Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-11 / 161. szám
EGRI NYÁR Két kiállítás a Gárdonyi Géza Színházban Az Egri nyár júliusi programjában két kiállítás nyűt egy időben a Gárdonyi Géza Színházban: vasárnap délelőtt a mai magyar iparművészek egy értékea gyűjteményét és az egri származású fiatal festőművész, ifj. Kátai Mihály munkáit láthattuk egymás szomszédságában. Ifi. Kátai Mihály Kiállításának anyaga Budapesten már tavaly sikert aratott. A félszáznál több alkotás így, együtt, egységes hatást vált ki a szemlélőből. Valahogy az a benyomásunk, mintha egy erős, túlfűtött egyéniség széles gesztusokkal, hittel, meggyőződéssel, élményeinek hatása alatt mondaná el az időben és térben eddig megtett utazásainak történetét. Nem véletlenül említünk átázást térben és időben. Évezredek előttről lépten-nyomon élénk áll itt a faun, ez a kis szarvakkal és nagy elevenséggel mosolygó ember-állat, amely, vagy aki, a görög regék bájos világát idézi és azt az életörömöt, amely oly magától értetődően uralkodik ezeken a képeken. Két nagyobb méretű alkotásán — a Triptichon I. és II-ről van szó — félreérthetetlenül vall a művész, hogy ez a mediterrán ég alól származó faun-élmény fiatalságának jelentős tartalmi része. A faunok virágokból születnek — vallja az egyik tábla — és a művész gyors vonalakkal, színfoltokkal örökíti meg ezt a képzeletben is nehezen utolérhető átváltozást A faun-élmény szomszédságában sok-sok változatában áll a nő. Álmodó fej, Nő pirosban, Nő rézfólián, Krisztina feje ezüstben, Nő fehér szemekkel, Ezüst fej csilagok- kal, Zsuzsánna és a két öreg csak utat jeleznek a Fantázia címet viselő finom vonalú álló női akthoz. Ennek a fejét szemérmesen oldalra hajtó nőnek a karján hangulati fokozásként és a szerelmes gondolatok jelenlétére utalva ott ül a kis faun. S ebbe a női arcképsorozatba beleillik sajátos módon az a madonnafej is — az Ave post secula című képről van szó —, amely az első keresztény századok mozikokból kirakott asszonyideálját, a nőnek elképzelt jámbor égi mását, idealizált vonásait mutatja nekünk. A Párkák, az Etruszk-fej, a Hermes táblája, a Skorpió táblája, a Bábeli torony — talán a kiállított anyag legértékesebb darabja —, a Salome, a Csillagjegyek győzik meg igazán a szemlélődöt arról, hogy a fiatal művészt milyen hatások érhették tanulmányai, eddigi élete során. Saját jellemzését, önarcképein is utazásokhoz és a faunokhoz köti, mert a mozgás és a csintalan útitárs jókedve veszi körül a művészt S hogy ez a fogalmazási torna, ez a nyelv nem véletlen, hanem — ha úgy tetszik — filozófiai gyökerű, arról a táblák Mai magyar A mai magyar iparművésze*, kerámikusok, ötvösök, üveggel dolgozók és a textil festésének, mintázásának művészei gazdag anyagot állítottak ki Egerben. A legteljesebb névsort talán a kerámikusok hozzák, akik között Bod Éva — már láttuk gyűjteményét Egerben — Gádor István, Gorka Géza, Gorka Lívia, Németh János és mindenekelőtt Kovács Margit a legkiemelkedőbb egyéniségek. A vázáknak, tálaknak és készleteknek ebben a sokszínű, sok stílusú sorako- zásában külön értéket kapnak a figurális kompozíciók, mert a figurában az alkotó szellemességét és szellemét is felfedezhetjük. Itt és ebben Kovács Margit kerámiái vezetnek. Ju- dása, Vénkisasszonya, a Három királyok és a Térdeplő angyal címet viselő kerámiája e műfaj maradandó szépségei közé tartoznak. Az ötvösmunkák között Bariba Éva ízléses és finom minfeliratai nyilatkoznak. Ahogyan az elmúlt korokban, a templomok falán megjelenő képeken a kor és a hit igazságát hirdették idézetek és rövid szólások, úgy írja képeire ifj. Kátai Mihály a benne el nem múló hatást kiváltó és belőle ábrázolást kikényszerítő szöveget: a művész gondolkodásra késztet, hogy formáiban ne csak ábrázolást lássunk, hanem a meggyőződést, a hitet is érezzük ki alkotásából. Nem véletlenül fest ikonokat sem a művész, s ezzel a megjegyzéssel már utaltunk is stílusára. Csak a lényeges vonásokat veti fel, azokat is sajátos szemszögből nézve, a kifejezni szándékolt élmény és gondolat miatt — stilizáltam Egy értékes festőegyéniséget ismert meg az egri közönség. Témái és hangvétele — technikai megoldásai mellett — a fejlődés, a kiérlelődés széles távlatait nyitják ifj. Kátai Mihály előtt. iparművészek tájú láncaira figyeltünk fel. Érdekesnek találtuk Bokor Nelly Női fejét, Engelsz József függőit és falikép-tervét, ízlésesnek Máté János Háromágú gyertyatartóját, Perez János Nagyszoknyás lányát, Soltész György fémfiguráit és Terén Margit fémszelencéit. Szabó Erzsébet és Pauücovits Pál üvegmunkái mellett élénk érdeklődést keltenek a textil művészei Barabás Klára leveles muszlinja, Búzás Árpád vörös-fekete faliképé, Fett Jolán fekete-fehér gobelinje, a Nő virággal című kompozíció éppúgy vonzza a szemlélőket, mint Gulyás Zsuzsa kézzel festett faliképé vagy barna-fekete festett függönye. A dekoratív anyagok közül Solti Gizella gobelinjeire (Táj, Deszkaváros, Vitorlás) és Takács KataMn értékes munkáira. A két kiállítás — máris siker — az Egri nyár jelentős eseménye. (farkas) OOBOZy IV1R 20. Dornics estéből négykézláb- ra áll, csendben, nyöszörögni se tud, állkapcsa lóg, szája sarkából véres nyál folyik. Tarba szétlök minket, a rin- gyó anyjukat, adok én nekik. Deső rákiált, itt maradsz. Tarba szeme vörös, de főhadnagy úr, ezt csak úgy bámulni, a kutya úristenit... Itt maradsz! Fésűs Járó dühöng, ha neki fegyvere volna, tudná, mit tegyen. Deső megvetően feleli, hogyne, egy szál puskával kiirtanád a csendőröket, aztán az egész őrsöt, a nyilasokat, a németeket, a vezérkart, hát miért nem szaladsz, tessék a pisztolyom, ha olyan veszett nagy hősködés dúl benned. Ezek is csak a dolgukat teszik, dormögi Borki, ez a dolguk, ezt parancsolták nekik, Fésűs Járó karót ránt ki a helyéből, kettétöri a térdén, földhöz vágja tehetetlen mérgében. Sitkény jön a cselédházak felől, degeszre tömött vászon- tarisznvát lóbál. Amint megpillantja a még mindig négykézláb álló Dornicsot, a kitárt kapu szárnyába kapaszkodik, berogv a térde. Badalik azonban elébe siet, karon kapja, fel tuszkoüa a szekérre, te mégy, ez az állat elbánt ma11 Wnfúsm 1967. július IX., kedd gával. Meleg kabát sincs rajtam, és a zsebemben egy kraj_ cár... Mozgás, ne kezdd te is, de azt megmondom, a lovakra vigyázz, mert lenyúzom a pofádról a bőrt. Sitkény hallgat, szélütötten ül a bakon, fogja a vászontarisznyát. Gondolom, elkeseredetten átkozza szolgálatkész fejét, maradt volna otthon, ha már elpucolt. Indulás, mondja a báró, a hintóhoz megy, nem nézve senkire. Vasderesét Sitkény szekere mögé kötik, a saroglyához. Az öreg inas szalad ki a kastélyból, kezében szíjjal átkötött, fekete bőrönd, vékony fekete felöltője lobog rajta, mint a palást. Méltóságos uram, méltóságos uram. Gáldy kidugja fejét a hintó ablakán. Nem, mondja kurtán, a te korodban maradjon az ember, ahol van. De méltóságos uram, hogy is lenne az, nélkülem... öltözni se tetszett egyedül, még soha, méltóságos asszonyom, ne tessék engedni... A báró int, a kocsis a lovak közé csattint. Badalik gör- nyedten áll a feljáró előtt, kalapja a kezében. Ki üt a nap, a víztorony bádogteteje fehéren ragyog. A szekerek csikorogva gázolják a sárga kavicsot, itt nem volt szabad szekérnek bejárni, minden reggel gereblyézték az utat, e vasderes nyerít, ránpatia a sa- roglyát. A két csendőr lépésben követi á menetet. József csak áll, fogja fekete bőröndjét, aztán leteszi a kavicsos útra, ráül. Mint akinek nincs többé útja se előre, se hátra. Sajnálom. Talán jobban is mint Dornyikot. A törött állkapocs begyógyul, az eltaszí- tottság soha. Szemmel követi a lassan távolodó kocsikaravánt, ül a hűvösen szikrázó napon, a kései ősszel dacoló zöld bokrok között, mint egy csüggedt, öreg, fekete madár. A cselédek feltámogatják Dornicsot, viszik a kúthoz Szaladjatok orvosért, kiabálja valaki. Domicsné, mihelyt közelről meglátja az ura arcát, elvágódik, nyögve, sovány teste szárazon csattan a földön. Jó lenne valakit elcsípni a cselédek közül, izennék Klárinak. De mit is? Hogy itt vagyok a közelében, meg nem izenhetem. Élek? Semmi bajom? Ostobaság, nem is ezt kívánom, semmi izenet nem helyettesítheti Klári ruganyos testének közelségét. Düh lobban benem, az istenit, egyszer sem feküdt le velem, ha itt kellene megdöglenem ezen az átkozott szőlőhegyen, kielégítetlenül vihetném magammal a pokolba ezt az egész, régóta gyötrő, szomjú megkívánást, egy lépéssel a beteljesülés előtt. Kiskarácsony, nagykarácsony. Miért jut eszembe már másodszor ez a dal? Klára nehéz, fehér moiré esküvői ruhát tervezett magának, föléje fehér bundát, napokig elbibe- lődött vele, felül magasan gombolódó, zárt nyakban végkritikusi gondok Egyszer már az önmaga által „felkent” kritikus töprengő problémái is szóba kerülhetnek e rovat keretein belül. Kiváló alkalom ez a mostani hét vége, amikor... De ne vágjunk a dolgok elébe! A tévé kritikusa is éppen ott ül a képernyő előtt, mint a sok millió néző, szórakozik, vagy bosszankodik, ásít vagy éppen uram bocsa’, el is alszik a műsor alatt, hogy aztán gyorsan felriadjon, mert neki nem elég, hogy valami rossz, neki arra is szüksége van, hogy végignézve e rosz- szat, megkísérelje elmondani: miért? Mint ahogy azt is fejtegetnie illik, miért volt pompás, kellemes egy másik program. Lehet, hogy nagyon jól szórakozott, ám mégis, amikor az írógép elé ül, összeráncolja homlokát, mert a spontán véleményét csak szűkebb körben elmondó nézőből kritikussá vedlett át, akinek leírt gondolatai — ha azok természetesen gondolatok — korántsem néhány baráthoz, ismerőshöz szólnak. A színházban, fca a kritikus hangosan nevet, utána ijedten körülnéz: ki látta? Mert mi sem kellemetlenebb, mint harsány hahota után, szúrós megjegyzésekkel illetni — még jogosan is — a látott darabot. Ám otthon, a képernyő előtt, a szűk családi körben, nevethet, s utána megírhatja: naív és olcsó műsor volt, — amint nevetett. Csakhogy ezt a műsort nem két- háromszázan, esetleg két, hár- romezren látták, hanem tíz- és százezren. S ezek legtöbbje másnapra már elfelejti a hí- gabb műsort, csak az marad meg emléknek: jót szórakoztam szombat, vagy vasárnap este... És ekkor jön a bölcs tévékritikus és megmagyarázza, hogy méltatlan volt ezen és ezen a műsoron szórakozni, mert például humora avítt és telve geggel, ötlete fáradt és megkopott, a játék nem több benne, mint a manézsban a gyenge bohócé és így tovább ... Hát mit mondjon most e j sorok írója a szombat-vasárnapi televíziós műsorról? Kellemes volt? Az: feltétlenül! Unatkozni éppenséggel nem unatkozhatott senki, különösen az nem, aki szereti a szatírát, a nevetést és szereti a táncdal modern, vagy klasz- szikusabb formáit. De! A Thalia-kabaré — amely sajnos csak részleteket adott képfelvételről a Thália Színház kabaréműsorából —, bármily szórakoztató volt, s néhány műsorszáma bármily remek telitalálatnak bizonyult, — mégsem volt televíziós produkció. Hogy legalább részleteket adott a Magyar Televízió a lassan harmadéves (!) műsorból, ez elismerésre méltó szerkesztői elgondolás, de nem televíziós alkotás. „Mit érdekel ez engem, fő, hogy jól szórakoztam” — mondhatják erre nem is kevesen és még ráadásul igazuk is van. S így maradhat magára a televízió kritikusa a maga kétségtelen igazával: kezemben a mércey s nincs mit megmérjek;.. Vagy: „Egy könnycsepp az arcon”. A kopott kópián is lenyűgöző nápolyi panoráma, néhány igazán fülbemászó dallam, az eröltetetten ostoba és szokványos történethez egy-két említésre méltó színészi alakítás, természetesen nem Bobby Solóé ... Mit mondhatok én erről? Hiszen e műfaj kedvelői jól szórakoztak, nyugodt türelemmel kivárván a számok közötti szünetet. amelyet a film „megható” története töltött ki, — és nem akadékoskodnak olyasmin, miszerint: aki énekelni tud, az még nem biztos, hogy tud játszani is... Hát igen, a kritikus néha szembe kerül a közvéleménynyel. Vagy talán mégsem?! Gyurkó Géza Irodalmi színpadok találkozója Hevesen Az első kellemes meglepetés akkor érte az irodalmi színpadok ügyeinek szelíd harcosát, amikor meghívót kapott Hevesről: a Hevesi Háziipari Szövetkezet fiataljai verseket mondottak a Nő szimfóniája címmel. A második meglepetést a hevesi művelődési ház színház- terme okozta: a legmodernebb akusztikai ötletekkel felépített teremben félezer ember elfér és olyan színpadon léphetnek fel e ház vendégei, amilyen ritkán akad a megyében. Arra gondolni sem mertünk, hogy Hevesen, ebben a falusi önmagát levetkező és egyre inkább várossá előlépni kívánó járási székhelyen több száz ember lesz kíváncsi arra, hogyan és milyen verseket mondanak el nekik a szövetkezet fiataljai. És a fiatalok a szimfónia négy tételére utalva, — négy hangulatra és négy tételre osztva a műsort — adta elő a verseket. Beranger, Kosztolányi, Ady írásai jellemezték az elnyomott nők sorsát, a szerelem dalait Shakespeare, Catullus Weöres Sándor, Tolsztoj és Eurnst írásaiból válogatok, a harmadik tétel vezérszólamát Nagy László verse, a Rege a tűzről és jácintról jelentette. A negyedik szimfonikus tételben Balázs Béla, Somlyó György, Bede Anna, Váci Mihály és Győré Imre lírai vallomásai hangzottak él. Az is a meglepetés erejével hatott, hogy az egyes tételék végén spontán felcsattant a vastaps, amely nemcsak a szimfóniák egyes tételeinek szólt, hanem azoknak is, akik a verseket előadták. A fiatalok lelkes csoportjának az élén dr. Ripka Kálmán áll, aki a legegyszerűbb technikai kérdéstől a szövegmondás szakmai irányításáig, a szövegkönyv megszerkesztésének gondját is vállalva fáradozik ezért az irodalmi színpadért. A szövetkezet nagyot tett a Hevesen végbemenő városiasodásért, hogy ezt az irodaim» színpadot életre hívta, és a fejekben is szorgalmazza a városiasodást. A fiatal versmondók közül Lászka Arankát és Király Ilonát emeljük ki, míg az egész műsor megvalósításáért Veződjék-e a ruhája, vagy finom, épp csak sejtető, decens kivágásban, ült a pamlagon, maga alá húzva karcsú lábait, szép vonalú, kemény combja fehéren villogott a szemembe, az asztal telistele saját kezűleg rajzolt ruhamintáival, fehér esküvőt szeretnénk, vakítóan fehéret, az egész világ fehér legyen', szánkón suhanunk végig a téren, a Templom utcán, csengő is legyen a lovak nyakában, Ernő drága, ha igazán szeret, gondoskodjék fehér lovakról, ha másnak nincs, a bá_ rónak van, magának biztosan megteszi. Egyszer se mondta hogyan is élünk majd mi Ketten, mit csinálunk, miről beszélünk, hová megyünk együtt. Semmi ilyen nem forgott a fejében, vagy ha igen, nem mondta ki, a tárgyakkal foglalkozott, bútorral, ruhákkal, függönyökkel, étkészletekkel, nem egyszer gondoltam rá, mi ketten nem is vagyunk olyan fontosak az egészben, mint a kellékek, melyekkel körülvesszük magunkat. Félreértett, eltorzult háziasszonykodás... Vagy szándékolt, igyekvő csititása valami másnak? örültem szerettem volna a combja közé nyúlni, de ráütött nevetve a kezemre, coki, fiatalúr, ez még nem a magáé, a kettőnk számára berendezett, kertre nyíló szobában is, ha csak ránéztem a széles, masz- szív rekamiéra, mindjárt vonszolt kifelé, de a szeme nagyra nőtt, barna mélv,, felna- rázsoltt. Hülyeség. Épp most jut eszembe ezen eondolkozni Felcsigázó rafinéria volt-e az eaész? Vaav igazán hozzátartozott az általa olv könyörtelenül hangoztatott urilánvság- hoz? Köldöktől lefelé... József még mindig a bőröndjén gubbaszt, a mándori révnél feleselnek az együk, a város felett szőke pára leng, mint az emberi lehelet Gallai fülel, köp egyet. — Meglátjátok, ezek a ga- nék bekerítenek minket. Elölről várják az áldást, hátulról jön. Seggünkbe pufogatnak, nem is lesz olyan príma hely ez a présház Géza szomorú. — Paulo maiorem canamus. Nékem egyre plasztikusabb, hogyan pusztul el, ami volt... Mégis rettenetes, hatszáznegyven év után csak úgy elsze- kerezni innen, mint az utcára kirakott lakásbérlőnek. És ez legalább igazi úr volt. Nékünk most már csak szurrogátum marad, vasalt nadrágba bújt tahók. Deső vállat von. — Ez mindig így volt. Ha a nagy királyt elvitte az ördög, előmerészkednek a kiskirályok. — Micsoda marhaság — mondja élesen Fésűs Járó —, kicsi meg nagy, ennek vége, egyenlőség lesz az emberek között, senki se fog rájuk or- díbálni, az értelem kormányozza őket... igen, a kölcsönösen és együttesen felismert szükség! Gallai vigyorog. — Na, csak hirdesd ki ezek között a süket kukacok között, menjenek az eszük után. Be fogsz csinálni a röhögéstől, nemcsak a szekér két végébe fogják a lovakat, L rángot akasztanak az oldalába is, ahány, annyifelé húzna, te lüké. Értelem! Huszonegyet játszani is tiszteségesebb, vagy beüt a lap, vagy nem: de olyasmire hivatkozni, ami száz közül egynek ha van... (Folytatjuk) reb Veronikát, Sári Juliannát, Fülöp Klárát, Madarász Évát, Kovács Máriát és Szabó Mihályt dicsérjük. Dr. Kádár Imréné Raszkócz- ky Ágnes Beethoven-, Debussy- és Bartók-művék részleteivel kötötte össze a műsor egyes tételeit A hevesiek ebben a műsorban kapták a szolnoki szövetkezeti színpadtól a Töredékek a szerelemről és a budapesti szövetkezetiek kabaréműsorát. Érdemes erre a hevesi vnűvele dési házra és a hevesi irodalmi színpadra felfigyelnünk. (F. A.) LÉGYOTT — FÉLÚTON ...ha izgalmas a mérkőzés.
