Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-23 / 146. szám
A népművelés és az anyagi érdekeltség Nagyüzem a feísőfárkányi táborban nem fából vaskarika Az új gazdasági mechaniz- ínus rendszerében — írtuk és mondtuk nemegyszer — nemcsak attól függ majd a jövedelem, mit és hogyan termelnek. hanem attól is, miKént értékesítik a termékeket. Távol áll a szándék, hogy egyenlőségjelet tegyek az ipar és a kultúra termékei közé és minden áttétel, módosítás nélkül igyekezzem a közgazdasági tételeket, a kialakuló piaci értékrendet kulturális életünkre alkalmazni. A kultúra ugyanis soha nem lehet nálunk piaci árucikk és így ezen a területen nem egyszerűen a kereslet és kínálat szabályai érvényesülnek. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a kultúiá területén ne kutassuk az anyagi érdekeltség lehetőségeit Nem az öncélú újat akarás irányítja e sorokat, amikor vállalva a kényelemszerető megszokás ellenérveit — sőt még a lehurrogást is! — negatív tapasztalatokra építve vitázom népművelésünk pénzügyi ellátásának módszereiről. A vita fókuszában nem egyszerűen csak a pénzügyi kérdések állnak, az összefüggéseket keresem: hogyan segítik pénzügyi szabályaink a népművelés tartalmi munkáját, ösztönöznek-e kulturális célkitűzéseink jobb és színvonalasabb megvalósítására? masabb, mert kultúrpolitikai célkitűzéseink feladásával teremti elő a kúltúrház bevételét. Nem először írjuk le e furcsa paradoxont: ízlésromboló produkciók bevételéből fedezik az ízlésnevelés kiadásait. — De hát valamiből csak fenn kell tartani a kultúrházat — mondják az igazgatók, s egyben azt is elpanaszolják, hogy az egyik fő bevételi forrásuk, a színjátszó-mozgalom, lassan kimegy a divatból. Nézzük a tényeket! A községi kultúrházak évi 5 —10 ezer forintos állami támogatást kapnak. Ez az összeg nagyjából elegendő a tiszteletdíjakra, itt-ott jut belőle a fűtés és a világítás költségeinek fedezésére is. A járási és a városi művelődési házak állami támogatása évi 100 ezer forint körül mozog. Ebből fizetik a függetlenített népművelőket, a szakkörvezetőket és a fenntartás egyéb kiadásait. Ezek a művelődési házak és községi kultúrotthonok betétes, illetve folyószámlás rendszerrel dolgoznak. Ez lényegében azt jelenti, hogy önállóan gazdálkodnak az állami támogatással és a különböző rendezvények bevételeivel. Ez a módszer látszólag jónak látszik, mert bizonyos fokig érvényesül az anyagi ösztönzés. (Nem személyre szóló anyagi ösztönzésről van szó.) Ezeknek a kultúrházaknak érdekük figyelembe venni a közönség érdeklődését, igényét és ráajdnem szó szerint: szinte létérdekük, hogy közönséget is szervezzenek rendezvényeikre. Még pedig fizető közönséget! Mert ha nincs bevétel, akkor ráfizetnek a rendezvényre, márpedig nincs miből ráfizetniük. Ez a pénzügyi rendszer tehát biztosítja az önálló gazdálkodás lehetőségeit és arra ösztönöz, hogy közönsége, — és így bevétele is legyen a kul- túrháznak. A gazdálkodás ilyen formája azonban — számtalan jó oldala mellett — önmagában hordja hibáit is. Az állami támogatás kevés, sőt nagyon kevés. (Ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet költünk népművelésre. Csak különböző csatornákon folynak szét a népművelés forintjai. Sajnos, még mindig nem sikerült egybegyűjténi az anyagiakat.) És hogy milyen összegű ez a