Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

Évezredek nyomóban LELETMENTÉS Merre vallatja a z ásó a földet ? legnagyobb munkájukat. Há­rom megye muzeológusait is bevonják ebbe a munkába, az ásatásokat ugyanis jövőre be­kell fejezni, mert jön a víz, ami addig nem kerül felszín­re, azt örökre beborítja a mes­terséges tó. Visontán a felszíni szénme­dence bányászatáig egy bronz­kori, egy avar és egy közép­kori települést kell teljes egé­szében feltárni. Áttelepítik a községet és a munkálatok ki­terjednek egy járás nagyságá­ra. Számolni lehet itt is azzal, hogy 20—30 év múlva egészen megváltozik a környezet. A bánya és a víz a helyi éghaj­lat szempontjából új viszonyo­kat teremt. Ma még nem lehet tudni, hogy milyen méretűek lesznek ezek a változások. Nyári expedíció Az egri vármúzeum tudomá. nyos munkatársai sok megle­petésre számítanak a tiszai ásatásoknál. Részt vesznek majd a Jászság felé vivő csa­tornák munkáinál, amikor dombokat szelnek át, de idei legfőbb feladatuk Visontára szólítja őket. A Mátraalji Szénbányászati Tröszt a Ne­hézipari Minisztériummal együtt százezer forintot ad a régészeti, természettudományi és néprajzi-nyelvjárási kutatá. sokra. Pontos szociográfiai fel­méréseket végeznek, hiszen az új helyen már más lesz a köz­ség lakóinak élete. A jelenlegi állapotokat rögzíteni akarják és ezért a községtől keletre, ahol a bánya feltárja a muze­ológusok számára érdekes pe­remrészt, hamarosan munká­hoz látnak: június közepén megkezdik a régészeti mun­kát és az anyagi lehetőségek birtokában három hónaposra tervezik az idei expedíciót. Szervezője Bakó Ferenc, a múzeum igazgatója lesz, tag­jai Szabó János Győző, Kecs­kés Péter és Kovács Béla. Esetenként meghívják a legil­letékesebb szakértőket az or­szág minden részéből. Ritka alkalom •. • Vissza nem térő alkalmat kínálnak az Egerben folyó na­gyobb építkezések is az ásatá­sokhoz, az eddigi leletek kié' gészítéséhez és megmentésé­hez. Hetek múlva hozzálátnak az egri zsidó templom helyén egy érdekesnek Ígérkező mun­kához: középkori városfalat kutatnak és ritka alkalom, hogy a város belterületén na­gyobb üres telken mélyítsék ásójukkal a földet. Hasonló ásatások lesznek a Klapka ut­cai építkezés helyén is. Kálban rövidesen befejezik a leletmentést. A kavicsbányá­nál honfoglaláskori temetőt tártak fel. Folytatódnak az egri és a siroki vár feltárásá­nak munkái, de a figyelem az idei régészévadban mindin­kább a leletmentés felé irá­nyul. A föld vallatói úgy vé­lik, hogy az újabb adalékok fontos kiegészítői lesznek ha­zánk múltjáról, őseink és előd­jeink életéről, kultúrájáról és szokásairól szerzett ismerete­inknek. Pilisy Elemér Május 19 — 20—21—221 Politikai és kulturális diákseregszemle Egerben Sebestyén János nyilatkozata a Heves megyei diáknapokról Megtalálják a mához vezető utat Ezer könyv az NDK-ban A Nemzeti Könyvkiadó az elmúlt 18 év alatt ezer köny­vet, mintegy 40 millió pél­dányban jelentetett meg. Kö­zülük jó néhány nagy nem­zetközi sikert mondhat ma­gáénak. Ilyen például Útköz­ben Németország felé, az egy­kori nemzeti szocialista diplo­mata, Gans Edler Herr zu Putlitz tollából. Sok kiadást ért el valamennyi szocialista országban, de Angliában és Japánban is több mint fél­millió példányt adtak el be­lőle. Nemrég került az üzletek­be Wilhelm Adam ezredes, Paulus generális első szárny­segédjének önéletrajzi mun­kája: Nehéz döntés címmel. Rövid idő alatt eddig 127 ezer fogyott el belőle. Ruth Kraft, az ismert író­nő olyan embereket, illetve sorsokat vonultat fel kitűnő jellemábrázolással, akik egy­kor hamis zászlókat követtek. Ilyen a híressé vált Insel ohne Leuchtfeuer (Sziget világító fény nélkül) vagy a Men­schen im Gegenwind (Embe­rek az ellenszélben). A szerző a rendelkezésre álló adatok­ból megkísérelte, hogy a há­ború vétkeseit az 1943-as frontszakaszon ábrázolja A könyv címe Vörös hó. A könyv eddig Olaszországban, Ausztriában, az NSZK-ban, Lengyelországban, a Szovjet­unióban és Csehszlovákiában mintegy 300 ezer példányban jelent meg. A Nemzeti Könyvkiadó nem egy kiadványából film készült. Magyarországon is bemutatták Rudolf Petersha- gen A lelkiismeret lázadása című filmjét, amely Greifs­wald város megmentéséről szól. A felsorolt könyvek, re­gények vagy dokumentációk természetesen különbözőek. Ami mégis közös bennük, hogy szereplőik — bár a múlt talajából nőttek — az adott történelmi pillanatban meg­találják a mához vezető utat. Günter Hofé Ct &RA> GYÖKGV^ A vendég unatkozott. A bor­bély ismételten azzal hozako­dott elő, hogy minden új üzle­tet tapasztalt rókának kell be­vezetnie, ő is ezért helyezték ide. — Egy évig fizetéskiegészí­tést ad a szövetkezet — mond­ta. — De utánam a Retek ut­cából is ide jönnek. A vendég finoman ásított, még a kezét is előhúzta a le­pedő mögül. — Valami érdekeset nem tud? — Hogy tetszik érteni? — Valami érdekeset. — Velem csak annyi történt, hogy megszülettem — mondta a borbély. Fenni kezdte a kést, olykor egy-egy pillantást vetett a tü­körbe. A vendég is a tükröt leste. Tagbaszakadt férfi, ne­vetésre hajlamos. Arca egé­szen felpufíadt a kíváncsiság­tól. Mindössze ketten tartóz­kodtak az új üzletben. A bor­bély erőlködött, keze megbi­csaklott, kis híján megsértette £müsm a szíjat. A szomszédos női rész­legben dorombolva megindult a gázboyler. — Nos? Katona csak volt? — Persze. — És akkor sem történt ma­gával semmi? — Akkor is borotváltam, meg hajat nyírtam. — Egyszer biztosan szerel­mes is volt. — Igen — mondta kénysze­redetten a borbély. — Na hát, meséljen arról. A borbély arca élszíneződött. — Arról nincs mit mesélni, kérem — mondta. A vendég nevetett. Egész tag. beszakadt testével nevetett, a fehér lepedőn apró remegések futkároztak. — Diszkrét borbély! Pályát tévesztett maga, hallja, plébá­nosnak kellett volna mennie És még magát küldték ide be­vezetni az üzletet! A borbély csak fente tovább a kést. Aztán kissé meghajolt, mintha azt mondaná: szolgála­tára. A vendég sokáig nevetett, igazán remekül tudott nevetni, öblösen, bátorítón, pompás technikával. Majd azt mondta: — No, akkor meséljen vala­mi mást. Ne mondja már, hogy magával semmi se történt. — Egyszer egy úriember,,. — nyögte Td a borbély — száz forint borravalót adott. A yondég biztatóan feléje fordult. — És? — Se azelőtt, se azután nem kaptam ennyit. — Hát az szép pénz. — Nagyon szép. Ügy mond­ta: előleg. — Előleg? — Igen. Előre ideadta. A borbély felélénkült. Hálát érzett a vendég iránt. — Amikor benyitott az üzlet­be, ott álltunk egy kupacban mind a nyolc segéd. Ö meg kö­rülnéz, egyenesen rám mutat, és azt mondja: „Maga, maga fiam, magában, látom bízni le­het”. A kollégák mind bennün­ket figyelték Engem, meg Guszti bácsit... mert így hív­ták az úriembert. Én meg, ké­rem ... Mintha a kezemből nőtt volna ki az olló... Olyan biz­tosnak éreztem magam, olyan nyugodtnak... Ha utánagon­dolok, most is elönt a me­leg ... — No és? — Aznap vettem egy üveg kadarkát, meg egy kötözött sonkát... Csodaszép sonka: egy kiírnál is több volt... A feleségem, persze, nem értette. i»i történj el ee tudta képzel­ni, hogy ilyesmi lehet, ilyen rendkívüli... Mert én aznap este is olyan nyugodt vol­tam ... Olyan megbékélt... nem is lehet azt elmondaná ... A borbély elhallgatott. Meg volt elégedve magával is, a vendégével is. Mosolyogtak mind a ketten. — Reggelre fájt a feje — mondta a vendég. — Csakugyan! — Félt bemenni az üzletbe. Tudta, hogy a kollégák irigylik. nem lesz nyugta tőlük. így volt? A borbély próbált, de nem ment. Egyáltalán: egyszerre semmi sem ment. Már abban sem volt bizonyos, hogy sike­rült-e valami érdekeset mesél­nie a vendégnek Lehorgasztot- ta a fejét. A női részlegben el­némult a gázboyler. A vendég zavartalanul folytatta: — Este szótlanul ették meg a maradék kötözött sonkát. Később az asszony kérdezett valamit, talán azt, hogy emlék- szdk-e még a zöld pepita ruhá­jára, de maga nem emlékezett, össze is vesztek? Harminc évi — így — mondta elképedten a borbély. — Egész nap dolgozott, s örült, ha egy kopaszra került a sor. Aztán eljött az este. És maga? — Nem is tudom már. 1. — Px-óbáljon csak visszaem­lékezni. házasság után. — Augusztusiban lesz har­minc. — Na látja, kitaláltam — mondta a vendég. — Látom, kérem. — Ne higyje ám, hogy nagy kunszt. Ilyesmi naponta meg­esik, nem érdekes. A vendég elhallgatott. A borbély sem beszélt. Tudta, valami új történettel kellene előhozakodnia, elszórakoztatnia a vendéget, de a bordái közé alattomos zsibbadás fúrta be magát. — Itt elől megritkithatja még — hallotta. S a vendég újra nevetett Egész tagbaszakadt testével nevetett, a fehér lepedőn apró remegések futkároztak — Látja, ilyen az élet, min­denkivel történik valami. A borbély ránézett. Kissé előrehajolt, mintha azt monda­ná: szolgálatára. Érezte, hogy egyszerre megkönnyebbül. Me­leg, tiszta öröm szállt a szívé­re, maga sem értette, hogyan nyugodhatott meg hirtelen ennyire. Olyan nyugodt volt, mint amikor Guszti bácsi ha­ján dolgozott. Vagy mint ami­kor az asztalnál ült a felesé­gével, előttük a kadarka, meg a kilónál is nagyobb kötözött sonka. A zsibbadás teljesen elmúlt róla. Nagyon csodálko­zott, hogy remeg a keze. Le­ejtette a kést, de nem nyúlt utána, félt a kezére nézni. — Mi van magával? — kiál­totta a vendég. — Elment az esze? A női részlegből beszaladt két fodrászlány... A megidézett elmeszakértők Nagy Béla vádlottat egyönte­tűen normálisnak nyilvánítot­ták. Ő maga nem tudott elfo­gadható magyarázatot adni ar­ról, miért támadt dr. Scholz Henrikre. A bílóság azt is tu­domásul vette, hogy dr. Scholz Henrik nem támaszt kártéríté­si igényt Nagy Bélával szem»* bea. 1967. május 18., csütörtök vevők, a művészeti csoportok­ban szereplő diákok számát: ez több mint 1500. Húsz arany­érmes tánczenekar lép fel töb­bek közt. Kimagasló lesz az úgynevezett „várjátékok”, ahol korabeli jelmezekben, korhű környezetben, a várban játsz- szák el az ostrom néhány moz­zanatát. Ezután tábortűz, tűzi­játék, fényjáték, fanfárok, fák­lyás felvonulás... Az utolsó napon, a legjobbak gálaestjét a színházban rendezzük meg, utána bál éjfélig. — Ki kell emelni a diákna­pok fórum jellegét is. Lesz if­júsági nagygyűlés és megtart­juk a KISZ-vezetők tanácsko­zását is, ahol többek közt az akcióprogramok tervezéséről, a tanulmányi versenyekről, a politikai akcióhoz kapcsolódó kulturális eseményekről tarta­nak referátumokat a megbí­zott KISZ-vezetők. Mindez a KISZ közelgő, VII. kongresz- szusáyra való felkészülést is cé­lozza. — Érdekességként említem meg, hogy képzőművészekkel terveztettünk értékes díjakat, érméket, összesen 18 ezer fo­rintért. Külön meghívókat, bo­rítékokat, írópapírokat nyo­mattunk ... Kiadunk újságot, amely mind a négy nap meg­jelenik. És az egész időszak alatt a diákönkormányzat „uralkodik” — fejezte be Se­bestyén János. (B. Gy.) sr vége . . . A törvény meghozatala után került sor a nevezetes daytoni majomperre, amelynek során Tennessee állam bírósága bű­nösnek mondta ki John Scopes tanítót, aki az evolúciós elmé­letet ismertette diákjainak. — A majomper annak idején az egész világ érdeklődését fel­keltette s milliók kísérték fi­gyelemmel a tárgyalást. Scopes ma 72 éves, s egyelőre nem nyilatkozott arról, mi a véle­ménye a lenness ee-beli tör­vényhozásról. (MTI) ritkán látott kivitelezésben — válaszolt Sebestyén János. — Kik vesznek részt a fesz­tiválon és hogyan állnak a kez­det előtt az előkészületek? — A diáknapok négy megye — Nógrád, Pest, Szolnok és Heves — középiskoláinak és szakmunkástanuló intézeteinek rendezvénye. 36 oktatási intéz­mény diákjai találkoznak egy­mással, lépnek fel különböző művészeti csoportokban (vers­es prózamondás, irodalmi szín­pad, ének- és zenekar, táncze­ne, társastánc, kiállítások) és vesznek részt politikai gyűlé­seken, valamint tanácskozáso- , kon. j — Az előkészületek szeptem- ■ bér óta folynak. Azóta lebo- : nyalhattuk a művészeti cső- - portok selejtezőit és a diákna­pokon csak a legjobbak állhat- : nak „ közönség elé. Kész a tel- - jes és részletes forgatókönyv. • amely 80 oldal. Ebben minden 1 benne van. Talán a legnehe­zebb volt a szállást biztosíta- i ni a több száz diák részére, de 1 már ez is megoldódott. Ponto- « san, név szerint megvan, ki i hol, melyik kollégiumban, me- i lyik szobában alszik... ' Fényjáték és diák napilap — Mit emelne ki a gazdag i programból? , — Először is az aktív rész- I A majompe 42 év elteltével Darwin még­is győzött Tennesseeben. Az 1 amerikai állam szenátusa ked- i den — igaz, csak 19—13 arányú ’ szavazással — visszavonta azt i az 1925-ös törvényt, amely 1 megtiltotta a darwini evolúciós 1 elmélet tanítását az állam is- , kóláiban. Az eredeti törvény < szerint „tilos minden olyan el- 1 mélet tanítása, amely ellenié- í tes az ember isteni teremtésé- j ről szóló leírással, illetve azt i tanítja, hogy az ember az ala- i csonyabb rendű állatoktól szár- 1 máznék”. Pénteken este Eger öt pont­ján egyszerre harsonák szólal­nak meg. Az ünnepélyes han­gokra több ezer diák kereke­dik fel és megindul a Dobó tér felé. Itt tartják a Gárdonyi Gé­za diáknapok ünnepélyes meg­nyitóját. A rendező bizottság elnöké­hez, Sebestyén Jánoshoz, a KISZ Heves megyei Bizottsá­gának első titkárához fordul­tunk tájékoztatásért, közvetle­nül a négy napig tartó és elő­ször megrendezésre kerülő diáknapok előestéjén. A forgatókönyv 80 oldal — Milyen cél vezette a KISZ-t, hogy egy ilyen hatal­mas munkát igénylő, jelentős energiát lelzötő, nagyszabású vállalkozásba kezdtek? — Hármas cél vezetett ben­nünket: ifjúsági baráti találko­zót létrehozni, ezt politikai seregszemlévé kibővíteni és művészeti fesztivált rendezni. Mindezt nagyszabású keretben, nagyvonalú elképzelésekkel és A kiskörei ásatások ideién dr. Korek Józsefet, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyetteséi, a múzeum régészeti munkájá­nak irányítóját rozsdás fém­darabbal lepte meg idős szál­lásadója. — Az eke forgatta ki a föld­ből, — magyarázta az öreg — de már csak ez maradt... Honfoglaláskori lószerszám­darabbal gazdagodott a múze­um. Hazánk múltjáról, őseink és eáődjeink életéről, kultúrájáról és szokásairól még mindig ke­veset tudunk, ezért értékes minden olyan lelet, amiből ré­gészeink kiegészíthetik az is­mereteinket. Különös, hogy megyénk területén — főleg a Tisza táján —, ahol kiterjedi legelőterületek voltak, a pász- torkodó életforma kedvező alapjaival, a folyó árterülete pedig védelmet nyújtott az el­lenséggel szemben, alig hozoit felszínre valamit a kutatók ásója. Egy évtizeddel ezelőtt — egyik múzeulógusunk írja — Heves megye avar korpuszá­nak összeállítása alig adott volna munkát, ma viszont már nagyobb a törlesztenivaló: 20 különböző helyről érkezett em­lékanyag a múzeum gyűjtemé­nyébe. Kutatók a Tiszánál és Visontán Lapunkban is beszámoltunk annak idején az 1963-as, kis­körei gátépítésnél felszínre ke­rült avarkori leletekről, ahol rádióizotópos vizsgálattal álla­pították meg a több ezer éves település korát: Visontán mammut-csontmaradványokra bukkantak. A Tisza másik oldalán, Tiszafürednél volt a legered­ményesebb a tavalyi ásatás: nagyobb sírcsoportra bukkan­tak, amelyben dísztelen bronz, lemezekkel és griffes-indás bronzveretekkel övezett har­cosokat helyeztek el ezer év­vel ezelőtt a felszerszámozott lovaikkal együtt. A Nemzeti Múzeum régészei éppen ezért itt, a 30 kilométer hosszú és 11 kilométer széles árterüle­ten, a Tisza II. hatalmas víz­tárolója helyén végzik idei

Next

/
Thumbnails
Contents