Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
Az út eleién Fiatalok. Friss diplomások. Nemrég kerültek ki az egyetemek, főiskolák padjaiból. Pályájuk elején tartanak, most kezdik hivatásuk gyakorlását. Hármukat kerestük fel, velük beszélgettünk: milyen volt ütjük a diplomáig, s merre vezet tovább az út, amelyet választottak ? Művésztanár Az egri Gárdonyi Gimnáziumba kerüit a friss diplomás Moskovszky Vince. Huszonhét éves, s ebből kerek 21 esztendő telt el az iskolapadokban. Gyökeresen egri származású: itt járt általánosba, itt kezdte ismerni-tanulni a zenét, érettségizett, aztán Miskolcra ment, s az ötéves zeneművészeti szakiskolát 3 év alatt ..elintézte”. Miskolc után Budapest kivetkezett, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola. Nem állt meg egy pillanatra sem. eéj rátörő akarattal, tehetséggel tanult. képezte magát. Kpzben. a tanulás mellett, tanított is: negyedéves hallgató korában hegedűt az Egri Tanárképző Főiskolán, ötödévesen pedig Petőfibánván. A zeneművészet! főiskola kamarakó- rifsával eljutott külföldre; főiskolái tanulmányai mellett ..mellékesen” képesítést szerzett, mint szimfonikus zenekarvezető. két éven át játszott a fővárosi ÉDOSZ szimfonikus zenekarban, ahol ellátta a se- gédkarnagyi teendőket is — ez az út vezetett a diplomáig. — Mi vonzotta a zenei pályára? — Családi hagyomány... Édesanyám itt, Egerben, ének- tanár. A zene szeretetét ő oltotta belém. Azt mondják, a zenei hajlam bennem is megvolt, egész korán... Előbb a zene elmélete érdekelte. Miskolci diákévei során kis „házi” újságot is életre hívott („Persze, csak olvan stenciles újság volt az...”), abba Írogatott elméleti cikkeket, kritikákat,.. Azt tervezte, a zeneművészeti főiskolán a zenetudományi szaknak vág majd neki, de mert erősebb vonzással volt rá a kórusvezetés, másként döntött-----az én ektanári és karvezetői szar kon diplomázott. — További tervek? — Dolgozni akarok, hasznosan munkálkodni az egri zenei életért. B > r n irono Dr. Simon Piroska diplomáján 1964-es a keltezés. Ám mégis pályakezdőnek számít Justitia asztalánál, az Egi-i Járásbíróságon. Kétévi fogalmazáskodás után idén januárban tett bírói szakvizsgát és február 4-én nevezték ki, avatták bíróvá. — Az első tárgyalás? — Furcsa-izgalmas volt Ügy éreztem, hirtelen öregedtem pár évet. Nem kis dolog érteni és érezni a felelősséget. Hogy nekem kell dönteni... Az első ügy, amit-tárgyaltam, polgári per volt. gyermektartás. Aztán voltak gyermekel- helvezési perek. Ezeknél p.z eljárásoknál kimondottan dühös vagyok, amikor úgy nézik, úgy tekintik a gyereket, mint holmi használati tárgyat. Az első tárgyalások nehezek voltak. Arra gondolt: ez a vizsga már nem kerül semmilyen indexbe, rrjost az életből vizsgázik. Az elfoglalt és tapasztaltabb kollégák találtak időt arra,' hogy a bírók legfia- talabbját indulásnál segítsék: értékes tapasztalataikból azóta is juttatnak neki. Ormosbánya, Miskolc, Szeged után vezetett útja Egerbe. Egert azért választotta, mert itt volt hely, legközelebb szülőfalujához. Most már máshová nem menne el innét, itt akar élni és dolgozni is. Népművelő A 25 éves Dobos András az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen 1 szerzett diplomát, magyar-népművelés szakon. Rajta kívül egyetlen ember van még egész megyénkben, aki egyetemet végzett népművelőnek mondhatja magát. Tősgyökeres egri, itt végezte iskoláit, s innét ment egyetemre, eleve azzal a szándékkal, hogy ide tér vissza. — Bármilyen munkát elvállalok szívesen. Állásom nincs... öt évig jártam egyetemre, tudtak rólam, hiszen kötelező gyakorlatokat töltöttem itt, jeles minősítésekkel, öt évig dúskálhattam az ígéretekben. Mire az egyetemet bevégeztem, az Ígéretek is