Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-24 / 199. szám

Ki az első ember?

Ügy adódott, hogy a falu legtekintélyesebb emberét a kocsmában találtam, s éppen a harmadik pohár sörét itta és magas, fekete kalap volt a fején.

— Ki az első ember a faluban? — kérdeztem a bácsitól, akkor még nem is sejtve a választ.

— Mondhatnám, hogy én — felelte természetesen és megfontoltan rám nézett, ahogy hozza illik.

— Miért? — folytattam, meglepetésemet titkolva ekkora önérzet kinyilvánítását hallván.

— Ki lehetne más? — kérdezett vissza, szinte megsértve. — Azelőtt 18 holdam volt, s úgy gazdálkodtam, hogy mindenki tőlem kért tanácsot. A szavamat megfogadták, nem is bánták meg. Senki nem termelt annyi búzát, mint én, senki nem zsákolt úgy, mint én. S leittam én akárkit, ha •arról volt szó.

<■— És most?

— Most tsz-járadékot kanok. De mit tudják már ezek, hogy én ki voltam — aztán feláll, lekezel három emberrel és sovány alakja eltűnik a hátsó kijáraton.

Röpke közvélemény-kutatást f lytettam Átányban. Mindenki tudta, hogy ki a sovány, magas, fekete kalapos bácsi, annyira, hogy a nevét is szükségtelen ide írni. Elismerik néhány régi sikerét, de ma már csak derülnek rajta, ráért úgy veszik észre, hogy dicsekszik és kérkedik.

— Kit tartanak elsőnek?

íme, tizennégy ember válasza, kiértékelvé, és ahogy az már szokásos: százalékban.

Hét százalék azt tartja első embernek, aki feleségét vagy gyerekét munkához juttatta.

Kilenc százalék azt, aki pozíciója ellenére közvetlen, barátságos maradt ismerőseihez, beosztottjaihoz.

Tizennégy százalék azt, aki tekintet nélkül arra, hogy ki kicsoda. mindenkinek megmondja a véleményét és szinte félnek tőle.

Huszonhat százalék azt, aki egy erős baráti társaságot (mondhatnánk klikknek is) felemel a község vezető véleményformálójává.

Negyvenkét százalék azt tartja első embernek, aki első

Csak ülök, ülök és teljesen reménytelen* nek, üresnek érzem az életem. Semmi perspektíva, semmi jövő, semmi, ami lekössön, érdekeljen, ami felrázzon, életét leheljen reménytelen testvázamba. Kinn ugyan süt a nap, benn ugyan kellemesen hűvös a levegő, igaz, most nyertem négymilliót a lottón, együtt vettem fel a Nobel-dij összegével, mert, hogy el ne felejtsem, azt is meg- éű elnyertem.

De csak ülök, ülök és teljesen reménytelennek, üresnek érzem az életem. Mi lesz velem, emberke?

Mi lesz velem 365 napig, egy teljes esztendeig? Mikor lesz — uram ég! —, mikor lesz megint táncdalfesztivál?

Ne kopogj az ajtón, még fél hatig sem várok, megöngyilkolva önmagam, véget vetek kiürült, megkopott életemnek. Adieu, élet, adieu, drága bakter úr!

(—Ó9

Meg jelent a Természettudományi Közlöny augusztusi száma

Olitéberben bemutatják a Ifláborii és béke második-harmadik részét

legsikeresebb filmjei közül száznál többet újítanak fel, köztük a már filmtörténeti érdekességnek számító Sivatagi 13-ak és a Csapajev című produkciókat. Októberben bemutatják a Háború és béke című színes, 70 milliméteres Bondarcsuk-film második és harmadik részét. Számos új film is eljut hozzánk. A legérdekesebbeknek ígérkezők: Ablakaink előtt mentek el a vonatok, Az ember, akit szeretnek, Auróra és A Kaukázus foglyai. A Filmmúzeum november 5-től 12-ig naponta más-más, kiemelkedő szovjet filmalkotást tűz műsorára.

Egyébként 1945 óta a magyar filmszínházak hétszáz szovjet játékfilmet mutattak be, a nézőszám — 1949 óta — meghaladta a 407 milliót. A legtöbb nézőt vonzó filmek: Maximka (2 millió 600 ezer), Bátor emberek (2 millió 500 ezer), s csaknem kétrhillióan váltottak jegyet a Kétéltű ember és a Ballada a katonáról című filmek előadásaira.

minden második-harmadik üzlet kirakatában transzparens; harminc-negyven százalékos árleszállítás. Itt persze akad bőven vevő.

A szűk utcák fölött — déli szokás szerint — fehér és világoskék fehérneműk lengenek, a háztetőkön tv-anten- nák tömege, Diocletianus palotájának ablakaiból gitáron száll a beatzene és a fiatalok az ódon két méter vastag ra- lak között éppoly fiatalok, mint bárhol a világon. A palota elhagyott zegzugos részei évezredes romantikát árasztanak — nem is szólva arról, hogy az ilyen romantikus helyek általában a tengerre néznek. És az Adria, ezen a ponton a legkékebb tükör, ama valaha vízből készült.

így, ez a palota ma is összkomfortos és természetesen szállodái is vannak. Én is így voltam egy ilyen szállodában a császári palota vendége, még akkor is, ha a palotának ezt az épületét ma úgy hívják: Hotel Ljubljana. Nagyon meg- illetődve töltöttem ott időmet, mert ha képzetem nem csal, valahol ezen a ponton lehettek a császár feleségének, Pristiá- nak és leányénak, Valériának szobái. Mielőtt útnak indultam Splitből és kiléptem á modern város pálmáktól fénylő tengerparti nyüzsgésébe, felkerestem utoljára a császár mauzóleumát, — ma dóm. Elbúcsúztam a szintén útnál? induló császártól. A dóm — az egykori mauzóleum — egyik domborműve ugyanis a holtak lelkét a túlvilágra kísérő Hermes Pszyhopomposzt ábrázolja, medal Honjaiban pedig a császárnak és feleségének képmása látható. A mauzóleumnak eredetileg csak egy kis ablaka volt fenn a tetőn, amelyen át a délutáni nap . éppen a császári szarkofágra vetette sugarát. Azt hiszem, ezen a ponton álltam. (K. L)

Jugoszláviai úiinapló

Város a palotában

A császári palota vendége voltam. A császárt magát nem láttam, ezt őszintén sajnálom, mert akik látták, azt mondják róla, hogy elég érdekes és hiú ember volt. így valószínű, hogy interjút is ad, és talán válaszol arra a kérdésemre is, hogy miért nyugdíjazta önmagát, és ha mái úgy történt, hogyan él egy nyugdíjas császár?

Csaknem két évezredet lekéstem az interjúról, annyit azonban így is megtudtam, hogy mint császár, maga állapította meg saját járandóságát és így természetesen kiemelt nyugdíjat kapott.

'Erre egyébként magából a palotából is lehet következtetni. Azt ugyanis Diocletianus császár már öregkorában, nyugdijából építette az Adria partján — a mai jugoszláv tengerparton — Aszfalatosz városka mellett. Egyébként ott született a közelben. A palota csodálatosan ép, megdöbbentően mutatós falai ma Split városának kellős közepén állnak és ma is sok ezer állandó lakója és még ennél is több látogatója van.

A beruházás elég költséges lehetett, és mint családi ház — mert annak készült — meglehetősen szokatlan méretű. A tengerre néző oldalán ugyanis 215 méter. Ez volt a hossza, de szélessége is elérte a 175 mé- í^rt. Éjszakákon át bolyongtam a palotában — mint vendég — és meg kellett állapítanom, hogy Diocletianus idejében rém lehetett hiánycikk az építőanyag. Különben falait

telték, a falai közé menekülő új lakók házaikat a pusztuló császári palota padozatára építették.

Ezzel indult meg a palota beépítése, amely mind a mai napig tart. így, ez azt is jelentette, hogy a palota falai közé költözött a város egyáltalán nem császári gondjaival. A palota padozatára, a régi falak felhasználásával és újak építésével a legkülönbözőbb stílusú házakat emelték, olasz gransignorok rezidenciáitól a modern bérházakig. Azért persze az egyszerűbb házak dominálnak, az olyan házak és házacskák, amilyenek ma is minden olasz városkában tömegével találhatók. Ezek alkotják az utcákat, mert talán mondani sem kell, hogy a patatának rengeteg üzlettel, kávéházzal, utcai árussal, cipő- tisztítóval, fagyialtossal, az élet minden kellékével és így természetesen, rengeteg bámészkodó turistával. Utcái között akad olyan is, ahol egyirányú a gyalogközlekedés — a szembejövő ugyanis már nem fér eh Az üzletek is — már Diocletianus óta — ennek megfelelő nagyságúak. Áruval zsúfolt kirakataiban — főleg a cipő- és textilüzletekben — a jugoszláv gazdasági reform önigazgató és önellátó boltjai kínálják áruikat. A választék bőséges, a kiszolgálás udvarias, az áru sok. A dinár nagy úr, az emberek megnézik, hova teszik a pénzt, ezért a vásárló aránylag kevés. Ennek megfelelően az árak változatosak és

A Utocirtianus-palota rekonstruált képe.

