Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-25 / 200. szám

Aas alapokat már lerahtäh ?68. Országos MezggazdaságS Kiállítás és Vásár Harminchat KISZ-lakás épül Gyöngyösön Amilyen nehezen indult, olyan simán, s jól megy a KISZ-lakásépítés Gyöngyösön. Huszonegy lakásban már ré­gen beköltöztek a fiatalok, 36 lakás építése pedig ismét meg­kezdődött. A lakásra váró fia­talokkal együtt örül Bata Jó­nak. — Huszonnégytől lényege­sen többen szerettek volna be­kapcsolódni a lakásépítő ak­cióba. Mit vettek figyelembe a döntéseknél? — Mindenekelőtt a rászo­rultságot. S az volt a fő szem­')í í­kaptunk. — A szokásos bukkanok? — Az alapozáskor derült ki, hogy a telken egy kábel haladt keresztül. Ezúttal is köszönjük az ÉMÁSZ gyors, humánus döntését, segítségét. A kábelt szétvágták, és más helyre te­szik át. Ellenkező esetben kb. 60—70 ezer forint értékű mun­kát kellett volna a kábel miatt elvégezni. Jelentős segítség. — A kivitelező? — A Mátravidéki Építő és •Szakipari Ktsz. Régi jó isme­rőseink, az első KlSZ-lakáso- kat is ők építették. — A tervek szerint mikorra készülnek el a lakások? — A jövő év májusára. Előzőleg 36 lakásról beszél­tünk. 24 már „kész.” És tizen­kettő? — Rövidesen megkezdjük az építését. A terv, a telek már megvan, nemsokára munkához látunk. — Ezek milyen lakások lesz­nek? — Két és fél szobás, össz­komfortos lakások, valamivel drágábbak, mint az előbbiek. Az induló összeg 35 ezer fo­rint, a többit ezúttal is az OTP hitelezi, —koós— Irány a főváros Az indulás napján Gyöngyösön, Hatvanban Gyöngyös, 1967. augusztus 23. — Bárcsak mindig ilyen árut kapnánk — mosolyodik el a pompás paprikát, paradicso­mot nézve a MEK gyöngyösi hűíőházának főtechnológusa. Falcsik János talán csak azt felejtette el, hogy ezen a szer­dai napón „nem egyszerű” me­zőgazdasági termékeket szállí­tottak ide a termelőszövetke­zetek teherautói, hanem: „kiál­lítási tárgyakat”. A 66. Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár Heves megyei reprezen­tánsai érkeztek a Mátra alji hűtőházba. 15 kilós dinnye — 30 dekás füríök Kedd délután óta megnőtt a forgaloní, az amúgy is moz­galmas gyöngyösi telepen. Több mint egy tucat termelő- szövetkezet, elsősorban a gyön­gyösi járás, de más járások közös gazdaságai is, innen in­dították el közösen legszebb termékeiket a fővárosba. — Az első teherautó He­vesről érkezett — mondja a főtechnológus, öt ládában, Bata József, a KISZ Gyöngyösi Városi Bizottságának tit­kára és Bognár József építésvezető » Széna téri lakások ter­veiről beszélgetnek. (Fotó: Pilisy) zsef, a KISZ Gyöngyösi Váro­si Bizottságának titkára is. A sok munka, fáradság újabb la­kásokban hozza meg gyümöl­csét .. i — A Széna téren épülő 24 lakás még ebben az évben te­tő alá kerül. Az építkezés jól halad, az alapokat már lerak­tuk. — Mennyibe kerül egy la­kás? — Százhuszonötezer forint­ba. — Mennyivel segít az OTP? — Lakásonként' százezer fo­rinttal, a többit kézpénzben kellett befizetniük a fiatalok­pontunk, hogy elsősorban olyan munkásfiatalok jussanak lakásokhoz, akik a munkahe­lyükön és az ifjúsági mozga­lomban is becsületesen dol­goznak. — Az első huszonegy laká­sos akció megvalósítását szin­te az egész város segítette. Most is? — A támogatással, a segí­téssel ezúttal sincs baj. A ter­veket Tuza Ferenc vezetésével az ÉVM. Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat - KISZ- fiataljai készítették, a telket a városi tanácstól vásároltuk, az OTP-től is nagy segítséget w így volt: — Kedves elvtársam, maga egy kiválóan öntudatos ember, akit nem a rút anyagiak hajtanak a szocializmus építésében. A Ko­vács azonban egy önző fráter, aki Krisztus koporsóját is csak 100 százalékos túlórában volt hajlandó őrizni... Ezek után beláthatja, hogy neki kell adnom prémiumot, míg magá­nál építhetek az öntudatra is. így lesz: — Kedves elvtársam, tudom, hogy ön egy kiválóan öntudatos ember, akit nem a rút anyagiak hajtanak a szocializmus építésében. Mégis arra kell kérnem, hogy legyen belátás­sal irántam, amikor kénytelen vagyok utasí­tani, hogy jó munkájáért maga vegye fel a. prémiumot, s ne a Kovács... Remélem, be­látja, hogy így kellett döntenem... —Te jó ég, talán csak belátja?! (—ó) fagyapot között a Rákóczi Tsz dinnyéi kerültek át a Pestre induló teherautóra. A hevesi „hevesi dinnnye”, a 14—15 ki­lós gyönyörű példányok, sze­met gyönyörködtetőek. / A visontai Reménység Tsz teherautója _ kanyarodik a te­lep udvarára. A ládákban gyönyörű saszlafürtök díszle­nek. — Ilyen szépre nem lehet kozmetikázni egy fürtöt. A szőlő is olyan, mint a fiatal lány: az ifjúság hamvát csak le lehet törölni, de festékkel pótolni már aligha. A visontai szőlőt hozzáértők szedhették, egy „ujjlenyomat” sem zavarja a természetes pompát. Aztán már a gyöngyösi Mát- ragyöngye Tsz ládái kötik le a figyelmünket: 30 dekás Pan­nónia kincse-fürtök dicsérik a közös gazdaság szőlészeinek munkáját. ßor és oltvány nélkül — Nagyon fontos a szép csomagolás, az előnyös elren­dezés — így a főtechnológus. — A nagyrédei tsz például a hosszúkás alakú paradicsomát állva rakta a ládába, fektetve viszont sokkal jobban mutat­na. Pesten biztos átrendezik... paradicsomról, paradicsomra. Az abasári, a visontai és még több tsz kissé rossz száj­ízzel indítja útnak termékeit. A gyöngyösi járás egyetlen tsz-ének sem fogadta el bor- és oltvány-bemutatóját a ki­állítás döntőbizottsága. Nem értik, hogy miért? — Mint felvásárlási szak­ember, melyik terméket dí­jazná? — kérdeztük a főtech­nológustól. — Tiszta szívvel: a hevesi dinnyét és a visontai szőlőt. Hatvani Harrow Hatvan, 1967. augusztus 23. Szerdán másik városunk ter­melőszövetkezetében, a hatva­ni Lenin Tsz-ben is a kiállítás anyagát rakták a teherautóra. A közös gazdaságból há­romféle paradicsom utazik a fővárosba, köztük két ameri­kai kísérteti fajta. A Harrow és az ES—24 magva először került a hatvani földbe. Az óriási mennyiségű konzervpa- radicsomot adó Harrow-fajta tíz holdjának legszebb példá­nyait indították útnak. No és még egy adatot: becslés sze­rint a Harrow holdanként 185, az ES—24 pedig 190 mázsa termést ad. — A paradicsom eddig sem hagyott cserben bennünket — mondja Rabecz Lajos, a ter­melőszövetkezet elnöke és a bekeretezett oklevélre mutat: „Paradicsomtermelési