Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-03 / 129. szám

I Megyénk közös gazdaságainak 469 millió forintnyi hiteltartozását engedték el s, hogy ezentúl a termelőszö­vetkezeteknek az új gazdasági mechanizmus szellemében kell gazdálkodniuk, ímelyhez feltétlenül szükségel­tük, hogy tiszta lappal indul- nassanak, s ezentúl csak olyan ■ételeket vegyenek fel, ame- yek a jövedelmezőség fokozá­sát szolgálják, s amelyeket vissza is tudnak fizetni a ko­sos gazdaságok. Az indokok tehát érthetőek. Egy született meg a döntés, hogy a megye közös gazdasá­gainak hiteléből 469 millió fo­rintot elengednék. A számlá­jukon így 203 millió forint maradt, amelyet kettőtől nyolc évi időtartam alatt fizethetnek majd vissza. Voltak olyan ter­melőszövetkezetek, mint a ver­peléti Dózsa, ahol több mint 12 millió, a domoszlói Mátra- gyöngye, ahol 13 és fél, vagy a nagyrédei Szőlőskert, ahol majdnem 16 millió forintot tett ki az elengedett hitel ösz- szege. Tízmillión felüli hitelel­engedésben részesültek a he­vesi járás nagyobb szövetkeze­tei és a megyében mindössze 9 közös gazdaság nem részesült e kedvezményien. Miért? Az előbbiekről is nyövámro­16, hogy a hitelelengedés Összegét nem szubjektív tényezők határozták meg, hanem komoly gazdaságpoli­tikai elgondolások. A termelő- szövetkezetek vagyoni helyze­tét, jövedelmét figyelembe vé­ve, alapos megfontolás után döntötték el, mely termelőszö­vetkezetek részesülhetnek t kedvezményben, és milyen mértékben. Elsősorban azok e közös gazdaságok kapták s kedvezményt, ahol kedvezőtlen talaj- és éghajlati viszonyöli között termelnek és saját hi­bájukon kívül kerültek ai „adósokP sorába. Azok a ter­melőszövetkezetek, mint a fü­zesabonyi Szabad Nép Tsz, i visontai Reménység, a boldog Béke, a hevesi Kossuth és még néhány közösség ahol kima­gasló gazdálkodási eredmény­nyel büszkélkedhetnek, ahol j<! termelési viszonyok közt gaz­dálkodhatnak —, s eddig is fő­leg saját erejükből építkeztek vettek gépeket — most nerr kaptak hitelkedvezményt. Igaz hogy hitelük is minimális ősz szegű, a többiekéhez képest. Ez a megoldás a szövetke­zeti tagság döntő többségének egyetértésével találkozott, amint mondták, arra nem is számítottak, hogy adósságuk 70 százalékát egyből eltöröl­jék. A megelégedés hangjai mel­lett azonban jó néhány helyen meg nem'értés és helytelen nézetek sora kísérte ezt a nagy fontos­ságú rendelkezést. Néhány ter­melőszövetkezetben, ahol jól gazdálkodtak, saját erejükből építkeztek, vásároltak, most úgy érzik, „rosszul” jártak, s nem veszik figyelembe, hogy csak indokolt esetben lehetett a hitelt eltörölni, ahol saját hi­bájukon. kívül kerültek nehéz helyzetbe a közös gazdaságok. Más esetben azt remélték, hogy ezzel a hitelelengedéssel ugrásszerűen növelhetik majd a személyes jövedelmeket. Ez a téves elképzelés szült he­lyenként kedvezőtlen hangula­tot a munkásság körében ísl Pedig világos, hogy a hitelren­dezés nem a szövetkezeti pa­rasztság jövedelmének közvet­len növelését szolgálja. Ennek bizonyítására talán elegendő az a tény, hogy korábban 75 millió forintnyi hitéit kellett évenként visszafizetni, ezentúl körülbelül 50 millió a fenn­maradó hitei évi részlete, de ehhez még 22 millió forintot kell tartalékolni, hogy a következő évben pótol­ni tudják az elhasználódott gépeket, épületeket. Így tehát nemhogy jövedelemnövekedést hozott volna a hitelelengedés, de lesznek olyan közös gazda­ságok, ahol éppenséggel csök­ken a szövetkezeti gazdák ré­szesedése. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy ez a hitelrende­zés a termelőszövetkezetek ön­állóbb gazdálkodását alapozza meg és nem elsősorban a ter­melőszövetkezeti tagok szemé­lyes jövedelmét növeli. És még egyet, hogy ezen i nem lehet arra spekulálni, hegy felelőt­len építkezésekkel, hiteligény­léssel hasonló kedvezményhez jutnak az „ügyesebb” terme­lőszövetkezetek. Mert ezután csak azok a közös gazdaságok kapnak hitelt, amelyek ezzel olcsóbb és több mezőgazdasági terméket állítanak elő, és ahol biztosíték lesz a kölcsön adott pénz visszafizetésére. Kovács Endre Amikor nyilvánosságra ke- i tült ez a döntés, azonnal el- ' kezdődött a találgatás, a vita és még ma is sok embert fog­lalkoztat ennek a majdnem félmdlllárdnyi forintnak a sor­sa. Azok a közös gazdaságok, amelyek hitel-elengedésben . részesültek, örülnek a kedvez­ménynek, azoknál a termelő- szövetkezeteknél pedig, ahol ; maradt az adósság, ma is el­keseredett vélemények szülét- , nek e hír hallatán. De őrnek a hitel-elengedés- : nek a vitája túl jutott a me­zőgazdaság berkein, munká­sok, alkalmazottak között is téma ez a félmilliárd, olyan véleményekkel is megtoldva, hogy ez hatalmasan megnöveli majd a földművelők jövedel­mét. Helytelenítették nem is kevesen, hogy megint az ő „ká­rukra” kapjon jelentős támo­gatást a mezőgazdaság. Mi az igazság e kérdések, vélemények körül, milyen cé­lokat szolgál e majdnem fél- milhárd forintnyi hitel elenge­dése? Ezekre a kérdésekre sze­retnénk választ adni, figyelem­be véve azokat az indokokat, erveket, amelyek alapján a közös gazdaságok mentesültek ennek az összegnek a vissza­fizetésétől. Komoly mérlegelés, alapos megfontolás Ismeretes, hogy a termelő­szövetkezetek már a korábbi években is nagyarányú hitel- támogatást kaptak, hogy meg­alapozhassák gazdálkodásukat, megteremthessék a szocialista mezőgazdasági nagyüzem ter­melési alapjait. Ez nem vélet­len és nem egyedülálló eset, hiszen akik minimális ismere­teket szereztek a világ mező- gazdasági termelését illetően, azok tudják, hogy az USA-tól kezdve Nyugat-Németországig, a Szovjetuniótól Angliáig, a mezőgazdasági termelés min­denütt komoly anyagi, pénz­ügyi támogatást igényel. Olyan pénzügyi támogatást és hitel­rendszert, amelynél a befek­tetett pénz sok esetben csak 15—20 év múlva térül meg. Jellemző ^rre, hogy az USA- ban — a mai fejlettségi szín­vonalat figyelembe véve — minden egy dollár értékű me­zőgazdasági termék előállításá­hoz 20 dollárt kell beruházni. Ezek után érthető, hogy a ma­gyar mezőgazdaság —, amely még meg sem közelítette az USA termelési szintjét és még kezdeti problémákkal küzd — még több pénzt, hitelt, támo­gatást igényel. Gondoljunk csak arra, hogy az egyéni gaz­dálkodók által bevitt szerszá­mok, felszerelések, igásállatok