Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Termelő Értékesítő Fogyasztó es a piac A' termelő logikája: minél drágábban eladni. Az értékesítő logikája: minél nagyobb haszonnal továbbadni. A vásárló logikája: minél olcsóba ban venni. E három igény sosem párosulhat, ha valamelyik előretör, csak a másik kettő rovására győzedelmeskedhet. A külső hatások, a belső viszonyok határozzák meg a piacot: és azt, hogy. ki számára előnyös a vásár. Kettős „akarat" Több év tapasztalatai alapján elkészül az adott évre szóló felvásárlási terv, Heves megyében hétezer vagon zöldségre, gyümölcsre. Az értékesítés irányait is kijelölik: 1900 vagon a megye ellátását biztosítja, 2700 vagonnyi termés külföldre utazik, 1000 vagon zöldséggel, gyümölccsel Budapest piacait segítjük, 4—500 vagon a szomszéd megyékbe indul, 1000—1200 vagon pedig a konzervgyárakba. 32 áruféleség mintegy 200 millió forint értékbén: ez a Szövetkezetek Heves megyei Értékesítő Központjának egyéves terve. 7000 vagon — ez a terv. Ezután a járásokra, majd a tsz-ek-e bontják le az igényt: ,,Ezt kívánjuk tőletek felvásárolni”. Az első nagy ellentét a vállalati és a tsz-„akarat” között itt lép fel: mást szeretne a tsz eladni, mint amire a vállalat szerződést kíván kötni. A közös gazdaság helyes, vagy helytelen elképzelések alap ján valamely'terméket fetisizál — a felvásárló pedig nemritkán a könnyebb, gondtalan értékesítés miatt erőltet egy-egy fajtát. A vita, a gvőzködés kezdődik: a helyi érdek csap össze a felvásárlói haszonnal és az ellátási igénnyel, a közös gazdaságnak például az előző évben sikerült a borsóértékesítés. Ezen felbuzdűlva a következő évben ő is és a többi tsz is erre akar szerződést kötni. Ennyi zöldborsóra viszont nincs piac — és az árakat is letörné a dömpingtermelés. A másik oldal viszont az, hogy a MÉK megfelelő adottság nélkül is erőltetett egy- egy könnyen, eredményesen értékesíthető terméket — például a spenótot —, amire viszont a tsz-ek fizettek rá. A felvásárlási szerződés közgazdasági irányítási eszköz. A MÉK-nek gazdaságpolitikai tájékozottsága birtokában szükséges a tervét kialakítania és ezt rugalmasan, minél közvetlenebbül „lebontani" a helyi adottságokhoz. Fokozott körültekintéssel, ötletekkel. A szerződés A vita, győzköd és után előkerülnek a MÉK nyomtatott szerződéskötő lapjai. Teljes termésre vagy termésrészre történik a szerződés, és holdra. Például a közös gazdaság X hold zöldbabra köt szerződést. A zöldbabtermés — az időjárástól függően — lehet holdanként 10 mázsa és 30 mázsa is. Így aztán, ha a MÉK megyénkben 500 hold zöldbabra kötött szerződést, számolhat 50 vagon, de 150 vagon terméssel is. Ez a szerződési fajta tehát kettős bizonytalanságot szül. A tsz nem tudja, hogy az esetleges több termés esetén — az árak alakulása mellett — milyen bevételhez juthat, a MÉK pedig azt nem Ismeri, hogy például a zöldbabnál milyen tárolási lehetőségeket kell biztosítania. Az új gazdasági mechanizmus követelményei között előre nyomtatott szerződőlapok aligha lesznek használhatók. Legjobb lenne üres papírlappal leülni a tárgyalóasztalhoz: a két szerződő fél diktálja a feltételeket. És akkor lehet, hogy a hold-szemlélettel szemben a mennyiségi és minőségi szerződéskötés dominál majd. Ez azért is előnyös lesz, mert mindkét fél közel biztosan számolhat, a tsz pedig a többcsatornás értékesítés lehetőségeivel élve, többlettermését is jól értékesítheti. ÉrtékeHÍtéa Ugorjunk az időben előre. A szerződéskötés óta hasznosan teltek a hónapok: betakarításra vár a termés. A megye mintegy 150 felvásárlója a közös gazdaságokat járja Minősíti az árut „A MÉK mindent ár alatt akar venni" — mondják a tsz- ek. — „A közös gazdaságok mindent az égig minősítenének” — vetik ellen a MÉK szakemberei. A minősítési perpatvar a legélesebb. A recski tsz például néhány éve egy egész szerződést semmisített meg a szerinte helytelen minősítés miatt. E témában aligha lehet igazságot tenni. A kompromisszumok kötésénél fokozott jóindulatra lenne szükség — a MÉK részéről is. És ha minden kötél szakad, többször vegyék igénybe a hatósági szakembert Ha a minősítésben Is egyezségre jut a felvásárló és a tsz, még mindig nincs ok a nyugalomra. A szállítások sem folynak éppen gondok nélkül. A tsz-ben azon izgulnak, hogy megérkezik-« a kocsi, vagy rajtuk marad a leszedett termés. Az igazság az, hogy 80—100 vagonos napi felvásárlás esetén 20—30 tehergépkocsi hiány, zik Heves megyében. Sok esetben rossz a szállítási szervezés is. Másfél hete Hort—Csányban 30 vagon helyett 14 vagon érkezett az állomásra. Izgalom, huzavona után 7 camion mentette meg a szállítmányt, pedig nem „babra” ment a játék, hanem —, exportparadicsomra. Arak A szerződéskötés, a minősítés, a szállítás után sincs még vége a „tortúrának”, hiszen a lényeg, a jó pénzért való értékesítés még hátra van. A mozgékony ár pedig — újabb izgalmak forrása. A szabadpiaci ár bizonytalan. Van, amikor búsás nyereséget hoz, van, amikor a ráfordítás összegét is alig téríti meg. Évről évre, sőt naprói napra változik értéke — a Bosnyák téri piac nemegyszer a magánszektor által is befolyásolt árai alapján. Ez a bizonytalanság azonban lehetetlenné teszi a termelők tervezését Hasznos lenne, ha a megye területén tovább fokoznák az önálló árkialakítást, ugyanakkor egyes mezőgazdasági termékek fix árat kapnának. Növekedne a védőárak összege. Reméljük, a Jövőben jól vizsgázik az úgynevezett „átlagár”, amely a változó áraktól függetlenül, meghatározott összeghez juttatja a közös gazdaságot Qmeggé« A termelőszövetkezetek elsősorban a biztonság érdekében kötnek szerződést a felvásárló vállalattal: nem kell félniük, hogy a nyakukon marad a termés. A „MÉK-üzletben” azonban lépten-nyomon érik őket a bizonytalanságok: arra köthet-e a tsz szerződést, ami neki hasmos? Ügy tud-e minősíttetni, szállíttatni, értékesíttetni, hogy az a jövedelem szempontjából eredményes legyen? A jövőben ezekhez feltétlenül több biztosítékot kell nyújtani. A többcsatornás értékesítés mellett a MÉK-nek újra meg kell nyernie a közös gazdaságokat, hogy vele kössenek szerződést. Ez pedig nem fog másképp menni, mint új módszerek kidolgozásával, szervezeti átalakítással, sok haszontalan „hagyomány” elvetésével. Hiszen csak így tudja termelő és értékesítő szolgálni a közös ' célt: a fogyasztó érde^ Fóti Péter Emberségből példát... „Sok van, ml csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” (Sophoklész) 1965 novemberében Kis* Lajos dudari villanyszerelő megrázó balesetének híre a televízió képernyőjén keresztül eljutott az egri Finomszerelvény- gyárba. A bányában áramütés égette el a fiatalember kezét, a szeme is megsérült. Műkezet kapott, nagyítóval olvas. így végzi a gimnázium harmadik osztályát. Akkor, mint a Népújságban megírtuk, a Bervából futószalagon gördült a segítség Du- darra. Három üzem szocialista brigádja magnetofont vásárolt, napok múlva a helyszínen volt a tanulást segítő ajándék. Az „F”-üzem női dolgozói magnetofonfelvételeket készítettek a vizsgatételekből. Megindult a levelezés, magnótekercsen érkezett a válás* Dudarról: — Köszönöm! Ajándékuk felbecsülhetetlen segítség számomra. A brigád tagjai úgy határoztak, Dudarra utaznak, személyesen is megismerkednek a villanyszerelővel. A látogatók számára meglepő volt, hogy a súlyos baleset nem nyomta rá bélyegét a fiatalember egyéniségére, hallatlan energiával, szorgalommal* éppen a vizsgára készült. őszinte, igaz barátság szövődött A brigád tagjai még egy nappal tovább is maradtak, segítettek a ház körüli munkában. A Dózsa szocialista brigád naplójában új brigádtag neve került: Kiss Lajos villanyszerelő. Az új brigádtag páratlan kitartásának újabb bizonyítékát adja: nem nyugszik, amíg mindkét művégtagját akarata alá nem rendeli. Ma már hatnyolc mozdulatot képes a kezével végezni. NDK kezelőorvosai tanulmányt írnak akaraterejéről. Üjabb leveleit