eredmé­nyekét bronzérmet nyertek.” Szerdán délelőtt gépkocsira kerültek a tsz legszebb Sugar baby, Ardeczki, hevesi görög­dinnyéi. Nemcsak az egyedek szépek, de az átlagtermés is, például a Sugar baby holdan­ként 205 mázsát hozott. — Salánky paradicsompap­rika, Marceetten uborka uta­zik exportládába csomagolva a fővárosba — mondja az el­nök. — A paradicsomtól és a vitaminpaprikától várjuk a legtöbbet. A jövő évben pedig állattenyésztésünk eredmé­nyeit is szeretnénk megismer­tetni az országgal. ★ Szerdán délelőtt Gyöngyös­ről, Hatvanból elindultak a megyénket képviselő mező- gazdasági termékek Budapest­re. Aznap délutántól 'a pesti hűtőházban várják a megnyi­tót. A tsz-ek a kiállítás időtar­tama alatt állandóan cserélik a termékeket, hogy mindig friss, ízléses áru szemléltesse munkájukat. Elindultak a teherautók. Az itthon maradóknak egyetlen kellemes kötelességük marad: sok sikert kívánni a jó sze­replőshöz. (—ti) Bélapátfalván tanácskoztak a magyar cementipar vezetői Csütörtökön Bélapátfalván tartották az ÉVM Cement" és Mészipari Országos Vállalat szakszervezeti és igazgatói ta­1szépen leket — Csukamájolajat mond­tam, Elemérke... Csukamáj­olajat... Na de ha most ben­nünket elválaszt a bíró úr, amikor szeretjük egymást, mi annyi jót mondunk egymásra, hogy ettől még jobban szeret jük majd egymást és nyugod­tan, szerelemben élünk, míg meg nem haltunk. Világos? — Az, teljesen — hörögte a bíró, aztán szinte önfeledt boldogsággal jutott eszébe: — De kérem, ha önöket el aka­rom választani, ahhoz nekem arra van szükségem., hogy önök ne szeressék egymást... Mert, ha szeretik, akkor én nem tudok mit csinálni? Az asszony, a férj egy pilla­natig tanácstalanul néztek egymásra, most mit tegyenek. A válóperes bíró kihúzta ma­gát és nyújtotta is volna a ke­zét, az asszony azonban fel­tartotta ujjait: — Nem akar. vagy nem tud bennünket elválasztani? — Nem tudom... — Mondja, maga szakem­ber? — Természetesen — húzta ki magát a bíró... — Hallod, Elemér? Szakem­bernek mondja magát és még elválasztani sem, tud bennün­ket... Látod, mindig mondtam neked, hogy ezt az országo* az teszi tönkre, hogy még a válóperes bírák se értenek a dolgukhoz... Na, jó napot... Van még más bíró is — ka­rolt bele a férjébe az asszony és szerelmes léptekkel távoz­tak. A biró hazament, lefeküdt, altatót vett be, s mielőtt ela­ludt volna, elhatározta, hogy mégse tűzszerésznek megy, in­kább berepülő pilótának. Ott j legalább egyedül lesz majd a; gépen. . k k Gyuriid Géza nácsülését, amelyen képvisel­tette magát az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének központi elnöksége, Komárom és Heves megyei bizottsága. Félszáznál több részt vevő előtt elsőként Andrejko Gyula. a CEMOV vezérigazgatója adott ismertetést a nagy vállalat, több napirenden lévő és meg­oldásra váró problémájáról. Egyebek mellett említést tett a Tatabányai Cement, és Mészműnél január 1-én beve­zetésre kerülő 44 órás munka­hétről, amely az iparágban tulajdonképpen kísérletet je­lent. A továbbiakban a dolgozók lakásigényének kielégítésére kidolgozott akció tervezetéről adott tájékoztatást. Az elkép­zelés szerint vagy vállalati, vagy pedig vegyes, vállalati és egyéni forrásból történne a lakásépítés. Lényege, hogy mindkét esetben a fejlesztési alapból, fedeznék a vállalati hozzájárulást, amely lehetővé teszi azt, hogy a dolgozó az indulásnál mindennemű anya­gi megterheléstől mentesüljön. Ezt követően az előkészítés alatt álló kollektív szerződés* ről tett említés a vezérigazga­tó, majd dr. Szűcs János gaz­dasági igazgató a dolgozók ja­vuló szociális körülményeiről szólt. Az idei nyereség felosz­tásával kapcsolatban elmondot­ta, hogy az év első felében a nagyvállalatnál várakozáson felül alakultak az eredmé­nyek, így kilátás van jövőre a maximális összeg, a 26 napos nyereség kifizetésére. Az elmondottak felett vitát nyitottak. Az elhangzott kér­désekre végül is a vezérigaz­gató adott választ, majd sza­vaztak az elhangzott javasla­tokra. (gyónt) 1867. augusztus 25., péntek hogy miért álljak meg? — nyögte az áldozat és érezte, hogy veríték ül ki a homloká­ra... — De drága bíró úr... Ha mi most elválunk, akkor szé­pen válunk el... Érti? Szépen, mert szeretjük egymást. Sőt, ha elválasztanak, még jobban szeretjük majd egymást, mert az ember nem hagyja magát attól elválasztani, akit szeret... — Attól nem, nincs az az isten! — csapott fenyegetően a tenyerébe a férj... — Hogy mit, hogyan akar elválni... Meg, hogy mire nincs az az isten — csüggesz- tette le a fejét a bíró s azon tűnődött, itt az ideje, hogy orvoshoz menjen, hogy rok­kanttá nyilváníttassa magát hogy abbahagyja az egészet és elmenjen valami nyugodt munkára, mondjuk tűzszerész­nek... — Ügy van az, tetszik tud­ni... — kezdte a férj, de az asszony leintette: — Elemérke, ne szólj min­dig közbe... Majd én... Szóval, bíró úr, ha mi már nem sze­retjük egymást, s akkor vá­lunk el, éppen mert nem sze­retjük egymást, olyan csúnya válásunk lesz, hogy nem igaz... Igaz? Mert mit mondanak olyankor a válófelek? Maga nagyon jól tudja... Annyi csú­nyát, hogy nemcsak a múlt­juk keseredik - meg végérvé­nyesen a szájukban, de a jö­vőjük is olyan lesz az undor­tól, bíró úr, mintha állandóan csukamájolajat szopogatná­nak... — Ügy van, Malvinka, jól mondod, pontosan olyan, mint­ha ricinust nem engedte: — Igenis, azt hiszi... Látom az arcán,.. Bár — tette hozzá tűnődve — nem gondolod, Ele­mér, hogy azt is hiheti? Elemér szemmel láthatóan nem gondolt semmit, s azért úgy ingatta, a fejét, hogy azt lehetett nemnek is, igennek is vélni, sőt annak is, hogy szo­rítja vastag nyakát a szűk ing... . — Mert tetszik tudni, bíró úr.,. Szóval, mi arra gondol­tunk a férjemmel, hogy most szeretjük egymást. Lehet, hogy tíz, vagy húsz év múlva is szeretni fogjuk egymást... De mi van, ha mondjuk két £v múlva megcsal ő engem, vagy én őt, tehát nem szeretjük egymást... — Igen, akkor mi van? — Akkor mi van? — kér­dezte akaratlanul a bíró is, aztán felnyögött. Te úristen, — mormogta magában. — né­hány pillanat és teljesen hoz­zájuk hülyülök. — Ezt a bíró úrnak kell jól tudnia — hajolt közelebb Malvinka, hogy húsos mellei­vel szinte a falhoz préselte a vékony, szinte pedánsan ke­szeg bírót... — Igen, ezt nekem kell job­ban tudnom... A fenébe is, ne bolondítsanak már meg — lért észhez és vesztette el higgadt­ságát a bíró. Ha szeretik egy­mást menjenek kérem tiszte­lettel a fenébe, ha utálják egymást, jöjjenek hozzám, s ha beigazolódik, hogy önök... — Állj! Ez az! — rikkantott az asszony. — Ez az! Tessék megállni — helyeselt a férj... — Mi oä az ez az.—? Vagy, és milyen csendes, rendes, dol­gos egy ember... És férfi is javából — kacarászott billeg­ve az asszony. A férj kissé bambán bámulni kezdte a semmit, majd kibökte: .— És... igen,., szóval, per­sze, hogy szeretem Malvin­kát.- Kétévi házasság után még jobban szeretem, ké­rem... igenis jobban — húzta ki magát elszántan, mint ha valaki kétségbe vonná szerel­mének hőfokát — ... jobban, mint amikor feleségül vettem. A válóperes bíró körülné­zett. A folyósó majdnem üres. Ezek őrültek. Nem normális ez a vihogó csupa fenék nő, de a bambán máié férje'sem. — S válni szeretnénk ...— tette hozzá a Malvinkának ne­vezett asszony, olyan őszinte ártatlansággal, mintha azt mondta volna, meghalna egy osztriga látásától is, éppen ezért kér vagy ötven darabot, de sok citrommal, mert úgy az igazi... — Szóval, maguk szeretik egymást és ezért akarnak el­válni — bólogatott feszes mo­sollyal a bíró és jobbra balra sandított: rríerre menekülhet­ne. Értem. Persze. Majd holnap visszajönnek és szépén gyorsan elválasztom magukat, Ha már ennyire szeretik egy­mást, nem igaz? Az asszony sértődötten fel­húzta a szemöldökét: — A bíró úr azt hiszi, hogy mi viccelünk. Vagy hogy meg­bolondultunk... — Igen, azt hiszi — ingatta a férj a fejét, mint a ló, ha aggályai vannak a zabla mi­nőségét illetően... A bíró til­íc takozni akart, de az asszony — Drága bíró úr, mi nagyon szeretjük egymást.­— Nagyon — visszahangoz­ta a férj és jobb lábáról, a bal lábára állt. — Hát ennek igazán örülök, de ez nem rám tartozik. Saj­nos. Ezzel talán forduljanak az anyakönyv-vezetőhőz. Én válóperes bíró vagyok — mondta megértőén és minden­hez szokottan a bíró s indulni akart. — De drága bíró kartárs, ön téved — kapaszkodott a nő a bíró karjába... — Igen, önnek tévedni tet­szik — szajkózta a férfi, s vir szanehezedett a jobb lábára... — Tévedek? Nocsak és mi­ért? — Azért kedves bíró kar- társ, mert mi férj és feleség vagyunk... Ugye, az vagyunk. Elemér? — Azok vagyunk, drágám — bólogatott a férj és zavar­tan szipákolni kezdett. A kissé kopaszodó bíró óvatos ujjak­kal megigazította választékát. i Zavarban volt: — Hogy maguk férj és fele­ség... Értem. És szeretik egy­mást. Hallottam már ilyenről. De azt hiszem, ez nem rám tartozik, ha megengedik — és újból indulni ak,art. A nő azonban makacs ujjakkal be- lécsimpaszkodott: — Igen, de mi válni aka­runk, ugye, Elemér? — Igen, mi válni akarunk... A bíró megtorpant, kerekre nyílt a Szeme, nagyot nyelt, aztán óvatosan megkérdezte: — Azt hiszem jól értettem... Mind a ketten kijelentették itt és most ezen a folyósón, hogy szeretik egymást... Igen? — Természetesen... Hát le­het nem szeretni ezt az em­bert? — lelkendezett, az asz- tzony. — Nézze bíró úr, mi­lyen markáns vonásai vonnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents