Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

FARKA- ANDBASj Mikor már éltem • • Mikor már éltem Jó néhány Kérdeztem egyre: Még meddig S lett bennem annyi Tálas«-ágasat, Bogy cosem leltem meg aa Igazai itt? Volt ágy, nem kértem többet. Mert égy tadtam, nine» nálam eenkl aenkibb, Törtemnél a bitem rótt betegebb <■ Ék mit tehet egy reménytelen ab? Olykor aoknak tetszett a milliméter, fiz azt hittem, hogy Jé aa agy, ha aaétver. Mert minden tártat, érték elfogyott: Meg Járattam a szorgos naplopót, y kedves-mérge gojzir, a fény robbant alattam. Tudtam, honé tegyem a S hittem, hogy hit atomi 0 már nines arasz, se eentt semmi ellen. Bogy újabb tárlat vándorként keaeljea. Mert Bogy a dallam és az állapot, bezárt kór és ember vagyok. CSAJTADT JANOSi Moszkva — Leningrád Végetnemérő nylrfaerdSk ezüstösé emléke ringat Áttörve szűk határok cikcakká t, mintha a világ lett volna hazám, ez éreztem a robogó ütemben, elcsattogó százkilométerek iramában! Irányunk: Moszkva! Ahol az ezerkilométeres lábakkal lépdelő történelem aranyán alig moccanó ezredévek tompa-zöld csillogása Pugacsovot, Napóleont idézett — míg félhomályban titkosan derengtek Ikonok, szfinx-hallgatótó szentet. Visszadobognak rtszdBt indulók, ahogy a Vörös Térre indulok, és mélyen dübörögnek föld alatt a hajdan felszállt költeménysorok. Majakovszkij Bohránál megállók, és életét magam elé idézem, és első kis könyvből recitálok, amelyben — a vasmaszatos inasnak — elmondta nékem: „Hogyan Írjunk verset?'1 A gyorsvonattal zengő ritmusok ringatták tovább ezt a dallamot, a cárok sírja, a börönerőd fölött, a Néva hullámain át« hol ölelésre tárt karok köszöntöttek és finn, angol és lengyel, orosz, magyar, s ki tudja még hányféle nép szavával teltek meg az asztalok. Kérdések — válaszok — mosolyok; Az áruházak színház-karzata; A tengeri szél simító csípése. És végtelen képek az Ermitázsbaa; válaszaik tüze szívembe-égve. S amit Rembrandt és Michelangelo, Rubljov és Puskin el nem mondhatott, alkonyaikor a Néva kőfalára szorított, fáradt, tüzelő fejemnek rejtjelezték a néma csillagok; f&R7Nr#y /e^teyes .* a ■sdMett tby Frigyem, Házadunk «fylk legsokoldalúbb alkotó­ja, humorista, költO, Írd nflforditd. Ebből aa alu- Mmbúi közöljük karcolattá. Ezt ideges emberek ismerik, ezt az idegességet, a szavakkal való játékot — nem is szójáté­kot — nem is szójáték, az me­gint más, annak, In rossz is, megvan a mentsége, hogy va­lami rejtett elmóseéget akar mondaná, célja van, mulattatná szeretne. Arra az ideges szófl- camltásra gondolok, ami ha­sonlít bizonyos ideges, szórako­zott mozdulathoz, miikor el akarjuk terelni a figyelmünket, vagy koncentrálni — ujjropog- tatós, dobolás az asztalon, fül­cimpa-rángató», áMhúzogatás (mintha szakálla! simogatnánk}. Az emberekkel, sokféle em­berrel érintkező, folytonosan beszédre, szavakra utalt vá­rosi emberben — hát még ha mesterségén^ fogva is sza­vakkal dolgozik szegényt —• válhatik ideges kényszerré es a szavakkal való babráló«. Közöttünk, szavakkal dol­gozók, Írók és beszélők között, ebből a szempontból kétféle fajtát különböztetek meg: és- pecHg olyant, aki szintén így van ezzel a dologgal, mint én, és olyant, aki letagadja. hogy Így van vele Én most őszintén be fogom vallani, hogy vagyok véle Bevallom neked is, Ifjú hi­vő aki a villamoson, miköz­ben tiszteletteljes pillantásod elárul je mire gondolsz: arra gondolsz, hogy én most bizto­san halhatatlan remekművek alapját építem magamban, vagy verset komponálok, — nos, hát bevallom neked, hogy az elsiető cégtáblákat nézem és mindegyiken elolva­som a feliratot, de fordítva, hogy ml jön ki belőle. És százszor rájöttem már, hogy „takarék* az visszafelé „kó- rakat", ami pontosan „kira- kat"-nak hangzik. És őrült örömöm volt, amikor hetekig való viaszai el é-ol vasás után Ilyen felfedezésekre bukkan­tam, hogy „szerda”, az visz- szafélé „adresz", és szeretni" az visszafelé „interesz”, és „kelet”, az visszafelé „telek”, és „imgovány", az „nyávogni”, ki sem mondhatom, mennyire Irigyeltem költő társamat, Ba­bits Mihályt, aki rájött, hogy „erőszakos” az visszafelé „sok • «sőre", és „római fővezér" az „rézevő fia, Mór". Én bevallom, hogy én min­den szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldo­bom, leejtem, kiforgatom — jStKAsn veié, mbit a macska tafc az újságban* én az egérrel, rcak azután kapom tam az utca közepén, ■ Bá­bé Az én rokonom volt, aki előtt éru. iuoen foglalkozta* az elemi iskolában ezt a cső- volna a tragédia európai je- dálatos dolgot kitalálta, hogy lentőségével, előbb gyorsan aszongya: „egy telendő, két elmondtam magamban a kö- telendő, tisztelendő”. Én be- vetkező verset: vallom, nem bánom, legyek Édes lányom, Bib Dóba, csak én hülye, a többeknek g ^ ü b4btem doda, joguk van letagadni —, hogy . , mikor a szénkereskedő feljön, Még tizenhétéves koromba. és előadást tart nekem, ko- Én tudom például, bogy moly családapának a közelgő „naplemente”, ez egy szép mar télről és a kokszról, hogy én Sy03". ^ ^ nekem olaszul ia közben ezt ismételgetem ma- tetszik, hangsúllyal az utowó gamban görcsösen: „én ko- előtti szótagon, így „naple- kok, te koksz, 6 kok”. És mi- mente!”, vagy franciásan: kor egy rezgő szakállú má- >♦ néplömant*’. Nekem eza *26, niezterrel beszéltem egyszer, hogy „tanítani”, mindig nó- és 6 azt mondta: „mérvadó”, Bérül fog hangzani, és az a én magamban azt kérdeztem ftó: „hajlam”, mindig zsidóul, tőle: „mér ne volna vadó”, és fey; „chajlam”. Én, ha egy mikor azt mondta: „ám, mér- angol regényben tizenegy bo- legeljen”, azt felélte neki az rostyánfésűről van szó, pillá­én lelkem titokban: „ám jó, hatig se felejtem él, hogy ezt mér ne legeljék”?” valamint magyarul kell olvasni, így jó hitvesemnek, aki csitított, „eleven embercomb”. És „ha- hogy ne mérgelődjek, annyit risnya”, ez a szó mindig féttó- feleltem bensőmben: „mér ne teles marad nekem. Ha Je­gelődjek?”. nya — de nem rts. Én bevallom, ha ezt a szót Mert nékem a szó, azortkf- hallom, hogy „szelámlik”, ak- vüi, amit jelent, érzéki gyö­nyörűség is, kü­lön, önálló él#- tű zengé* nyelvnek, száj­nak, fognak, to­j,— _____ „ roknak — szá­' m omra nemcsak 4 „V* keserű gúny, de kelendő . J ízes élvezet i*-tC.*40“'41* Hamlel ‘ felel Horatió­— Mit olrtM felséged? kor én villámlást látok, mert — Szó, szó, szó... mennydörög és szelámik. S rögtön észreveszem, hogy Én bevallom, sok évvel ez- így is lehetne értelmezni pél- előtt, mikor azzal a híres ve- dául, más kiejtéssel: zérrel, Prenk Bib Dobéval — Hogy van felséged? azok a megrendítő dolgok vol- — Na, szó, szó, szó. Színházi napok Füreden A Veszprém megyei Tanács áldozatkészsége, szí­ves vendéglátása az idén U lehetővé tette, hogy az évad magyar drámáit bemutató színházak — többségükben a vi­dék színházai — országos nyilvánosság előtt is bemutat­kozhassanak a veszprémi Pe­tőfi Színházban. Június 8—25 között vonulnak fel az együt­tesek és a szezo i magyar új­donságai a színházi napok ke­retében. A rendezvények so­rában kiemelkedő helyet fog­lal el az a vita, amely rész­ben a bemutatásra került és kerülő darabokról, részben az új magyar drámák általános problémáiról zajlott Balaton- füreden. Az eszmecsere mot­tója egy Vörösmarty-idézet volt: „Az eredeti dráma a nemzeti színház lelke. A nem­zeti színház értéke együtt jár az eredeti dráma értékével; ennek emelkedése és virágzá­sa emelkedése és virágzása a nemzeti színháznak Is: j* illatok póráznak a folyom jra. Kardosné hazajön a két yerekkel. A kisebb képe ma- latos, a bőm bőiéitől. Málnát seretettt volna inni, de Kar- osné nem ment be vele a !ikrászdába. Kapott epy po­int. A nagyobbik kis elégté- illel nézte, örül, hogy az el- ényeztetett öcsi végre ki- úzta a gyufát. Pongorné kimosta az összes ihérneműt és kiteregeti őket szobában a kályha fölé. ongor az esti vonattal utazik issza, hétfőn pihenten kell a yárba mennie. <—i Ügy érzem magam, mint gy mosókonyhában — néz zét a szobában. A régi háló- zobabútor már régen elvesz- jtte a fényét. A nagy ágy llett az Utolsó vacsora olaj- yomata megfakult, annyira, lint a nagy színezett esküvői ép, melyen csak a szájukra ént vörös festék őrizte meg redeti színét. — jy munkásszálláson mo- ern rekamiék vannak és heg­enként cserélik az ágyneműt — mondja és minden héten Imeséli. hooy milyen elegáns >tt lakni, ahol a portás adja :i a szoba kulcsát és minden ■.ét szoba mellé külön fürdő mn. Pongorné nem áll meg. Si- itni kell az ebéddel, utána va­salni és csomagolni. Kopott pongyolában, zsíros hajjal, iz­zadó halántékkal végzi a dol­gát. Időnként a derekára teszi a kezét, nagyot sóhajt és foly­tatja. Hiába panaszkodna. Pongor, aki egész héten gür­cöl a családjáért, úgy sem ér­tené meg őt ... Szévicsék szertartásosan eszik a csirke-ebédet Büszkén meséli Szévicsni, hogy másutt egy csirkét ebédre felfalnak, de ő úgy osztja be, hogy még vacsorára is jut, a mája pedig elég holnap reggelire. — Délután elmegyek a ba­rátnőmhez — mondja Julika, a 17 éves leány. — Jól ran, szentem — egye­zik bele az anyja. Szévicsnak megfordul a fe­jében, hogy a lánya hátha nem is a barátnőjéhez megy. Ezerszer elhatározta, hogy utá­nanéz. Annyit mesélnek ezek­ről a mai tizenhétévesekről! Kardosékhoz délután ven­dégek jönnek. Egyik héten ők mennek, a másik héten ők fo­gadják barátaikat. Hasonló korú házaspár, rangos embe­rek. Adnak is magukra. Min­dig vigyáznak, hogy a délutá­ni trakta: a bor, a sütemény és a fekete ne legyen gyen­gébb, mint a múlt héten volt Az édesséa mellé új plety­kákat szolgálnak fel az asszo­nyok. majd a férfiak politi­zálnak, aztán fél öt felé elő­kerül a kártya, és kanasztáz- nak nyolcig. Félfilléres ala­pon, és az eredményt írják. Sosem fizetnek, hanem a pa­pírt elteszik jövő hétre. Balajtiék ebéd után lejek- szenek. Ez a békülés ideje. Balajti tudja, hogy az asszony csak ilyenkor megközelíthető, lefüggönyözi a szobát, az in yós kimegy a konyhába mosogatni A délelőtti duz- zogás olyan hirtelen oldódik fel, mint a forró vízbe dobott jégdarab. Az első időkben még érdekes volt ez a vasár­napi kibékülés ... Balajti mos­tanában elhatározta, hogy jö­vő szombaton nem iszik. De tudja, hogy ebből úgy sem lesz semmi .„ Julika minden este hétkor sietve kapkodja magára a ru­háit. — Sietnem kell, mert tévé­híradó előtt vacsorázunk és állati balhé lenne, ha nem lennék otthon. — Akkor csütörtökön este itt találkozunk — mondja a fiú és ő is öltözni kezd ... Pongor fáradt képpel, mint akit akasztani visznek, úmp búcsúzik. Az asszony elkíséri a kapuig és megcsókolja. Egy­két éve még az állomásig el­kísérte, de mostanában a férfi a kapuból visszaküldi. Utána­néz és látia, hogy szinte von­szolja magát az utcán. Azt már nem látja, hogy a sarkon túl kihúzza magát és vidáman fütyülni kezd, _____ eg yik ■ másikat feltételezi”. De hogyan áll vajon ma a nemzeti dráma ügye? Nem érezzük ünneprontásnak, amit ezzel kapcsolatban — jórészt a jogos bírálat szándékával — a Balatonfüredre meghívott szakemberek elmondtak. Évekkel ezelőtt úgy látszott hogy a magyar dráma új kor­szakába lépett Néhány jelen­tős darab tíz- és százezrek té­mája volt Az 1956 utáni esz­tendőkben társadalmi fórum­má nőtt a színpad. Olyan gon­dolatokat, történelmi össze­függéseket és Igazságokat tu­dott visszhangzóvá tenni, amelyek vonzóvá, Izgalmassá, tehát népszerűvé tették az új magyar drámát Jelzésképpen talán elég, ha Mesterházi, Darvas, Németh, Dobozy sike­rére utalunk. A fejlődésnek ez a szép íve mostanában megtört A megtorpanásnak feltehetően több oka Is van, s köztük nem kis szerepet ját­szik a színházvezetők nemki­Szávicsni boldogan hozza a déli sült csirkét. Áhítattal esz­nek, közben fél szemük a té­vén. — Mit csináltál a barátnőd­del? — kérdezni Szévics Ju- likát, de aztán nem figyel oda, mert kezdődik « tévé­híradó. — Sétáltunk, meg beszél­gettünk — feleli a lány .„ Sötétek az ablakok. Balajti­ék már alszanak. Nekik nincs tévéjük. Szévicsék az ágyból nézik a filmet. Kardos egy fotelban nyúlik el és délután­ról maradt süteményt rág. Szévics Julika a díványon ál­modozik arról, hogy nemso­kára nekik is lesz lakásuk, és ilyenkor, vasárnap este el­mennek valahová. Egy éttef- rembe, vagy társaságba, eset­leg moziba. Szévics közben elalszik és álmában tovább pereg a film, de 6 már nős, és elegáns fiatal nők verse­nyeznek érte. Kardos nyújtózkodva áll Jel a fotelból. — Hát ez is elmúlt... — mondja, de nem lehet tudni, hogy sajnálja-e vagy örül ne­ki. ★ Újra eltelt egy várva várt vasárnap, a hét hetedik nap­j®~«i a.) elégítő aktivitása. Természe­szetesen akadnak példák az állítás cáfolására Elismerés­sel üdvözölhetők a kivételek, mégis: színházaink nem tud­ták az írók alkotókedvét és tehetségét eléggé a közös ügy szolgálatába állítani. Sem az előleggel nyomatékosított szerződések száma, sem pedig az előzetes tájékozódó beszél­getések rendszeresítése nem nyugtathat meg senkit. Ezek ugyanis önmagukban alig ja­vítják az atmoszférát, amely jelenleg inkább távol tartja mint közelíti az írók többsé­gét. A gátló tényezők elhárí­tásában, a vélt és valódi aka­dályok lebontásában tehetné­nek többet a dramaturgiák, a rendezők és az igazgatók. A rra gondoltunk, amit Major Tamás fogalma­zott meg egyik régebbi cikké­ben: „Nem kutattuk eléggé az új, fiatal tehetségeket és be­érkezett darabjaikat inkább megbíráltuk, mint közös mun­kával javítottuk”. Pedig nem a kisebb színházvezető tette ezt ? meg, mint Hevesi Sándor. Aki £ olvasta a leveleket, amelyeket drámaíróként annyi kudar­cot megélt Móricz írt Hevesi­nek, szinte egyetlen drama- turg-patrónusának, szomorú­an kérdezheti: miért nem le­het a mostani, kedvező felté­telek között író és rendező Ilyen munkakapcsolatát álta­lános gyakorlattá tenni? Akad í ellenvetés. Könnyű volt a 7 munka Móricz Zsigmonddal. 5 Bizonyára nem volt könnyű, t ám szép, és eredményes, i? Tehetséges fiatal írók esz- 1 mékben gazdag színházat 5 ígérnek. Szabó György, Abody fBéla, Galambos Lajos, Sala- l mon Pál, H. Bartha Lajos, < Kamondi László, Görgey Gá- \ bor, Cserhalmi Imre és mások ► útja jelzi, hogy a lehetőségek '— ha realizálni segítjük — ma jóval kedvezőbbek, mint a . két háború között. Társadal- I műnk konfliktusainak ábrázo­< lása a fejlődés logikáját és \ hatékonyságát fejezi ki, s erő­► siti. De nemcsak a nyers- J anyag, a valóság játszik a ke­zünkre. A magyar színházi í élet sok mulasztást pótolt az { elmúlt tíz évben. Van még ' tájékozódásunkban lemara- , dás? Inkább a gyakorlatban. ► A könyvekből és előadásokból * megismert irányzatok, tartal- 5 mi és formai újdonságok pél­► dáiát a magvar valóság ábrá- J Zoláin ban. idó és hely köve- 5 telményeihez igazodó, egvéní * szintézisben hasznosító műve* Jelentkezését várjuk. Ebbe« sem kicsi a színház felelőssé­ge. [yf i történne például, ha 1TX egy fiatal magyar szer­ző Peter Weiss Marat-jáhos hasonló drámát ima? Lenne bemutató? S vajon a doku- mentdrámák sikersorozatán felbuzdulva nem lehetne a magyar történelem hasonló témáinak szerzőt és színpadot biztosítani? A kezdeményezés elől, persze, ki lehet térni, de kockázatok vállalása nélkül a művészet nem fejlődik. Színpadi irodalmunk nem gazdag, de nem Is olyan sze­gény, mint egyesek vélik. A Mózes veszprémi sikere fi­gyelmeztet, s persze kérdez is: melyik fővárosi színház tűzi műsorára ezt a nagyszerű er­kölcsi-gondolati drámát? Vagy: a huszadik századi ma­gyar dráma nem kínál lap­pangó értékeket? Miért nem újítják fel, illetve mutatják be Bródy Sándor, Thury Zol­tán, Szomory Dezső, Barta Lajos, Gábor Andor, Balázs Béla, Németh László, Illyés Gyula, Darvas József, Kodo- lányi János, Tamási Áron, Remenyik Zsigmond, Illés Endre, Gergely Sándor, Hu- bay Miklós és mások jelentős darabjait? Hogyan tudhatná meg a legszélesebb közönség, hogy van magyar drámairo­dalom, ha nem kap módot az Ismerkedésre? ötven-haívan évvel ezelőtt szokás volt a színházakban magyar dráma­ciklust rendezni. Ma ez nem is egyetlen színház, de nem is egyetlen évad dolga lenne. A múlt értékeinek szá- mon tartása és bemu­tatása önmagában természete­sen még nem biztosíthatja színpadi irodalmunk és a tő­le elválaszthatatlan nemzeti színjátszás egészséges, szerves fejlődését. Ehhez mindenek­előtt az szükséges, hogy írók és színházak együtt — és egy­mást segítve — működjenek. Utaltunk már a kedvező lehe­tőségekre. Ezek nemcsak ab­ból adódnak, hogy ma még nnkább igényli a közvélemény a lényegbevágó konfliktusok színpadi ábrázolását. Puszta óhajból nem születhet nagy drámai korszak. Mi és mos*, azért bízhatunk elsősorban je­lentős művek és iskolák ki­alakulásában, mert a valósáv ihleti, sőt követeli ezeket, é drámai témák sokasága és belső gazdagsága igazolja < rakozásunkat. D. f.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents