Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-18 / 167. szám
VI TA L EVI JúEus közepe, Egerben. Részvétkérő találkozás egy izzadó, szuszogó, felmáliházott utcabeli fiatalemberrel: — Képzelje, az orrom előtt ment el a helyijárat, s taxit sem látok sehol. Biztosan lekésem a vonatot. Aztán várhat a nagymama... A líceum mögött farrner- nadrágos, shortos fiúk, lányok tolakodnak népes társaságban. Recsegő mikrofonhang: — Autóbusz indul Felsőtár- kányba, az egyes kocsiállásról, négy perc múlva. Menekülnek az aszfaltról, a városból. A strandon már kora délelőtt is sokan vannak. Vidám zsivajtól hangos a víz és a vízpart. Többnyire ráérős diákok élvezik a vakáció, az idei nyár örömeit. ★ A 4. számú Autóközlekedési Vállalat központi telepének esztergagépei körül idegenül «4/#?/, megint a világne... volt és van bölcsességem, hogy elképzeljem, milyen lehet egy óránként háromezer kilométer sebességgel rohanó repülőgép gyorsasága. A rakétáknál már erőltetni kellett a fantáziám, de amikor olyanokat olvasok, hogy egy csillagrendszer másodpercenként 250 ezer kilométer sebességgel távolodik el tőlem — az vesse rám az első követ, aki nem úgy van, mint én — tehetetlenül leeresztem a karom: itt már csődöt mondott a fantáziám. Nos, ezen tűnődtem, meditáltam éppen, amikor fordítottam egyet az újság lapjain és elolvastam egy rövid kis hirecskét, amely arról szólt, hogy egy dologban van azért egyetértés itt a földön: a világűr békés felhasználásában. Először meg- ■ürültem a hírnek, szeretek mindent békésen felhasználni, miért ne rajzoltam fel magamnak arról, hogyan röpködnek majd a galambok a világűrben, terI Érdeklődő elme lé- vén, nem győzöm ol- : vasni azokat a cikkeket, jelentéseket és hallgatni azokat a beszámolókat, amelyek i valósággal lenyűgöznek a világegyetem titkait . illetően. Azt már elég régen tudom, hogy a * föld nem az isten ka- f lapja, hanem csak egy ! és nem is nagy boly- r gócska a naprendszer- ! ben, g már az is elég régen volt, amikor azt hittem, hogy a naprendszer egy vacak kis pont még a tejútrendszeren belül is. Meg- ■ I hökkenésem ott kezdődött, amikor közölték velem, hogy ez a tejút, ez a számomra óriás csillagértekezlet is csak smafu ahhoz a rendszerhez képest, amelyhez csak tartozik, de még az a rendszer is csak... És így további Azt meg tudtam érteni. hogy egy autó 120 kilométerrel halad ; Ivánként, sőt ahhoz is *, v * ___ ti *. , szeretném pontosan a világűrt? Mondom, először megörültem és már pompás képeket méezetesen olajággal a csőrükben, amikor eszembe jutott, amit az elébb olvastam. „ Csillagrendszer, amely másodpercenként 250 ezer kilométer sebességgel távozik... Ajaj, szédületes nagy ez a világűr, olyan nagy, hogy a fantáziám nem tudja befogni. S ezt akarjuk mi békésen és közösen felhasználni? Hát utói sem érjük! Mi abban nekem a megnyugtató, hogy békésen lesz felhasználva a tejút, meg az And- romeda-csíllagköd, vagy közelebbről, senkinek sincs semmi terve a Saturnus gyűrűjének nem békés fel- használására... Kérem szépen, nem lehetne szerződést kötni a föld és légkörének békéé felhasználására? Igaz, hogy kis vacak pont ez az egész a világűr méreteihez képest, de tetszenek tudni, én pont itt élek és nem a világűrben. Csak ezért kérném, ha lehetne! (egri) 3 1967. július 18., kedd lefolyó vizeit gyűjtenék össze erre a célra? Ennek az elképzelésnek a realitása még a legelfogadhatóbb: Völgyzáró gát segítségével lehet a víztárolót kialakítani, amelyből a természetes lefolyás útján kerülhet a víz Gyöngyösre. Az előzetes számítások szerint a Gyöngyössolymos felett megépítendő gát mögött annyi víz gyűjthető össze, amelyből naponta 23 ezer köbmétert lehet kitermelni Ebből a mennyiségből nemcsak Gyöngyös legnagyobb vízfogyasztását tudnánk gond nélkül biztosítani, hanem Gyöngyössolymos és Abasár is elegendő vizet kaphatna. Min múlik? Mondanunk sem kell, egyetlen dolgon múlik ennek a2 elképzelésnek a valóra váltása: anyagi lehetőségeinken. Amint értesültünk róla, minden illetékes szerv kedvezően vélekedik a tanulmányi tervben rögzített javaslatról. Várható, hogy a hivatalos állásfoglalás a gyöngyössolymo- si víztároló megépítését szorgalmazza majd. Kétségtelen, hogy ennek megvalósítása hatalmas összeget igényel, de építkezése aránylag rövid idő alatt befejezhető, és költség-kihatása még mindig sokkal kisebb, mint egy tiszai eredetű vízszállításé. Az is biztos, Gyöngyös vízgondját előbb vagy utóbb, de rendezni kell, és megnyugtatóan — a piJlatnyi kutatások szerint — csak a solymosi víztároló alapján lehet. Hogy mikorra? Minden azon múlik, hogy munkánk, gazdaságos termelésünk nyomán mennyi idő alatt gyűjtjük öSz- sze az ehhez szükséges forintokat. G. Molnár Ferenc a gyöngyöshalászi víznyerő mezőből. És hogy a nagyobb mennyiségű vizet hasznosítani lehessen, a szivattyúk teljesítményét. is megnövelték. Most már a várost két vízzónára bontották fel, aminek határa nagyjából a Kossuth Lajos utca tengelyében fekszik. A két zóna kialakításával a felső városrész vízhiányát szüntették meg. Míg korábban a város északi részébe csupán annyi víz jutott el, amennyi a déli részről megmaradt, ettől kezdve ez a terület is önellátó lett. Az elmondottakból az kö- vekezne, hogy Gyöngyös vízgondja lekerült a napirendről. Azonban a baj ott van, hogy hiába növekedett meg az kutak segítségével a vízhozam mintegy harminc százalékkal a korábbiakhoz képest, még mindig a napi szükséglettől ezer köbméterrel kevesebb vizet tud adni a vízmű. És a gyöngyöshalászi mezőből már több vizet nem lehet kivenni. Ügy tűnik: végleges megoldás nincs is. Mit Iahet tenni? í I Nem kétséges, vizet kell biztosítani Gyöngyösnek. A ' távlati városfejlesztési prog- 1 ram szerint a legmagasabb 1 vízfogyasztás a napi tizenhét- 1 ezer köbmétert éri majd el. ! Most öt és félezer köbméter a napi termelés. Elkészült már a tanulmányi ! terv, amely a végleges meg- 1 oldás módozatát célozza. Esze- * rint felmerült olyan ötlet is. 1 hotrv a Tiszából kellene vizet 1 szállítani Gyöngyösre. Ennek költséges kihatását fölösleges 1 hangsúlyoznunk. Kísérletezze- ! nek Gyöngvöshalász alatt 1 újabb vízmező kutatásával? ! A siker legalábbis kétséges. 1 És mi lenne, ha a Mátra Nagyon sokan teszik fel azt a kérdést mostanában Gyöngyösön, hiszen a lakosság úgy tudja: a vízmű rekonstrukcióját befejezték. Az elmúlt vízhiányos években pedig mindig azzal vigasztalták magukat, hogy majd a rekonstrukció .. .1 Közel harmincmilliót fektettünk be az építkezésekbe, igaz, nem kell már éjszakánként sort államuk a kutaknál azoknak, akik főzni, mosni vagy csupán csak inni szeretnének, de még mindig elég gyakran apadnak el a vízcsapok a város egynéhány utcájában. A rekonstrukció befejeződött és víz még sincs? Mi van hát? Ezer köbmérer hiány # < A városi tanács szakigazgatási szervénél érdeklődtünk a j gyöngyösi vízhelyzet iránt. Az ! ott kapott felvilágosítás alapján tájékoztatjuk olvasóinkat; 1 Május végén megkezdték a létesítmények műszaki átadását, ami körülbelül két hétig eltartott. Ez alatt az idő alatt fordult elő a leggyakrabban a 1 hosszabb ideig tartó vízhiány, 1 ami különböző ellenőrző mű- í veleteknek volt a természetes i következménye; < Most már azonban a vízhá- 1 lózatnak teljes kapacitással i kell működnie, elvileg tehát vízhiánynak sem volna szabad t lennie. c A rekonstrukció során nem- i csak a sárhegyi két, egyenként 1 ezer köbméteres vízmedence s készült el a hozzá szükéges 1 gépházzal, hanem megépítet- 1 ték a 2-es számú főnyomó-ve- i zetéket is, aminek a vízszállí- t tásban van jelentős feladata. Három új kutat is bekötöttek Ha van, mégis miér» nincs viz * Gyöngyösön? arra, hogy megnyerjék a fiatalokat. És talán ez hiányzik legjobban az Ön falujában. Az a baj, hogy nem tartják fontosnak a fiatalok megnyerését a közösség, a falu, a párt számára. Valahogy azt hámoztam ki a vitában elhangzottakból, hogy ha majd megérnek, rendesek, öntudatosak, jók, tökéletesek lesznek, akkor majd befogadják őket. Ugyanis most még gyarlóan fiatalok és mint mondta; nincs türelme nevelésükhöz. Így tehát a könnyebbik megoldást választották, hidegen hagyják őket a társadalmi munkánál, eltanácsolják őket a pártház közeléből és inkább lakatot tesznek televíziójukra, minthogy azt a világ eseményei iránt érdeklődő fiatalok rendelkezésére bocsássák. Majd ha „megjavulnak”, jöhetnek... kérni. Mert ahogy a levélből kiderült, nagyon „rosszak” a tarnaszentmáriai fiatalok. Volt eset, hogy elromlott a tv, amikor ők nézték. Sót az elmúlt évben egy ablak is áldozatul esett a fiatalok rendezvényének. Erről* olyan szörnyülködve ír levelében és beszélt a vitában, mintha fiatallal soha nem fordult volna még elő csíny, vagy apró kártevés. S ahelyett, hogy a kommunisták közül valakit, vagy valakiket megbíztak volna _ a fiatalok nevelésével, jellemük formálásával, magatartásuk javításával, inkább „kizárták őket a paradicsomból”. Most aztán eléggé hiányos a szórakozási lehetőségük, sok akadályba ütközik szervezeti életük tökéletesítése, mert egy kalap alá vették őket. Rosz- szak. A vita tanulságait leszűrve azt tanácsoltam: érdemes lenne a fiatalok, a pártszervezet, a tanács kapcsolatát alaposan megvizsgálni és rendezni ebben a községben. Tisztázni, hogy az ifjúságnak van-e szüksége a falu vezetőire, társadalmi szerveire, vagy fordítva. És azt is, hogy kire tartozik a fiatalok nevelése, és lehet-e várni, hogy saját maguktól érjenek illemtudó, elvhű felnőtteké, vagy mégis kellene tenni nevelésükért valamit? Levelem azzal zárnám, hogy bízom e vita pozitív folytatásában, amely már tettekkel mérhető. Hogy sor kerül a párttitkámő javaslatának megvalósítására, miszerint fiatal kommunistát bíznak meg a KISZ patronálásával, hogy a sértődöttséget félretéve az otthon és távolban dolgozó KISZ-isták egyformán nekilátnak a társadalmi m unkának, a politikai kulturális és sporttevékenységnek, éppen az ön és a többi vezetők segítségével, irányításával és példájuk követésével. Kovács Endre dalmi munkában. Azonkívül készülnek augusztus 20-ra, amikor ünnepi műsort adnak a falu szórakoztatására. De hát... De hát itt rámondták a fiatalokra, hogy „csak pépzért dolgoznak”, tehát nem érdemes számítani rájuk... „Köny- nyebb a katonákkal”. Egy telefon és jönnek, nem kell meggyőzés, fizetség. Nos, ezért mondta Kovács Margit, a falu KISZ-küldötte; „a fiatalok társadalmi munkáját se túl sokra becsülik a faluban". ön is és még a falu más vezetője is anyagiassággal vádolja őket, mert szólni merészeltek az előre megígért ösz- szegért, hogy azt a közösség céljára fordíthassák. Persze, nem kapták meg és most sem kapnak munkát se a tanácstól, se a tsz-től. Holott még ezek után a csalódások után is szívesen dolgoznának a köz javára, mint ahogy a szövetkezet felkérésére is készséggel megtették. De mennyivel szívesebben dolgoznának, ha azt látnák, hogy számítanak rájuk, ha megerősítenék bennük a hitet, hogy a pártszervezet és a tanács igényli munkájukat, törődik velük, fontosnak tartja megnyerésüket. Amint a vitából kiderült. Önök ezeket az első lépéseket sem hajlandók megtenni. Idézem, elnök elvtárs. az ön véleményét: „Én senkinek se mondok el semmit többször... Ha nem értik meg a fiatalok, hogy mit akarunk, mit várunk tőlük, vessenek magukra. Én nem könyörgök nekik." Aztán szóba jött, hogy ha már korábban elhidegült a viszony a KISZ és az „idősebb” szervek, a tanács, a párt, a tűzoltóegyesület, stb., között, mennyire ösztönző lehetne a vezetők példamutatása, a közeledésre, a fiatalok bevonására. Mivel mióta világ a világ, az idősebbek gondja, baja, feladata az ifjúság nevelése. Akkor meg mertem kockáztatni azt a javaslatot, hogy sokat segítene, ha a fiatalok elé éppen az elnök elvtárs, vagy a párttitkár állna és mutatna példát a társadalmi munkában, rendcsinálásban. A javaslatra ez volt a válasz: „Még hogy én fogjak kapát, vagy seprőt a kezembe? Nem gondolja, hogy ez nevetséges lenne...? Ebben a korban „leállni közéjük?" Én, megvallom őszintén, nem tartom nevetségesnek, se tekintélyrombolónak. Ha jól emlékszem, példát is hoztam néhányat arról, hogy komoly vezetők, szövetkezeti elnökök, párttitkárok, igazgatók miként álltak a KISZ-isták közé az aratásnál, vagy más társadalmi munkánál, hogy nem restellték újra és újra rendre és becsületre, emberi tartásra, helytállásra nevelni a fiatalokat, idős koruk, magas beosztásuk ellenére sem. Sőt! Épp ezeket a tapasztalatokat használták fel Ogy éreztem, hosszú vitánk ■órán nemigen jutottunk dűlőre a fiatalok megítésében, nevelési kérdéseik eldöntésében. S miután Tarnaszent- márián nemcsak az ön véleménye volt ez ügyben enyhén szólva vitatható, de másé is, ezért gondoltam: nem árt, ha a nyilvánosság előtt cseréljük ki véleményünket s ily módon válaszolok levelére. Az írta benne többek között. hogy „a fiatalok azt kérdezik: van-e társadalmi munka? S utána hozzáteszik —, de mennyit is fizetünk ezért?” Amikor erről beszélgettünk felháborodott szavakkal tetézte levelének eme sorait mondván: micsoda társadalmi munka az, amelyért pénzt kérnek a fiatalok? Nos én úgy vélem ez esetben a becsületesek közül való. Mert ezek a fiatalok személy szerint egyetlen fillért sem tesznek zsebre azért, hogy parkosítanak, aratnak, vagy más közhasznú munkában vesznek részt. Keresetük a KISZ-é, társadalmi célra szánják, a vietnami ajándékcsomagoktól kezdve a kulturális költségekig, amelyekből nemcsak ők részesülnek, sőt elsősorban nem ők, hanem a falu egésze, a társadalom és még ha parányi méretekben is a világ egy-egy részének szenvedő népe, fiatalja. Pontosabban: társadalmi célra fordítanák... ha kapnának elegendő ilyen munkát és lehetőséget. De ha jól értettem, a vb-elnök elvtárs is úgy vélekedik: inkább megcsináltatja a parkot iskolás gyerekekkel, vagy katonákkal, mintsem a KISZ-istákat örvendeztetné meg a falunak oly fontos munka elvégzéséért járó csekély fizetséggel. Pedig tavasszal nagy lelkesedéssel indulták neki a fiatalok a faluközpont szépítésének. Parkosítottak, locsolták a virágokat, de aztán elkedvetlenítette őket, hogy kerítés hiányában az aprójószágok tönkretették kezük munkáját és még azt a csekély pénzt sem kapták meg, amelyet annak idején megígértek, mert: „társadalmi munkáért nem jár pénz”. Most aztán felveri a gaz a falu közepét és • megint csak másfelé akar fordulni a tanács mondván: „egyszerűbb, ha a katonákat kérjük meg erre.” Akkor azt kérdeztem a KISZ-titkártól is; meg lehetne-e győzni a falu ifjúságát arról, hogy elsősorban az ő érdekük a Főtér szépítése és nem a katonáké? A KlSZ-tit- kár azt mondta, hogy szívesen mennének, ha korábban is azt tapasztalták volna, hogy az ígéretek nem maradnak csak ígéretek. Hogy mennyire segítőkészek, arra friss példát hozott Farkas Gyula KISZ-tit- kár. A minap majdnem a teljes KISZ-tagság részt vett a földművesszövetkezet környékének rendezésében — társa— Matematika-fizika szakos vagyok, kötelező termelési gyakorlatomat töltöm, huszad- magammal. — Mi a dolga it* egy tanárjelöltnek? — Kit ide, kit oda osztottak be. Én például most ennek a szekrénynek a földelését végzem. — Hová megy ez a szekrény, mi a rendeltetése? — Ügy tudom, hogy Csepelre készül, egy olaifogado állomás elektromos vezérlőberendezésének az egyik tartozéka. — Hogyan telnek a napok? — Meglehetősen kényelmes tempó mellett dolgozunk ml is, akárcsak az idevalósiak. Érdekes, izgalmas munka folyik Itt az üzemben, örülök, hogy a könyvből tanultakat most a gyakorlatban is megismerhetem. .. Szokatlan a feladat, de elvégezzük valamennyien. Az „oktatóm”, Grósz László ipari tanuló, akivel itt barátkoztam össze, gondolom, hogy elégedett velem is... — Meddig marad? — Mi csak két hétre jöttünk. — Akkor nem sokat keres. — No, azért két hétre élég az az 580 forint, amit a főiskolától kapunk... — Mi lesz a további program? — Egyelőre csak itthon pi- hengetek, aztán pedig leutazom a Balatonra. Onnan pedig, augusztus 14-én, az erfurti testvérintézet diákjainak látogatását viszonozva, az egriek csoportjával 2 hétre én is az NDK-ba megyek. A külföldi „műsorból” még csak annyit tudok, hogy egyebek mellett ellátogatunk majd a Wart- burg-gyárba és a jénai Zeiss- művékbe. A többi majd „magától jön”... ★ Ez is vakáció. Gyónl Gyula mozgó srác iparkodik. Illedelmesen mondja a nevét: ifjú Milicz József. Aztán — mintegy elnézést kérve — hozzáteszi, hogy nem csoda, ha néha még ügyetlenkedik, hiszen mindössze két hete dolgozik a műhelyben. Ebben az évben végezte el a. nyolc általánost s most a szünidő egy részét itt tölti. Egy teljes hónapot. Nemrégen még a 10. számú iskolába járt. A szabadsága alatt sepreget, szerszámokat, anyagot ad a szakmunkások kezébe, ezért, azért szalad s — nem tagad; ja — lesekszik is. — Mire vagy kiváncsi... ? — Hát erre a szakmára — válaszolja természetes egyszerűséggel. — Én ugyanis esztergályos akarok lenni. — Mikor? — Majd ha végeztem a Dobó István, szakközépiskolában. ★ Barna, meglehetősen erős kinézésű diákember Farkas Imre, aki a Dobó Gimnázium negyedik osztálya előtt is, akárcsak tavaly, a tihaméri MÉIC-tele- pen kért magának munkát. — Kocsival járok, üres és teli ládákat pakolok Egerben és a járásban. Reggel 7 órakor kezdek, délután, estefelé búcsúzom: mikor mennyi feladat jön össze. — Kapott már fizetést? — Még nem Egyébként 1400 —1500 forintra számítok havonként. — Végigdolgozza a szünidőt? — Nem egészen. Két hetet megtartok belőle a pihenésre. — Hol akar pihenni? — Valószínű, hogy leutazom a nagymamámhoz, Nagyfü- gedre. — No, és a pénzzel mi lesz? — Ruhát akarok belőle venni. S talán marad egy kis zsebpénz is... ★ A Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat Kocsis Bemát utcai telepén, jókora fémszekrény oő] kászálódik ki Darvas Mihály, negyedéves főiskolai hallgató. EZ IS VAKACIO