Az évezredek során ugyanis a palota körül kialakult a város, és Aszfalatosz házacskái helyén a középkorban már a Velence városállamhoz tartozó Spalato városa állt. A palota ennek lett magja, úgy is mint épület, úgy is mint város. Még- előbb azonban a sors úgy hozta, hogy volt a palota szövőműhely, római egyenruhagyár — és később, amikor a nyugdíjas császárnak már sem emlékét, sem tekintélyét nem tisznem építették volna 2 méter vastagra és ma is világosan lehet látni, sőt gyönyörködni abban, hogy márvány díszítőelemeivel sem takarékoskodtak a görög építőmesterek.

Diocletianus valószínűleg azért építette ilyen nagy. gonddal a palotát, mert az volt a szándéka, hogy ott tölti szerényen hátralévő öreg napjait, így is történt. A palota természetesen ennek megfelelően összkomfortos volt, és abban az időben ez nem annyit jelentett, hogy volt ott h ideg-meleg víz, előszoba, fürdőszoba, konyha, személyzeti és vagy 200 méteres erkély a tengerre. Az összkomfort császári méretekben abban az időben úgy festett, hogy saját lakosztályán kívül — ez alig lehetett több 150—200 szobánál — a palota falain belül külön épülettömbben élt és lakott a személyzet, mindössze néhány százan — és külön lakrésze volt a testőrségnek. Az összkomforthoz tartozott a díszes előcsarnok, a peristilium, és mint ennek tartozéka, a császár jövendő örök nyugvóhelye, a mauzóleum. Az öreg császárnak valóban megvolt mindene, ami élethez és halálhoz szükséges. Ez a palota sokkal inkább biztosította számára a mindmáig tartó halha tatlanságot, mint viharos keresztényüldöző akciói, melyekkel ugyan jó néhányszor teremtett politikai feszültséget, de erre már az ottani keresztények körében is, nagyon kevesen emlékeznek és még kevesebben beszélnek róla.

küszöbén című cikk. Egy érdekes és kevésbé ismert hazai tájegységet mutat be a Magyarországi vendvidék.

Üj diagnosztikai módszert ismertet az Infravörös diagnosztika. A jövő közlekedési eszközeinek hajtóművei a termikus energiaátalakítók. Ezek működésének elveiről szól a hasonló című írás. A földi mogyorótól az olajlenig című cikk olyan olajos növényekre is felhívja a figyelmet, amelyek a köztermesztésben nem szerepelnek, 'magvai azonban hazai vonatkozásban fontos nyersanyagbázist jelenthetnének.

Tudományos híradó a világ minden tájáról, külföldi folyóiratszemle és könyvismertetés egészíti ki az érdekes írásokat.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados jubileumára a korábbi évek

Ezek természetesen nagyon nyílt csoportok, éles választó- vonalat közéjük nem lehet húzni. Nagyobb különbség,

szakadék csupán az itthon dolgozók és az eljárók között van.

0

— Aki nem itt dolgozik, hanem elmegy a faluból, annak ne legye egy szava .se — hangoztatják sokan. S itt a dolog nyitja: kinek honnan származik a jövedelme? S munkája a falut gyarapítja-e vagy se. Ez a legfontosabb tekintélyhordozó, ezért kicsi az elvándorló munkások szava a faluban, s ezért adnak annak a véleményére, aki a tsz-ben jól dolgozik és okosan hallatja szavát. Az ilyen ember eléri a közmegbecsülést, akár fiatal, akár öreg, akár érettségivel, vagy csak nyolc osztállyal rendelkezik, akár brigádvezető vagy állatgondozó, — s rajtuk a pletyka is nehezen fog ki. De már jobban hisznek az olyan szóbeszédnek, amely olyan emberről szól, aki hátráltatja a munkát, vagy máshol néz kenyér után. („Mesz- sziről jött ember azt mond, amit akar”.) De a 'régi dicsőségből sem , lehet megélni, mert a rangsor napról napra változhat

Berkovits György

hivatal és a hivatalos rangsor.

S

Említett közvélemény-kutatásunkból, a többség 56 százalékos véleményéből az egyéni érdekek bukkantak elő. Az imént közölt hivatalos rangsorból a hivatal tekintélye tolakodott előtérbe. Negyvenkét százalék ugyan a munkát tekintette legfőbb értékmérőnek, de nemcsak az számít, hogy ki hogyan végzi a munkáját hanem az is, hogy ki hol. Meg az is számít, hogy kinek régen hány hold földje volt, hogy ki milyen régi tsz-tag, hogy fiatal-e vagy öreg az illető, hogy mennyi az iskolai végzettsége, hogy pletykálnak-e róla vagy sem, hogy mennyi a jövedelme.

Mindezeket figyelembe véve Átányban a kialakult rangsor, a hierarchia, a közvélemény szemében a következő:

1. a tsz-brigádvezetők, munkacsapat-vezetők, traktorosok, fogatosok. Ez a vezető réteg, amely 70—80 embert tömörít 30 és 50 év között Az ő szavukra adnak a legtöbbet és a legtöbben;

2. a hivatalos községi, tsz-, gazdasági és pártvezetők. 25— 30 ember;

3. az értelmiség, főleg a 14 pedagógus, az orvos, a védőnő* a házi betegápolónő. Nem egységesen, nem egyformán veszik ki részüket a falu életéből, sokan nem is a> községlaknak. Nagy köztük a fluktuáció is;

4. az egyszerű tsz-tagok, s azok közül is azok, akik kö- zömbösebbek, akik nem hallatják eleget a szavukat;

5. akik máshova járnak e! dolgozni, főleg férfiak, vagy 300-an. Ez a legnépesebb csoport, a község életében nem vesznek részt. Ha hazajönnek, igyekszenek a saját portájukat rendben tartani;

6. a máshol munkát vállaló férfiak hozzátartozói, főleg a feleségek, akik a tsz-ben dolgoznak ugyan, de főleg azért, hogy háztáji földhöz jussanak. Nem érdekli őket különösebben a tsz gondjai, mert fő jövedelmi forrásuk nem innen adódik. Ide tartoznak" a háziipari szövetkezetben és az fmsz-ben dolgozó nők is;

7. azok az eljárók, akik ha hazajönnek, idejüket a kocsmában töltik. Ezt a 30—40 embert semmibe se veszik.

Gazdag tartalommal, számos képpel, illusztrációval jelent meg a Természettudományi Közlöny legújabb száma. A több, milliós város összeolvadásával együtt járó problémákat/elemzi sokoldalúan az Eltűnnek a városok? című írás.

Napjainkban az orvostudomány egyik legnehezebb feladata megóvni a gyermekeket a méhen belüli fejlődés során fenyegető veszedelmektől. Igen sok tévhit kering ezzel kapcsolatban a várandós anyák körében. A Miért nem élnek? című cikk a magzati károsodások okait tárgyalja.

Szélesedő vászon címmel áttekintést ad a filmtechnika fejlődéséről. — A szeptemberi iskolakezdés pszichológiai kérdéseivel foglalkozik Az iskola

a munkában és tevékenységével a falu hírét-nevét gyarapítja. valamint elősegíti, hogy jobban éljenek az emberek.

Két százalék nem tudott pontos választ adni.

Tehát a válaszadók 56 százaléka egyéni érdektől befo- lyásoltatva adta meg feleletét. De mi foglalkozzunk a 42 százalék véleményével, amely — bár kisebbségben — szubjektív érdekek felett áll. S ehhez még vegyük figyelembe a hivatalosan kialakult sorrendet is.

0

— Kit tart a legtekintélyesebb embernek a faluban? — kérdezem a sok éves zsákolástól megroggyant vállú Kakas Károly bácsitól. A hivatalos rangsorolást először — bár hibásan — tőle, a 69 éves embertől hallottam. Bölcsen és nyugodtan válaszolt elnyűtt kalapja és nagy bajusza alól.

— A tanácstitkár az első, ugye, mert az a régi jegyzőnek felel meg, aztán az elnök, aki a bírónak, mert ugye, még én így számítok — mondja.

De hogy teljesen biztos legyek a dolgomban, megkérdeztem néhány embert, köztük az iskolaigazgatót is, hogy vajon a tanácselnök csak hivatalból és hivatalosan első ember-e, vagy másképp is. S a válaszokból kiderült, hogy Gajdos Józsefet, ha nem lenne elnök, akkor is az elsők között emlegetnék.

S a vb-elnök kiket említ „hivatalosan” az elsők között?

Felsorolt néhány nevet, Kovács Károlyt. Kovács Kálmánt, Sike Antalt, Madarász Sándort, Balogh Jánost, akik vagy régi mozgalmi emberek, vagy első tsz-sze'rvezők, vagy élenjáró munkálkodók.

— S a fiatalabbak?

— Gyenes György 31 éves párttitkár, főkönyvelő, Friss László főagronómus, akik elismert szakemberek.

— És a többi értelmiségi?

— Juhász Zoltán volt iskolaigazgató, aki 19 évig a község „Zolikája” volt, vagy Farkas András fiatal tanár.

— A beosztás, a munkakör maga után vonja-e az elismerést automatikusan?

— Volt már vb-elnökünk, akit nem ismertek el. Agronó- musunk áj volt, régi mozgalmi emberünk is. Nem minden a