Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
Nincs I destova két esztendeje, hogy az egyik kiváló termelőszövetkezetből, több tag aláírásával, levél érkezett az egyik országos hatáskörű irányító szerv vezetőjéhez. A levél hangsúlyozta, hogy a szóban forgó termelőszövetkezet elnöke, főagronómusa, főkönyvelője, s többi szakembere is rátermett vezető és jól dolgozik. Nincs panasz a szorgalmas tagok megélhetésére sem. A tagságot azonban foglalkoztatja és bántja, hogy a vezető beosztású emberek eltitkolják, mennyi a szövetkezetből származó jövedelmük. Amikor ezt szóvá tették az elnöknek, 5 azt válaszolta, hogy a vezetők tűzetésének megállapítása nem tartozik a tagságra, a tagoknak ebbe nincs beleszólásuk. így igaz-e, kérdezték a levélírók, kénytelenek-e belenyugodni a Vezetők idézett válaszába. A termelőszövetkezetek L országos kongresszusán szintén szóba került ez a probléma, ha nem is úgy, ahogyan az előbb említett levél feszegette. Általános érvényűnek szánt javaslatként hangzott el, hogy az illetékes főhatóságok tisztázzák egyértelműen, írják elő félreérthetetlenül, mennyi legyen a termelőszövetkezetek úgynevezett függetlenített vezetőinek illetménye, mert — úgymond — kínos dolog az, ha az elnöknek, a főagronómus- nak, főkönyvelőnek és a többieknek kérniük kell a megfelelő bér megállapítását a tagoktól, a termelőszövetkezeti közgyűléstől. Elmondták a kongresszuson azt is, hogy némely helyen túlságosan nagy a termelőszövetkezeti vezetők jövedelme a tagokéhoz képest, más szövetkezetekben viszont indokolatlanul alacsony. Legjobb lenne hát, — ez volt az indítvány —, ha a tsz területének, éves termelési értékének, állatállományának és még néhány fontos tényezőnek a figyelembevételével, központilag határoznák meg ezeknek az illetményeknek, fizetéseknek a nagyságát. A tsz-kongresszust megelőzően, és azt követően is, többször hangot kapott már lényegében ugyanez az elképzelés, jeléül annak, hogy évék óta megoldatlan, és változatlanul feszültséget oiko- zó kérdéssel állunk szemben. S most, amikor a gazdaság„MÄR KÉTSZER IS kereste a barátja, Feri.” Ez az üzenet várt az íróasztalon. Mikor visszahívtam, éreztem a hangján, hogy zavart es izgatott. — Haverkám, györsan gurulj le a gimi elé, ott a parkban várlak. Az üdülésről akarok beszélni... És mondhatnál valami okosat az ügyemben. Amikor lementem, alig várta, hogy mellé üljek, már hadarta is. — Haverkám... Ne nézz hülyének... de én... nem tudok játszani. Nagyon értetlenül nézhettem rá, mert sebesen, kapko- dón magyarázott tovább. — Tudod, most jövök az üdülésből. Füreden voltam. Emlékszel arra a dísztölgyre a kert sarkában? — Igen... — válaszoltam nem nagy meggyőződéssel, mert vagy jó tíz éve jártam utoljára arrafelé. — Tehát nő...? Ami azt illeti, nagyon remek randevúhely. — Ugyan — intett le. — Emlékszel? Ott van közvetlenül a tölgy előtt a függőkugli. A sétány végén... — Tényleg! Micsoda partik estek ott. Főleg ebéd után. Volt, akit még a vacsorához is onnan kellett előcibálni. — Na..., szóval engem is meghívtak a szobatársak. Egy Tibi csoki volt a tét. Kettőötvenes. — Persze, elvesztetted. Azért vagy így lerobbanva? — Ne bolondozz! Hat-hét fánál többet nem dobtak Szabóék se, pedig minden szabad idejüket „elgurították”. — Akkor? — Nem tudom, mi ütött belém. A negyedik voltam. Mire kézbe vettem a golyót, wiate vizes lett a tenyeremok a titkolózásra Mi van a tejjel ? Alapjában véve az időjárás késztet arra bennünket, hogy a tejjel kapcsolatban kérdéseket fogalmazzunk meg, hiszen a meleg nemcsak a háziasszonyoknak okoz gondot a tej tartósításában, hanem az üdülőhelyek ellátását is megnehezíti. ... és ha őssxemegy f A gyöngyösi tejüzem vezetőjét, Herczeg Gábort kértük meg, tájékoztasson bennünket az ellátás szintjéről, az üzem és a fogyasztók gondjairól. — Az utóbbi időben többször volt panasz a tejre. Nem tudták .felforralni, mert összement. Érkezett az üzemhez emiatt reklamáció? — Csak Petőfibányáról kaptunk észrevételt, egy kanna tej miatt. Más esetben nem fordult elő panasz, egyetlen üzlet vezetője sem reklamált. — És mit csináljon a vásárló, ha a tej már akkor savanyú, amikor az üzletben megkapja? Ott nem ellenőrzi a tej ‘ minőségét, azt csak a forraláskor veszi észre. — A megoldás egyszerű: vigye vissza az üzletbe. Ha a tej csakugyan azért ment ösz- sze, mert már az üzletben megsavanyodott, ki kell cserélni. Ebből a cseréből az üzletnek nem származik kára olyan mértékben, hogy elzárkózhatna a csere elől. Mi még az előző napi tejet is visszavesszük a boltoktól, igaz, kilenc százalékos veszteséggel. De azzal sem árulok el titkot: ha nem nagy mennyiségű tejről van szó. még ehhez a kilenc százalékhoz sem ragaszkodunk, hiszen túrónak fel tudjuk dolgozni. Ha a tej már csak takarmányozásra alkalmas, akkor csak hetven fillért számolunk literéért. — Megtörténik, hogy a palackos tejen nem lehet már elolvasni a szavatosság napját Mi ennek az oka? — Mi a palackot borító fóliát érintetlenül hagyjuk. A gép végzi a feliratozást, ezt nem tudjuk elkenni. Ha a felirat elmosódott annak az okát az üzlet dogozóinál kell keresni. A vevő az ilyen tejel nem köteles átvenni. — Az üzletben azt mondják, már így kapták a tejüzemtől a palackokat. — így nem kaphatják. Nálunk nagyon szigorúak az előírások és az ellenőrzés sem ritka. Igaz, minden tejet és tejterméket paszterizált állapotban adunk át a kereskedelemnek vagy a fogyasztóknak, de a kannás tejnél a minőségi romlás könnyebben bekövetkezhet. hiszen a tej állandóan „él”, a nagyobb felület, a kanna lassúbb kiürítése megkönnyíti a baktériumok tenyészését, ami a savanyo- dáshoz vezet. Az ellátás rónájáról — Amikor felmelegszik az idő, nehézségek támadnak a tej- és tejtermékek ellátásában. Kevesebbet szállít a tejüzem? — Minden igényt ki tudunk elégíteni és minden megrendelést teljesítünk. Egerbe is mi szállítjuk a palackozott tejet, ezenkívül minden palackozott terméket, de oda naponta csak egy alkalommal tudjuk eljuttatni az árut. A megye székhelyén tehát előfordulhat hiány palackozott áruból. — Gyöngyösön és a mátrai üdülőhelyeken is sokszor hallható a panasz. Ennek mi az oka? — Most tárgyaltunk az Élelmiszer Kiskereskede! mi Vállalattal, éppen a máirai ellátás fokozására. Készek vagyunk arra, hogy délutáni rendelésit is elfogadjunk. Ehhez viszont az kell, hogy az árusítást a kisker tudja biztosítani, nemcsak a tárolót! bővítésével, hanem az eáadé számának emelésével is. Gyöi gyösön a legforgalmasabb ü leteknek eddig is megvolt < az előnyük, a nyári időszal ban délután is vittünk oc árut Ügy tudjuk, a mátr gondokon már július eb napjaitól kezdve lényege« enyhít majd a kisker, k$B megállapodásunk alapján« — Túróból sincs mind elegendő az üzletekben« — Ami tőlünk telik, m megtesszük. A kapacitásunk: tökéletesen kihasználjuk. D az igény attól' több, mii amennyire. a ml erőnkből fu ja. Naponta tizenhat mán túrót készítünk. A terv s® rint 1968-ra ezt a mennyiség« az új gépi berendezés segl ségével mintegy ötven százi lékkai megemeljük. — Miért savanyú a túró? — Nekünk is hűtenünk ke lene a túrót néhány órán i de a kereskedelemben is go: doskodni kellene a hűtésérő A polietilén csomagolásna nagyon sok előnye van, de hátránya az, hogy befulla benne a túró. A savanyúság! ezek a körülmények váltjá ki. Tudom, a vevőnek ez magyarázat nem minden, d amíg a kereslettel nem tudun lépést tartani kapacitás hiá nyában, nem tudunk mit tér ni. Azt még tegyük hozzá: re videsen még egy hűtőkamrá építenek a tejüzemben, és ak kor a túró minőségén is ao kát tudnak majd javítani . — A tejföl sem mindig kifc gástalan. — Tavaly volt ilyen panas; de az idén két termosz-kocsi kaptunk, július 3-tól érkezi meg a harmadik, és most má a szállítás megfelel a kívánal maknak, a tejföl frisseségé biztosítják. Hogy az üzletek ben hogyan tárolják, az mái nem a mi „asztalunk”. A Hatvani Cukorgyárban megkezdték a répaérés vizsgálatát irányítás új rendszeréből fakadóan a termelőszövetkezeti élet és munka számos tényezője új megvilágításba kerül, feltétlenül szükséges ennek a problémának a tisztázása is, természetesen azoknak az elveknek megfelelően, amelyek pártunk agrár- és szövetkezetpolitikáját vezérlik. Jól ismert és gyakran hangsúlyozott elv, hogy a termelő- szövetkezetekben maguk a tagok vitatják meg, döntik él a nagyüzemi társas gazdálkodás minden lényeges kérdését. Eddig is benne volt ez különféle jogszabályokban, az alapszabályban is, s persze nem hiányzik majd a most készülő termelőszövetkezeti törvényből sem. Nem szorul bizonyításra, hogy a munka díjazása, a jövedelem elosztása is a legfontosabb kérdések közé tartozik. Természetes tehát, hogy ebben is a termelőszövetkezeté, a tagságé a döntő 6zó. Furcsa lenne, ha bárki úgy foghatná fel a dolgot, hogy a nem vezető beosztású emberek részesedésének mértékét, javadalmazásának módját a közgyűlés határozná meg, az irányító beosztásban levőkét ellenben ők, saját maguk, vagy esetleg valamiféle hivatal M ostanában maguk a termelőszövetkezeti vezetők is gyakran beszélnek arról, hogy mennyivel sikeresebben lehet gazdálkodni, ha önálló a tsz. Az önállóság fokozása azonban nem korlátozódhat a vezetők önállóságának növelésére. A termelőszövetkezet egész közösségének lesz és legyen is nagyobb önállósága és felelőssége .beleértve természetesen azt is, hogy az irányító beosztású dolgozók mindenféle illetéktelen beavatkozás nélkül láthassák el fontos föladataikat Azt azonban ez alkalommal sem árt hangsúlyozni, hogy a tsz- vezetők és szakemberek továbbra is, sőt, sokkal inkább, mint eddig, a termelőszövetkezeti tagságnak tartoznak felelősséggel minden intézkedésükért, tettükért. Azoknak, akiknek a megbízásából vezető szerephez jutottak. Ha pedig így van. akkor kézenfekvő, hogy a megbízók, a szövetkezet tulajdonosai állapítják meg azt is, mennyi jövedelme legyen a termelőszövetkezet elnökének, főagronótől, annyira izgultam. — Egy Tibi csoki miatt? — NEM TUDOM, MIÉRT. De előtte olyan gonddal néztem a szél erősségét a tartórúd mozgását, a golyó ívét és, hogy hová teszik a bábukat — nehogy lyukra menjen a dobás —, mintha azon múlt volna az életem, hogy kilenc fát dobok-e vagy nem. — Akkor hát mi volt a baj? — Háromszor három dobás volt előttem. Időben számítva öt-hat perc. De számomra az örökkévalóság. Figyelni... számítani.., kombinálni. Mire dobnom kellett, úgy legyengültem, hogy alig bírtam felemelni a golyót. — És? — Lendületet vettem, úgy látszik, nagyobbat, mint amit kiszámítottam, a golyó nekivágódott a tartóoszlopnak, aztán orrba ütötte a kis Forgót, az ágyszomszédomat. — Rád ismerek — próbáltam vigasztalni, de ő mintha nem is hallotta volna, folytatta. — Azt kiáltotta a Kaszás, „érvénytelen”. Aztán megmagyarázta a szabályokat, hogy miért. A kis Forgó zsebkendőjén átütött a vér. A golyo meg csak le- és felcsavarodott az oszlopra. Szabó állította meg és ideadta: „Van még két dobásod.” Aztán vígasztalban hozzátette: „Hisz játék... nem akarattal történt.” Otthagytam őket Azt még hallottam, hogy Szabó rosszallóan dörmögte: „Beveri a szomszédja orrát aztán meg ő van megsértődve.” — Ami azt illeti, igaza volt. musának, főkönyvelőjének és így tovább. Senkinek sincs és ne is legyen joga utasítást adni arra, hogy kinek mennyi fizetést állapítson, meg a termelőszövetkezet Több termelőszövetkezetben régi szokás, hogy falitáblára kiírják, melyik tagnak, hány munkaegysége, illetve forintja gyűlt össze havonta. Mi akadálya lehetne annak, hogy kifüggesszék a vezető beosztású emberek keresetéről készített kimutatást is? Hogy az elnök, vagy a főagronómus többet keres, mint az átlagos jövedelmű, vagy akár egy-egy kiválóan dolgozó tag? Természetes dolog ez, hiszen sokkal több a közösségért viselt gondja, felelőssége, sokszor rendkívül terhes a nagy képzettséget kívánó munkája, fáradságos tisztsége. Előfordul persze az is, hogy a tagság nem méltányolja eléggé a termelőszövetkezeti vezetők erőfeszítéseit, munkájának nehézségeit Előbb- utóbb rájönnek azonban az ilyen helytelen felfogású termelőszövetkezeti tagok is, hogy a hozzáértő, jó vezetőt — éppen a saját érdekükben — tisztességesen meg kell fizetni. Nincs tehát semmiféle elfogadható ok arra, hogy' rendeletben, utasításban írják elő, mennyi fizetést köteles adni valakinek a termelőszövetkezet. Ha valamelyik járása, megyei, vagy országos hatáskörű hivatal, intézmény ezt tenné, akkor utat nyitna olyan intézkedések előtt, amelyek újra megsértenék a termelőszövetkezetek helyesen értelmezett és ma már szigorúan vett önállóságának elvét, s azt a gyanút ébresztenék a szövetkezeti parasztságban, hogy az ő beleszólási, döntési joga csak formális, mert úgyis máshol, valahol „fent” döntik el, mi legyen a szövetkezetben. g| yilvánvaló, hogy Ilyen ■* gyanúnak nem szabad tápot adni. Éppen ellenkezőleg, mindent el kell követni azért, hogy a még kételkedő termelőszövetkezeti tagok is tényekből győződjenek meg: valóban övék a termelőszövetkezet, azok lesznek benne a vezetők, akiket a tulajdonosok arra alkalmasnak tartanak és részesedésüket is ők állapítják meg. Gulyás Pál — Nem... Értsd meg, hogy nem! — tiltakozott Feri. —' Egyszerűen nem értettem meg az egészet. Szó sem volt sértődöttségről. Leültem a hallban. Gondolkodtam. Mondd, miért van az, hogy nálam mindig vérre megy a játék? — Vérre? — Akkor, ott, a hallban, visszapergett előttem fiatalkorom néhány epizódja. Mintha tegnap lett volna, olyan elevenen éltek bennem. Játékok... — BÖKD MÄR KI, mi bajod tulajdonképpen? — szakítottam félbe ismét tragikusnak induló monológját, de nem hagyta. — Játékok...? Játékok... Emlékszel Rába Pistára? — Hogyne. Együtt végzett veled a technikumban. Most a hajógyárban melózik. Kicsit megtört a fiú, de összehozott egy Moszkvicsot, rá se lehet ismerni. Olyan elegánsan őszes. — Szóval, ő jutott eszembe! Együtt gyerekeskedtünk, ő is libát őrzött. És sokat játszottunk. Egyszer kedvem támadt, hogy a dűlőút sarából házat, várat építsek. Megmintáztam a falu főutcáját, a templommal, a patakkal és a várat odatettem a Bércre. Szép volt, legalábbis nekem nagyon tetszett. Akkor jött arra Pista. Erős, behemót gyerek volt, már majdnem legényszámba ment hozzám képest. Növésben. Meglátta a várat és akkorát rúgott a Bércbe, hogy az falustól, patakostól együtt szétrepült. Július 1-én a Hatvani Cukorgyárban megkezdték az idei répatermés érésének laboratóriumi vizsgálatát. A különböző tájegységeken, Hatvan környékén, a Jászságban és a Tisza vidékén négyzet- méternyi területen felszedik a répát. A cukorgyár laboratóriumában mérik a répa és a Nevetett rajta, hogy egyetlen rúgással szétment az egész, és ahogy futott a libái után, mezítlába odaverte a sarat az arcomra, s az összekeveredett a könnyemmel, mert nagyon sajnáltam a várat, meg a falut. Mikor hazafelé indultunk, még előtte újból megépítettem a Bércet, meg a falut. És akkor láttam, hogy megint jön errefelé.,. FERI ÜGY BELEÉLTE magát a történetbe, hogy észre se vette, már mindenki őt figyeli a parkban, az ő hadonászását, beszédét és szinte együtt izgulnak vele a délutáni sütkérezők. — Érre te? — Ott volt az útszélén néhány vadszilva és csipkebokor. Meg krisztustövisfa. Szedtem gyorsan néhány ágat és belegyúrtam a sárba. Néhány éles követ is tettem a Bércbe és vártam, mi történik. — Belerúgott? — Bele. Aztán üvöltve vágta magát a földhöz. Mezítelen lábfeje, talpa úgy nézett ki, mint a tüskés disznó. Ahogy húzogatta a töviseket egymás után, úgy csöpögött a vére a sárba. Jajgatott, szitkozódott, fenyegetett, én meg beszaladtam a vadcseresznyésbe, ott lapultam estig, nehogy megfogjon. Hát mondd, játék ez? — Ugyan, ez olyan regen volt. — Igaz, azóta se csináltam statisztikát, csak ott, a hallban, sok ilyen emlék előjött. Mondd, hogyan lehet az, hogy e?v ember úgy éli le a gyermekkorát, hogy még a levél súlyát, cukortartalmát. Kéthetenként megismétlik a méréseket, az adatokat összehasonlítják és ebből következtetéseket vonnak le a várható termés mennyiségére, minőségére. Ennek megfelelően készülnek Hatvanban az idei cukorkampányra. játéka is vérre megy? Mielőtt sötét hangulatú fejtegetését tovább folytatta volna, rászóltam: — Két esetből akarsz te életreszóló bölcsességet kihirdetni? — Ugyan. Én lepődtem meg legjobban, amikor sorra szedtem ezeket a régi dolgokat. Látod ezt a forradást az orromon? A Sanyi ostorának nyoma... Mert ő gazdagyerek volt és én ott mentem el a házuk előtt. Megvert, mint az arra kóborló libákat. És tudod, hogy ezek a dudorok mitől vannak? — mutatott a homlokára. — Geszie- nyecsata emléke. Három lépésről vágtuk egymás arcába a gesztenyét, mert az egyik csapat cserkész volt valamikor, mi meg akkor kezdtünk másképp szervezkedni. Hozzáér a homlokához, mintha most sértették volna fel a kő- és gesztenyeütések. Aztán folytatta. — Valahogy mindig vérre ment a játék. Bántottak, védekeztem, támadtam. S úgy látszik, Közben elfelejtettem játszani. Mondd, lehetséges ez? A kérdést úgy szögezte felénk, akik ott a téren sütkéreztünk, hogy semmi érvvel, magyarázattal, nyugtatással nem tudtuk levarázsolni a vibráló levegőből. Kérdő tekintete úgv rögzítette oda, mintha az idő prése is segített volna neki. CSALÓDOTT KÉPET vágott, . amikor a hosszú hallgatás után tanácstalanul saj. nálkozóan tártam szét a kezem s valami ilyesmit olvashatott ki a körülötte üldögé- lők tekintetéből is. Pedig mit megadtunk volna érte, ha... megtaníthatjuk ől játszani. Kovács Endre Bővítik a választékot A tejüzemnek is van azon ban kívánsága a vásárlókká kapcsolatban. Szívesen szállítanának joghurtot, de nine iránta kereslet. Igaz, hogy í tárolás szempontjából a joghurt a legkényesebb tejtermék és talán a kereskedelem ezért húzódozik tőle. Ami a nemrég piaéra kerül ízesített krémtúróra vonatkozik: a tervük szerint jövőre kellene a megyében is bevezetniük, mert egyelőre csak s fővárosban árulják. Azt sze retnék elérni, hogy ez a gyorsan közkedveltté vált termék mielőbb a gyöngyösi és a többi Heves megyei fogyasztóhoz is eljusson. Minden azon múlik, mikorra kapják meg a szükséges gépeket hozzá. Arra vonatkozóan, hogy e tejüzem egyre több árut juttat a lakosságnak, álljon itt adat. Az idén az első öt hónapban összesen 27 millió forint értékű árut biztosítottak, ami a tavalyi azonos időszakhoz képest ötmilliós növekedést jelent. Az idén a jubileumi verseny keretében a szocialista üzem címért tevékenykednek, és bíznak benne, hogy ki is érdemlik ezt a minősitést. G. Molnár Ferenc A cipőipar kiállítása Az állami cipőipar a Clpő- nagykereskedelmi Vállalattal közösen rendezett kiállításon a Divatcsarnok Lotz-termében mutatja be az 1968. évi modelleket. A kiállításon — amelyet augusztus végéig öt vidéki nagyvárosban is bemutatnak — dől el lényegében, hogy jövőre milyen lábbeliket vásárolhatunk. A kereskedelem ugyanis a látogatók, a közönség szavazatait figyelembe véve a legnagyobb sikert aratott modelleket rendeli az ipartól. Jövőre, az ideihez hasonlóan, mintegy 22 millió pár lábbeli kerül forgalomba, többségük a legdivatosabb modell lesz. 1967. július 2„ vasárnap FÜQQŐ KUGLI
