Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
így lehetne olcsóbb a piac • • Az elmúlt héten, lápunk július 8-i számában így születik a piaci ár című cikkünkben a zöldség- és gyümölcsfélék árainak alakulásáról írtunk. Vizsgálódásunk befejezéseként megjegyeztük: ...azért lehetnének olcsóbbak is az árak... Ezúttal a hogyanra keressük a választ: hogyan lehetne olcsóbb a piac? A válasz több oldalról is megközelíthető. Legkézenfekvőbb: többet és olcsóbban kell termelni és akkor bizonyára lejjebb szállnak a piaci árak is. Bár régi igazság ez, de mi most a kereskedelem oldaláról keressük a választ Meggyőződésünk — ezt igazolja a piac törvénye is —, hogy lehetőségeink hasznosabb kihasználásával. rugalmasabb áruellátással még a jelenlegi termelési költségek mellett is jobban és olcsóbban vásárolhatnának a háziasszonyok. Kockázat nélkül nem megy ... Kis rizikó, kis haszon, nagy rizikó, nagy haszon — így fogalmazták meg régen a kereskedelem íratlan szabályát. Szó sincs róla, hogy minden változtatás nélkül átvegyük ezt a parancsolatot, de a kockázat- vállalás különböző módszereivel, lehetőségeivel élni kell. Már az eddigi tapasztalatok is igazolják: a kereskedelem a kockázat vállalásával befolyásolja a termelést. A termelőszövetkezetek például nem nagyon szeretik túl korán kiültetni a palántákat, a zöldségféléket. Mert mi lesz, ha elfagy? Ki vállalja a kockázatot? No®, ebben az esztendőben már a kereskedelem — a MÉK — vállalta az ilyen kockázat nagy részét! Az eredmény: a tsz-ek nem féltek a korai kiültetéstöl, így több lett a primőr áru és olcsóbbak az árak. Mindez csupán szerény kezdet. A következő esztendőben a MÉK még szélesebb körben vállalja majd a kockázatot. Más módszerrel is lehet segíteni a termelést. A szövetkezetek gyakran húzódoznak a kísérletezéstől, de a MÉK termelési alapjából erre is jut (jövőre egymillió forintot szánnak erre a célra). Kapcsolatot tartanak a kutatóintézetekkel, nemesített vetőmagokat adnak a szövetkezeteknek, — mindez végső fokon a piaci felhozatal minőségét és mennyiségét is szolgálja és befolyásolja az árakat is... Az új raktárak építése is javítja a piaci ellátást. Egerben jelenleg tucatnyi pincében tárolják a zöldség- és gyümölcs- félét. De már épül az új, modern raktár, ahol 1968. április 1-től évente 2000 vagon árut lehet tárolni, — s egyszerre mintegy 70 vagont hűteni. Az új raktár, a gépesített rakodás, nemcsak gyorsabbá, de olcsób- bás is teszi a szállítást, a raktározást, s ennek mutatkoznia kell a piaci áraknál is. Nem beszélve arról, hogy frissebb lesz az áru, sőt a hűtés még azt is lehetővé teszi, hogy például novemberben is legyen paradicsom a piacon. Egy kis konkurrencia... Igaz, az egri piac már akkor kicsi volt, amikor elkészült. De legalább ezt a szerény lehetőséget használnák ki jobban és okosabban! Érdemes megfigyelni, miért vásárol a háziasszonyok egy része a kiskereskedőnél, — annak ellenére, hogy ott magasabbak az árak. Azok az asszonyok, akik második műszakban vezetik a háztartást, nem szánhatnak hosszabb időt a bevásárlásra. A MÉK árui ugyan olcsóbbak, de a pavilonok előtt hosszú sorok állnak, öt termelőszövetkezet is árusít a piacon, de alig van árujuk, csupán három-négyféle a választék, így itt sem vásárolnak szívesen a háziasszonyok, akik szeretnek mindent egy helyen beszerezni. Marad az őstermelő, de inkább a kiskereskedő, ahol talán éppen azt a paprikát veszik rpeg drágábban, amit a reggeli órákban a tsz-től vagy a MÉK- től vásároltak fel — jóval olcsóbban. A termelőszövetkezetek így külön-külön nem tudnak megfelelő áruválasztékot hozni a piacra. De akkor miért foglalják el a helyet? A boconádi Béke Tsz például tágas, sarokpavilonban árusít. A polcok na"v részén keresett árucikkek helyett üres ládák sorakoznak a háromszemélyes boltban egyetlen ember árusít (Még máig is érthetetlen, miért nem sikerült az eredeti terv: egy állami gazdaságot hozni ebbe a pavilonba?) Arról szó sem lehet, hogy a termelőszövetkezeteket eltanácsoljuk a piacról. De arról igen, hogy sürgessük az összefogást, a közös értékesítést. vetkezetek nem veszik komolyan a kereskedelmet, s nem jelentenek a MÉK-nek ver senytársat — de még a kiskereskedőknek sem. De ha össze fogna öt vagy kétszer öt termelőszövetkezet és megalakulna egy értékesítési társulás, nos, akkor valóban nagy lehe tőséget kínálna a piac. A társuló termelőszövetkezetek összeadnák saját termékeiket és közösen árusítanának a piacon. Amiből nekik nem termett, megvásárolnák más tsz-ből vagy a háztájikból, az őstermelőktől, sőt még a MÉK-től is. így gazdag választékkal jöhetnének a piacra, s jóformán mindent árusítanának, az aprómagvaktól a füstölt kolbászig, a lacipe- csenyétől a palackos borig. De nemcsak az egri piac kínálja ezt a lehetőséget, hanem az egri strand vagy a mátrai üdülőhelyek is... Aratóh Tenyérnyi felhő sincs 4Z égen, a kánikulai hőségben csorog az emberekről az izzadság. Aratnak. Néha-neha szellő lebben, ilyenkor megáll egy pillanatra a munka, areát mindenki a szél felé fordítja. ahol munka volt. Nyaranként nekiindultunk fel a Mátra vidékére, vagy Budapest felé, többnyire gyalog, mert akkor még Ifjú Sebők Kálmán, a poroszlói Vörös Csillag Termelő- szövetkezet kombájnosa, hajnal három órakor felkelt, megmosakodott, bekapkodta a reggelit. Utána elindult a termelőszövetkezetbe. Megkezdte a szokásos gépjavítást. Nemsokára már megindult az SZK 4-es és útakat vágott az érett búzában. Egy pillanatra leszáll a gépről, beszélgetünk. — Második alkalommal ve* EllenSrizni is kell ... Összefogni és versenyezni... Kereskedelmi szakemberek és tsz-elnökök jártak a napokban Mohácson és tanulmányozták az egy éve alakult szövetkezeti társulást. Bár vannak eredményei is ennek az ösz- szefogásnak, mégsem lelkesedünk a mohácsi példáért. A Duna menti kis városban ugyanis — ahol két tsz, egy földművesszövetkezet és a MÉK kötött értékesítési szövetséget — a társulással kialakult egy olyan monopolhelyzet, ahol csupán az őstermelők és a kiskereskedők jelentenek bizonyos konkurren- ciát. A vásárlók érdekeit csak az olyan társulási forma szolgálja, amelyben érvényesül az összefogás ereje, de ugyanakkor szélesedik a verseny, a konkur- rencia is. Az egri piacon külön-külön árusító termelőszöA MÉK — vezetői így mondták — örömmel fogadja a piaci versenytársat, és már most kezdik kialakítani a rugalmasabb kereskedés előfeltételeit. A termelőszövetkezetekből közvetlenül a piacra szállítják az árut,— így szebb és frisebb lesz, — ha szükség kívánja, naponta háromszor is feltöltik a piacot, a fáradt, megtört gyümölcsöt és zöldségfélét visszaszállítják a raktárba, és hogy gyorsabb legyen a kiszolgálás, duplájára emelik a piaci eladók számát. És ami valóban rugalmas kereskedést ígér: ha valamelyik áruféleségből nagy mennyiség érkezik a piacra, akkor a kirendeltség vezetőjének joga van leszállítani a fogyasztói árakat A piac ellenőrzése tanácsi feladat is. Az elárusító pavilonok és a kiskereskedők sátrai lényegében üzletek, s tőlük éppen úgy meg lehet követelni a nyitás és zárás pontos betart tását, mint a csemegebolttól. És figyelemmel kell kísérni a felhozatalt, ellenőrizni, vizsgálni az árak alakulását, szót emelni, intézkedni, ha azok indokolatlanul magasra szöknek™ ★ Ha kialakul a piacon az egészséges konkurrencia, tö'.^ lesz az áru, nagyobb a választék, és akkor majd a vásárlók döntik el, hol veszik meg az ebédre valót. Bizonyára ott, ahol olcsóbb, ahol szebb az áru és gyorsabb is a kiszolgálás.-. Márkusz László Termelőszövetkezet tagjai. KC tik a kévét, aztán csomókh rakják. Varga Józsefnével, az egyi asszonnyal beszélgetünk. — Amit a gép nem tud le vágni, azt kézzel aratják a fét fiák. Mi meg kötjük a kévét — Mióta csinálja? — Tizenhárom éves korom ban arattam először s azót minden nyáron. — Nem nehéz? — Megszokja az ember. É örömmel dolgozom, észre ser veszem, hogy halad az idő. — A meleg? — Ezt is meg lehet szokni — Mikor kel? — Reggel néev-öt óra felé hét óra. mire hazakerülök. — Hány kévét köt naponta — Hát... harminc csomót rs kok össze egy csomó 18—1 kévéből á!V — Munka közben mire gon dől? — A gyerekekre. Különöse a fiamra, mert az nagvon paj kos. Mindig biciklizik, féle! hogv valami el ne üsse. zetek kombájnt, először tavalyelőtt arattam. Jó érzés a gépen ülni, most különösen, hiszen 18—20 mázsás az átlagtermés. — Mimika közben mire gondolok? Arra, hogy jó lenne minél többet levágni. A géppel nincs baj, jó ez az SZK 4-es. — Egy napom? Hajnalban kelek, későn feleszem. Ilyenkor nincs pihenés. — Család? Másfél hónapos kisfiam van, szeretnék többet lenni vele. Télre nagyobb lesz, talám akkor.« nem úgy ment az utazás mint manapság. — S most? — Reggel hat óra felé felkelek, kijövök dolgozni s itt vagyok öt óráig. Ma már a gép végzi a java munkát, nekünk csak az apraja jut. — Szereti az aratást? — Nincs ennél szebb mun* ka. Megindul a futószalag felé, rakja rá a szalmát. — Csak egy baj van — szól közbe egy másik nyugdíjas. ?... — Néha-néha jólesne egy kis áldomás. A többiek nevetnek s helyeslőén bólogatnak. Huszár Bernét magas, vé kony férfi. A pétervásái Ezüstkalász Termelőszövetkí zet búzáját aratja. — Amúgy az Özdi Kohásza ti Művekben dolgozom, — int gyarázza, — rnarkológépes va gyök. De minden nyáron i1 aratok a szövetkezetben. Ka A domháton asszonyok hajladoznak. A terpesi Rákóczi Antal András a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet nyugdíjas tagja, de kiveszi a részét az aratásból. Kazlazó. Az aratógép után villával ösz- szeszedi a szalmát, rárakja a futószalagra, amely aztán fölviszi a kazal tetejére. — Csak látta volna a régi aratásokat. Hajnaltól késő estig görnyedtünk. Megáílás nélkül ment a munka. Persze, kaszával. Ma már — legyint egyet — egészen más a helyzet. — Én részes arató voltam — magyarázza — oda mentem, . • " V* 1 i Wz 1 11 m- ■■■ te; A konkurrencia, bár lassan újjáéled kereskedelmünkben, tartalma mégsem egészen a régi, új vonásokkal gazdagodik. A konkurrencia, az egészséges verseny kialakulása már egymagában is sokat segít, növeli a választékot, a mennyiséget és csökkenti az árakat. Mindehhez meg csak beruházás sem szükséges, és nem is kell hozzá sok idő. Ha jól szervezzük, már egyik hétről a másikra is befolyásolni lehet a piaci árakat. Ismét az egri piacot említjük: Illő*, július 16., vasárnap A TÁRGYALÓTEREM zaja elcsitult, amikor a büntető tanács tagjai bevonultak és elfoglalták a helyüket az emelvényen, az asztal mögött. — Megkezdjük a tárgyalást. Kis (János vádlott, álljon fel...Középkorú, nyurga, sovány ember Kis János. Tipikus vádlott: háta görnyedt, két keze ernyedten lóg, szeméből alázat és félelem árad. — Az ügyészség súlyos testi sértéssel vádolja. A vádlott brigádvezető a szövetkezetben, összeszólalkozott a feleségével és egy székkel kiverte az asszony fél szemét. A bírót harag feszíti: — Hát ember maga, mi?! Miért bántotta a feleségét? Azzal a törékeny asszonnyal hős- ködött? Miért? Tán rossz asszony volt, izgága? — Dehogyis, bíró úr, csendes, szelíd, jóravaló asszony az én Rozim ... — Hát akkor? — Tetszik tudni, bíró úr, a közmondás is. ugye... Az asszony verve jó... — Míg tréfálkozni van kedve? Itt nekem ne tréfáljon, érti? — N°m tréfálok, bíró lír, tisztelettel... — mondja Kis János üedten. — Mondja el. hogyan történt, eleiéből végig. — SZERETEM A FELESÉGEM, bíró úr. b'zony isten, soha nem akartam neki semmi rosszat Mindenki megPATAKY DEZSŐ: Tárgyalás mondhatja, mennyire jól éltünk. Tessék megkérdezni, a fiam itt van, ő is tanúsíthatja... Akkor reggel megkérdeztem az asszonytól, megfejte-e már a tehenet? Azt mondta, nem. Akkor menj és fejd meg. Várj, majd később megfejem, mondta. Most fejd meg, már így is késő van a fejősre. Ügy tett, mintha nem hallaná, végezte tovább a maga dolgát a konyhában. Rákiáltottam: nem hallottad, mire kértelek?! Hallottam, de látod, nincs ráérő időm, majd kicsit később. Micsoda, hiába beszél neked az ember, még visszanyelvelsz?! Nagyon megmérgesedtem és arcon ütöttem. Nem erősen ütöttem, csak éppen az arcához ért a kezem. A sparherdet tisztította és az arcomba vágta a vasporos rongyot Nem is tudom, mi történt tovább, mert alig láttam a szememmel. Felemeltem a karszéket, tetszik tudni, nagyon lobbanékony természetű ember vagyok. Az asszony rohant volna nekem és nekiszaladt a szék lábának, ahogy emeltem. Kirohantam a házból, hallattam, hogy keservesen jajgat de nem törődtem vele tovább ... Az egyik tanú a szövetkezet elnöke: — Kis János a legjobb brigádvezető, kérem, már többször kitüntettük a munkájáért — És otthon is a legjobb ember volt? — A magánéletét nem tudom, kérem. — Tudott róla, hogy verte a feleségét? — Hát... tudtam, kérem. — És mondja csak, maga nem szokta verni a feleségét? — Tán vagy kétszer-há- romszor megtörtént, hogy .•.. — Meg merte tenni?! — Szájaskodott, kérem. — És magát ütötte a felesége? — Ugyan. — Hát maga nem szokott szájaskodni soha? — Szoktam... de hát, ugye, az egészen más! A MÁSIK TANŰ, aki jelen volt a verekedésnél, most nagyon sápadt. — Végig ott volt az esetnél? — Nem egészen, mert amikor a széket felemelte, én akkor kimentem. — M,ért ment ki? — Látni se bírom az ilyesmit. Én békés természetű ember vagyok, ellensége az erőszaknak. | — És ha megölte volna az asszonyt, maga hagyja? — Kérem, én ... — Tudom, tudom, békés természetű. Ha valaki verekszik, ha látjuk, hogy gyilkolni készül, szépen távozunk, mert békés természetünknél* nem használ az erőszak látványa, ugye?! Hosszú-hosszú csend. — Kis János vádlott, bűnösnek érzi magát? — Nem érzem bűnösnek magam. A véletlenség okozta az egészet, én másként akartam. — Amikor maga kirohant és a felesége jajgatott, nem gondolta, hogy megsérülhetett? — Nem gondoltam én, bíró úr, csak a fejésre. Mire megfejtem, el is múlt a haragom. Tetszik tudni, hirtelen haragú ember vagyok én, de..« — Elég, üljön le! Az ügyész súlyos ítélet kiszabását kéri. Az ügyvéd tagadja a szándékosságot, arról próbálja meggyőzni a bíróságot, hogy Kis Jánosnak a vérében van a hevesség. Ugye, a régi cselódsors. a háború, aztán a hosszú fogság kikezdte az egészséges ember idegzetét ZÄRT TANÁCSKOZÁS, aztán kihirdetik az ítéletet. Végrehajtandó szabadságvesztés, szigorított börtönben. A tanács tagjai sorban lelépnek a pódiumról. szávai. — Nem nehéz? — Hát más mint a gyárba: Ebben a melegben megizzs az ember. De most szép a te més, 14—15 mázsa is megvár ami nagyon jó ezen a vidéke — Miért arat? — Jól jön az a kis termén meg a feleségem tagja a sz> vetkezetnek. De amúgy i megszerettem ezt a munkát. — A kombájn? — Az végzi a nagy részé de kell még a kézi kasza is. — Mi kell a jó aratáshoz? — Elsősorban jó terme aztán jó idő, meg — nevet - reggel és este egy deci páln ka... — És megvan mind a h rom? — Az első kettő meg, de harmadikat is kiszorítja val hogy az asszony. Addig besz< lek neki... Aratók. Mindannyian máso korban is, gondolkozásban i Az egyik géppel arat, a máskézzel. Mégis van egy közi vonásuk — a gabona szereter Kapóst Levente. Mikor áll meg a vonat? Tegnapi lapszámunkban a tunk hírt arról, hogy Szilva várad—Szalajka-völgy név« új vasúti megállóhelyet adt; át a Bükkben. A nagy érdé lődésre való tekintettel közi jük az Eger—Putnok köze közlekedő személyvonat« megállási idejét. Menetrei szerint Eger felől 5.45, 9.( 15.24, 19.55 és 22.40-kor érk zik, a megyeszékhely felé 5.! 8.35, 13.47, 17.12 és 20.15-k indul az új vasúti megáll helyről a vonat. Ugyanakkor a MÁV egri í lomásfőnöksége közli, hogy szalajka-völgyi kirándul« számára a jegykezelők adójegyet
