Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
*30 Ly/to a R.. 'Jo 2/ töS/t&ZOMT. ■ Mostanában naponta találkozom a nagyhatalmú „Izgi”- >vel. Hiáfc>a kerülném, nem lehet. A nagyhatalmú egyre fölényesebb, az utóbbi időben már alig fogadja félszeg köszönésemet. Érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt még többször megállított s kabátgombomat az ujjai közé fogva — hosszasan agitált; dolgozzunk együtt, vállaljak munkát nála s erősen ígérte, hogy nem fogom megbánni. Aztán mind fölényesebb lett s csak félvállról vetette oda; Na, nem gondolta meg magát? Nem akar az alkalmazottam lenni? De jóformán kíváncsi sem volt a feleletemre. Aztán ez is elmaradt. Csak biccentett, mikor találkoztunk, és mintha mát ez is nehezére esett volna. Egy reggel aztán váratlan fordulat történt Szembe jött velem, s ahelyett, hogy hűvös íejbiccentéssel elhaladt volna mellettem, megkérdezte, van-e egy kis időm, s becsalt a sarki presszóba. Láthatólag kitűnő hangulatban volt, pirospozsgás, jól táplált és diadalmas. Két konyakot rendelt, aztán kedélyesen a térdemre csapott — Na, ki* makacs, milyen a közérzete? — Köszönöm, megvagyok. — Ritkán hallok magáról. Válság? — ön viszont sikere teljében ragyog. — Ahogy vesszük. Kétségtelen, hogy valamelyest nőtt a befolyásom. A filmgyártás és a külföldi filmek vásárlása. A televízió és a rádió. A színház. Az irodalom és a képeslapok. Mindenütt az én tanácsaimat lesik. Meg sem tudnak már mozdulni nélkülem. Kicsit el is fáradtam, de mi tagadás, kellemes fáradtság ez. — Hogy bírja? — Szerehcsére kitűnő munkatársaim vannak. — Nem fél, hogy az ön népszerűsége múló divat lesz? — Ugyan. Ezt maga sem gondolja komolyan. Amit én szorgalmazok, az egyidős a művészettel. S különben is elég széles a skála. Mondhatom, minden alkotó vágyai és vérmérséklete szerint megtalálhatja azt a munkaterületet, ahol kedvére tevékenykedhet — Nekem például mit ajánlana? — Nézze, akinek nincs még megfelelő gyakorlata, legjobb, ha a „Szekszi” kisasszony osztályán kezd. — Ott mit kell tenni? — Ahelyett, hogy sokat magyaráznék magának, elmondom, a minap egy kölcsön- könyvtár alkalmazottjától érdeklődtünk, mit várnak a látogatók. A felelet: Szerelmeseit és vaskosai Azt hiszem ért engem? — Egy időben folyton azt lehetett hallani, hogy a vaskos könyvek kimennek a divatból. — Mese beszéd. Mondja, maga nem azt szereti, ha teli van langyos vízzel a kád, amiben el lehet merülni. Persze, a hasonlatom sántít egy kicsit mert a sikeres könyvnek meg kelt hogy legyenek azok a pontjai, ahol a cselekmény átforrósodik. Amit az olvasók különös figyelemmel tanulmányozhatnak. — Ahol magától kinyílik a könyvtári könyv, — Pontosan. — Sajnos, én kicsit vtszoly- gok már a szeretkezés előkészítésének szemléletes leírásától. Nemcsak viszolygok, hanem untat is. — Pedig enélkül nem megy. — Kamasz koromban, amikor az írással még csak ismerkedtem, nagy kedvet éreztem annak részletes elmondására, hogy például a fiú hogyan közelített a ’ány feszülő alakjához. Jelen pillanatban sajnos, ezt teljesen a hősöm magánügyének tekintem. ba volt első számú szemtanúja pályája utolsó szakaszában írt műveinek, melyek az életmű betetőzését jelentették, de egyúttal a szüntelen újakra törést is, költői szenvedélyesség fellángolásait Mert írásaiban — legyen az regény, novella vagy esszé — mindig ez utóbbiak a központi mag, s ha tévedett is olykor, egészében izgalmas, monumentális életmű maradt utána... Ott ültünk a szobában, s beszélgettünk. Irodalomról, művészetről, ismerősökről. Közben szemem a polcokon sorakozó könyvein nyugodott. Alkalmam volt ebben a bensőséges környezetben együtt látni a művet s az alkotót. Az alkotót, aki Ady lírájának igézetében lépett e pályára, aki Gorkij, Romain Rolland, Iszak Babel, Kun Béla, Károlyi Mihály, Lesznai Anna barátságát tudhatta magáénak, s aki nehézségekkel, megpróbáltatásokkal teli életútján olyan művek életrehívója volt, mint az Optimisták, a Magyar Tanács- köztársaság regénye; a Tizennégy nap, mely Sallai és Fürst Sándor perének s a bécsi emigrációnak krónikája; az Egy regény regénye, ez a dokumentum-jellegével lélegzetáílitó napló, mely a proletárhatalom igaza melletti méységesen őszinte és töretlen hitvallomás; kötetnyi esszéje és Epi- kurosz hervadt kertje, melyben Bakunyiméi, Adyról, Voltaire-ről, Krlezsáról, Iszak Bábelről olvashatni ragyogó, gondolat- és líragazdag tanulmányokat, s a magyar irodalmat kommentáló kötetei: a Magyar irodalom „első és második könyve”, s a Csokonai- monográfia, mely utóbbi a ha- hazi Csokonai-kutatás eredményeire is támaszkodva, de a fcazai Csokonai-életrajzot megelőzve, alighanem mérföldkő lesz a felvilágosodás kori irodalmunkra vonatkozó szakmunkák között is. Ott sorakoztak a könyvek a polcokon, s számomra hangos beszédnél világosabban vallottak egy küzdelmes élet gazdag eredményeiről. De nem csupán ezek. Mert az impozáns Krle- ‘zsa-emlékkönyvet (Krlezin Zbomik) fellapozva is — mely a hetvenéves Krlezsa tiszteletére jelent meg 1963-ban — négy ízben találjuk meg Sin- kó Ervin nevét, s a tanulmányokat végigolvasva azzal a meggyőződéssel tesszük le a könyvet, hogy Sinkó nemcsak barátja, hanem egyik legjobb értője is volt Krlezsának, a Krlezsa-életműnek... Amikor elbúcsúztam tőle, nem gondoltam, hogy végleges búcsú lesz. Utoljára már csak holtan láttam a zágrábi Mirogoj temető halottasházában, ahonnét utolsó útjára kísérte barátainak, írótársainak, s nem utolsósorban tanítványainak gyülekezete. Ott volt a zágrábi Akadémiá minden tagja, az újvidéki egyetem, s ennek magyar nyelvi és irodalmi tanszéke — tanárok és diákok vegyesen. Megható volt az egyszerűségével, forradalmi puritanizmusával is szép temetés, ahol a szertartást a zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, a horvát írószövetség, az újvidéki egyetem képviselőinek emlékbeszéde alkotta... így zárult be egy nehéz, megpróbáltatásokkal teli, de rendkívül gazdag életpálya, a Sinkó Erviné, áld ha el is távozott közülünk, műveiben él továbbra is... — Háromszög? Négyszög, vagy sokszög? — Nincs érzékem az algebrához. — És az ágybéli párbeszédek? Remélem, azt nem vitatja, hogy az élet értelméről a leg- mélyenszántóbban egy kockás pléd alatt lehet értekezni? — Tudja mit? Ne küldjön engem mégse „Szekszi” kisasszonyhoz, Próbáljunk esetleg valami mást. — Talán keresse fel „Krimi" kollégát — Sajnos, ebben a vonatkozásban nincsenek személyes kapcsolataim. Kétszer hívtak válóperes ügyben tanúnak, de egyik alkalommal tévedésből. Félek, nem tudnám komolyan venni a krimit. — Akkor írjon krimi-paródiát Az is kurrens áru. — Ez sem érdeket — Hja, ha valakinek beszáradt a fantáziája, azon én nem segíthetek. Azaz, még van egy lehetősége. Mit szólna valami történelmi izéhez. Jó kosztümökkel. Szép szerelmek és nagy csaták. Árvíz és égihábo- rú. Orgyilkos a titkos folyosóban. — Más nincs? — Dehogyis nincs. Egy orvos vívódása. Több műtőlámpával megvilágítva. — Vagy? — Egy jó kis lelkflsmeretfurdalás. Egy konszolidált idősebb dolgozót kínozzák az elfelejtettnek vélt emléket — Vagy? — Miért kellett neki tragikus hirtelenséggel meghalnia? — De hát mindezt megcsi* nálták már jól is, rosszul is. És főleg sokszor. — Ez zavarja magát? — Egy kicsit — Mégis, mihez lenne kedve? — Megírni egy öreg paraszt házaspár egyetlen reggelét — A sztori? — Tesznek-vesznefe. Néha eszükbe jut valami. — Na, jó, nem bánom. Csak dugjon el egy hullát valahol. — Miért? — Mindjárt más, ha van egy hulla ist Ez nem is rossz ötlet! — Nem! Bocsásson meg. Nekem sürgős dolgom akadt. — Megyek és beugróm a Dunába. — Vízbeugrás? Az nem jó. Rejtélyesebben, fiatalember! Sokkal rejtélyesebben! A kaj-horvát irodalom bűvöletében Az észak-horvát tájak lakód máig egy sajátos, a mai irodalmi nyelvtől jelentősen különböző nyelvjárást beszélnek, kajkavski dijalektet (kaj nyelvjárás) pontos lingvisztikái nevén. Valaha, a XVI. században még, irodalmi nyelvnek indult, rányomta bélyegét a protestantizmus, de főként — a XVII. században — az ellenreformáció — gazdag barokk irodalmat hozva létre, amely magyar vonatkozásai miatt számunkra is érdekes. Már mindjárt a kezdet kezdetén, mert olyan kiváló férfiú vette pártfogásba e törekvéseket, mint Zrínyi György (1594—1603.), a szigetvári hős, Zrínyi Miklós fia, aki nem csupán e vidék legfőbb földesura, hanem a protestantizmusnak is támogatója volt. A birtokához tartozó Nedeliscsén nyomdát alapított — fórumot biztosítva ezzel a kaj-horvát irodalom két kezdeményezőjének, Mihaj Buciénak és Ivan Pergosicnak. Csak sajnálni lehet, hogy e mindenképpen progresszív, a polgári fejlődés csíráit hordozó kezdemény megszakadt, ui. Draskovics György zágrábi püspök ellen- reformációs törekvései könyörtelenül elsöpörték Bucié műveit, de őt magát is. Noha a sokarcú magyar, tá- gabb értelemben közép-európai reneszánsz kultúra érdekes mozzanata, mégis más jellegű Ivan Pergosic, a másik korai kaj-horvát író munkássága: ő Werbőczy István híres és egyben hirsedt „Hármaskönyvét” fordította kaj-horvát VlGH TIBOR; Tétlenség Ügy feküdt ott legyint .11 a töltés alatt, Vonat döbög el, mint egy munkanélküli — lüktető kerekein át villog a tajtékzó nap, Költő, ki magos szavait s nyomában lecsendesednek sorra elejti a szélütött virágok... s tolla sem fr, Füttye is elkóborol a vonatnak terét nem leli. kitakart asszony-mell hegyek mögé, Hát csönddel köszönti és irgalmatlanul kiürül a táj, a tarló-borostás parasztot, csak befutott tücskök ciripelnek zokogó kultúrházat, méh-kaptár akácot s a sárguló füveket, majd elindul meg-megá!1 lilliput házuk előtt százados gyomok között hallhatatlanul. leül. 1967. július. PATAKI OeiSot KEFÉN, — Egész hamis volt az a kutya, most nem lehet ráismerni, olyan szelid — mondta a fiú. — Kösz az elismerés — mond‘a a lány. — Hogv csináltad? — kérdezte a fiú. — Nem árulom el. Titok — mondta a lány. — Meglepne, ha elárulnád mondta a fiú. — Azt nem akarom, hogy meglepődj — nevetett a lány. — És mi az, amit akarsz? — Semmit se akarok! — Mégis eljöttél velem. — Bánom. Most ülhetnék otthon nyugodtan. — Mit csinálnál otthon? — Sajnálnám, hogy nem jöttem veled. — Jó, hogy őszinte vagy. — Többet nem megyünk a strandra meg a moziba seri. — Jól van. — De akkor nem láthatsz jó nőket — Jó nekem a csúnya is. Amilyen te vagy. — Kösz. Ez jólesett Lassan ballagtak a meredek hegyoldalon, derékig meztelenre vetkőztek, de így is melegük • volt A fiú a sátrat vitte — az volt a nehezebb —, a lány a sportzsákot lóbálta. A fiú tizennyolc éves volt a lány tizenhét — Ujjal se nyúlj hozzám; amíg nem akarom — mondta a lány. — Ujjal se — mondta a fiú. Megmásztak a mered ea hegyoldalt, aztán a másik oldalon leereszkedtek a völgybe. A völgyet sziklák őrizték, a napfényben különös ragyogásuk volt a csúcsoknak. A lány a sziklákat nézte ©Irá* 1967. vasárra* nyelvre, aminek felbecsülhetetlen nyelvészeti értéke, hogy a ; XVI. századi horvát-magyar < nyelvi érintkezésnek fontos dokumentuma, ezen tűimé- nőén pedig nem kevésbé lé- i nyeges, hogy Krlezsa híres Ke- rempuh-balladMnak is egyik . inspirálója, s forrása. így találkozik múlt és jelen, valljon róla épp a Werbőczy c. ballada néhány sora: Nagyságos, hatalma» Werbőczy urasági Az királyt udvar nagy tárnokmesterei Nemes-Mlatyínkot tőled tanult jobbágyok ezere. Azt, hogy a Káptalant isten teremtettei Tőle való Konvent, Országgyűlés, Privilégium! Klauzula és Dekrétum... Az, ki nem Így hiszi, pusztittassék kénneli irtassák szurokkal, máglx/ának tüzével, hamuba hamvadjon, s szelek szórják széjjel... Az észak-horvátországi, kaj nyelvjárásban írott irodalomnak vitathatatlanul legértékesebb eleme az énekköltészet, mely számos szép, sajnos, máig kiadatlan kódex elsárgult lapjain várja a közkinccsé tételt. Az a hallatlanul gazdag, a XVI. században virágzott históriás-énekköltészet, melynek magyar földön egy Tinódi Sebestyén a legnagyobb repre- zentása, nem szorult kizárólag a magyar nyelv határai közé. Elterjedt pl. Horvátországiban is, méghozzá ugyanolyan jelleggel és céllal, mint nálutik. Szép példa erre a szlovéniai Mariborban őrzött, ún. Murán- túli énekeskönyv (Prekmurs- ka pesmarica), melyben épp Szigetvár 1566-os, tragikus kimenetelű ostromáról vall — kortársi h'telességgel — egy négyrészes epikus ének. A névtelen szerző az ostrom tüzetes leírását adja, majd a fel-} mentő királyi sereg késieke- ♦ dését, s »jó Zrinski Miklouss,'i pusztulását írja le benne meg- ♦ kapóan őszinte költői átélés-} sei,.. ♦ E sajátos közép-európai kö- • zös múlt emlékeit tanuimá-1 nyozva akaratlanul is eljut az* ember a jelen közelebbi, köny- ( nyebben hozzáférhető dolgai- * hoz is. Épp az öreg könyvek} közül léptem a napfényes ta-> vaszi zágrábi utcára, mikor ra-í gasztották a horvát népi együt- * tes, a LADO műsorát propagá-} ló plakátokat. Két ízben is ( megnéztem ezt a talán nem isi annyira impozáns, hanem, szenvedélyességével, eredeti ♦ koreográfiájával és népviselet-} tel hatni kívánó programot,! ahol a horvátul- egyáltalán! nem tudó számára is ismerősi hangzású szövegek és dalia-} mok sokasága hangzott el —* lévén az élő kaj-horvát nyelv-* járásban ma is rengeteg ma- i gyár nyelvi elem. A muzsikásig (szándékosan írom fonetiku- * san), azaz muzsikások pattogó) dallamai nemegyszer a ma-1 gyár népdalok atmoszféráját,! dallamvilágát juttatják ♦ eszünkbe, kivált a Muraköz-) bői, meg a Dráva mentéről > valók, de még a drmes nevű tánc szilaj tempója is a ma-, gyár népi táncokra emlékeztet. ) Itt értettem és éreztem még,’ jobban, mennyire igazak Bartók Béla tanításai a közép-ke- • let—európai népek zenéjének • kölcsönhatásairól, azonos jel- j legéről. Máig fülemben cseng ’ egy-egy dallamfoszlány; ami-) kor a nyár elején már haza- i felé robogott velem a vonat.a’ Rijeka—Zagreb—Kaposvár • Dombóvár—Pusztasza bölcs— ) Budapest vonalon — az észak- horvát tájak láttán, az édes kaj nyelv (sladki nas kaj) dal-* lama muzsikált fülemben... * gadtat ássál, a fiú a lányban gyönyörködött. — Szépek a sziklák — mondta a lány. — Szép vagy te is — mondta a fiú. Felverték a sátrat a völgy közepén, közel a forráshoz. Aztán konzerveket bontottak és ettek. Menjünk fel a sziklára, ajánlotta a lány. Szerelés nélkül nehéz, ellenkezett a fiú. Nekivágtak ott, ahol a legmeredekebb, de ott nem sikerült. A másik oldalról aztán sikerült. — Napfelkeltekor kék színű köd takarja a völgyet — mondta a fiú. — Költsél majd fel, hogy láthassam — Intette a lány. Leültek a klszögellésre, csünget- ték a lábukat a mélységbe. — Játsszunk egy kicsit — mondta a fiú. — Játsszunk — Képzeld azt, hogy háború van és miránk fegyveresen vadásznak, mert a parancs ellenére elhagytuk a táborhelyet Tudjuk, hogy kivégeznek bennünket a szökésért és tudjuk azt is, hogy nincs más menekülés, nincs sehová út, csak a Sziklára. Nem bánjuk az éle' tét csak egymás érdekel bennünket. Itt, a Sziklán egymáséi leszünk, és... — És kivégeznek bennünket? — szólt közbe a lány. — Ugyan! Hülyeség az egész, micsoda marhaságokon jár az eszem! — legyintett mérgesen a fiú. — Nem, nem hülyeség — mondta a lány — ilyen megtörténhet. — Ne történjék, nem aka- . rom! ! — Miért? | — Nem akarom, hogy háboi rú legyen és fegyverrel vadász- : szanak ránk, mint a vadakra , — mondta a fiú. í Lemásztak a szikláról. A [fiú gallyakat hordott egy cso- )móba, a lány pedig aprókra »tördelte. Meggyújtották a tü- I zet, szalonnát sütöttek, a zsir- | ját hagymás kenyérre csepeg- | tették. > — Nem kellett volna hagy* * mát enni — mondta a lány —; , most büdös lett tőle a szám. — Enyém se kölni illatú —. > szólt a fiú. | Befejezték az evést és be- | kapcsolták a tranzisztoros rá- [ diót. Táncoltak a tűz körül, a I sziklák tövében. } Teljesen besötétedett. A fel* felcsapó lángok ijesztővé fes* I tették a sziklákat. A lányt fé- í lelem árasztotta el. ) — Ha valaki ránk támadna, ! te megvédenél? — kérdezte * remegősen. { — Megvédenétek; de ne félj, > rossz emberek nerft járnak a | sziklák között. { — És» vadállatok sincsenek itt? . >r * — A vadállatok félnek a i tűztől. » — Akkor egész éjszaka égetni kell ^ gallyakat — ; mondta a lány.. } A fiú felfalta a gumiágyat ) Felöltöztek éjszakára, hogy ne ' fázzanak. Á lány félősen i fiúhoz-bújt. Aludtak. Mind e ) ketten. i — ................. i i -
