Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

Önállóság a vevőért ' Különösen széles köröket íoglalkoztat az a gondolatsor, amely egyetlen kérdésbe tö­mörítve így hangzik: hogyan változtatja a reform a fogyasz­tó helyzetét? Valljuk meg, nem kevés aggodalmas felté­telezés is kapcsolódik ehhez a kérdéshez. Sokan tartanak például attól, hogy a megnö­vekvő vállalati önállóság miatt a vevő voltaképp az eddiginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül a termelővel szemben. Az érvek, amelyek ehhez az előlegezett aggodalomhoz kö­tődnek, első hallásra kétség­kívül elgondolkoztatóak. Fel­tehető, hogy a vállalat önálló gazdálkodása — így szól az egyik érv —, amely immár nem -a kötelező tervutasításo­kon, hanem saját döntéseken alapul, végül is a fogyasztó számára lesz hátrányos, hiszen ha a vállalat legfontosabb cél­ja a nyereség növelése, akkor kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint hogy a vevők igé­nyeinek kielégítésére töreked­jék. A vállalati nyereséget — folytatódik a gondolatsor — más eszközökkel is növelhetik majd, például: bizonyos cikkek árának emelésével, netán bur­kolt árdrágítással, esetleg oly módon, hogy csak a számukra előnyös cikkeket termelik, el­hagyva a kevésbé nyereséges áruk előállítását, következés­képp: még több lesz a hiány­cikk. A jövendőmondás természe­tesen nem tartozik a gazdaság- tudomány eszköztárába, az iménti érveket, sem lehet a jóslás kategorikus állításaival megcáfolni, ám a jelen néhány ténye és a tudományos prognó­zis mégis meggyőző feleletet adhat az aggodalmakra. Ta­lán nem árt mindenekelőtt ar- _ra utalni, hogy az említett ne­gatívumokat — a burkolt ár­drágítástól a hiánycikkedig — a jelenleg érvényes gazdaság- irányítási rendszer, a kötelező tervutasítások, a korlátozott vállalati önállóság gazdálko­dási rendje sem hárította el, sőt! Az a feltételezés tehát nem állja meg a helyét, hogy a ve­vők igényeinek kielégítése szükségképp romlik, ha nem írják elő kötelező utasítások: mit és mennyit termeljen a vállalat. Figyelembe kell venni to­vábbá, hogy hosszú távon vég­eredményben éppen az önálló­ság alapjain nyugvó vállalati érdek tereli majd a termelést a szükségletek kielégítése, a piaci igények mérlegelése irá­nyába. A vállalat elemi érde­kévé válik, hogy kapacitását ésszerűen kihasználva termel­jen, következésképp: hogy el­adjon (hiszen a jövőben, eny­hén szólva, költséges luxus lesz, ha a kapacitást részben eladhatatlan termékek előállí­tásával kötik le). További lé­nyeges tényező: a központi irá­nyító, tervező, pénzügyi szer­Kollektfv szerződéseket kötnek Tsx-vesetők f áruma Szemlélet és az új gazdasági mechanizmus a terraeiöszävelkezetben JAVÄBAN FOLYIK az új gazdasági mechanizmus min­den részletre kiterjedő mód­szereinek kidolgozása. Ngm ismerhetjük még az 1968. ja­nuár' 1-től fokozatosan beve­zetésre kerülő módszerek min­den pozitív hatását és csak sejtjük, hogy számolnunk kell előre nem látható nehézségek­kel is. Az már bizonyos, hogy az új mechanizmustól népünk, ezep belül a termelőszövetke­zeti tagság életkörülményei­nek javulását várjuk. A ter­melőszövetkezeti vezetők nagy többsége előtt is világos már, hogy a nagyobb eredmények­hez a termelékenység növeke­désén keresztül