Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-22 / 197. szám

Érdekellentét az építőiparban ÜGY IS KÉRDEZHET­NÉNK: érdeke-e az építőipar­nak, hogy bizonyos költsége­ket megtakarítson, nevezete­sen a helyi anyagok felhaszná­lására törekedjék. Az első hal­lásra ez a kérdés egyáltalán nem tűnik nehezen megvála- szolhatónak. Mindenki termé­szetesnek tartja, hogy a költ­ségek csökkentése, a helyi anyagok felhasználása éssze­rű követelmény. Azonban az elv és a gya­korlat összefüggése nem min­den esetben ilyen egyértelmű. Nézzünk egy példát! A ÉVM Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat • szol­gáljon alapul, ennek az építke­zéseit vizsgáljuk meg az előbbi kérdés fényében. Közismert, hógy ez a vál­lalat éveik óta használja a kö­zépblokkos szerelést. Az idő­tényező késztette arra a vál­lalatot, hogy a lakásépítkezé­sekhez középblokkokat hasz­náljon. Hat hét alatt lehet ennek a segítségével egy negy­venlakásos épületet tető alá húzni. Persze, ezzel még nem kerül lakható állapotba a ház, a belső munkák még hiányoz­nák. Honnan szerzi be a közép­blokkokat a vállalat? A gyön­gyösi építkezésekhez Salgótar­jánból. Teherautók hordják a blokkokat, szinte menetrend- szerű járatban. De hány blok­kot lehet egy pótkocsis teher­autóra felrakni? Hányszor kell egy teherautónak Salgótar­ján és Gyöngyös között meg­tennie az utat, hogy a negy­ven lakáshoz szükséges blok­kokat leszállítsa? És mibe kerül ez a szállí­tás? NAGYON SOKBA. Épüle­tenként is százezrekbe. Több Épület esetében több millió­ba. Gyakorlatilag a szállítás­sal több negyvenlakásos épü­lettől fosztjuk meg magunkat. Hiszen, ha olyan jól állnánk lakásokkal! Vagy: olyan bőven rendel­kezünk pénzzel? Nyilvánvaló, a népgazdasági érdek azt követeli, hogy a kö­zép blokkokat ne 60—70 kilo­méteres távolságból szállít­suk az építkezés helyére, ha­nem gyártsuk azokat a fel- használás színhelyén. Ez csak természetes. Ugyanezt követeli-e a válla­lat érdeke is? A nagy szállítási költséget a beruházó megfizeti. Ezzel a magas szállítási költséggel az épület nyers termelési értéke megnövekszik. Ennek követ­keztében magasabb lesz a ha­szon. Nagyobb összeget lehet megjelölni például felvonulási és nem helyi munkavállalói költségekre. Tehát: minél magasabb a szállítási költség, annál job­ban jár a vállalat, annál töb­bet termelt nyers összegben, anélkül, hogy a kisujját is megmozdította volna. Ezzel szemben, ha a helyi anyagforrások felhasználásá­val gyárt blokkakat, ha a he­lyi fuvarköltséget számíthat­ja csak fél, elesik mindazok­tól a kedvezményektől, amiket az előbb felsoroltunk, illetve — csak az alacsony, helybeli fuvarköltségek hányadában juthat az előnyökhöz. Mennyi­vel másként alakul ebben az esetben például a vállalat nyers termelési értéke! HA UGYANAZT a negyven­lakásos épületet készíti el a helyi gyártású biokokkal, mint a salgótarjániakkal, akkor csökken a vállalat árbevétele, haszna és így tovább, bár a népgazdaságnak sok százezer forintot takarít meg. Érdemes ésszerűen gazdál­kodnia? A magasabb érdek szerint ugyan érdemes, de akkor ön­maga ellenségévé válik. Ha az ésszerűbbet akarja, ha a nép- gazdasági érdeket veszi figye­lembe, saját dolgozóival bánik el. a Olyan ellentét ez, ami sem­mibe veszi a józan ész paran­csát. És olyan helyzetet teremt, amit nem szabad eltűrnünk. Az ÉVM Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat mind­ezek ellenére is törekszik a he­lyi anyagok hasznosítására. Ilyen céllal hirdetett meg újí­tási mozgalmat, ilyen céllal folytat kísérleteket már hosz- szabb idő óta. PERSZE, A FELSŐBB ha­táságaknak meg kell -találniuk a módot arra, hogy a vállalat a népgazdasági érdekek szol­gálatával ne kerüljön az eddi­ginél hátrányosabb helyzetbe. Hogy ezt miként lehet biztosí­tani, ennek megállapítására nem vállalkozhatunk. Egy biztos, az eddigi gya­korlaton változtatni kell. G. Molnár F. Pártvezetőségi, tsz-vezetősé- gi üléseken, brigádtanácsko­zásokon megyeszerte tárgyal­ják, hogyan lehet segíteni a tsz-szövetségek majdani mun­káját A napokban a kápolnai Alkotmány Termelőszövetke­zet irodájában vitává pezsdült a tsz-szövetségről kezdeménye­zett beszélgetés. A kápolnai párbeszédben is tükröződött, hogy a közös gazdaságok élni kívánnak azzal, hogy maguk alakítsák ki a területi szövet­ségek feladatkörét Ez pedig csak lelkiismeretes, alapos beszélgetések, viták gondola­taiból kristályosodhat ki. Szakmai segítséget kérnek _ Ügy érezzük — mondta Fü löp István elnök —, hogy most a kezdet kezdetén nem szabad elaprózni a vitákat, nagyvonalúan kell gondolkoz­ni a megalakulandó tsz-szö­vetségről. Nagy vonalakban pedig már látjuk, hogy miben segíthetne a szövetség. Azt várjuk, hogy tsz-ek érdekkép­viseleti szerve legyen, és első­sorban szakmailag támogassa a közös gazdaságokat. Szerintem is helytelen még részletekbe menően vitatkoz­ni — kapcsolódik a beszélge­tésbe Mádat János főmezőgaz­dász. A szakmai segítséget mi, kápolnaiak, a mezőgazdasági termelés fokozásához várjuk. Mindenre kiterjedő tervezés — Nagyon jó lenne — me­legedik bele a témába az el­nök —, ha a tsz-szövetség biz­tosítaná, hogy szakemberei hosszabb ideig vizsgáljanak egy-egy közös gazdaságot, kezdetben a gyengébb tsz-ek megerősítése, később a jobbak továbbfejlesztése céljából. Mindenre kiterjedő tervjavas­latok születhetnének így. Köz- gazdasági és agrárszakértelem birtokában, a helyi adottsá­gokhoz mérve, indítványozhat­nák egy-egy termelési ág visz- szaszorítását vagy fejlesztését. — Ök is segítsenek megke­resni a hibákat — javasolja a főmezőgazdász. — Jó lenne kiszámítani, hogy a műtrágya mostani ára mellett hogyan #*demes a talajerőpótlást vé­gezni. Számoljanak a kereske­delmi árakkal, — támogassák azt a törekvést, hogy a keres­kedelmi árrés az értékesítés és a termelő számára is meg­felelő legyen. — A tsz-szövetség koordi­nálásában szeretnénk minél több mezőgazdasági gépész- mérnököt gazdaságunkban vendégül látni — folytatja az elnök. — Vizsgáztassák nálunk gépeiket, itt a földön, és tő­lünk is kérdezzék meg, hogy milyen „masinákat” látnánk szívesen a tábláinkon. — Ebben a „szakmában” mindenki tanuló lesz — véle­kedik a főmezőgazdász. Jó, jobb, vagy kevésbé jó tanu­ló. A szövetségben végzendő munka minden szakembernek, dolgozónak ismeretlen lesz. De valahogy úgy képzeljük el őket, hogy együtt sok min­denhez értsenek és tettrekész- ségükkel sok mindent akar­janak megoldani. — A termelőszövetkezet — szól újból a főmezőgazdász — azon lesz, hogy szép, hasznos munkát adjon a szövetségnek, hiszen szorgalmuk nálunk fog kamatozni. A mi közös gaz­SZIGNÁLTÓL SZIGNÁLIG Mély megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a magyar táncdal ügye nemcsak a tánc­dalt érleklő és élvező népünk belső ügye, s hogy táncdalkul- túránk fellendítésében nem­csak mi „nem várunk holna­pig”, de szinte egész Európa nekünk szurkolt, — legalábbis a nemzetközi zsűri jóvoltából. Annak is csak szívből és őszintén tudtam örülni, hogy tömegkultúránk eme ága mély nyomokat hagyott dallamvilá­gunkban, nem kevésbé mé­lyet idegrendszerünkben, hogy barátok lettek ellenségek és ellenségek barátok, s kereken 600 ezer szavazat igazolta: jó, kellemes nyári szórakozás, a maga nemében izgalmasan dal­lamos — s csak ritkán dal­lamtalanul unalmas — vetél­kedője volt ez egy országnak. Azt is szeretném megje­gyezni, hogy aki azt jósolta, miszerint társadalmunknak egy ugyan viszonylag nagynak mondható, de mégsem döntő rétegét, nevezetesen csak az ifjúságot érinti az idei tánc­dalfesztivál, messzemenően té­vedett Esti litániára járó né­nikék „vétkeztek”, hogy le ne maradjanak egy-egy elődön­tőről, vagy bemutatóról, java- korabeli családanyák hagyták ott a második műszakot hogy a képernyő elé ülhessenek, sőt olyan adatom is van, mi­szerint egy operálandó beteg azért könyörgött hogy csak hétfőn hajtsák rajta végre a műtétet, mert vasárnap, ugye, ä döntő következik. Igen: tudomásul kell venni, hogy a táncdal tömegigény. Nem ma, nem tegnap, hanem korának megfelelő formában évszázadokon, sőt talán évez­redeken keresztül is az volt Nyilvánvaló, hogy a rádió, a televízió időszakában e tö­megigény — mint annyi más igény — hatványozottabb for­mában jelentkezik. Márpedig, ha így van, mert így van, egyáltalán nem közömbös, ép­pen a tömegek zenei művelt­ségének helyes szolgálata miatt, hogy milyenek ezek a „harminckét taktusok”, milyen a zenei felépítésük, milyen a szövegük, egyszóval: igényes, vagy igénytelen alkotások-e.­Naivitás lenne egy táncdal­tól azt követelni zenében, amit egy operadrámától, szövegben, amit egy Kossuth-díjas lírai verskötettől. A táncdalok a múló idő ízesítői, apró kis ornamentikák életünk bolto­zatos épületén, — de az íz is legyen ínyes és finom, az or­namentika is legyen igényes és szépen komponált: a tánc­dal nem jelent igénytelensé­get. Sőt! Ha már annyira népszerűek, ha már annyira a tömegek mai „népdalai”, ak­kor éppen a velük szemben támasztott igény szolgálja leg­jobban a tömegkultúra kiala­kításának és fejlesztésének legalábbis alapjait. S ha komolyan ebből a szempontból vizsgáljuk az idei táncdalfesztivált közelebb­ről és általában e fesztiválok megrendezésének gondolatát, nos csak sikerről tudunk szól­ni és csak az őszinte helyeslés hangján. Ha derűsre váltjuk gondolatainkat, akkor is az első szó az elismerésé: kopogj azt ajtón, hogy a nyári nagy melegben beengedhessek egy kis friss levegőt. Talán még annyit a táncdalfesztiválról — nem foglalkozva most a szá­mok sorrendjével, s hogy mennyire helyes-e, vagy sem a sorrend, ez gyakran amúgyis egyéni ízlés dolga —. hogy fel­tétlenül egészséges és örven­detes előretörés tapasztalható a zeneileg szépen felépített- dallam- és ritmusgazdag me­lódiák felé, s hogy a szövegek is általában, hűen a zenei, mondanivalóhoz, lényegesen igényesebbek, „logikusabbak” és néhány számnál kimondot­tan lírai megfogalmazásűak lettek. Az „üvöltő” zene, a szinte csak szótagokat ritmizáló szö­veg, amely mórként megtette kötelességét, felfrissítve a két­ségtelenül konzervatív és „an­dalító” stílust, beleszelídült egy modern, de dallamgazdag zenei új világba, s ezzel pár­huzamosan az érzelemmel konspiráló értelem felé toló­dott el a táncdalok szövege is. Abban nem lehet vita, hogy a zsűri által díjazott alkotá­sok méltóak-e a díjakra! De hát még a közönség nagydíja hátra van! A szignállal kezdődött és az­zal is fejeződött be a sikeres 1967-es évi táncdalfesztivál. Erről jut eszembe: a szignált nem díjazzák?! A POSTALÁDA _______ ne m valamiféle eredeti ötlet. Hogy csak egyet említsünk a világirodalom valóban klasszi­kusai közül, a Revizor már le­Tizenötször harminckét taktus leplezte kora társadalmának vezető figuráit, de a magyar irodalom sem szűkölködik a „Rokonok” bemutatásában, egy avitt társadalom kisvárosi vezető garnitúrájának leleplez zésében. Ezt tette Babay Jó­zsef is, amikor a féltékeny és ostoba gyógyszerésszel ellopat- ja a postaládát, amelyben nemcsak íelesége vélt szerel­mes leve1» de éppen és ter­mészetesen a kisváros vezető garnitúrájának is önnönma­guk számára kompromitáló le­velei is rejtőztek. Mondom, nem eredeti ötlet, típusai sem gazdagon és mé­lyen árnyalt jellemek, mégis Nemere László rendezésében* a népes és önmagát is szóra­koztató szereplőgárda jóvoltá­ból ügyes és kellemes előadás* nak bizonyult. Babay József — ahogy ilyenkor szinte tör­vényszerűen mondani szokás — mintegy televízióra írt sza­tirikus játéka. SELLÖ A______________ PECSÉTGYŰRŰN Berkesi András izgalmas története először regénynek je­lent meg. Sikere volt. Aztán Villa Bécs mellett címmel bűnügyi játék lett belőle. Si­kere volt. Harmadszorra a mozik vásznán pergett le Borsy Tamás feszültségtől terhes története. Természetes, hogy sikere volt. Most a tele­vízió mutatja be, folytatások­ban, —- nem kell hozzá jós­tehetség, hogy leírjuk: sikere lesz. íme, egy csodalény, amely­ről már a negyedik bőrt húz­zák le, s még a negyedik is eredeti irhának tűnik, leg­alábbis ami az izgalmakat il­leti. Gyurkó Géza MIÉRT 1&B8AOA fUlCM? Már az ókori böl­csek is kutatták, mi az általános ideges­ség oka. Mentségükre szolgál az orvostudo­mány akkori állása, anélkül haltak meg, hogy a nagy problé­mát megfejtették vol­na. Azóta is neves szakorvosok, tudósok vitatják e témát, miért vagyunk idege­sek, s mit tegyünk ellene. A teendőket nem ismerem. Csak azt tudom, hogy tudós svéd orvosok fehéren feketén bebizonyítot­ták: rendszeresen tű­sarkú cipőt viselő hölgyek világszerte sokkal idegesebbek, mint a lapos sarkú cipőben totyogók. Lehet, hogy ez így van, azonban isme­rek egy-két kivételt is. Szívem választott­ja, Cicoma Cica, ami­óta ismerem, folyton tűsarkon tipeg és ha­lálosan nyugodt. Anyám barátnője, özvegy Hekedhné, viszont halálosan ide­ges, mivel negyven­kettes lábaira évek óta nem talál megfe­lelő tűsarkú cipőt. Állítólag a fültépő városi zaj sem egy cérna idegzetű em­bernek való. Tudós zajmérő szakemberek pontosan kiszámítot­ták, hogy például az aszfaltfúró gép zajá­tól legalább annyian kapnak idegsokkot, mint á rosszul gaz­dálkodó tsz-ek tagjai a munkaegységre ju­tó forinttól. Persze, fordított példa is akad, meri zajszakértők állítása szerint a reggelen­ként kukorékoló ka­kasok ' hangja „Phón”-ban mérve egyenlő bármely új bérház szomszéd la­kásából áthallatszó vekkeróra csörgő hangjával. Az itatás előtti ideges lónyeri- tés pedig vetekszik' a rádió „Csak fiatalok­nak!” című műsorá­nak több slágerével. Egy falusi éjjeli kutyakoncert pedig csaknem egyenlő egy nagyvárosi áruház zsivajával. Igaz, falun csajt a magad ura vagy. Es­te bezárkózol kicsiny hajlékodba, bömböl­het a tv, szólhat a rádió este tíz után is, nem szid senki, egye­dül dühönghetsz a rossz műsoron. Városban ez lehe­tetlen. Ha története­sen társbérletben élsz, vagy albérletben húzod meg magad, még a vacsorádat sem tudod egyedül főzöcskézni. Nyom­ban ott terem szere­tett lakótársad és miközben lábasodba néz, a füledbe duru­zsolja a magáét. Talán ezért va­gyunk idegesek. Le­het. Csak azt nem tudom, hogy miért zsibbad a fülem?... Zoltai András Jó, jó — mondhatják erre a bélapátfalviak közül többen is — de hát minden kedvez­ményt megszüntetnek? Szó sincs erről — közölték tájékoztatásul a minap a gyár vezetői — indokolt esetekben, más helyen, továbbra is bizto­sítják a kedvezményes miin- kásszállást. s természetesen a jelenlegi 26 lakásigénylö dol­gozó kérését sem hagyják tel­jesítetlenül. Ez utóbbi során azonban egyelőre csak a leg­sürgősebb 6 igény kielégítése jöhet számításba. Utána aztán rendre a többi. Az ÉVM Cement- és Mész- ipari Országos Vállalatnál — ahová a bélapátfalvi gyár is tartozik — már készül is egy ijfajta házépítési akc'ó prog­ramjának kidolgozása. Az el­képzelések szerint a jövőben is segít majd a munkaadó: te­lekvásárlással, anyaggal, épí­tési kapacitás biztosításával járul hozzá az álmok mogva- ósításához. Ebből azonban bi­zonyos részt kell vállalnia a iolgozónak is: valamilyen nagyságú összeggel „be kell szállniuk”. Hasonlóan a szö­vetkezeti lakásépítéshez. S még valamivel: kinek-kinek meghatározott időre szóló munkaszerződést kell kötnie a gyárral. A munkaadó ugyanis -sak olyan dolgozókat részesít külön kedvezményben, akikre '.érvfeladatainak teljesítésében 'rosszabb ideig számíthat... (Cyóni) Mnűism3 1967. augusztus 22., kedd Mint az országban számos más gyárban, a Bélapátfalvi Cement- és Mészműben is je­lentős költségtöbbletet okozott eddig azoknak a szociális léte­sítményeknek a fenntartása, amelyekre másoknak is lehe­tett volna gondja. Az óvodára évente 260 ezer forintot, az egészségházra ötvenezret for­dítottak — jóllehet, hogy egyi­ket is, másikat is úgyszólván az egész község használta. A kiadások közvetve kihatottak valamennyi dolgozó kereseté- , re, befolyásolták az egyéni és a közös jövedelmet. Ezért úgy döntött a gyár vezetősége, hogy az említett intézménye­ket tanácsi kezelésbe adja, csakúgy mint korábban azt a • kevésbé hasznosított épületet, amelyben aztán a Heves me­gyei Ruhaipari Vállalat csaic nem 100 nőt foglalkoztató üze­met rendezett be. Meglehetősen nagynak tű­nik, ám korántsem valótlan a bélapátfalvi szíkvfzgyáros évi számlaösszege, amely o védő­italként előírt szóda áraként 58 ezer forintot mutatott idő­ről időre. Az idén ezt a szer- : ződést is felbontotta a cement- 1 és mészmű, s a költségek to­vábbi csökkentésére, gyorsan • megtérülő beruházással saját szíkvízüzemet rendezett be az : ipartelepen. Ami pedig a legújabb: egv : régebbi akciót folytatva, a III. negyedév folyamán további 23 ..kislakást”, szolgálati kertes kis családi házat adnak el la- ; kóinak, természetesen megle­hetősen hozzáférhető áron. hog” a dolgozók és a gyár is , jól járjanak. A gazdacserére azért kerül sor, mert az emlí­tett épületek állngmr’oóvásn. is elég sokba került eddin, éven . te „elvitt” 150—16C ezer forin­tot. Kiadják a gyári kislakásokat Bélapátfalván 11 Csökkentik a költségeket 11 Új, házépítési akciót terveznek daságunk az elnököt jelöli küldöttnek. Azért beszélge­tünk, vitatkozunk ilyen sokat, hogy minél több ötletet ad­junk az elnök küldött-mun­kájához. Azt mondjuk, hogy küldöttünk „verje meg az asz­talt”, ha erre szükség lesz. Ne engedje, hogy ez a helyes kezdeményzés elszürkülve, el­veszítse hatásosságát Bizakodnak a szövetség munkájában — Közös gazdaságunk tag­jai és vezetői bizakodva te­kintenek a területi szövetség munkája elé — összegezi a véleményeket az elnök. — Persze, a bizakodás után mindjárt napirendre kerül a hasznosság kérdése: „Mennyi hasznot hoz ez majd nekünk?” Igaz, ezt ma még nem lehet megmondani, de a szövetség úgy dolgozik jól, ha megnyug­tató választ ad erre a kér­désre. F. P. Kápolnai beszélgetés a tsz-szövetségről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents