Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-26 / 201. szám

/ Elfelejtet! Szovjet film re ni osok arnyai A holnapot kutatják... Látogatás a Gazdaságkutató Intézet bem ilyenkor tehát nyílt publiká­cióra lesz szükség. A munka megkezdődött» mi az első feladat? — Az új gazdasági irányí­tási rendszer kialakítására ho­zott intézkedések várható ha­tását, a gazdasági szervezetek legáltalánosabb reagálását igyekezzük például felvázolni, a napjainkban tapasztalható tendenciák vizsgálatával. Po­zitív jelenségeket észlelünk. A tapasztalható felpezsdültnek azonban két eredője van — ezt is tisztán kell látni. Egyik, hogy a meghozott, 68-tól életbe lépő határozatok tartalma egészében bizakodással töl­tötte el a gazdasági szakembe­reket. Másfelől viszont egy sor dologban még nincs végleges eredmény. 1966-hoz ké­pest 17 százalékkal nőtt pél­dául az építőanyagipari kapa­citás, mégis számottevő építő­anyaghiány mutatkozik. Min­denki épít. Ügy hisszük, még­sem lenne tanácsos — csupán a mai jelenségek alapján — újból, nagy ugrással fejleszteni építőanyagiparunkat, hisz ez az építési kedv lehet, hogy csak a jelenlegi építőanyag- árak mellett ilyen nagy. Ezt a kérdést még pontosan tisztáz­nunk kell, s még jó egynéhány ehhez hasonlót. Közben ma­gunknak is bele kell tanul­nunk a munkába, az új gaz­dálkodási mód számunkra is merőben új. Ennyire komple­xen vizsgálni mindent, mint ahogy azt tőlünk elvárják, s ami voltaképp lényege az in­tézetnek — s oly sok mindent szemmel tartani, amennyi fel­tétlenül kell ahhoz, hogy a fő tendenciákat a tévedés minél kisebb valószínűségével meg­találjuk, s követni is tudjuk rövidebb-hosszabb időre előre. — Ehhez azért nekünk is szük­séges némi „bejáratás”. Ezért jó, hogy máris dolgozhat a Gazdaságkutató Intézet, mi is felkészülhetünk, s közben úgy lehet, már hasznára is lehe­tünk a népgazdaságnak. g. r. FELEDEKENY ELEFÁNT — Időnként kihagy az emlékezetem! (Stern karikatúrája) Csehszlovók gyógyszerexport Csehszlovákia szépen fejlő­dő gyógyszerexportja az idén iftár több mint 60 országba 4 Mmwsm 1967. augusztus 26., szombat irányul. Antibiotikumon és gyógyszerkülönlegességeken kívül jelentős a gyógyszer- ipari alapanyagok exportja is. .« legnagyobb vevők: s Szov­jetunió. az NDK, Olaszország, Svájc, Lengyelország, Dánia, Anglia, India-és Hollandia. Jugoszláviai útinapló 4. Híd a Vajdaságban gatási alapon dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a személyi jövedelem attól függ, meny­nyit jövedelmez a vállalat. — A bel- és külkereskedel­met a vállalat önállóan bonyo. lítja le. Ennek köszönhetően, a piac igényei alánján, csaknem valamennyi Magyarországon megjelenő könyv nálunk is kapható. Egyébként együttmű­ködésünk a magyar kiadókkal éppen 10 éves. A Vajdaság­ban nyolc nagy könyvesbol­tunk működik, ezenkívül két könyvbusz járja a községein­ket, terjesztve a magyar kul­túrát. Ennek érdekében a pro­paganda és a terjesztés min­den lehetséges, formáját igény­be vesszük. — A Fórum kapcsolatot tart a Romániában és Csehszlová­kiában megjelenő magyar nyelvű irodalommal is. Az ott élő magyar írók művei éppúgy eljutnak olvasóinkhoz, mint a magyarországi irodalom. A Fórum a híd szerepét tölti be, kiadványaink eljutnak a világ minden részén élő magyarság­hoz, ugyanakkor kézhez kap­juk a világ haladó szellemű, magyar nyelvű kiadványait is — mondotta Farkas Sántít# vezérigazgató. Kerekes Imre f ta, prognózisaink, az ország vezetőinek asztalára kerülnek. Javaslat nélkül. A diagnózis, megállapítása a mi feladatunk, az esetleges gyógyítás nem ránk tartozik. Ezek szerint nyilvános publikációja nem lesz az intézetnek? — De lesz. Mert a közgaz­dász-közvélemény tájékoztatá- tása is feladataink közé tarto­zik. Csak nem publikálunk mindent. Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy 1969-ben a vállalati nyereségképződés üte­méből arra,, következtetünk, hogy fokozódni fog a vállala­tok saját beruházási tevékeny­sége. Nem mindegy azonban, hogy mely ágazat vállalatai fejlesztik nagyobb ütemben kapácitásukat. Elképzelhető, hogy a népgazdasági egyen­súly megkívánja, hogy egyes ágazatok másoknál kevésbé gyorsan fejlődjenek. Tehát a várható nagyobb saját beru­házási kedvről tájékoztatjuk a kormányt, s a kormány majd eldönti, beavatkozzon-e vagy sem. Hogy ez a távlati tervek­nek megfelel-e vagy sem? A beavatkozás módja is többféle lehet. Lehet, hogy a központi keretet csökkentik majd, de el­képzelhető adminisztratív in­tézkedés is. Viszont, ha széles körben publikálnánk a vár­ható eseményt, akkor a válla­latok esetleg gyorsan, még mielőtt közbeléphetne a felső gazdasági vezetés, elköltenék a pénzt. Tehát esetleg egy nega­tív tendencia gyorsabb érvé­nyesülését segítené elő a nyílt publikáció. Mindenki belát­hatja: ezt el kell kerülni. Vi­szont miért no publikálhat­nánk széles k . ..en olyasmit, ami pozitív hatású? Például azt észleljük, hogy bizonyos ágazatokban a világpiacon élénkülés vagy depresszió vár­ható. Erről a megfelelő ma­gyar ipari ágazatok gyárainak is gyorsan tudomást kell sze­rezniük, hogy az események ne érjék őket készületlenül. Sorolja fel, kérem, a sze­mélyi adatait. Neve: Gazdaságkutató Inté­zet. Születési helye és ideje: Budapest, 1967. július 1. Any­ja neve: Oj Gazdasági Me­chanizmus. Munkatársai közgazdászok, statisztikusok. Alig egy tucat szakember. Székhelye a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­ső emeletén két szoba. Az intézet állóeszközeinek leltára mindössze két gépelt oldal. — Miért kellene több esz­köz vagy nagyobb hely? — néz rám dr. Zala Júlia, az in­tézet igazgatója, amikor jel­zem, hogy külsőségeiben ennél szerényebb kutatóintézetet aligha találnánk’ az országban. — A mi kutatási eszközeink a munkatársak személyes tu­lajdonát képezik: ez a kuta­tók képességének, tájékozott­ságának és felkészültségének összessége. Kávéfőző azért van — így kávé mellett folytatjuk az is­merkedést: Kik és milyen eredményeket várnak az intézettől? — A gazdasági életet átfogó információs rendszerből hiány­zott eddig egy olyan egység, amely sem nem statisztikai hi­vatal, sem nem tervhivatal, sem piac, vagy konjunktúra- kutató intézet — hanem mind együttvéve. Hiányzott egy olyan központ, ahova vala­mennyi információ befut a Staitisztikai Hivataltól, a Terv­hivataltól, a bankoktól és így tovább, s ahol ezeket a be­érkezett adatokat rendezik, összevetik, elemzik, s ezekből következtetéseket „állítanak elő”. Tehát ezt a hiányt igyek­szik megszüntetni intézetünk. Nem ragadunk le a tényéknél, ami a Statisztikai Hivatal szá­mára szinte kötelező, de nem kötnek bennünket az előírá­sok sem, mint például a Terv­hivatal. A történéseket vizsgál­juk, a jelenségek közötti ösz- szefüggéseket igyekszünk fel­tárni, s azokból előrevetíteni a várható ' gazdasági eseménye­ket. Például elképzelhető, hogy a Tervhivatal a gyárak kapa­citás-jelentései alapján 5 %- os kiskereskedelmi forgalom- növekedést tervez. Mi viszont más adatokból következtetve esetleg látjuk, hogy a lakos­ság takarékossági hajlama csökkenő tendenciát mutat, következésképp a pénzkiá’ram- lás fokozódik majd, tehát a várható kiskereskedelmi for­galom növekedését mi ilyen esetben magasabbra taksál­juk. — Ezt az eredményt kö­zöljük első számú megrende­lőnkkel: az ország gazdasági és politikai felső vezetésével. A Gazdaságkutató Intézetet ugyanis nevezhetnénk a párt és a kormány információs hi­vatalának is. Következteté­seink, a történések magyaráza­vetítjük a jugoszláv irodalom legjobb alkotásait. Nemcsak irodalmi, hanem politikai mű­veket is. Feladatainkhoz tartó, zik. a mai magyar irodaiom szerb-horvát nyelvű közvetíté­se és igen sikeres kezdemét nyezésünk a XIX—XX. szá­zadi jugoszláv irodalom szerb nyelvű bibliofil kiadása. — A jugoszláv magyar írók­tól évente mintegy 12—15 könyvet adunk ki, a jugoszláv irodalomból, magyar fordítás­ban 6—8 művet. Együttesen évente átlag 50 mű hagyja el nyomdánkat, a versek 1000— 1500 példányban, a próza pe­dig 2000-től 50 000 kötetig. — A Fórum kiadó körül 50—60 író tömörül jelenleg, és majd minden írótól legalább 1—2 kötet már megjelent. A köztársasági és tartományi kormány egyaránt támogatja vállalatunkat. Erre az évre 600 millió régi dinár dotációt kapunk, ez az összjövedelem­nek 12—14 százaléka, önigaz­című hetilap, a Képes Ifjúság című ifjúsági lap, és még szá­mos más irodalmi és politikai sajtótermék. A Fórum szerepé­ről és munkájáról adott tájé­koztatást Farkas Nándor, a ki­adóvállalat vezérigazgatója. — Valamennyi lapunk és folyóiratunk természetesen kü­lön szerkesztőséggel dolgozik — mondotta. — Munkájukat általában az jellemzi, hogy lapjaink nem provinciálisak. A helyi események mellett a világ és a nemzetközi esemé­nyei, saját tudósítóik külföldi jelentései szerepelnek rend. szeresen hasábjaikon. Talán ennek köszönhető, hogy — sta­tisztikusan szólva, minden harmadik család előfizetője a Magyar Szónak. — Kiadóvállalatunk 1958-tól foglalkozik magyar nyelvű könyvek megjelentetésével. El­sősorban a jugoszláviai ma­gyar írók verseit, regényeit, drámáit jelentetjük meg és természetesen magyarul köz­450 000 magyar él a Vajda­ságban. A politikai, gazdasági és kulturális életben jogaik és kötelezettségeik azonosok a szocialista Jugoszláviában élő más népekével. A magyarság központja a mindinkább nagy­városi jelleget öltő Növi Sad, széles, boulevardszerű, nemré­gen épült főútvonalával, áru­házaival, modern épületeivel és frissen pezsgő szellemi éle­tével. Erről bárki meggyőződhet, aki csak néháy órát tölt a Fó­rum Kiadó székházának klub­jában, költők, dramaturgok, regényírók, rádióriporterek ta­lálkozóhelyén, a szellemi élet központjában. A Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat látja el magyar nyelvű sajtóval a csaknem félmilliónyi magyar kisebbséget. Itt jelenik meg a Magyar Szó című napilap, a Híd című irodalmi folyóirat, az Üj Symposion, a fiatal avantgárd nemzedék irodalmi, politikai folyóirata, a 7 nap nyű tűz gyújtogatásból kelet­kezett. A szájhagyomány azt tartotta, hogy a gyújtogató — sok évvel később — halálos ágyán vallotta be rettenetes következményű tettét, amely­nek lefolyását a várból nézte végig. Az illető a Halasy család­nak egy elbocsátott inasa lett volna. Ennek a családnak a tulajdona volt — a tűzvész idején — a mai Kossuth La­jos utca 22. számú ház. Volt gazdáján akart az inas bosz- szút állni a tűzcsóvával, de mert a Halasy-tázba be nem juthatott, előbb a szomszédos melléképületeket, majd az „Oroszlán vendéglő” istállóját gyújtotta meg... A GYÚJTOGATÓ NEVE so­hasem lett ismert a város la­kossága előtt. Hevesy Sándor És bár a várható tűz eloltásá­ra sok bátor szívű lakos a ma­gas tetőkre is felmént, hiába­való volt minden: először a klastrom „mint a gyertya égni szokott”, imitt-amott kezdett lángolni, mígnem a templom­nak a hátsó része és a rend­ház is egyszerre teljesen láng­ba borult. EZUTÁN MAR A TŰZ vé­szes gyorsasággal terjedt to­vább: a különben is nagy szá­razság miatt a környéken lé­vő házak tetői egymás után lobbantak lángra. A tűz per­cek alatt szinte az egész belvá­rost elborította, az oltás lehe­tetlenné vált. Elégett a piac a mai Bobó István tér) egész környéke, az akkori ciszterciták temploma és rendháza, a mai Szakszer­vezeti Székház és a mostani Dobó Gimnázium nagy épü­lete. A tűz innen a „Kálvá­riának kanyarodva” (a Kálvá­ria akkor a mai laktanya mö­gött, kb. a Csokonai utca he­lyén volt), lángba borult az egész „Károly-város”, a város nyugati pereméig, északon a ráctemplomig. Nagy szerencsé­je Egernek, hogy a szél észak- nyugati irányba fújva, a tűz a líceum, az érseki palota, a szeminárium vonalától dél fe­lé már nem terjedt tovább. így is óriási volt a kár, ren­geteg érték ment tönkre. Néni csoda, hogy egy alkalmi költő minderről így énekelt: „Volt Egei’’ s már nincsen többé! Volt: de haj! áldozatja Lön az ádáz láng dühének ’S önhalálát siratja!!!” A katasztrófa után az a hie­delem terjedt el, hogy a ször­MOST SZÁZNEGYVEN éve történt. 1827. augusztus 26-át írtak akkor. Csendes vasárnap délután borult Eger városára, a munkában elfáradt „dolgo­sok” megérdemelten pihenték az elmúlt hét fáradalmait. Néhányan húzódtak csupán az üres utcákon át a hóstyák hí­vogató, hűvös pincéi felé... Egyszer csak a vár alatt, a patakparton, füstfelhő csapott az ég felé, elsötétítve az eget. A csendes nyugodalmat riada­lom váltotta fel: félrevert ha­rangok kongása zúgott a váró- házai felett... Délután „hálom fertály há­romra Eger városának első fertályában az 1-ső szám alatt lévő háznak (ma Kossuth La­jos utca 24. sz.) a városon ke­resztül folyó patak mellé he­lyeztetett kisebb épületei lán­gokkal elboríttattak./..” írta a kórtárs a városi Protocollum lápjain. A félrevert harangok szavára összefutott lakosok azonban a tüzet gyorsan elol­tották, és már készültek ott­honaikba visszatérni, amidőn áz említett házzal ellentétesen, áz utca másik oldalán állott „Oroszlán vendégfogadó” ud­varán, az ottani istálló tetőze­te „egyszerre kemény füstöt adván, azután csakhamar ezen egész istállónak teteje lángba boríttatott . Időközben erős szél is támadt, és a keletkező vihar a lángba borult istálló­ról) az istálló kb. a megyei ta­nács mai öt etil elet es irodahá­za helyén, a minorita-épüle­tekhez közel állott) — a lán­goló fazsindelyeket és tüzes szénacsomókat az ottani temp­lom és rendház tetőzetére, sőt ezeken keresztül még a „piac” épületeire is elsodorta, ri: 1IO éve történt. Füstfelhő csapott az ég felé... I Félre verték a harangokat „Volt Eger* s már nincsen többé!../’ A gyújtogató a várból nézte a tüzet a házakban és a házak között, a végtelennek tűnő erdőkben midenki a tenyerén hordja a lelkét: itt nem lehet semmit sem eltitkolni, vagy ha ezt megkísérli, akkor úgy jár, mint az a derék szál legény, Iván, 'vagy a vesztébe rohanó Maricska. Igaz, itt is olyan a többség, hogy könnyen veszi az életet, mert folyik a pálin­ka. ropják a táncot és ki nem huncut, ha vágyai elszabadul­nak? A rendező nemes szándéka tisztelgés az urkán irodalom klasszikusa előtt. S valamivel mégis több: évszázadnyi távol­ról visszahódít a múltból egy érdekes, naivitásában is őszinte, értékes világot, ami­ben a hit, az érzelem, a gőg á' az alázat, a szenvedély és a szeretet néhány száz ember kö­zött közügy. Érdekes ez a mai szemmel csaknem mese­szerűen kicsiny közösség, ahol mindennek elojatéka és vé­ge-i nem érő folytatása van. Hiába hal meg Iván, fiatal, tüzes felesége már táncol, ci- cáz Jurkóval, aki azt állítja, hogy hatalma van az erdő szelleme felett. Hitek, babonák világa ez a bájos részletekben bővelkedő film, amelyben a főbb szere­peket Ivan Nifikolajcsuk, La- risza Kadocsnyikova, Szpar- tak Bagasvili és Tatjana Beszf tájévá játsszák. Viktor lljenko színes fel­vételei és Szkorik zenéje ha­tásosak. Farkas András szent adakozását és pénzes pöffeszkedését. Majdhogynem azt mondhat­nánk, hogy a Rómeó és Júliát látjuk itt naiv nyelven, uk­rán — jobban mondva huluc — környezetben a Kárpátok fenyvesei között, de hamar rájövünk, a novellisztikusan felosztott események lassú sodrásában, hogy itt egy nap jelentkezik múltjával, szoká­saival, gondolkodásmódjával, díszes ruháiban, hol jámbor, hol pajkos életével. A mai emberek másod-harmadizig- leni hősei mozognak előttünk, élnek, temetnek, dolgoznak, eljátsszák szokásaikat, s köz­ben halljuk a róluk szóló naív balladákat, népdalokat, aho­gyan az egyszer volt nagy- nagy szerelmet a falu Ivánról és Marecskáról megőrizte és őrzi. A film rendezője, Szergej Paradzsanov úgy vitte át a regény cselekményét filmre, hogy az író által oly jól ismert világ sértetlen maradjon. Min­den eszközzel, a felvételek gazdag színességével, a csak­nem egymásba fonódó balla­dák hol korszerű, hol szóló­ban történő megszólaltatásá­val, a kamera lassúbb, vagy gyorsabb mozgatásával egy célt akart elérni: indokolni, megértetni a zord hegyek egy­szerű embereinek a sorsát, tet­teit, feltárni azokat az őszinte érzelmeket, amik nélkül nem lehet élni ebben a zárt világ­ban. A falu szűk ketreceiben, a templomban', a kocsmában, Ä romantikus hangzású cím egy ukrán falu eltűnt éle­tének romantikáját takarja. Az ukrán klasszikus író, Mi­hail Kocjubinszkij regényé­ből, az író születésének 109. évfordulójára, 1964-ben ké­szült ez a Kárpátok keleti lej­tőin, ukrán környezetben, ukrán falvak emberei közt le­játszódó romantikus falusi história. A mai filmtémák dzsungeljében, a modem sor­sok ínyciklandó mérgei között tiszta pohár víz ez a mesesze­rű, népdalokat és balladákat képpé elevenítő, naív törté­net arról, hogy a hegyek, az erdők és havasi nyájak, lege­lők világában mindig is a szen­vedély szabta meg egy-egy ember szerencséjét, boldogsá­gát, vagy kárhozatát. A forgatókönyv alapjául szolgáló regényt 1911-ben ad­ták ki, a hősök tehát század végi ukrán parasztok. A ki­csiny faluban mindenki tud mindenkiről rnident nincs ti­tok senki előtt. A falu leg­gazdagabb parasztja, vagy a pópa éppúgy rabja ennek a természetsziU le zártságnak, mint az ünnepeken vadul- jaj­gató falu bolondja. Mindenki ismeri azt a boldogtalanságot is, ami Maricskát gyötri: Ivánnak el kellett mennie a faluból, mert gazdag szülei soha nem engedték meg, hogy egymáséi legyenek. A gyűlö­letnek komoly oka van: Ma­ricska apja fejszével agyon­vágta Iván apját, mert a templomban kinevette ál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents