Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-04 / 155. szám
Mérnöki elöltek — ggciri gyakorlütmi Június 25. és július 2. között zajlott le Varsóban az I. nemzetközi fizikai diákolimpia. A vetélkedő mind az egyéni, mind a csapatversenyben magyar győzelemmel zárult. Az egyéni versenyben első díjat nyert Szalay Sándor, a debreceni Kossuth Lajo6 Gyakorló Gimnázium most végzett IV. osztályos növendéke. Mihály László, a budapesti Landler Jenő Gépipari Technikum Megáll vagy nem áll meg ? Erre még a forgalmi vezető sem tudott válaszolni fejből, mert szerinte is elég bonyolult: melyik autóbusz- járat áll meg Gyöngyösön a déli városrésznél található feltételes megállóban? Járatja válogatja. Eligazító elvként említette a helyközi járatok gyorsításának igényét, valamint azt, hogy a helyijáratok lehetőséget adnak az itt lakóknak a MÄVAUT-pälyaudvar elérésére. Kénytelenek vagyunk tehát az említett elvekkel vitatkozni, mert úgy érezzük, a helyi körülményeket még a legfontosabb elveknél sem lehet figyelmen kívül hagyni. A gyöngyösi déli városrészben már most legalább ötezer ember lakik. Néhány éven belül a számuk nagyjából megkétszereződik. Eny- nyi lakója még Ilortnak sincs, pedig ott három megállóhelyen lehet az autóbuszokra felszállni. De ha már Hort jutott az eszünkbe, maradjunk csak a községen átmenő főútvonalon, ahol szintén két megállóhely könnyíti meg a lakosság utazását. Ennek a két megállóhelynek a távolsága egymástól nagyjából megegyezhet azzal a távolsággal, ami gyöngyösön a déli városrész-AWesztx. — Kibírhatatlan ez a meleg... — Az! — Megettem már a kenyerem javát, de azelőtt nem volt soha ilyen meleg. Csak most — lg , azelőtt nem volt ilyen meleg, én sem emüt.iszem rá. Ez tény. — Na látja. És télen is olyan hidegek vóltdk, mint azelőtt soha. Olyan hideg télen, olyan meleg nyáron, mint azelőtt, a régi időkben soha.„ Mitől van ez, mit gondol? — Hát, ugye." Mit tudom én _ — M ajd én megsúgom magának," A sok gyár, meg a nagytábla földek... Más lett miattuk a szél járása, más az idő is... Ha nem lenne annyi gyár, meg kisparcellák lennének, akkor ugye... Szóval érti?! (—ó) Füzesabonyban : és a MÄVAUT-pályaudvar között lehet. Igaz, Hortnak nincs autóbusz-pályaudvara. De van Egernek. És Egerben a vasútállomásnál szintén találunk egy megállót. Itt is fel lehet szállni és le is lehet szállni az utasoknak, kivéve a gyorsjáratokat. De még a fővárosban is hasonló a helyzet a Keleti pályaudvarnál. Végső soron az utasok joga mindenképpen bonyolult. Alapos menetrendi tájékozottságot tételez fel az utazni szándékozóknál. Valahogy úgy — elnézést a kiélezett megfogalmazásért —, ha utazni akar, előbb ismerje meg járatonként a MAVAUT menetrendjét. Aztán — ha az országos elvek ezt megengedik, — igénybe vehet egyes járatokat. Ellenkező esetben üljön taxiba vagy helyijáratra. Hogy a helyi- járat énpen másfél órával hamarabb szállítja be az autóbusz-pályaudvarra, mint ahogy Indulna az autóbusz, hát, istenem, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni...! Ott van viszont a taxi. Hogy az legalább tíz forintba kerül? No, és... ? Végül is: minek van a MÁV AUT-pályaudvar, ha az utasoknak máshol is szabad az autóbuszokra felszállni? Nem igaz? (g. moi—t) Kiről írjak. ? Közérdekű témáról akartam írni egy olyan kis izét, amitől nevetve dühöngenek az emberek, olyan kis vacakot, amely a szatíra, a gúny nyilaival pécézi