem is marad sokáig tekintély. Ha a vezetőnek harcolnia kell érte, — altkor sem. Az, hogy a vezető beosztású dolgozóban egyesüljön a megfelelő szakmai, politikai, erkölcsi feltétel, nem csupán tematika. Szerintem mindez összefügg az irányítottak munkafegyelmével, munkaerkölcsével. Nem igaz, hogy tekintélyt csupán az adminisztratív módszerekkel biztosítanak a vezető számára. Ezt csak a legvégső esetben alkalmazhatjuk. Az „olympo- si” magasságnál sokkal többet jelent az emberi közelség. Az intézkedések érvek nélkül nem sokat érnek. Elvem az, hogy a vezetőnek a szakmai, politikai felkészültség mellett — éppen olyan fontos! — szive is legyen. A módszerrel, amit a vezetésben követ — és önmaga alakít ki — ez függ össze a legszorosabban, ez a: tekintély. Borsányi Lajos, az egri 1. számú AKÖV igazgatója: . — A szakmai jártasság az egyik legfontosabb. Az utasítás önmagában még semmi, ha a dolgozó nem érzi az utasítást kiadó vezető „indokait”, vagyis: a szakma ismeretét vezetője részéről. A pozícióval együtt jár az emberekkel való fenntartás nélküli törődés. A gazdasági irányítás mellett ugyanolyan súlyú legyen a beosztottak gondjaí- nak-bajainak ismerete. Ez azonban még mindig kevés. Amit az ember mond, ígér, az úgy is legyen, tehát ha lelkiismeretesen foglalkozik beosztottjai problémáival, kivívhatja a megbecsülést. A példamutatás? Semmit nem engedhet meg magának a vezető, ami ezt váltaná ki az emberekből: „Pont ő mondja, aki ezt és ezt csinálja ...? Elvem a — nyitott ajtó. Nem tartok fogadónapokat, jöhetnek bármikor, bármilyen kéréssel. Ami a vezetést illeti: az egyszemélyi vézetés a döntő. Ez azonban &--------------------------------------------------------------------------—— mégis — kollektív vezetés. Aki irányít, támogatást, tanácsot kér más szervektől, javaslatokat vár, s ha elfogadja az ésszerűt, az egyáltalán nem jelent tekintélycsorbulást. Sőt!... Végső soron a munkaeredmény a legjobb bizonyíték egy vállalat életében: fémjelzi a vezetők és a dolgozók megfelelő emberi és munkakapcsolatát. Dobi Antal tanácsi osztályvezető: — A vezetésben kettős jelleg uralkodik ae igazgatási osztálynál, illetve: két területen oszlik meg a vezetés munkája. Egyik: az osztály dolgozóinak irányítása, másik: a lakosság igazgatási ügyeinek intézése. Tekintélyre itt is, ott is szükség van. Az osztályon érvényesüljön a kellő munkatársi bizalom, amelynek jellemzője: önállóságot biztosítani mindenkinek a saját területén. A bizalom természetesen úgy ér valamit, ha kölcsönös. Ez volt az elvem mindig, s úgy érzem, bevállt. A nagyobb terület az igazgatási ügyeké. Emberekkel foglalkozunk, akik elsősorban Ügyeik intézésével mérik le az osztály tekintélyét, súlyát. Más a népszerűség: akiknek megelégedésére si került döntenünk, az szeretettel gondol ránk, akinek nem — nem ... önmagában egyik sem ad tekintélyt, ez csupán a jogszabályok betartásáról beszél. Ha az ember meg is magyarázza, megérteti ezeket a szabályokat, az már más. A rendeletek alkalmazása igen kényelmes lenne, a mérlegelés azonban, ami megelőzi a döntést, már helyére teszi ezt a munkát is, s azt tapasztaltam — például ha valamilyen szabálysértésért kell büntetést kiszabni —, hogy nem mindenki távozott keserű szájízzel. Itt is döntő az emberi hang, a — módszer. Dr. Nagy József főiskolai igazgatóhelyettes: — A tekintély két forrásból származik. Az egyik, ami a hivatali funkcióval jár együtt, a másik, ami a vezető munkája során önmagának szerez. Ez a döntőbb, az utóbbi. Elsősorban azt jelenti, hogy a vezető mindenkor, minden körülmények között megmaradjon embernek. Annak soha nincs jó vége, ha az ember „játszik” a funkciójával. Szolgálat ez, a közösség szolgálata; ha megbízták a vezetőt, viszonozza a bizalmat jó munkával, amiért csehang. ★ Az irodalom — annyi mindent megfogalmazott már! — pontokba is foglalta az ideális vezető tulajdonságait. A vezetés „tízparancsolata” azonban nem minden pontot tud egyértelműen szétosztani, hiszen a vezető is — ember. Igaz, sokkal nagyobb felelősség nyugszik a vállán, természetes hát, hogy saját magát is ösztönzi; minél jobban lássa el feladatát. A saját „tíz- parancsolata” a legfontosabb, amit az évek tapasztalatai alapján fogalmazott meg. Ha a fogalmazás egyértelmű a munkájával, akkor már kivívta magának a legfontosabbat: a megbecsülést, a tekintélyt. (kátai) A Széchenyi ntca Is Egerben van! Miért várjuk meg a tizenegyedik gombostűt ? Aggódva figyelem az egri Széchenyi utca zsúfolt forgalmát. Vasárnap — megszámoltam — nyolc gépkocsi parkírozott a járda mellett a postától a 36-os számú házig. Pontosan azon a szakaszon, ahol a legutóbbi halálos baleset történt. Hétfőn este is „garazsíroztak” gépkocsik a házak előtt, s a kétirányú forgalom kevés híján ismét áldozatot követelt. Talán éppen a tizenegyediket... Július 15-t lapszámunkban „A tizedik gombostű” című cikkünkben sürgettük a Széchenyi utca közlekedési rendjének megreformálását. Örömmel nyugtáztuk, hogy elképzeléseink megértésre találnak — ezt bizonyítja a Heves megyei Rendőr-főkapitányság válasza is, amelyet lapunk július 23-i számában közöltünk. A válaszból azonban azt is megtudtuk, hogy a döntés nem a megyei illetékesek kezében van: „az egyirányú forgalomra elkészült a javaslat, amelyet a közeljövőben két minisztérium szentesít majd...” De mikor dönt a két minisztérium? Miért kell megvárni, amíg felszúrják a térképre a tizenegyedik színes gombostűt? És őszintén szólva: miért kell ebben az ügyben ilyen felsőfokon két minisztériumban dönteni? Olyan sokat beszélünk és írunk is az önállóságról. Nem lehetne a megye, a város illetékeseire bízni, hogy határozzanak: milyen legyen a főutca forgalma, egyirányú vagy kétirányú? Már csak azért is, mert a szóban forgó Széchenyi utca itt van Egerben.„ (márkusz) A gimnazista lányok pedig így „üdülnek” a 35 fokos hő• bégben: az állami gazdaság tábláján gyűjtik a termést. ök — akik nyári kirándulásra indultak és a vonatcsatlakozás előtt letáboroztak a házfalnyi plakát előtt — talán még nem is tartoznak azok közé, akiket így emlegetnek: ezek a fiatalok. 1. Időjárás és teázás A hazaérkezett vándor beszámolójában óhatatlanul sort kerít az időjárásra; ha megfeledkezne róla, úgy is megkérdezik. Angliából visszatérve pedig egyenest kikívánKO- zik az emberből a gyors tájékoztatás, hogy higgyétek el, se köd, se eső nem nyomasztotta kedélyünket, csak a sárga utcai lámpák emlékeztettek rá, hogy itt is lehet szmog, nemcsak Budapesten, mert egyébként a gyönyörű júniusi időszakban mindvégig forró napsütésben csillogtak-vil- logtak a harsogóan zöld, buja legelők, a Regent Park csábítóan simogató fűtengere, a Bristol-csatorna messziségbe vesző vize, a fölötte karcsún ívelő mintegy három kilométer hosszú híd, a Severn Bridge és a Tower tornyai. Hogyne ecsetelnénk az időjárás alakulását, amikor any- nyira hozzászoktunk ehhez a témához. Nem a nyelvleckék túlzása, hogy az angol emberek találkozásaik első perceiben kicserélik véleményüket az időiárásról, iaiszó és emóció nélkül, nagyon ténysze- rüen. táf'^rilRcíoc:^Ti: csupán a 4 ^imüsäg 1967. augusztus 2., szerda Élmények, emlékek Angliából Sárközi Andor útijegyzete szokásos élcelődésben rejtőzik némi hiba és tévedés: nem pusztán formalitás, illendőség és jómodor bizonysága az időjárásiról szóló csevegés, hanem bizonyos funkciót tölt be az emberek érintkezésében, akárcsak az angoloknál szintén általános és megszokott teázás. Hozzátartozik az életneK ahhoz a jó üteméhez, amelynek tanulságos példáit, jelenségeit, és megnyilvánulásait láthattuk az üzemekben és szerkesztőségekben, farmokon és a közlekedésben. Az időjárás is, me" a finom, erős teák fogyasztása is a nap meghatározott szakában, a kikapcsolódást és a könnyedséget szolgálja: az alkotó energiák s a központosítást követelő munkák, vagy intenzív beszélgetések szüneteit, frissítő pontjai* Figyeljük meg. hogy nálunk is egyre nagyobb tért hódít a társalgásokban az időjárás; izgatottan figyeliük, vajon lesz-e eső, amelyet szomjú- hozva várnak a kertek és a szántóföldek; kisüt-e a nap. hogv érlelje a szőlőt és a gyümölcsöt; avagy milyen pusztításokat okozott a száguldó szél és a tomboló orkán. Mi gyakran használunk indulatos jelzőket az időjárás jellemzésére, az angolok szenvtelenül és iróniamentesen szólnak róla. Akárcsak színes írójuk, Somerset Maugham világhírű novellájában, „Az eső”-ben. pedig ott fülledt drámai konfliktusok hátteréül, szenvedélyes, tragikus összecsapások motiválójaként jut szerephez az idegtépő, nyugtalanító időjárás. A teázásnak, kétségtelenül, kialakult a szertartása. Nem ismerem az idevágó történelmi adalékokat, a folklór tanulságait, de az a meggyőződésem, hogy tudatosan alakították ki. A teát lassan, kortyolgatva fogyasztja az ember, egy-egy apró szendvicset, biscuit-et, kekszet harapdálva hozzá. A finom aroma és a kellemes környezet könnyed, de nem könnyelmű csevegésre csábít, oszlik a fáradság, megpihen a lélek és „kipirosodik” a kedély; ilyenkor a világot nem lehet megváltani, (ehhez izgatott , gondolatok és túlfűtött szenvedélyek kellenek), csak valami keveset igazítani rajta; a barátság, a társas érzés, a családias hangulat és a jóakarat erősítésével. Az már a vendéglátás szokásainak körébe tartozó érdekesség, hogy az éttermekben a teához tejet is, vizet is felszolgálnak külön csészékben, hogy az erős nedűt ki-ki ízlése szerint mixelhesse. Az angolok ritkán isszák cukorral. „Illatos a mi teánk, illat- felleg száll reánk” — éneklik Lehár Mosolyországában ha valaha is jól értettem ezt a szöveget. Megvallom őszintén: mindig idegesített ennek az áriának a filozófiája. Mindenesetre: az angliai teázó élmények után valamelyest jobban be tudok hatolni e dal gondolatkörébe. A magyar újságíró-küldöttséget, amelynek tagjaként jártam Angliában, Mr. G. A. Hűti. az angol újságíró szövetség elnöke kedves, barátságos otthonába invitálta teára. A szívélyes háziasszony kérdésére, hogy mit óhajtok, így válaszoltam: — Hálás lennék, ha megkínálna egy csésze feketével. Ilyen kérés ötórai teán alighanem szokatlannak biz~- nvú1* és némi zavart támasztott. Közismert, hogy feketefogyasztásunkkal, akárcsak a válások számával, élen járunk a világ ranglistáján. Ügy tűnik, hogy mindkettő nél tartózkodóbbaknak, sze- mérmetesebbeknek kellene lennünk. (Folytatjuk) Ezek a fiatalok a pesti Duna-parton „hüsölnekT. Napf ént és szerelem együtt, mindenesetre nagyon kellem»*. a fiatalok