írógépen kopogja le: „Egyik vizsgát alig, hogy befejeztem, itt a másik.” „Ha kislányom be tud jutni hozzám a szobába, ahol tanulok, az első dolga, hogy a magnót kapcsolgatja.” Közben a brigád is serényen dolgozik a gyárban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tett vállalásukkal a fröccsöntő gépek üzembe helyezésénél végeztek kiemelkedő munkát. Dudarról jön a válasz: „...a sók munka nem volt hiábavaló, június 23-án leérettségiztem, kitűnő eredménnyel. Pár napot én is pihentem, de holnap dolgozni megyek.” örül a brigád, újabb levél Dudarra: „Szeretettel meghívunk benneteket városunkba.1* Kiss Lajos dudari bányászt vendégül látja a Flnomszerel- ▼énygyár; (Fényképezte: Pozsonyi Zoltán) Kiss Lajos feleségével egy ■ hetet töltött Egerben, ahol még nem járt i Diákos külsejű, derék fiatalember. Arcáról még akkor is : energia sugárzik, amikor ne- 1 vet Gyakran mosolyog. Mindig jókedélyű. A brigádtagok bemutatták Egert, személykocsival még Lillafüredre is kirándultak. A gyárban megnézték a brigád . munkahelyét, a fröccsöntő üzemet A tégelyben fehéren izzik az l alumínium. Az olvasztár műModern motorvonatokat rendel a MAY 1970-ben már azállítják az első hatréazea szerelvényt — iVogy értékű megállapodás a Szovjetunióval A Ganz-MÄVAG-ban hamarosan megkezdik az eddig készült négyrészű motorvonatok helyett a korszerűbb, hatrészesek gyártását Ezt az áttéEGY IDŐ ÖTA kevesebb a bosszúság, nem hallani már durva szidalmazást és uram bocsá’, káromkodást a pilótáktól, utasoktól, olykor akár száguldozni is „lehet” az épülő új, négysávos egri bejáró „sztrádán”. Nem is olyan régen, amikor a határidőről érdeklődtünk, lemondóan legyintettek az emberek, dehogy hitték volna az idei befejezést. No persze, befejezésről még most sem nyilatkozik Vas Lajos főművezető, de elégedetten mutatja a ciklogramot, vagy magyarosabb nevén a vonalas ütemtervet, amely szerint nincs már lemaradás... Augusztusi finisben újságolja, hogy gépeket kaptak segítségül. Kedden délután a ben- zlnkúttól a város felé megkezdték a „topekázást”, a záró réteg terítését is. Ez átnyúlik szeptemberbe, s csatornafektetéssel, szegélyezéssel társul. A hónap végére a vasútállomás előtti hídig teljes szélességében elkészül az út, őszre már csak a különféle járulékos munkák, néhány „műtárgy”, bukóakna, csővezeték építése és árokburkolás marad, a farkasvölgyi hídon, a padkarendezésen kívül. A híd említésekor felcsillan a fiatal főművezető szeme. Az Jpgri Közúti Üzemi Vállalatnál tgyanis annak idején hídépíA „városkapu” építői tőssel kezdte pályafutását, s azóta is vonzódik az ilyenféle munkák iránt. — Sajnos, egyre ritkábban kapok már rá megbízatást Legutóbb két esztendeje Dem- jén községnek építettünk egy 14 méteres nyílású hidat. A poroszlóinál már csak alvállalkozóként dolgoztunk.-. AZ ÉRETTSÉGI UTÁN egyébként a vasesztergályos szakmát tanulta, később szerezte kőműves segédlevelét, s jelenlegi munkadójánál lett építésztechnikus. Nyolc éve dolgozik a vállalatnál, s ez idő alatt legnagyobb élményét egyik újításának bevetése, elterjesztése jelentette. Amikor erről beszél, a gréderés kavicsterítést említi, csak másodsorban szól a 6 ezer forintos újítási díjról. Elsőként azt magyarázza, hogy az új módszerrel naponta ötszörösét is elérik a korábbi teljesítménynek. Ballagunk a frissen készült úton, megállunk a barnásvörös aszfaltsímító finischer mögött A főművezető leguggol a gőzölgő anyag melle, s maga után int: — Tegye csak fölé a tenyerét. Még mindig milyen meleg! 100—160 fok hőmérsékletű ez Emberek és gépek az egri, dj bejáré úton Balatoni ílnisclier a finisben A nyugdíjas hengergépész látogatása a massza. Valamikor kézi lapátolással terítették szét az úton, s hóblizással, léccel simították. Gondolhatja, hogy nyáridőben milyen pokoli munkát jelentett... Törőcsik Pál is jól emlékszik a régi műszakokra, 1954 óta járja az országutakat. A hób- Uzást sohasem szerette. No, nem mintha válogatós lett volna a feladatokban, hiszen akárki tanúja lehet a törzsgárdisták közül Koboláék csapatából, hogy mindig zokszó nélkül végezte a munkáját, megcsinálta, bármire kérték. Csak hát a nehezebbhez, nyilván, kevesebb kedvet érzett... Azt mondják, hogy nemcsak szorgalmas, hanem ügyes ember is Törőcsik. ö vigyáz még mindig az utak profiljára, nem bízzák ezt soha másra, mert a brigádban nincs nála senkinek sem jobb szeme, érzéke. Büszke is erre „az öreg”! PERSZE, MÁSRA IS büszke. — Szocialista a brigád, amelyikben dolgozom, rendes társaság, jól megvagyunk egymással. Iparkodom. Kaptam már egy néhány kitüntetést... szépen keresek, vittem már haza három ezer forintot is egy- egy hónapban... A gyerekeimet taníttatom, az asszonynak csak a ház körül kell tenni- venni... , — Hol tanulnak a gyerekei? — A fiú Budán, a kislány Pesten. Gimnáziumban. — Miért éppen a fővárosban? — Ahhoz volt kedvük... A billenős tehergépkocsit lassan, óvatosan tolja maga előtt a finischer mindaddig, amíg az anyag el nem fogy az autó platójáról. Aztán új fuvar után indul a kocsi pilótája. Kisimul a forró aszfalt, pikkelyesen terül végig az új utón. — Erre már nem jön semmi? — Ez már a záró réteg. Majd a járművek koptatják, nyomják fényesre — mondja a főművezető, — Ezért nem is haragszunk mi annyira az autókra, mint gondolnák. A finischer gépkezelője is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Zajacs István a nevem — nyújtja a kezét. — öt éve járok a géppel. Legutóbb Somogybán dolgoztam, a 7. számú főközlekedési útról, Bala- tonföldvár és Lelle közül jöttem ide... Különben madocsai vagyok, Tolna megyei. Hetenként járok haza a családhoz. Most ide, holnap ki tudja hová szóllít a kötelesség. Országjáró vagyok... Tíztonnás úthengerével Jerá- bek Dezső dübörög el mellettünk. — öreg bútordarab már 6 is — mutat a középkorú férfira a főművezető —, majdnem húsz esztendeje dolgozik a szakmájában. A hengergépészek nagyon hűségesek. Ismertem egyet, hosszú ideig dolgoztam vele, Tárj Jánosnak hívták. Még a nyugdíjból is visszajött egyszer, csak úgy passzióból akart a gépre ülni, segíteni. De nem merte felkérni magát a hengerre. Attól félt, hogy meg- orrolnak rá a fiatalabbak. Csak ült, ült, egész nap az árokparton, s sóvárogva nézte a többieket akik még dolgozhatnak, akikre szükség van továbbra is. AZ ÚTÉPÍTŐK nehezen felejtenek.« Gyónl Gyula rést a szovjet vasutak és a MÁV várható rendelése teszi lehetővé. A Szovjetunióval kötött megállapodás szerint a Ganz-MÁVAG 1970-től évente 40—50 hatrészű motorvonatot készít. Egy-egy ilyen vonatba két 1000 lóerős korszerű motort építenek. A vonatokkal 120 kilométeres sebesség is elérhető. A konstruktőrök ezen túl is több korszerűsítést terveznek, egyebek között például — mert e vonattípusnak plusz 40 és mínusz 50 fok között kell biztonságosan közlekednie —, megfelelő szellőző- és fűtőberendezésekkel látják el. A hatrészes motorvonat prototípusát a gyár 1969-ben készíti el.’ Hasonlóan nagy feladatok elé állítja .az üzemet az a tény, hogy a MÁV 150 hatrészű, 800 lóerős, százkilométeres maxi-' mális sebességgel közlekedő motorvonatot kíván rendelni. Az elképzelések szerint az első vonatokat már 1970-ben szállítják; a prototípusnak 1969-ben el kell készülnie. Bár mindkét esetben hatrészű vonatról van szó, a gyárnak mégis két, egymástól lényegesen eltérő típust kell ki- bocsátania: a Szovjetuniónak a legszélsőségesebb éghajlati viszonyok közepette is alkalmazható — a MÁV-nak egy igen könnyű motorvonattípust kell szállítania. 1967. augusztus 13„ vásáros» tatja, formába önti a megolvadt fémet A villanyszerelő arcán öröm villan. Ebben a pillanatban talán arra gondolt amikor az ő akaratára engedelmeskedett az élettelen anyag — kezét megtanulta újra használni! A présöntödében nagy a meleg, de a hőség most nem tűnik fel senkinek. A védőszemüveges munkás bőrköténye mögött és a látogatók fehér inge alatt a szívek tüzelnek. Simon Imre
