Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
MOLN AK JENO: Éjszakai műszak után Milyen nehéz a reggrt, a napfény hogy vakít: mo6t ránk aggatja aorta az éj koloncait Álmunkat tettük félroe varázsos éjszakát, szerelmünk forró vágyát és fényes csillagát. Láttuk: köröttünk minden mély álomba merül, mi kiestünk a fényből és mentünk egyedüli Az éj varázsa eltűnj csak fáradtsága volt, súlya lett minden percnek, másfelé ment a hold. Talán —, hogy meg ne lásson, csendben elköltözött, hiába lestük árván a gépeink mögött. Most végre itt a reggel nehéz órák után. Hát mi után is vágyunk: ágy vagy kenyér után? Iszonyú súly a testünk, már menni is nehéz: gyere megváltó álam, te drága pihenés! Nem kell pehely, se paplan, se csend, se altató, csak nyugalomra vágyunka aludni lenne jó! fttmuumr \ Á szám körül, az odatartott tálban, az ölembe helyezett viaszosvászon kötényen s a földön is minden csupa vér volt. A rövid és vértelen műtét — mint utóbb pontosan megállapítottam — kereken negyvenöt percig tartott, s annyi vért vesztettem, hogy csak két oldalról támogatva tudtam eljutni az ágyamhoz. Délután Simonyi doktor meglátogatott. Nagyon barátságos volt, s elmagyarázta, hogy az operáció előtt kötött megállapodásunk azért nem vált be, mert én rakoncátlanul viselkedtem, a nyelvemet nem szorítottam le — ezért tartott tovább a műtét, s ezért volt az a néhány csepp vér. — De most már kutyabaj! — s apásan megpaskolta arcomat. Aztán feltűnő érdeklődéssel faggatni kezdett életkörülményeimről. Én gyenge voltam, beszélni is alig tudtam, így hát ő csevegett, magáról. Így tudtam meg, hogy Bajára való. Mintha éles kés hasított volna belém. A gyanú kése, amelyet élesebbnek és fájdítóbb- nak éreztem, mint az ő operáló kését. Fürkészni kezdtem arcvonásait, s mintha hasonlóságot fedeztem volna fel arca és Schulz doktor arca között. Vagy csak lázas vagyok és képzelődöm? Hát mért ne lehetne ő is bajai? Ahogy Schulz doktor és Magda is az? Búcsúzott, s én úgy éreztem, hogy ezzel a gyanúval egy pillanatig sem maradhatok magamban, egyedül. Kicsit felemelkedtem a párnáról, megragadtam a kezét, és dadogva ezt mondtam: — Ne haragudjék... ha már ennyit beszélt doktor úr magáról, megkérdezném: nem Schulznak hívták azelőtt? — De igen. Talán ismerős Baján? Schulz tanársegéd, áld magát ide ajánlotta, a bátyám. ö, az ördög tudja, miért, ragaszkodik a családi névhez. Megsemmisültem. Egész éjszaka hánykolódtam. Mért hazudott Magda? Éreztem, ahogy a sós vér meggyűlik a számban. A seb felszakadt; hajnaltájt tudták nagy nehezen, tamponozással elállítani a vérzést Hat napig voltam bent a kórházban. Ez alatt Magda egyszer sem látogatott meg. Nagyon rossz jelnek vettem. Csak nincs valami baja? A lakásán nem találtam, mert hazautazott a szüleihez Bajára. Kimentem a klinikára, és megtudtam, hogy Schulz tanársegéd szabadságra ment: hazautazott Bajára. Aztán még sokfelé elmentem, és megtudtam, hogy Magda azért esküdött meg nekem a feren- ciek templomának kapujában, mert sose volt római katolikus. Megtudtam azt is, hogy Magda és Schulz az én torok- gyulladásom lázában ismerkedett meg, azelőtt sose látták egymást és soha nem laktak egy utcában. És végül megtudtam, hogy Simonyi doktor akkor vett ki először életében mandulát egy emberi torokból, amikor az én számba dugta gumikesztyű* pradiját Ezért került nékem csak húsz fillérbe az egész ügy, s ezért játszott olyan kész■ séggel Schulz doktor az öccse i kezére. Persze, valakin csak • kell kezdeni az operálást... ■ noha az én mandulámat nem is kellett volna kivenni ... Egy Jöniusí vasárnap Magda, szóke és fényes szemű koU*- ginám javaslatára kirándultunk a Római-fürdőre. Szerinte kitűnő hely arra, hogy egyik kollokviumunk anyagát átvegyük. Ott tudtam meg, hogy egy húszéves lány kollokvium nélkül is sokkal nagyobb jártassággal rendelkezik a csókolózásban, mint egy húszéves fiú, aki akkor — három évtizede — én voltam. Mikor az alkony! Duna-parton gyalog hazafelé bandukoltam, Magda karjába öltött kezem időnként véletlenül hozzáért ruganyos kebléhez. A hűvösödé estében is elviselhetetlen forróságot éreztem. Magdának tetszett, hogy így tűzbe hozott, s nagyon csodálkozott, amikor másnap a Korányi-klinika egyik ápolónőjével telefonozta ttam neki: délelőtt nem megyek előadásra, mert az éjszakát csaknem 40 fokos lázzal fetrengtem végig. Reggel az orvos megállapította, hogy torokgyulladásom van, beküldött a klinikára, s ott tartottak. Három hétig feküdtem a klinikán. Magda néhányszor meglátogatott; nyári ruhában jött, alatta alig viselt valamit. Kezelőorvosomnál, egy magas — nálam jóval magasabb és idősebb — férfinál többször érdeklődött állapotom iránt Schulz tanársegéd nagyon kedves volt hozzá. Egyszer — akkor már fent jártam — láttam, amint betessékelte szobájába. Magda félóra múlva jött ki az orvosi szobából, még egyszer benézett hozzám, s közölt* velem, hogy Schulz doktor szerint pár nap múlva teljesen jól leszek, de hamarosan ajánlatos lesz kivétetnem a mandulámat . Négy nap múlva elengedték a klinikáról. Magda értem jött, hosszan tanácskozott Schulz doktorral a szobájában, ahonnan feltűnően vidáman lépett kt Belém karolt elvette aktatáskámat és ott Schulz doktor előtt szájon csókolt — Na, most már elhiheti, hogy egészséges — mondta elég rideg, hivatalos hangon kezelőorvosom. — De a manduláját mielőbb dobassa ki! — tette hozzá csaknem paran- csolón. — Magda, eire maga is ügyeljen — fordult sokkal barátságosabban szerelmemhez kezet nyújtott « bement a szobájába. — Miért szólított a keresztneveden? — kérdeztem Magdától a lépcsőn lefelémenet S ha néki nem is sikerült maradék tálán ul leszámolni a provinciális konzervatív világgal, nagy utódja, Miroszláv Krle- zsa megoldotta a horvátsóg társadalmában eme régóta feszülő problémát; olyan életmű életrehívója lett, mely nemhogy hazája, de Közép-Európa viszonylatában is páratlan, tartalmában is, formájában is a legkorszerűbben modem. Mindig izgalmas élményt jelent találkozni egy alkotóval, még akkor is, ha e találkozás nem az első. A többszöri viszontlátás és beszélgetés, a diskurzusok közös problémákról csak táplálják ez újbóli találkozások izgalmát, árnyaltabbá teszik az életműről kialakított képünket — hisz az egyéniség varázsa az írott betű után most a konkrét valóságban hat ránk. Kivált ha olyan művészről var szó, mint Krle- zsa, aki szenvedélyes társalgó, szeret vitatkozni, káprázatos szellemi frisseséggel rendelkezik, noha hetvenöt esztendős lesz hamarosan s magyarul is tud, írói élményanyagának döntő része kapcsolódik Magyarországhoz, a magyar kultúra egészéhez. Amikor szobájába léptem azon a havas téli estén, mint mindig, magyarul üdvözölt. Szívesen beszél és kitűnően nyelvünkön. Ügy mondta: Sinkó Ervinnel is legszíve-' sebben magyarul bezélgetett, olvas is rendszeresen, könyvei között Illyés Gyula, Németh László, Móricz Zsigmord, Illés Béla műveit fedezem fel. ; (A TI. részt július 23-i számunkban közöljiikj de a maga korában bizonnyal a monumentalitás igézetével ható ódon háza előtt, ahol Zrínyi Miklós és Péter oly gyakorta megfordultak?!... S ha már egyszer elindultunk a zegzugos, Budára is, Po- zsonyra is emlékeztető utcákon, bizony meg-megállunk gyakran: a horvát kultúra oly nagy szellemeinek emlékével találkozunk itt, mint a szótárkészítő tudós, Juraj Habdelic; a múlt század egyik legnagyobb délszláv lírikusa, a fiatal korában magyarul is verselő Ivan Mazuranic (akit méltán nevezhetnék a horvát Arany Jánosnak); a költő és novellista Antun Gustav Matos, aki sokban Ady Endréhez hasonlóan töltötte meg friss, modern szellemmel a horvát literatúrát — hogy a sort tovább ne is folytassuk. S aztán egyszerre ott találja magát az ember a hajdani Draskovics-palota előtt az Opa- ticka utcában, ahol ma a jugoszláv akadémia irodalomtörténeti intézete székel... Belépek a kapun, majd a palota ajtaján,s indulok föl a szőnyeggel borított csigalépcsőn, melyen valaha előkelő gróf-, meg báró-kisasszonyok lépkedtek gavallérjaik jobbján a Draskovics grófok estélyeire. Fönn már nyoma sincs a grófi világnak, hacsak a bútorokat nem számítjuk, nagyobb urak, a szellem, a literature arisztokratái vették birtokukba a palota szobáit fényképek, kéziratok s egyéb irodalmi ereklyék formájában. Az igazgató is rangos | öltő, Dragutin Tadijanovic, az Idősebb horvát lírikus nemzedék repre7.entánsa, aki kedves szívességgel beszél intézete »unkájáról megismertet munANTALFY ISTVÁN: katársaival, s a kitűnő Krle- zsa-emlékkönyv egy példányát ] adja emlékül, melyet a mai Ju- ; goszlávia író-nesztorának hetvenedik születésnapjára adtak közre — több mint félszáz ta- , nulmányt, esszét, visszaemlékezést, bibliográfiát téve a Krle- zsa iránt érdeklődő, horvátul tudó olvasók asztalára ... A modern horvát irodalom olyan kiválóságainak hagyatékát őrzik az intézet archívumában, mint Tin Ujevic, a modern jugoszláv líra legendás hírű bohém poétája, „aki lebu- jokban tanyázott’ legszívesebben, „valójában roppant mély tudású esztéta, a horvát nyelv egyik legnagyobb művésze” volt; Ivan Goran Kovacsics, a népfelszabadító háború harcaiban hősi halált halt partizánköltő, a Tömegsír c. poéma szerzője, (Csuka Zoltán és Benjámin László fordította magyarra; (August Cesarec, a jugoszláv proletár-irodalom kitűnő költője, dráma- és regényírója, s esszéistája, kit a német megszállás első hónapjaiban gyilkoltak meg Ante Pave- lic usztasa hóhérai. S milyen kellemes meglepetés volt számomra hogy mindezt a magyar nyelv és irodalom fiatal rajongója, Ivan Me- den, az intézet munkatársa ismertette meg velem, akinek fordításában épp azokban a napokban jelent meg Ottlilc Géza Iskola a határon c. regénye ... Esti látogatás Krlezsánál A karácsony előtti napok- , bon megjött a zágrábi tél, haAz emberséget... A festett pálmák, hamis négyszögek zöld-barnasága alá települve, a semminél valamivel többet keresek, még nem tudom, találnom sikerUl-e? Mert a világ, amit mondani akar nekem, azt mindig másnak mondja, és a készüléken többet csavar, számítva kaján vigalomra. Kúszó növények, harsány trombiták között olykor már nincsen hangom, keresem az utak legjobbikát, mégis, sikerül sokszor — elzuhannom. De mert nem önmagámnak fájok, én a világnak, és énnekem a más fájdalma is, az Igazságot s mindig az emberséget keresem! nyit tett meg, hogy egy esti sétánk alkalmából odavitt a fe- rendek templomának ajtajához, letérdelt az aszfaltra, és szent Ferencre megesküdött; az ismerős orvos nem Schulz doktor. ★ Július végén kerültem be az egyik kórház gégészeti osztályára. A felvételi irodában egyetemi indexem és szegénységi bizonyítványom bemutatása után húsz fillért fizettettek velem holmi nyomtatványok áraként és kezelési díjként Egyéb összeg nem terhel — mondották —, ennyibe kerül a műtét. „Ennyit a bolondnak is megér” — gondoltam. A műtő előtt az én orvosom, 26 év körüli, magas fiatalember bemutatkozott: — Doktor Simonyi. Szeretnék egy nagyon rövid műtétet. Ne tartson tíz percnél tovább. — Miközben a műszerek, hatalmas csipeszek, fogók, ollók s ismeretlen rendeltetésű csillogó szerszámok egész arzenáljára esett tekintetem, a* orvos, bent a műtőben még hozzátette: — És lehetőleg vér nélkül szeretném csinálni. — Természetesen... Magam is ezen a véleményben vagyok ... A fiatal, csinos műtősnővér leültetett egy székre, s miután az orvos gondosan bemosakodott, megkezdődött a rövid és vértelen operáció. A nővérke a hátam mögé állt, fejemet gyöngéden, szinte anyásán kebléhez szorította, megsimogatta a hajamat és sajnálni kezdtem, hogy olyan rövid les a műtét Aztán jöttek a hosszú injekciós tűk: már egész csokorra való állt ki legyezőszerűen a számból. Egyre jobban fúrtam hátra fejemet a nővérke oly édesnek tűnő mellébe, amely odaadón és lágyan helyezkedett kemény koponyám alá. Már elmúlt tíz perc és ahogy avatatlanul megítéltem, a műtét még a kezdet kezdetén tartott —■ önnek nagyon izmos nyelve van — jelentette ki a2 orvos, s mintha megvetés rezegett volna a hangjában. Nem tudtam válaszolni, mert mindenféle oda nem való do- (loggal volt tele a szám. Így 'hát csak szemem rebbenésével {próbáltam közölni, hogy izt mos, de miért baj ez? — Kérem, ne emelje fel mindig a nyelvét! Nem látom a manduláját * Simonyi doktor mintha ing|- ■Jrült lett volna, s észrevettem, ♦ hogy homlokán, a haja tövénél {kis verejtékcseppek képződ- 1, nek. Próbáltam nyelvemet leszorítani, de valami titokzatos ; erő, tiltakozásként nem enged- 1 te, hogy akaratom érvényesűl- ; jön. vazott, a szél nagy erővel seperte a havat a Tuskanacoa, a zágrábiak hangulatos parkjában. Este hat órára Krlezsá- hoz igyekeztem. A syrű hóesés miatt kevesen jártak az utcán, az llica lámpáit kitartóan himbálta, a szél s a vén háztetőkön — ahogy néha ■ rájuk esett a lámpák fénye — különös ragyogásban sziporkáztak az apró hókristályok. Helyenként még gázlámpák is égtek — nem volt hát nehéz meditálni: milyen is volt Zágráb a századelőn, amikor Krlezsa érdekes regényhőse, az ifjú Kamill Emericzy lázadozott a monarchia ostoba államgépezete, bürokráciája, meg a horvát felső tízezer Habsburg-lakájsága éllen. Akkor még nem járt az Ilicán villamos, csak a „lócitrom szagú omnibusz” döcögött el néha a kávéházak előtt, ahol viszont már forrongott az újat, mást, modernebb társadalmat s kultúrát igénylő ifjúság. Régi. a századforduló idejéből való újságok, meg brosúrák sokasága a tanú rá: mindig megvolt itt az igény az euró- paizálódásra, a szabadulni akarás a provincializmus bilincseiből. Ez baitotta a szen- vedélves hangú lírikus és no- veVista Matost, ezért hadakozott a hazai konzervativizmus erőivel a művészi gvakorlat frontiam — nemegyszer Advra emlékeztető keménv icazmon- dássál. lewokonabb tónusban tán épp Kivándorló c. versében: A neve f<? Afkonott, Tebveri; fionv f> nrvdtntyfc ettem, mórt rnin'ke.t *?d.z idegen ft f muftiink kötdi ledben. S a horvát rab, ha megmoeortn; hordja nem keblére, de slrvermébe zárja. — Te csacsi! — nevetett : Magda. — El is felejtettem mondani: képzeld, ő is bajai, a múltkor tudtam meg, egy utcában laktunk, csak nem ismertem, mert ő már Pesten Járt egyetemre, amikor ón még óvodás voltam. Megállt és átkarolta a nyakamat. ★ Nagy gondot okozott: hopnan kerítsek pénzt a mandulaműtétre. Elhatároztam, hogy nem törődöm vele. Egészségesnek éreztem magamat, és semmi kedvem nem volt újra kórházba feküdni. Magda, aki vizsga-készülődésre hivatkozva, újabban ritkán találkozott velem, feltűnő buzgalommal kardoskodott a műtét mellett — Ez a Schulz hatökör —jelentettem ki dühösen. — A mandulához különben se ért — Schulz nagyon jó orvos — mondta Magda —. s nagyon a lelkemre kötötte, hogy bent ne hagyd a manduládat, mert újra kaphatsz egy torokgyulladást Aztán megfulladsz. — Ezt szeretnéd. Illetve szeretnétek. Magda fel volt háborodva. — Te tisztára megörültén Nem Is tudom, miért vagyok veled.. 3 Átláttam, ha Magda ennyire ragaszkodik az operációhoz, alá kell vetnem magam a műtétnek, még ha belehalok is, Kijelentette: ha szegénységi bizonyítványt szerzek, 6 egy orvos-ismerőse révén elintézi, hogy egy fillérbe se kerüljön az operáció. Ml sem volt könnyebb, mint szegénységi bizonyítványt szereznem, mert szü'.Am nem élték, albérletben laktam, s összjövedelmem havi negyven pengő volt; ezt egy csúcsos fejű második gimnazista tanításáért kaptam. Nagyobb gondnak tűnt az orvos-ismerős nekem. Magda nem árulta el, ki az illető. Könyörgésemre csak any-
