Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
Az új mechanizmus követelményeihez igazodnak Hat bútoripari vállalat egyesülési törekvése Közvélemény-kutatás és részletes adatok nélkül is állíthatjuk, hogy a következő években sok ember akar bútort vásárolni. A jelenleginél is nagyobb lenne az igény, ha az üzletben azt kaphatná a vevő, amit a kiállításon, vagy ismerősénél látott és főleg, ha a jelenleginél olcsóbban vásárolhatná a fekvőhelyet, a fotelt, vagy az egész garnitúrát. A fejlesztés, a piac igényeinek rugalmas követése és a versenyképesség gondjai az új gazdaságirányítási rendszer közeledése miatt egyre erőteljesebben foglalkoztatják a Heves megyei Bútoripari Vállalat vezetőit. A magyar bútoriparnak évszázados hagyományai Vannak és szakembereink jelentős sikereket értek el az utóbbi években is. Több nyugati országból előnyös feltételek mellett keresik a nagy műszaki képzettséget, szinte művészi tudást igénylő stílbútorokat, városainkban és falvainkban a korszerű és szép szoba-kony- haberendezéseket. De a korszerűtlen, a szétszórt telephelyű vállalatok nem tudják követni az igényt, a tervezők elképzeléseit. Ezt igazolják a nemzetközi vásárok és kiállítások, ahol gyönyörű bútorokat láthatunk, de arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül, mikor és hol lehet vásárolni, az érdeklődő többnyire kitér rő válasz* kap. A kisüzem fürgesége, A nagyüzem biztonsága Az egyre bővülő hazai és külföldi piac ellátásában mi lehet a tanácsi bútoripari vállalatok szerepe ás feladata? Gyakorlati példák igazolják, hogy a viszonylag kis üzem könnyebben, fürgébben és főleg kevesebb anyagi áldozattal alkalmazkodhat a piac gyorr san változó igényeihez. De a versenyt tartósan csak az állja, aki nagyüzemi módon, korszerű technikával és olcsón termel és idejében .megteremti az értékesítés feltételeit is. Tehát a kisüzem fürgeségét és a nagyüzem biztonságát kell megteremteni, az új mechanizmus azt diktálja, hogy a vállalatok a termelés és az értékesítés jó megszervezésére, a gazdaságosságra törekedjenek. Ezt ismerte fel a Heves megyei Bútoripari Vállalat és kezdeményezte, hogy az azonos célok és érdekek megvalósítására Észak- és Kelet-Ma- gyarország bútoripari vállalatai — gazdasági önállóságuk meghagyása mellett — egyesülést hozzanak létre. Amikor a vidék iparosítási lehetőségeit vizsgáljuk, többnyire csak az állami nagyipar adottságait mérlegeljük, a tanácsi és a szövetkezeti ipar tartalékaira kevés figyelmet fordítunk. A tanácsi bútoripar az utóbbi években fejlődött, de a tanácsi ipar szervezeti adottságai, a termelőegységek elaprózottsága miatt lemaradtak az állami bútoripar mögött. Ha a tanácsi bútoripar nem növeli a vállalkozói szellemet, ha fokozottabb mértékben nem használja ki a lehetőségeket, akkor alulmaradnak a versenyben, nem tudják kielégíteni az igényeket, el kellene bocsátani dolgozóikat. Előnyös beszerzés Olcsóbb árak A magyar bútoripar főleg külföldi alapanyagot használ fel. Az importot és a belső szállítást bonyolító nagyvállalattal szemben a 230 fős, mindössze 25 miliő forintos termelési értéket képviselő bútoripari vállalat nem egyenrangú fél. Ha több vállalat egyesülése a megrendelő, előnyösebb szállítási szerződést köthetnek, ésszerűbben gazdálkodhatnak az anyaggal. Az előnyös anyagbeszerzés jobb termelésszervezést és olcsóbb órakat tesz lehetővé. Megoldhatatlan, .vagy nagyon sokba kerülne, ha a viszonylag kis vállalatok önmaguk végeznének piackutatást, bútortervezést, gyártmány- és gyártásié jlesztést. De közös A dinnyés• •• Megkezdték az új egyesülések hivatalos vállalati bejegyzését akarattal, a kockázat és a: anyagi áldozat közös vállalásával, a legjobb szakemberei munkájának egyesítéséve mindezt megoldhatják. A specializálódás, a kooperáció és a termelőerők ésszerűbb kihasználása olyan előnyt jelent amelyet ma még csak sejteni lehet, de minél előbb ezer vagy millió forintokkal keli mérni. A szándék komolysága, A tettek haszna Hogyan lehet az elképzeléseket és célkitűzéseket megvalósítani? Erre a kérdésre sem a bútoriparnak, sem más iparágnak kész sablont a gazdaságirányítási rendszer reformja nem adhat. De a párt és a kormány széles körben ismertetett elképzelései már buzdítást adnak az önálló kezdeményezésre, a helyi lehetőségek jobb kihasználásaira, a korszerű és a gazdaságos termelés megszervezésére. Ezt a törekvést tapasztaltuk az elmúlt héten Egerben, amikor Észak- és Kelet-Magyarország hat tanácsi bútoripari vállalata megállapodott abban, hogy az egyesülés létrehozását helyesnek és szükségesnek tartják. A válalati önállóság megtartása mellett milyen szervezeti formát hozzanak létre az egyesülésre, milyen létszámmal, hogyan működjék az megéri-e, megtérül-« a költség? Ogy véljük, ezt csak aa érdekelt vállalatok dönthetili el. Előkészítő bizottságot szerveztek a megfelelő információik, számítások, elemzések és szervezési előfeltételek előkészítésére. Helyeseljük azt az egyöntetű véleménynyilvánítást, hogy a vállalat ne államigazgatási és hatósági organizmus, hanem egyre inkább vállalkozás legyen. Ha ez a vállalkozás eredményes, a lakosság jobb ellátásét, az export növelését szolgálja, akkor a népgazdaság eredményeit növeli, a vásárlók érdekeit szolgálja. Ha az egyesülést rosszul szervezik, ha nem érdemi intézkedéseket fog szolgálni, csak a bürokráciát- növeli, akkor ez a vállalkozás eredménytelen lesz, a vállalatoknak és a népgazdaságnak is felesleges költséget jelent, A szándék komolysága kétségtelen, az óhajtott hasznot tettékkel kell szolgálni. Dr. Fazekas László Többszörösére bővítették az ország öntözöhálézatát „Gyorssegélyn a Tiszából a Körösöknek let rendszeres öntözése átlagosan 90 forintba kerül évente, ami a biztonságos terméstöbblet révén többszörösen megtérül. A fejlesztés ütemére jellemző, hogy míg 1900-ban országosan 213 OOO holdra terjedt ki az öntözőhálózat, 1963- ban már 456 000, s az idén 715 ezer hold öntözésére volt lehetőség. Ezen belül a korszerű esőztető rendszer 1960—1967 között 50 000 holdról 506 000 holdra bővült. A tényleges kihasználás azonban nem követte eléggé a lehetőségeket: 1960-ban a hálózat kapacitásának 65 százalékát használták ki, 1963-ban pedig 74,7 százalékát A Tiszából — a Keleti-főcsatornán át — zsilipezéssel folyamatosan „gyorssegélyt” küldenek a már erősen apadó Körösöknek, hogy a vidék régóta tikkadó mezőit felfrissíthessék. A csatorna felső szakaszán egy hónappal korábban másodpercenként 30 köbméter, most pedig 40 köbméter víz áramlik át. Az alsó szakaszon, Bakon- szegnél, a korábbi másodpercenként 3,6 köbméter kapacitást 9,6 köbméterre növeltéit. Az idei esztendő ismét igazolta az öntözőhálózat gyors fejlesztésére tett intézkedéseket, a milliárdos beruházásokat. A tapasztalatok szerint egy hold mezőgazdasági terüdás? — Az. De nagy szorgalom i* kell hozzá. — Valami külön fortélya nincs a mesterségnek, amil csak a csányiak tudnak? Tagadóan ingatja a fejét. — Nem tud valami érdekes, dinnyével kapcsolatos történetet? — Talán azt, hogy nemrégen halt meg egy öreg, aki annak idején Kossuth Lajost megkínálta dinnyével. Ö is csányi volt. — S Ízlett a dinnye? —- Azt már nem tudóim. Tavasszal nemcsak a diny- nyés, de az egész család kiköltözik a föld végén ásott kunyhóba. Csuka László apósáék- kal, feleségével, két gyerekével él kint sőt egy vendég kis lány is itt nyaral. A gyerekek remekül érzik magukat. — A gyerekeknek jó itt — mondja Csuka László. — S a felnőtteknek? — Nekünk már jobban elkelne a kényelem. — Miért nem választ valami kényelmesebb munkát? — Megszoktam, megszerettem a dinyekertész mesterséget. Nincs szebb, mint mikor kiállók a föld végébe s elnézem a hatalmas dinnyéket. Jő látni, hogv az én kezem munkája nyomán termettek. Meg aztán ha jó a termés, a pénz is jön. Az meg kell mindenkinek. — Meddig akar dinnyés maradni? — Hát sokan abbahagyták már, de én addig csinálom, amíg bírom. — S a gyerekek folytatják a család' mesterséget? — ök már nem lesznek dinnyések.-— Miért? — Nomád élet ez uram... Kaposi Leveute. éve, hogy visszajár Kápolnára az Alkotmány Termelőszövetkezetbe. (Szerződést kötöttek. Harmincöt holdon termel diny- nyét s a haszon hatvan százaléka a szövetkezeté, a többi pedig az övé. —■ Mennyit keres egy nyáron? — Hát az függ az időjárástól, a terméstől, meg attól, hogy miképpen tudunk megegyezni. Egyébként a dinnyések nem szívesen árulják el, hogy mennyit keresnek. Még egymásnak sem. — Mire kell most a pénz? — Házat építek, utána pedig autót szeretnék venni- Persze ha kijön a lépés. — Mennyit kell egy diny- nyésmek dolgozni? — Rengeteget. Nekünk kell a palántát nevelni s ez pedig nem könnyű dolog. A dinnyepalánta olyan kényes, mint e csecsemő. Utána az ültetés, a gondozás, a szedés s sokszor a piacra Is eljárunk. Meg aztán a nyulak. Jóidéig minden éjjel kettőkor keltem és zavar- gattam a nyulakat a földről, nehogy megrágják a dinnyét Most fogadtam egy nyugdíjast, aki egész éjjel kolomppal jár,.. A dinnyéseknél a „csányi” megjelölés márka, nevet, megbecsülést szerez viselőjének. — A piacon is állandón azt kérdik: „Honnan jött? Csányi? ...Akkor rendben van”. — Minek köszönhető ez a , hírnév? — Talán annak, hogy ml beleszületünk a mesterségbe. Nekem a nagyapám, az apám is dinnyés volt, de az az apó. som, a feleségem is. Korán megtanuljuk, amit kell. — Tehát a fő a szakmai tu* „László a dinnyés — s szeptember közepéig maradunk. Fél év. — S a házuk? — Hát úgy, mint a többi csányi dinnyésé... bedeszkáz- tuk. Csuka László már negyedik — Szereti a dinnyét? — Nem. Ebben a hőségben inkább sört innék mindig, ha tehetném. — A dinnyés úgy vanadiny- nyével, mint a cukrász az édességgel, előbb-utóbb megúnja — egészíti ki férje szavait az asz- szony. A kunyhó a föld szóién van, földbe ásva. Ágyak vannak benne, asztal, szék, még a villany is be van vezetve. Rádió szól esténként, s kétfajta újság jár a családnak.. A kunyhó hátsó részében külön kis helyiség^ oda lehet pakolni a ruhát, ágyneműt. Tisztaság és rend van. A falakat papírral burkolták, a földre pedig kátránypapír került, Kint lécből csinált rácskerítés 5ve-- zi a konyhót és a kis virágágyat. A fák