nagy részét nem nagyon lehe­tett hasznosítani a közös gaz­daságokban, de az árát még­is kifizették. Erre a célra sok tízmillió forint hiteit kellett felvenni. Ezután biztosítani kellett a közösbe bevitt állat- állomány elhelyezését, gépek kellettek, majorok, vízvezeték, villany. Mindent a fiatal termelőszö­vetkezetek — érthetően — nem tudták saját erőből bizto­sítani. Hitelt vettek fel, sok-sok millió forintnyi pénzt, kölcsönbe. Azonban ezek a hi­telek az évék során olyan ha­talmas összegre szaporodtak, hogy annak teljes visszafizeté­se nemcsak a tagság jövedelmét csökkentette volna helyenként majdnem a létminimumra, de nem tudtak volna újabb gépe­ket beszerezni, építkezni, csök­kent volna a termelési kedv és a közös gazdaságok saját hibá­jukon kívül nehéz helyzetbe kerültek volna. Mindezek figyelembevételé­vel született meg a döntés: -a termelőszövetkezetek hitelei­ből törölni kell azt a részt, amely akadályozná a további fejlődést, amelynek visszafize­tésére nincs megfelelő alap és amelynek „behajtása” komoly gazdasági nehézségeket okozna a termelőszövetkezeteknek. De indokolttá tette ezt a nagyarányú hitel elengedést a* Áz apa, amikor hazatért a hivatalból, kényelembe he­lyezte magát a mély, párná­zott karosszékben. Megnézte az órát, majd bekapcsolta a rádiót A hírekben nem sok újság volt, és az időjárásje­lentés is a következő napra ■„ ugyanolyan nyugodt időt” jósolt, mint ma. Semmi kü­lönös — mormogott magá­ban. Kikapcsolta a rádiót. Nyugalmat akart. Kezébe vette az újságot. Éppen átfu­totta a nagybetűs címeket, amikor Róbert odaszaladt hozzá. Róbert hétéves volt. Vi­dám kis fickó, megszelídíthe- tetlen szőke hajjal és jelleg­zetes szemmel, amelynek szí­ne az ibolyára emlékeztetett. És a gyerek értette ezeknek az ibolyakék szemeknek a hatalmát. Bánni tudott ve­lük úgy. hogy senki sem bír­ta sokáig, engedelmeskednie kellett. Az apa is tudta ezt, ennek ellenére próbálta nem tudo­másul venni a bűvös dü- lantást. És mint mindig, ma is csődött mondott ez a pró­bálkozás. Áz apa kis sóhaj­tással összehajtogatta újság­ját és megkérdezte: — Na. Róbert, mit működ­tél megint7 A kérdés feltevésének ez a művészi módja csak arra jo­gosította fel Róbertét, hogy röviden kérdezzem Ez. is­merve a gyereket, elképzel­hetetlen volt. Mindent, amit hallott, vagy látott, el kel­lett neki mesélni. Buzgó hall­gatója volt a rádió híreinek és olvasóia — szülői tilalom ellenére —. az újságoknak, mindennek, ami a kezébe ke­rült. Mai kérdése is ennek a kíváncsiságnak az eredmé­nye­— Apú! Mondd meg, mi az a műbolygó? És a papa elgondolkozva dörzsölgette ujjajval az állát és hogy időt nyerjen, hossza­dalmasan tömködni kezdte a pipáját. (Te magasságas ég, gondold el, hogyan magya­rázzam el egy ilyen pocok­nak. mi az a műbolygó?) Csendesen töprengett: talán a politikai háttér érdekli? Nemi .......................... .. Vé gül nagy nehezen be­szélni kezdett: — Igen, nézd csak, Róbert, a dolog így van: Ma már kis mesterséges csillagokat lehet az égboltra juttatni, és ezek az izék azután mindig a Föld körül keringenek. Mint tudod, a Hold a Föld körül mozog. Tehát a műbolygó is hold tulajdonképpen. Ha mégis közel kerül egy ilyen műbolygó a Földünkhöz, könnyen eléghet, de a Föld­nek semmiféle kárt nem okozhat. Róbert lesütötte szempillá­ját — a földet nézte. Majd felemelve fejét, sugárzó sze­mekkel mondta: — Igen, papa, már értem! Hű tudom képzelni, Köszö­nöm! Az apa pedig, miután fia kirobogott a szobából, meg­békélve ismét elővette a fél­behagyott újságot. Folytatta az olvasást és el volt ragad­tatva pedagógiai képességei­től. O Róbertét a rokonság és az ismerősök csak a „későn jött gyerek” névvel emleget­ték. Az elnevezés alapja: nő­vére már a huszadik év kü­szöbén állt. Helgának hívták, rendkívül csinos volt és nem csekély mennyiségű kérő le- gyeskedett körülötte. De csak egynek volt kilátása, hogy egyszer „igen”-t is halljon. Ez a kiválasztott minden volt, csak nem férfiszépség. Még a legjobb akarattal sem lehetett csinosnak mondani. Viszont jól öltözött és egg pompás briliánsgyűrű díszí­tette kövér kisujját. Mindig nyirkos, csúszós keze, vize­nyős kék szeme, kétes kiné­zést kölcsönzött neki. Fisch- lein úr annak a nagyáruház tulajdonosának a fia volt, ahol titkárnőként dolgozott. Ez azt jelentette, hogy Hel­ga az 6 h ti veseként egész életében luxusra és kénye­lemre számíthat. És ponto­san ez az, amit Helga akart. Szerelem? Nem, szeretni nem szereti. Fischlein úr azonban őrülten szerelmes volt belé. És ezért volt Helgának esé­lye. > Két nappal Róbert műboly­góról feltett kérdése után a szülők estére kis társaságot hívtak meg. Helga unszolásá­ra Fischlein urat is meghív­ták. Szórakoztak és társa­logtak erről-arról. Helga nem törődve senkivel, ábrán­dosán nézte Fischlein urat, és úgy, ahogy egy jövendő­beli feleséghez illik, minden kívánságát kiolvasta a ponty kidülledő szeméhez hasonló pislogásából. Odavitt min­dent: cigarettát, likőrt, édes­séget. Ügy surrant ide-oda, mint egy lepke. Róbert is benézett a ven­dégekhez. Mindenkit illen­dően köszöntött. Végül oda­ment Fischlein úrhoz és ki­fogástalan meghajlással kö­szöntötte: — Jó estét. Műbolygó úr! Fischlein úr szemei kime­redtek, majd megsimogatva a gyerek fejét, érthetően mond ta: — De Róbert! Engem nem így hívnak! Én...!! — Tudom — mondta Ró­bert. — önt Fischlein úrnak hívják, de én azért Műboly­gó úrnak fogom nevezni. — Miért? — kérdezte Fisch lein úr felháborodva. Róbert nyugodtan felelte: — Mert ön folyton Helga körül kering ugyanúgy, mint a műbolygó a Föld körül. Egy és ugyanaz! Róbert apja meghallva a beszélgetést, már-már fel­emelte kezét, hogy a gye­reknek lekenjen egy pofont, de Fischlein úr közbelépett: — És még mit tudsz a műbolygókról, Róbert? A fiúcska pontosan, szaba­tosan válaszolt: — Ha a műbolygók közel kerülnek a Földhöz, elég­nek! O Még gyorsan elmondom a történet végét. Fischlein úr meghajtotta magát és eltá­vozott. mint akit becsületé­ben sértettek meg. Helga sí­rógörcsöt kapott és Róbert is megkapta a papától, amit megérdemelt. És ami a műbolygókat il­leti. többet senki sem be­szélt róluk, eltűntek a sötét­ségben ... Franz Uoydolt (Fordította: Révész Mária) 7 1967. június 3„ szómból amikor átnyújtotta, mert nem számítottam rá. De meg is örültem, jólesett ez az elisme­rés. — Tudott már ártól, hogy a tikett kikerült a vevőkhöz? — Hallottam róla, de eddig még nem mondta egyik kar­társam sem, hogy ő kapott vol­na. Akkor délután többen is kaptak közülünk tikettet. Min­denki arra gondolt, hogy Imre bácsi, az üzletvezetőnk, milyen boldog lesz, ha megtudja, hogy a vevők tikettel ajándékoztak meg bennünket. Ez a jutalom egyben az ő munkájának az el­ismerését is jelenti. Miért jutalmaz a vevő? Kiss Ernöné több üzletben is adott tikettet az eladóknak. — Hogy miért adom a ju­talmat? Szimpátiából? Nem. Még csak a személyes ismeret­ség sem vezetett. Adtam a Pe­tőfi utcai üzletben Pintér Fe­rencnek és a feleségének, ugyanebben az utcában a hús­boltban Hering Józsefnek, a volt Hangyában, azért mon­dom így a Fő téri csemegeüz­letet, mert mindenki így ^»ív­ja még ma is Gyöngyösön, szó­val: itt Fejér Jánosnénak, aki a kenyéreladást végzi. Mind­egyikük nagyon udvarias, fi­gyelmes. — Húsbolt, kenyér... Ne ha­ragudjon: így akar bizonyom helyzeti előnyt? — Ilyen nincs. Nézze, én már három éve dolgozom a válla­lat központjában, de nekünk nem szabad húst félretetet­nünk, vagy bármilyen árut el­tetetnünk. Nagyon szigorúan fellép az igazgatóság a kivé­telezés ellen. Mit szólnának hozzá a vevők, ha azt látnák, hogy a központ dolgozóinak kivételes helyzetük van? jr Es az eredmény? Túlzás ellen azt mondani, hogy valami forradalmi válto­zás következett be a vásárló- vevő viszonyában azóta, ami­óta a tikett elindult „békítő útjára” az élelmiszer kiskeres­kedelmi vállalatnál. De álta­lában nem is szükséges vala­mi nagy változást sürgetnünk, hiszen lényeges .kifogás nem lehet a kiszolgálás formája el­len. Az kétségtelen, hogy a tikett, amely tulajdonképpen kész­pénznek felel meg, a premizá­lásnak egy olyan módszere, ami alkalmas a vevő vélemé­nyének kifejezésére. Hisszük, hogy az előzékeny­ség nem a várható tikett miaff növekszik, hanem annak a ténynek a felismeréséből, hogy nálunk a kereskedelem a vevő érdekét szolgálja — még a ti­kettel is. G. Molnár F. <yek. Megállt mellettem az el- idó. Nagyon kedvesen érdek- ődött, miben segíthetne. Ez az izlet önkiszolgáló rendszerű, tehát a vevő fél órát is álldo­gálhat a polcok előtt. Pam- aukné, később megtudtam a levét, nagyon készséges volt. Ajánlott, néhány árut, segített 3. kiválasztásban, még a retket ts megnézte, hogy elég gyen- üe-e. Szóval: megérdemelte, hogy egy húszforintos tikettet adjak neki. Nagyon kedvesen, udvariasan, türelmesen, előzé­kenyen bánt velem, az isme­retlen vevővel. — Rendszeresen ebben az üzletben szokott vásárolni? — Tehát arta kíváncsi: rég­óta ismerem-e az eladót? Nem, akkor tudtam meg a nevét Is, ahogy már említettem. Mit gondol az eladó? Ebben az üzletben két Pam- pukné is dolgozik. Akit meg­kérdeztünk, Pampük Ferencné volt ö Oláh Istvánnétól kapta a húszforintos tikettet — Nagyon meglepődtem, ; vállalkozása dicsőmet, paprikát kapnak cserébe. Az elmondottak alapján méltán várhatjuk ettől a tár­sulástól, hogy sokat segít majd a gyöngyösi háziasszonyok be­vásárlási gondján. Nemcsak árubőséget biztosít, hanem minőségileg