Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

Régi település " Falu a városban Rövid hozzászólások — rövid válaszok jAzt mesélik, hogy csendes kornyék. — Reggel hat és hét óra kö­zött kilépnek az emberek a kapun, felpattannak a kerék­párra vagy a motorra, és men­nek be a városba, az üze­mekbe. Akik szekérre ülnek, azok máshová igyekeznek. Nappal kihalt a környék. Dél­után négy óra körül újból meg­elevenednek az utcák. Aztán sötétedésig az asszonyok be­szélgetnek egymással a kaou- al jakban — mondja Molnár Ferenc bácsi a Cifrakapu ut­cában, aki Eger ezen hóstyá- jának egy részén tanácstag. A Cifrakapu utca kis, föld­szintes házak sora. Régi há­zak. új talán egy-kettő akad. Az árokparton kecskét és lo­vat láttam legelni. Csupán az utca egvik oldalán van végig járda. Az út közepe eső után sártenger lehet. Az utca végét egy 1856-ban felállított kereszt zárja le. Utána már csak a dombok következnek a háztá­jival. Eger vége ez — tíz perc­re a város központjától. Az egyik legrégibb hőstya: falu a városban. 0 A panaszlista a következő: A házakban még sok helyen nincs bevezetve a víz. Az utol­só kút is csak a Tiba utcánál van. Szeretnék a keresztig le­fektetni a vezetéket. Akkor so­kan behoznák a fővezetékből a vizet a házakba és pontot te­hetnének egy veszekedés végé. re, amelynek meséje a követ­kező: Nyolc-kilenc személykocsi ran a Cifrakapu utcában. A tulajdonosok sok vizet elhasz­nálnak a kocsimosásra. S ezt nemcsak ők. hanem a többiek is megfizetik a vízdíjban — mert a víz egyelőre még az ut­ca végén „közös”. Az utca másik oldalán nincs járda. Követ szeretnének és megcsinálnák maguk is. A kör­nyéken különben csupán há­rom utcában van kövezet. Minden évben feliön a talaj víz és elönti a kertek alját. El ló’’"*"" vezetni lefolyócsator­nával az Eger patakig. Ehhez is tartozik egy mese: Csaknem minden háznak van itt pincéje. A teli hordók gyakran állnak a vízben. A tűzoltóság viszont csak kézi szivattyút biztosít. Néha nagy- fröccs lesz a pincében — túl sok vízzel. Persze, szennyvízcsatorna sincs. Nyugodtan lehetne mondani, hogy falu4 de ha az embereket nézzük, akkor ez a falu mégis­csak a városban van. 1 A szinte egyforma kis há­zakból az emberek naivon kü­lönböző munkahelyekre jár­nak dolgozni. Talán fele-fele alapon az iparba és a mező- gazdaságba. Vagyis a nők nagy része a Rákóczi Tsz-ben, a fér­fiak egy része üzemekben, AKÖV-nél, különböző intéz­ményekben. Értelmiségi ezen a környé­ken nemigen lakik. Egy fiatal orvost említettek a Cifrakapu utca elején. Kisiparos is csu­pán elvétve akad: egy cipész, néhány kőműves... Azelőtt sok kulák élt itt. Közülük kevés a tsz-tag. In­kább a környékbeli, sőt a tá­volabbi — például ózdi — gyárakba járnak el. Néhányan meg „ügyeskednek”. Ehhez egy történet: Többen „faluznak”, ami annyit jelent, hogy megveszik az őstermelőktől az árut és el­viszik a közeli ipari települé­sekre és eladják sokkal drá­gábban. Különben teljesen megszo­kott a kétlakiság — ez itt sza­bályos életforma: a család egy tagja — nő vagy öreg — tsz- tag, a másik — a férfi vagy a fiatal — sofőr, segédmunkás, fűtő... Szakmunkás kevés van