vezet az út. A vezetőknek véleményem szerint a termelékenységi, po­litika gyakorlati megvalósítá­sával kezdődik el az új me­chanizmus. Ha ez így van, ak­kor a gazdasági mechanizmus reformjának kezdete nagyon is mást jelent, mint naptári dátumot. A termelékenység növelése a „régi” tsz-vezetők- től új gazdasági szemléletet, új vezetési módszereket igé­nyel. Csakhogy az a megszo­kott körülmények között egyáltalán nem csupán elha­tó'-ozás kérdése. Nagyon is sok tényező be­folyásolta mindezt, s ha ezen tényezőket Valamely termelő- szövetkezetben nem «sikerül összehangolni, kétségessé vál­tat az úi\ yiszonvejr közötti *yn.rsabb ütemű fejlődés. Ilyen tényező például a ter­melőszövetkezeti vezetők kép­zettsége, ha csupán csak azt vesszük figyelembe, hogy ál­landó hatékonysági számítások nélkül céltudatosan nem lehet vezetni a jövőben egyetlen termelőszövetkezetet sem. Ez­zel mint realitással akkor is számolni kell, ha jóí tudjuk, hogy a termelőszövetkezeti tagok közül különösebb elő­képzettség nélkül nagyon sok rutinos, jó termelőszövetkeze­ti' vezető nevelődött ki. SZINTE KAPCSOLÓDIK ehhez az a tényező, hogy a termelőszövetkezeti tagok sízémléletének változása nél­kül mit sem ér a vezetők szemléletváltozása. Ha a termelőszövetkezeti tagok egyre jobban akarnak élni — ami jogos igény —, ak­kor sokkal határozottabban, következetesebben kell • keres­niük a termelékenység foko­zásának lehetőségeit. Éppen eizért, ha a jövőben egy-egy közgyűlés, vezetőségi ülés nem tud túlnőni a formaságo­kon. s nem a saját érdeküket képviselő szövetkezeti dolgo­zók okos tanácskozása lesz, több kárt tehet, mint hasznot. Azzal, véleményem szerint, minden vezetőnek egyet kell értenie, hogy a termelőszövet­kezetben a jövőben még kö­vetkezetesebben érvényesíteni kell a demokráciát. De egyút­tal merjük mindenki tudtára adni, hogy a demokrácia értel­mezését sok termelőszövetke­zeti tagnál helyes irányba kell fordítani. A jövőben még inkább töre­kedni kell arra, hogy minden lényeges kérdésben kikérjük a tagság véleményét. E nélkül a legképzettebb vezető is előbb utóbb eltéved. De ugyanakkor le kell vonni a következtetést és látni kell, hogy a tagság véleményeként nem fogadható él egy-két tsz-tag hátsó szán­dékú megnyilvánulása akár közgyűlésen, akár máshol te­szi azt. A tsz-vezetők munká­ja nem könnyű és a jövőben sem lesz könnyebb. A termelé­kenységi politika magasabb szinten való megvalósítása a tagok és a vezetők fokozódó bizalma és támogatása nélkül nem képzelhető el. De le kell vetkőzni azt a helytelen maga­Tobb a jo9 mint a rossz Fordult a kocka Tagadhatatlan: az építő­ipar az utóbbi időben már lé­nyegesen több jót produkál, mint rosszat. Néhány év­vel ezelőtt még meglehetősen nehéz és irreális lett volna pél­dákkal bizonyítani e megálla­pítást. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy Debreczeny László, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat egri főépítésvezetőségének „fő­nöke” a jó példák közül is csak a legjobbakat szedte elő a dossziéiéból a rangosodat, a „kockafordulás” -bizonyításá­ra... ■— Építésvezetőségünknek eb­ben az évben 90 millió forint értékű építőmesteri munkát kell elvégeznie ahhoz, hogy teljesítse tervét. Az éves 90 millióból 40 millió forintért az elmúlt fél évben kellett megdolgozni. — Sikerült? — Ha a puszta számokat nézzük, akkor azt kell monda­nom, hogy 97 százalékban igen. De ha. figyelembe vesszük az építőipar sajátságait, lehetősé­geit es azt. hogy az 1966-os évhez viszonyítva 20 millió fo­rinttal emelkedett meg ebben az évben a tervünk, és szin­tén ugyanazzal 0 létszámmal dolgozunk mint tavaly, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy teljesítettük feladatunkat. — „Erős” fél év volt? — Sokat dolgoztunk. Ered­ményeinktől, sikereinktől elvá­laszthatatlanok vállalatunk szocialista brigádjai, akik már a törzsgárdát is alkotják. A Bereczki kőműves-, Bohács kubikos-, a Képes-, a Zsilákó-, a Boda-brigádok becsülettel helyálltak: a munkában. Jelen­tés résziük van a sikerekben, rájuk bármit rábízhatunk, bármikor számíthatunk mun­kájukra, lelkesedésükre. — Igazságtalanság lenne el­hallgatni: jó kezekben van a „gyeplő” a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál, s ezen belül az egri főépítésve- zettségnél is. A kitűnő szak­tudással rendelkező gazdasági, párt- és szakszervezeti veze­tők nagyban hozzájárultak a szóban forgó cég rangosodá- sához. Nem véletlenül lép év­ről évre előbbre ez a vállalat, nem véletlenül szaporodnak a rangos dossziék. —Mit építettek, min dolgoz­tak az elmúlt fél évben? — A Szálloda utcában 16 la­kást építettünk az olajosoknak. Már be is költöztek. A három 9 emeletes épület közül a jö­vő hónap 10-re az elsőt már át is adjuk. Elkészültünk a bank-irodaházzal, szeptember­ben beköltözhetnek a főiskolai hallgatók az új, modern kollé­giumba, szeptember 15-re el­készülünk: az új egri MÁVAUT-pályaudvarral is A felsoroltakon kívül tanmű­helyt építünk az AKÖV-nek, irodaházat a Finomszerelvény- gyárnak —, hogy csak néhány jelentősebb munkát említsek. ■— A főiskolai kollégium messziről is látványos, a bank­irodaház szemre is tetszetős. A MAVAUT-pályaudvar egyedül­álló. De vajon mi a vélemé­nyük a beruházóknak? — Elég sokszor előfordul, hogy jegyzőkönyvileg megdi­csérik munkánkat. Néhány évvel ezelőtt ilyen soha" nem volt. Legutóbb éppen az olajo­soktól kaptunk ilyen dicsére­tet. Természetesen mi sem va­gyunk „angyalok”. Hozzátar­tozik az igazsághoz, hogy mi is követünk el hibákat, sokszor éri még jogos kifogás, reklamá­ció, panasz munkánkat. Ilyen példatárunk is van. Ha hibá­zunk. belátjuk, s igyekszünk mielőbb kijavítani. — A nyár szezont jelent az építőiparban is. De mi lesz télen? — A MÉK-telep korszerűsí­tése, a Hajtóműgyár bővítése, a Kocsis Bernát, a Baktai. a Galagonyás utcai építkezések munkát biztosítanak dolgozó­inknak. — Néhány évvel ezelőtt „át­szálló” munkahelynek számí­tott az építőipar. Ma is így van? — Szó sincs róla, már ki­alakult a törzsgárdánk, há­rom év óta szinte ugyanazzal a gárdával dolgozunk. Lénye­gesen javult a munkafegyelem is. Igaz, a kétlakiság még mindig számottevő, de koránt sincs már olyan nagy a ván­dorlás, mint ezelőtt volt. — Azt tartják a kőművesek, hogy amíg a világ világ lesz, addig a kőműves sohasem ma­rad munka nélkül, mert az em­berek szeretnek rombolni és építeni... — Értem, tehát hogy néz ki főépítésvezetőségünk jövője? A beruházások száma, az igé­nyeli évről évre emelkednek, s ezzel lépést kell tartania a ki­vitelezőnek is. Igyekszünk, s ahogyan népgazdaságunk ere­je engedi, mi is fejlődünk ... Régi vágyuk teljesülne egy végleges telephellyel, egy ha­barcs-, egy betonüzemmel és ami talán a legfontosabb len­né: az iparvágány. Szinte hi­hetetlen, hogy egy ilyen nagy vállalatnak nincs iparvágá­nya. Pedig így van. A technikai felszereltségük sem a legmo­dernebb. így aztán kétszere­sen is értékesek azok az ered­mények, amelyekben már lé­nyegesen több a jó, mint a rossz. Ez pedig nem kis eredmény. Koós József * A víz önmagában még nem csodaszer Verpeléti tervek a víztároló hasznosítására A megyében egyre több he­lyen csillan meg a nap a dom­bok közé zárt . vagy a lapá­lyon elterülő tavak hullámain: a víztárolókban. A csillogáson túl „prózai” célja van a víz­nek: gazdaságosabbá tenni a mezőgazdasági termelést. Irtunk már a víztárolóval gazdálkodó termelőszövetkeze­tekről. Nemegyszer kellemet­len tanulságot kellett levon­nunk: a közös gazdaságok nem készültek a víz hasznosításá­ra, nem ismerik a gazdasági terveket, nincsenek ötleteik, hogy a vízbe „ölt” forintok mihamarább visszatérüljenek. . A verpeléti Dózsa Tsz még tartást, hogy míg a vezetők tu­datosan óvakodnak a tsz-tag önérzetének megsértésétől, de ugyanakkor a tsz-tag „mi va­gyunk a gazdák” elv alapján válogatás nélkül sértegetnek vezetőket. Számtalanszor fordul elő, hogy közgyűlésen, más terme­lőszövetkezeti tanácskozáson ittas tsz-tag tetszetős felszóla­lásban szidja a vezetőket. Szavának súlya van, jegy­zőkönyvbe kerül, probléma kerekedik belőle, mert hát furcsa lenne ott nyomban visszautasítani egy tsz-tag hozzászólását. Ez a példa a termelőszövetkezeti demokrá­cia rosszul értelmezésének bi­zonyítéka. AZ EGYRE BONYOLUL­TABB tsz-vezetés nem nélkü­lözheti a tagság teljes támo­gatását. A vezetőknek vezeté­si módszereik állandó csiszo­lásával ki lehet érdemelniük a tagság bizalmát és támoga­tását, de ugyanakkor a tagok­nak is nagyon józanul, meg­fontoltan kell elbírálni, érté­kelni a vezetők nem könnyű munkáját. Egyre valószínűbb­nek látszik, hogy á gazdasági mechanizmus reformjával egyidejűleg vezetőknek és termelőszövetkezeti tagoknak a fejlődést a legkisebb mér­tékben is akadályozó nézetei­ket saját magukban bátr&n meg kell reformálni. Varga Zoltán agrárgazdász, tsz-elnök csak készül, hogy az öntözőmű vízét eredményesen hasznosít­sa. A készülés alapos, a terve­zés körültekintő. Tudják, hogy a víz önmagában nem csoda­szer. nélkülük — vezetők és tagok munkája nélkül — csu­pán csillogni képes. r Évi terméstöbblet: egymillió forint Verpeléten a Rozsnok patak vízének hasznosítására 1965- ben kezdték el építeni mint­egy hét és fél millió forintos beruházásból a víztárolót. A 60 holdas tó közel egymillió köbméter vize a termelőszö­vetkezet 300 hold új, magas­művelésű szőlőjének az öntő" zését teszi lehetővé. A víztároló határozott cél­lal épült: biztonságossá tenni a szőlőtermesztést. Ugyanis a Mátra és Bükk hajlatában, Verpeléten elég szeszélyes az időjárás. Évente mintegy 750—850 milliméter csapadék hull. Gyakran a növények fej­lődése szempontjából legkriti­kusabb időben nem esik az eső. A verpeléti szőlőkultúrá­val pedig nem szabad „bizony talankodni”, A tőkék meghálálják majd a gondoskodást. A termőre fordulás után előreláthatólag holdanként 10—15 mázsával több szőlőt szüreltelhetnek. vagyis évente 1—1,5 millió fo­rint plusz bevételhez juthat­nak. Egyszerű matematikai számítás, hogy a gazdaságos- sági terv betartásával és az ál­lami segítséggel együtt a víz­tárolók beruházása. 5—6 év alatt megtérül. És ha esik az eső? A víztároló építésének idő­szakában meg kellett győzni a tagokat az új beruházás- hasznosságáról. A korszerűt­len gondolkodás Verpeléten is megpróbált szembehelyzekedn' az újjal. „Me.gposh.ad a tó vr m” — vetették fel a tagok (Az igazság: évente teljesen lecserélődik a tó vize). És ha esik az eső? — hang­zott a következő érv, A válasz sem késlekedett: ..Akkor ter­mészetesen nem öntözünk”. — Akkor meg miért van a víztároló? A vezetők ezt is megmagya­rázták: „A permedéhez szük­séges vizet közvetlenül a víz­tárolóból vehetjük. Az ötszöri, hatszori permetezés esetén csak szállítási költségből a megtakarítás százezer forintra rúg. És a legfőbb érv: „Nem kell remegnie a tagságnak aszályos időben. A biztonságos munkavégzést teszi lehetővé a víztároló. Strand és kajakszakosztály Az öntözőmű gazdaságossági terveiben a szőlőn kívül a ta- karmánysíló és a spárga öntözé­se is szerepel. De nemcsak a nö­vénykultúra fejlesztésére hasz. nálják a vizet. A víztárolók­ban már hozzáláttak a halte­nyésztéshez. A tervek szerint üzemszerűvé fejlesztik a halte­nyésztést és a víztárolókból fo. gott halakkal igyekszenek el­látni a környék boltjait. A verpeléti víztároló esztéti­kailag is nagyon szép. Gyö­nyörű a környezete és fürdés­re is alkalmas. A tervek sze­rint strandot létesítenek part­ján, így biztosítva a község lakóinak fürdési lehetőségét. Érdekes és hasznos elképze­lés az is. hogy a honvédséggel együttműködve kajakszakosz. tályt szerveznek. Verpeléten sokoldalúan ké­szülnek tehát, hogy a víz gaz­dagodást és jót hozzon a kö­zösségnek. F. P. 1967. augusztus 1., kedd dolgozik, a részleteket tehat nem határozzák meg, hanem csak az értékben kifejezett ter­melési volument, s .ezen belül a szövetkezet kötelessége — bár lehetősége is — a piaci kapcsolatok alapján felderíte­ni, kidolgozni, mit termeljen, önállóan keresi meg üzleti partnerét, mert itt — az állami ipartól eltérően —, már évek óta nem írja elő kötelező mu­tató, hogy a terméket milyen kereskedelmi szervnek kell át­vennie, következésképp: csak akkor veszik meg tőlük az árut. ha az jó és értékesíthető. Mindehhez kapcsolódik az anyagi érdekeltség sajátos rendszere. Az értékesítési siker vagy kudarc közvetlenül érez­teti hatását a szövetkezeti ta­gok jövedelmében; nincs ga­rantált .kereset, ez a termelés­től és az értékesítéstől függ. Beruházás sem érkezik „in­gyen”, csak a tiszta jövedelem­ből vagy hitelekből fedezhető, s a veszteség kockázata is je­lentős; ilyenkor a ktsz nem kap költségvetési támogatást, ha­nem csakis hitellel emelked­het ki a termelési hullám­völgyből. Ilyen, a piachoz szinte ki­zárólag üzleti — és nem mu­tatórendszerrel — kötődő gaz­dálkodási mozgástérben értek el jelentős eredményeket a szövetkezetek. A Központi Sta­tisztikai Hivatal vizsgálata sze­rint termelésük az állami ipa­rénál lényegesen gyorsabban nőtt; a második ötéves terv időszakában exportjuk 339 szá­lékkai