elfogylak. Hívták a fővárosba, kínáltak neki több állást (lehetett volna például művészeti előadó a kőbányai művelődési háznál stb.), de ő hitt az igé- rétekben — és hazajött. Hazajött szüleihez, fiatal feleségéhez. Hazajött, hogy szerzett tudását kamatoztassa. Pontosan egy évvel ezelőtt történt, negyedéves egyetemista volt akkor. Hazalátogatott, felkereste volt munkahelyét, egykori kollégáinak panaszkodott: „egy év múlva végzek és nem biztos, hogy állást kapok”. Kollégái, nagyreszt kis i.'kolájú és képzetlen emberek, körülállták és ügy mulattak rajta. „Minek mentél egyetemre?!” — mondták. A mellbe vágó kijelentések lesújtották. De az igéretekber: továbbra is bízott. — Mit tegyek? Tépjem ösz- sze a diplomámat?! öt évig az orrom előtt húzgálták az ígéretek mézesmadzagát. Most vállat vonnak, hogy „hát, nagyon sajnáljuk, komám, nincs számodra hely”. Két hónapja munka nélkül vagyok. Nem találja a helyét. Joggal mond keserű szavakat. Joggal kételkedik és hábo- rog. „Állás nincs!” — mondják neki. —Állás nincs —, de nemrég állást adtak a Megyei Művelődési Házban egy mezőgazdasági technikumot végzett embernek. Neki, Dobos Andrásnak, az egyetemet végzett népművelési szakembernek, így csak a vállvonogatás jut. Valahol hibádzik a gondolkozás mechanizmusa. Gyökeresen rossz értékítélet minősíthet csak úgy, mint Dobos András esetében. Sokat beszélünk a népművelés dolgairól, s nem azért, mert „divat” erről beszélni. Beszélünk, mert nagyon kevés a szakképzett népművelő. Dobos András pedig rendelkezik a legmagasabb képesítéssel. Vagy éppen* a legmagasabb képesítés a fő akadály, hogy álláshoz, szakmunkához jusson? Bizton reméljük, hogy ennek az ellenkezője igaz. Pataky Dezső Szólítson ügyvédnek Francia filmvígjáték A bűnügyekben kevésbé jártas is tudja, hogy a védőügyvéd íel- adata a vádlottat védeni, majdhogynem azt mondanánk, az a kötelessége, hogy az eléje kerülő eset körülményeiből olyan bizonyítványt hozzon ki. hogy a vádlott minél kisebb büntetést kapjon, a védőügyvéd tehát foglalkozik védencével, lehetőleg már a nyomozati szakban. Ebben a filmben a vádlott, a „teliholdas fojtogató”, még éppen munkában áll. A rendőrség már nyomon van, ott keresi a tettest, ahol kell, annak a vidéki villának a körfojtogatót. A rendőrök vígjátéki tálalása már elcsépelt formulaként hat. E lagymatag iramú és túlbonyolított történetnek azok a túlzások sem használnak, amelyek feleslegesen elnyújtják az amúgyis felesleges részeket. A vezérigazgató és a titkárnője közötti románc, a négy igazga. tó versenyfutása a vezérképviseletért és a gyilkos felkutatása, a személyzet szerelmi életének bemutatása mellett túl Dk ahhoz, hogy mindebből jó ígjáték születhessék. Az unalmas bonyodalmakért csak itt- ott kárpótol egy-egy jó felvétel, egy-egy épületrészlet, szo- balDelső és a bútorok művészi harmóniája. A színészek, Pierre Mondy, Michel Galabru, a temperamentumos Jacqueline Maillan, Claude Rich, a szőke szépség Marina Machado, a faarcú Christian Marin szellemesebb játékra is alkalmasak, de a rendező agyonszerkesztett és erkölcsileg is rosszízű meséje nem adott számukra lehetőséget. (farkas) nyékén, ahol a mi ügyvédnőnk | lakik férjével és kéttagú sze-j mélyzetével. Ehhez az ügyvéd-1 nőhöz nyit be gyilkosként egy I rokonszenves fiatalember, akit a védő minden fenntartás és félelem nélkül kezelésbe vesz. Még az sem izgatja, hogy férje üzleti érdekeit veszélyezteti ezzel a veszedelmesnek tűnő idegennel. A vacsora még eltelik valahogy, előkelő és jól tálalt unalomban. A búcsúzkodás után kellene pattannia a szikrának, ami helyzetek sorozatát robbantaná és dőlhetnénk a nevetéstől. De az egész vígjáték számtanilag kiagyalt tévedések sora s ezen az sem segít, ha a