Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

Panmindzson emlékeztet

Panmindzsonban, a 38. szélességi fok mentén, egy sátorban, tizennégy esztendővel ezelőtt írták alá a fegyverszünetet, amely pontot tett a koreai háborúra. 1950. június 25-én robbant ki a háború, a dél-koreai reakciós bábkormánynak az Egyesült Államok vezette imperialista háborúja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Három évig folyt a pusztítás, három esztendőn át hullottak a bombák a demokratikus Korea városaira és falvaira, napalmmal égették, halomra mészároltak koreai asszonyokat, öregeket és gyermekeket.

E két dátum — június 25-e, a háború kirobbanása és július 27-e, a fegyverszünet aláírása — közötti időszakban zajlott le a koreai szolidaritási hónap Magyar- országon. A békeszerető erők világszerte megrendezték ezt a hónapot, ismét kinyilvánítva együttérzésüket és barátságukat a hős koreai nép iránt Mert igaz, hogy 1953. július 27-én aláírták a fegyverszünetet. De az is igaz, hogy tizennégy esztendő alatt tízezrekre ment a határincidensek száma, amerikai és dél-koreai provokátorok újra meg újra megsértik a fegyverszüneti egyezményt. Nincs még igazi béke Koreában és nem is lehet. Hosszú harcot kell még vívni az amerikai zsold- ba szolgáló dél-koreai kormány ellen, Dél-Korea népének felszabadulásáért és Korea békés egyesítéséért.

Ezer és egy példáját idézhetnénk annak a forró szeretetnek és baráti segítőkészségnek, amellyel népünk — együtt a szocialista országokkal — mindig is viseltetett a koreai nép iránt. Elég csak a koreai „magyar” kórházakra gyárakra emlékeztetni, arra a sokirányú segítségre, amely- lyel hozzájárultunk a háború pusztításaiból bámulatos tempóban és ragyogó eredményekkel újjáépülő KNDK fejlődéséhez. Büszkék vagyunk a demokratikus Korea eredményeire, például arra, hogy Korea szabad földje Ázsia második ipari országává lett.

Testvérek vagyunk a szocializmusban, a békés építő- munkában és az imperializmus elleni harcban egyaránt. Ezért követeljük mi is, együtt a KNDK-val és az ecész békeszerető vfláeköz- véleménnyel: Koreát békés eszközökkel kell egyesíteni, Dél-Korrábél pedig távoznia kell az úlabb háborúra spekuláló jenki imperializmusnak.

(B-S)

Eseményeit

— sorokban

KAIRO (MTI):

„Újjáépítés és hadiköltségvetés” ezzel a címmel jelenti be a Gumhurija a költségvetés módosítását és az adó-, illeték- és áremelkedéseket. Az intézkedések célja az EAK katonai erejének növelése és a gazdasági fejlődés biztosítása az agresszió következményeinek felszámolása szakaszában.

Az Ahram négy pontban foglalja össze a költségvetés módosításának fő tendenciáit:

1. a kiadások csökkentése,

2. az adók, illetékek és árak emelése, a népélelmezési cikkek árának jelentős érintése nélkül,

3. a nagy jövedelmek megadóztatása,

4. a kötelező megtakarítás felemelése fél napról háromnegyed napi bérre.

Megszüntették a dolgozók évi jutalmazását és csökkentették a termelési prémiumokat Az eddigi honvédelmi adót további 50 százalékos nemzet- biztonsági adóval egészítették ki: ez évi 17 millió fontot ad honvédelmi célokra. A reprezentációs költségeket 25—50 százalékkal csökkentették. 50 százalékkal növelték az állami illetékeket, a telefon- és televízió-előfizetések díját, a gépkocsi forgalmi engedélyekét és a gépkocsi-gumiabroncsok árát, valamint számos szórakoztató iparág adóját. A városi közlekedés *kivételével átlagosan 25 százalékkal emelték az autóbusz, hajó és vasúti közlekedés díjait. A cigaretta, a sör, az olaj, a szappan, a vaj, a tea ára 10—15 százalékkal emelkedett. Több fogyasztási cikk jegyre adagolt mennyiségét csökkentették és ugyanakkor a szabadpiaci árát emelték. A jegyre adott cukor havi mennyiségét 750 grammról 500 grammra csökkentették. Étolajból havi 450 grammot adnak jegyre a városokban, és 100 grammot a falvakban, s a szabad ár egyharmaddal dráyrlt. A teát ezentúl jegyre adják, hogy csökkentsék fogyasztását: a jelenlegi áron havi 50 grammot osztanak, s szabadpiaci árát felszabadították. A nemesfémek ún. próbájának díját több száz százalékkal növelték.

Mint Zakarija Mohieddin miniszterelnök-helyettes mondotta, az EAK a népi szervezetek és a hadsereg újjászervezésével párhuzamosan átszervezi a gazdaságot is, hogy sikerrel szállhasson szembe az országra nehezedő gazdasági nyomással. A költségvetést a harcban álló nemzet szükségleteihez kellett igazítani. Ezzel az EAK képes lesz katonai erejének megszilárdítására.

MOSZKVA:

Eddig 600 tengerész hagyta el azokat a hajókat, amelyeket június 5-e a Szuezi-csatomán ért — jektnti a Pravda kairói tudósítója. A csatornán, amelynek működését az izraeli agresszió megbénította, különböző országok 14 hajója vesztegel. Több mint 300 tengerész maradt ezeken a hajókon.

. ★

PELGRÄD:

Hat halálos áldozatot követelő szerencsétlenség történt a Belgrád és Lazarevac közötti műúton. Egy 100 kilométernél nagyobb sebességgel robogó Taunus előzés közben megcsúszott a nedves aszfaltéin és teljes sebességgel nekirohant a szemközt közlekedő autóbusznak. A Taunus pillanatok alatt lángra lobbant és hat utasa szénné égett. Az autóbusz is kigyulladt, de utasainak az ablakon át sikerült sértetlenül tómenekülniök.

★

PÁRIZS:

'A Francia Kommunista Párt és a Demokrata-Szocialista Baloldali Szövetség küldöttsége az FKP székhazában megbeszélést tartott a kormánynak a társadalombiztosítási rendszerrel kapcsolatban tervezett intézkedései ellen folytatandó közös harcról. A találkozóról kiadott közlemény szerint a két szervezet megegyezett, állandó érintkezésben marad egymással abból a célból, hogy figyelemmel kísérjék a helyzet alakulását és meghatározzák közös akcióikat

★

KAIRÓ:

Szudáni jelentéseik szerint — írja a Progres Egyptien — több arab állam javasolni fogja az arab külügyminiszteri értekezletnek az NDK kollektív elismerését. A javaslat szerint az arab országodnak el kell ismemiök a Német Demokratikus Köztársaságot, mert odaadó támogatásban részesíti az arab nemzet ügyét

★

LIMA:

Egy épülő húszemeletes ház állványzata összeomlott. Tizenegy ember meghalt, tizennégy súlyos sérüléseket szenvedett

Tizenöt éves a Lenin nevét viselő

csatorna

rr izenöt évvel ezelőtt, 1952. július 27-én

adták át a forgalomnak a Volga és a Don között megépített, 101 kilométer hosszú Lenin-csatornát. A csatorna kisebb tengerjáró hajók fogadására alkalmas, ami azt jelenti, hogy a Fekete-tengerről, a Don és az Azovi- tenger vizének felhasználásával, hajók úszhatnak a Volgára, innét pedig a Moszkva-csator- nán át érhetik el a szovjet fővárost. A Lenin- csatorna üzembe helyezése óta Moszkva öt tenger kikötője lett.

A csatorna jelentősége a belvízi hajózás, az öntözés, a tájjelleg előnyös fejlesztése szempontjából egyaránt igen jelentős. Az 1967 kilométer hosszú Don és a legnagyobb európai folyam, a 3690 kilométer hosszú Volga egybekapcsolása technikai bravúr is. A két folyó 90 méter magas szintkülönbségét kellett elmés zsiliprendszerrel és a cimljanszki 2600 négyzetkilométer felületű víztároló felhasználásával megoldani. A csatorna létrehozatalának gazdasági előnye igazán csak akkor érthető meg, ha tekintetbe vesszük, hogy a Volga vízgyűjtő területe 1 380 000 négyzetkilométer, a Doné pedig 442 500. A beltengernek beillő víztárolók és mellékfolyók egész tömege vált így egységes víziútrendszerré.

A folyamóriás, a Volga, a zárt Káspi-ten- gerbe ömlik, s ezért — noha a szovjet belvízi hajózásnak kétharmadát bonyolította le — nem volt kapcsolata a kereskedelmi világ- utakkal. Ezt a hátrányt a Volga—Don csatorna kiiktatta. A nagy mű építése tovább folyik. A Volga 3550 kilométeren hajózható. Vízjárását az ivankovói, uglicsi, ribinszki, gor- kiji, kujbisevi és volgográdi óriási víztárolókkal teljes sikerrel szabályozták. A következő lépés a Pecsona, a Vicsegda és a Káma folyók vizének átterelése lesz a Volgába. Ezzel megint igen nagv területek kerülnek a belvízi hajózás áramlatába, és véglegesen kiküszöbölik a Káspi-tenger lassú elapadását.

A Szovjetunióban folyó gigászi munkálatok már régen csodálattal töltik el a világ szakértőit és egyszerű embereit. És nincs ebben az állításban egy szemernyi túlzás sem, hogy — ez, ilyen arányokban, ilyen rövid idő alatt, csakis a kommunizmust építő Szovjetunióban mehetett végbe. Ez a tény is hozzátartozik a lenini forradalom 50. évfordulójának fényéhez. F. M.

De Gaulle lemondta ottawai

látogatását

Ax angol sajtó hevesen támadja a francia elnököt „Aggkori hanyatlás’*

„Éljen Quebec!”, de végre megtette azt a gesztust, amelynek hiánya aggodalmat okozott a kanadai kormánynak és sértette a kanadai angol közvéleményt.

LONDON (MTI):

Az angol sajtó rendkívül heves hangon támadja De Gaulle elnököt a québeci szeparatista mozgalom nyílt támogatásaként értelmezett beszédéért Csaknem valamennyi lap vezércikket szentel az ügynek, s általában a francia államfő „aggkori hanyatlását” emlegetik a Kanada belügyeibe való „példátlan beavatkozás” magyarázataként. A Times azonban De Gaulle elnök „minden ésszerű határt túlhaladó Ame- rika-ellenességnek” tulajdonítja a francia államfő kijelentéseit, amelyek — az angol lap szerint — az amerikai—kanadai viszony megzavarására irányultak. A Times a québeci incidenst összekapcsolja De Gaulle angolellenes álláspontjával a Közös Piac kérdésében és arra a következtetésre jut. bogy a „brit politikának be kell rendezkednie a tábornok provokációinak elviselésére és előkészíteni a talajt a Közös Piachoz való brit csatlakozásra, mihelyt De Gaulle letűnése után erre alkalom nyílik.”

A Financial Times ugyancsak De Gaulle Amerika-elle- nességében látja kanadai megnyilatkozásainak mélyebben fekvő magyarázatát. MONTREAL (MTI):

Hivatalos bejelentés alapján közli az AFP, hogy De Gaulle elnök lemondta ottawai látogatását. Francia hivatalos körök szerint De Gaulle kedden este, amikor a világkiállítás francia pavilonjából hazatér szállására, úgy döntött, hogj nem megy el Ottawába. Említett körök szerint elhatározásának oka Pearson kanadai miniszterelnök nyilatkozata volt.

Magyar Pumu.ilJar. Budapest, IV.. Erkel u. 30.

felvesz 16 évet betöltött leányokat gépen betanuló dolgozónak.

Felvétel azonnal.

2 Mwűm<

1967. július 27., csütörtök

A világ kőolajtermelése

A Rudé Právo Kína tekintélyének hanyatlásáról

A Rudé Právo politikai szemleírója a lap szerdai számában megállapítja: a legutóbbi hetek eseményeinek tanúsága szerint az úgynevezett kulturális forradalomnak a Kínával szomszédos országokba való exportálására történő kísértetek komoly kárt okoztak a kommunista mozgalomnak és a Kínai Népköztársaság tekintélyének.

A Kínai Kommunista Párt vezetői Mao Ce-tung vezetésével nagyhatalmi, soviniszta politikájuk céljaira a keletázsiai országokban „forradalmi tömegként” az ott élő kínai kisebbséget használják fel, jóllehet sok esetben e kisebbség képviselői kispolgári elemek, sőt, a kapitalista rétegekhez tartoznak. Ez bajosan egyeztethető össze a marxista állásponttal. Ellenkezőleg, a reakciós elemeknek lehetővé teszi, hogy a lakosság elmaradott rétegei körében nacionalista Kína-el- lenes hangulatot keltsenek és Kína-ellenes programokat rendezzenek. Jó példát nyújtanak erre a legutóbbi burmai események. Nepálban is hasonló helyzet van kialakulóban.

A pekingi propaganda a Kína-ellenes hangulatokat arra használja fel, hogy a szomszédos országokban élő kínaiak elnyomásáról és terrorizálásáról panaszkodjék. Felmerül a kérdés, vajon mi a célja ezzel Mao Ce-tungnak és csoportjának? Talán az, hogy az ellenséges környezetre való hivatkozással teremtsen tehetőséget politikájának Kínában való keresztülvitelére — állapítja meg a Rudé Právo cikkiírój*.

nagy fontosságot tulajdonít i francia néppel való barátságának. „A kanadai kormány szilárd elhatározása továbbra is hogy ezt a barátságot fejlessze Remélem, a hét folyamán De Gaulle tábornokkal folytatandó megbeszéléseink is bizonyítják majd, hogy 6 is osztozik ebben a kívánságban” — fejeződik be a kanadai miniszterelnök nyilatkozata.

Paul Martin kanadai külügyminiszter De Gaulle montreali beszéde után két ízben is találkozott francia kollégájával Couve de Murville külügyminiszterrel. hogy — mint tájékozott körökben feltételezik — tájékoztassa őt arról a hatásról, amelyet De Gaulle kijelentései kanadai kormánykörökben keltettek.

De Gaulle kedden a montreali világkiállítást tekintette meg. Ellátogatott az angol, a nyugatnémet, az amerikai, a szovjet pavilonba, majd megtekintette a kiállítás afrikai területét, ahol 15 afrikai ország nevezetességei láthatók. A keddi program befejezése a kiállítás francia pavilonjában adott fogadás volt. Itt De Gaulle tábornok Daniel John- sonhoz, Quebec miniszterelnökéhez intézett pohárköszöntőjében kijelentette, „nagy örömére szolgálna, ha a Francia Köztársaság elnöke hasznára lehetne a québeci franciáknak”.

A miniszterelnök válaszában hangsúlyozta, hogy Quebec mindig is arra fog törekedni, hogy fenntartsa Kanadával és a világgal a testvériség és az sgyüttműködés kötelékeit, „de minden eddiginél tudatosabb lesz benne különleges hivatása”. '

Hírügynökségi jelentések rámutatnak, De Gaulle Quebecbe érkezésé" óta első ízben kiállttá a világkiállításon adott fogadáson, hogy „Éljen Kanala!”. Hozzátette ugyan, hogy

OTTAWA (MTI):

A kanadai minisztertanács keddi ülése után — amelyen De Gaulle francia elnöknek a kanadai közvéleményt felkavaró kijelentéseit vitatták meg — Pearson miniszterelnök nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozatban kiemelte, biztos benne, hogy a kanadaiak az ország minden részében szívesen látták, milyen lelkes fogadtatásban részesült a francia elnök Quebec-ben, de megállapította, hogy De Gaulle néhány kijelentése annak a kisebbségnek adott bátorítást, amelynek célja Kanada megsemmisítése, ezért ezek a kijelentések elfogadhatatlanok a kanadai nép és kormánya számára. Kanada továbbra is egjrséges marad és visszautasít minden kísérletet, amely egységének megbontására irányul — mondja a nyilatkozat, amely végül emlékeztet Franciaország és Kanada sajátos kapcsolataira, valamint arra, hogy Kanada igen

akadályozza; Nigéria, az újonnan feltűnt olajtermelő állam, amely tavaly is több mint 20 millió tonna olajat adott, súlyos politikai válsággal küzd; a sokat emlegetett venezuelai olajipar pedig éppen az elmúlt időben jelentékenyen, egy év alatt 2,9 százalékkal visszaesett.

Nem közömbös az sem, hogy a Közel-Keleten egy-egy kőolaj kút évi hozama 200—250- szer, egyes helyeken 1000-szer nagyobb mint Texasban, vagy Kaliforniában. Másutt a kutató és fúrómunka az olaj árának jelentős hányadát teszi ki. ugyanakkor a Közel-Keleten ez a költség elenyészően csekély. Míg az arab országokban barrelenként (egy barrel 159 liter) átlagban 15 centért termelik ki az olajat, Venezuelában ez például 51 cent.

Európa szükségletének 60 százalékát, Japán szükségletének pedig több mint felét innen importálják. Az arab kőolaj embargója tehát igen súlyos csapást jelent ezeknek az országoknak, elsősorban Nagy Britanniának és az NSZK-nak, ahol az elmúlt tíz esztendőben megháromszorozták az arab országokból származó olaj importját.

A nyugati országok az arab olajnak csak egyharmadát tudnák pótolni a rendelkezésre álló eszközökkel. Figyelemre méltó az is, hogy a kapitalista területeken lévő olajforrások — Irán kivételével — alig képesek növelni termelésüket.

Az Egyesült Államok stratégiai tartalékának megóvása érdekében éppen az elmúlt időszakban lassította az olaj bányászatát; a kanadai olajmezők termelésének fokozását technikai berendezések hiánya

Az utóbbi időben, a közel- keleti eseményekkel párhuzamosan fokozott érdeklődés tapasztalható a kőolaj világgazdasági jelentősége és az olajbányászat iránt. Érthető ez, hiszen a XX. század egyik legfontosabb energia-hordozójáról van szó, amelynek hiánya igen súlyos gazdasági nehézségeket vonhat maga után.

1966-ban a világ kőolajtermelése meghaladta az 1550 millió tonnát. Ebből az Egyesült Államok 410 millió (Kana- val együtt 452,7), a Karib-ten- ger térségében lévő országok 194 millió (ebből Venezuela 175,8), a latin-amerikai államok 43,6 millió, a Közel-Kelet 468,3 millió, Afrika 133 millió, míg a szocilista országok kb. 285 millió tonnával részesedtek.

Különösen nagy jelentősége van Nyugat kőolajellátásában a közel-keleti olajnak. Nyugatés hadfköltségvetés az EAK-ban