is kiemelkedő ter­méket. Feltétlenül eszünkbe jut azonban egy kérdés. Mi lehet az oka, hogy a Dimitrov Tsz kezdeményezéséhez a gyöngyö­si tsz-ek nem csatlakoztak? Nem tartják saját maguk szá­mára kedvezőnek ezt a meg­oldást? Nincs annyi termékük, hogy piacra is tudnának azok­ból szállítani, vagy saját ma­guk akarják értékesíteni ter­mékeiket? Esetleg: versenyez­ni akarnak a társulással az árak csökkentéséért, a minő­ség fokozásáért? Vagy — más oka lenne tá­volmaradásuknak? Pedig örömmel láttuk volna együtt a négy gyöngyösi tsz-t, legalább a piacon, ahogy „egy gyékényen árulnak”. Persze, még mindig nem ké­ső, még mindig csatlakozhat­nak az egyelőre távol maradt gyöngyösi tsz-ek is. Érdemes lenne ezen elgon­dolkozniuk, és ha szükséges, eddigi álláspontjukat felül­vizsgálniuk. A város összla­kosságának érdeke, ezen be­lül a tsz-ek tagságának érde­ke is ezt az utat jelöli meg. (g. mól—) Talán mióta világ a világ, g mindig volt bizonyos feszült- a ség az eladó és a vásárló kö- 1 zött. Érthető: kettőjük érdeke í ellentétes. Fel lehet-e oldani t ezt az ellentétet, létezik-e ér- g dekazonosság, legalábbis az { érdekazonosságra való törek- r vés? Ha elvi fejtegetésbe kéz- j denénk, hosszadalmasan időz- i hetnénk a témánál. Inkább a i gyakorlati élet oldalától köze- f lítsünk a kérdéshez, hátha így 1 könnyebb lesz a feleletet meg- i találnunk. i Előnyös helyzetben vagyunk, 1 mert a Heves megyei Élelmi- j szer Kiskereskedelmi Vállalat is a segítségünkre siet Valami i olyan új módszert alkalmaz­nak, ami a vita eldöntését ( megkönnyítheti. j Húsz fórint az eladónak i — Én a Szövetkezeti úti cse­megeüzletben, a tanboltban ad­tam húszforintos tikettet Pam- ; puknénak — mondja Fekete 1 János tanár, mint vevő. — - Vacsorának valót vásároltam, i Nem tudtam dönteni, mit ve­A tsz-ek közös Ennek a vállalkozásnak az eredménye ugyan Gyöngyösön jelentkezik, abban több terme­lőszövetkezet is részt vesz, mégsem mondhatjuk Így: a gyöngyösi tsz-ek közös vállal­kozása. A környékről ott talál­juk a többiek között Markazt, Karácsondot, Gyöngyöstarjánt, Nagyfügedet, csatlakozott hoz­zájuk Hatvan és Tamazsadány is. És a kezdeményező neve álljon még itt: a gyöngypsi Dimitrov Tsz-é. A társulás a termékek el­adását célozza. A gyöngyösi piacon hozzák forgalomba áru­ikat Az értékesítést a Dimit­rov Tsz végzi. Megállapodtak abban, hogy a termékek napi árából — a termékféleségtől függően — meghatározott szá­zalékot kap a forgalmazásért a Dimitrov Tsz. Ebből fedezi az árusításból származó ösz- szes költségeket A társult ta­goknak tehát semmi gondjuk nincs. Egy nappal hamarább a szállítás előtt bejelentik, mit kínálnak, milyen mennyiség­ben. Aztán beszállítják Gyön­gyösre, az ellenértéket pedig a bankon keresztül kapják meg. Ettől kényelmesebb értéke­sítést szinte elképzelni sem1 lehet. Távolabbi tsz-ek is csatla­koztak hozzájuk, hogy csak Kaba. Főt, Cegléd nevét említ­sük. A kölcsönös előnyök je­gyében ezek a más tájon gaz­dálkodó tsz-ek tojást, almát adnak, és az itteniektől para­Premizál a vevő Érdekes kezdeményezés az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents