Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

A Mátrában, az erdő szélén sárga gabonatábla kapaszkodik a lankába. A nézelődő nem ér­zi e sárga folt küszködő mun­kával szerzett értékét. A gyen­ge talajon lánctalpas traktorok kínlódtak a meredek parttal, hűvös, hegyi szél bénította a növények fejlődését Aztán nyárra mégis sárgállik az erdő 6Zéle. A hegyvidéki tsz-ek termé­szetei való birkózását vizsgál­ja cikkünk a bodonyi példa nyomán — és az új módszert: az ártámogatást, amely nehéz munkájukat honorálja. Ráfizettek a gabonára A bodonyi Mátragyöngye Tsz — nem éppen a Mátra gyöngye. Nem munkája és eredményei alapján lehet ezt megállapítani, hanem termé­szeti adottságait mérlegelve, összterületéből kétezer hold erdő, hétszáz hold legelő, 300 hold rét — a közös szántó pe­dig mindössze 1250 hold, A föld gyenge. Míg az al­földi vidékeken 16—18 mázsa búzát gyűjt be a kombájn min­den holdról, Itt hat—hét mázsa búzát csépelnék ld. Nemcsak a terméseredmény alacsony, de a ráfordítás is több. Egy hold búzára a közös gazdaságban összesen 2430 forintot költenek. Ennek jelentős része a munka- díj, ugyanis csak kézzel lehet aratni (díjazása egy mázsa bú­za, cséplés szintén egy mázsa gabona). A közös gazdaság te­hát egy holdról a valóságban csak őt mázsa búzát láb Írjuk le még egyszer a ki­adás összegét: 2430 forint Alá- ja pedig mindjárt az ossz be­vételt: 2305 forint. Minden hold búzára a közös ráfizetése: 125 forint A segítség: dotáció Mérlegre tehetnénk a többi növényt is. Az őszi árpa hoi- dankénti vesztesége 200 forint És így tovább sorolhatnánk a nyereség nélküli termesztést Ugyanért figyelhetjük meg az állattenyésztésnél is. A te­henészetben egy állatra havon­ta 510 forintot költenék. Ugyanakkor a bevétel havon­ta csak 298 formt E néhány példa is bizonyítja, hogy a bodonyi tsz — és hoz­zá hasonló társad — az év vé­geken sokszor mérleghiánnyal zárhatták gazdálkodásukat. Ezen segített az állam támo­gatása: a dotáció. A bodonyi Mátragyöngye Tsz 1964-ben 870 ezer, 1965-ben 850 ezer, 1966-ban 500 ezer fo­rint állami támogatást kapott Miért? Mert államunknak szüksége van minden gramm terményre — és a természeti hátrányokat a nagy közösség segítségével lehet ellensúlyoz­ni. A módszer hibái Mire volt jó a régi dotáció? A bodonyi isz-ben havonta fizettek. Ez lehetetlen lett vol­na a készpénzsegítség nélkül. Ez az összeg lehetőséget adott a tartalékolásra is. Mire nem volt jó ez a dotá­ció? A közös gazdaságokban, ha nem is hangoztatták, de „aján­déknak" tekintették a dotáció összegét. Ezek a forintok nem tették érdekeltté a tsz-t. hogy minél eredményesebb munkát végezzen. Hibája volt, hogy nem serkentette hathatósan a gazdálkodást. Ez az összeg nem volt elég új beruházások megvalósításá­ra, új termelési ágak kialakí­tására. Sokszor csak a minden­napok kiadásait fedezte, a je­lentkező hiányosságokat foltoz­gatta. Szólni kell a bizonytalanság problémájáról is. Évről évre bizonytalan volt a dotáció és ezen belül az összeg nagysága is. Nem lehetett rá tervezni, alapozni. „Ajándék” helyett — munkájuk alapján Ezeken a hiányosságokon ki­llla segíteni az új módszer; az 1 Nézem az öreg írógép bülentyüH. Az ,,a”-tól az „{/’’-tg, a kettősponttól az idézőjelig, a fel­kiáltójeltől, s a kérdőjeltől a pontig, minden írásjelnek megvan a maga billentyűje. Nem is a betűkön tűnődöm én, hanem inkább a „je­leken”, Igen: volt idő, amikor a legtöbbször és leggyakrabban használt jel ez volt, — í. A felkiáltójel. Utasítás, parancs, kihirdetés, figyelmeztetés. Aztán volt olyan idő, amikor a leggyakrabban használt jelünk a kérdőjel volt: ?. Most: a „ igen: a pont. Az egyszerű pont, amely lezár egy mondatnyi gondolatot, egy gondolatnyi mondatot, szerényen, higgadtan és magabiztosan. Dolgozunk. Alkotunk. Néha bosszankodunk. Bizakodunk. Valahogy így.~ Ugye, hogy ezekhez a fogalmakhoz nem is na­gyon illenek a felkiáltó- vagy a kérdőjelek? (-Ó) 500 tyúk egy udvarban Akar egy gyárat? Közvetít a minisztérium A. HUSZANOV: Beszélgetés az úton Egyik reggel, amint Szid- dikidzsán motorkerékpárján munkába igyekezett, az útke­reszteződésnél már messziről észrevett egy embert, aki el­keseredetten integetett. A motoros megállt. — Jó reggelt! — Jó reggelt! — Hogy van? — Köszönöm, jól. És maga? — Köszönöm, nagyon kö­szönöm... — Mivel szolgálhatok? — Bocsásson meg... látom, hogy siet... — Igen, sietek. De látja, azért megálltam... — Bocsásson meg, ugye, önt Sziddikidzsánnak hívják? — Igen, Sziddikidzsánnak. — Tudja, nekem nagyon kellemetlen, hogy feltartom önt... — Na, nem olyan nagy do­log... Miben segíthetek? — Szívességet szeretnék kérni öntől. — Kérem... — Nem tudom, lenne-e ön­nek, ami nekem kellene — És mi lenne az? — De valószínű, nincs ön­nek ilyesmi... látom az arcá­ról. ­— Mi látszik az arcomról? Valóban, mondja már gyor­san, mert elkésem a munká­ból! — Látja, tudtam én! ön már haragszik! — Nem haragszom. Mond­ja már végre, mit kíván tő­lem? — ön, ugyebár, az egész­ségügyi állomáson dolgozik? — Igen, miért? — És igaz, hogy az egyik faluban vesztegzár van? — Igen, igaz... két bárány patája megbetegedett. Önnek talán szérumra lenne szük­sége? — A, dehogyis! Szerencsé­re, bárányaim nincsenek, ilyesmivel nem tud nekem segíteni... — így valóban nem.„ — Köszönöm! — Mit köszön? Hiszen sem­mit nem tettem önnek... «= Ö8 m mondtat, ftago nem tud nekem segíteni. Azt köszöntem meg... — De hát végül is, mit kí­ván?! — Bocsánat, nem tartom fel túlságosan? — Hát..., de azért majd­csak eljutok a munkahelyem­re! Az egészségügyi állo­másra igyekszik? — Igen! — Nem akarom önt feltar­tani... Majd valaki máshoz tordtOqk^ _ — De hát miért állított meg? Mondja már! — Kérem, ha megengedi... Valakit fel akarok hívni te­lefonon, de nincs aprópén­zem... — Ennyi az egész? Ezért vesztegetünk itt el egy egész órát. Fogja, itt van három ér­me! «— Bocsásson meg, nem tudna visszaadni egy rubelből? — Hagyja csak. Fogadja el! Az idő pénz! — Nem, nem fogadhatom el! Nem akarok adósa lenni! Ha lenne 94 kopej­kája, adnék egy rubelt! — Fogadja csak el és én megyek is! — Jó, elfoga­dom. De félek, hogy mégis fö­löslegesen tar­tottam fel. Közben, sajnos, elfelejtettem a telefonszá­mot... Fordította: Antalja István szövő, ruha, cipó, bőr és a pa­pírfeldolgozó iparnál ne ke­rüljön sor kisebb üzemek helyi kezdeményezésére tör­ténő létesítésére. Ebben nagy segítséget nyújthatnak a ta­nácsok is, amelyek új ipar- vállalatok rendelkezésére bo­csáthatnak a községben, vá­rosban található üres üzemré­szeket és helyiségeket. Ilyen telephelyek berendezéseiről természetszerűleg az a vál­lalat gondoskodik, amely azo­kat használatba veszi. Balassagyarmaton a Buda­pesti Finomkötöttárugyár lé­tesített 400 dolgozót alkalma­zó gyárat és a tervek szerint hamarosan bővül az üzem. Dombóvárott a tanács biztosí­tott épületet a Pécsi Kesztyű­gyár egyik, 200 dolgozót al­kalmazó üzemének. A zala­egerszegi Ruhagyár Sümegre telepítette 150 fős részlegét, s ezzel lehetőséget nyújtott a munkaerőfeleS'leg foglalkozta­tására. A Könnyűipari Miniszté­rium szívesen vállalkozik köz­vetítő szerepre a tanácsok, il­letve az iparvállalatok között. Ez történt nem egy esetben, amikor megszűnő bányaüze­mek épületeinek hasznosításá­ról volt szó. Az üzemek átala­kítását, berendezéseit a vál­lalatok saját forrásaikból fe­dezték — igaz ezekre közpon­ti beruházási keret nem is igényelhető. A minisztérium javasolja a területi szervek és tanácsok vezetőinek, hogy te­lepítési kívánalmaikkal keres­sék fel a közelben lévő köny- nyűipari vállalatokat. Zs. L. 3 1967. július &, csütörtök val sok föld is érkezik a cukor­gyárba és az lerakódik a gyár ülepítő medencéjében. A gyár közvetlen szomszédságában terül el a tsz mintegy 50 hol­das hepehupás szántója. A gyárnak rakodógépei, a tsz- nek kocsijai, vontatói vannak. A gyár fizet is az elhordoit földért, iszapért, a tsz meg ta­lajt javít és a belvíz ellen is védekezik. Tehát mindkét fél, sőt a népgazdaság is jól jár a gyár—tsz megállapodással, mert a legkisebb fuvarkölt­séggel, a legjobban oldják meg a földszállítást. A TSZ ÉS A GYÄR vezetői­nek megállapodásáról nem ké­szült jegyzőkönyv, nem vitat­koztak, hanem kölcsönösen a legjobb megoldást keresték. Megtalálták, mert akarták, mert üzleti és jó szomszédi kapcsolat van köztük. F. L» kalmas helyet a zsúfolt gyár­udvaron? A megbeszélésbe Papp József helyettes igazgatót és Kiss Gyula osztályvezetőt is bevonták és öt percen belül megtalálták a helyes megol­dást: a Hatvani Konzervgyár­ba naponta érkeznek exportva­gonok, a szeletvágány mellett rakodhat a tsz. NEM MAI KELETŰ a Hat­vani Cukor- és Konzervgyár, valamint a tsz kapcsolata. Évente sok vagon répát szállít a tsz. Az természetes, hogy takarmányozásra börsóhéjat, majd később répaszeletet kap Első hallásra meglepett ég nem tudtam mire vélni, hogy a isz­nak földet is ad vissza a gyár. A tsz és a gyár között nincs területvita, nem történt birtok­háborítás. Nem is holdszámra, hanem ezer vagonos tételben adják vissza a jó, humuszos talajt. A sok ezer vagon hépá­A következő esztendőkben jelentősen fejlődik a könnyű­ipar. A harmadik ötéves terv időszakában azonban a fej­lesztés elsősorban nem új üzemek létesítésével történik, hanem a meglévők gépesítésé­vel, automatizálásával, Illetve bővítésével. Jóllehet 1968-tól a vállalatok önállóan döntik éL milyen fejlesztést eszkö­zölnek: a nagyobb létesítmé­nyek telephelyeit az Országos Tervhivatal állapítja meg; Természetesen ez a tény nem zárja ki, hogy a könnyűipar egyes területein, mint a köt­MI KÖZE A TSZ-NEK a gyárhoz, vagy a gyárnak a tsz-hez? Ha ez a kérdés el­hangzik, akkor aligha jutottak volna előbbre, és most én is szegényebb lennék egy tapasz­talattal. De nem így történt, tehát elmondhatom annak a megbeszélésnek a lényegét és körülményeit, amelynek az el- ■ múlt napokban szem- és fül­tanúja voltam. Aratáshoz készülődött a hat­vani Lenin Tsz. Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelen- , nek az újságban, a kombájn alól pótkocsis vontatók hord­ják a termést Mennyi termett, mennyit szállítottak az aratás első napjától a betakarítás be- fejeztéig? Ezt tudni kell, erről pontosan be kell számolni a tagságnak. Igen ám, de a tsz- nem nincs hídmérlege, a cu­korgyáré meg ott áll, az úthoz közel, és most még alig hasz­nálják. Rabecz Lajos tsz-Hnök felajánlotta, hogy adnak em­bert a mázsához, de art kérte, hogy ők is használhassák. Nem kicsinyeskedtek, nem alkudoz­tak, Decsi Ferenc igazgató és Rabecz Lajos tsz-elnök hamar megállapodtak: a Hatvani Cu­korgyár 20 tonnás új hídmér­legére ráállhatnak a tsz pót­kocsis vontatói. A tsz-elnök más kéréssel is előrukkolt. A vasútállomás túl­zsúfolt, nincs hely, ezért az exportborsót a gyár udvarán szeretné pakolni a tsz. A kon­zervgyárnak is érdeke, hogy idejében és jó árut szállítson a tsz. Hol, melyik kapun jöhetne be a tsz? Hogyan lehetne te­herkocsival és vontatóval a va­gonhoz állni? Mikor kezdik és miikor fejezik be az export­szállítást? Hol találjanak al­Idén kaptak először G—33-as tojóhibrideket a háztáji gazdaságok. Az új baromfi- hibrid évi termelése 230 tojás. Kékesi György verpeléti lakos háztáji gazdaságában 500 tyúk kezdi meg tojástermelését, amelyet a helyi szövetkezeten keresztül értékesít a gazda. Eddig 75 ezer tojás átadására kötött szerződést (Foto: Szabó Lajos) Ha összefog a tsz és a gyár vizsgázott az elmúlt években — idén ennek a növénynek termesztését elhagyták és he­lyette 40 holddal több burgo­nyát vetettek. A közös gazdaságnak 60 ez­res pecsenyecsirke-farmja volt. Az abnáktakanmányt azonban vásárolni kellett a baromfine­velésihez. Az új ártámogatási rendszerben minden mázsa vá­sárolt abrak 100 forinttal töb­be kerül, a termelőszövetkezet ezért lemondott a csirkeneve­lésről. Helyette tehenészetét fejleszti, mert saját szálas ta­karmánya van, a tejre literen­ként egy forint pluszt, a húsra pedig csaknem tíz forint kilón­kénti árkiegészítést kap. Ezt a termelési ágat fejleszti hát. E két példa is bizonyítja, hogy az ártámogatás közgaz­dasági eszközökkel irányítja, ösztönzi az előnyös gazdálko­dást. Élni az ártámogatás lehetőségei rel Már az előző esetek Is bizo­nyították, hogy a bodonyiak értik az ártámogatás célját és élni akarnak lehetőségeivel. Tovább növelik a burgonya vetésterületét, fbc-mentes szarvasmarha-állományt alakí­tanak ki. Többet akarnak ter­melni, hogy minél jobban ka­matozzék náluk ez a módszer, vagyis többet fizethessenek tagjaiknak, dolgozóiknak, hogy többet adjanak mindnyájunk­TUltC. Fóti Péter árkiegészítés. Értnek lényege, hogy a közös gazdaságokat adottságaiknak megfelelően ka­tegorizálják és a támogatást a különböző termékek árának ki­egészítéseként kapják. Vegyünk erre is néhány bo­donyi példát. A Mátragyöngye Tsz a má­sodik kategóriába került. A már említet búzánál a követ­kezőképpen segít az ártámoga­tás: a közős gazdaságból min­den mázsa búzát 70 forinttal drágábban vesz az állam, mint a jó adottságúaktól. Gyors szá­molás. Hét mázsa holdanként! termés esetében ez 490 forint plusz bevétel. Vonjuk ki be­lőle a már fent kimutatott 125 formte« ráfizetést és kijön, a holdankénti 275 forintos nyere­ség. Ezért még inkább érde­mes dolgozni és ha nagyobb a termés, egyre többször lehet elvégezni a 70 forinttal való szorzást. És itt álljunk meg egy pil­lanatra. Az ártámogatás nem ajándék. A termesztés ered­ményeihez kötött segítség, amely a nyereség érdekében jobb munkát követel. Az árki­egészítés a munka alapján va­ló támogatás. Ez az első és tar Ián a legnagyobb pozitívuma. Irányítja a gazdálkodást Á burgonyánál az árkiegé­szítés az eladási ár 25 százalé­ka, vagyis mázsánként 52,50 forint A bodonyi tsz-ben az aprómag-termesztés rosszul Lankába kapaszkodó táblák A támogatás új módszerei árkiegészítés

Next

/
Thumbnails
Contents