személyzet folyton változó arcán elő- és utójeleket tapasztalunk" a kalandot illetően. Amiért erről a filmről írni érdemes éS kell, az a benne rejlő erkölcsi veszély és téve-1 dés. Nem tudni, mennyire ér- j tenek e francia film írói a bűntető paragrafusokhoz és aj jogászi lelkiismerethez, de j bennünk meglehetősen komoly j fenntartásokat eredményez az, i ahogyan a szerző-rendező Jean Girault az ügyvédnőt védelmi I szándékában elmerülten dolgozón bemutatja. A szorgalmas jogász-asszony ugyanis nemcsak arra készül, hogy a; fojtogató gyilkost védje a bí- í róság előtt és ezzel a szakniai fegyvertényével híressé le- í gyen, de rejti is, fedezi a tudomása szerinti gyilkost. Erre a lélektani és lelkiismereti baklövésre még azzal is rádupláz a rendező, hogy a magát gyilkosnak kiadó Stephane ugyancsak ügyvéd, aki valójában rejtegeti és irányítja a — No, mesélj, milyen volt? — kérdezte ismerősöm, amikor egyhetes üdülés után összetalálkoztunk az egri utcán. — Jó volt, kellemes volt — mondtam tömören, de a válasz nem elégítette ki. — Mesélj részletesebben, itt a beutalóm, a jövő héten én is megyek. És megpróbáltam mesélni: — A hajó nagyon szép, hangulatos, esténként a szigeten kertmozi, szabadtéri hangverseny... — Szóval: zaj, nem lehet aludni. — Van könyvtár, folyóiratok... — Kötelező olvasás. — Kirándulások, gazdag program — így én. — Nem lesz egy perc szabad időm. — A hajón van a konyha is. — Ételszag mindenütts így ő. v — Bőséges reggelik, változatos ebédek... — Gyomorrontás. — Van büfé is... — Már megint inni kell... — sóhajt. — A fedélzeten lehet napozni... — És hőgutát kapni. — Sportlehetőség... — Már megint valamilyen MHK-féle — mormogja. — És ott a Duna, jó levegő, nagyszerű kilátás... — Meg szúnyogok, rajtam hizlalják majd magukat. — No és persze, a csinos nők. — A feleségemmel megyek — legyint dühösen. — Hát ne menj, maradj idehaza! — igyekeztem elvágni a párbeszédet. — Majd bolond leszek nem elmenni. 126 forintért egy hétre (márkusz) Négyes találat Selypen Fortuna istenasszony ezúttal a selypieket fogadta kegyeibe: a 30. játékhéten négyes találat volt a 2 299 110-es számú lottó- szelvényen, amelynek boldog tulajdonosa . clkovics Mihály- né selypi lakos és régi híve a lottózásnak. A nyertes minden héten négy szelvényt vásárolt és azokon az állandó tippjeit játszotta meg. Ä kitartó türelem most hozta meg gyümölcsét és nem is akármilyet: a négyes találat 58 776 forintot ér. Pál- kovics Mihályné a nyereményt egyelőre takarékba tette, még nem döntött, mi lesz a sorsa. Hiába próbálgatja régen a sze_ rencséjét; a négyes találat meglepte. BÉCSI SZŐTTES Bécs az ősrégi, s örökifjú dunai metropolis, — ahogyan az osztrák fővárost a Wlenben kiadott magyar nyelvű prospektusok nevezik. — Néhány napig lakója voltam a ,puna menti világvárosnak, o melynek arca több vonatkozásban meglepő hasonlatossá- ot mutat a mi Budapestünkéi. . Akár a várost kettészelő puna, — amely keskenyebb es hidegebb itt, mint a Láncaidnál, és a legforróbb kánikulában is cseppjeiben őrzi a. közeli Alpok hósipkáinak leheletét, — akár egyik-másik építészeti remekmű hasonlósága, elcsodálkoztatja az idegen járókelőt. Akik látták Bécset, bámulták kincseit és egy kicsit is ismerik a magyar történelmet, azoknak felesleges egy szót is szólnunk arról, hogy itt lépten-nyomon önmagunkkal is találkozunk. Kati, bécsi idegenvezetőnk, — aki a 36 fokos hőségben, tiroli viseletben és harisnyában fáradhatatlanul mutatta be ,,Vindobona” hajdani építőinek, a tómai légióknak kőemlékeit, a zegzugos középkori utcákat és a kort, amelyben „Vienna Gloriosa” egy világbirodalom központja volt, — sohasem felejtette el hangsúlyozni: Mi, kérem, elválasztjuk a politikát a történelemtől. És ezek után mennyire csalódnom kellett, hiszen a város bemutatásánál — bár elsuhant autóbuszunk a szép szovjet felszabadulási emlékmű mellett — egyetlen szóval sem tett róla említést. Pedig ez már történelem. És ha 4 MmisSfii 1867» augusztus 12., szombat Kati elválasztja a politikát a történelemtől, de havi 10 ezer schillingért (az ■ átlagos munkás keresete 2600 schilling körül mozog) történelmet köteles oktatni a társasgépkocsik mikrofonjában, akkor mégis furcsa, hogy néha — talán tévedésből? — egyszerre „két lapot” is hajt ebben a különös történelemkönyvben. Máskor viszont meglepően precíz volt ez az egyébként szimpatikus, magyar származású bécsi hölgy. Az egyik utcában felhívta a figyelmet az emléktáblára, amely tudtára adja a járókelőknek, hogy ebben a házban tartózkodott hajdan Sztálin. S utána nyomban jött a szöveg: Mi, kérem, semlegesek vagyunk, elválasztjuk a politikát a történelemtől. A tábla a helyén maradt. Nem szeretném, ha arra gondolnának, hogy újra fel akarom fedezni Bécset, ezért a Burgról, a schönbrunni kastélyról, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Strauss világáról, Bécsről, mint a zene fővárosáról, keveset beszélek, inkább a mai Bécsről villantanék fel egy-egy képet: Éjjel 11 órakor a Práterben még javában zajlik az élet, forog az óriáskerék, árulják a banánt, a Coca-Colát és az uborkát, miközben bent a szellemvasútban sikoltoznak a gyermekek. Egy földszinti étterem nyitott ajtaja mögött a tömeg háborús számot, matrózdalokat énekel, a zenekar tengerészruhában játszik. A karmester egyszer felszólítja a már amúgy is pat- tahásig feszült idegzetű közönséget, hogy a zene ritmusára jobbra-balra hajlongoz- zanak. Hullámzik a terem, nyikorognak a székek, de egyszerre iszonyatos füttykoncert, pár pillanat múlva pedig dermedt csönd. A kidobófiuk egy embert dobnak ki az ajtón, majd, mintha mi sem- történt volna, szól a muzsika tovább... A Práter óriáskereke Bécs szimbóluma, amely 1873 óta forog. Szombat este 10 schillingért szállít és szédítő magasból mutatja a kíváncsiaknak a fényárban úszó, tényleg csodálatosan szép osztrák fővárost. Valaki mesélte, hogy nemrég leszakadt az óriáskerék, a tulajdonos nem vállalta a magas költségeket és a vállalkozást átadta egy amerikainak. Másnap az emberek felháborodtak, a lapok főcímekkel közölték a hírt: „Bécsiek, vigyázzatak! Lopják az óriáskereket!” Kíváncsi voltam a kék Dunára, amelyet Strauss csodálatos keringőjében megálmodott. A kék Duna, amely tulajdonképpen nem is kék, hanem az Alpok hóvizétől inkább kávészínű. Nos, mégis van a bécsieknek kék Dunájuk. A Duna egyik mellékága ez, ahol valóban mindig tiszta, kékesszínű és szinte a kavicsokig átlátszó a víz. A Duna-parton százak és ezrek strandolnak ingyen és Icabin nélkül. Horgászt egyet sem láttam. A Sirály, magyarokkal és osztrákokkal a fedélzetén, déli 12 órakor indul vissza Bécsből Budapest felé. A partról integettünk a kapitánynak. aki a sapkáját lengette felénk. Feltűnt, hogy itt 35—38 fokos hőségben is harisnyában járnak a hölgyek. Kérdezősködtem, mire így válaszoltak: csak harisnyában lehet igazán csinos és jálöltözöU egy nő. A városban sok a kutya. <r- Bécs a szép kutyák városa is — magyarázta a szálloda portása, miközben rémtörténeteket mesélt a kutyakultuszról és a magas kutyaadóról. Elmondotta, hogy egy jobb családból származó pincsi után 60—70 schilling havi adót is fizet a gazdája, nem szólva a kutyák étkeztetéséről. A személyautókból bulldogok, pincsik, pulik és szetterek bámulnak kifelé, az utcákon férfiak és nők pórázon vezetett kutyákkal sétálnak. Elnézést a furcsa társításért, de a bécsiek arra is büszkék, hogy az utóbbi években náluk több gyermek születik, és hogy az ENSZ statisztikája szerint az utolsó helyekről — gyermekáldás tekintetében — a középtájra rukkoltak elő. Az evésről szólva: a bécsiek jól főznek, a vendéglőkben, az üzletekben udvariasak a felszolgálók, az eladók, viszont az ennivalót nem adják olcsón. Egy nálunk II. osztályúnak mondott helyen egy ebéd 25—30 schilling körül mozog, amelyért már egy külvárosi magyar üzletben akár 4—5 pár gyengébb minőségű nylonharisnyát is lehet kapni. Nem alcarok ellenpropagandát csinálni a Becsben kapható nyloningeknek, de ezeket a bécsiek nem hordják. Egyetlen bécsin sem láttam ilyen nyloninget. Az áruházakban viszont egy bécsi polgárnak megfelelő ingért ugyanúgy elkérik a 126 schillinget, mint nálunk az ugyanennyi forintot. A nagy hőségben jólesett C bécsi sör, amely csodálatosan ízletes. Egy pohár sör á kocsmában állva fogyasztva 2,7 schilling. Jobb helyen, ülve 5—6 schillingbe kerül. A borsos árat némileg feledtetni tudja a hideg sör és a meleg kiszolgálás. A bécsiek kedvence — hadd tegyem hozzá: egyik idegen- forgalmi látványossága is — a meteorológiai torony. Nagyszerű látvány, amikor a Du* na mellett felállított hatalmas toronyban kigyúlnak a különböző fények, jelezve, minden kíváncsiskodónak, milyen idő várható holnap. A fölfelé futó vörös fények azt jelentik: a hőmérséklet emelkedik, Ha ezek fölülről lefelé futnak, ennek az ellenkezője várható. A narancsszín szeles időt, a szürke felhőt, zivatart jelent. Az emberek így, ha tudni akarják, hogy holnap milyen időre számíthatnak, feltekintenek a meteorológiai torony tetejére. Rossznyelvek szerint, ha esőt jelez a torony, nyugodtan lehet kirándulni, mert napfényes marad az idő. Számomra Bécs érdekességei közé tartoztak a városnéző hinták. Ezek a kényelmes, gumirádlival ellátott, inkább határnak beillő járművek 60 ‘Schillingért egy fél óráig ringatják az embert az ódon Bécs szűk utcáin. A kocsis mellett idegenvezető ül, aki szakértelemmel mutatja be az utazónak a várost. Akadnak olyan kocsisok is, akik dupla fizetésért egyben az idegenforgalmi vezetői tisztséget is ellátják, esetleg két-három nyelven beszélnek. A „szőttesből” nem maradhat ki az új Bécs képe sem. A városban hatalmas építkezés folyik. Jugoszláv, török vendégmunkásokat is alkalmaznak. Az állami lakásépítési akció keretében juthatnak lakáshoz az emberek, és ezekről az építkezésekről, mint „városi” házakról beszélnek. A város építteti és hasznosítja őket. Ezek hasonlóak a mi tömblakásainkhoz. Egy két szobás, fürdőszobás, gázzal ellátott lakás lakbére eléri a havi 600—700 schillinget. A városi házak mellett vannak az öregek házai. A város ugyanis egy, másfél szobás lakásokat építtet azoknak az öregeknek, akik nyugdíjba mennek és akiknek már nincs szükségük a nagyobb lakásra, még kevésbé a magas lakbérre. Az ilyen idős családok azután átköltöznek 2—3 szobás lakásukból az öregek negyedébe, ahol a lakbér havonta csak 250—300 schilling között mozog. Az osztrák fővárosban sok a park, a liget. „Nagyváros a zöldben”, így nevezik Bécset. A fővárosnak kilencszáz- egynéhány parkja van, amelyek zöld tüdőként plelik át a házakat. Itt a barokk kertművészet igazi gyöngyszemeivel találkozhatunk, s ezek közül is talán a legcsodálatosabb a schönbrunni kastélypark. Bécs tényleg a zene fővárosa is, hiszen a világhírű Osztrák Állami Színház nagy színpadán, szeptember elejétől június végéig játszanak, júliusban és augusztusban pedig gazdag nyári zenei műsor várja a közönséget, nemcsak a belvárosban, hanem Bécs gyönyörű környékének néhány különlegesen szép pontján is. Ezekben a napokban Bécs- ben gyakran felhangzik a Kék Duna keringő, Strauss csodálatos műve, amelyet bizonyos joggal az ország „nem hivatalos” himnuszának is tekintenek. Szalay Istvást
