Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-21 / 144. szám

Gyorsan, vagy lassan...? A míg egyesek — nem is kevesen — azon morfondíroznak, hogy túl lassan és későn vezetjük be a gazdasági me­chanizmus új rendszerét, addig mások szerint, túl gyors és időben is szűk határidő alatt térünk át az új mechanizmusra. A türelmetlenkedés együtt jár a megalapozatlansággal, s az utóbbi a kudarccal, — s ez nyilvánvaló. Természetesen nem az egészséges türelmetlenségről, az újat óhajtó, azt megfon­toló és mérlegelő akaratról, hanem a hűbelebalázsokról van itt szó, akiknek semmi sem elég gyors, akik a holnapi tenni­valókat — legalábbis szavakban — már tegnapelőtt megtett munkának szeretnék kikiáltani. Az egészséges türelmetlenség, — hajtóerő; a kapkodó, károgó türelmetlenség kölönc, amivel nem hogy előre lépni, de egy helyben megállni is megoldhatatlan feladat lenne. Éppen ezért most és itt ne vesztegessünk szót azokra, akik minden különösebb megfontolás nélkül, csak úgy általában lassúságról fecsegnek, ne vesztegessünk szót már csak azért sem, mert... Igen, azért sem, mert ha válaszolni akarunk azoknak, akik a gazdasági mechanizmus új rendszere bevezetését ép­penséggel túl gyorsnak tartják, — óhatatlanul választ adunk a „másik” oldalnak is. Igaz-e egyáltalán, hogy túl gyors és időben is szűk határidő alatt térünk át a gazdasági mechaniz­mus új rendszerére? Könnyű lenne egyszerűen azzal elintéz­ni, hogy „ugyan, kérem, két-három éve dolgozik rajta tudós- társadalmunk, politikai vezetésünk és teljes bevezetése sem megy egyik napról, sőt még az egyik évről a másikra sem...”. Könnyű lenne, mert ennyit és így elmondva is már igazolni látszik, hogy szó sincs valamiféle indokolatlan és éppen ezért kellő megfontoltságot is nélkülöző gyorsaságról. Í m rögtön hozzá kell tennünk valamit, s ez a valami nem is lényegtelen. Tény, hogy az új mechanizmusról lényegében csak az utóbbi néhány esztendőben beszélünk, de az új mechanizmus irányában már hosszú esztendők óta dol­gozunk. S ezek a „hosszú esztendők” teremtették meg az alapját annak, hogy szó kerülhessen és sor kér. .lessen az új mechanizmus bevezetésére. Gondoljunk csak 1957-re, ami­kor gyakorlatilag is megszűnt a begyűjtés, s helyét a felvá­sárlás foglalta el. Vajon a népgazdaság, az ország mezőgazda- sági, s azon belül is az alapvető termelvényekből való ellátá­sának ez az új és eladdig sokak által elképzelhetetlen rend­szere, nem egyik alapja-e most is és a jövőben is, az új gaz­dasági mechanizmusnak? És még egy példa, ismét csak a mezőgazdaság életéből: vajon a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelőszö­vetkezeti mozgalom uralkodóvá válása, a gépállomások szer­vezetének átalakítása nem a gazdasági mechanizmus irányá­ba hatott? Üzemi példa: a nyereség-visszafizetés módszere, elve és rendszere az ipari, a termelő üzemekben még a jelen­legi formában is vajon nem jelent alapot a gazdasági me­chanizmus kereteiben létrejövő egyéni és vállalati érdek ösztönző összhangjához? N éhány, kétségkívül kiragadott és kétségkívül jellemző példa ez. Igaz, az új gazdasági mechanizmus több is, más is ennél. Annyival több és annyival más, mint amennyi­vel több és más feladatot ró egész népgazdaságunkra, politi­kai életünkre a szocializmus építésének jelenlegi és várható tennivalói. Ezeknek a módszereknek ég kereteknek korsze­rűbb felhasználása és korszerű kitöltése egyik és nem elha­nyagolható területe az új gazdasági mechanizmus bevezeté­sével kapcsolatos munkának. Való tény, hogy a mechanizmus szellemében, annak előkészítésében, tudatos és tudományos munka az utóbbi néhány esztendő alatt folyt és folyik is még; de az is való tény, hogy számos intézkedés, módszer és gya­korlat immáron lassan egy évtizede e nagy horderejű gazda­ságpolitikai intézkedés irányába hatott ég hat. • í Gyurkó Géza Bükki beasélgetia Hatezer éves kőbalta hevert a porban ... A SZALAJKA-VÖLGYI víz­esésektől kanyargós, meredek ösvény vezet a szilvásváradi mészüzem kőbányájához. — a Tóoromjo-tetőre. Tüdőt eről­tető az út, a hegymászáshoz nem szokott embernek több­ször is meg kell állni pihenő­re, amíg az ösvény végére ér. Az ösvény végén — a bánya. A széles, lapos „udvart” a meg­bontott hegy fehér sziklafala, lombok zöld karéja fogja köz­re. Kürtszó harsan, nem sok­kal utána a detonáció és a nyomában lezúduló sziklagör­geteg robajától, zajos lármájá­tól visszhangos a szűk szur­dok. A sziklafal tövében fél­meztelenre vetkőzött, barnára sült emberek hajlonganak, ne­héz kövekkel rakják a csillé­ket. Kemény lódítás, s a kes­keny sínpáron maguktól gör­dülnek a csillék a feladóállo­másig, s onnét már a sodrony­pályán, a levegőben úszva sze­lik át a völgyet, hogy aztán az erdei kisvasú ton folytassák út­jukat az égetőkemencékig. Magas, szélbarázdált arcú férfi a bányamester. Pap Lász­ló. Negyvenhét éves. — Húsz éve élek itt a he­gyen, azóta viselem a tisztsé­get — mondja csendesen. — A napok nagyon egyformák... Reggel hatkor gyülekezés a völgy elején, a kisvasút állo­másán; vonattal jövünk az al­só rakodóig, s onnét fel a hegyre, gyalog; Amikor felérnek a hegyre, kicsit pihennek, harapnak va­lamit, aztán a mester elosztja az embereket a munkahelyek­re, kijelöli a fúrásokat, a rob­bantások helyét, ellenőrzi a be­rendezéseket, a sodronypályát. V1GY AZNI KkijL egy­másra.-.: Húsz éve nem Is történt itt a hegyen említhető, komolyabb baj. Hétkor indul a műszak. Ott telik élete a sziklákon, szik­lák alatt — az erdők ember­lakta szigetén. Tarisznyából kerül étel ebédre: kemény szikla a székük és asztaluk Is. — Munka után? — i:. Könyveket bújok. Út­leírásokat és tudományos szak­könyveket. Vagy járom az er­dőt. Egész héten át itt vagyok a hegyen, de még vasárnap se tudok meglenni otthon. Kó­szálok, bolyongok. Köveket keresek. Régi idők, letűnt ko­rok leletei után kutatgatok .:. Amatőr régész. Már iskolás­korban vonzották a letűnt vi­lágok üzenetei, az a titok, amit csak ő ért, 6 fejthet meg. Miskolci gyökér, ott végezte is­koláit, s ha már egy kis ideje akadt, szaladt a múzeumba. (— Azt mondhatom, szinte ott laktam, a múzeumban ...) Ezt a tájat, a Szilvásvárad környé­kit Is azért szereti, mert ez a táj, úgy mondja, kincses mú­zeum. Az idő vájta barlangok, sziklaüregek valaha ember­őseinknek adtak tanyát, a szikiacsúcsokon ' kisebb várak emelkedtek, s az egymásra ra­kódott rétegek megőrizték éle­tük tanúit, szerszámeszközei­ket, használati tárgyaikat, 9 maguknak az emberősöknek csontmaradványait is. Eddigi ^zsákmánya?*? —... Pattintott kőeszközök, kerámiák, cserépedények. A leletek nagy része, amit össze­szedegettem, múzeumba került. S az a kevés, amit én őrzök, az is nyilvántartott anyag. Neves régészeti szakembe­rek ismerőse Pap László. Közvetlenebb kapcsolatot a Nemzeti Múzeum régész-gár­dájával tart, felfedezéseiről őket értesíti, tőlük valók az ajándék tudományos könyvek is, amelyekből újabb ismere­teit meríti, tudását szélesíti. Pár éve nagy ásatásokat vé­geztek a tóoromjai bányames­ter jelzésére a szilvásváradi sportpálya helyén. (Csatornáz­tak, vízvezeték-csöveket fek­tettek le a földben, ő minden­nap végig járta az árkok hosz- szát, nézelődött, nem kerül-e elő a földből valami lehet. Egy napon a földhányásoknál cserépdarabokra talált.) Az egy évig tartó ásatás sikert ho­zott: két rétegből került elő gazdag leletanyag. Római kori barbár település maradványai­ra bukkantak, de szép szám­mal kerültek felszínre bükki cserépanyagok, karcolt kerá­miák is. Amikor az örömedi útszélesítésnél a bagger cson­tot emelt ki a földből, ő sietett a helyszínre, s végezte el a megtalált 3 szkíta sír leletmen­tő munkáját. JARJA A HEGYEKET, völ­gyeket. A Kelemensaéke tete­jén lévő vaskori földvár terü­letéről értékes anyagokat gyűj­tött, s van a Gerennavárból egy lovas harcos használta ha­jító genelyeje. Es van egy 21 cm~es riolit köbaltája. „Északi tlpusún. Az úton talált rá por­ban hevert Csatomaásók dob­ták él. Az a balta hatezer éves. A tóorom iái bányamester őr­zi; az az ember, akinek a kö­vek jelentik az életet, éppúgy, mint a hairian élt emberősök­nek Jelentették. Pataky Dfísd Ellenőrző bizottság — papíron ? A mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet irodájában beszélgetünk özv. Németh Lászlónéval, a közös gazdaság ellenőrző bizottságának elnö­kével. A téma: Mit csinál a szövetkezetben az ellenőrző bi­zottság? Valóban segítséget ad-e a szövetkezet vezetőségé­nek a rendszeres ellenőrzések­kel, feltárja-e az esetleges hi­bákat, vagy csak papíron lé­tezik? A beszélgetés nehezen indul. Nem is csoda, hiszen alig akad olyan momentum a bizottság munkájában, ami említést ér­demelne. Elvesztek a Jegyzőkönyvek Másrészt az is nehezíti be­szélgetésünket, hogy nincsenek meg a bizottság jegyzőkönyvei. Az együk adminisztrátomő ugyan kétszer is keresésükre indul, de üres kézzel tér visz- sza. Mindössze egyetlen fel­jegyzés található a tavalyi év­ről. Azt rögzítették benne, hogy a növényápolási munkák során több helyen elmulasztot­ták az időbeni kapálást. Így aztán csak az emlékezet­re vagyunk utalva — az írá­sos dokumentumok hiányában. — Általában havonta, vagy kéthavonta tartunk ellenőrzé­seket — mondja Németh Lász- lóné. Aztán arról beszél, hogy saj­nos, az ellenőrző bizottság tag­jai sok mindenhez nem érte­nek. — Tavaly a járási tanácstól jött egy elvtárs, az nézte meg a könyvelést, ö úgy mondta, hogy rendben vannak a dol­gok. Későb az idei munkatervre terelődik a szó, de sajnos az lem kerül elő s így nem túl sokat tudunk erről a témáról sem beszélgetni, — A szövetkezet vezetői se­gítik a bizottság munkáját? — Segítik — mondja özv. Németh Lászlóné. — Figyelem­be veszik az észrevételeinket. — S milyen főbb észrevéte­lek voltak? — Akadt egy-kettő..; Mankaterv nélkül Beszélgetésünkből aztán las­sanként kibontakozik, hogy a szövetkezet ellenőrző bizottsá­ga inkább csak papíron létezik, mintsem komoly szerepet töl­tene be a gazdaság életében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elveszett jegyzőköny­vek s az ugyancsak elkallódott munkaterv. Nyilván, nem a papírokon múlik elsősorban egy bizottság tevékenysége, vi­szont az sem vitatható, hogy munkaterv nélkül nem lehet igazán jól dolgozni. Ha viszont csak annyi becsülete van a tervnek és a tényeket rögzítő feljegyzéseknek —, hogy egy­szerűen hagyják elveszni, nem is lehet megalapozott munká­ról beszélni. A bizottság tagjait, megvá­lasztásuk alkalmával felvilágo­sították feladataikról, de úgy látszik, nem eléggé alaposan, így aztán bizonytalanok és a munka sem megy tervszerűen. Arra is szükség lenne, hogy hozzáértő szakemberek is részt vegyenek az ellenőrzésekben, mert nélkülük bizony nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kiigazodni a bizottság tagjai bizonyos munkaterületek elbí­rálásában, felülvizsgálatában. A közös gazdaság ellenőrző bizottságának munkáját ne­héz bírálni, mert egyáltalán alig akad valami komolyabb ténykedésük. A bírálatra vi­szont szükség van, hiszen a bizottság munkájának hiánya leszűkíti a szövetkezeti de­mokráciát Olyan komoly se­gítő tényezőtől fosztja meg a közösséget amelyre éppen az új gazdasági mechanizmusban fokozott szükség lesz. Elgondol­koztató s ugyanakkor figyel­meztető tények ezek. Szüksé­ges lenne az eddigi gyakorla­ton mielőbb változtatni — ezt kívánja a szövetkezet érdeke. I Kaposl Levente. Megérkezett a mezőgazdasági kiállításra az első külföldi gépszállítmány Minden eddiginél nagyobb mezőgazdasági kiállítás Az augusztus 25-én nyíló 86. Országos Mezőgazdasági Kiál­lítás és Vásár területére a hét elején megérkezett az első külföldi szállítmány: a Német Demokratikus Köztársaság gépkiállításának egy része. Az NDK-beli Transportmaschinen export—import cég több mint ötven mezőgazdasági gépet mutat be, köztük traktorokat, munkagépeket, valamint egy kétezer literes tejhűtő beren­dezést. A mezőgazdasági kiállítás idei bemutatóin részt vevő szo­cialista és tőkés országok ki­állítói csaknem tízezer négy­zetméternyi területet kaptak. Máris megállapítható, hogy a külföldi vállalatok, cégek rész­vétele minden eddigi mezőgaz­dasági kiállításnál nagyobb arányú lesz. Csehszlovákiából a Motokov cég a világhírű Ze- tor-család legújabb típusú traktorát, valamint a cukorré­patermesztési és betakarító gépek egész sorát mutatja be. A Német Szövetségi Köztársa­ság vásár- és kiállításrendező szolgálata, az IMAG, egymaga negyvenegy céget képvisel és 1400 négyzetméteren vonultat­ja fel legkorszerűbb mezőgaz­dasági gépeit. (MTI) Szovjet orvosi müszerkiállítás nyílt Kedden szovjet orvosi mű­szerkiállítás nyílt Budapesten, az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat Bajcsy-Zsilinszky úti mintatermében. Mintegy 150 féle műszert állítottak ki, nagyrészt olyanokat, amelyeket hazánkban nem gyártanak. A szakemberek véleménye dönt arról, hogy a bemutatott cik­kek közül melyeket rendeli meg a magyar kereskedelem a Szovjetuniótól. Miért volt félsseme Ciklops kartársnak ? Sokáig tűnődtem, kétségte­len klasszikus műveltségem alapján és éppen e művelt­ség miatt, amely nem tűr meg fehér foltot a tudás vász­nán; mondom, sokáig tűnőd­tem, miért volt egy szeme Ciklops kartársnak? A két szem — évezredek óta bebi­zonyított tény — hasznos és célszerű dolog, lehet látni ve­le térben, meg lehet látni ve­le olyat is, amit egy szemmel nem, vagy legalábbis nehe­zebben, annyira természetes a két szem, hogy a gyakorlati életben sem írásban, sem szó­ban nem is használjuk e fő­név többes számát... Ám Ciklops kartársnak mégiscsak egy szeme volt. Miért? S most, ezen az esős nyárelőn, úgy érzem, sike­rült megoldanom e tudomá­nyos kérdést, s nem mulaszt­hatom el, hogy e megoldást azonmód ne publikáljam a nagyérdemű olvasóközönség és a Tudományos Akadémia tájékoztatására. A dolog úgy történt, hogy töprengő emler lévén, nem énekeltem az esőben, mint ama amerikai film főhőse, Danny Kelly, hanem Ciklop- son gondolkodtam, miközben szerényen osonUm a falak mentén az esőtől és az embe­rektől óva magam. Velem szemben nem töprengő asszo­nyok, lányok, alacsonyabbak, magasabbak szaporázták bá­jos lépteiket, kezükben eser­nyővel, amelyen ott fenn, a vászongomba körül, vagy hu­szonnégy, de lehet, hogy en­nél is több kis hegyes vacak ült, mint valami sündisznó- tüske. Ök jöttek, én mentem. Ök jöttek szemrebbenés nélküli nyugalommal, merev elszánt­sággal, szinte fegyverként tartva kézben ernyőjüket, én mentem állandó szemrebbe­nések közepette, mert minden rebbenés önkéntelen védeke­zés volt az ernyők szúrós­hegyes micsodái ellen. Meg­karcolták az arcom, az orrom, a szemem sarkált, a homlo­kom — termetük és ernyő­jük magassága szerint, de jöttek és meneteltek velem szemben egyetlen pardon és egyetlen ernyőt félretartó ud­varias kézmozdulat nélkül, jöttek bele a szemeimbe, mert ha balra tértem, akkor a jobb, ha jobbra tértem, akkor a bal, ha sehová se tér­tem, akkor mind a két sze­mem fénye éktelen veszély­ben forgott, Bumm, beleakadt a fülem­be... Hopp, ez az orrom volt... Juj, ezek a csillagok, a szemem... Ajaj, te jó is­ten, ez a homlokom... Ki­merültén és összecsíkozva, mint valami csatából tért és életét, szeme épségét meg­menteni tudó obsitos értem otthonom elé, ahol a kapuban teljes gőzzel nekem jött egy ernyő, bele mind a két sze membe... Felordítottam: — A fene az ernyőjét, asz- szonyom... Hát nem tud vi­gyázni?! — Te vagy az, Szívem? — csicsergőit ki az ernyő alól a feleségem. — Vigyázz te, ne­ked nincs ernyőd ... Jövök rögtön, csak leugrom a bolt­ba — mondta és teljes erővel beleszaladt a bal fülembe és a szemembe. Ekkor és ott döbbentem rá, hogy Ciklops kartárs nem azért volt félsze­mű, hogy mitológiai alak le­hessen, hanem már az egyko­ri Görög honban is ismert használt és gyilkos szerszám volt az esernyő a nők kezé­ben. Ö, jövel, te napfényes, eső nélküli idő. Egyformán vár és szeret téged én és a naprafor­gó! ____ (egri) A KlSZ-kongresszns küldöttei ALI ISTVANNÉ KISZ tanácsadó tanár, Gyöngyös SEBESTYÉN JANOS, a KISZ Heves megyei bizottságának első titkára PÖTH LÁSZLÓ százados politikai munkás CSEH ISTVÁN megyei úttörőtitkár BERECZKIBERTALAN ifjúsági szocialista brigád­vezető az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalatnál Mmüsm 3 1967. június 21., szarát

Next

/
Thumbnails
Contents