árnyékot adnak, a hőségben jólesik itt megpihenni. A kép hangulatos, barátságos, sőt otthonos. De a kunyhó azért csak kunyhó és nem ház. — Miireius nyolcadikén jöttünk ki — mondja Csuka vasiatok hangzottak el, hogy a törzskönyvbe a jövőben ne vezessék be az eddigi részletességgel, csupán körvonalazzák a vállalatok tevékenységi körét. A vállalat-nyilvántartó csoportnál egyébként — fennállásának 17 éve alatt — 6550 minisztériumi vállalatot törzskönyveztek, közülük azonban már csak 1370 működik. A tanácsi vállalatok és a szövetkezetek törzskönyveit a budapesti A a megyei tanácsok vezetik, központi nyilvántartás azonban róluk is a Pénzügyminisztériumban készül. A felszabadulás óta összesen 19 600 minisztériumi és tanácsi vállalatot, illetve szövetkezetei jegyeztek be, a tényleges mű-' ködők száma azonban ma már nem éri el a nyolcezret sem. hasznosan, kellemesen. Vihet az ember magával könyvet, olvasgathat, a nők köthetnek, horgolhatnak, akik pedig munkahelyükön esetleg rádióhoz, televízióhoz is hozzájutnak, igazán nem panaszkodhatnak semmire. Noé, talán nem kell túlságosan bizonygatni, hogy mindezt ki-ki szívesebben választaná — odahaza. A munkásod csakúgy, mint a Túra, Apc, Ludas, Pusztamonostor felől ingázó gimnazisták, a Pest és Pásztó vonaláról járó diákok, akik — teljesen érthetően — azt vallják, hogy a váróteremben. vonaton .nem lehet Igazán tanulni, az 1—2 órás csellengésekről szívesen lemondanának valamennyien. MINDEZ AZONBAN csak az érem egyik oldala, s úgy látszik. hogy az utazásokra — csupán a bejáró fizet rá. A valóság, hogy mindez igen sok kiadást jelent a munkaadónak, a tanintézetnek is, mivel gyakran — jóindulatból — korábban felmenti emberét kötelessége alól, vagy éppen késését nézi el, hogy ne térítse el a legkedvezőbb menetrendtől. Ám ha már a költségekről beszélünk — az előbbiek csak kis hányadot tesznek. A nagyobb összeget a bérelt járatok viszik el, amelyek írkinté- lyes veszteséggel fuvarozzák nap nap után az embereket. Idényben például a Hatvani Cukorgyár, a Hatvani Konzervgyár, a Selypi Cukorgyár egyaránt 3—3 autóbuszt fizet, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt pedig egész évben 15-öt. S ezért az első gyár évente 527, a második 354, a harmadik 623 ezer, a tröszt pedig 2165 000 forintot „dob ki az ablakon!” Nem titok ez, m»g- is időről időre ismétlődik, Vart a dolgozókra itt is, ott is szükség van... Hosszúak — és drágák is a munkanapok. Rövidébbek, olcsóbbak is lehetnének, de a menetrendek szerkesztői időnként véleményt kérnének a szállítóeszközöket igénybe vevő emberek munkaadóitól, s kicsit a műszakokhoz közelítenék az indulásokat, érkezéseket. Különösen a vonatoknál! A bérelt autóbuszok esetében pedig helyes lenne, ha azokat műszak közben — az üzem glőtti álldogálás helyett — bekapcsolnák a polgári forgalomba, s ezzel részben cspk- kentenék a tarifát, másrészt enyhítenék a helyközi, helyi közlekedés gondjait. Esetleg egyes járatokat akár teljes egészében is „polgáriasíthat- nángk”. EGYSZÓVAL: olyan intézkedésekre van mielőbb szükség, amelyekkel mindenki jól jár, S természetesen nemcsak Hatvan környékén — hanem az ország más helyein, is. Anélkül, hogy a népi ellenőrök hívnák fel erre a figyelmet... _____________Gyón! Gyula Mm lm 3 1967. augusztus 6., vasárnap hanem további, gyakran kínos percekkel, órákkal is. Mivelhogy a MÁV és a MÁVAUT