Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-06 / 131. szám
A tsz-kongresszus elhatározta Demokrácia és felelősség1 a tsz-ekhen ! Ä termelőszövetkezetek első országos kongresszusán többen is beszéltek arról, bogy miképpen lehetne még következetesebben érvényesíteni a demokráciát a termelőszövetkezetekben, hogy egyidejűleg erősödjék a szervezettség, a fegyelem és a tagok felelósség- érzete is a közös gazdasag fejlesztéséért. Teljes volt az egyetértés abban, hogy demokratizmus nélkül el sem képzelhető egészséges szövetkezeti élet, de a gyakorlati módszereket illetően már sokszínűek voltak az elképzelések. Egyik-másik felszólalásból olyan fenntartás és aggodalom csendült ki, amelyekkel számos szövetkezetben találkozhatunk: nagyon nehéz, s .talán nem is lehet az egyre növekvő szakmai követelményeket és a nagyüzemi fegyelmet összeegyeztetni a termelőszövetkezeti demokráciával. Kár volna szó nélkül hagyni az ilyen nézeteket, vagy azzal elintézni, hogy tévesele, helytelenek. Száz és száz termelőszövetkezet példája inkább arra serkent, hogy vázoljuk, hogyan tudták éppen a legjobb tsz-ekben összeegyeztetni a demokráciát a személyes felelősséggel. Akiknek sikerült ezt elérniük, azok abból indultak ki, hogy a tagok a szövetkezet gazdái, tehát tulajdonosi jogok illetik meg őket. ök, és csak ők rendelkezhetnek a szövetkezet va_ gyonával, ki kell tehát kérni a véleményüket a tsa-t érintő minden lényeges kérdésről. A tagok joggal követelik meg. hogy a vezetőség rendszeresen tájékoztassa őket a szövetkezet helyzetéről és felelősséggel adjon számot nekik minden intézkedéséről, tevékenységéről; A tsz-ekre vonatkozó minijén eddigi jogszabály és alapszabály hangsúlyozta: a tsz- tagoknak nemcsak jogaik vannak, hanem kötelezettségeik Elismerés és javaslat Látogatás a Szalajka-tölgyben Vasárnap ismét ezrek keresték fel a hangulatos, teljes pompájában virító Sza- lajka-völgyet. A látogatók, turisták, szinte az egész országból jártak itt és elismeréssel szóltak arról, hogy mennyi gondot fordítottak arra, hogy kényelmesen pihenhessenek, c surdíthassanak, hogy a természet szépségei mellé stílusos útjelzők, barátságos pihenősarkok járultak. Az úttörővasút „terven felül” is /fordult, hogy kielégíthesse az igényeket, s ezt nagyon jó néven vették, többek között a csehszlovák turisták is, akik így időben feljuthattak a völgy túlsó vé' gében levő rétre. Sokan zarándokoltak fel az istállóskői barlanghoz,^ ahol egykoron az ősember ütötte fel tanyáját. Ámuldozva nézték a régi emberi „hajlékot”, s kár, hogy nem akadt senki, aki felvilágosítással szolgálhatott volna a több száz főnyi látogatónak azokról az értékes leletekről, amelyeket e barlangban találtak. Nagyon helyes lenne, ha legalább egy tábla kerülne a barlanghoz, hogy a sok-sok látogató — aki az áldozatos munkával épített szerpentinen feljut e nevezetes helyre — megfelelő tájékoztatót kapjon e hely nevezetességéről. És az sem ártana, ha sikerülne biztató megoldást találni a vendéglátásra, pontosabban a legszükségesebb cikkek és hűsítők rendszeres árusítására, mert remek, jó ízű, hideg a szalajka-völgyi forrás vize, de hát kevés ez az „ezer igényű” látogató, turista ellátására. K. & Titkos adó a tv nyilvánossága előtt Angyal a szokásos, de mindig izgalmat keltő balegyenessel küldi földre ellenfelét, majd gyöngén magához öleli a veszélytől megmentett hölgyet, amikor... — Eger jelentkezzék... Eger jelentkezzék... itt Hatvan! — Eger jelentkezik... vétel! — Bokortűz... bokortűz... — csendül fel a tv hangszórójában és még magasabbra szökik" az „Angyal-izgalom”. Közben Gyöngyöst is hívják és többszörösen elhangzik a jelentkező formula. így megy ez mostanában nap mint nap Gyöngyösön, a tűzoltólaktanya környékén. Jók tehát a tv-készülékek, mert gyakori esetben tisztábban adják vissza