ki a mindenki által ismert ée útált bosszantó dolgaink - egyikét. Az ötletem már megvolt, mindössze arra volt szükségem, hogy olyan foglalkozást találjak negatív hősöm számára, amely olyan általános, hogy ne sértse konkréten egyetlen szakma becsületét sem, de annyira mégse legyen általános, hogy olvasóim azt higgyék, ilyen foglalkozás nem lévén, az egész kis bosszantó dolog a Holdon történt meg. Megvan. Mondtam magamnak és már pötyögtetni is kezdtem az írógépen: Bur- bulya Ödön esztergályos... — Micsoda’ — lépett az asztalomhoz Burbulya. — Még hogy esztergályos. A munkásosztály derékhadának egyik prominens szakmáját akarja maga gúny tárgyává tenni? Vegye tudomásul, hogy feljelentem és utána meg is pofozom. De lehet — tette hozzá tűnődve —, hogy bele is rugdosok a humora hátsó részébe. Megvan. Mondtam magamnak és már pötyögtetni is kezdtem az írógépen: Ka* jevác Bernát tsz-bri- gádvezető... — Micsoda? — lépett az asztalomhoz a brigádvezető. — A keserves ántiját magának. A szövetkezeti mozgalmat akarja lejáratni, ugye? Mintha nem szidnának bennünket amúgyis, különösen a brigádvezetőket... Szégyellne magát és meg ne próbálja bántani a szövetkezeti brigadé- rosokat, mert vasvil- lanyélre hányom irkafirkájával együtt... Ohó, semmi baj. Lelkendeztem és már kopogtatni is kezdtem uz írógép bülentyüiti Galagonya Tihamér könyvelő, aki.„ — Egy frászt, uram. Azt. Semmi könyvelő. Éppen eleget csócsál- tak rajtunk eddig, de most jön az új gazdasági mechanizmus, s aki a könyvelőket a nevetség tárgyává teszi, az a gazdasági mechanizmust akarja voltaképpen támadni? Ezt akarja maga, uram? A világért se akartam, így tehát más szakmát kezdtem írni, aztán ismét mást, és újfent mást, mert sorba jöttek a szakmák tiltakozó képviselői és nem törődtek síró szemeimmel, kétségbeesett és reménytelen jó szándékommal, még a hibákkal se törődtek, de mind, legkevesebb egy éjszakai nagy verést helyezett kilátásba, ha... Megvan. Mondtam magamnak, és már pötyögtetni is kezdtem az írógépen: Egri Ede újságíró... . = Van.pofád a ao* Napirenden a lakosság ellátása Füzesabonyban júljus 5-én, számol a lejárt határidejű ha- szerda délelőtt fél 9-re össze- tározatok végrehajtásáról, hívták a járási tanács végre- majd a végrehajtó bizottság hajtó bizottsági ülését. megtárgyalja a füzesabonyi Veres István vb-elnök be- járás III. ötéves iparpolitikai _____________________________ tervét. A beszámoló jelentés és bizonyára majd a vita is azokra a kérdésekre iparkodik választ adni, hogy a füzesabonyi járás községeiben jelenleg kielégítő-e a háztartási gépek, a motorkerékpárok és gépkocsik javítása? Megfelelő minőségben és időben javítják-e a rádiókat és a televíziókat? Kislakásépítésben hogyan lehetne többet segíteni ? Mosás, vegytisztítás és egyéb szolgáltatást illetően mi a lakosság igénye most és mi várható a következő években? Hogyan intézkedjék, mit tegyen a tanács, mire hívja fel a szövetkezetek és a többi illetékesek figyelmét, hogy a következő'években javuljon a lakosság ellátása. Az országgyűlés jóváhagyta, majd Heves megye Tanácsa is megtárgyalta az 1967. évi költségvetést. A füzesabonyi járás költségvetését az előterjesztésnek megfelelően 29,8 millió forintos összeggel hagyták jóvá, ezért csupán arra van szükség, hogy járási tanács vb a bevételi, illetve a kiadási főösszegeken belüli előirányzatváltozásokról tájékozódjék. A napirend harmadik pontjaként a Füzesabonyi Járási Tanács vb szerdán személyi ügyeket és indítványokat tárgyal. ját tányérodba köpni? — kérdezték meg szerény rugdosás közben kollégáim és mély undorral fordultak el tőlem, aki ké- pe$ lett volna a saját közös tálat is meg- szentségteleníteni egy nyomorult humo- reszkért. Megvan. Ujjongtam fel és már pötyögtet- tem is: Bárczi Benő báró, aki... — Uram. Igaz, hogy én báró voltam — lépett elém egy idősebb úr —, de mint dolgozó mentem nyugdíjba, jelenleg is négy órábay ötszáz forintért dolgozom becsülettel, nekem, kérem, törzsgárda- jelvényem is van, engem a munkám után megbecsülnek... Miért akarja élezni az osztályharcot? Ráborultam az asztalra és zokogva adtam fel a témám; amíg van mód és lehetőség, Hold- és Ve- nus-beli emberekről fogok majd írni... (egri} rUmmitntL 1967. július 4., kedA Természetesen csak a K1SZ- szervezetnek, s még a nyár elején, alighogy visszatérünk Egerből. A csúcsvezetőség ugyanis még a szünidő folyamán fel akarja dolgozni a tapasztalatokat, hogy azokat már az idei ősztől hasznosíthassák az egyetemisták. KÉTHÓNAPOS bervai tartózkodásuk idején, nyilván alkalmat kerestek a fiatal mérnökökkel való beszélgetésekre is. Mit hallottak tőlük, általában mi a véleményük a íi- nomszeretyénygyári műszakiak hétköznapjairól? — Nem akarunk általánosítani — próbálja Hollósi összefoglalni az egyetemisták álláspontjait —, de akikkel szót váltottunk, általában nem nagyon elégedettek a fizetéssel Azt mondták, hogy sok heiyütt többet keresnek. Ugyanakkor azonban azt sem hallgatiák el, hogy Bervában annál többet tanulhatnak, így egy ideig nem sajnálják az „iskolapénzt”. Valahogy mi is így vélekedünk... — Mi következik július elseje után...? — Még mindig nem a pihenés — válaszolja, kissé fáradt mosollyal Lauer. — Még két hét van a vizsgaidőszakból. A gyakorlat idején a tudományos szocializmusból levizsgáztunk, de másik két tantárgy csak ezután kerül sora. — És utána? — Három hétre Kassára utazom, újabb gyakorlatra, s úgy gondolom, hogy Dezső is Karl-Marx-Stadtba, ahová jelentkezett. — Milyen utazás lesz ez...? — Rendkívül kedvezményes termelési gyakorlat. 500 forint részvételi díjat fizettünk, meg 400 forintot zsebpénzért. A többit az egyetem adja. Szerintünk nagyon megéri... Most búcsúznak a Bervától •s nem is soká már a több munkával, kevesebb pihenéssel telt idei nyártól. Aztán az ■ utolsó erőpróbák következnek: az ötödik év feladatai, az államvizsgák. DIPLOMAMUNKÁIK témakörét — az egri gyárból viszik. Bervai javaslatokból, gondokból válogatnak néhány hónap múlva. GyónI Gyula vát — magyarázza Hollósi. — Most meglepett, hogy rövid idő alatt is mennyit bővült, színesedett a profil, nap nap után milyen sok, mérnökembernek való feladat akad az osztályokon, áz üzemekben. MINDKETTEN gépésztechnikusok, a műszaki élettel nem az egyetemen ismerkedtek s még csak nem is ebben a gyárban tanulják. Az előadótermekben és itt — csupán Ismereteiket gyarapítják. — Hogyan fogadták a mérnökjelölteket, milyen feladatokat kaptak...? — Nagyon kedvesek a fi- nomszerelvénygyáriak, úgy kezelnek bennünket, mint ha régi dolgozóik lennénk — mondja Lauer János. — Intézetünk egykori diákjának, Rétfalvi Károly mérnöknek a személyében instruktort állítottak mellénk. Karcsi szívesen foglalkozik velünk, sokat regit, nemcsak munkatársunk, hanem barátunk is egyben. Kalauzolása mellett úgyszólván végigjártuk már a Bér vát, tájékozódtunk az érdekesebb termelési kérdésekben, láttuk a fontosabb gyártmányokat... Aztán olyan feladatot kaptunk, amilyent az egyetem kért a számunkra. Megoldásuk közben módunkban áll tovább fejleszteni a Miskolcon tanultakat, de részt kérünk a Fi- nomszerelvénygyár gondjaiból is. Megbízatásunk, főleg a kompresszorokkal kapcsolatos: művelettervezéssel, technológiai vonatkozású témákkal foglalkozunk. Ki-ki önálló területet kapott, ám egymástól nem szakadunk el, kölcsönösen érdeklődünk valamennyi probléma iránt — Érdekességként említem — veszi át a szót Hollósi Dezső —, hogy egyetemünk történetében először, KlSZ-fela- datot is kaptunk a nyári gyakorlat idejére. Kutatnunk kell a gyárban, hogy mit várnak a felsőoktatástól, milyennek képzelik el a jövő műszaki értelmiségét, főleg mely területeken várják a fiatal mérnökök segítségét. Egyszóval: hogyan érkezzenek a diplomások? Aztán mindezt összegezzük, de már nem a gyakorlati naplónkban, hanem külön levélben adunk róla jelentést. A HUSZONNÉGYES üzem ebédlője, átmenetileg „tervezőirodává” lépett elő: tisztaság és csend van itt, a gyári gyakorlatra érkezett negyedéves egyetemistáknak — jobb híján — megfelel ez a helyiség arra, hogy kapott feladataikon dolgozhassanak... Az asztalokon rajzpapírok, rajtuk bonyolult számítások alapján különféle ábrák születnek. A mémökjelöltek közül két fiatalemberrel beszélgetünk. Egyikük, Lauer János, messziről került ide: a Dunántúlon lakik a családja. Azt mondja, hogy amikor a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem harmadik évfolyamán választásra került sor, semmiképpen sem akart régi városába, Győrbe kerülni, „országjárásra” indult így döntött Eger mellett, így lett a Finomszerei vénygyár ösztöndíjasa. Ez most már természetesen köti: a termelő, az alkotó munkával itt kell alaposabban megismerkednie. Tavaly nyáron dolgozott először a Bervában, ismerőseivel az idén találkozott újra. Kollégája, Hollósi Dezső ugyan egri illetőségű, ám a helyi gyárban mégis csupán első gyakorlatát tölti. Ö ugyanis „szabadúszó” egyetemi ösztöndíjat élvez — válogathat a munkahelyekben. A múlt évben a dohánygyári tmk-műhelyben dolgozott, most meg kíváncsiságból ide jött, mivel az utóbbi időben annyi mindent hallott az érdekes, izgalmas változásokról. — Korábban, meglehetősen egysíkúnak ismertem a Bérmál ísabb egészségügyi, szociális, emberi körülményeket biztosít*: tta volna. Sőt! Amikor erről az esetről értesültek a környékbeli termelőszövetkezetek, járási, párt- és tanácsi szervek, az külön keserítette őket. hogy ezzel az aktussal kútba esett az a reménységük, hogy a jövőben általánosítsák ezt a gyakorlatot. Vagyis, a szövetkezeti építkezéseknél úgy oldják meg a felvonulási épületek elhelyezését, kialakítását, hogy az később — természetesen a többletköltségek megtérítésével — megmaradjon a közös gazdaságoknak és pihenőjéül, étkezési helyéül szolgáljon a tanyasi embereknek. — Ilyet csak hozzá nem értők mondhatnak és beszélhetnek — ez volt az építők véleménye. — Hiszen ehhez fel kellene rúgni az eddigi szabályokat, rendeleteket! — tették hozzá végső aduként. Fel kellene rúgni? Ennek még a lehetőségét is olyan szent borzadállyal fogadták, hogy szinte nem is mertem folytatni azokat az érveket, amelyek azt bizonyították volna, hogy a jogszabályokat, rendeleteket emberek alkotják és bizony akad köztük, amelyet elavulttá tesz az élet és amelyet éppen az emberek érdekében meg lehet, sőt meg kell változtatni, hogy inkább ezeknek az elavult paragrafus- falaknak kell nekiesnünk csákányainkkal, mintsem azoknak amélyek az emíbert szolgálnák. Kovács Endre Megkérdeztük az építő vállalat vezetői, mi a véleményük a zsadányiak felháborodásáról az épület szétrombolásával kapcsolatban? — Mi akkor 1» széttúrtuk volna, ha már a tető is rajta van — ez volt a felelet. — De hisz a termelőszövetkezet megvette volna az épületet. — Akkor miért nem rendelték meg előre... az istállóval együtt? — Mert eddig nem adtak hitelt ilyen szociális beruházásokra. Ráadásul úgy sokkal többe kerülne a szövetkezetnek. Olcsóbb és ésszerűbb megoldás nem kínálkozott annál, hogy a felvonulási épületet eleve úgy húzzák fel, hogy az később nékik is hasznos legyen. És megmaradjon... — Igen... Igen. De ez nem szabályszerű — kaptuk az építőktől a választ Vagyis, akák úgy vélték, hogy ez valóban ésszerű megoldás lenne a mezőgazdaságban dolgozó emberek életkörülményeinek javítására, azok most „megüjhetik a bokájukat”. Jogászok, szakemberek erősítik meg ezt Mert a ma érvényben lévő rendelkezések, szabályok értelmében rosszabbul is járhatnának, akik azt vélik, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozók érdekében eltekinthetnek a ma még érvényben lévő, de vitatható jogszabályoktól, A tamazsadányiak úgy vélekednek, hogy semmi se mentheti azokat akik majdnem kész épületet rombolnak le a „»zabái, az szabál” jegyében, különösen akkor, ha számukra ez az épület éppen a legmináX minap vadonatúj épület romja felett keserű kifakadá- sokat hallhattam, — Az ember nem éri fel észszel. Lerontani egy majdnem kész épületet — Nem hittem d, amikor mondták, azért jöttem ki ide — mondja a kerékpáros férfi és fejcsóválva nézi a szétdön- tött épület maradványait, a lemeztelenített alapot, amely pihenője, fürdője, étkezője és kéziraktára lehetett volna a tamazsadányi Egyetértés Tsz állatgondozóinak, tanyamunkásainak. Ezek az emberek most — 30—35-en — egy vályogviskóban húzódnak meg, ha vihar jön, ha enni akarnak, s elképzelhető, mennyi hely jut számukra egy háromszor négy méteres kalyibában. Jó, ha állni tudnak. E felháborodott vélemények titán kerestük meg a szövetkezet vezetőit, akiktől megtudtuk a „tényállást”. — Magtár-padlásoa tehéms- tálló építésére kötöttünk szerződést a tanácsiakkal. Tudtuk, hogy ehhez szükséges felvonulási épület, ahol az embereket és a legszükségesébb építőanyagokat elhelyezik Mi azt szerettük volna, hogy néhány méterrel odább húzzák fel a falakat, mint ahol az istálló épül, mert úgy gondoltuk, hogy ha ez ez épület megmarad, jó lesz később pihenőnek, étkezőnek, fürdőnek. Am erre már nem kerülhetett sor, mert az épületet egyszerűen leromtoltatta a vállalat Jó egy héttel ezután, hogy megkapták a szövetkezettől az értesítést: minden külön költséget vállalnak, megveszik az épületet, hiszen nagyon szükséges számukra, éppen az emberibb munkakörülmények biztosítása miatt. Lettölt és lettöntendű falak III. osztályos tanulója a negyedik, Marossy Ferenc, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium III. osztályos tanulója, a hatodik helyen végzett. A csapatversenyben a magyar csapat 107 ponttal szerezte meg az első helyet Lengyelország csapata előtt, mely 104 pontot ért eL (MTI) Magyar győzelem az első nemzetközi fizikai diákolimpián
