Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
Á középiskolai beiskolázás Heves megyei tapasztalatai NAPJAINKBAN sok szó esik az iskolarendszerben, az oktatás tartalmában végbemenő változásokról, az oktatási reformról. Az iskolarendszer Változása világjelenség, így e változás alól hazánk sem kivétel. Köztudomású, hogy az oktatás-nevelés lényegében, céljában és tartalmában a társadalmi viszonyok meghatározó szerepet játszanak; az jut kifejezésre, hogy mit kíván a társadalom a felnövekvő nemzedéktől. Társadalmi helyzetünket figyelembe véve meg kellett vizsgálnunk, hogy oktatásügyünk mennyiben szolgálja a szocializmus teljes felépítésének feladatait, a szocialista ember nevelését. Ilyen megfontolásokból széles körű társadalmi viták után született meg 1961 októberében oktatási rendszerünk további fejlesztésének törvénye. Az oktatási törvény alapelveket szögez le, így kimondja: „Váljék szorosabbá iskolánk kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskolatípus készítse elő tanulóit a termelőmunkában váló részvételre” Az iskolareform Heves megyében is a megvalósulás útján van, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a Pályaválasztási Tanács idejekorán és sokoldalúan tájékoztatta a szülőket a változásokról, az iskolák élet követelte átalakításáról. A „Mi legyek?” című tájékoztató, amelyet a megyei tanács vb művelődés- ügyi és munkaügyi osztályai adtak ki, nyíltan és őszintén beszélt és határozottan arra törekedett, hogy a társadalom munkaerő-szükségletét és a továbbtanulni akaró fiatalok, illetve szüleik elgondolásait közös nevezőre hozza. A SZÜLŐI értekezletek, osztályfőnöki fogadóórák, az illetékes tanügyi személyekkel folytatott beszélgetések százai igazolják, hogy az elmúlt években a szülők nem maradtak tanácstalanul gyermekeik taníttatását illetően, módjuk volt megismerni a lehetőségeket, a való helyzetet, azokat a változásokat, amelyek menet közben az oktatás rendszerében bekövetkeztek. A most véget érő tanévben megyénkben ötezernél több VIII. általános osztályos fejezi be általános iskolai tanulmányait. Közel 800 azoknak a száma, akik továbbtanulásra nem jelentkeztek. A rendelkezésre álló adatok ma már lehetőséget nyújtanak arra, hogy bizonyos következtetéseket vonjunk le az idei középiskolai beiskolázásból. Az 1967—68. tanévben 44 középiskolai osztályban tanulhatnak a megye fiataljai. A tervek szerint 31 gim- | líáziumi, 12 szakközépiskolai j és 1 mezőgazdasági technikumi osztályt indítunk. A gimnáziumi osztályok közül 19 normál gimnáziumi, 12 pedig úgynevezett tagozatos osztály. A jelentkezések elbírálásánál nyilvánvalóvá vált, hogy a vártnál jobban megnőtt a szakközépiskolák iránt való érdeklődés. Több mint 1500 tanuló jelentkezett szakközépiskolákba, felvenni azonban csak közel félezret tudtunk. Erősen megcsappant a normál gimnáziumi osztályok iránti érdeklődés és ez elsősorban a vidéki gimnáziumok esetében volt szembetűnő. Figyelemre méltó, hogy a tagozatos, szakosított gimnáziumi osztályok egyik-másikában többszörös túljelentkezés tapasztalható, így pl. az egri Szilágyi Erzsébet és a Gárdonyi Géza gimnáziumok kémia —biológia tagozatos osztályaiba. E két osztályba több mint másfél száz tanuló kérte felvé4 SßMkM 1967. június 4., vasárnap telét. E nagyfokú érdeklődés egyik okát abban kell keresni, hogy a szülőkben olyan vélemény alakult ki, amely szerint ezekből az osztályokból kikerülő tanulók útja biztosabban vezet az orvosi, gyógyszerészi, vegyészi és pedagóguspályákhoz. KETSEGTELEN, hogy a tagozatos osztályokat viszonylag rövid idő alatt megszerették a tanulók, a szülők is, és az is igaz, hogy a tagozatos osztályokban végzett diákok köny- nyebben, nagyobb magabiztossággal tanulhatnak tovább. Ezért feladatunknak tekintjük a jövőben a tagozatos osztályok számának növelését, a jelenleginél is szélesebb körű elterjesztését A szakosított (tagozatos) osztályokban folyó oktatás lényege, hogy az egységes gimnáziumi tananyag hiánytalan elvégzése mellett az ott tanulók egy vagy két tantárgyat több órában tanulnak és a tantervi anyagot mélyebben elsajátítják és begyakorolják. Részletesen kell szólni a szakközépiskolákról, a szakközépiskolákba való jelentkezésről. Ma már világos, hogy a szakközépiskola az a közkedvelt iskolatípus, ahová a tanulók is szívesen jelentkeznek, a szülők is abban a biztos tudatban küldik oda gyermekeiket, hogy az érettségi után leányaik, fiaik álláshoz, keresethez jutnak, esetleg továbbképezhetik magukat a szakmában. A társadalomnak mind több jól képzett szakmunkásra van szüksége, olyan fiatalokra, akik bizonyos szakmacsoportokban képzettek és akik e szakma- csoportnak megfelelően elhelyezkedve, művelt szakmunkásokká válhatnak. Az a tény, hogy a szakközép- iskolába jelentkezetteknek csak harmadát tudtuk felvenni, éppen a szakközépiskolák iránt való érdeklődést tükrözi és egyben felveti a problémát: a jövőben növelni kell a szakközépiskolák számát az általánosan képző gimnáziumok rovására. AMI A NORMAL gimnáziumi osztályokat és az azok iránt jelenleg megnyilvánuló csekély érdeklődést illeti, határozottan meg kell mondani, hogy közoktatásunkban továbbra Is szükség van általánosan képző középiskolákra, gimnáziumokra, amelyeknek tanítványa ideges Amerika partjai előbb keskeny szalaggá, majd vékony fonallá zsugorodnak. Aztán egészen eltűnnek a lathatár mélységeiben. Körös-körül nincs más, csak a kék via. A Csendes-óceán nyugodt, világos kéksége. A nagy hajó gépei monoto- nul dolgoznak. Egy tengerész- gyalogos támaszkodik mellettem a födélzet korlátjához. — Mit gondol, törzsőrmester, hová visznek bennünket? — Ezt öregem, magam sem tudom. A hajón lévő tengerészgyalogosok, műszakiak, hí adók. tüzérek, páncélosok közül senki sem tudja, mi az úti cél Persze, a katonák általában ’'nem tudnak semmit, ami a elsődleges funkciója az egyetemi, főiskolai tanulásra való felkészítés. Ez nem jelenti, hogy a normál gimnáziumban érettségizettek mindegyike továbbtanul majd egyetemeken vagy főiskolákon. E lényeges kérdés felismerése feladatul szabja, hogy az elkövetkezendő években úgy növeljük a szakközépiskolák arányát, hogy a megmaradt gimnáziumok megfelelő szinten tudjanak képezni, hogy ezekben az iskolákban az oktató-nevelő munka különös hangsúlyt kapjon. Megyénkben három vidéki gimnázium működik, Kálban, Füzesabonyban és Hevesen. Az oktatásügyi szervek határozott törekvése, hogy ezeket a gimnáziumokat mind személyi, mind tárgyi adottságaikban tovább erősítsék, hogy az onnan kikerülő fiatalok valóban helyt tudjanak állni az egyetemeken is. Az idei beiskolázás számszerű adatait ismerve elmondhatjuk, hogy úgyszólván valamennyi középiskolába jelentkezett tanuló, akinek a bizonyítványa a 4-est elérte, vagy aki ettől magasabb eredménynyel rendelkezett, bejutott azokba az iskolákba, amelyeket felvételi lapjára első, illetve második helyen tüntetett fel. Az iparitanuló iskolákba ez évben félezren jelentkeztek, többen mint tavaly. Ez megfelel a népgazdaság szükségletének is. viszont a tanulók szeptemberi elhelyezése külön gondot ró az oktatási szervekre, miután még nem készült el a 18 tantermes új ipari tanuló iskola. KÖZÉRDEKLŐDÉSRE tart- hat számot, hogy hogyan bonyolították le a középiskolákba jelentkezett tanulók felvételét. Érdemes szólni arról, hogy a szakközépiskolai, valamint a tagozatos osztályokba történő felvételeket úgynevezett felvételi elbeszélgetések előzték meg. Az iskolák megvizsgálták a tanulók általános érdekl ölési körét, készségeit, logikai gondolkodásmódját, rátermettségét, de figyelembe vették az általános iskolából hozott jellemzést is, és ezek, valamint a tanulmányi eredmény birtokában döntöttek a felvételről. Meg kell jegyezni, hogy az általános iskoláktól kapott jellemzések az idén minden eddiginél alaposabbak, megfontoltak voltak és jövőjükre vonatkozik. Repülőgéppel hoztak bennünket San-Franciskóig. Ott aztán behajóztunk. Éjszaka történt. Csak már kinn a tengeren láttuk, hogy mily sok különféle alakulat van a hajón. A hajón az élet alaposan meg van szervezve. Ponto>an úgy, mint egy kaszárnvában. A különbség csak annyi, hogy ez a hajó túlzsúfolt kaszárnya. Ezért mindenért sorba kell állni, mindenre várni kell. Harminc-negyven emberre jut egy zuhany. Ami pedig az ételosztást illeti, amiKor az ember megkapja a reggelűét, tulajdonképpen mindjárt beállhat az ebédért való sorba Még az a szerencsénk, hogy bennünket, a különlegeseket, nyolc-tíz ágyas kabinokban szállásoltak el, így legalább az éjszakák elviselhetőek. Ácsorgók a fedélzeten, báazokat túlnyomó többségükben reálisnak lehetett mondani. A felvételi kérelmek elbírálásakor a művelődésügyi osztály képviselője minden esetben jelen volt, de meghívták a megyei, illetve városi párt- bizottságok illetékeseit, az iskolai pártszervezetek titkárait is. A kollégiumi férőhelyek elosztásában a kollégiumok igazgatói is részt vettek. A KÖZÉPISKOLÁK I. osztályaiba felvett tanulók 64,2 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, valamint a középiskolák a jövőben tovább kívánják segíteni a fizikai dolgozók gyermekeit. E szándékot tükrözi az is, hogy a tagozatos osztályokba felvett fizikai dolgozók gyermekei részére augusztus hónapban kétszer 60 fős csoportban. 10 napos előkészítő tanfolyamot tartanak, kollégiumi elhelyezés biztosításával. A tanulók számára a részvétel az előkészítő tanfolyam díjtalan, valamennyi költséget a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya fedez. A középiskolai felvételek idei tapasztalatai sürgetik, hogy az elkövetkezendő években további határozott lépéseket tegyünk az iskolareform megvalósulásának útján. Mind a társadalmi, mind az egyéni igpnyek egybehangzóan követelik a szakközépiskolai hálózat tervszerű kiépítését, a gimnáziumokban a tagozatos osztályok számának növelését, a megmaradó gimnáziumok oktató-nevelő munkájának továbbfejlesztését. A szülőknek az a szándéka, hogy gyermekeik a középiskolák elvégzése után választott szakmájuknak megfelelően elhelyezkedhessenek, egyben társadalmi igényt is jelent Kidolgozás alatt áll az a program, amely az- eddigi tapasztalatokat, a jövő igényeit számba veszi és a népgazdaság teherbíróképességének figyelembevételével hoz majd megfelelő döntéseket. A KÖZÉPISKOLAI beiskolázás ez évi tapasztalatai azt igazolják, hogy az iskolareform megvalósításénak útján további lépéseket kell tennünk. Ez a munka nagy körültekintést és bölcs előrelátást igényel, hiszen a középiskolai rendszer strukturális megváltoztatásáról van szó. Szalay István, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese múlom a végtelen vizet, a hajó nyomában repkedő, hulladékra vadászó sirályokat és folyton Bibire gondolok. Szomorú éjszaka volt. Bibi eleinte megpróbált jókedvet mutatni, de aztán kitört belőle a fájdalom. Hevesen zokogott. — Miért mégy el? Mikor látlak? — hajtogatta egyre Csillapítottam. Hasztalan. Meg is mondta: — Nem tudsz megvigasztalni. Talán könnyebb lesz, ha jól kisírom magam. Hagylam hát. Sírjon. Talán könnyebb lesz tényleg neki. Aztán megcsókolt. Nem pa- naszkodhatom rá, de még soha sem csókolt annyira szenvedélyesen, és oly mélységes odaadással, mint most. Amikor r -ggel elváltunk, a snack-bár ajtajából integetett az autóbusz után. Haját a szél lobogtatta. Gyönyörű Az életűt megkezdődött A tizennyolcadik tanév után Minden embernek az életé- ] ben többször kell alkalmazkodnia a megváltozott körülményekhez. Ezek a változások általában nem váratlanok, természetes velejárói a létnek csakúgy, mint az alkalmazkodás. Hogyan csinálta ezt egy fiatal pedagógus Füzesabonyban? •k Ha az utcán velem szembe jönne Szűcs Dezső, gimnáziumi tanár, valószínűleg eltalálnám foglalkozását. Szemüveges, gondolkodó arcú fiatalember. Amikor beszél, már tarthatnám mérnöknek is, közgazdásznak is. Kissé tartózkodó, kiegyensúlyozottnak látszik. — Én mindig olvasni szerettem nagyon. Már általános iskolás koromban, Ecséden ez volt a legkellemesebb időtöltésem. A könyv végigkísért eddigi életemen. Az iskolai tárgyak közül inkább a történelemhez vonzódtam. Egy ideig csak úgy, spontán érdekelt ez a két dolog, az irodalom és a történelem. Nem gondoltam rá, ho"-- tanár legyek. Aztán, amikor az egyetem került szóba az egri Dobó Gimnáziumban, hát hová is jelentkezhettem volna, mint magyar—történelemre. — A debreceni öt év nagyon szép és kellemes volt. Az embernek nem volt sok gondja a tanuláson kívül. Volt idő olvasni. Írogattam is naplót, novellákat, csak úgy, magamnak, az irodalom kedvéért Aztán az első komoly dilemma előtt akkor álltam, amikor az elhelyezkedésről volt szó. Szinte álomból ébredt az ember. Az egyetemi élet szép álmából. Pedig azért tanultam, hogy valamikor majd tanítsak. Sikerült Heves megyébe visszakerülni. Először úgy volt, hogy Kálba megyek. Füzesabonynak jobban örültem, mert ez nagyobb hely és új az iskola. Eltelt csaknem egy tanév. Ez a néhány hónap talán Szűcs Dezső legnagyobb életváltozását hozta magával. — Tanárrá vált ez alatt az év alatt? Hogyan tudnál ezt kifejezni? A legkönnyebben bizonyára úgy, hogy ha elmon- daná néhány kialakult tanári „elvét”. — Amit az egyetemen tanultam, úgy érzem, tanítás közben elmélyítettem. Huszonöt órám van egy héten, öt osztályban irodalmat tanítok. Csupán abban az első osztályban van történelemórám, ahol osztályfőnök is vagyok. Szigorúan osztályozok, azt hiszem. Jelest csak az kaphat, akinél látom, hogy komolyan és elmélyültebben foglalkozik a tantárggyal. Viszont, a gyengéknél azt nézem, hogy menynyi az a minimális tudás, amit elsajátított, amivel még át lehet menni a magasabb osztályba. Rájöttem egy sor dologra, amit majd a jövőben másképp csinálok. Elsősorban a tanulók önállóságát, aktivi, tását kell növelnem. — Az osztályfőnöki munka nem nehezebb egy fiatal tanár számára, mint más oktató- nevelő tevékenység? — Azt hiszem, nekem nem okozott problémát. — Mi az amit másképp képzelt az egyetemen? — Az egyetemen annyira kötetlen időbeosztásunk volt; hogy ma már szinte el sem hiszem. Tudtam, hogy ha tanítani fogok, ez nem így lesz. De azt nem gondoltam, hogy eny- nyire kötött lesz az Időbeosztásom. Meg hogy ennyiféle statisztikát, jelentést kell gyártani Túl sok az adminisztráció. Ezenkívül még azt sem hittem, hogy ilyen rengeteg időt vesz majd igénybe a dolgozatok kijavítása. Nem nagyon jut idő arra, hogy tovább képezzem magam Veszem a könyveket nyakra-főre, de egyelőre ott állnak olvasatla- nul. Pedig szeretném magam egy irányban, legalább egy kis területen annyira tovább képezni, hogy úgy erezzem, ebbe mélyebben behatoltam. Különösen a XIX. irodalma érdekel. — Ügy gondolja, mindez egyszer meg fog változni, úgy, hogy kielégíthesse vágyait? — Remélem. Először is az kellene, hogy ne Besenyőtelken lakjam A feleségem ott tanít, ott kaptunk szolgálati lakást, egy szoba-konyhát. ígéretünk van, hogy kapunk Füzesabonyban lakást. (Kicsit csalódtam is az év eleji fogadtatásban: volt üres lakás itt; helyben, mégsem adták nekünk). — Mit gondol, magában nem csalódhattak? — Nagyon jól összeszokott, fiatal tantestület van. Jól érzem itt magam és ez nem véletlen, ez csak kölcsönös lehet. De amit még el akarok mondani, az az. hogy az iskolai megmozdulásokból — ünnepségek, rendezvények, előadások, társadalmi munka — jobban ki kel] majd, hogy vegyem a részem, a következő, 19. tanévemben, amelyből 17 éven át diák voltam. ★ Ez az első év, hogy a társadalom számára a szó szoros értelmében aktív, hasznos munkát végez, ezért tanult eddig. Tudja, hogy szükség van rá, arra, hogy dolgozzék, hogy amit eddig tanult — 17 éven keresztül — azt másoknak is átadja. Ez pontosan olyan élettörvény, mint a már említett alkalmazkodás. Berkovits György szemei könnyben úsztak. Ezt kiáltotta utánam: — Várlak! Várlak, szívem: Mondhatom, kutyául éreztem magam. Mintha a szivemből szakítottak volna ki egy darabot. A legszívesebben megállítottam volna a rohanó autóbuszt és szerettem volna ott maradni nála. Valóban unalmas itt a hajón. Mindenki igyekszik valami elfoglaltságot találni ma. gának. Kártyáznak, sakkoz- nak,_ muzsikálnak, képes magazinokat nézegetnek, detek- tívregényeket olvasnak. Visszamegyek a korláthoz és tovább bámulom a vizet és a sirályokat. Schrantz, az osztrák lép mellém. — Kezdődik a nagy kaland — mondja. — Ühüm — dünnyögöm kedvetlenül. — Egv Vietnamból hazatért ejtőernyőstől hallottam ho>’y a vletkoneisták nem ejtenek fo<dvot. Ha élve elkapnak valakit, felmetszik a hasát és három-négy rákot varrnak bele. Képzelheted mit szenved a szerencsétlen, amíg elpusztul — mondja váratlanul Schrantz. Kutatón az arcába nézek Tréfál? De nem Komolyan hi. szí, amit mond. — Miről jutott ez most az eszedbe? — A Csendes-óceánon vagyunk. Ázsia felé igyekszünk Hát csak a hülve, meg a vak nem látja, hogy hová megyünk — feleli. — Tudsz valamit? — Nem én, csak sejtem. Sejtem én is. Sejti mindenki. De így még nem beszéltem erről senkivel Csak azt furcsállom, hogy éppen Schrantz fordul hozzám ezzel a kérdéssel. Ö azonban mindjárt magyarázatot ad: — Te is törzsöm ster vagy, én is az Vagyok. Gondolom, ha valami probléma izgatja az embert, legjobb, ha egymással beszéljük meg. Alacsonyabb rangúakhoz mégsem lehetünk bizalmasok. Igaz? — Hogyne, persze — hagyom rá kelletlenül. Szóval, a félelmetes és rettenthetetlen Schrantz, az egykori brandenburgi külíoítmé- nyes, Skorzeny Ottó tanítványa ideges. — Majd meglátjuk, hogy hová lyukadunk ki — mondom neki, s elbúcsúzom tőle. — Megyek, ledűlök egy kicsit. Álmos vagyok. Fnképnél' hagyom. Honnan szedi ezt a marhaságot a felmetszett hassal és a rákokkal? Vagy tényleg igaz? A fene se tudja. Vietnamról rengeteget beszélnek és tulajdonképpen mégsem tud róla senki, semmit. Amit az újságok írnak és amilyen filmeket bemutatnak nekünk, arra nem sokat lehet adni. Viszont az a Bili által mutatott különleges interjú sem fér a fejembe. Eh, egye meg a fene az egészet. MajA csak lesz valahogy. (Folytatjuk)