a parancsnokságok titkosnak mondott adásait mint mondjuk azok, akiket valóban megillet. Eleinte derültséget keltettek ezek a pótadások, de ma már kezdik bosszantani a tűzoltólaktanya környéki tv- tulajdonosokat. Állítólag már panaszt is tettek az illetékeseknél, de minden érdemleges válasz nélkül. Ügy gondoljuk, hogy egy másik hullámhossz kiválasztásával meg lehetne szüntetni az egyik műsort. De melyiket...? (laczik) A mi brigádnaplónk Szövetség a tmk-tanműheíybcn azért, amiért a telepi lakások igénylésénél oly gyakran átsik- lanak a neveik felett ök talán nem szolgáltak rá a kényelmesebb otthonra... ?1 No de nem panaszkodni, nem zsörtölődni akarnak, hanem dolgozni. S emiatt — bizonygatják — a jövőben sem éri szó a ház elejét! Persze — fűzik hozzá mosolyogva a búcsúzásnál —, ha egy kicsivel több segítséget kapnak, még nagyobb kedvük lesz a munkához. S így — ugye, nem kell különösebben bizonygatni? — a brigád és az üzem is jól jár... Gyónl Gyula gyereknek” érzik magukat. Miért? Hát azért — bökik ki végül is nagy nehezen —, mert valahogy úgy látják; a bányászok általában mindenben előnyt élveznek velük szemben. Mintha a műhelybeliek csak amolyan másodrangú emberek lennének! Pedig, nagyon is sok múlik rajtuk! — Miért neheztelnek? Például héten összeülnek, részletesen megbeszélik a feladatokat, mindenki elmondja a véleményét. A vezetés egyre inkább határozottá és következetessé válik. Nincsenek egymásnak ellentmondó intézkedések. S hogy ez mennyire igy van, bizonyítja az a tény, hogy a szövetkezetben megerősödött a munkafegyelem, nincs alkudozás, mindenki szorgalmasan dolgozik. — Sokat jelentett az új bérezési forma is — mondja a főkönyvelő. A szövetkezet vezetői részletesen kidolgozták, hogy milyen munkáért menynyi bér jár s ezt ki is függesztettük az irodában. A díjazás alapja ma már a teljesítmény. Ha valaki rendszeresen elvégzi a rábízott munkát, akkor minden hónapban megkapja előlegként bérének hetven százalékát. A többit év végén szintén pénzben kapja meg. Ha a szövetkezet többletbevétellel zárja az évet, akkor a fennmaradó összeget a közös munkában való részvétel arányában prémiumként kapják; meg a tagok. Az új bérezési forma rendkívül népszerű lett a közös gazdaságban. A főkönyvelő asztalán papírok halmaza. — Jegyzőkönyvek — mutat rájuk. — Kidolgoztuk az önköltséggel, az üzemszervezési feladatokkal, a melléküzem ági tevékenységgel és több más fontos kérdéssel kapcsolatos tennivalókat s jegyzőkönyvben rögzítettük. Később csak elő kell venni s ellenőrizni, hogy mit hajtottunk végre s mi hiányzik még. — Csak akkor tudunk tovább lépni — mondja a főkönyvelő, ha megteremtjük hozzá a kellő alapot. A tavaszi munkákat az idén időarányosan elvégezte a termelőszövetkezet. Ügy látszik, hogy nagyobb kiesések nem lesznek. S ha az egyik üzemág nem hozná a tervezett jövedelmet, gyorsan intézkednek s megpróbálnak a másik üzemágnál többletbevételhez jutni. — Szeretnénk az állattenyésztést fejleszteni — sorolja Orosz István. — Az év végére szeretnénk elérni, hogv 140 anyakocánk, 150 üszőnk legyen s a szaporulattal bevételeink is növekedjének. Szeretnénk felújítani rizsteie- peinket is. kiszámítottuk, hogy akkor jövedelmező a termesztése, ha 12 mázsánál nagyoob az átlagtermés. További tér veink? Az idén leadunk 1450 hízósertést, 65 hízómarhát 18 ezer csibét és 440 mázsa ha lat — lehetőleg az önköltséget csökkentve. Az első lépések tehát megtörténtek Kiskörén. A vezetők közötti viszony megjavult, a vezetés szilárdabbá vált, a tagok újra szorgalmasan dolgoznak. Hosszú évek óta először úgy néz ki a helyzet, hogy a terveket is teljesíteni tudják. Ezekre a változásokra már szükség volt s remélhetően az elhatározásokat következetesen meg is valósítják. Fontos ez, hiszen csak így lehet ismét előbbre jutni. Kaposi Levente1967. június 6., kedd jobb szándék is, ha a demokráciát bárhol is ilyen kezdetleges módon fognák fel. Ügy van rendjén, ha a közgyűlés megbízza a vezetőséget: pontosan dolgozza ki minden szakember, irányító beosztású tag, vagy alkalmazott munkakörét. A szakemberek teljes joggal intézkedhetnek, utasításokat adhatnak saját hatáskörükben és természetesen felelősséggel is tartoznak azért, amit tesznek, elrendelnek. Az a helyes, ha az úgynevezett operatív vezetési feladatok, a gazdasági irányítás a szakemberekhez tartozik. Ez természetesen nem mond ellent annak, hogy a termelőszövetkezet minden tisztségviselője a tagságtól, a közgyűléstől, vagy a vezetőségtől kapta megbízatását, tehát annak is felel. Gyakran hangoztatják azt aZy^fgazságot, hogy a termelő- szövetkezet nemcsak gazdálkodási egység, hanem társadalmi közösség is. Olyan közösség, amelynek van ereje és lehetősége arra, hogy érvényesítse a munkában és a magatartásban joggal megkövetelhető erkölcsi normákat. Nemcsak a hatáskörök szabályozásával, fegyelmi döntésekkel, s más hasonló módon, hanem elsősorban egészséges közszellem kialakításával. Azzal, hogy lehetetlenné teszik mindazoknak a boldogulását, érvényesülését, akik nem becsületes munkával, nem lelkiismeretes kötelességteljesítéssel igyekeznek jövedelemre szert tenni, hanem felelőtlen követelődzé- sekkel, mások munkájából szeretnének előnyökhöz jutni. Nincs az országban egyetlen olyan termelőszövetkezet sem, ahol a tagság túlnyomó többsége ne támogatna minden olyan törekvést, amely azt tz elvet igyekszik a gyakorlatban valóra váltani, hogy mindenki a végzett munkája szerint boldoguljon. Gulyás Pál is. Jogokra csak az tarthat igényt, és olyan mértékben, aki s amilyen mértékben teljesíti kötelezettségeit. tizek a kötelezettségek elsősorban a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, arra, hogy minden tag erejéhez mérten vegye ki részét a közös munkából. Az együttes elhatározásokból adódó feladatok lelkiismeretes ellátása mellett azonban kiterjed a kötelezettség, a felelősség a közös vagyon védelmére- és a szövetkezet egész működéséért viselt felelősségre is. Azok a tagok, akik elhanyagolják feladataikat, kárt okoznak a termelőszövetkezetnek, s külön-külön minden olyan tagtársuknak is, aki emberül helytáll. Több termelőszövetkezetben meghonosították már, hogy a vezetőség minden taggal részletesen megállapodik, milyen munkaterületen, mit vállalt a tsz-tag, s ha teljesíti, amit vállalt, akkor milyen részesedés illeti meg. Ez a módszer azért jó, mert nemcsak a közös gazdaságban adódó munkák biztonságos elvégzéséhez járul hozzá, hanem azt is elősegíti, hogy a tagok részesedése, jövedelme biztonságos legyen. Agrármérnökök és más szakemberek szóvá teszik, hogy az utasítást nem lehet kiküszöbölni a termelőszövetkezeti gazdálkodásból. Mondják azt is, hogy minél korszerűbb, minél fejlettebb lesz a termelés, annál szigorúbban kell venni a munkaszervezést, a fegyelmet Márpedig ki más tudná megmondani — olykor szinte óránként változó körülmények között — hogy mát, mikor és hogyan kell elvégezni, ha nem a hozzáértő szakember. Elképzelhetetlen tehát, hegy az ag- ronómus, az állattenyésztő, a brigádvezető vagy a többi szakember intézkedéseit, utasításait vitatgatni kezdjék munka előtt vagy közben. Visszájára fordulna a légián hiányzás, baleset meg nem i volt ebben az évben, a brigád- tagok tartják a határidőket, állandóan a jó minőségre, a gazdaságosságra törekszenek, i Elfekvő vagy éppen selejtes 1 anyagok hasznosításával mentik a menthetőt, újításokkal i növelik közös eredményeikét. 1 Brigádgyűléseik valóságos kis termelési értekezletek, ame- lyeken úgyszólván mindenről szó esik, ami saját munkájukkal, sorsukkal, a műhely terveivel összefügg. Egyformán érdeklődnek a szakmai és politikai ismeretek iránt, nem közömbösek az élet eseményeivel szemben. Segítik a gyengébb munkatársakat, irányítják a pályakezdőket, nevelik egymást, nyesegetik a vadhajtásokat. Ez utóbbira példát is mondanak — csupán azt kérik, hogy nevet ne említsünk — egy fiatalemberről, aki tizenhetedik munkahelyeként választotta két esztendeje Gyöngyösoroszit s úgy látszik, itt már véglegesen lehorgony- zott. Becsületesen végzi nap nap után a dolgát, sőt ma már egyike azoknak, akikre legkevesebb a panasz. Zömmel törzsgárdisták, kipróbált, ügyes kezű, szorgalmas munkások, közülük többen kiváló dolgozók, mások pedig várományosai a kitüntető címnek. Mindennapi feladataik végzése mellett részt kérnek a közösségi munkából is: Pál István csoportbizalmiként, Bérletes József pedig az szb újítási felelőséként képviseli a szak- szervezeti tagok érdekeit, míg Borik Miklós a lakótelep tanácstagja Gyöngyösorosziban. Tóth István szocialista brigádjával — úgy mondják — elégedettek a tmk-műhelyben és az oroszi bányaüzemnél. No, de vajon a brigád elégedett-e munkaadójával... ? Ügy vélekednek erről a csapatban, hogy a munkájuk után ■ megbecsülést kapnak , —, de kicsit azért mégis „mostohapár éve villanyszerelők, lakatosok, gépmunkások szövetkeztek a gyöngyösoroszi ércbánya tmk-műhelyében, úgy határoztak, hogy versenyre kelnek ők is a szocialista brigád címért... Jó idő múltán most azt újságolják, hogy sikerült a közös vállalkozás, a megtisztelő elismerést azóta többször is kiérdemelték. Ne tőlük halljuk, kérdezzünk bárki mást, mindenki csak azt vallja: a legjobbak közé küzdöttük magukat. Molnár István, aki korát, szolgálati idejét tekintve egyaránt a fiatalabbak közé tartozik, nem akar rendkívüli tettekről beszélni, csupán köznapi történeteket mond el életükből: — A karbantartások, szerelések dolga a miénk, meg a hozzájuk tartozó kisegítőmunka. Egyszer könnyebb, máskor nehezebb. Az utóbbihoz az olyanokat soroljuk, mint például az ércelőkészitő mű felsővezetékes egyenáramú vonalának építése volt, vagy a géptéri berendezések kicserélése. Nem válogatnak, de mégis úgy tűnik, hogy mindig szívesen kérnek a nehezéből. Pihenőnapon is önként jelentkeztek segítségadásra, amikor egy leégett trafó miatt vízbetörés fenyegette a kétszázas szintet — csakúgy, mint május 14-én a csillepark társadalmi munkában végzett karbantartására. Nem egyedüli esetként emlegetik annak a brigádtagnak a szolgálatvállalását, aki egyene: sen az ágyból sietett a rendkívüli éjszakai ügyeletre s az üzemben sokfelé tudják azt is, hogy amikor idő híján a Bányatervező Intézet nem vállalta az Oroszitól Szentimréig menő felsővezeték kanyarjelző berendezésének elkészítését, Borik Miklósék maguk végezték el a számukra ismeretlen munkát. — Mindig számíthatunk rájuk — dicséri a csapatot Czi- kora József művezető — mondhatom, hogy ezek az emberek még sohasem hagytak bennünket cserben. Aztán előkeresi a'brigád idei vállalását, szerződését s elégedetten mutogatja, hogy ki- ki állja a szavát, az ígéreteket rendre teljesítik. IgazolatTáncdalénekes leszek hogy kevés a zsebpénzem, de azért fene jól érzem magam... Mondanom sem kell, hogy a Behring tengeri siker annyi protekciót adott, hogy a félöregek Ki mit tudján, mint táncdalénekes, felléphessek... Túlzás lenne azt állítanom, hogy kirobbanó sikerem volt, de a kamerák - mutattak, a kép- v J* ^ | . - ernyőkön meg- jzTTY' jelentem és nem ' (Y U felejtettem el a ^ J [ szöveget. Csak ftX f MSH a dallamot. De \ attól olyan mo- Vv'N - \ dern voltam. \ Az adás után következő napon nem hagytak békén az emberek az utcán: jött Pacolai és Burbulya , Galagonya és Pöszméte és jöttek sorba mind kezet rázni, mind ismert és megismert... — Ó, régi iskolatársam... Már akkor is népszerű ember volt — veregette meg a vállam Pacolai a nagy embergyűrűben büszkén, miközben én arra gondoltam, abbahagyom a Föld—Mars űrhajó tervezését, s megtanulok helyette egy új táncdalt. Ez lehetne a címe: „Messze van a Be... be... behring... Ottan úszik sok-sok he... he... hering...” A szöv gért is sokat kapnék! (egri) i feleségül venni. Kénytelen voltam neki és a világnak megmutatni, hogy nem tolakodó szatír, de alkotó tudós vagyok. Most tehát, hogy bebizonyítsam ennek az ütődött Pacolai- nak, hogy igenis nem Somfai Pufi vagyok, hanem Kajevác Elemér, a híres tudós, azonnal táncdalénekes leszek. Az sem lehet olyan nagy mesterség, mint ahogy volt szerencsém már látni és hallani nemegyszer. Kicsit ugyan pöszén beszélek, de legalább hadarok is, a mássalhangzókat különösen a szó végén elnyelem, de viszont legalább fél óráig zeng az ajkamon egy nyomorult o hang is. Apropó: a hang. Nos, a hangom meglehetősen bizonytalan, a felső hangfekvésben viszont pontosan olyan, mint az alsóban, ahol állítólag csapnivalóan rossz. Életemben még csárdást sem táncoltam, nemhogy rumbát, vagy csacsa-izét, átérezni meg csak a fogfájást és a matematikai egyenleteket tudtam mindeddig. Már ebből is kiviláglik, hogy a táncdaléneklés eleje nem is, de a vége még lehetek, s ez a vég is elegendő ahhoz, hogy megjelenjek a képernyőn vagy az újságok címoldalán, kezemben a maroknyi mikrofonnal és elénekeljem, hogy pókhálós az ablakom, meg azt, Rettentően s' 'S: B dühös vagyok. ' j H) Megalkottam a Behring tengeri r**** y zárógátat, az Lyr) 1 i) újságok telve a ‘ I 1/ j I nevemmel és v * áldásommal, amikor találkozom Pacolaival az utcán, köszönök neki, mire fel összeráncolja a homlokát: — Ki is vagy te, öregem, ki is vagy te? Mintha már láttalak volna valahol... — töpreng, miközben én a torkát majd átharapom. — Megvan — csap a homlokára. — Láttalak a televízióban, te vagy az új táncdalénekes, a Somfai Pufi! Köszönés nélkül faképnél hagytam. Olyan hatalmas alkotás van mögöttem, amelyet a késői korok is tisztelni fognak, s azon keresztül alkotó személyemet is és akkor jön ez a Pacolai, aki valamikor iskolatársam volt, s van képe azt mondani, hogy Somfai Pufi vagyok, a kezdő táncdalénekes, a képernyő másik oldaláról. Rettentő dü/iös vagyok, s ha én dühös vagyok, nagy elhatározások fogannak meg bennem. A Behring tengeri zárógát ötlete is akkor jutott eszembe, amikor volt szerelmem, Mancika, tolakodó szatírnak nevezett, miután még nem akartam A kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben bizakodó a hangulat. A közös gazdaság az elmúlt évektől eltérően, az idén jól teljesítette vetési tervét. Az őszi búza fele 15—16 mázsás átlagtermést Ígér, de másik felén is meglesz a 10—11 mázsa. BúzábSl 270, őszi árpából 84 vagon termésre számítanak. A termelőszövetkezet irodájában szokatlanul nagy a csend. — Csak régebben látta volna — mondja Orosz István főkönyvelő. — Búcsújárás volt itt naponta. Annyian jöttek a különböző panaszokkal, sérelmekkel, hogy alig lehetett elférni. Különösen tavaly ősszel, amikor talán a legrosszabb volt a hangulat. Ma- már megnyugodtak a kedélyek, mindenki szorgalmasan dolgozik. — Minek köszönhető ez? — Sok minden megváltozott nálunk — mondja a főkönyvelő — s azt is hozzátehetem, hogy jó irányban. S szavaiból kiderül, hogy legjobban talán a közös gazdaság vezetőinek kapcsolata, a szövetkezet vezetése változott. Az elmúlt évben hónapok teltek el anélkül, hogy a vezetők, megbeszélték volna egymással a közös feladatokat. Így aztán az irányítás gyenge volt, nem bizonyult elég határozottnak s ez a tagok munkáján is meglátszott. — Ha valamelyik vezető kiment a határba, az emberek megállították s elkezdtek alkudozni, hogy annyi pénzért ők bizony nem végzik el a munkát. Így aztán munka helyett sok esetben csak a vita, az eszmék kicserélése folyt. Ma már megváltozott a helyzet. A vezetők minden Kiskörei változások
