Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

Utak, utak, gyöngyösi utak

A GYÖNGYÖSIEK nagy érdeklődéssel kísérik azt az út- í'eiújító munkát, amit a Jókai Utcában és a Fő téren végeznek most már hónapok óta az Egri Közúti Üzemi Vállalat gyöngyösi egységének dolgozói. Bár a hivatalos átadási határidő még nagyon messze van, a legfőbb kérdés most városszerte: mikor kerül használható állapotba a város legforgalmasabb belső útszakasza.

“A kérdésre választ kértünk lyányi Oszkár építésvezetőfői. .. ,

— Mindent megteszünk, hogy jóval a határidő előtt, már szeptember közepére készen legyünk a felújítási munkával. De ez sok mindenen múlik.

Most már a részletek felöl érdeklődtünk. Anyag-gondjuk van? Létszám-nehézség? Kevés a gép? Egyik sem. Lényegében a legnagyobb kérdés: milyen alapot találnak a nagytemplom előtti szakaszon, ahol már megkezdték a bontást. Milyen nagyságú területen kell a betonozást elvégezni, szükségessé válik-e az aljzat kicserélése és így tovább — mindaz, amit előre nem lehet látni, de lényegesen befolyásolhatja a felújításra fordítandó idő mennyiségét.

— Ä betonnak 28 nap a kö- t ősideje — mondja Iványi Oszkár magyarázatul. — De mi ezt nem várjuk meg, inkább vállaljuk a kockázatot és nyolc-tíz nap múlva ráterítjük a kötőréteget. Ez alatt a réteg alatt a beton „dolgozhat”. Persze, ebben az állapotban az utat még nem szabad a forgalomnak kitenni.

— A felújításra kerülő útszakasz jó részén már rajta van a kavicsos kötőréteg. Mikor terítik rá a fedő réteget? Nem lehetne ezt már most megkezdeni?

— Igyekszünk; ugyan minél jobban előbbre hozni ezeket a munkákat, de nekünk meg további tíz munkahelyünk is van.

MINT KIDERÜLT, azon is folyt a vita, hogy öntött aszfalttal burkolják-e az utat, vagy finom aszfalt-betonnal. Minőségi különbség van ugyán a kettő között, de a finom aszfaltbeton legalább kétheti időmegtakarítást eredményez. Egyéb szempontok mellett az időtényező is befolyá- ; Sülta a döntést: a beton-aszfalt győzött.' Ezért is válik reálissá a szeptember közepében meghatározott időpont.

' — Meddig bírja majd a megterhelést a most felúj ítandó útszakasz, ha már elkészül?

— Legalább tíz évig — kaptuk meg a választ némi gondolkozási idő után.

Persze, az is érdekelt bennünket, mi lesz a sorsa a Jókai utca és a Vörös Hadsereg útja úttestének, ami elég rossz állapotban van. Különösen a csatornázási munkák következtében megmaradt földes szélek miatt. Állandó por és sárfészek így ez az elég hosszú útrész.

A kapott feleletben van örvendetes és lehangoló részlet is. Azt a részét, az útnak, amelj' a 3-as számú út új nyomvonalába esik, felújítják. De a Róbert Károly utcától a város felé lévő részét nem Hogy mikor kerül sor a most kimaradó szakasz rendezésére? Hát — azt egyelőre senki sem tudja.A 3-as számú út említett szakaszának munkálatait viszont már jövőre elkezdik. De jövőre fognak hozzá az Április 4-e útja és a Kassai út közötti Mérges utca útjának megépítéséhez is. Innentől kezdve egészen a parádfürdői útelágazásig korszerűsítik majd az utat. A 24-es út, amely Gyöngyöst köti össze Egerrel Si rokon keresztül — végig jó állapotba kerül, kényelmesebbé válik.

És mi lesz a Mátraháza— Kékes közötti útszakasszal?

Ki tudja? Ennek korszerűsítésére nem kaptak megrendelést Pedig a 24-es utat a

gyöngyösi építésvezetőség újítja fel. Ügy lenne ésszerű — ha már ott dolgoznak —, hogy a nagyon keskeny, Mátraháza—Kékes útszakaszt is hozzák rendbe. Legalább egy- egy méterrel kellene az úttestet szélesíteni két oldalt. Akik járnak ezen az úton gépkocsival, azok tudják igazán, milyen hajmeresztő dolog két járműnek összetalálkozni az itt eléggé gyakori, szűk kanyarokban.

Térjünk azonban vissza Gyöngyösre.

TEGYÜK SZÓVÁ, hogy a

most folyó útfelújítás során a közúti vállalat a járdákat nem hozza rendbe, csak azokat a szakaszait csinálja meg, ahol nagy szintkülönbség keletkezett az új út és a járda között. És a szegélyt javítja ki.

A járdák rendbetétele a városi tanácsira vár.

De van még egy észrevételünk, amit a KPM-nek kell címeznünk. Nagyon furcsa leru- ne, ha a 3-as számú út már említett, a város területén található burkolatlan szakaszait meghagynák emlékeztetőnek: ilyen rossz úttesteink is voltak még a közelmúltban. Nincs vele mit dicsekednünk, de nem adna jó hátteret a máshol elvégzett útépítéseknek sem.

A kékesi út és a városon átvezető 3-as út ügye nem kerülhet le a napirendről — úgy véljük.

S. Molnár R.

Bevallom őszintén, szégyellem bár, de bevallom: valahogy én a bikáknak szurkoltam. Távol álljon tőlem, hogy sumimásan elítéljem a bikaviadalokat, ahol a végén valóban egy ember áll szemben egy bikával, s ahol az ember is lehet néha-néha vesztes, bár a bika mindig az, de igen közel áll hozzám a gondolat: a vértől csepegő aréna nem más, mint a Circus Maximus. A televízió kedd este bemutatta film any- nyit mindenesetre elárult, hogy ezek a mai spanyol arénák jelentik a „cirkuszt” egy olyan országban, ahol kenyeret alig, vagy egyáltalán nem tudnak nyújtani a népnek. S mint a régi Róma éhező, nyomorgó, plebejusainak, rabszolgáinak a cirkusz volt a „kenyér”, ahol a _ véres izgalmak, a kegyetlenség szadizmusa és a szadizmus látásának torkot szorongató rémületes élvezete feledtette az éhséget és az élő nyomorúságát, úgy a mai Spanyolországban a bikaviadal tölti be ezt a szerepet. A bikaviadal, ez a tízezreket lázba hozó mészárszék, ahol a torreró kecses könnyedséggel, halált megvető bátorsággal, tradicionális lépésekkel és mozdulatokkal, a'ragy éppen „forradalmi” új stüussal henteseli le az

évekig erre a célra nevelt bikát.

Ennyit és nem többet ért ez a film, ennyit, illetve annyit, hogy ezt a szöveg, a magyar szöveg elmondta. S ezzel azt is elmondtuk itt e rovat keretében, hogy többet bizony alig ért. Ám mindazt, amit elmondott, így vagy úgy, eddig is tudtuk. Akkor meg minek kellett ez a kereken egyórás film?

Hogy a bikaviadal üzlet, az egyház számára is; hogy a bika szarvain fel lehet kapaszkodni, legalábbis vagyonban, a felső tízezer közé;hogy ez veszélyes foglalkozás, — nos, mindezt el lehetett volna mondani egy lényegesen rövidebb és tömörebb filmben is. De a hörgő, vért okádó, összeomló bikák, a porondrql döggel kivágtató lovak, a „szürke matadorok”, a palánk mögött, fent késsel váró hentesek megmegismétlődő látványa sem néprajzi, sem politikai megA bikák

és a győztes

ismerést már nem nyújtott, csak valami furcsa, undorral kevert unalmat, amelyet az újból beköszöntő kánikula sem igazolhat.

Tudom, sőt, biztos vagyok benne, e témában aligha van nagy választék a televíziósfilmeket illetően, tudom, sőt, biztos vagyok benne, hogy e téma is alkalmas arra, hogy motiválja, magyarázza a Fran- co-rendszer tragikus belső ellentmondásait, sőt, egy bizonyos fokig kétségtelenül etnográfiai érdekessége is van. Ám a Szent Bertalan-éj részletes és vértől csöpögő leírása bármily naturálisán borzongta- tő és vértől iszamlós, még mindig keveset mond a társadalmi valóságról. A bikák és matadorok mai „Bertalan-nappaljaik” e filmben inkább csömört, mint értést váltottak ki belőlem.

Megsajnáltam a bikákat.

(gyurkö)

elitek Odíjtf ordítás?

Tanulmánykötetek a Hagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának

tiszteletére

Munkásmozgalom-történeti lexikon I;észül

Az év hátralevő részében

majd tucatnyi, jelentős munkásmozgalmi kiadvány lát napvilágot a Párttörténeti Intézet gondozásában.

Már sajtó alatt van „A magyar forradalmi munkásmozgalom története” című sorozat második kötete, amely 1919. augusztusától 1945. áprilisáig, a Tanácsköztársaság megdöntésétől a felszabadulásig kíséri figyelemmel az illegálisan dolgozó kommunista párt vezette haladó erők tevékenységét.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados fordulójára elhagyja a nyomdát a Hadtörténeti Intézettel, az Országos Levéltárral és az illetékes szovjet intézményekkel közösen összeállított kötetük „Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és Szov- jet-Oroszország polgárháborújában” címmel. Az ötvenedik jubileumra készítették — az MTA Történettudományi Intézetével közösen — „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Magyarország” című tanulmánykötetet is. A tanulmányok az MKP megalakulásának, az 1918-as magyarországi demokratikus polgári forradalomnak, valamint a Magyar Tanácsköztársaság történetének kérdéseivel foglalkoznak.

A Kommunista Intemacio- nálé 1933—1938 közötti történetét elemzi „Az egységfront- mozgalom és a Komiintem

harca a munkásosztály egységes forradalmi pártjáért” című kötet.

1967-ben számos készülő mű kéziratát adták át a kiadónak, köztük a magyar szakszervezeti mozgalom százéves történetének különböző kérdéseivel foglalkozó tanulmánygyűjteményt. Igényes munka készül a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, s a jövő év elejére befejezik egy munkásmozgalom-történeti lexikon összeállítását, amely háromezer címszavában átfogja a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb eseményeit, kiemelkedő szereplőinek életútját, elméleti, történeti fogalmait. (MTI)

Éjjel tizenegy óra körül még a legnagyobb kánikulában is a pihenést vágyják az eltörődött emberek. A lakásokban kialszanak a villanylámpák, és mindenki igyekszik minél előbb a frissítő álomba menekülni.

Aztán a nyitott ablakon át váratlan hangerővel beárad az utcáról néhány ember túlzott jókedvének bizonyítéka. Állítólag énekelnek ezek az emberek, miután a szórakozóhelyről hazafelé vánszorognak.

Énekelnek? Nem — ordítanak. Ahogy a torkukon kifér. És olyan falsan, hogy a halottak is összeborzonganak ettől a szörnyűségtől. Ha valaki figyelmeztetni próbálja őket, a legocsmányabb szavakkal utasítják vissza a józan megjegyzést.

Jó — emberek vagyunk, időnként lehet égre szálló jókedvünk is. Ezt mindenka megérti.

De ki érti meg azt, hogy a szóban forgó társaság, miután eléri a nemrég átadott gyöngyösi bányász-szálló villany- fényes körzetét, egyszerre el- feledkezik eddig visszatart- hatatlannak vélt jókedvéről, és nagyon csendesen, nagyon fegyelmezetten megy továbbj lép be a szálló előcsarnokába.

Ügy látszik, a szállóban nem olyan „megértőek" a- i emberek, mint ahogy ezt e' várják a jókedv birtokosai szállón kívüliektől. Az biz tos: a rendszeres éjszakai ordibálást senki sem tudja megérteni. (—ár)

_____________________;______________etl Le

nin-tábor, Mátrafüred

* m

Több mint fiélszáz általános iskolás tanuló élvezi most két hétig a mátrafüredi napközis tábor örömeit, ök a második csoporthoz tartoznak már, és csak azért a második csoporthoz, mert a városi tanács által építtetett tábort nem tudták birtokba venni a fiatalok —

Iliién- iva, és set V sú- érüöten a százezerből

Százezer magyar vöröskatona harcolt Szovjet-Orosz- országban a forradalom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok közül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönség ünknek.

Y. A halálraítélt

Grózner István hadifogoly, vagy ahogy a gazdája, Va- szilij Fjodorovics és a falubeliek nevezték, Sztyepán — Piszmonka faluban béresked- te végig az első világháború második és harmadik esztendejét. A cári hadvezetőség — ugyanezt cselekedte fordítva a Monarchia katonasága is — a hadifoglyok egy részét amolyan ingyen béresként kiadta módos parasztokhoz. A hadifogoly tartozott gazdája parancsa szerint látástól vakulásig dolgozni, amelyért cserébe teljes ellátás illette meg. Ezt épp úgy a gazda szabta meg, mint a munkaidőt. Így érthető, hogy a hadifoglyok nem híztak el. Igaz, akadtak olyan munkáltatók is, akik megszerették az idegent, de Vaszilij Fjodorovics — Gróznei* István gazdája, nem tartozott ezek közé. Sztyepán alig várta a napot, hogy megszabadulhasson tőle. De jóllehet, már 1918 tavaszát írták, s érkeztek kő" sza hírek arról, mi történt Pé- tervárott, s Oroszország nagy 'része már a forradalmároké, éz az alkalom még mindig

4 MmsMi

1967, augusztus 11.» péntek

nem érkezett el a számára. Piszmonka falu a fehérek kezén maradt.

Végre Piszmonka körül is ropogni kezdtek a fegyverek. Vaszilij Fjodorovics gyűlölködve figyelte a hangjukat. Három fia a fehér hadseregben szolgált, őket is féltette, a saját földjét is. Ö hozta a papírt, amelyben az állt, hogy Grózner István köteles a bu- gulmai járási elöljáróságon jelentkezni, hogy besorozzák a fehérekhez.

A gazda megengedte, hogy az egyik lovat felnyergelje és azon lovagoljon be a járási székhelyre. Sztyepán azonban nem nagy kedvvel nyergelte a lovat. Elege volt már a háborúból, alig várta, hogy hazajusson hazájába, Magyarországra. Éjszakánként szülő' földjéről, Göcsejről álmodott, szerette volna már viszontlátni szüleit, testvéreit. S hazatérés helyett most egy idegen hadseregbe álljon?

Elindult A ló lassan porosz- kált, hideg szelek fújtak, de már magukkal hozták a tavasz leheletét. Grózner elhatározta, hogy lesz, ami lesz, nem teljesíti a parancsot, megszökik. De hát mi lesz vele idegen földön, sok ezer kilométerre a hazájától, barátok, ismerősök, pénz nélkül? Hiszen még egy

térképe sincs, hogy megpróbálhatna azon eligazodva elin- dúlni Zala felé.

Belovagol't az erdőbe, amelynek sűrűjében ott állt egy Ids méhészház. Ismerte a ház tulajdonosát néhányszor beszélt vele, s úgy tartotta, hogy nem szereti a fehéreket Amikor odaért, megkocogtatta az ajtót Csak sokára nyitották ki az ablakot, ahonnan három puskacső meredt rá. A gazda és még két falubeli nem nagy’ örömmel fogadta őt. Éppen arról tanácskoztak, mit tegyenek a továbbiakban. S most ez az idegen a nyakukra jött El is bocsátották békével, némi elemózsiát adtak csak neki.

Sztyepán egész nap az erdőben bolyongott estére pedig visszalopakodott a faluba. Egy ismerős házban bebocsátást nyert. Ott tudta meg: gazdája már hírül vette, hogy nem jelentkezett Bogulmában. Halál, ra keresteti. S egyébként is, a helyzet rossz: a fehérek a falu mellett visszaszorították a vörösöket. S mintha csak a háziak szavait akarnák igazolni, a fehér csapatok éppen ekkor törtek be a faluba. A magyar hadifogolynak a kertek alján sikerült megszöknie. Hosszú ideig a folyóban, egy fűz rej- tekében húzódott meg, s csak az éjszaka második felében, csuromvizesen, agyomfázva mert előbujni. A szomszéd majorban, Sztaroverecben is voltak ismerősei. Ott kopogtatott be, s ezúttal szíves fogad, tatásra talált. Menedéket Kapott, de csak ennyi eiigazitáste

— Maradj itt. Majd lesz valahogy.

A „valahogy” azonban csak másnapig tartott, amikor Szta- roverecbe is betörtek a fehérkozákok. Sztyepánt két. altiszt fogta közre, egy olaj mécses fényénél vallatták, a gazda hiába mondta, hogy a magyar hadifogoly rendes ember, szorgalmas munkás, a fehérek rásütötték, hogy vörös kém elhatározták, hogy a parancsnok elé állítják. A parancsnok pedig felemelte a kancsukáját

— A pokolba vele!

Biz annyit jelentett, hogy halálra ítélte Grózner Istvánt. Néhány órába telt, amíg hóhért találtak. Egy középkorú, komor, sebhelyes arcú kozák vállalkozott az ítélet végrehajtására. A magyar hadifoglyot átadták neki. A kozák lóra szállt, karabélyát maga elé tette a nyeregkápára, áldozatát maga elé parancsolta és megindult egy szűk erdei ösvényen.

Grózner István azt figyelte, hol kínálkozik alkalom a szökéshez. Már egy jó negyed órája mentek, s még mindig semmi. Megrettenve várta, mikor emeli a kozák vállához a karabélyt, hogy leadja a gyilkos lövést.

A kozák azonban soha nem sütötte el fegyverét. Egy domboldalon, ahonnan keskeny, kanyargó folyót látott a völgy aljában, a kozák megállást parancsolt.

— Ide figyelj, magyar! A tieid ott vannak a túlsó parton. Fuss és úgy harcolj, mint egy isten. Jaj neked, ha újra elfognak.

Ezzel megfordította a lovát, s visszafelé ügetett. Grózner

nek még hálálkodni sem maradt ideje. A kozák bizonyára rokonszenvezett a bolsevikókkal, de családja a fehérek uralma alatt lévő területen élt, s ha maga átáll a vörösökhöz, a családon álltak volna bosz- szút.

Nem volt könnyű az átkelés. Éppen a folyónál tombolt a harc. Ideát a fehérek, odaát a vörösök. Aztán mégis átjutott. Tetőtől talpig vizes volt, amikor megpillantotta az első vöröskatonát. Azok nem sokat értettek abból, amit a jövevény tört oroszsággal mesélt. Annyit azért megértettek, hogy az előttük álló, s a hidegtől, félelemtől reszkető ember magyar. Előhívták néhány társukat, volt magyar hadifoglyokat, akik velük harcoltak. Ök már szót értettek Grózner Istvánnal. ' Kenyérrel és vodkával vendégelték meg. Aztán azt mondták neki: lépjen be közéjük, harcoljon azok ellen, akik halálra ítélték.

Éá Grózner István harcolt. A háború végéig nem is tette le a fegyvert. Állta a sarat Kolcsak, a pánok és Vrangel ellen is. Azután is Szovjet- Oroszoi-szágban maradt. Dolgozott a Don-medencében, majd Moszkvában lett gépkocsivezető. Csak évek múltán került haza. A felszabadulás után a Középülettervező Vállalat gépkocsivezetője lett. Onnan ment nyugdíjba, ö, akit fiatalon halálra ítéltek a fehérek, jóval hatvan felett, most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az ő forradalma 50. évfordulójának megünneplésére készül.

Pintér István

műszaki okok miatt — mint járt a tanév befejezése után.

Most a II., az V. és a V számú általános iskolák útt rség rői költöztek be a szép ép: letbe. Ellátásukról a VT. sz. i kola napközis dolgozói gondolkodnak. És ahogy mondják a gyerekek, az egész napi koszt nemcsak elegendő, hanem jó is.

A tábor nagyon, szép környezetben található. Külön épületben helyezték él a háló- / szobákat, külön az éttermet.

És persze, a lányokat és a fiúkat is külön. A nevelők szobáját üvegezett ablak köti öfsze a hálószobával, tehát az állandó felügyelet is biztosított.

Koncz Lászlótól, a tábor vezetőjétől afelől érdeklődtünk: milyen program tölti ki a gyerekek idejét a két hét alatt? Elmondta, hogy a foglalkozások tervezetét már előzetesen elkészítették. Arra ügyelték, ne valami iskolásdi folyjon a táborozás alatt. Viszont azt is figyelembe vették, hogy a teljesen kötetlen időtöltés nem tetszik a fiataloknak, tehát ehhez is biztosítanak laza keretet: közös játék, vetélkedők, versenyek, daltanulás, és így tovább. Természetesen a táborban is felhasználják az úttörő szervezési formát: őrsöket és rajokat alakítanak ki. Az egyik rajt Bodonyi Katalin tanárnő, a másikat Merényi Gábor tanár irányítja.

Tekintettél arra, hogy a mátrafüredi táborban nem a szokásos napi háromszori, hanem ötszöri étkezést kapnák a gyerekek, a térítési díj a két hétre nyolcvan forinttal több de ez az összeg valóban nem számottevő.

Érdekessége még a napközis tábornak, hogy a fiatalok szombaton délben a kisvonat- tal hazautaznak és hétfőn reggel térnek vissza ismét a táborba. A munkaszüneti napot tehát a szüleikkel együtt tölthetik el.

Dicséretfes kezdeményezés nyomán született meg a talx* a városi tanács jóvoltából.

few**