Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-12 / 110. szám
Egy jókedélyű ember élete r im. Ezt fejtse meg: „Édes- testvére volt a bőség a nyomornak, de nem szerette szép húgát, erős ifjú volt és verte a lányt ezer éven át. Egyszer e leány felállt, felsőhajtott: jobb jövőre nincs számomra út? És dacosan agyonvágta az óriás fiút.” Próbálom megfejteni. | Gyökerek Az egri földműves tizenötödik gvcreke 1899-ben szü- JefcKt. ..MH tudom én már, »agy hány osztályt jártam.” Tizenkét éves korában Indig Ármin szabómesternél öltö- gette a gombokat. Segédként Budapesten szolgálta a francia női szabó divatot, aztán a magyar konyhát a Grand Hotel Hungáriában, mint eukrászlegénn Tudniillik egy iparoslegény olyan iparban kereste akkoriban a magyar koronát, ahol éppen tudta: szabó nem kellett, hát elment cukrásznak. Később már csak katonára volt szükség: 16 éves korában már hatos huszár volt, aztán tízes honvéd. Erős, szívós — birkózott — és élelmes fiú, aki nem akart a frontra kerülni azon nyomban. Ezért inkább gránát- és gázkiképzésre vállalkozott, altiszti iskolára ment. Csak később került a román, majd az olasz frontra. __ Mit tehetett az ember, so dródott oda, ahova sodorták. Aztán ha ügyes volt, mindig oda került, ahol meg tudott élni, ahol jobb volt neki. S közben gyarapodott tapasztalatokban. | ősszekacsintás Kis háza van a Cifra-hós- tyán. Van egy japán kakasa és két ilyen tyúkja, a többi „rendes” között. A citromfája elfagyott. Már nyugdíjas. Otthon gondozza kertjét és rózsafáit. — Amikor nyolc éve nyugdíjba mentem, nem tudtam otthon maradni. Fel-felláto- gattam az Egedre, gyöngyvirágot szedtem és eladtam az idegeneknek. Nem is tudom, miért? A feleségem szépen keres. Talán olyan mélyen bennem volt az életösztön, egy élet tapasztalata: hogy mindenképpen meg kell élni? __ s vidáman rám kacs int. | Ösztön .Az első háború után újból szabó Egerben. „Fiatal legény voltam, összeálltam egy társammal és dolgoztunk. Ezt nevezik kontárnak, de ki tudott adót fizetni akkor?” Aztán foglár is volt a várban és megszöktetett hat kommunistát. Utána ő is szökött Szlovákiába, Rimaszombatba. Nemsokára visszatért, s amikor le akarták tartóztatni, újból elszökött — Romániába. • — Amikor Horthy Egerbe látogatott, meghívta Gárdonyi Gézát az érseki rezidenciába, hogy legyen az ebédpartnere. De Gárdonyi nem njent, inkább tovább foglalatoskodott a szőlőjében. Ismertem, „kis Molnárnak” nevezett, mert akkoriban ott laktam közel hozzá. Engem Horthy nemigen hívott, legfeljebb börtönbe. De hát az ember az ilyesmit nem várja meg. | Tréfacsinálás mindennap tejfellel kenem le magam. El is fogyott a tejfel a büfében. A büfésnéni annyira megörült, hogy az egész sörét nekem adta volna. Persze, hogy nem lettek barnábbak a tejfeltől, — s mint egy igazi tréfamester, büszkén néz rám. ezer forintnál is több — és kedélyesen szétmutat. | Emlékezet | Csúesi Galacban aztán nagy szabó lett. „Ott kezdtem az életet. millionár lettem, ahogy a románok mondták.” Akkoriban sok pénzt keresett, mert kevés volt a jó szabó Romániában. Tíz-húsz segéddel dolgozott. Gvönyörű felesége meg egy fia volt. Aztán bánatában hajóra szállt és bejárta a fél világot, először mint fedélzeti inas, aztán mint hajóberakó, majd mint rádiós. 1939-ig hajózott. Utána lett román katona. — Elkeseredtem, mert a feleségem mellett csak ezt lehetett csinálni. Tönkretett anyagilag is, lelkileg is. Hiába tehettem meg hogy kiruccantam nyaranként Párizsba, mégis lettem én még hajóinas is. A román hadseregben tolmács volt. Perfekt román és töri az olaszt, a spanyolt, a franciát. Hadnagyként esett fogságba. Hat évig volt Omszkban. 1947-ben került haza. Második feleségétől hét vagy nyolc gyereke volt. „Már nem is tudom.” Ebből kettő maradt meg. Romániában élnek, az egyik gyógyszerész, a másik fogtechnikus. — Egy negyedszázad távoliét után érkeztem Egerbe. Rögtön a Hatvani-temetőbe mentem, anyám sírjához... Nagyon jólesett, hogv néhány régi barátom megismert. | Eredmény | Re'atfv'tás A pici ház rendes, takaros, de eléggé igénytelen. Először, mivel majdnem a Cifrakapu utca végén van, vámház volt, ők voltak 47-ben a vámosok. — Évek teltek el, amíg ebből a rozzant viskóból ilyen kis otthont teremtettünk. A két kezünk munkája ez. Pénzünk nem volt, magunk hoztuk rendbe. Amikor kész volt, jaj de jól jött az a beutaló Balatonfüredre. Alig álltunk a lábunkon. Higgye el, hogy büszkébb vaevok erre az igénytelen házra, mint annak idején Galacban az emeletesre. Nézze a bútorokat, tízItthon először piaci hely- pénzszedő volt, aztán a téglagyárban dolgozott, mint robbantómester. Később került a fürdő vállalathoz. Harmadik feleségével húsz éve éL — A legjobb asszony. Lesz még nekünk gyerekünk — és mosolygósán kihúzza magát. Büszke a viccére. — Másodszor választottak meg tanácstaggá. Csütörtökönként van a fogadóórám. Rengeteg ügyes-bajos doleuk van az embereknek. De hát ismerem én az emberi dolgokat, nekem is volt elég... — És hamiskásan mosolyog Molnár Ferenc. | Metrfe'fés — Hát ld legyen tanácstag, ha nem maga, Feri bácsi? Jól tudja maga a dörgést, jól ismeri az embereket, a bőséget és a nyomort is. Berkovits György A Sári-üg*? Az asztal mellett négyen bo- rozgatnak. Két bajai vendég, Loibl Sándor, Martali Géza és a háziak, a két Sári testvér. Martali nem nagyon nyúl a po. hár után, eleget ivott, ő már „kész”. — Szóval, a tsz-nek szőlővessző kell — magyarázza Loibl. — Épp rügyű, gyökerez- tetésre alkalmas vesszők. Minden átvett vessző után jutalékot biztosítunk, s természetesen az anyagköltség a tsz-t terheli. Mennyiért tudják vállalni? A Sári testvérek egymásra néznek: — Szálanként 6 filléres árat kérünk... — Rendben — mondja Loibl. — Tízfilléres árat számolunk, de egyezzünk meg ab. ban, hogy minden szál után 2 fillért visszafizetnek. Bizonyos költségekre... Az egyezség a két Sári testvér és Loibl, a bajai Micsurin Tsz főkertésze között minden különösebb alkú nélkül létrejött. A megállapodást írásba foglalták, s Loibl átadta a Sári testvéreknek a bajai szövetkezet pecsétjét is. A Sári testvérek vagonszám. ra vásárolták a szőlővesszőt, mázsánként 30 forintért, napszámosokat fogadtak, akik szabványméretűre vágták, s indították a szállítmányokat Bajára. Külön folyószámlát nyittattak a gyöngyösi OTP. fiókban, erre a számlára utalta át a pénzt minden szállítás után a baiai tsz. A folyószámla végösszege, 1964. decemberétől 1966. tavaszáig, 573 000 forint. A Sári testvérek szinte a kisujjukat sem mozdították — ők nem dolgoztak, csak dolgoztattak! — s mégis mesés nyereségeket vágtak zsebre. 1964-ben egyedül Sári László markát 70 ezer forint jogtalan nyereség ütötte. 1965-ben a két testvér nyeresége elérte a 76. 1966-ban pedig a 133 ezer forintot. A testvérektől Loibl rendesen megkapta a maga sápját — autóval vitték bajai lakására, vaev kisvendéglők és presszók mosdóhelviségeiben nyújtották át a újsáeoaDírba csomagolt százasok kötegeit. Egy ízben a pénzt Martaliva' hozatta el a Sári testvérek abasári lakásáról, maid abban egyezlek meg. bnov táviratban közlik a n»nz átadásának helvét és időpontját. A táviratot Sáriék „dr. Fejes” néven irtait alá. A bűnszövetség! hármas — Sári István, Sári László és Loibl Sándor — sorozatos tsalá- saikkal. összesen 235 500 forinttal károsították meg a bajai „Micsurin” Tsz-t. Hol a forrása, hol a születése a bűnnek? A szövetkezet főkertésze. Loibl Sándor, érthetően, egy ízben sem ellenőrizte a Sári testvérek felvásárlásait, az általuk történt kifizetéseket, kiadásokat, egyáltalában a munka menetét. Jól tudta, hogy a csalások sorozatát követik el, megkárosítják a szövetkezetei, de miért tett volna valamit is ez ellen, mikor a csalásokhoz egyéni, anyagi érdekei kötötték. Elmulasztotta az ellenőrzést Martali is, pedig neki, a tsz főmezőgazdászának kimondottan kötelessége lett volna a szőlészeti tevékenység ellenőrzése. A főkertész és a mezőgazdász nem pazarolta idejét elAmikor nyugdíjba ment, megtanította a feleségét a lasszírozásra. Ugyanis ő tasszőr volt az utóbbi időién. Most a felesége az; Te- Lát masszőr volt és úszómes- er. Minden nyáron osokolá- iébarnára sült — Irigyeltek is a pesti női endégek, hogy olyan csoki agyők. Kérdezték, hogyan isinálom. Mondtam, hogy 4 Mmúsm 4067. május 12., péntek Dokumentum-regény XLIV, Horthy azonban nem maradhatott tovább Magdolna asz- szony mellett, mert jelentették neki: Vörös tTános vezérkari főnök kíván vele sürgősen beszélni, még a koronatanács megkezdése előtt. Vörös újabb kellemetlen meglepetéssel állt elő. Ultimátumot kapott Guderian vezérezredestől, a Wehrmacht főparancsnokságának főnökétől, amely szerint a magyar hadsereget német parancsnokság alá helyezték. Magyarország német stratégiai terület, ahol a magyar vezérkarnak nincs joga parancsokat kiadni, csak a német főparancsnokságnak. Közben a miniszterek izgatottan tárgyalták a kormányzó fiának letartóztatását. A legtöbben óvakodtak a súlyos szavaktól — hiszen ott volt tJur- csek és Reményi-Schneller is, tudták, hogy minden szavuk visszakerülhet a németekhez, s akkor & is a kormányzó fiáéhoz hasonló sorsra juthatnak. Háromnegyed tizenegykor Horthy megviselt arccal, meggyötörtén lépett a tanácsterembe. Mindenki felállt. Lakatos, a miniszterelnök Horthy elé sietett. — Főméltóságú uram, valamennyien értesültünk a rendkívül fájdalmas eseményről— i Engedje meg főméltóságod, hogy együttérzésünkről biztosítsam e nehéz órában ... A kormányzó fogadta Lakatos együttérző kézszorítását, s aztán az asztalfőre telepedett. Megnyitotta a koronatanács ülését. A miniszterek most értesültek arról, hogy a kormányzó fegyverszünetet kíván kérni. Valamennyien egyetértőén szavaztak. Arról fogalmuk nem volt, hogy a fegyver- szünetet már meg is kötötték, sőt a rádióban már ott van a proklamáció, amelyet perceken belül beolvasnak. Pontban tizenkettőkor belépett Ambrózy Gyula, a kabinetfőnök. — Főméltóságú uram, a német követ kihallgatásra megjelent A kormányzó otthagyta a minisztereket a dolgozószobájában fogadta Veesenmayert. Ambrózyt is ott tartotta, legyen tanúja a beszélgetésnek. Horthy magából kikelve tiltakozott fia letartóztatása ellen. — Kizárt dolog, hogy ezt németek tették volna! — hazudta szemrebbenés nélkül Vee- senmayer. — Talán valamelyik másik csoport, talán a partizánok .., Nem tudok semmiféle letartóztatásról... A kormányzó egy üres német tölténytárat dobott az asztalra. — Az embereim a helyszínen találták! — mondta. — Ez bizonyítja, hogy a németek tették. Veesenmayer hirtelen hangot változtatott — Ja, úgy! — mondta. — Ez Winkelmann hatáskörébe tartozik, nem az én dolgom. Arról azonban én is tudok, hogy az ön fia az ellenséggel paktált Ha letartóztatták, ezek szerint teljesen jogos. — Ez hitszegés! Megszegése a szövetségi hűségnek! — folytatta még mindig magából kikelve Horthy. — És nem az első eset nem is az egyetlen a német—magyar viszonyban. Eseteket sorolt, amikor Hitler nem úgy bánt vele és országával, mint ahogy ő azt, mint hűséges szövetséges a hűséges szövetségestől joggal elvárhatta volna. — Fegyverszünetet kötök! —• jelentette ki Veesenroayernak, kissé felemelt hangon, hogy jól hallja a kulcslyuknál hallgatózó menye. Horthy Istvánná gondosan már jó előre levette a cipőjét Most, hogy ez a mondat elhangzott, elosont a kulcslyuktól, s telefonált a rádióba, Hlatky Edének, akinél ott van a proklamáció. Most már be lehet olvasni. A meny már nem haDotta, amint apósa ígéretet tett Veesenmayérnék, hogy fogadja Rahnt, igaz, hozzátéve, ez a beszélgetés sem változtathat elhatározásán. Fél egy után be is olvasták a proklamációt. Egy szó sem esett benne a fiatal Horthy letartóztatásáról, a prokl amá- ciót még előző nap fogalmazták. Azért a kormányzónak enélkül is módja volt, hogy a németektől elszenvedett jó néhány sérelmet felsoroljon: — Szomorúan kell megállapítanom, a német birodalom a szövetségi hűséget a maga részéről velünk szemben már régen megszegte... Miközben a proklamáció elhangzott, Horthy Rahnnal tárgyalt Aztán gyorsan berekesztette a koronatanácsot A családtagjaival ebédhez ült, Az ebédlőasztalnál ott árválkodott a fia megürült helye, ő már egy rabszállító kocsi utasaként Bornemissza Félixszel együtt úton volt Bécsiből Mauthausen felé. Skorzeny fent, a Golf Szállóban Foelkeraammal vázlatok, térképek fölé hajolt. Az utolsó simításokat végezte a Vár elfoglalásának tervén. Höttl Winkelmannál tartózkodott: az SS főhadiszálláson csörögtek a telefonok, futárok jöttek-men- tek. mindenki tele volt teendőkkel, A nyilas hatalomátvétel jó előre elkészített tervét hajtották végre. Estére már nyilas indulókat közvetített a rádió, kilenc után pedig beolvasták Szálasi hadparancsát is. Azt, amit Verböczy utcai magányában szintén előkészített a nyilas vezér. Szálasi már a német követségen hallgatta a saját rádiószózatát Winkelmann vitte át az SS-főhadiszállásról ide. A Gestapo-tábornok délután a Bérc utcából az Űri utcába helyezte át rezidenciáját Ott Veesenmayer szeme láttára és füle hallatára intézkedett, hadd lássa a birodalmi megbízott, hogy ki irányítja az eseményeket! Lakatos és Henney, a külügyminiszter, igaz nem Win- kelmannal, hanem Veesen- mayerral és Rahnnal tárgyalt Alkudoztak. — Bocsássák szabadon a kormányzó fiát, és akkor a magyar csapatok további intézkedésig nem teszik le a fegyvert! Veesenmayerék halogató választ adtak. Mindenesetre most már a birodalmi megbízott is látta, hogy a kormányzó fiának elrablása nem volt rossz húzás. Nagy adu ez a kormányzó ellen. Csengett a telefon — Rib- bentrop telefonált. Rahnt vonta felelősségre a kormányzói prokla- mációért Azt követelte, hogy azonnal tartóztassák le a kormányzót. —Horthy admirális velem szemben nagy megértést és előzékenységet tanúsitott — igyekezett őt megnyugtatni Rahn. — Mi biztosan meg fogunk egyezni vele, kérem, bízzék bennünk. Rahn már biztos volt abban, hogy a kormányzó beadja a derekát. Hiszen Lakatosék ajánlatából félreérthetetlenül kiderült, hogy Horthyt és embereit már semmi más nem érdekli, mint a kormányzói család, s a saját sorsuk. (Folytatjuk) lenőrzésekre, fejük se fájt a társadalmi tulaidonért. De mit tett a főkönyvelő, mennyire állt hivatása magaslatán, hogy a társadalmi vadont védje és másokkal is védAi*w»»t°sse? Lusztig Ottó főkönyvelő, a bajai Micsurin mostani elnöke, a Sári-ügyben ötödr-ndű vádlott: Bennünket nem érdekelt, hogyan, mi módon szerzik ne Sáriék a szőlővesszőket A velük való megállapodás fix árra szólt A megbízást I úbl kapta az ügyletkötésre, elismert és meCTbeesült szakember út akiben nrndenki megbízott Gondolni se mertem volna arra, hogy bűncselekményeket követ el. .. .Sáriék megkárosították a szövetkezetét, de fc - íc* ir>l->v>an VGlük, r intha a Szőlő-, Gyümölcsültetvény Terve-ő Ki- ’""’lejefr * szerezzük be a megfelelő alanyokat. A S'riékkal kötött megállapodás előnyös volt szá. munkra. A -zöv '•»■>»( olcsón jutott szől^vesszőkhöz. s ezek minőségileg megfelelők .*oL tak... Lusztig Ottót a bíróság — bűncselekmény hiányában — felmentette. Büntetőjogilag nem vonható felelősségre, de emberi felelősség igenis terheli. Terheli, mert ha csak egyszer is firtatja Sáriék 1 enyújtott számláit — fiktívek, hamisak voltak! — hamarabb fény derülhetett volna a kupec ügveskedésekre. S a könyvelési bizonylatok a mázsaszámra vásárolt szőlővesszőről? Egyetlen bizonylat felülvizsaálatci elegendő lett volna a büncse- lekmé*"'"k lelevlezr -f S vajon nem terheli-e felelősség azokat a tsz-vezetőket, aki”- Sáriék fokhagymáján ik dőltek be? Az abasári kupec fivérek ugyanis több tsz vezető«^--* (poroszlói Erő. ker-rs-rr -— «*”-' vet. ték rá, hogv termesszenek fokba mrrnát. Sáriak vállalták a vetőmag beszerzését is, és nem kevés pénzt vágtak zsebre. Megvették a fokhazvma kilóiát 4 forintért. 6.50-ért, s eladták a tsz-nek 7—9 forintért, vagy 15-ért. fi szövetkezet vezetőinek eszükbe se jutott, hogy menkárdezzék a MÉK el, van-e vetőmag és mennyié-t adják! A MÉK tudott volna adni fokhagymát, kilónként 7 forintért, vagy $,40-ért. Az Egri Megvei Bíróság btintető tanácsa tíz napon át tárgyalta az abasári Sári testvérek és bűntársai’’ üsvét. A per szereolői nem először álltak bíróság előtt, s azon sem lehet csodálkozni, hogy a korábbi bűnüwek is hasonlóan motiváltak, mint a mostani. Sári Istvánt háromszor ítélték el üzérkedésért, összesen 9 év és 10 hónapra. Sári Lászlót is elítélték már esv ízben 10 hónapra üzérkedéséit, csalásért, Loibl pedig bűnszövetségben elkövetett sikkasztásért kapott 1 év 4 hónapot. Mostani büntetésük példás és érdem szerint kiszabott. Sári Istvánt 7 évi — szigorított börtönben végrehajtandó — szabadságvesztéssel, Sári Lászlói pedig 6 évi szabadság- vesztéssel súitották. A két testvér mellékbüntetése egyformán öt-ötezer forint pénzbüntetés, valamint a közügyek gyakorlatától 5—5 évi időtartamú eltiltás. A bajai Loibl Sándorra 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztést szabtak, 3 évre a közügyektől eltiltották. Martali Géza büntetése egy évi szabadságvesztés. Kötelezték a Sári testvéreket összesen 450 000 forint visszafizetésére, s ezenfelül, Loibllal együttesen, 159 200 forint megtérítésé* re. A Sári-ügynek vége. De bűnügyük tanúlságai figyelmeztetők azok számais, akik kényelmeskedésükkel, felelőtlenségükkel, „csak hozzon a tsz-nek!” szemléletükkel lehetőséget teremtettek számukra ahhoz, hogy kupec, nyerészkedő szenvedélyüket kielégítsék. Patakj? Oezsi