emelkedett. Termé­keik minősége is jobb az álla­mi vállalatokénál (a cipőipar minőségi visszautasításainak aránya például az állami vál­lalatoknál 20, náluk 2 száza­lék), miközben műszaki szín­vonaluk rendkívül kedvezőt­len: az állami ipar egy dolgo­zójára átlag 9,4-szer több ál­lóeszköz jut, mint a szövetke­zeti iparban, s a száz dolgo­zóra jutó műszakiak aránya az állami iparban 12, náluk 4. Ha a párhuzam, ismételjük, csak korlátozottan érvényes is, a tények azért . megbízhatóan jelzik, .milyen eredményekhez vezethet a piac közvetlen — s az anyagi érdekeltség emelő­jével együttesen érvényesülő — hatása! Tábori András veknek a mainál sokkal haté­konyabb módjuk lesz a beavat­kozásra, olyan befolyásoló esz­közök alkalmazására, amelyek valójában szigorúbbak a kö­telező tervutasításoknál. A tervvel lehetett „alkudozni”, ismeretes, hogy a tervet jócs­kán lehetett módosítani is, ám a’ gazdálkodás pénzügyi „já­tékszabályai” a személyes ér­dek hatékony szeizmográfjá­val figyelmeztethetik a válla­lati vezetőket a társadalmi ér­dekek érvényesítésére. Nem jelentéktelen befolyá­soló tényező lesz továbbá az is, hogy éppen a fogyasztási cikkek piacán széles körű ver­seny bontakozhat ki majd, — verseny a vevőért, az értékesí­tésért. Egyrészt sorompóba áll­nak ezen a versenypályán a különböző állami vállalatok, melyek azonos vagy egymással helyettesíthető fogyasztási cik­keket gyártanak, továbbá ott lesz a pályán sok kisipari szö­vetkezet, tanácsi vállalat, és nem kevésbé: az import. Az utóbbival kapcsolatban elég csupán arra utalni, hogy a belkereskedelemnek lehetősége nyílik majd, hogy a gyenge mi­nőségű, korszerűtlen vagy ép- pn hiányzó hazai cikkek he­lyébe külföldi eredetű árukat helyezzen el a piacon, ez pe­dig az illetékes vállalat szá­mára valóban azt jelenti, hogy a világpiaccal kell versenge­nie — a hazai boltokban is! Mindaz, amit eddig elmond­tunk, bár a gazdasági prognó­zis törvényszerű folyamatait összegezi, mégis: nyelvtani jö­vő időben beszél, tehát feite- . vésnek tűnhet. Nem árt ezért jelen idejű tényekre is utal­nunk. Kérdés azonban: va'n-e a mai gazdálkodási gépezet­nek olyan részegysége, amely a gyakorlati próba meggyőző tényeivel beszélhet a holnap­ról, a jövőbeni gazdálkodás folyamatairól? Nos, gazdasági életünk egy -kevéssé ismert, bár nem jelentéktelen szekto­ra adhat ilyen — bizonyos mérlegeléssel hasznosítható — tapasztalatokat. A kisipari szö­vetkezeti mozgalom ez, amely jelenleg 220 ezer dolgozót fog­lalkoztat és termelése tavaly már elérte a 17 milliárd fo­rint értéket. A terv itt már régen csak úgynevezett értékmutatókkal ről mindenütt a helyi adottsá­goknak megfelelő kollektív szerződéseket készítenek. A Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításának meg­jelenése után 1968. január 1-if* mindenütt alá kejl írni a szer­ződéseket, hogy azok a Munka Törvénykön yvével egyidőben életbe léphessenek. A gazdaságirányítás új rend­szerének bevezetésével egyidő­ben janóur 1-én életbe lép az új Munka Törvénykönyve, amely mint ismeretes keret­rendelet és a vállalat munka­ügyi szabályzatainak csupán körvonalait hatá-ozz^i meg. A dolgozók munka- és életkörül­ményeit érintő intézkedések-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents