Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

„Az amerikai imperialisták elleni összefogás karéi hónapja” Sajtótájékoztató a koreai nagykövetségen „Az amerikai imperialisták elleni összefogás harci hónap­járól” tájékoztatta Szón Za Rjong, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság budapesti nagykövete szombaton az új­ságírókat. Hangsúlyozta, hogy a harci hónap különösen fe­szült nemzetközi helyzetben zajlik lé, enpek oka az ame­rikai imperialisták fokozódó dél-vietnami és közel-keleti agresszív tevékenysége. Beje­lentette, hogy a harci hónap alkalmából a koreai társadal­mi szervezetek közös nyilatko­zatot, valamint egy emlékira­tot tettek közzé. Ez többek kö­zött megállapítja: a Koreát sújtó hároméves háború ója immáron 14 esztendő telt el, de mind ez ideig nem sikerült a tartós békét biztosítani. Az amerikaiak provokációi miatt a demarkációs vonalon szünte­len fegyveres csatározások folynak és napról napra foko­zódik a feszültség. A KNDK elleni katonai provokációk mind tervszerűbbé, mind sű­rűbbé válnak. A dokumentum a továbbiak­ban kifejti, hogy az amerikai agresszorok háborús mesterke­dése Koreában bármikor nyílt fegyveres konfliktushoz vezet­het, ez pedig nemcsak Korea békéjét fenyegeti, hanem újabb veszélyt jelent mind Ázsia, mind pedig az egész világ békéje ellen. A nagykövet hangsúlyozta, hogy kormánya az ország és a nemzet kettészakítottságának felszámolása, továbbá* a dél­koreai nép boldogulása érde­kében számos javaslatot ter­jesztett a dél-koreai hatóságok elé. Javasolták többek között, hogy kössenek olyan egyez­ményt, amely biztosítja, hogy koreai koreai ellen nem har­col. Az amerikai imperialisták uralma alatt álló dél-koreai hatóságok azonban minden ja­vaslatukat elutasították. A nagykövet végül kiemel­te, hogy a Dél-KoTeát megszál­ló amerikai imperialisták ki­űzéséért tartó harc szerves ré­sze annak a világméretű népi küzdelemnek, amely a békéért, a nemzetek függetlenségéért és a társadalmi haladásért fo­lyik. (MTI) Események — sorokban MOSZKVA: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szombaton a Japán Kommu­nista Párt fennállásának 45. évfordulója alkalmából távirat­ban üdvözlte a Japán KP Köz­ponti Bizottságát. A távirat hangoztatja: a Japán Kommu­nista Párt jelszava, hogy az imperialista agresszió ellen egységes antiimperialista arc­vonalat kell létrehozni, megér­tésre és helyeslésre talál az SZKP és más testvárpártok részéről. A Pravda szómban számában megemlékezett a japán kommunisták jubileu­máról PRÁGA: Mint a TASZSZ jelenti, Csehszlovákia és a Német De­mokratikus Köztársaság képvi­selői Prágában megállapodást írtak alá a két ország között vízumkényszer megszüntetésé- rőL BUKAREST: Bukarestben hosszas bete­geskedés után 87 éves korában elhúnyt Tudor Arghezi, román költő. RÓMA—BRÜSSZEL* A kánikulai Európából két súlyos tűzesetet jelentet­tek: Rómában a zöldségpiac, Brüsszelben egy áruház gyul­ladt ki A római tüzet való­színűleg a 30—35 fokos hőség okozta. A Szent Pál bazilika tőszomszédságában fekvő ha­talmas zöldségpiac raktárában az üres ládák gyulladtak ki, a lángok kétszáz méter magasra lövelltek. A tűznek nem volt halálos áldozata, de hetven árusítóbódé porig égett. Brüsszelben a La Bourse áruház harmadik emeletén tá­madt tűz, valószínűleg rövid­zárlat következtében. A rak­tárakban felhalmozott butár.- gáz-palackok sorra robban'ak fel. A baleset emberéletben nem tett kárt, de a négy és félórás tűz nagy károkat oko­zott Katonai jellegű légi alcGíölc Kongóban Meg akarják állítani a menekülő zsoldosok KINSHASA (MTI): Továbbra is működik a légi­híd a kongói főváros, Kinshasa és a keleti tartomány székhe­lye: Kisangani között Szom­baton is szállítottak volt tú­szokat és sebesülteket az egy­kori Stanleyville-ből, s ezen a napon szálltak gépre azok az európai újságírók, akik Kisan- ganiban a fellázadt zsoldosok kezére kerültek! konvoját? Kisanganfből kivonuló zsoldo­sok és ka tángál csendőrök 27 teherautóból álló oszlopát A konvoj, becslések szerint, ezer embert szállít Mint a UPI írja, a kongói fővárosban az élet lassanként visszatér a megszokott kerék­vágásba. Holnap száll le a Holdra a Surveyor 4. 50 százalékos az esély a sima leszállásra PASADENA (MTI): körülbelül 120 kilométernyire elkerülné célját. Az Egyesült Államok kongói nagykövetsége közölte, hogy elrepült a keleti tartomány fe­lé az egyik amerikai katonai szállítógép. Az AP hírügynök­ség szerint ez is menekülteket akar elszállítani, mert a Kisan- ganit elfoglaló kongói nemzeti hadsereg katonái állítólag fe- gyelmezetlenkednek. A UPI hírügynökség lehetségesnek tarja, hogy az amerikai kato­nai gép a kongói csapatoknak visz utánpótlást. A katonai jellegű légi akciók céljáról Kinshasában nem nyi­latkoznak. Ügy tudják azon­ban, hogy kapcsolatosak azok­kal a hadmozdulatokkal, ame­lyekkel meg akarják állítani a Viszonylag pontosan tartja az irányt az amerikaiak pénte­ken fellőtt negyedik Hold­szondája, a Surveyor 4. Az űr- laboratórium a tervek szerint hétfőn hajnalban síma leszál­lást végez a Sinus Medi, a „Központi öböl” térségében. Irányzókészülékét azonban ál­lítani kell, mert a Surveyor 4. A pasadenai űrkísérleti tele­pen elmondják, hogy legfeljebb 50 százalékos esély van a sima leszállás sikerére. A Surveyor 4. fedélzetén a Földről irányítható televíziós felvevőgép működik. Ha a le­szállás sikeres lesz, a kamera látóterébe robot-ásó emel dara­bokat a megbontott Hold-fel­színből. kél a világpolitikában A K.özcl-H.eletcn a helyzet változatlan — A budapesti találkozó McNamara kilencedik szemleútja A Közel-Keleten a feszültség éleződésének forrása éppen a helyzet változatlansága. Izrael — a támadástól kezdve a terü­letrablásig. maga mögött érez­ve az imperialista hatalmakat — zsaroló politikát folytat, ki­használni próbálja az ENSZ cselekvőképtelenségét — job­ban mondva megbénítottságát —, szabotálja az egyetlen, Je­ruzsálem bekebelezését elítélő ENSZ-határozatot is, egyszóval — hatalmas pártfogói ked­véért — az ország elemi érde­keivel is ellentétes vonalat követ. Senki előtt sem kétsé­ges, hogy a Közel-Keleten az olaj monopóliumát féltő impe­rializmus csatája folyik a lét­érdekeit védelmező arab álla­mok nemzeti forradalmával, amelyet törvényszerűen a tár­sadalmi reformokat is végre­hajtó haladó országok képvi­selnek a legkövetkezetesebben. Aref iraki elnök egy kairói lapnak adott nyilatkozatában az imperializmus kifutófiúja­ként beszélt Izraelről, s ez ko­rántsem az ellenfél ingerült véleménye, hanem a valósá­gos viszonyok találó jellemző­je. A nyugati propaganda — éppen az Egyesült Államok közvetett, de annál hatéko­nyabb szerepének leplezése végett — Izrael rajtaütéssel szerzett előnyét egy kis ország „dávidi” győzelmének próbálja feltüntetni, holott nyilvánvaló: sem támadni nem mert volna az izraeli kormány, sem a nemzetközi közvélemény terü­lethódítást mindenképpen el­ítélő állásfoglalásával dacolni, ha nem tudta volna maga mö­gött Washington agresszív tá­mogatását Ebben a helyzetben a közel- keleti válságról — ezúttal ha­zánk fővárosában — immár másodszor kollektiven tárgyaló európai szocialista országok, az arab népek igazi támogatói, ismét határozottan állást fog­laltak az agresszió következ­ményeinek felszámolásáért. A budapesti találkozásról szóló nyilatkozatból kitűnik, hógy a tanácskozáson részt ve­vő szocialista országok teljes összhangban nyújtják az arab államoknak a politikai, gazda­sági és katonai támogatást, s ezzel keresztülhúzzák az impe­rialisták számításait. Hiszen nyilvánvaló, hogy az arab ál­lamok megtámadása és a rájuk mért katonai csapás nem cél­ja, hanem csak eszköze volt az imperializmusnak: az igazi cél a radikálisabb arab rend­szerek meggyengítése, megdön­tése. A szocialista országok segítségnyújtása éppen ezért sőségesekben és nyugati tárno­kéit idegességet az izraeli szél­gatóikban. Tapasztalhattuk ezt a héten, amikor a szovjet flotta egyik egysége abban a Port Saidban tett demonstratív ba­ráti látogatást, amelynek kör­nyéke az elmúlt hét végén újabb agressziós cselekedet színhelye volt. S miközben a Közel-Keleten a helyzet továbbra is aggasz­tó, az Egyesült Államok lát­hatólag új lépéseket tesz a vietnami agressziója kiszélesí­tésére. McNamara amerikai hadügyminiszter kilencedik dél-vietnami szemleútja ere­detileg, úgymond, a saigoni amerikai katonai parancsnok­ság megújuló csapatszállítási követeléseit volt hivatott „mér­sékelni”, természetesen a fél­millióhoz közeledő amerikai csapatlétszám további növelé­sének súlyos belpolitikai kö­vetkezményei miatt. Sokat el­árul azonban a Johnson-kor- mánynak a „héják”, „galam­bok” és a belpolitikai nehézsé­gek háromszögében való ma­nőverezéséről, ahogyan McNa­mara fenti feladatát végrehaj­totta. Igyekezett feltárni a már Dél-Vietnamban bevetett erők tartalékait, egyszóval az ag­resszió hatékonyságát fokozni, amellett, hogy némi — saját nyilatkozatait is cáfoló — „ha­bozás” után bejelentette a csa­potok további növelését, ha nem is Westmorelandék igé­nyeinek megfelelően. Az ame­rikai hadügyminiszternek azon­ban meg kellett állapítania, hogy teljesen kudarcot vallott a nagy reményekkel elindított „pacifikálás! program”; McNa­mara, mint már korábbi szem­leútjain is, ezúttal is eléggé csattanósan meggyőződhetett a dél-vietnami partizánok har­cának hatékonyságáról. A had­ügyminiszter — aki mögött már néhány csapatszállítással egybekötött, s végül elvetélt „dél-vietnami megoldás” áll, ezúttal óvatosabb volt jósla­taiban. Mindenesetre McNama- rának tapasztalnia kellett, hogy a számbelileg nagy dél-vietna­mi hadsereg valóságos értéke mily csekély, s mennyire re­ménytelen annak fokozása. Vietnamról szólva meg kell említenünk a héten befejező­dött stockholmi nemzetközi Vietnam-konferenciát, amely megtette az első lépést a kü­lönböző békemozgalmak és szervezetek együttműködése felé, s külön bizottságot hozott létre az akciók egybehangolá­sára. A stockholmi konferencia megtárgyalta a vietnami ame­rikai agresszió valamennyi ösz- szetevőjét, s felhívta a világ népeit minden eddiginél na­gyobb méretű harcra Vietnam békéjéért Ezután megrende­zik a tüntetések világnapjait; az elsőt a genfi egyezményei: július 20-i évfordulóján. A feszült és agresszióval terhes nemzetközi légkörben szinte nem is keltett meglepe­tést, hogy Afrikában két újabb válság robbant ki. Méghozzá a kontinens Szaharától délre eső részének két legfontosabb fiatal állama került súlyos helyzetbe. A módszer is, ame­lyet velük szemben a külön­böző imperialista erők alkal­maznak, nagyban hasonló. A fajüldöző Rhodesiával és a portugálgyarmat Angolával határos Kongót érte újabb — immár meghiúsult — zsoldos­támadás, ismét felidézve a sza­kadás lehetőségét. Feltehetőleg az időközben Algériába „ke­rült” Csőmbe játszott újfent szervezői szerepet, míg támo­gatóit az egymással is érdek­harcban álló imperialista cso­portok között kell keresni; nem feledkezve meg a kulisszák mögött tevékenykedő „állam­beli államok”, a hírszerző szer. vek tevékenységéről. Ezúttal az Egyesült Államok sietett szolidáris lenni a központi kor­mánnyal, bár annak határo­zottan antiimperialista meg­nyilatkozásai láthatólag nyug­talanságot keltettek Washing­tonban. Az Egyesült Államok­ban egyébkét kisebbfajta bel­politikai vihar keletkezett a Mobutunak nyújtott jelképes (hetven fős) katonai támoga­tás miatt. A Johnson-kormány azonban feltehetően úgy okos­kodott, hogy a kongói pozí­ciókat vesztve érző európai csoportok kalandorkodása köz­vetve segítheti az amerikai be­folyás megerősödését a kongói kormánynál. Nigériában még bonyolultabb a helyzet, jóllehet ott is az egyik tartomány, az olajban gazdag és az ibó törzs lakta keleti tartomány elszakadásá­val állunk szemben. A lagosi központi kormány az elmúlt napokban megindította csapa­tait a magát Biafrának nevező szakadár állam szétzúzására. Az egymásnak ellentmondó győzelmi jelentések folytán a küzdelem állása áttekinthetet­len. Nehéz lenne egyértelműen bármelyik fél mellett állást foglalni, hiszen a lagosi kor­mány mögött a feudális nigé­riai észak reakciós erői is áll­nak, míg a keleti tartomány olajának kiaknázói angol és amerikai trösztök. Minden jel szerint az imperialisták több vasat is tartanak a tűzben, s ezúttal is a megosztás hírhedt politikáját próbálják alkal­mazni. Avar János fl Pétervására és Vidéke Körzeti Fmsz. Pétervására, Kossuth u. 45. sz. alatt (posta mellett). Gépkocsimosót helyezett üzembe Szakszerűen végezzük el a szerviz-munkákat, valamint kisebb javításokat. A szerviz-szolgálat igénybevétele telefonon is bejelenthető. Fmsz. gépkocsimosó. Telefon: Pétervására 11. A Fejér megyei Bauxitbányák — KINCSESBÁNYA — felvesz 18—40 év közötti korú dolgozókat ffötd alatti munkára A bérezés formája vájároknál és csapatcsilléseknél teljesítménybér, szállító csilléseknél a munkakönyvi bejegyzéstől függően időbér. A válla'at térítés ellenében szállást, az üzemi étkezdében 9,30 Ft-ért napi háromszori étkezést biztosít A felvételhez tanácsi igazolás és tüdő­szűrős lelet szükséges. Felvétel esetén a vállalathoz utazás költségét megtérítjük. Megközelíthető: Székesfehérvárról vasúton és autóbuszon.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------1[1||lu|LUllRil.................................... Vi sonta fényei — füfg^öieüsen Négy téesz jussát követeli A visontai Reménység Tsz elnökének íróasztalán „Bánya­ügyek” feliratú dosszié talál­ható. Alatta még két dosszié, ezekbe foglalta hét év tatái­nak jegyzőkönyveit. Több mint fél évitizede gyűlnek az egy­másnak és nemegyszer a tör­vényeknek ellentmondó akták. Felelős beosztású szakemker, aki érdemben is tudott volna segíteni a kisajátttó-kortra- termelőszövetkezet ügyben, még nem lapozott bele a disz- sziéba. A nyolcmilliárd forintból épülő 800 megawattos erőmű­nek szinte szimbólumai a ke­cses daruk alatt összeálló monstrumok. Szimbóluma a betonból egyre emelkedő alko­tás, amely mindnyájunkat gaz­dagít majd. De- nézzünk a nagy csodák magasából le, a földre is. Négy tsz-nek — a visontai, az abasári, a marka- zi és a halmajugrai termelő- szövetkezeteknek — itt a föl­dön zajlik az élete. Az erőmű fényt ad majd mindt -■újunknak. Nem lehet, hogy közvetlen közelébe ár­nyékot hozzon. ..f,ernl»lott” főidők A visontai hőerőmű és a kül­színi bánya betelepedik a Mát­ra alja mezőgazdasági világá­ba. Helyet, területet követelt és követel a négy község ha­tárában. Mivel azonban az a föld, amelyre a bánya és az erőmű rátelepszik, meghal a mezőgazdaság, illetve az itteni tsz-ek számára: a kisajátítás­nak megfelelő föld-, vagy pénzértékben kell történnie. E tényből eredően pergessük vissza a naptárt, hiszen a há­rom dosszié épp azokat az ak­tákat tartalmazza, amelvek ezt a tényt — a megfelelő ellen­szolgáltatást — nem segítették. 1964-ben egy Gazdasági Bi­zottsági döntés — valószínűleg a helyi táiékoztatás pontatlan­sága miatt — nem volt telje­sen körültekintő a földkisajá­títási ügyben. Elrendelte, hogy a Gyön.gyös-domoszlói Állami Gazdaság területéből cserein­gatlannal elégítsék ki á tsz- eket. Nem minden zökkenő nélkül 715 hold csereingatlant kapott a négy tsz. Hogy eny­hén fejezzük ki magunkat, ezek az új területek minőségi­leg elmaradtak a kisajatítot- taktól. Az állami gazdaság eze­ken a holdakon rekonstrukciót akart veerehnitani. Az itteni, s k helvütt hatvan éves szőlőt úgy metszették, gondozták, hogy úgyis kivágásra kerül1 egyszóval lerabolták. A TOTÓ dilitől A csereingatlan átadásánál is kezdett már fogalmazódni e vita kellemetlen tanúlsága. 1965. március 18-án volt V'- sontán a csereingatlan birtok­ba adása. Egyesség nem történt — pedig ennek szükségességét jogszabály Is megköveteli — hanem kötelezték (?) a tsz-eKet a művelésre. (A kötelezés jo­ga kizárólag a Minisztertaná­csé, — legfőbb államigazgatási szervünk azonban ezzel a jo­gával jelen esetben nem élt.) A csereingatlanok átadásakor nem a „szenvedő fél”, a tsz r’!ktált, hanem pozícióból c kisajátító, vagyis a vevő (?) szabta meg az értékeket. Senki sem döntött az érték- különbözetekről sem. Később a járási tanács és a megyei tanács összeállította az értékkülönbözeti listákat. Hal esetben indult ilven összesítés a Nehézipari Minisztériumba, de útközben sorra elakadtak A legutolsó 1966-ban. a Nehéz­ipari Minisztérium szénbányá­szati főosztályvezetőiénél. A Nehézivari Minisztérium tehát nemcsak a csereingatla­noknál érzett jogot a diktálás- ra. de később, amikor az ér- tékkitTHnbözeti döntés az ő jogkörükben volt. akkor pozí­ciós vétójoggal is élt. — fis Már a Gazdasági Bizottság határozata kötelezi a kisajátí­tót, hogy a megfelelő év június 30-ig jelentse be kisajátítási I igényét a megyei tanács mező- gazdasági osztályának. Ezek a jelentések csak részben történ­tek meg. 1966-ban például újabb földigénnyel léptek fel, miután az évre esedékes Kisa­játítási engedélyt már megkap­ták. 1967-ben a visontai tsz 60 holdas kertészetére kisajátiiási igényt nem jelentett be sem a bánya, se az erőmű. Szeptem­ber végén mégis elfoglaltak. Ez a kertészet az előző év^en egymillió forintot hozott a kö­zös gazdaságnak. A kisajátító jelentések té- nvei állandóan módosultak, és eltértek később az eredetitől. A visontai tsz — mint a ki­sajátításokból eddig legjobban érintett közös gazdaság — egyetlen példányt sem kavott a kisajátítási iaénvlésekből. Igaz, eevszer a megvet tanács­tól másolatban kantak egy ilven jelentést, de ezt később éppen a jelentés fróia. a Mát- raaljl Szénbányászati Tröszt jogászai nem fogadták el, mert másolat és így nem bizonyító erejű. (?) Ifáromszáj! — Ilii rom öze r Az 1965-ös 15 tvr. új fordu­latot hozott a kisajátítási tortú­rában. Ez a törvény pénzbeli kielégítésre ad lehetőséget, a föld aranykorona értékének 300-tól 3000-es szorzata erejéig. Most már a vita azon foly**

Next

/
Thumbnails
Contents