Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

Geobotanikai siimpozion Egerhen Lvov, Smolenice és Bratislawa után Bár a magyar és a környező országok szakemberei is jól tudják, hogy Egerben van az idén a növényföldrajzi szim- pozion — a nyomtatott német nyelvű program is ezt mutat­ja —, azonban mégis éppen Egerben tartózkodnak a kuta­tók a legkevesebbet. Az egész napos keddi mátrai és a szer­dai bükki kirándulás után ma Tokaj-hegyaljára látogattak a helyi flóra tanulmányozására. NÖVÉNYEK TÉRKÉPÉN A „Symposion und Exkursio” több mint 50 részvevőjét — néhányan egészen váratlanul érkeztek — szerdán este az Eger—Gyöngyös vidéki Álla­mi Pincegazdaság híres pincé­szetének vendégfogadásra be­rendezett egyik oldalágában vacsora után üdvözölte dr. Lendvai Vilmos, a városi ta­nács vb-elnöke és dr. Szűcs László, a tanárképző főiskola igazgatója. Dr. Zólyomi Bálint akadé­miai levelező tag, a vácrátóti botanikus kert és tudományos intézet igazgatója, a tudomá­nyos tanácskozás vezetője el­mondta, hogy a kárpáti és a Kárpát környéki országoknak ez a negyedik növényföldrajzi szimpozionja. Az elsőt 1962-ben Lvovban, a következőket Smo- lecinében és Bratislavában rendezték. — Mi a célja ezeknek a tu­dományos összejöveteleknek? — Az egyik az, hogy elké­szítsük a Kárpátok és környé­kének egymilliós méretarányú növényföldrajzi térképét. Ezt a hatalmas munkát csak kö­zösen, az érdekelt országok tu­dósainak együttműködésével végezhetjük el. Másrészt 200 ezres méretarányú térképeken — az illető öt-hat ország terü­leteit felosztjuk növényföldraj­zi szempontból — szeretnénk ábrázolni részletesebben a kár­páti flórát. — Hogyan áll ez a munka nálunk? _ Mi már elkészítettük az egymilliós térképet és bemu­tattuk a kutatóknak. A készülő nemzeti atlaszban jelenik majd meg. A 200 ezres térkép tervezése folyamatban van a Mátráról, a Blikkről, a tornai karsztról és az Alföld tiszán­túli részének az északi hegy­vidékkel érintkező területed­ről. Mivel a növényzet nem ismer országhatárokat, ez a munkánk fokozott együttmű­ködést kíván a csehszlovák és a szlovák tudományos akadé­miák botanikai intézeteivel. SZTYEPP A HEGYOLDALON A szimpozionlra érkezett bo­tanikusok között sok neves professzorral találkoztunk. A szovjet, csehszlovák, lengyel, román, NDK-beli és jugoszláv kutatókon kívül osztrák és nyugatnémet botanikusok is ér­keztek Egerbe. Megkérdeztünk néhány, a botanika művelői számára „márkás” név hordozóját a tanácskozás jelenlegi céljától és néhány érdekességről. D. K. Zerov professzor, az Ukrán Tudományos Akadémia botanikai intézetének vezetője: — Eddig csak könyvek alap­ján ismertem a magyar északi hegyvidéket. Sok közös vonás van például a Mátra és az Uk­rán Kárpátok növényzetében. Érdekes volt látni olyan töl­gyeseket, olyan fanemeket, amelyek nálunk nincsenek. So­kat jelent a személyes benyo­más, kicserélhetjük tapasztala­tainkat a módszertani feldol­gozás szempontjából is. J. Komas professzor, a krak­kói egyetem növényföldrajzi intézetének vezetője: — összehasonlíthattuk a Kárpátokat délről övező hegy­ségek lejtőinek növényzetét a miénkkel. Nem láttam még, amit itt tapasztaltam, hogy a sztyepp ilyen magasan felkú­szik a hegyoldalon és így ösz- szefügg az erdővel. Meglepett az is, hogy Magyarországon ilyen előrehaladott állapotban van a növényföldrajzi térképe­zés. Pilat professzor, a Prágai Nemzeti Múzeum növénytárá­nak vezetője: — Ismerem a Mátrát, már voltam itt. Főleg a gombákkal foglalkozom, azoknak bizonyos társulásaival. Érdekes tapasz­talni, hogy milyen fajta társu­lások tapasztalhatók az itteni hegyekben. KUTATÁS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS A házigazda, az Egri Tanár­képző Főiskola növénytani tan­széke, már hosszabb idő óta készül a szimpozion fogadá­sára. Dr. Pócs Tamás tanszékve­zető adjunktus: — Előzőleg bejártuk a tere­peket Jakucs Lászlóval és Su­ba Jánossal. „Feltérképeztük” a flórát és elkészítettük az is­mertetőt, amelyet mindenki kézhez kapott a kirándulások alkalmával. — Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy mi lehettünk egyik fogadói ennek a tudo­mányos tanácskozásnak. Több gyakorlati haszonnal járt ez, hiszen a személyes ismeretsé­gek révén felvehettük a kap­csolatot a külföldi intézetekkel és tudósokkal. Ez nem közöm­bös a kutatómunka számára. — berkovits — IS primőröff útnak indulnak.. Melegen süt a júniusi nap, fénye melengeti a növényeket, érleli a gyümölcsöt. Az autó széles betonutakon, kacskarui- gós dülőutakon kanyarog. Pat­kó Józseffel, a MÉK igazgató­jával körútra indultunk a me­gyében, — az idény kezdetén milyen a zöldségellátás, non- nan és hová indulnak útnak a primőrök. Utunk első állomása a MÉK káli kirendeltsége. A nagymé­retű csarnokban zöldborsóval telt ládák sorakoznak, mellet­tük cseresznye és uborka. — Sajnos az időjárás miatt még nagyon az idény kezde­tén vagyunk — tájékoztat Ma­rosi István kirendeltségvezető. Eddig nyolcvanezer fej salátát kaptunk, ebből negyvenezer Bécsbe, a többi belföldi pia­cokra került. Borsóból húsz vagon szintén a hazai piaco­kon kelt el, tizenöt vagonná' a nyugati, öt vagonnal a szoci­alista országokba küldtünk be­lőle. Cseresznyénk sajnos ke­vés van, eddig 50 mázsát ex­portra, száz mázsát belföldi piacokra juttattunk. A felvá­sárolt karfiol, paprika, földi­eper mind a megye piacaira jutott Reggel, az egri piacon. Az erki Űj Barázda Terme­lőszövetkezet tízholdas táblá­ján asszonyok szedik a földi- epret. A hatalmas szemek szé­pek, gusztusosak. Eddig már több mint száz mázsát szedtek le s hamar kedvelt lett az erki eper megyénk városainak pia­cain. Tárlat a fehér házikóban Rámézvést az idegen csupán egy parasztházat lát a sok szil­vásváradd ház közül, takaro­sát, fehérre festettet, apró, ked­ves kis ablakokkal. Ennek a kis háznak egy éve már híre ment — nemcsak a környéken, túl a megye hatá­rán is. Magas fórumokon fog­lalkoznak vele, kétkedve bólo­gatnak, s egyelőre nem tudnak mit kezdeni az üggyel. A hely­beliek igen, s egyelőre ez a fő! Miről nevezetes ez a ház? Arról, hogy két szobájában — állandó jelleggel — kiállí­tást rendeznek, képzőművésze­ti kiállítást; egyelőre két festő­művész alkotásaiból. Ha két lelkes ember össze­fog, és talál lehetőséget, az történik, ami Szilvásváradon. Endrédy György idős pesti fes­tőművész minden nyarát itt tölti, s a szalajkai táj ihlette képei egymás után születnek a vásznon, a Bükk szépsége végtelen sorban adja a témát. Kengyel Zoltán, a helybeli ál­talános iskola tanára szintén festőművész, a fiatalabb kép­zőművész-generáció útját jár­ja; ecsetje nyomán szintén a természet szépsége ihletett al­kotások születnek. A lehetőséget Brassó Borbá­la személyesítette meg, akinél Endrődy György megszállt nyári itt-tartózkodása alatt. A ház az övé, több szobával, csi­nos, tiszta udvarral. Egyedül lakik itt — így aztán — mesélte Ken­gyel Zoltán — szívesen bele­egyezett abba, sőt: inkább fel­ajánlotta, hogy házának két szobája néhány évre kiállító- helyiség legyen. Aim a látogatottságot illeti? Ebben sincs hiány. A közön­séget nemcsak a községbeliek adják, hanem a szilvásvárad! SZOT-üdülő vendégei is. Az üdülő kultúrosa valamenyi turnus programjában szerepel­teti a tárlatlátogatást, s a ven­dégek nemcsak a kuriózumot látják: képzőművészeti kiál­lítás egy apró kis hegyi falu­ban, hanem gyönyörködnek a kiállított képekben, vélemé­nyeiket pedig beírják a ven­dégkönyvbe. Például: „Missziót vállalt a művész, amit csak dicsérni lehet” — írta az egyik vendég. Mások néhány szóval Endrődy Györgynek, vagy Kengyel Zol­tánnak egy-egy festményét elemzik. Találni a vendég­könyvben német és angol nyel­vű beírást is. — Szeretnénk a későbbiek folyamán — mondta Kengyel Zoltán, aki egyébként az érke­ző csoportoknak tárlatvezetést is tart a gerendás mennyezetű kis „galériában” — más, több képzőművész alkotását is be­mutatni, Heves megyeiekét, észak-magyarországiákét. A községbeliek is igénylik ezt a kiállítást, idősebbek és apróbbak — s a tárlat a gyö­nyörködtetésen túl nagy segít­séget ad az esztétikai nevelés­ben. Ritka a községekben az ilyen lehetőség, s így a szilvásvárad! példa különösképpen dicsére­tes! (hátai) A Jáva-tenger vizében her­metikusan elzárt kis fémdo­boz úszik, benne húsz olda­lon egy hajótörés viszontag­ságos története. A fémdobozt a 44 esztendős Henri Bour- dens pilóta és felesége bízta a tengeráramlatra, amikor utolsó reményüket is elvesz­tették, hogy visszakerülnek az emberek közé.., A történet Singapore-ban kez­dődött Henri Bourdens kapi­tány, az egyik légitársaság pi­lótája, feleségével, Jóséval együtt elhatározta, hogy egy jachton térnek haza Francia- országba. Mindketten gyakor­lott vitorlázók lévén, könnyű kalandra számítottak, hiszen manapság évente többen tesz­nek meg hasonló „világkórüli” utat, akár magányosan is. Chichester éppen a napokban tért vissza Angliába , világkö­rüli vitorlás-útjáról. 5 . Bour- densék vettek egy 15 méteres vitorlást és szeptember 20-án, kellő mennyiségű élelmiszer­rel és a segédmotorhoz ele­gendő üzemanyaggal, kifutot­tak Singapore kikötőjéből. Hajójuk a Singa Betina — a „Nőstény oroszlán” — nevet kapta. Vitorlázata a kínai dzsunkákéhoz hasonlított, de felszerelték egy autó-Diesel- tnotorral, egy hangmélység- mérővel és egy rádiókompasz- szal. Irány: Ausztrália érintésé­vel, a Csendes- és az Atlanti- óceán vizein vitorlázva, Fran­ciaország. Nem a viharoktól féltek, ha­nem a kalózoktól, akik ma is szinte háborítatlanul uralják a Singarore előtti vizeket. De — legnagyobb meglepetésük­re — egyetlen tengeri útonál- lóval sem találkoztak. * ÁlémifSi 1967. június 8„ csütörtök A Singa Betina Robinsonjai Rock-and-roll a hullámokon Az első kellemetlenség: ki­merült az akkumulátor, nem tudták beindítani a Diesel-mo­tort. Azután: váratlan vízbe­törés. Több napon át éjjel-nap­pali szivattyúzás után sikerült csak betömniük a nyílást. Borneo-szigete előtt azután bekövetkezett az első kataszt­rófa: a szél eltörte az árbocot és a vitorlázat a hajóhídra bo­rult. Macassaron kijavították a Diesel-motor akkumulátorát, élelmiszert és üzemanyagot vettek fel. Csak néhány száz kilométer után derült ki, hogy becsapták őket: az üzemanyag fele víz. A motor leállt. A he­ves széllökések miatt Darwin felé fordították a kormányt és itt kezdődött a baj. Már a kényelmes szállodák­ról álmodtak, amikor egyszer csak megszólalt a darwini rá­dió és ciklonveszélyt jelzett. Elromlott a motor, s térkép helyett erre a vidékre csupán egy szótár hátlapjára felra­gasztott, rajzuk volt..; A Singa Betina valósággal rock-and-rollt táncolt a hullá­mokon, mindketten a korlát­hoz kötözték magukat. Egy hullám olyan erővel csapott át a fedélzeten, hogy elsodor­ta a mentőcsónakot, feltörte a kabinajtót és mindent elárasz­tott vízzel. Bourdens és felesé­ge annyira elfáradtak a vihar­ral való küzdelemben, hogy a kormány mellett, a vizes desz­kapadlón aludtak el. De a vi­har újra és újra felriasztotta őket. amíg Bourdens felesége felkiáltott: Föld! Három kilométernyire la­pos földcsík emelkedett ki a vízből. A szél a sziklák felé sodor­ta őket, s egy hullám homok- padra vetette a Singa Betinát, A szigeten A tengertől megmenekültek. Nem maradt más reményük, mint a roncsokból kis tutajt készíteni és ezzel a partra ha­józni a vitorláson megmaradt élelmiszert: rizst, kevés lisz­tet, fél kiló cukrot, teát, egy doboz kondenzált tejet, edé­nyeket, egy petróleumfőzőt, szerszámokat, puskát, takaró­tályt és esővíz-fogónak, ivó­víztárolónak állították fel a parton. ^ A sziget teljesen vadnak és lakatlannak tűnt. Élelmiszer­készletüket felmérve — ami legfeljebb két hétre volt ele­gendő — Henri Bourdens gyorsan kipróbálta vadászsze­rencséjét, de eredménytele­nül. Változatlanul abban re­ménykedtek, hogy a kis Bart- hurst szigetén vannak, nem messze Cap Furoroy világító toronytól. Elhatározták, meg­próbálják elérni. A kietlen er­dők, mocsarak és folyamok azonban ismételten visszaker­A hajótörött házaspár a szigeten. kát. valamint a lemezjátszót és a hanglemezeket. A pilótá­ból Robinzonná előlépett Hen­ri Bourdens a vitorla-marad­ványokból sátrat épített, s mi­re felébredtek, reggelre már elcsendesedett a tenger. A vi­torlásból kiszerelték a víztar­gették őket. Élelmiszer-készle­tük rohamosan fogyott, apály­kor tengeri kagy'ókat szedtek a sziklarésekben és néha s'ke­rült egy egy galambot, vagy más madarat lőniük. Aggasztotta őket, hogy a szélirány megfordulásával az időjárás szárazzá válik, és ki­fogynak vízkészleteik. Ilyen körülmények között kevés re­ményük lehet, hogy amúgy is leromlott állapotukban életben maradj anakj Utazás a tutajon A Singa Betina romjaiból, nylon-kötelek és acélhuzalok segítségével tutajt építettek. Két hordót is szereltek alája, hogy nagyobb legyen a felhaj­tóerő. Március utolsó vasár­napján — miután a hátraha­gyott tárgyakat becsomagolták és egy üvegben gyermekeik­hez címzett búcsúlevelet is hátrahagytak — a legszüksé­gesebb felszereléseket maguk­hoz véve, elindultak a tutaj­jal Ausztrália felé. Akkor még nem tudták, hogy életük négy legnehezebb napja követke­zik .. 3 Alig néhány órát vitorláz­tak, amikor a száraz fa tele­szívta magát vízzel, ezáltal a tutaj egyre nehezebbé vált és mind lejjebb merült. Hamaro­san derékig érő vízben ültek, s helyzetük mind reményte­lenebb lett. A víz mellükig ért, lábukat apró tengeri rá­kok rágták. Végül azt is felfe­dezték, hogy cápák követik őket. Már lemondtak az életükről, amikor megpillantottak egy kis hajót, de átnedvesedett jelzőrakétáikat nem tudták meggyújtani. Szerencséjükre a hajó egyik matróza észrevette őket... Megmenekültek! A Betty Ja­ne fedélzetén elérték Darwin kikötőjét. Azonnal kórházba kerülték, Henri húsz, felesége pedig 12 kilót fogyott. Néhány nap múltán rád’ó útján kap­csolatot teremtettek Francia- országban lévő lányukkal, s ezekben a napokban egy óceánjéró fedélzetén tartanak hazafelé. s. Sebes Tibor (Fényképezte: Szabó L.) — Rövidesen megindul az exportszállítás is — mondja Patkó József —, a skandináv országokban és Angliában is igen népszerű gyümölcs. Jövő­re még hat és fél hold fordul termőre s szép bevételt jelent ez a közös gazdaságnak. Az új epertelepítések folytán me­gyénk lassan önellátó lesz s még exportra is jut. Indul tovább az autó s nem­sokára már a zaránki Üj Élet Termelőszövetkezet hajtatóhá­zánál vagyunk. — Nemrég létesült a hajta­tóház de máris látszik, hogy kifizetődő — mondja a szövet­kezet fiatal kertésze. Eddig négyezer darab paprikát, négy mázsa uborkát és húsz mázsa káposztát küldtünk piacra. Ha továbbra is napos marad az idő, nagyobb mennyiségű árut tudunk küldeni. A gyöngyösi MÉK-telepen targoncákon hordják a zöld­borsóval telt ládákat a hűtő­vagonokba. — Ma hét vagon indul út­nak — mondja Szecska Meny­hért áruforgalmi vezető —, há­rom Csehszlovákiába, négv pedig az NSZK-ba. Zömmel borsót küldünk, kisebb rész­ben cseresznyét. Eddig 33 va­gonunk ment el borsóval, rö­videsen újabb negyven vagon érkezik és a hűtés után megy tovább. A hűtőteremben plusz négy fokot mutat a hőmérő, ilyen hőmérsékleten áll a borsó, amíg útnak nem indul. — Sajnos az a problémánk, hogy a jéggyár javítása na­gyon elhúzódik s még mindig nincs jegünk. Enélkül pedig nagyon nehéz külföldre szállí­tani. Az idén egyébként 1500 vagon árut vásárolunk fel. Különös gondot fordítunk Vi- sonta és a mátrai üdülőhelyek ellátására. Rögtön egy kis ellenőrzés — megnézzük a mátraszentim- rei és mátraszentistváni zöld­ségboltot. Áru van, lehet válo­gatni, a legfontosabb cikkek biztosítva vannak. Gyümölcs­ből is. zöldségfélékből is. — Sajnos az időjárás nem kedvezett a zöldségfélékre, gyümölcsökre — mondja kőr­útunk végén Patkó József. — A tavalyinál eddig kevesebbet tudtunk felvásárolni, hiszen az időjárás mintegy kéthetes „ké­sésben” van. Eddig a primő­rökből 140 ezer csomó retket, közel 130 ezer darab parikat, több mint 500 ezer salátát s 72 ezer karalábét vásároltunk fel. Cseresznye sajnos kevés van s az sem a legjobb minő­ségű. Eper van, de az is késett Az idén egyébként 6500 vagon árut szeretnénk felvásárolni s ebből 1900 vagonnal a megyé­ben jelentkezünk. Ha az idő továbbra is napsütéses marad, jelentősen javul az ellátás s a paradicsom is piacra kerül na­gyobb mennyiségben. Az idén rendkívül nagy gondot fordí­tunk a három város, az iparte­lepek és az üdülőhelyek jő el­látására. Nagyban segítené azonban munkánkat, ha a ter­melőszövetkezetek nem egyen­ként bérelnék a piaci helyeket — mint Egerben is — hanem több szövetkezet társulna. így többféle cikk lenne a piacon s nagyobb mennyiségben. Job­ban lehetne az árpolitikát is irányítani. Reméljük azonban, hogy a problémák ellenéra is tovább javul az ellátás. Csak most már a nap süssön... Valóban, most már a nap­sütésre van szükség. Hogy mi­nél több áru s minél olcsób­ban kerülhessen az asztalokra, Kaposi Leven#

Next

/
Thumbnails
Contents