menetrendjei nem minden esetben igazodnak a munkaidőhöz. Ezért például azok, akik a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban délután 16 óráig dolgoznak, Jászberény felé csak 19 óra 10 perckor kapnak vonatot, s a Pásztó irányába tartók is másfél órás várakozás után tudnak indulni csaladjukhoz. Sajnos, az apci Qualitálban sem rózsásabb a helyzet, mivel a Hatvan, illetve Pásztó környékéről bejárók is munkakezdés előtt 120, munka után pedig 901—110 percet kénytelenek vesztegelni. Hacsak nem választják az egyszerűbb, de az egészséget kockáztató biciklizést, motorozást — a közismerten rossz közle- kedésű peremközség, Kerekha- raszt bejáróihoz hasonlóan. Egyik-másik alkalommal ugyan szükség van talán valamennyi időre, akadhatnak ügyes-bajos dolgok, amelyeket el kell intézni, de ezek a percek máskor terhet is jelenthetnek. Persze — mondhatják erre többen is — úgyszólván minden időt el lehet tölteni A FELÜLETES EMBER legkönnyebben talán így határozná meg a munkanapot: az az időszak, amely a huszonnégy órából a két hosszú csengetés, vagy éppenséggel a két elnyújtott szirénaszó közé esik. Valójában azonban — mint azt a közelmúltban a hatvani népi ellenőrök hiteles adatokkal is bebizonyították — sokkal hosszabb ennél minden műszak, a természetesen jóval bonyolultabb. S ennek bizonyítására már az is elegendő, ha azt tekintjük, hogy: mindennap a bejárással kezdődik és a hazautazással fejeződik be. A korábbi megállapítás ilyenféle minimális módosítása, kiegészítése — nyilván még alig mond valamit. Am ha kissé széjjelnézünk a vo- natokon, autóbuszokon, állomásokon, s útközben, esetleg benn az üzemben szót váltunk azokkal, akiket a reggeli, délutáni, esti járat hozott, vagy visz, rekkenő hőségben, metsző szélben, csikorgó hóban kerekeznek évek óta, jóval többet is megtudunk. Először is azt, hogy sokan nemcsak a pénzes utazással toldják meg műszakjaikat, — Hosszúra nyúlt műszakok ■ 120 perces „ajándékok** ■ Ráfizetéses bérelt buszok ■ A menetrendek ig-azodjanak a munkaidőhöz! megkedhették tevékenységűA néhány főből álló vállalat- nyilvántartási csoportnál most egyébként is csúcsforgalom kezdődött. Itt kezelik ugyanis a" ország valamennyi minisztériumi vállalatának törzslapját, ezen kívül központi nyilvántartást vezetnek az összes tanácsi vállalatról, valamint szövetkezetről is. Mivel a vállalatok irányítása az új mechanizmusban szinte mindenütt megváltozik, a törzslapok többségét is ki kell igazítani, a változásokat 8 napon belül át kell vezetni. Vita esetén az itteni nyilvántartások a döntőek, ezért a vállalatok valamennyi fontos adatát, például tevékenységi körét is bejegyzik. Mivel a vállalatok önállósága lényegesen növekszik, jaA köaépirányftó szervek megszűnésével a vállalatok egész sor iparágban egyesüléseket hoznak létre, amelyek a közös érdekű feladatokat végzik az év hátralevő szakaszában kezdi meg tevékenységét. Az egyesüléseket társasági szerződések aláírásával alapítják meg, tényleges működésükhöz azonban az is szükséges, hogy az új szervet bejegyezzék 3 pénzügyminisztérium vállalat nyilvántartó csoportjánál. Megalakulásukat ugyanis a bejegyzés hitelesíti, s ennek alapján működhetnek, nyithat számlát részükre a Magyar Nemzeti Bank. Elsőként az Egyesült Magyar Szénbányákat és a Tüzelőszer és Építőanyag-kereskedelmi Egyesülést jegyezték be, ezek a szervek már hivatalosan is