errefelé. Kétlaki környék: falu is, vá­ros is. B Nappali életkép: Az egyik kis egyablakos ház nyitott kapuján bementem. A szűk kis előkertben még vagy két épülettoldalékot tanasztot- tak a szomszéd ház kerítésé­hez, illetve a ház végéhez. A hátsó drótkerítés mögötti elég nagy kertben gyümölcsfák kö­zött dolgozott egy öreg bácsi. Észre sem vett, tovább kapált. A ház kihalt volt, csupán a vezetékes rádió szólt halkan. A ház kétszobás volt: egyik­ben háló, másikban kombinált bútor. Csipke borította a kály­hát és a televíziót. A festés friss lehetett, de ennek ellené­re a falak alsó felületein tér­képként rajzolódott ki a víz nyoma. Az öreg bácsi büszkén muto­gatta tyúkjait és kecskéjét. Később megjöttek a fiatalok is az üzemből... Ahogy megérkeztek a „vá­rosból”, bekaptak valamit és segítettek a kertben, a „falu­ban”. 0 Esti életkép: Hangosabb szót hallottam az egyik háznál. A mélyből jött. A szomszédok összegyűltek a pincében, iszogattak és énekel­tek. Felhal’atszott jókedvük a szobába is, ahol a gyerekek és az asszonyok a tv-t nézték. Tv sok helyen van, de bor­pince még több helyen. Az emberek a saját pincéjükben vagy a jó barátéban érzik jól magukat. Ott szórakoznak egy­más közt, hiszen ismerik egy­más miíiden gondját-baját — életét, úgy mint a faluban. De a fiatalok már inkább bemennek a belvárosba. B Vasárnapi életképe Templomba mennek. Nagyon sokan. Régiek errefelé a val­lás gyökerei. Az öregek meg­szólják azt, aki nem megy el a templomba és jól tudják, hogy ki nem jár, hiszen úgy ismerik egymást mint egy fa­luban. Pedig a világosság — a közvilágítás már csaknem tel­jesen megfelelő, úgy mint egy városban. 0 Molnár Ferenc városi ta­nácstag mondja: — A Cifrakapu utca párat­lan oldalát állítólag lebontják majd. Három-négy emeletes blokkokat emelnek itt. Ide, a mostani kereszt mellé presszót terveznek... De mikor lesz az még? Berbovits György — Hatvanban a jelölő gyű­léseken — mondta dr. Lukács Lajos, a városi tanács vb-tit- kára — négyszázhúsz hozzá­szólás hangzott el, ebből 249 közérdekű bejelentés volt, tíz pedig magánjellegű kérés, il­letve kérdés... A jelölő gyűlések óta már több mint egy hónap eltelt. Ez az idő elég volt arra, hogy fel­dolgozzák a hozzászólásokat, — mechanikus munkának hang­zik így, melv mögött azonban a választók és a választottak egységes akarata áll biztosíték­ként —, megnézték tehát, hogy mit is kell tenni? Mi volt az indokolt kérés, mi az, ami még ráér a fontossági sorrendet fi­gyelembe véve; folyt tehát a tanácsi munka. — Faképpen — mondta dr. Domonkos Károly, a szervezési csoport vezetője, a papírok között keresgélve — a választók interpellációi a vízvezeték- és járdaépítéssel, útépítéssel és a kereskedelmi létesítményekkel foglalkoztak. A felszólalásokat, a kéréseket úgy dolgoztuk fel, hogy a má­jusi tanácsülés már foglalkoz­hasson velük. A 24. számú választókerület­ben például postaládát kértek Ha. valamelyik háztulajdonos hozzájárul, hogy a háza falára vagy a kerítésére szereljék, nincs akadálya. A 9. számú választókerület jelölő gyűlésén az egyik hozzá­szóló kukát kért az egész vá­ros részére. A Kisfaludy