Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-27 / 175. szám
Interjú dr* Tóth Béla miniszterhelyettessel Minkéi védenek a közegészségügyi rendszabályok Higiénikus orvosok — Nyári „szezonfiefegségek” — Vegyszerártaímak A sajtó a közelmúltban hírt adott arról, hogy a kórházakban higiénikus orvosokat állítanak be, akiknek elsődleges feladatuk lesz őrködni a kórhazak és más egészségügyi intézmények tisztaságán, ezekben a különböző közegészség- ügyi követelmények betartásán. A higiénikusok munkájáról és főleg a nyáron jelentkező egészségügyi problémákról tájékoztatott bennünket dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes. — Az új egészségügyi intézmények létesítésével az egész- légügyi hálózat erőteljes fejlesztése — mondotta a miniszterhelyettes — tulajdonképpen csak a második ötéves terv Időszakában kezdődött meg. Ezekben az években — a szövetkezeti mozgalom térhódítása következtében — rendkívüli mértékben megnőtt a társadalombiztosításba bevontak száma, ami zsúfoltságot okozott a régi, elavult kórházépületekben, ahol gyakran korszerűtlen, rossz, vagy legalábbis gyenge berendezéssel, felszereléssel is folyik a gyógyító munka. — Nagyjából ezek azok az előzmények, amelyek szükségessé tették, hogy központi feladatként foglalkozzunk az egészségügyi intézmények higiéniai követelményeinek biztosításával. Elsősorban a csecsemő- és a gyermekosztályokon volt indokolt a higiénikusege alkalmazása, valamint a szülészeti, a nőgyógyászati osztályokon és a sebészeteken. — Az említett intézkedés célja, hogy az intézeteken belül is legyen orvosfelelőse a köz- egészségügynek és a járványügynek. Ennek az a körülmény ad különös jelentőséget, hogy a gyógyítással és gyógyszerekkel kapcsolatos úgynevezett iatrogen fertőzések világszerte elsősorban a kórházakban és a rendelőintézetekben jelentkeznek, főleg az újszülött- és csecsemőosztályokon. — A kórházak higiéniás helyzetének megjavítása céljából fontos feladat a takarítás a fertőtlenítés rendiének gyökeres megjavítása: korszerű központi sterilizálók létesítése; a nagy, sok ágyas kórI _____________ te rmek fokozatos átalakítása kisebbekre; a csecsemőosztályokon a „bokszosítás”; a kórházi szennyeskezelés rendjének alapvető megváltoztatása; a kórházi fehérnemű fertőtlenítő hatású mosásának kötelező bevezetése. Mindehhez tartozik még az ápolónői létszám emelése. — A sajtóban és a rádióban visszatérő — és különösen a nyári időszakokban rendszeresen felbukkanó — téma: az ételmérgezés. Hogyan lehetne „ritkítani” e kellemetlen és oly gyakori bajt? — A tömeges nyári megbetegedések — ételmérgezések — oka elsősorban az, hogy az ipari és kereskedelmi szervek olykor nem veszik figyelembe: nagy melegben egyes élelmiszerkészítmények gyorsan romlanak. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy a melegre érzékeny élelmiszerek szállítása többnyire hűtés nélkül történik. Sok üzletnek ma sincs megfelelő hűtőkapacitása: ennek ellenére a megengedettnél tovább tárolja, árusítja a kényes élelmiszert. Az ételek előállításának, tárolásának, szállításának és felszolgálásának megvannak a szabályai. Mégis, gyakran az üzleti érdekeknek a fogyasztókra káros előtérbe helyezése miatt megsértik az elemi közegészségügyi-higiéniai rendelkezéseket — Mik okozzák leggyakrabban a nyári ételmérgezéseket, megbetegedéseket? — A fagylalt, a krémes és a disznósajt. A nagy meleggel és a zsúfolt közlekedéssel, a fürdőzéssel, a csónakázással, a mértéktelen napozással, a mo- satlan gyümölcs fogyasztásából eredő bélfertőzésekkel ném akarok részletesebben foglalkozni. Felsorolásukkal is csupán mintegy jelezni szeretném: van jó néhány „idényiellegtt” veszély is, amellyel számolni kell. — Szeretnék utalni arra is, hogy az utóbbi években — sajnos — elég sűrűn okoz mér- gezéses megbetegedéseket a növényvédő szerek szakszerűtlen használata. A termelőszövetkezetekben gyakran nem tartják be a tárolás, a felhasználás előírásait. De az is megesik, hogy a mérgező növényvédő szerekkel foglalkozó dolgozókat nem képezik ki megfelelően a védőszerekkel való munkára, a szükséges óvórendszabályokra. S ha például a permetezett gyümölcsöknél nem tartják be a legszigorúbban a kezelési előírásokat, azok könnyen okozhatnak tömeges megbetegedéseket. — Ügyelnünk kell az egészségügyi, higiéniai rendszabályokra... Akik ezeket megszegik, azok a társadalom érdekeit sértik. Hiszen például a tömeges ételmérgezések nemcsak egyénileg kellemetlenek, hanem — éppen tömegességüknél és gyakori előfordulásuknál fogva — társadalmi szinten is munka- és teljesítménykiesést, súlyos problémát jelentenek. Ezért is helyeseljük azokat a javaslatokat, amelyek a közegészségügyi rendszabályok különböző rendű és rangú megszegőivel szemben, P korábbinál nagyobb szigort követelnek. ü. L. posta a Nemzeti Bank engedélyét kéri (?) Eger híre-neve —* külföldön ... A lokálpatrióta szív feldobog, amikor a megye különböző tájain, de különösen Egerben, az egymást érő külföldi csoportok semmi mással ösz- sze nem téveszthető érdeklődését állapítja meg: megcsodálják művészi értékeinket, fényképezik, házait, másutt nem látható érdekességeinket, kóstolgatják borainkat, élvezik vendégszeretetünket. De vajon honnan jut eszébe a külföldinek, hogy nyakába vegye a közép-európai vándorútra szóló tarisznyát és kíváncsi legyen megyénk tájaira, Eger barokk nevezetességeire? Mert azt nagyon jól tudjuk, hogy a hír, vagy a hírnév nem jön csak úgy magától, s ha a turista jön, számvetést csinál, érdemes-e idejönnie. Márpedig ebben az évben eddig csupán Egerben százötven- ezer turista fordult meg, és több ezerre rúg a külföldiek száma, akik száznegyvenhét csoportban, Európa legkülönbözőbb részeiből felkeresik az országnak ezt a kies, érdekesen vonzó táját, városát. A Jelenkor július-augusztusi kettős A Pécset szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat gazdag tartalmú, szép •kiállítású összevont nyári számmal jelentkezett. A folyóirat vezető helyen közli Darvas 'József — a Baranya megyei Tanács felkérésére írt és most befejezett — Zrinyi-drámájának első részét. A színvonalas lírai anyagból kiemelkednek Csorba Győző, Kassák Lajos, Keresztury Dezső, Takács Imre és Weöres Sándor költeményei. Figyelemre méltó a lap jugoszláv lírai összeállítása: Pákolitz István jugoszláviai utazásához kapcsolódó költeményei mellett Mák Dizdar, a nálunk alig ismert kiváló boszniai költő mutatkozik be műveivel. A szépprózai írások sorában Fáb'án Zoltán, Sober Antal és Tímár György elbeszélése továbbá két balatoni riport kapott helyet a kettős számban. Az Élet és kultúra rovatban Bodosi György, Rózsa László és Thiery Árpád szoszama ciográfiáját, illetve irodalmi riportját olvashatjuk. Az iro-1 dalmi tanulmányok közül kiemelkedik Kolozsvári Grand- pierre Emil esszéje a tragikum korszerű értelmezéséről, valamint Pomogáts Béla Déry- portréja. A gazdagon illusztrált képzőművészeti rovatban Tüskés Tibor Ferenczy Báni-méltatása és egy még ismeretlen Ferenczi Béni-rajz nyitja a sort. Bes-jömolót olvashatunk emellett Picasso és Herry Moore budapesti kiállításáról, a pécsi Modem Magyar Képtár XIX. századi anyagáról és néhány dunántúli kiállításról. Érdeklődésre tarthat számot Major Máté emlékező írása Dobrovicsról, a pécsi származású neves jugoszláv építészről. A szám illusztrációs anyagában, nyolc oldalas műmel- lék’eten többek között Bokros László. Borsos Miklós és Fe- renczy Béni raizait, továbbá Henry Moore és Picasso néhány művének fényképét lá- hatjuk. Az itt járó vendégek szájpropagandája kétségkívül nagy jelentősegű. A megye és a város vonzóerejét az érkező és élményekkel távozó turisták nyilatkozataiból — elfogultság nélkül — ismerjük. A mai idegenforgalmi világ járás lázában, főképp nyáron, amikor nemes kíváncsiságtól hajtva útra kel, aki csak teheti, nem elég a jóindulatú vendégek ajánló szavára hagyatkozni. S amikor ezzel a kérdéssel felkerestük a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét, Csépány Ferencet, elénk tette a július elején megjelent prospektust: a Kner Nyomdában, valóban finom kivitelben készült nyolcoldalas kiadvány első oldaláról az Eger—Mátra- vidék felirat mellett és alatt kecses egri minaret és a Mátra egyik részének színes fotója tesz kíváncsivá még minket is. Harmincöt kép, többoldalas, lényeget adó ismertetés Egerről, a megye nevezetességeiről, majd külön négy oldalon, autósoknak is hasznos megyetérképpel kapja az érdeklődő az elszállásolás, az ellátás, a szórakozóhelyek, érdekességek és a közlekedés tudnivalóit. Ezt a prospektust magyar, orosz, német, francia, angol nyelven, összesen harminchat- ezer példányban adta ki a Medicina Könyvkiadó „Panoráma” idegertforgalmi szerkesztősége és ingyenes kiadványként kerül forgalomba a turistaélet nemzetközi gócain. Arra a kérdésre, hogyan jut el és főképp kikhez jut el az ízléses magyar prospektus külföldre, már nem kaptunk biztos hangú, és derűs választ. A posta ezeket a prospektusokat nem veszi fel, mert nézete szerint a Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges a feladáshoz. Nem értjük ezt a korlátozást, az engedélyeztetést bürokráciaízűnek tartjuk, hiszen magánosok bármely hazai könyvkiadónál megjelent könyvet feladhatnak külföldre, éppen azért, hogy hírünk a világban erősödjék, a magyar szellem hatás® kamatozzék. Az idegenforgalmi hivatal így kényszerül olyan szívességekre, mint legutóbb is, amikor a Losoncról érkező autóbusz vezetőjét kérték meg: vi- gven a csehszlovákiai érdeklődőknek ebből az ízléses tájékoztatóból. DOBOZ V 1/VlRe 34. Lehetünk katonák jó háromszázan. Sok a sebesült. Egy tüzér az orosz század parancsnokához sántikál, félig oroszul, félig szlovákul könyörög neki, nógy csináljanak vele vala- mit, üszkösödik a lába. Tűre- lem, mondja neki a tiszt, a sebesültek kórházba kerülnek. A tüzérnek vissza kell sántikál- ríia a sorba. Fésűs Járó közben addig okvetetlenKedik, ínig egy altiszt el nem vezeti a városparancsnokságra. Jó félóra múlva jön vissza lelken- äezve, minden rendben van, Kiabálja messziről, de hogy mi van rendben, arról fogalmunk sincs. Papírt ad át a század parancsnokának, aki felolvas- sa a nevünket. Kilépni. Tarba szakaszvezető azonban elkeveredett valahová. Sorki minden égtájba belebömböli a nevét, de hiába, végre is káromk- d- va megy vissza a bunkerbe, az istenit az álomszuszék fajtájának: aztán nagy csöndben jön vissza, a földön húzza Tarbát, gallérjánál fosva. A szakasz1967. július 27., csütörtök vezető megfojtotta magát. Zsineg a nyakán, szorosan, csomóra tíötve. Belevág a húsába. Micsoda görcsös elszántság kellett hozzá, jól meghúzni a zsineget, bogra kötni, s még- egyszer, és el nem vágni, hanem csöndben, ordítás nélkül meghalni. Deső döbbenten hajol Tarba fölé, keze fejével megtapintja a szakaszvezető duzzadt, szilvakék arcát. Hideg — Jobban kellett volna vigyáznunk rá — mondja, de rögtön kiigazítja magát. — Sár azt hiszem, így könnyebben halt meg, mintha azok ítélik el, akiket szeretett. Mikor történhetett? Talán még az éjjel. A szovjet tiszt idegesen szalad hozzánk, mi történik itt, néhány katonát a bunkerbe futtat, kutassák át, nincs-e több öngyilkos. Nincs Ez az egy volt. S Deső holtában sem adja ki Tp’+át, a századparancsnok kérdéseire széttárja csak a karját, mint aki nem érti, mi vihette rá a szaka szvezetőt, hogy megölje magát. Hogyan is mondhatná el két percnyi jelentésbe gvömö- szölve a képtelen tragédiát, hogy egy szakszervezeti bizalmi, aki sok-sok éven át kívánta s várta az oroszokkal való találkozást, végül is miért nem nézhetett a szemükbe. — Szörnyű — mondja Fésűs Járó, orra elsárgul, mintha fagy csípte volna meg. — Hát ez szörnyű. De mindjárt sürget bennünket, igyekezzünk, a parancsnoknak nincs sok ideje, dűlőre akar jutni velünk. Igen, menjünk csak, mentői szaporábban. Engem is ez izgat. Meg- rendültebbnek kéne lennem, de bevallom, csak ez izgat, s egyre jobban, a váratlanul felnyílt lehetőség: mert feltétlenül az, hiszen ha kiemeltek bennünket a sokaságból, és a parancsnok találkozni akar velünk, ez nem jelenthet mást, csakis lehetőséget. Talán többet is? A szabadságot? Azon kapom magam, hogy nézem, nézem, de nemigen látom a szétlőtt, nyomorúságos telepi főutcát, melyet törmelék és üvegcserép terít be vastagon. Gallai morogva faggatja Fésűs Járót. — Kéreted magad, az istenedet, egy szűzlány könnyebben kilép a szoknyájából. Hát miért nem mondQd meg, miről van szó? — Nem is tudom pontosan — rázza fejét Fésűs Járó. — Elmosolyodik, hogy milyen fontos titkot tud, s milyen izgalomban tarthat bennünket. Sorki is felvidul, félmarok cigarettát húz elő valahonnan, mindnyájunkat megkínál, az orosz altisztet is, aki fáradtan1’ lógatja géppisztolya csövét, úgy kísér bennünket. Ahogy távolodunk Tarba hullájától, legbensőbb s legtitkosabb kis gondolatunkat is birtokba veszi az élet. Sorki vigyorog. — Ha nincs baj, mindig arra kell menni, amerre a többi — mondja elégedetten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahor tegnap még a tábori csendőrség két szakasza tanyázott, első pillantásra alig változott valamit. Orosz őrség a kapuban, nyüzsgő katonák a folyosón, ez az egész. Minden bútor a helyén, az állampolgárok okulására szolgáló faliképek is, melyeken bolsevista kémeket, szabotőröket, és más árulókat akasztanak fel a csendőrök nagy szakértelemmel. Hitler képét leverte valaki. Szálasié azonban még ott 'óg a falon, sőt, kissé távolabb Francóé is. Meglököm Fésűs Járót, te. ezt mégis le kellene szedni, változnak az idők. Fésűs Járó elképed, hogy a fenébe maradt itt ez a disznó népség, kommá is őket egyenként lefele, az orosz altiszt azonban rászól, ne hadonásszék, hanem álljon becsületesen, ahogy fogságban lévő egyénhez illik. Alacsony, himlőhelyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mögötte még vagy hárman. — A parancsnok — súgja Fésűs Járó. Köpenye kigombolva, derékszíja a kezében, megáll az asztal mögött, végignéz rajtunk. Erős álla van, mélyen előrenyúló csontos álla, nem látni tőle a nyakát, orra lapos, mint a bokszolóké, szeme nagy, furcsán, gyerekesen nagy és kíváncsi. Int, egy rangjelzés nélküli egyenruhás férfi — a tolmács — melléje lép. — Golovkin őrnagy vagyak — mutatkozik be. — Üdvözlöm önöket. Hallottam, hogy önök, zárt kötelékben, fel tették a harcot a németekkel. Ez nagyon érdekel minket. Kérem, mondják el pontosan, hol, mikor és hogyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegyzet- füzetet vesz elő. Fésűs Járó idegesen nógatja Desőt. —Szelj már valamit, hát ezt te tudod, a te századoddal történt! Deső tiszteleg, bemutatkozik, majd oroszul folytatja, elővéve zsebéből a tényvázlatot: tessék, ez hivatalos írat,, benne van minden. A tisztek kézről-kézre adják a paDírt, persze, n :m értenek belőle semmit, végül is a tolmácsnak adják, az aztán halkan és gyorsan lefordítja az egészet. Golovkin többször is bólint, végül kiiön az asztal mögül, jobban megnézi Desőt. — Nagyon helyes — mondja. — Önök tehát már elkezdték a harcot a fasiszták ellen, csak folytatni kell. Híradósok nyomulnak be a szobába, húzaltekercset cipelnek, kopácsolnak, a tábori telefont szerelik, hangosabban kell beszélnünk. (Folytatjuk) Nagy szolgálatot tesz a megyei és az egri vendégjárásnak a MALÉV, mert járatai külföldre juttatják ezeket a tájékoztatókat. Bekapcsolódik ebbe a jószolgálati-szívességi munkába a Holland Légitársaság, a KLM is, s ennek köszönhető, hogy a francia és német nyelvterületek turistacsoportjai, franciák, belgák, hollandok, egymást követik Egerben és a megyében. Működik és igen eredményesen szolgálja a hazai idegen- forgalom ügyét az IBUSZ bécsi irodája, ahol az érdeklődő a világ mindenfajta tarka idegenforgalmi kínálata között már észreveszi, forgatja a mi prospektusainkat is. Mert ezeket a füzeteket csak külföldön érdemes a turista szeme elé tenni: aki meglátogatja a várost, a megyét, annak már semmi újat nem mondhat ez a füzet, hiszen amikor elindult, gondosan mindent áttanulmányozott. Az egri útikönyvek száma és árusítási gondjai felöl érdeklődve hallottuk, hogy az olcsó kis utazási könyvek, amelyek már a megyében és Egerben eligazítják az ideérkező idegent, ugyancsak kaphatók, olcsók is. Csak az árusítáissai van baj. A várban lehet venni? azonban a kereskedelem, a dohányboltok, de még a könyvbolt sem tartja szívügyének ezt az árusítási gondott mert az olcsó kiadvány olcsó jutalékot, vagy a jutalék elszámolási módja miatt — nem foglalkoznak vele. Milyen kár! A napokban adtunk hírt róla? hogy a Nemzetközi Camping és Caravaning Club első osztályú / minősítéssel fogadta el a most létesült egri campinget és ugyanakkor a hírverés még apró fenntartásokon, olcsó üzleti szempontokon akadozik. Az ide kívánkozó turistáknak már kint, külföldön meg kell az étvágyat csinálni az ideutazáshoz. Evégből még ebben a hónapban meg is jelentet egy kiadványt az Országos Idegenforgalmi Hivatal Egerről magyar, orosz, német és francia nyelven. De ez a kérdés egyik oldala. A másik az? hogy bárki érdeklődő megkaphassa külföldön, tudjon róla, honnan kérheti, s ehhez már a posta is kellene. Az is szükséges, hogy ne legyen akadálya annak, ha valaki egy hazai autós térképet akar külföldi barátainak küldeni: a posta vegye fel. Ezek a forgalmi „előírások” pörsenések az idegenforgalom arcán. S ha már megjelentek eddig is a megye és Eger leporellói a külföld számára, cseh, lengyel és eszperantó nyelven is, akkor ezek minél hamarabb és minél szélesebb körben váljanak ismertté szomszédaink között Európa távolabbi tájain is. A prospektusok és leporellók színes, ingyenes ajándéka megéri a nagyobb gondosságot! (farkas) Mennyit o&vashatunk? Az UNESCO legújabb közleménye szerint világszerte kp* 13 millió oldalnyi tudományos irodalmat adnak ki — nem számítva ide a szépirodalom és más kiadványok több milliónyi oldalszámát. Ha az 1800-ban megjelent tudományos kiadványok számát százzal jelöljük, ez a szám 1950-ig 100 ezerre emelkedett, s ha a jelenlegi fejlődési ütem megmarad, úgy a 2000. évben a kiadványok száma eléri az egy* milliót.
