Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

y ZABEMSZKY LÁSZLÓ» A NÉPDALTÓL A REGÉNYIG A mongol irodalom fejlődése Negyvenhat esztendővel ezelőtt, 1921. július 11-én Mongóliában győzött a népi forradalom, amely új távlatokat nyitott a mongol irodalom számá­ra is. A modern mongol iroda- ■í*1 lom kibontakozása a forradalmi harcokban született partizándalok megjelenésével kezdődött Ezek Szuhe Bátor és Caojbalszán csapataiban, egy­szerű emberek ajkán keletkez­tek. Közülük a leghíresebb a Sívé Kjahtig („Mikor Kjahtát körülfogtuk... ”, Népújság, 1906. április 19.), melyet ma is szívesen énekelnek Mongólla- szerte; ezt a dalt tekintik a mongol irodalomtörténészek a modern mongol költészet első alkotásának. A forradalom győzelme után a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága létrehoz­ta az új Irodalom első ottho­nát, a Szuhe Bátor klubot A klub kis sztnészkolldktíváját fiatal költők látták el agitatív jellegű irodalmi termékekkel és dalokkal. A klub falai kö­zött kezdte tevékenységét D. Nacagdordzs (1906—1937.) is, akit ma már az új mongol Iro­dalom klasszikusának tekint­hetünk. 1929. fordulópontot jelentett a mongol irodalom történeté­ben. Ekkor alakult meg a mon­gol írók szövetsége. Elszigete­lődtek a reakciós irodalmi irányzatok képviselői, akik műveikben görcsösen ragasz­kodtak a történeti tematikához, feudális osztályokból szárma­zó, erősen idealizált hősöket mutattak be, és akik, ha néha modem témát is feldolgoztak, mindenképpen igyekeztek ki­térni a megoldásra váró, égető problémák elől, és mesterkél­ten elegáns stílusban erotikus történetekkel trak tál ták olva­sóikat 1929-ben jelent meg C. Damdinszűren-nek (szül. 1908), a mongol irodalom másik nagy úttörőjének A kivetett leány c. elbeszélése is — a modem mongol próza első értékes da­rabja. Damdinszűren a mongol irodalom számára teljesen új témát választott: egy földhöz­ragadt szegény árva lány törté­netét, akit a feudális Mongólia társadalma kiközösített és kol­dulni kényszerített, de aki a forradalom győzelme után az elsők között lép a népi hatalom megszilárdításáért harcoló ak­tivisták sorába. S az író a nyelv területén is bátor újítóként lé­pett fel. Amíg a burzsoá-na- cionalista írók szigorúan ra­gaszkodtak a régi irodalmi nyelv elavult, megcsontosodoit szabályaihoz, addig Damdin- szüren a beszélt nyelvi alako­kat, kifejezéseket használta és ezzel tulajdonképpen az új mongol irodalmi nyelv alapja­it rakta le, nemcsak tartalmá­ban, hanem nyelvében is de­mokratizálva az irodalmat. A harmincas években Dam- dinszüren mellett Na­cagdorzs és D. Cevegmid vol­tak a széppróza fő képviselőt Nacagdorzs sajátos színezetű rövid karcolatai (A régi világ fia. Újévi ünnep és keserű könnyek) és Cevegmid novellái (Najdan esobán, Bold és Szám- bú) tematikailag mintegy Dam- dinszüren művét folytatják! Hőseik egyszerű emberek, többnyire szegény csobánok, (pásztorok); az ő életük, mun­kájuk, örömük, bánatuk, a jobb életre való törekvésük al­kotja a novellák alapvető tar­talmát Nacagdorzs kevés szóval Igen sokat, eszmeileg- tartalmilag lé­nyegbevágót tud mondant pró­zájának legértékesebb vonása bámulatos kifejező erejében rejlik. „Fölocsudott az egész mongol nép... A kék mongo­lokból vörös mongolok lettek. A Régi Világ Fia egy új világ fia lett! Mekkora boldogság! Micsoda öröm! — írja egyik elbeszélésében a forradalmi át­alakulásról szólva. Cevegmid hőseinek gondos lélekrajzával tűnik kt A mongol írók közül senki sem leplezte le a lámá­kat olyan meggyőző erővel és szenvedélyességgel, mint aho­gyan ezt Cevegmid tette. Megszilárdultak az új költé­szetek alapjai, kibontakozott Nacagdorzs lírája. Verseinek fő témái: szerelem, haza, sza­badság, forradalom. Egyik leg­szebb versében, amelyet igen mély lírai átfűtöttség jellemez, szülőhazája és népe történetét énekli meg, s büszkén hirdeti a forradalom győzelmét; (Cs. Lodojdamba: Az Altájlan, 1951.)