utcá- bal_| a csapadékvíz-levezető árok tisztítását kérték. A rövid vá­lasz: meglesz, méghozzá hama­rosan. A Csányi utcában egy élelmiszerüzletet kértek. Való­ban szükséges lenne, de egy­előre még nem kerül rá a sor. Sokfelé kérték az autóbusz helyi járat bővítését. Egyelőre erre sem kerülhet sor, mert először rendbe kell hozni az utcákat. A Csapajev utcában a vízve­zeték-árok rendezését sürget­ték. Májusban erre is sor ke­rül. Kértek üzletbővítést is, de a bolt helyisége egy magán­házban van, így a bővítésre csak akkor kerülhetne sor, ha a város megvenné az egész épületet. Egy másik választókerület­Dokumentum-regény XXXVII. — Remélem, Délkelet-Euró- pá további politikai fejlődése majd megváltoztatja ezt a vé­leményüket. Elnézést kérek, mást nem tehetek, minthogy közöljem: a partizán kormány szívesen küldene önökhöz megfelelő felhatalmazással el­látott, s természetesen az önök számára is elfogadható koncep­cióval tárgyaló megbízottat... Bornemissza felvidámodott: — Ez már más beszéd, ked­ves öcsém, egészen más be­széd. Eigentlich, ha nem len­nél horvát, azt mondhatnám, hogy magvar beszéd! Ifjú Horthy Miklós hangula­ta is megváltozott. — Szívesen látunk még egy küldöttet — mondta. — Kér­jük azonban, hogy az illetőt lássák el szabályos megbízóle­véllel. Legyen felhatalmazása a megállapodásra. Az esemé­nyek sürgetnek. Mindkét or­szág háború utáni pozíciójának javára válhat, ha sikerül egy­4 Mimsüg 1967. május 4., csütörtök más segítségére lennünk. 1; A lehető legbarátibb hangu­latban állapodtak meg a rész­letekben. Petries hazautazik, de néhány napon belül ismét Budapestre látogat. Egyszerre érkezik majd a partizánok megbízottjával. — Ha nem is egyszerre — magyarázta Petries —, de kö­rülbelül egy időben. Hogy együtt utazunk-e Buda­pestre, vagy más útvonalat választunk, ez a körülmények­től függ. Nagyon kell vigyázni, nehogy letartóztassanak. Vég­eredményben minden tele van német ügynökökkel... Bornemissza bólogatott. — Igen, kedves öcsém, na­gyon vigyázni kell, nehogy a németek valamit is megtudja­nak. .. — Ha már Pesten leszünk, jelentkezem Félix bátyámnál folytatta Petries. — — Én meg telefonon érte­sítem ifjú Horthy Miklós mél- tóságos urat, — így Bornem­issza. — A szokott telefonszámon — bólintott a kormányzó fia. — Ügy, úgy... — Ezen az úton megállapo­dunk majd a találkozó pontos helyében és időpontjában — vette át ismét a szót Petries. — A helynek, azt hiszem, az irodám megfelelő — invitál­ta őket meg legközelebbre is Bornemissza. — Rendben van, akkor eb­ben meg is állapodtunk. Csak még az a kérésem, a jelentke­zésem után a lehető legrövi­debb időn belül ifjú Horthy Miklós úr üljön asztalhoz a partizánok küldöttével. Az il­lető magas beosztásban szolgál a partizánvezérkamál, nincs módja arra, hogy sokat időz­zön Budapesten. — Megígérhetem, fél, de legkésőbb egy napon belül találkozom vele! — jelentette ki ünnepélyesen ifjú Horthy. Búcsúzott. Sietett vissza a Várba — nem akarta, hogy apjának feltűnjön távolléte. Az öreg annyira felháborodott azon, amit Modercin mondott neki, hogy már hallani sem akart semmiféle tárgyalásról a jugoszlávokkal. Így hát a kormányzó fiának nemcsak a németek, hanem a saját apja, Magyarország kormányzója előtt is titokban kell tartania, hogy a jugoszlávok felé keres kapcsolatokat. Amint hazaért, azonnal meg­kérdezte Tost szárnysegédet: az apja lefeküdt-e már. A szárnysegéd azt válaszolta, a dolgozószobájában tartózkodik. A fiú bekopogtatott az apjá­hoz. A kormányzó az íróasztala mögött ült, arcát kezébe te­mette. — Fáradt vagy? — kérdezte a fia. A kormányzó nem válaszolt. — Többet kellene pihenned — mondta a fiú. — Az utóbbi időben olyan keveset alszol... — Az események... — mondta panaszosan Horthy. — Akkor sem teheted tönk­re magad! — fedte a fia. — A a tárgyalások eredményre ve­zetnek. A „partizánok” küldötte a Dísz téren ült, Höttl előszobá­jában. Várnia kellett, Höttlnél megbeszélés zajlott, s a figyel­metlen titkárnő még olvasni­valóval is elfelejtette ellátni az ügynököt. így hát Petries ült. Ö is nagyon fáradt volt — el­eibóbiskolt, de a kényelmetlen, kemény, egyenes támlájú szé­ken nem tudott igazán pihen­ni. Feszülten figyelt, hátha odabentről kiszűrődik valami, de nem, teljes csönd volt. Höttl szobájában fojtott han­gon folyt a beszélgetés. A szót Skorzeny vitte. Höttl — jó em­berismerő volt, hiszen az együtt jár azzal a szakmával, amiben dolgozott — megfigyel­te, hogy Skorzeny, a robosztus, egészséges férfi egyszer sem emelte fel a hangját, tehát na­gyon dühös volt. A vele szemben ülő Bach- Zelewski SS Obergruppenfüh- rernek magya­rázta: — Itt nem le­het alkalmazni a messzehordó ágyúkat, a 65 centiméteres ütegeket — Bu­dapest nem Varsó! Egy szö­vetséges ország fővárosában más eszközök­re van szükség. — A magya. rok megszegni készülnek a szövetségi húséget és ahhoz mérten kell elbánni velük! — mondta méltóságtel­jesen Bach-Zelewski, de az ő hangjában is elfojtott ingerült­ség csengett. — A Führer az­zal a megbízással indított út­nak, hogy a városban minden tevékenységért én legyek a fe­lelős. Skorzeny megsértődött. — Nem kétlem, hogy ön ilyen parancsot kapott — mondta. — De birtokomban van, s ha kell fel is mutatha­tom önnek a Führer által alá­bem az Ady Endre út portala­nításáról volt szó, ez azonban már — megtörtént... A Mártí­rok útja 14. számú ház már igen rászorult a renoválásra, ezt is szóvá tették egy jelölő -ülésen. A munkát itt már meg is kezdték! A Tolbuchin utcában lakók a csapadékvíz-csatorna tisztítását és az utca parkosítását kérték. A tisztítást el is végzik, a par­kosításhoz azonban a lakók se­gítsége szükséges, — virágot, facsemetéket azonban tud biz­tosítani a tanács. — De nemcsak ilyen jellegű hozzászólások hangzottak el abban az időben — mondta dr. Domonkos Károly. — So­kan a társadalmi tulajdon vé­delme mellett szálltak síkra, sok hozzászólásból a köztulaj­donért érzett féltő gondosko­dás tükröződött, a rendszeretet és a tisztaság igénye. Az interpellációkról statisz­tika is készült: 89 választó az út- és járdaépítésekkel foglal­kozott, 38 a vízhálózat bővíté­sével, 17 a közvilágítással, 17— 17 a kereskedelemmel, illetve a közlekedéssel, 5 a munkaerő- gazdálkodással, 16 a köztiszta­sággal, 10 pedig egyéni prob­lémákkal... — A kérések nagy része tel­jesíthető — mondta a tanács- titkár —, ha nem is ebben az évben valamennyi, de a harma­dik ötéves tervben minden­képpen. Elsősorban azokkal a feladatokkal foglalkozunk, amelyek megegyeznek a kö­zösség és a város érdekeivel, és amelyekhez tudunk anyagi fedezetet biztosítani. A tanács sorrendiséget is megállapít, ha szükséges, anyagi átcsoportosí­tással. Rövid hozzászólások, rövid válaszok, — néhány példa tük­rében. A példák amellett is tanúskodnak, hogy a választók kéirései nem „pusztába kiáltott” szavak voltak. (hátai) Öregdiákok NEM VOLT ÉVFORDULÓ, de más egyéb alkalom sem, ami indokolta volna, hogy az Egri Tanárképző Főiskola egy­kori diákjai összegyűljenek Gyöngyösön: akár számot ad­ni életútjuk eddigi szakaszá­ról, vagy emlékezni a főisko­lán töltött évekre. Ezért mond­hatjuk, hogy rendhagyó öreg­diák-találkozó zajlott le. Még­is: mi adta a célját ennek az összejövetelnek? Nagyon hasznos töltetű el­határozás, gyakorlati cél. Dr. Somos Lajos, tanszékvezető fő­iskolai tanár is erre utalt gondolatébresztő megnyitójá­ban, és ezt hangsúlyozta Szűcs László, a főiskola igaz­gatója is a felszólalásában. A főiskola szeretné önmagát el­lenőrizni, oktató-nevelő mun­kájának helyességét, céltuda­tosságát, eredményességét le­mérni, éppen azok segítségé­vel, akik már a több éves ta­nítási gyakorlat birtokában össze tudják vetni: a nevelő munkára való felkészítés együtt halad-e a hétköznapok valóságával, ad-e erős alapot írt különleges parancsot. A fel­hatalmazásom szerint felelek a Vár elfoglalásáért, az áru­lók letartóztatásáért. így hát, ha kérnem szabad önt, Ober­gruppenführer úr, a katonai akciót hangolja össze a miénk­kel. .. Bach-Zelewski csupán eny- nyit mondott: — Éppen olyan könyörtelen leszek, mint Varsóban voltam! Höttl és Skorzeny tudta, hogy ez mit jelent. Ha sze­mélyesen csak Budapesten is­merkedtek is meg vele, hírből már régen ismerték ezt az SS- tábornokot. A legrégibb ro- hamosztagosok közé tartozott, annak idején, amikor Rohm és hivei likvidálására Szent Bertalan éjszakát rendezett Himmler és Göring, oroszlán- részt vállalt az eseményekből. Amikor) kitört a háború, a ke. leti front középső szakaszán az SS és rendőri csapatok pa­rancsnokává nevezték ki, s közvetlenül Himmlemek ren­delték alá. A varsói felkelés kirobbanásakor maga Himmler nevezte ki a varsóiak ellen bevetett SS-alakulatok, az el­lenük indított akció irányítá­sára. Igaz, hatvanhárom na­pig tartott, amíg Bach-Zelews. kinek sikerült teljesítenie fel­adatát, de Hitler és Himmler egyaránt elégedett lehetett ve. le. Teljesen szétlőtte a várost, a romokat is felgyújttatta. Mint a városok lerombolásá­nak specialistáját küldte Himmler Budapestre. Sem Höttl, sem Skorzeny, de leg­kevésbé Winkelmann örült ennek a vendégnek. Hiszen Bach-Zelewski megkapta Himmlertől Winkelmann ha­táskörének egy részét is. Mind. ez arra mutatott, hogy a leg- magassabb SS vezető nem tel­jesen bízik magyarországi em­bereiben. Nem állítható, hogy ez különösképpen jólesett vol­na Winkelmannak, vagy Höttl. nek. (Folytatjuk) = tanárok az iskolákban megkövetelt mi­nőségi munka mielőbbi birtok­lására. Az öregdiák-találkozó tehát — ha úgy tetszik — prakti­kus célt szolgált. Csalódást sem keltett. Elhangzott néhány jó tanácsnak minősülő észre­vétel. amely a még jobb mun­kára szeretné ösztönözni a fő­iskola oktátóközösségét. így például: a hallgatókat jobban fel kell készíteni a falun vég­zendő munka igenlésére. Tu­datosítani kell bennük, hogy nevelőmunkájuk eredményes­sége , elsősorban példaadásu­kon múlik. A szocialista em­ber-eszmény vonásainak ki­munkálása, még a felnőttek­ben is, szünet nélküli, aktív tevékenységet kíván minden nevelőtől. A semlegesség nem lehet a pedagógus állásoontja. A még eredményesebb ok­tatómunkára való előkészülés megkövetelné, hogy a gyakorló idő mértékét megnöveljék a főiskolákon. De azonos célból — a szakmai ismeretek állan­dó bővítése végett — hasznos lenne, ha a pedagógusok szervezett továbbképzését a főiskolákra bízná a miniszté­rium. Éppen a való élet gyors ütemű fejlődése megkövetel­né, hogy a főiskolán létrehoz­zák a technikai eszközök módszertani ágazatát, amely az ilyen eszközök felhasználá­sának elméletét adná át a hallgatóknak. A tv, mint esz­köz, szintén jelentős szerepet tölt be az oktatásban, erre is fel kell készíteni a jövendő tanárokat. AZ ÖREGDIÁK-TALÁLKO­ZÓ célszerűségét ezek a gon­dolatok igazolták. Persze, nem a felfedezés erejével mondta el senki sem a véleményét, hiszen a javaslatok egy része már a főiskolán gyakorlatként található meg. De még az ilyen gondolat is haszonnal járt, meirt megerősítette az érintett tanszék vezetőit abban a meggyőződésükben, hogy amit tesznek, azt tenniük kell: Mint minden öregdiák-talál­kozónak, ennek a rendhagyó, gyöngyösi összejövetelnek is volt hangulatosabb, közvetle­nebb tartalmú része. Az em­lékek felidézésére gondolunk* a ragaszkodást kifejező sza­vakra, a hála és a szeretet megnyilatkozásaira. A mun­kára is gyümölcsözően ható emberi kapcsolatok elmélyíté­sét is szolgálta a találkozó. És büszkeséget is kelthetett a tanárképző főiskola tanárai­ban, hiszen az elismerés, a köszönet gyakran kért szót. Ugyanilyen tartalmú gon­dolatot fejezett ki az a tény, hogy a találkozón megjelent és felszólalt Molnár Jenő. a járási pártbizottság első titká­ra, Gyöngyös város tisztelet- adását pedig Dr. Holló Bélá­nak, a városi tanács vb-elnö- kének jelenléte tette nyilván­valóvá. AKÁRHONNAN KÖZELÍ­TÜNK is a végső kövekezte- tésbez, csak azt mondhatjuk: az Egri Tanárképző Főiskola kezdeményezése, az első ta­nácsadó jellegű öregdiák-ta­lálkozó mindenképpen után­zásra méltó. rendszeresen mesismétlendő gyakorlattá kell tenni — a volt egri difo kok hasznára is, (gml) magyar hazának szüksége van rád! Szelíden megragadta az apja vállát, s a hálószoba felé ve­zette. A kormányzó inasa a gazda fiának parancsára alta­tót diktált az öregúrba. Ifjú Horthy Miklós megvárta, amíg az apja elalszik. Aztán megin­dult lefelé a lépcsőkön, a pin­cében működő titkos adó felé. Útközben elhatározta, hogy még sógornője előtt is eltitkol, ja, ismét tárgyalt a partizánok összekötőjével. Még a család tagjai is ráérnek megtudni, ha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents