Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
Elet és erkölcs Valami most már mindig hiányzik A férfit mentőautó szállította kórházba, véresen szedték fel az utca kövezetéről, elgázolta egy tehergépkocsi. A járókelők, akik szemtanúi voltak az esetnek, a rendőrségen és a bíróságon egyaránt azt vallották: a sofőr nem hibás. A búóság a gépkocsivezetőt felmentette. Idézet az ítélet indoklásából: „...a sértett erősen ittas állapotban féktávolságon belül lépett a tehergépkocsi elé; sértett ittasságát a véralkohol-vizsgálat is bizonyította .. A férfit a kórház baleseti sebészeti osztályára szállították. Súlyos sérülést szenvedett, bal karját teljesen összeroncsolta a gépkocsi kereke, amputálni kellett A vállalat szakszervezeti bizottságának irodája. A berendezése egyszerű: íróasztal, kerek dohányzóasztal székekkel, csukott iratszerény, könyves- vitrin, fénykép a falon. Az szb- titkár feszes, mozdulatlan. — Igazán megpróbáltam mindent hogy segítsek azon az emberen. El akarták küldeni, de én nem engedtem, harcoltam érte. Nézze, kérem, nagyon képzett ember volt ügyes, jó képességű, olyanféle, akire azt mondják, aranyat ér a kéz». Sokat nyeltem miatta, szurkoltak, amiért védtem. Abban bíztam, csak megváltozik, használ neki a sok fejmosás, győzköd és és aztán megembereli magát Jó gépkocsivezető volt, szolgálatát ellátta, akármi baj volt a kocsijával, azt ő hozta rendbe, nem várt a javítókra. Kocsin sosem ivott csak utána, ha már a volánt elengedte Utóbb már szolgálatba is ittasan jött Amikor kérte a munkakönyvét még én is örültem, hogy végre megszabadulok tőle, azután majd másokat boldogít Csakhát az asszony, a felesége, meg a két gyerek, én őket sajnáltam. Lehet, hogy valahol, valamiben ml is hibásak vagyunk? Nem tudom.. . A lakás. Egyszoba'összkom- fort. A szobában olcsó spárgás- szőnyeg. A bútorok nem valar- mi újak, modemek. Rend, tisztaság. A falon esküvői kép, olcsó, aranyozott rámában a két gyerek fényképe. Az asszony — sovány, csontos, vékony — a szobába vezet Hokedlin foglalok helyet — Nem volt az én uram rossz ember, és most sem lenne az, ha az itallal felhagyna, ha mérsékelni tudná, > 5 Higygye el sokat rettegtem. Ha reggel elment, féltem, hogyan kerül haza. Ivott ő korábban is, sokat eljártunk szórakozni, amíg nem jöttek a gyerekek. A pénzét akkor még rendesen, fillérig hazaadta. Miből ivott? Segített a rakodásban, aztán (kapott borravalót. Később már megkurtította a fizetését is. Volt, hogy kizavart a lakásból, amikor szóltam neki. Másnap nem emlékezett semmire, azt mondta, olyankor ne piszkáljam, hagyjam békén. Csak azért se hagytam, mert bosz- szantott, hogy nem áll a jó szóra. Próbáltam a kedvében járni. Hoztam neki italt, itthon igyon. Kényszeredetten megivott egy pohárral, aztán rá se nézett az üvegre... Amikor meguntam az egész dolgot, bementem a vállalathoz, a szakszervezethez. Elintézték, hogy én vegyem fel a fizetését. Nagyon megvert, hogy csúffá tettem, mindenki őrajta röhög ..; De csak ivott. Pedig én nem adtam neki pénzt... — .. j Mondom, aranykezű szakember volt Talán, ha levesszük a gépkocsiról és a karbantartókhoz helyezzük... Az az igazság, megmondom őszintén, hogy haragudtam arra az emberre. Lakást kapott a vállalattól, igaz, adni kellett, s akkor még ő izéi nekem?! Magának nem kell magyarázni, hogy egy ilyen nagy vállalatnál mennyi minden intéznivalója van az embernek, s akkor még bajlódni az ilyen firmákkal is..; És javasoltam, állítsuk fegyelmi elé, büntessük meg, hátha a büntetés majd észhez téríti. Fogadkozott, hogy soha többé. Keményen megmondtuk neki, mit gondolunk az olyan emberekről, amilyen ő is. Két igazolatlanja volt. Társadalmi bíróság elé vittük az ügyét. Olyan leckét kapott, de olyat!... Aztán jött a felesége panasszal, hogy nem adja haza rendesen a fizetését Elintéztük, hogy az asszony vegye fel. Ügy mondta az asz- szony, hogy mindennap részeg, nem szégyell! megütni sem. Próbáltam beszélni a fejével, most már utoljára. Még ő adta a sértődöttet. „Adják ki a munkakönyvem, ne röhögjön rajtam itt senki, hogy már a keresetem is az asszonynak adják!” — így pattogott. Ember, mondtam neki, nem lenne egyszerűbb kevesebb nyakolajat beszedegetni, hiszen, ami történt veled, az ital miatti történt. Nem és nem, adjuk a munkakönyvét. Tessék, pajtás, telefonálok a munkaügyre, máris mehetsz érte, jó napot... — ...Kérleltem, könyörögtem neki, próbáljon gondolkozni, ne csináljon szégyent magának nap mint nap. Csak magamban buddogtam, nem mentem én egyik szomszédhoz se, ha szóltak, ha kérdeztek is, próbáltam mentegetni, tisztára mosni. Csak ivott, ivott. Mindenki arra biztatott: váljak el tőle. Nem akartam a gyermekek miatt. Azt gondoltam, ne nőjenek fel apa nélkül. Meg arra is gondoltam: rossz így, hogy ilyen, de még rosszabb lenne férfitámasz nélkül, egyedül... Hányszor megtörtént, hogy egy-két cimborája felnézett hozzánk és őt keresték, de nem volt itthon, valamelyik ivóban ücsörgött. Azok sörra járták a kocsmákat, ahol megtalálták, karon fogták és hazavezették... Kórterem. Fehér kórházi ágyon beteg emberek. A sarokban fekszik ő, akit keresek. Nyitott szemmel fekszik, a falat nézi egyhangúan, moz- dulatlanuL — Senkinek semmi köze hozzá, érti!? Hagyjon engem, menjen a fenébe. Mindjárt csengetek a nővérnek, ha zavarni próbál... — és nézi tovább a fehér falat A kórteremben még négyen vannak. — De rossz természetű ember maga — mondja egy idősebb beteg a falat figyelő embernek —, most már úgysem csinálhatja vissza az egészet. Az egyik karja odavan. Tétován állok a kórtéréin közepén. — Maguk mit tudnak az esetről? — kérdezem a többieket. — Részeg volt és a kocsi alá esett — A felesége nagyon sajnálja — mondom. — Látjuk, mert mindennap itt van az az asszony. — Drága ár az, kérem, amit a kései tanulságért fizetett. Ha tudná, visszacsinálná az ember, de soha többé nem lehet. Valami most már mindig hiányozni fog... A férfi a fal felé fordulva fekszik. Mozdulatlan figyeli a fehér falat. Bal vállán vastag fehér kötés csomója. Aranyat érő keze volt. S valami most már mindig hiányzik™ Pataky Dezső Az újat újítással kezdték Csúszóssal ural épül a gabonasiló Hevesen Azok között a meghatározó jellegű fordulópontok között emlegetik az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál a hevesi gabonasiló csú- szózsaluzásos munkáit, amelyek új szakaszt nyitottak meg a vállalat életében. Sok igazság van ebben a látszatra fellengzős megállapításban. Csakugyan új dolog kezdődött Hevesen, méghozzá nem is akármilyen módon. Mindenki összefog Most valóban mindenki egy emberként figyel a feladatra. Itt dolgozik Gyánti József ácsbrigádjának egy része, mellettük Udvarhelyi József vasbeton-szerelő brigádja. Annyira egyek a tennivalókban, mintha kezdettől fogva közösen végezték volna a feladatukat. Nincs megállás: éjjel-nappal folyik a munka. Két, nyújtott műszakban dolgoznak. A nappali műszakot Gyánti József, az éjszakásokat Juhász Lajos irányítja. Az összes szál a munkahelyen Major Béla kezébe fut össze. A gépészek pedig Szabó Istvánhoz és Jetiken Ferenczhez tartoznak. A helyszínen külön labora tóriumot is létesítettek, aminek a feladata a beton technológiáját ellenőrizni és megszabni. Mint az órának, olyan precízen kell működnie az építő- brigádnak. Ehhez pedig jó irányítás is kelL Szokatlan méretek ja, hogy két dologban is változtattak. Az egyik: pheumati- kus emelőt használnak a zsaluzás továbbításához. Hat mezőt mozgatnak a hullámhoz hasonló módon, folyamatosan. A másik megoldás már saját ötletük megvalósítása, ami közel félmilliós megtakarítást eredményez. Szálkái István és Gyánti József elgondolásáról van szó. — Az eredeti elképzelés az volt, így kaptuk meg a tervdokumentációt, hogy a betont egy műanyag, az elastolen fel- használásával védjük meg az átázástól. Ez a műanyag azonban csak öt-hat évig állja a csapadék ostromát. Aztán újra be kell,vele vonni a betont. — Mit találtak ki helyette? — kérdezzük Zahradnitczky Elemértől. — A két újító szinte költségkihatás nélkül oldotta meg a feladatot. Bentonitot kevernek a betonhoz kétszázalékos arányban, a külső felületet pe_ dig cementpéppel dörzsöljük be az újítás szerint. Ennyi az egész, a megtakarítás pedig — ötévenként félmillió, mert ennyi ideig bírja csak a műanyag, az elastolen a vizet felfogni. Most vizsgáznak A hevesi silón dolgozó munkásokat érthető módon fűti az ambíció. Meg akarják mutatni, hogy mire képesek. Hírük máris eljutott az ország különböző részébe, olyannyira, hogy más megyéből is érdeklődnek irántuk. Munkát ajánlanak, természetesen csúszó- zsaluzásos megoldásra. Eddig minden jól megy Hevesen. Előfordult már ugyan a gépi berendezésekben Kisebb hiba, de az ilyen elkerülhetetlen. Az emelkedés napi egyméteres ütemét tartják, ezért bátran Ígérik: a hőnap végére elérik a teljes magasságot. Amilyen változást hozott annak idején a vállalat életében a tégla-blokkok felhasználása az építkezésben, majd az öntöttfalazásos módszer, most legalább olyan mértékű változást remélnek a csúszózsaluzás meghonosításától. Reméljük: a mostani vizsga bizonyítványa kitűnő eredményt mutat majd. (gmf.) Várják a jelentkezőket 300 ezer forint már megran az egri fényújsághoz Képzeljük el, hogy a hatszáz vagonos siló magassága harminckét méter. Egymás mellé állított hengerekből áll. Műszakonként átlagban egy métert haladnak felfelé a zsaluzással. Minden méterbe 46 köbméter betont dolgoznak be. összesen 1200 mázsa vasat használnak fel. A zsaluzást egyszere 139 helyen emelik. És... ez az első ilyen Jellegű munkája a vállalatnak. Nem kis büszkeséggel mondják, hogy az országban eddig tulajdonképpen csak az ÉM 3?-es vállalata, a Bács megyei vállalat és a KPM Hídépítő Vállalata foglalkozott csúszó- zsalus építkezéssel. Most kopogtat be ehhez a szűk' társasághoz a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat és nem is akárhogyan. Az újat is meg. újítva jelentkeztek. A kezdet: félmilliós megtakarítás Zahradnitczky Elemér, a termelési osztály vezetője mondLapunk június HM számában adtuk hírül, hogy ha a Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat vezetőinek kitűnő ötlete segítőkre és támogatókra talál, akkor november 7-ére Budapest és Szeged után Egernek is lehet fényújságja. A segítők és támogatók alatt Eger város ipari üzemeire, vállalataira, intézményeire gondoltunk, egy szép összefogásra, hogy közösen teremtsük elő az 500—600 ezer forintot, a fényújság költségét Az első tanácskozás eredménye azt bizonyítja, hogy az üzemeknek, vállalatoknak, intézményeknek is tetszik a fényújság ötlete, mert 300 ezer forint máris megvan. Az Egri Városi Tanács, a Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat, a Hajtómű- és Felvonógyár 4-es számú egri gyáregysége, az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatósága, a MÉSZÖV, a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 10-es számú egri gyáregysége, a KISZÖV és az OTP Heves megyei Igazgatósága már megtette a magáét. A 300 ezer forintot az említett üzemek, vállalatok, intézmények ajánlották fel. 300 ezer forint tehát már megvan. De ez még kevés. Néhány üzem, vállalat azonban még nem járult hozzá a közös „kasszához”. Gondolunk az Egri Dohánygyárra, a Finom- szerelvénygyárrra, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatra, a MOKÉP-re. Nem hinnénk, hogy ezeknek az üzemeknek, vállalatoknak ne lenne módjuk segíteni. A Finomszerelvénygyárnak és a Dohánygyárnak még a rangjához sem illene a távolmaradás. Elvégre mégiscsak az egri fényújságról van szó. Az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága várja az újabb jelentkezőket. Mi is. — koós — Áz idők jele — a párbeszéd Az utóbbi esztendőkben " mind gyakrabban találkozhatunk napilapokban és tudományos elméleti orgánumokban olyan híradásokkal, amelyek a vallásos és a tudományos ideológiák képviselőinek — mindenekelőtt a katolikusoknak és a kommunistáknak — tanácskozásairól, vitáiról számolnak be. A kezdeményezés Olaszországból és Francia- országból indult útjára, ahoi még az antifasiszta népi ellenállás teremtett tradíciót az összefogásnak azok között, akik — Aragon világhírű versének, a Rózsa és rezedának szavaival — hisznek a mennyországban és azok között, akik nem. De valami hasonló a más vallási hagyományok között élő népeknél is lezajlik. Az Egyesült Államok különböző békemozgalmaiban, a vietnami háború befejezéséért, a bombázások megszüntetéséért indított akciókban, főleg a különböző protestáns felekezetek képviselői és a kommunisták között alakul ki együttműködés. A mohamedán országok kommunistái számára az Iszlámmal, Dél-Vietnamban a buddhistákkal való kontaktus került napirendre — és így tovább. Új jelensége ez korunk történelmének, és számos indokolt kérdést vet fel. Mi az oka, a történelmi magyarázata az újfajta kapcsolatoknak? És mi a célja, az értelme, a politikai funkciója? Egyáltalán miféle párbeszéd, eszmecsere le6 NMMMi 1967. június 18., vasárnap hetséges a következetesen tudományos, materialista, tételeit az emberi megismerésre alapozó marxizmus és a vallások között, amelyek lényegét — ilyen vagy olyan formában — a természetfölötti erőben, vagy erőkben való irracionális hit adja meg? Az érdekvédelmi és a politikai összefogás gondolata és gyakorlata nem új keletű. Az osztálytudatos munkásnak nem nehéz megértenie: ahhoz, hogy bérharcában, sztrájkjában vagy akár politikai célkitűzéseiben győzedelmeskedjék, szüksége van hívő munkástestvérei támogatására. Számunkra is magától értetődő, hogy a szocializmus felépítésének, a népgazdaság fejlesztésének hatalmas munkája nem képzelhető el a hívő tömegek aktív közreműködése nélkül; akik hazafias érzésből, jól felfogott önérdekből, vagy mindkettőből — támogatják politikai célkitűzéseinket, noha világnézeti vonatkozásban nincsenek a marxizmus álláspontján. Az ideológiai eszmecsere, a tudósokkal, teoretikusokkal, sőt teológusokkal, egyházi személyiségekkel folytatott vita azonbán új eleme a marxisták és hívők kapcsolatának. Hogy szükségességét és lehetőségeit megértsük, korunk alapvető történelmi-társadalmi fejlődésének folyamatából kell kiindulnunk. Századunk a szocializmus győzelmének, megerősödésének, elterjedésnek történelmi korszaka. S ezt a tényt — éppen hitük, vallásuk érdé keit szem előtt tartva — a katolicizmus és a különböző egyházak tisztán látó képviselőinek is mindinkább tudomásul kell venniük. Számukra a párbeszéd értelmét az új történelmi viszonyokhoz való alkalmazkodás adja meg, éppen az egyház szerepének, folyamatosságának fenntartása érdekében. FSármennyi're is parado" xonnak tűnik, az októberi szocialista forradalom nélkül, a szocializmus térhódítása nélkül nem következik be az egyházi politikának az a fordulata, amelyet XXIII. János és a II. vatikáni zsinat vezetett be. A szocializmus eszméinek hatására került előtérbe a katolicizmusnak, a vallásoknak az a népibb, demokratikusabb koncepciója és hagyománya, amelyet a burzsoá természetjoggal szemben az őskeresztény erkölcsökhöz és hagyományokhoz való visszatérés jellemez, amely tudomásul veszi az együttélést és a közös „földi” érdekeket a más vallasd és nem hívő tömegekkel, s amely arra törekszik, hogy a modern tudomány eredményeit s köztük — bármennyire meglepő — a márxizmus „meglátásait” is beleépítse valamiképp a maga világnézetébe. Joseph Donceel, a New York-i katolikus Fordham egyetem filozófiatanára például azt írja: „A neotomizmus nem tárta ki eléggé kapuit a modern gondolkodás olyan értékes eredménye előtt, mint Kant Fichte és Hegel és túl lassan veszi át Marx, Darwin, Freud, Hussert, Heidegger és sok más gondolkodó meglátásait.” Ez persze nem a katolikus egyház hivatalos álláspontja. Mégis azt jelzi, hogy mind nagyobb tábora van annak a felismerésnek, amely szerint sem az Ö-, sem az Újszövetség, sem a próféták, sem az apostolok, sem a szentek semmilyen tanítása nem kötelezi el a hívőket a kapitalizmus mellett — így az egyháznak sem szabad magát mellette elköteleznie. Rövidlátás lenne ezt az új jelenséget nem észrevenni. Persze politikai rövidlátás lenne, ha valamiféle egyértelmű, befejezett, ellentmondásoktól, visszaesésektől és hullámzásoktól mentes folyamatnak, vagy néhány beszélgetéssel automatikusan céljához érő, rövid lejáratú akciónak vélnénk a párbeszédet. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy Ottavianik, Spelmannok is vannak az egyház kebelén belül, és még nagy hatalommal és befolyással rendelkeznek. A klérus és a papság álláspontja, magatartása országonként, csoportonként és egyénenként különbözik. Eszerint módosul tehát a különböző kommunista pártok állás- foglalása is. A marxizmus a vallási el” méleteket az emberi valóság torz és illuzórikus tükrözésének tartja. A marxisták nem adhatják fel a harcukat azért, hogy a valóság mitikusan eltorzított képe helyére an- nck tudományos és reális képét állítsák a tömegek tuda tába. A párbeszéd nem Ideológiai „békés egymás mellett élés”. De arról sem feledkezhetünk el, hogy — ha bár tor- zan és illuzórikusán — a vallásos világnézetek is ugyanazt a valóságot tükrözik, amelyben egyaránt élünk hívők és nem hívők. Ezért az alapvető és áthidalhatatlan világnézeti — metafizikai, ismeretelméleti, kozmogóniai, antropológiai — ellentétek mellett főleg az etika, az esztétika, a szociológia, technika, vagyis az „e világi”, a társadalmi jelenségek szférájában adódhatnak olyan, az egész emberiség sorsát érintő problémák, amelyek megítélésében hasonló vagy egymáshoz közelálló belátáshoz juthatunk — a világnézeti kiindulópont alapvető ellentéte ellenére. A párbeszéd tartalmát — bármilyen területen is jelentkezzék — éppen a „földi” emberi érdekek eme köre — a béke, az emberi méltóság, a faji egyenlőség, a gyarmatosítás elleni harc, az igazságosság, a kultúra, a haladás közös védelmének lehetőségei határozzák meg. Ezeknek az elemi, de alapvető emberi értékeknek a megőrzéséről és biztosításáról van szó, amelyek minden humanizmusra igényt tartó világnézetben ilyen vagy olyan formában helyet kapnak. A kommunista mozgalom alapvető jellemvonása és eszmei erőforrása, hogy nemcsak a kommunisták javára harcol az új társadalomért, — hanem minden dolgozó ember, az egész nép érdekében. És mint Lenin nemegyszer hangoztatta — nemcsak kommunistákkal építi. Az a tömeg, amellyel a kommunista pártoknak a tőkés országokban a hatalomért, a szocialista országokban az új társadalom felépítéséért való harcukat meg kell vívniuk, ideológiai értelemben korántsem egynemű. Jelentős hányaduk ma még egyaránt magában hordozza a vallásos ideológiák befolyását és a szocializmus eszméit: nem mond le a „túlvilégi” megváltás vigaszáról, de nem is elégszik meg ezzel, küzd sorsa e világi jobbra fordításáért is. És megkívánja mind a két „isten” számára a „respektust”. Fel kell tehát ismernünk, hogy éppen mivel a „kettéosztott”, dualista világnézet elsődleges vallási előírásai a hitéletre, a túlvilágra — metafizikus problémákra — vonatkoznak, a földi élet megítélésében egyaránt lehetőséget nyújt reakciósabb és haladóbb nézetek befogadására. S hogy ezekből a lehetőségekből mi valósul meg, azt nem szemlélhetjük passzívan. Cenki sem azt várja tehát ** ezektől a megbeszélésektől, hogy a marxizmus vagy a katolicizmus legrangosabb képviselői alapvető világnézeti kérdésekben meggyőzzék egymást, hogy a katolikusokból marxisták vagy a marxistákból katolikusok legyenek. A cél az, hogy jobban megértsük egymás szempontjait és kirajzolódjék az emberi értékeknek az a feltehetően széles köre, amelynek védelmében és megvalósításában — ki-ki saját világnézetének erkölcsi talajáról — közösen tudjunk harcolni. Gyertyán Ervla