- szerkezetileg még laza, B. Rincsen: Hajnalfény c. tri­lógiája azonban kompozícióját és művészi eszközeit tekintve európai szintre emelte a mon­gol regényt. Művel közel négy évtized történetének széles pannóját tárja az olvasó elé (A szerző, a mongol irodalom nesztora 1964-ben megyénk­ben is Járt) Azóta nagy fejlődésen ment keresztül ez a modern mongol Irodalomban újnak számító műfaj: egész sor olyan magas eszmei és művészi színvonalú regény jelent meg, melyet írója a mongol nép múlt és jelen életének, a feudálisok és a külföldi hódítók hatalmának felszámolásáért vívott harcá­nak, az ország gazdasági éle­tében és az emberek tudatá­ban végbemenő gyökeres vál­tozások ábrázolásának szen­telt. (D. Namdag: Forrongó idők, Dzs. Pürev: Becsület, Sz. Udval: Odgerel, Cs. Loboj- damba, Dz. Battulga alkotásai). Legtöbbjüknek majdnem tel­jes egészében sikerült megsza- badulniok a sematizmus bék­lyóitól. A regényirodalom terén tapasztalható nagy fel­lendülés azért következhetett be, mert a szocialista tábor vezető irodalmának, a szovjet irodalomnak a XX. kongresz- szua utáni egészséges tisztu­lási folyamatára élénken rea­gált a mongol irodaiam is. Megerősödött az irodalom kap. csoUtta az élettel. Számos író utazott a vasútópítkezésekre, a Góbi-sivatagban levő ajma- kokba, hogy a helyszínen ta­nulmányozza a valóságos prob­lémákat. Az elmondottakfxH követke­zik, hogy — noha az utóbbi évtizedben a líra is megújhó- dott és új színekkel gazda­godott (B. Javuhúlan, D. Das­dondog, D. Pürevdorzs, M. Cedendorzs, D. Dardzsaa és mások költeményei) — nap­jaink mongol irodalmában a próza, « azon belül is az elbe­szélés műfaja foglalja el a ve­zető helyet. Az írók arra t" i- kednek, hogy az állandó át­alakulásban levő valóságot a maga teljes bonyolultságában és sokrétűségében tükrözzék: ennek ezernyi jelensége kedvez az elbeszélésirodalom gazda­godásának. Éppen az elbeszé­lésekben vetik fel a legaktuá­lisabb politikai, társadalmi és morális-etikai problémákat, s keresik azok művészi megol­dását.) A munkához való vi­szony: az átalakulások hatása az emberi tudat formálódására; a férfi és a nő kölcsönös egyenjogúságon alapuló kap­csolata. S ha ismerjük a mon­gol ember lelkét évszázadokon keresztül mételyező buddhista „tanításokat", • problémák felvetése még „Izgalmasabb”, még lényegesebb e problémák tisztázása, s az aktív tudatfor­málás szempontjából! Az utóbbi évtized legjobb novel­listái (B. Bőszt, N. Bandzragcs, Sz. Erdene, D. Mjagmar. X* Tűdet?) nagy érdeklődéssel fordulnak az új élet alkotói: a szövetkezetben gazdálkodó csobánok, az ipari termelő munkások, a nép közé ismere­teket és kultúrát vivő tanítók, tudósok fellé, igyekeznek ábrá­zolni a kiteljesedett szocialis­ta építés időszakában nap mint nap születő hősöket, akik már az eljövendő társadalom emberének egy-egy Jellemző vonását hordozzák magukban. A kommunizmus lobogói alatt, A szocializmus bástyái fölött” így alkotnak a mongol nép felelős írástudói olyan műveket, amilyenek ed­dig még nem születtek mon­gol földön. A mongol nevezet a világ fülében él még. A mongol név köt, hogy védjük ezt az ősi földet. Nemzeti nyelvünk és erkölcsünk együtt nőtt vélünk. Nem szakadhatunk el a földtől, mely népünk szülte. Forgott az öreg Föld és rajta az élet forrott. Fejet, térdet hajtva nem tűr a szegény: feltámadt. Tengerként az idegenek igáját letépve. Tízezer évre szóló békét szereztünk magunknak! (Verssorok a történelemről; Képes Géza fordítása) Cajnos, a harmincas évek ^ közepétől kezdve a mongol irodalom is egyre in­kább a sematizmus fogságába esett. „A sematizmus... a kö­tött, előírt tartalmat oly szí­vesen látta viszont népkölté­szeti vagy inkább népies for­mában. Az epikának nem na­gyon, az ódának azonban ked­vezett e kor: a költők népköl­tést mímeltek valóságtól elsza­kított jelszavak és hasonlóképp fétissé tett személyek meg- éneklésével, a népköltés ha­gyományainak igazi hordozói, a nótafák és regősök viszont csak újakkal cserélték föl kö­szöntőik régi szentjeit.” — írja e korszak irodalmáról Kara György A mongol irodalom kistükre c. antológia utósza-\ vában (Bp. 1965, Európa). Az i 1939—1945. közötti évek iro- j dalmi alkotásai közül talán a] leginkább mentesek a sematt j kus vonásoktól azok a versek és elbeszélések, amelyek a Halhin Gol-i hitszegő japán be­törés és az idegen hódítók el-! leni harc élményéből fakad-' tak és az egyszerű mongol ka­tonák önfeláldozó hősiességé-; nek, a tűzben-vérben szüle­tett mongol—szovjet fegyver-! barátságnak állítanak emléket. 1 (D. Szenge, Cs. Lhamszüren C. Damdinszűren művei.) A háború utáni esztendők legnagyobb irodalmi eseménye a mongol regény megszületése volt. Az első mongol regény KOVÁCS SÁNDOR: így lett Elment, de arca itt maradt közöttünk, szemünkben hordjuk szeme fényét tovább, az örömért már vele is könyörgünk, mert szívünkbe döfte éles sikolyát; Rombolja bennünk, élőkben a csontot, mint fatörzset az odvak rejtett férge, már őt idézik az elhulló dolgok, meghalt és így lett az élete mérce! VIHAR BÉLA: DICSÉRET A te dicséretedre születik e vers. Csontod liliomheged újéból a vér édes éneke száll hozzám, csobogó muzsikával, a szervezet hajszálhúrjain. Hallom sejtjeid dalát, az erek dobbanó éneikét, a ráfelelő ritmust a mosoly és mozdulat szent törvényeit Tőled jöttem, asszony! test és hozzád térek vissza; szerelmed ősmeleg tűzhelyéhez, hazámhoz. — Emelj fel tenyered fészkébe. Áldj meg önmagaddal engem ... Az őzszelídség szőke kenyerébő' ajándékozz meg. LANGSTON HUGHES: FANTÁZIA Hadd üssem meg a tragédia dobját hadd üssem dobját a halálnak, a vihar dalát dalolja a kórus, mellemben tompa hörgések zihálnak. Hadd üssem meg a tragédia dobját hadd szóljon az oboa fájdalommal, és fújjak egy kürt-dallamot a Napról hogy azt vigyem • sötétbe magammal Forgó Hol van a négerek számára hely ezen a forgón, hol lehet? Uram, én szeretnék felülni! Délen, ahol korábban • fehérek és feketék nem ülhetnek fel egymás mellé, ott a színes népet külön kocsiba ültetik, • az autóbuszban is csak hátra üthet De Itt nincsen hátsó szakasz... Hová üljön fel egy néger gyerek? i Ford, Antalífy István »»»»»fr» a másiknál Talán csak Sza­bó Kati hallgatott egyedül, az egyik ablakmélyedésbe hú­zódva. Nézte a folyosó ce­mentlapjait És sajnálta ön­magát, mert ő is nagyon sze­retett volna menni, de a leg­utóbbi mérkőzésen nagyon rosszul játszott Semmi sem sikerült neki akkor. Aznap az utolsó óra na­gyon nehezen telt el. Amikor a csengő megszólalt, nem kap­kodott mindenki a holmija után, mint máskor, hanem maradt az osztályban, csopor­tokba verődve és beállt a ta­lálgatok közé. Megkezdődött a tippelés: kik mennek és kik azok, akik szóba sem jöhet­nek. Szabó Kati fogta a táskáját és kiballagott az osztályból. A folyosón csak néhány gye­rekkel találkozott. Kovács La­ci az igazgatói iroda előtt tár­gyalt a tornatanárral. Kö­szönt, amikor odaért mellé­jük, de a köszönését nem fo­gadták. A kapuban Faludy Judit ál­lította meg. — Neked szóltak már? — kérdezte Judit. — Nem. Miért? — Azt hittem. Ha még ne­ked sem?! ... — A, az utóbbi időben nem megy úgy a játék, mint az­előtt Jössz haza? Majdnem szomszédok vol­tak, azért kérdezte Juditot. — Várom Lacit. Majdnem megkérdezte: mi­nek? Te is ki akarsz menni a csapattal? Hiszen még tarta­léknak sem vagy jó! Még azt hihetné Judit, hogy irigykedik rá. Köszönt és továbbment. Szeretett volna megfordulni, megvárni, amíg Laci kijön a kapun. Megáll-e Judittal? Judit nagyon csinos lány, nem szokott titkot csinálni abból, hogy neki minden si­kerül, ha valamit el akar ér­ni. Egy kis mosoly, félig le­engedett szemhéj, keresztbe rakott láb és a fiúk máris ha­rapnak a horogra. Olyan ke­zesek lesznek, mint a kisku­tya. Ennyi az egész: szokta mondani Judit hencegve. So­kan irigyelik ezért a maga- biztosságáért, néhányan pedig megmosolyogják érte. Kati eddig még nem alakí­tott ki véleményt magában Juditról. Most azonban hajla­mosnak mutatkozott elítélni Judit cinizmusát.. Biztos, csak a szája jár, a fele sem igaz annak, amit mond. És éppen Kovács Laci bukna rá? A sarkon meghúzódott mégis egy fa mögött és dobo­gó szívvel figyelt az iskola felé. Amikor meglátta Kovács Lacit, hogy megáll Judittal, keserűen elfordult. — Mit csinálsz délután? — kérdezte Judit Lacitól. — Semmi különöset. Nincs programom. — Ugorj fel hozzánk. Apu mondta, szóljak neked. A ma­tek miatt, tudod. Kérjelek meg, hátha segítenél. És apu azt is mondta, üdvözli apuká­dat. Kovács Laci apja abban a gyárban technikus, ahol Judi­té főmérnök. — Szia! Fél négyre várlak. Pontos légy! Judit elkapta a helyiiára tű autóbusz korlátját, amely ak­kor állt meg az iskola előtt. A mögötte becsapódó ajtó üvegén át még visszaintett. Kati az egész jelenetből már nem látott semmit. Dél­után azonban ismét találko­zott Lacival. A csemegében vett bevásárolni, hazafelé tar­tott, amikor a sarkon össze­futottak. Szerette volna megkérdezni Lacitól, hová megy, ehelyett Járta az Isko­lát. Az utazás lehetősége mindenkit iz­gatott Két hét Csehszlovákiá­ban, Lengyel - országban és az NDK-ban: mégiscsak va­lami. Igaz, a csapat létszá­ma nagyjából megvolt, de néhányan még szóba jöhet­tek. Kik ke­rülnek a ke­retbe, kiknek lesz szerencsé­jük? Az uta­zás miatt is, aztán azért is, mert a túrát még tanítási idő alatt, május első két heté­ben ütik nyél­be. Két hét rendkívüli szünet, meg­toldva az la­merd meg Európádat- mozgalommal, igazi főnyere­mény. — Hallottátok? a lányok is mennek — közölte a legújabb hírt az I. c hírharangja, Zsi­ga Márta a többiekkel. — Ugyan miért mennének a lányok? — Hogyne, csak a fiúknak legyen jó? Az nem igazság. — Laci, igaz, hogy a lány­csapat is megy? Kovács Laci megnézte a kérdezőt. Nem ismerte a vörös hajú lányt. Meg sem állt, úgy válaszolt. — Igaz. A folyosó zsivaja hirtelen felerősödött. Mindenki túl akarta beszélni a másikat, mindenki többet akart tudni Zsongott a folyosó. A IV. j-sek egy kicsit késve jöttek ti a tízpercre. Tornaórájuk /olt, de nem emiatt késtek. Vfost közölte az iskola igaz­gatója a testnevelés tanárá­val, hogy a minisztérium negadta az engedélyt a kézi- abda-csapatnak a tervezett téthetes külföldi úthoz. Kovács Laci, a csapat kapi- ánya egyszerre az érdeklődés cözéppontjába került Vele, a omatanárral és a IV. b két átékosával tárgyalt az igaz­gató az óra végéin. Az osztály öbbi tagja némán figyelte iket. A búr pillanatok alatt be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents