Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-08 / 133. szám
Geobotanikai siimpozion Egerhen Lvov, Smolenice és Bratislawa után Bár a magyar és a környező országok szakemberei is jól tudják, hogy Egerben van az idén a növényföldrajzi szim- pozion — a nyomtatott német nyelvű program is ezt mutatja —, azonban mégis éppen Egerben tartózkodnak a kutatók a legkevesebbet. Az egész napos keddi mátrai és a szerdai bükki kirándulás után ma Tokaj-hegyaljára látogattak a helyi flóra tanulmányozására. NÖVÉNYEK TÉRKÉPÉN A „Symposion und Exkursio” több mint 50 részvevőjét — néhányan egészen váratlanul érkeztek — szerdán este az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság híres pincészetének vendégfogadásra berendezett egyik oldalágában vacsora után üdvözölte dr. Lendvai Vilmos, a városi tanács vb-elnöke és dr. Szűcs László, a tanárképző főiskola igazgatója. Dr. Zólyomi Bálint akadémiai levelező tag, a vácrátóti botanikus kert és tudományos intézet igazgatója, a tudományos tanácskozás vezetője elmondta, hogy a kárpáti és a Kárpát környéki országoknak ez a negyedik növényföldrajzi szimpozionja. Az elsőt 1962-ben Lvovban, a következőket Smo- lecinében és Bratislavában rendezték. — Mi a célja ezeknek a tudományos összejöveteleknek? — Az egyik az, hogy elkészítsük a Kárpátok és környékének egymilliós méretarányú növényföldrajzi térképét. Ezt a hatalmas munkát csak közösen, az érdekelt országok tudósainak együttműködésével végezhetjük el. Másrészt 200 ezres méretarányú térképeken — az illető öt-hat ország területeit felosztjuk növényföldrajzi szempontból — szeretnénk ábrázolni részletesebben a kárpáti flórát. — Hogyan áll ez a munka nálunk? _ Mi már elkészítettük az egymilliós térképet és bemutattuk a kutatóknak. A készülő nemzeti atlaszban jelenik majd meg. A 200 ezres térkép tervezése folyamatban van a Mátráról, a Blikkről, a tornai karsztról és az Alföld tiszántúli részének az északi hegyvidékkel érintkező területedről. Mivel a növényzet nem ismer országhatárokat, ez a munkánk fokozott együttműködést kíván a csehszlovák és a szlovák tudományos akadémiák botanikai intézeteivel. SZTYEPP A HEGYOLDALON A szimpozionlra érkezett botanikusok között sok neves professzorral találkoztunk. A szovjet, csehszlovák, lengyel, román, NDK-beli és jugoszláv kutatókon kívül osztrák és nyugatnémet botanikusok is érkeztek Egerbe. Megkérdeztünk néhány, a botanika művelői számára „márkás” név hordozóját a tanácskozás jelenlegi céljától és néhány érdekességről. D. K. Zerov professzor, az Ukrán Tudományos Akadémia botanikai intézetének vezetője: — Eddig csak könyvek alapján ismertem a magyar északi hegyvidéket. Sok közös vonás van például a Mátra és az Ukrán Kárpátok növényzetében. Érdekes volt látni olyan tölgyeseket, olyan fanemeket, amelyek nálunk nincsenek. Sokat jelent a személyes benyomás, kicserélhetjük tapasztalatainkat a módszertani feldolgozás szempontjából is. J. Komas professzor, a krakkói egyetem növényföldrajzi intézetének vezetője: — összehasonlíthattuk a Kárpátokat délről övező hegységek lejtőinek növényzetét a miénkkel. Nem láttam még, amit itt tapasztaltam, hogy a sztyepp ilyen magasan felkúszik a hegyoldalon és így ösz- szefügg az erdővel. Meglepett az is, hogy Magyarországon ilyen előrehaladott állapotban van a növényföldrajzi térképezés. Pilat professzor, a Prágai Nemzeti Múzeum növénytárának vezetője: — Ismerem a Mátrát, már voltam itt. Főleg a gombákkal foglalkozom, azoknak bizonyos társulásaival. Érdekes tapasztalni, hogy milyen fajta társulások tapasztalhatók az itteni hegyekben. KUTATÁS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS A házigazda, az Egri Tanárképző Főiskola növénytani tanszéke, már hosszabb idő óta készül a szimpozion fogadására. Dr. Pócs Tamás tanszékvezető adjunktus: — Előzőleg bejártuk a terepeket Jakucs Lászlóval és Suba Jánossal. „Feltérképeztük” a flórát és elkészítettük az ismertetőt, amelyet mindenki kézhez kapott a kirándulások alkalmával. — Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy mi lehettünk egyik fogadói ennek a tudományos tanácskozásnak. Több gyakorlati haszonnal járt ez, hiszen a személyes ismeretségek révén felvehettük a kapcsolatot a külföldi intézetekkel és tudósokkal. Ez nem közömbös a kutatómunka számára. — berkovits — IS primőröff útnak indulnak.. Melegen süt a júniusi nap, fénye melengeti a növényeket, érleli a gyümölcsöt. Az autó széles betonutakon, kacskarui- gós dülőutakon kanyarog. Patkó Józseffel, a MÉK igazgatójával körútra indultunk a megyében, — az idény kezdetén milyen a zöldségellátás, non- nan és hová indulnak útnak a primőrök. Utunk első állomása a MÉK káli kirendeltsége. A nagyméretű csarnokban zöldborsóval telt ládák sorakoznak, mellettük cseresznye és uborka. — Sajnos az időjárás miatt még nagyon az idény kezdetén vagyunk — tájékoztat Marosi István kirendeltségvezető. Eddig nyolcvanezer fej salátát kaptunk, ebből negyvenezer Bécsbe, a többi belföldi piacokra került. Borsóból húsz vagon szintén a hazai piacokon kelt el, tizenöt vagonná' a nyugati, öt vagonnal a szocialista országokba küldtünk belőle. Cseresznyénk sajnos kevés van, eddig 50 mázsát exportra, száz mázsát belföldi piacokra juttattunk. A felvásárolt karfiol, paprika, földieper mind a megye piacaira jutott Reggel, az egri piacon. Az erki Űj Barázda Termelőszövetkezet tízholdas tábláján asszonyok szedik a földi- epret. A hatalmas szemek szépek, gusztusosak. Eddig már több mint száz mázsát szedtek le s hamar kedvelt lett az erki eper megyénk városainak piacain. Tárlat a fehér házikóban Rámézvést az idegen csupán egy parasztházat lát a sok szilvásváradd ház közül, takarosát, fehérre festettet, apró, kedves kis ablakokkal. Ennek a kis háznak egy éve már híre ment — nemcsak a környéken, túl a megye határán is. Magas fórumokon foglalkoznak vele, kétkedve bólogatnak, s egyelőre nem tudnak mit kezdeni az üggyel. A helybeliek igen, s egyelőre ez a fő! Miről nevezetes ez a ház? Arról, hogy két szobájában — állandó jelleggel — kiállítást rendeznek, képzőművészeti kiállítást; egyelőre két festőművész alkotásaiból. Ha két lelkes ember összefog, és talál lehetőséget, az történik, ami Szilvásváradon. Endrédy György idős pesti festőművész minden nyarát itt tölti, s a szalajkai táj ihlette képei egymás után születnek a vásznon, a Bükk szépsége végtelen sorban adja a témát. Kengyel Zoltán, a helybeli általános iskola tanára szintén festőművész, a fiatalabb képzőművész-generáció útját járja; ecsetje nyomán szintén a természet szépsége ihletett alkotások születnek. A lehetőséget Brassó Borbála személyesítette meg, akinél Endrődy György megszállt nyári itt-tartózkodása alatt. A ház az övé, több szobával, csinos, tiszta udvarral. Egyedül lakik itt — így aztán — mesélte Kengyel Zoltán — szívesen beleegyezett abba, sőt: inkább felajánlotta, hogy házának két szobája néhány évre kiállító- helyiség legyen. Aim a látogatottságot illeti? Ebben sincs hiány. A közönséget nemcsak a községbeliek adják, hanem a szilvásvárad! SZOT-üdülő vendégei is. Az üdülő kultúrosa valamenyi turnus programjában szerepelteti a tárlatlátogatást, s a vendégek nemcsak a kuriózumot látják: képzőművészeti kiállítás egy apró kis hegyi faluban, hanem gyönyörködnek a kiállított képekben, véleményeiket pedig beírják a vendégkönyvbe. Például: „Missziót vállalt a művész, amit csak dicsérni lehet” — írta az egyik vendég. Mások néhány szóval Endrődy Györgynek, vagy Kengyel Zoltánnak egy-egy festményét elemzik. Találni a vendégkönyvben német és angol nyelvű beírást is. — Szeretnénk a későbbiek folyamán — mondta Kengyel Zoltán, aki egyébként az érkező csoportoknak tárlatvezetést is tart a gerendás mennyezetű kis „galériában” — más, több képzőművész alkotását is bemutatni, Heves megyeiekét, észak-magyarországiákét. A községbeliek is igénylik ezt a kiállítást, idősebbek és apróbbak — s a tárlat a gyönyörködtetésen túl nagy segítséget ad az esztétikai nevelésben. Ritka a községekben az ilyen lehetőség, s így a szilvásvárad! példa különösképpen dicséretes! (hátai) A Jáva-tenger vizében hermetikusan elzárt kis fémdoboz úszik, benne húsz oldalon egy hajótörés viszontagságos története. A fémdobozt a 44 esztendős Henri Bour- dens pilóta és felesége bízta a tengeráramlatra, amikor utolsó reményüket is elvesztették, hogy visszakerülnek az emberek közé.., A történet Singapore-ban kezdődött Henri Bourdens kapitány, az egyik légitársaság pilótája, feleségével, Jóséval együtt elhatározta, hogy egy jachton térnek haza Francia- országba. Mindketten gyakorlott vitorlázók lévén, könnyű kalandra számítottak, hiszen manapság évente többen tesznek meg hasonló „világkórüli” utat, akár magányosan is. Chichester éppen a napokban tért vissza Angliába , világkörüli vitorlás-útjáról. 5 . Bour- densék vettek egy 15 méteres vitorlást és szeptember 20-án, kellő mennyiségű élelmiszerrel és a segédmotorhoz elegendő üzemanyaggal, kifutottak Singapore kikötőjéből. Hajójuk a Singa Betina — a „Nőstény oroszlán” — nevet kapta. Vitorlázata a kínai dzsunkákéhoz hasonlított, de felszerelték egy autó-Diesel- tnotorral, egy hangmélység- mérővel és egy rádiókompasz- szal. Irány: Ausztrália érintésével, a Csendes- és az Atlanti- óceán vizein vitorlázva, Franciaország. Nem a viharoktól féltek, hanem a kalózoktól, akik ma is szinte háborítatlanul uralják a Singarore előtti vizeket. De — legnagyobb meglepetésükre — egyetlen tengeri útonál- lóval sem találkoztak. * ÁlémifSi 1967. június 8„ csütörtök A Singa Betina Robinsonjai Rock-and-roll a hullámokon Az első kellemetlenség: kimerült az akkumulátor, nem tudták beindítani a Diesel-motort. Azután: váratlan vízbetörés. Több napon át éjjel-nappali szivattyúzás után sikerült csak betömniük a nyílást. Borneo-szigete előtt azután bekövetkezett az első katasztrófa: a szél eltörte az árbocot és a vitorlázat a hajóhídra borult. Macassaron kijavították a Diesel-motor akkumulátorát, élelmiszert és üzemanyagot vettek fel. Csak néhány száz kilométer után derült ki, hogy becsapták őket: az üzemanyag fele víz. A motor leállt. A heves széllökések miatt Darwin felé fordították a kormányt és itt kezdődött a baj. Már a kényelmes szállodákról álmodtak, amikor egyszer csak megszólalt a darwini rádió és ciklonveszélyt jelzett. Elromlott a motor, s térkép helyett erre a vidékre csupán egy szótár hátlapjára felragasztott, rajzuk volt..; A Singa Betina valósággal rock-and-rollt táncolt a hullámokon, mindketten a korláthoz kötözték magukat. Egy hullám olyan erővel csapott át a fedélzeten, hogy elsodorta a mentőcsónakot, feltörte a kabinajtót és mindent elárasztott vízzel. Bourdens és felesége annyira elfáradtak a viharral való küzdelemben, hogy a kormány mellett, a vizes deszkapadlón aludtak el. De a vihar újra és újra felriasztotta őket. amíg Bourdens felesége felkiáltott: Föld! Három kilométernyire lapos földcsík emelkedett ki a vízből. A szél a sziklák felé sodorta őket, s egy hullám homok- padra vetette a Singa Betinát, A szigeten A tengertől megmenekültek. Nem maradt más reményük, mint a roncsokból kis tutajt készíteni és ezzel a partra hajózni a vitorláson megmaradt élelmiszert: rizst, kevés lisztet, fél kiló cukrot, teát, egy doboz kondenzált tejet, edényeket, egy petróleumfőzőt, szerszámokat, puskát, takarótályt és esővíz-fogónak, ivóvíztárolónak állították fel a parton. ^ A sziget teljesen vadnak és lakatlannak tűnt. Élelmiszerkészletüket felmérve — ami legfeljebb két hétre volt elegendő — Henri Bourdens gyorsan kipróbálta vadászszerencséjét, de eredménytelenül. Változatlanul abban reménykedtek, hogy a kis Bart- hurst szigetén vannak, nem messze Cap Furoroy világító toronytól. Elhatározták, megpróbálják elérni. A kietlen erdők, mocsarak és folyamok azonban ismételten visszakerA hajótörött házaspár a szigeten. kát. valamint a lemezjátszót és a hanglemezeket. A pilótából Robinzonná előlépett Henri Bourdens a vitorla-maradványokból sátrat épített, s mire felébredtek, reggelre már elcsendesedett a tenger. A vitorlásból kiszerelték a víztargették őket. Élelmiszer-készletük rohamosan fogyott, apálykor tengeri kagy'ókat szedtek a sziklarésekben és néha s'került egy egy galambot, vagy más madarat lőniük. Aggasztotta őket, hogy a szélirány megfordulásával az időjárás szárazzá válik, és kifogynak vízkészleteik. Ilyen körülmények között kevés reményük lehet, hogy amúgy is leromlott állapotukban életben maradj anakj Utazás a tutajon A Singa Betina romjaiból, nylon-kötelek és acélhuzalok segítségével tutajt építettek. Két hordót is szereltek alája, hogy nagyobb legyen a felhajtóerő. Március utolsó vasárnapján — miután a hátrahagyott tárgyakat becsomagolták és egy üvegben gyermekeikhez címzett búcsúlevelet is hátrahagytak — a legszükségesebb felszereléseket magukhoz véve, elindultak a tutajjal Ausztrália felé. Akkor még nem tudták, hogy életük négy legnehezebb napja következik .. 3 Alig néhány órát vitorláztak, amikor a száraz fa teleszívta magát vízzel, ezáltal a tutaj egyre nehezebbé vált és mind lejjebb merült. Hamarosan derékig érő vízben ültek, s helyzetük mind reménytelenebb lett. A víz mellükig ért, lábukat apró tengeri rákok rágták. Végül azt is felfedezték, hogy cápák követik őket. Már lemondtak az életükről, amikor megpillantottak egy kis hajót, de átnedvesedett jelzőrakétáikat nem tudták meggyújtani. Szerencséjükre a hajó egyik matróza észrevette őket... Megmenekültek! A Betty Jane fedélzetén elérték Darwin kikötőjét. Azonnal kórházba kerülték, Henri húsz, felesége pedig 12 kilót fogyott. Néhány nap múltán rád’ó útján kapcsolatot teremtettek Francia- országban lévő lányukkal, s ezekben a napokban egy óceánjéró fedélzetén tartanak hazafelé. s. Sebes Tibor (Fényképezte: Szabó L.) — Rövidesen megindul az exportszállítás is — mondja Patkó József —, a skandináv országokban és Angliában is igen népszerű gyümölcs. Jövőre még hat és fél hold fordul termőre s szép bevételt jelent ez a közös gazdaságnak. Az új epertelepítések folytán megyénk lassan önellátó lesz s még exportra is jut. Indul tovább az autó s nemsokára már a zaránki Üj Élet Termelőszövetkezet hajtatóházánál vagyunk. — Nemrég létesült a hajtatóház de máris látszik, hogy kifizetődő — mondja a szövetkezet fiatal kertésze. Eddig négyezer darab paprikát, négy mázsa uborkát és húsz mázsa káposztát küldtünk piacra. Ha továbbra is napos marad az idő, nagyobb mennyiségű árut tudunk küldeni. A gyöngyösi MÉK-telepen targoncákon hordják a zöldborsóval telt ládákat a hűtővagonokba. — Ma hét vagon indul útnak — mondja Szecska Menyhért áruforgalmi vezető —, három Csehszlovákiába, négv pedig az NSZK-ba. Zömmel borsót küldünk, kisebb részben cseresznyét. Eddig 33 vagonunk ment el borsóval, rövidesen újabb negyven vagon érkezik és a hűtés után megy tovább. A hűtőteremben plusz négy fokot mutat a hőmérő, ilyen hőmérsékleten áll a borsó, amíg útnak nem indul. — Sajnos az a problémánk, hogy a jéggyár javítása nagyon elhúzódik s még mindig nincs jegünk. Enélkül pedig nagyon nehéz külföldre szállítani. Az idén egyébként 1500 vagon árut vásárolunk fel. Különös gondot fordítunk Vi- sonta és a mátrai üdülőhelyek ellátására. Rögtön egy kis ellenőrzés — megnézzük a mátraszentim- rei és mátraszentistváni zöldségboltot. Áru van, lehet válogatni, a legfontosabb cikkek biztosítva vannak. Gyümölcsből is. zöldségfélékből is. — Sajnos az időjárás nem kedvezett a zöldségfélékre, gyümölcsökre — mondja kőrútunk végén Patkó József. — A tavalyinál eddig kevesebbet tudtunk felvásárolni, hiszen az időjárás mintegy kéthetes „késésben” van. Eddig a primőrökből 140 ezer csomó retket, közel 130 ezer darab parikat, több mint 500 ezer salátát s 72 ezer karalábét vásároltunk fel. Cseresznye sajnos kevés van s az sem a legjobb minőségű. Eper van, de az is késett Az idén egyébként 6500 vagon árut szeretnénk felvásárolni s ebből 1900 vagonnal a megyében jelentkezünk. Ha az idő továbbra is napsütéses marad, jelentősen javul az ellátás s a paradicsom is piacra kerül nagyobb mennyiségben. Az idén rendkívül nagy gondot fordítunk a három város, az ipartelepek és az üdülőhelyek jő ellátására. Nagyban segítené azonban munkánkat, ha a termelőszövetkezetek nem egyenként bérelnék a piaci helyeket — mint Egerben is — hanem több szövetkezet társulna. így többféle cikk lenne a piacon s nagyobb mennyiségben. Jobban lehetne az árpolitikát is irányítani. Reméljük azonban, hogy a problémák ellenéra is tovább javul az ellátás. Csak most már a nap süssön... Valóban, most már a napsütésre van szükség. Hogy minél több áru s minél olcsóbban kerülhessen az asztalokra, Kaposi Leven#