kevés, azt elsősorban a községi tanácsok pénzügyi helyzete és nem a kultúrházak jó vagy rossz munkája szabja meg. (Érdemes megjegyezni, hogy a népművelők fizetését vagy a tiszteletdíjak összegét sem befolyásolja döntően az elvégzett munka mennyisége vagy minősége. Ez már a személyekre szóló anyagi érdekeltség hiánya is!) Szólni kell még két negatív tendenciáról. Vannak kultúr- házigazgatók, akik csak addig dolgoznak, amíg futja az állami támogatásból, és amikor az kimerül, akkor — nincs pénz rá jelszóval — leáll a munka. Félnek, húzódoznak a különböző feladatoktól és rendezvényektől, mert mindig ott lebeg előttük a ráfizetés lehetősége. A másik felfogás még ártalGyakran hallani: az lenne az ideális, ha biztosítanák a népművelési munka összes kiadásait, mert akkor lehetne műsorpolitikát követelni és lennének színvonalas rendezvények is. A megyei művelődési ház nyári rendezvényeinek példáján vizsgáljuk most meg: valóban olyan ideális-e ez a megoldás? A megyei művelődési ház költségvetésből gazdálkodik. A megyei tanács pénzügyi osztálya átutalja az előre betervezett kiadások összegét, a be- •vételt pedig a művelődési ház befizeti a megyei tanács számlájára. Igaz, ilyen körülmények között lényegében nyugodtan lehet dolgozni, nem fenyeget a ráfizetés veszélye. Még sem ideális ez a módszer, — nem lehet az, mert hiányzik belőle az anyagi érdekeltség. Gyakorlatilag nem számít a bevétel, akár van, akár nincs, a kiadás fedezésére megvannak a forintok. És ez a körülmény — minden lelkesedés mellett — befolyásolja a népművelők munkáját: elhanyagolják, mert elhanyagolhatják a szervezést. Márpedig mit ér a legjobb, a legszínvonalasabb, sőt a műsorpolitikai szempontból legmegfelelőbb produkció is a közönség nélkül? tot pótolt az állam. Sok ez, nagyon! Nem arról van most szó, hogy a népművelők tudnak-e, akarnak-e dolgozni. Tapasztalatból mondjuk, tudnak és akarnak is. De az anyagi érdekeltség teljes hiánya, a rizikó- mentes tervezés lehetősége odáig vezet, hogy egyrészt teljesen figyelmen kívül lehet hagyni a közönség érdeklődését. másrészt pedig el lehet hanyagolni a közönségszervező munkát. Ezek sajnos tények. A megyei művelődési ház még olyan formában sincs érdekelve az Egri nyár kasszasikerében, hogy az esetleges bevételt beszámítanák az évi pénzügyi eredményekbe. (Pedig a művelődési ház népművelői dolgoznak, ők végzik a munkát!) A nyári program kiadásait — 160 ezer forintot — a városi tanácshoz utalták át, így a művelődési osztály fizet minden kiadást, függetlenül attól: van-e közönség, van-e bevétel? Felesleges tovább bizonygatni, hogy a pénzügyi gazdálkodás ilyen módszere nélkülözi az anyagi érdekeltséget, s így nem segíti elő a népművelés szervező munkáját. Nem beszélve arról, hogy éppen a gyenge szervezés miatt a legértékesebb rendezvények sem érik el céljukat — hiába áldozunk rá jelentős összeget Az elmúlt évben az Egri nyár keretében színvonalas műsoroknak voltunk tanúi. De tanúi voltunk annak is, hogy milyen gyér közönség látogatta ezeket a rendezvényeket: alig néhány ezer forint volt a bevétele annak a műsorsorozatnak, amelynek költségei meghaladták a 150 ezer forintot. És itt nem egyszerűen csak forintokról van szó, inkább a közönségről, illetve a közönség hiányáról. Mert ez a hiány kísérte végig az egész programot. És ezzel a hiánnyal kezdődött az idei Egri nyár is. Az első két — igazán művészi értékű — hangversenyre csupán mintegy ötvenen váltottak jegyet. Ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesen voltak a két hangversenyen, hanem többek között azt is, hogy a közönség 10—10 forintos belépődíjához személyenként közel 100 forinDe mi legyen a megoldás? Hasznos lenne, ha az új gazdasági mechanizmus mezsgyéjén járva a népművelés is megkeresné a pénzügyi rendszer újabb, ösztönzőbb formáját Népművelők hozták a lengyel példát: az állam a kultúrházak bevételének minden egyes zlotyjához támogatásként hozzáad egyet. így az a kúltúrház kap nagyobb támogatást, amelyik többet dolgozik és jobban gazdálkodik. Persze, nekünk tovább lehetne fejleszteni ezt a lengyel példát és az állami támogatást hatékonyabban kultúrpolitikai célkitűzéseink szolgálatába állítani. Például azzal, hogy egy operett bevételéhez semmit sem kapna a kúltúrház, de mondjuk egy irodalmi műsor vagy egy hangverseny bevételének minden forintjához hozzáadna egyet, vagy esetleg kettőt is. A népművelés anyagi gondjait végső fokon csak a különböző pénzforrások összevonása oldja meg. De kevés forintot vagy >.sok forintot egyformán lehet olyan rendszer szerint elosztani és felhasználni, amely az eddiginél jobban segíti a népművelés tartalmi é$ szervezési munkáját, a kultúrházak önálló gazdálkodását és egyben növeli a kultúrmunkások felelősségét is. Márkusz László Utolsó foglalkozás az öreg fák alatt. Vége az iskolaévnek, megkezdődött a tavaly óta is sokat bővült és modernizálódott fel- sőtárkányi KISZ-tábor pezsgő nyári élete. A tábor, amely egy alsó és egy felsó részre tagozódik, ezekben a hónapokban, csoportos és hetenkénti, illetve kéthetenkénti váltásban egymás után ad helyet kisdobos- és úttörővezetőknek, Kszistáknak, fiataloknak és azoknak, akik e fiatalokkal, az ifjúsági mozgalommal foglalkoznak. A táborban jártunkkor Készültek utolsó, napi foglalkozásukra a kisdobosokkal foglalkozó és úttörő rajvezető pedagógusok. A hangulatos, vidám színű kis vfkendházakbam egy héten keresztül 134 Heves megyei általános iskolai pedagógus vett részt a továbbképzésen — napi nyolcórai, bizony nem mindig könnyű foglalkozás keretében. Beszámolónk megjelenésének idejére már el is búcsúztak a Bükk öreg fáitól, s átadták a helyüket a kisdobos őrsvezetőknek, akiket az úttörő őrsvezetők követnek... és így tovább: egészen a nyári vakáció, augusztus végéig. Szép, kellemes, romantikus környezetben van a felsőtárká- nyi tábor —, de e környezetben is lelkes munkát kell végezniük azoknak, akik részvevői, előadói a különböző tanfolyamoknak. (— 6) Kidolgozták a programot Közgazdászok klubja Egerben Az egri Fegyveres Erők Klubjában a napokban alakult meg a megye egyetlen olyan klubja, amelynek tagjai — egyetemet végzett szakemberek — a közgazdaságtan-tudomány mai kérdéseit beszélik meg, és megszervezik a továbbképzésüket is. Ebben a klubban ugyanis a közgazdászoknak lehetőségük lesz arra, hogy elmondják véleményüket, kicseréljék tapasztalataikat és segítsenek egymásnak a szakterületen felmerülő problémákban. Az alakuló ülésen elhatározták, hogy egyetemi és minisztériumi előadókat látnak vendégül és az ilyen összejövetelekre valamennyien felkészülnek, részt vesznek a vitában. Ugyanakkor azt ia tervbe vették, hogy a napjainkban annyi embert foglalkoztató kérdésekről előadásokat tartanak a megyében. Elsősorban arra törekednek, hogy olyan vitafórum legyen ez a klub, ahol közvetlen tájékoztatás alapján juthatnak új ismeretekhez és hallathatják szavukat mind megyei, mind országos ügyekben. A klub tagjai javaslatokat dolgoznak majd ki az egyetemi oktatás módosítására is. A közeljövőben a Klub házi könyvtárat hoz létre, ahol elhelyezik majd az egyetem tankönyveit is, valamint az újonnan megjelenő szakirodalmat. Bemutató Hevesen PRIZMA 67 ...és állt a bál A Hevesen nemrégen felépült nagyszerű kúltúrház korlátlan lehetőségeket biztosít a kultúra terjesztői számára. A népművelés helyi vezetői nemcsak a környék kulturális életének irányításával foglalkoznak, hanem vállalkozhatnak arra is, hogy méltó környezetben országszerte ismert együtteseket fogadhassanak. így kerül sor vasárnap este a négyszáz tagú Néphadsereg Művészegyüttesének hevesi bemutatójára is. A Néphadsereg Művészegyüttes Színpada, a PRIZMA 67, legújabb műsorával, Szilágyi György—Semsey Jenő: ... és állt a bál című összeállításával utaznak a járási székhelyre. A PRIZMA 67 új műsora zenés történelmi lecke, amelyet sok dallal, tánccal és egyéb bohósággal adnak elő a művészek. DOBOZV IMRE 1067. június 23., péntek 5. Gallai szuszogva nyakalta a konyakot. ,— Sorki sem azért lőtt? — mondta dühösen. -»• Te is tudod! Deső vállat vont. — Lőtt. Ez a lényeg. Méghozzá elsőnek. Ki sem adtam a tűzparancsot, kilőtte géppisztolyából az egész tárat, aztán a pisztolyát kapta elő, és amikor az is kiürült. teljes erejéből belevágta a szemközti ház ablakába. Furcsa... Két év alatt, sokféleképpen láttam őt engedelmeskedni. így őrjöngve, a személyes bosszúnak ilyen bősz indulatával még nem. — Elege volt, ez az egész! — Nagyon jól emlékszem rá — folytatta Deső. ügyet sem vetve a közbeszó’ásra —, amikor a Sepetovka alól csürhe- mód visszaözöniő század meg- nróhált feljutni a német teherautókra és a németek csizma- sarokkal rugdostak a kapaszkodók kezét, a törzsőrmester :q mrtfjV-r>tfi p mae^éf Oémbe"drtt ojiniró' letanosték a ’ Pr-Af T «bliprast n hóha. T.émő Iliiét q^nntü A-tón fo)tápászkodott, köpött egyet, mindenki nem férhet fel. De még akkor orosz földön járt a század. A Kárpátokkal mintha valami érzelmi választóvonalat is átlépett volna, Sorki minden közvetlen ok nélkül átkozni kezdte a németeket. Ez a lomha eszű, nyers paraszt a maga módján érti a világot. A haza sokáig, kivált idegenben nem jelentett neki mást, mint engedelmességet és az engedelem feltétlen megkövetelését. De mikor már itthoni földön foytatódott a visszavonulás, fájlalni kezdte a talpát. Fizikai kínt érzett, amiért földet és megint földet kellett átengedni. tíz várost nem sajnált any- nyira, mint egyetlen barázdát. Hátizsákjából apránként kidobált mindent holmija helyét megtömte földdel, melyet útközben fel-felmarkolt. Mindenféle földet' összeszedett, er. dei humuszt, nyíri homokot, bihari agyagot, kunsági feketeföldet,-mit tudom én... a fél ország földiéi keveredtek zsákiában. Cegléd alatt háromnapos eső áztatta a századot. akkor sárrá vált. maid egyetlen tömbbé száradt az egész gvűiteménv. Különös söld gömb lett bel ét p a törzs- őrmester véletlen glóbussá, amelyben jelzéstelen masszává gyúródott össze a hazai táj. Sorki aligha gondolkozik ezen, szimbólumokról harangozni se hallott, csak cipeli a földet, és ... Tíz óra elmúlt. Fut az idő. — Ne haragudj, hagyjuk a törzsőrmester megindító históriáját. Rólad kell gondoskodnunk. — ö is itt van — mondta Deső. — Itt? Hol? — Az előszobában. Nem maradhatott a századnál, ugyanis... Gallai kiitta a konyak utolját, csörömpölve csapta le a tálcára az üveget. — A szaros gatyájúak mind itt vannak — mondta röhögve, a képe vörös volt, nyála szanaszét fröcsögött. Hentes lehet civilben vagy fu. varozási vállalkozó. — Ki vele, főhadnagy úr, tisztelettel, miért nem azzal kezdted. hogy itt az egész banda? — De hát... hányán vagytok? — Négyen — mondta Gallai. Kedvem lett volna rászólni, —a szőnyegre köpködött. — Tarba a negyedik, a géppuskás raj parancsnoka, ő 1* gyűjtő, ha már mesélünk, ne szégyeljük! Négyünket rendeltek kihallgatásra, vagy együtt döglünk meg vagy együtt pucolunk, másként nem lehet. Tarba remek géppuskás, láttam én, futó rókát kaszált le egy sorozattal, az istenit, aki utána csinálja, kinyalom a fenekét. Hát mikor a félkarú klarinétost játssza, főhadnagy úr mi? Ha jókedve van. Bal kezét elrejti, zubbonya ujja üresen lóg, valóságos rokkant, hajlongva elfúj egy nótát, aztán a nadrághasítékon kidugott ujjával tartja a klarinétot, mintha a nemi szervével fogná, jobbjával meg kunyorálva hordja körül a sapkáját. Óriási. Dőlni kell a röhögéstől. De ritkán csinálja. Komisz kedvű fickó, egyedül alszik mindig, nem mer a közelébe feküdni senki. Nem csoda. Eleshetett volna, az lett volna neki a legjobb, de az ilyen nem esik el. Kőműves korában szakszervezeti bizalmi volt. megfigyelendő minősítéssel került a frontra, ott meg a marha járatta a száját, az orosz is ember, meg efféle, a bolsevikoknál nincs úr meg szolga, és így tovább: nincs a nyavalyát, ahol főnök van meg beosztott, az egyik parancsol, a másik befogja a pofáját. De ez az isten barma csak pofázott, át is tették egy partizánvadász alakulathoz, ahol, hogy megbízhatóságát bizonyíthassa, vele akasztatták fel a foglyul ejtett partizánokat. Na, nem ment ez simán, emlékszem rá. Tarbát eleinte szuronyvéggel piszkálták oda az akasztófához, egyszer úgy a seggébe szúrtak, elöntötte a nadrágját a vér. Egyszer meg őt is az utolsó pillanatban vágták le, felakasztotta magát a szálláshely gerendájára. De aztán elrúgta magát a parttól. Nagy dolog a diszciplína, kivált a fronton, vagy a pofádat tartod becsben, vagy a tyúkszaros életedet. Hát Tarba elkezdett akasztani, bele is vadult, mire visszakaptuk, már egés2 vadember volt. — Van egy kis batyuja, a zsákjában, a rosseb hordaná így is a hátam borsózik bele Rongydarabokat dugdos. Van közte köpenyből, rubáskábó! szoknyából, gatvából valc rongy, kin mi maradt utoljára, negyvenhárom rongya van azt mondják, ennyi ruszkit köttettek fel vele. Dp hát ej miért lőtt? Kin akart bosszúi állni? Ha csak a saiát rohadl életén nem. Mert Sorkit tudom, hallottam, te meg nerr hallottad, főhadnagy úr, azor a hajnalon usatott mint a ku- tya: ne zabáltatok volna, disznók, ha nem bírja a gyomrotok, most aztán a többivel egvütt minket is kiokidtök1 Ezt ordította a németnek. Te nem figveltöl rá. nem >s voltál esés zen eszednél, de én figyeltem, ezt ordította. A rászedett zsoldos iázprft fel »enne, ez az igazság (Folytatjuk^
