Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

JRft premier ax euri Gárdonyi Géza Színházban Lajtai—Keller: HÁROM TAVASZ Revüoperett 3 felvonásban Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház ma mutatja be Lajtai La­jos, a nemrég elhunyt világ­hírű magyar- zeneszerző és Kel­lér Dezső revüoperettjét, a Három tavaszt. A revüoperett egy magyar primadonna életének három állomásán időzik el. 1910-ben —- ó, milyer messzinek tűnik! — a kép az orfeum bejárata, a kapu előtt portás és dalos­könyves (azokkal a kottafejek­kel, amiket majd énekelni és fütyülni kell az utcán, a szín­pad jóvoltából!), elegáns, ci- linderes, estélyi ruhás közön­ség tódul be a kapun, portás szalutál, köszönget és a dalos­könyves a füzeteit fáradhatat­lanul kínálja. 1930-ban a New York Kávé- báz a színtér, „ahol a kávé a kávé, ahol a művész él, a ká- pé, a készpénz, itt ilyet sose látsz igaz művésznél”. Bohém­tanya ez, „ide jár a város kré­mé, ahány ember, annyiféle, / Síró, író, futballbíró, éksze­rész, ki árut kínál, piktor, aki aktot csinál, zsoké, hajtó, itt látható bukméker és igazga­tó.” 1960-ban — még mindig ugyanaz a primadonna él és van. Hol, nyugdíjban? Hát va­laki lehet anyagilag gondozott, jól ellátott, de ha egyszer meg­ismerte azt az elektromossá­got, ami a színpadot körülve­szi és azt a zajt, amit röviden sikernek hívnak, akkor nem érezheti magát csak fiatalnak. Megy Óbudára, emberek közé, emlékeinek színhelyeit megke­resni régi és új barátaival — 8 régiek a2 igazak, mondják! — hallani a ritmus ivat, éne­kelni a régi melódiákat. Mert a színpad — és az élet — egy kicsit a szemek és a szívek káprázata, könnyed és könnyű szárnyalás, fényes vagy leg­alábbis világító pillanatok rit- kább-szorosabb láncolata, ha nevetni és énekelni tudunk. A színház tavaszi bemuta­tója igényes szórakozást ígér ezzel az operettel, amelyet Orosz György Jászai-díjas és Hegedűs László rendez. A dísz­leteket és a jelmezeket Kal­már Katalin tervezte. Somoss Zsuzsa koreográfiája szerint táncolnak majd a lányok há­rom felvonáson át, Somoss István vezényel, a revü-prima- donnát Petress Zsuzsa alakítja, de sorra felvonulnak az egri közönség kedvencei is: Géczy József, Komáromi Éva, Máté Eta, Kopetty Lia, Lenkei Edit, Varga Gyula, Csapó János, Bánó Pál, Szili János, hogy csak a legfontosabbat említ­sük. (}■ a.) Ötödször Magyarországon a Mojszet'ev Táncegyüttes Iskolások és tanárok politechnikai kiállítása Egerben • Nappali vetítőernyő ■ Taneszköz 15x15 centiméteren ■ Mennyire terhelhető hat amper? szemléltető oktatás ötletes esz­közei néhány napig megtekint­hetők, a legjobbak továbbjut­nak a Hatvanban megrende­zésre kerülő megyei kiállítás­ra. Lehet, hogy néhányat kö­zülük majd sorozatban gyárt az ipar_ Harminc évvel ezelőtt egy fiatal orosz balettmester maga köré gyűjtötte azokat a lelkes ifjú táncosokat, akik érdek­lőitek művészi tervei iránt, s velük együtt hozzálátott a né­pi táncok tanulmányozásához. Neve: Igor Mojszejev. Mojszejev járt Ukrajnában, Belorussziában, Tádzsikisztán­ban, a Volga-vidékén, az Ural hegyei között, Szibériában, a Kaukázusban és a Krim-fél- szigeten. Hol vasúton, hol ko~ Tablók, szemléltető tanesz­közök, ötletes szerkezetek kap­tak helyet az Egri III-as szá­mú Általános Iskola egyik termében, ahol az egri általá­nos iskolások és pedagógusaik politechnikai kiállítását ren­dezték meg. Kedden délelőtt 'Danas Lajos, az Egri Városi Tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője mondott meg­nyitót, amelyen nagyon hasz­nosnak értékelte az itt látható munkákat. Hogyan lehet ismeretterjesz­tő filmet vetíteni nappal, költ­séges elsötétítő berendezés nélkül? Ez eddig a kiállításon látható ötletes nappali vetítő­ernyő tanúsága szerint csak a Xl-es számú iskolában tanító Devánszki Antalnak sikerült. Kis területen, mindössze 15x15 centiméter alapterületen ka­pott helyet az iskolában is­mert valamennyi sík idom: trapéz, háromszög, négyzet, kör. Játék vagy taneszköz? Az eddigi tapasztalatok szerint hasznos segítője a pedagógus­nak, mert a gyerekek megtalál­ják benne és könnyen elsajá­títják az összes tudnivalót. A IV-es iskolában készítették a vasfelület védelmét bemutató tablót. Hazánk fontosabb erő­műveit, Heves megye létesít­ményeit mutatja gombnyomás­ra egy villanytabló. Az I-es is­kolából származik az a szem­léltető eszköz, amely arra ad választ, hogy mennyire ter­helhető hat amper, vagyis egy háztartási villanyóra. Suba szőnyegeket készítettek a Gyógypedagógiai Intézet tanu­lói, amivel bebizonyították, hogy megfelelő irányítás és felügyelet mellett hasznos munkára is képesek. Az iskolások politechnikai órákon készült munkái és a „Tavasd láz” — ukrán szvit. csín, máskor lovagolt, sőt gya­logosan is nekivágott a távol eső falvakba vezető utaknak. Leghitelesebb forrásainál is­merkedett meg a népi tánc­művészettel. A falusi ünnepsé­geken és klubesteken találko­zott a tehetséges népi tánco­sokkal; gyűjtötte a tapaszta­latokat és ismereteket. „A nép­művészet nyitotta meg előt­tem hivatásom útját” — mondja. Nagyon komoly követelmé­nyeket támaszt táncosaival szemben: a tehetségen és meg­figyelőkészségen kívül az együttes minden tagjának pá­ratlan munkakészséggel kell rendelkeznie. Ha művészkö­rökben valakit megdicsérnek a munkájáért, azt mondják: „Úgy dolgozik, mintha Mojsze- jevnél táncolna.” Az együttes eredetileg 35 táncosból állt. Sokan közülük öntevékeny művészegyüttesek­től jöttek. A Mojszejev Együt­tesnek jelenleg száz tagja van, s csaknem valamennyien elvégezték a táncművészeti is­kolát. A fiatalok átveszik az idősebb nemzedéktől az együt­tes hagyományait: a népi tán­cokban érvényre jutó kifogás­talan stílusérzéket, az előadás páratlan könnyedségét, elsajá­Dokumenlum-regé ny XLIII. Tizenkettőre Veesenmayert várja a kormányzó. Ez a ki­hallgatás nem tarthat tovább egy óránál. Legkésőbb délben, az ebédnél tájékoztathatja az apját és a család többi tagját, hogy ismét felvette a kapcso­latot a partizánok küldöttével. Egyelőre ugyanis az időseb­bik Horthy még semmit nem tudott erről. A fia jobbnak látta, ha nem idegesíti, terhe­li az apját ezzel is. Most, hogy van reménysugár a megegye­zésre. majd tájékoztatja. __ Ez a megoldás nekem tö­kéletesen megfelel! — bólintott Sibl. Az óra kilenc óra tizenhét percet mutatott. Ebben a pil­lanatban csengettek. — Ki lehet az? — kérdezte riadtan Bornemissza. Nműim 1961. május 1L, csütörtök A fiatal Horthy felállt, ki­vette zsebéből a revolverét és felhúzta a ravaszt. Behúzódott a szomszédos szobába. Nem is volt ideje, hogy mást cselekedjék. Előreszege­zett pisztollyal Gestapo-tiszt- viselők rontottak a szobába. — Kezeket fel! Bornemissza, Sibl és Petries engedelmesen feltartotta a ke­zét. A detektívek, hogy nem látták közöttük a fiatal Hor- thyt, a másik szobához ugrot­tak. Egyikük lábával berúgta az ajtót. A sarokban ott reme­gett a kormányzó fia, kezében tartva a pisztolyát. — Kezeket fel! — rivalltak rá. — Dobd el azt a vackot! A fegyver a földre hullott. Két gestapós vígigmotozta a foglyokat, aztán arccal a falnak állították őket. De csak másodpercekre. Társaik vil­lámgyorsan fölszedték a pad­lót borító szőnyegeket. Először a kormányzó fiát döntötték a földre, s az egyik szőnyegbe csavarták. A fiatal Horthy ka­pálózott, de amikor pisztoly­aggyal a fejére ütöttek, elhall­gatott. Bornemissza, Petries és Sibl nyugodtan tűrte, hogy rző- nyegbe csomagolják. Közben odalent az utcán Skorzeny intett a szemével Foelkersamnak, ő volt az egyik férfi, aki a téren, egy pádon sütkérezett. A kapitány felemelte a bal kezét. Ugyan­ezt cselekedte a piarista gim­náziumnál Nemzeti Sportot ol­vasgató járókelő is. A Ga'amb utca felől, ahol egy csukott katonai teherautó állt, futva közeledett kéttucatnyi egyen­ruhás SS. Skorzeny emoerei, akiket ott helyezett el. Éppen idejében érkeztek. Azt a két Gestapo-tisztet, akik ekkor léptek ki a házból, hogy odaintsék a távolabb álló te­herautót. amelyen a foglyokat kellett elszállítaniuk, géppisz- tolvtűzzel fogadták a testő­rök. Az ő gépkocsijuk pony­vája mögül tüzeltek, de ami­kor Skorzeny, Foelkersarn, majd az egész alakulat bele­kapcsolódott a tűzharcba, le­ugráltak a kocsiról, s a szom­szédos házak kapualjaihoz kúsztak. Skorzeny attól tar­tott, hogy behatolnak az Eskü tér 3-as számú házba, és meg­kísérlik kiszabadítani a kor­mányzó fiát, akinek biztonsá­gát rájuk bízták, ezért kézi­gránátot dobott a kapuhoz. Az ajtó leszakadt, a bejárat átmenetileg elzáródott. Lövedékek pattogtak. A két német Gestapo-tiszt után, akik a testőrök első lövéseitől meg­sebesültek, megsebesült az egyik testőr is. Futva, szórvá­nyosan tüzelve menekülni kezdték a kormányzó fiának kísérői. Gépkocsijuk a téren maradt. Skorzeny hagyta, hadd meneküljenek. Nekik nem őket, hanem a kormányzó fiát kellett elfogniuk. Alighogy a lövöldözés el­csendesült, lehozták odaföntről a szőnyegbe csavart foglyokat. A kormányzó fia ismét kapá­lózni kezdett. Néhány másod­percbe telt, amíg Foelkersarn segítségével a gestapósoknuk sikerült szabaddá tenni a ka­put. A ház elé kanyarodó te­herautóra aztán feldobták a csomagokat. Felugráltak a Gestapo-tisztviselők is, s a ko­csi nekiindult. A repülőtéren a teherautó a betonon, egy repülőgép mel­lett Állt meg. A Gestapo-tisz- tek átrámolták a két szőnyeg­csomagot A gép néhány perc múlva a levegőbe emelkedett — ifjú Horthy Miklóssal és Bornemissza Félixszel a fedél­zetén. Winkelmann a Dísz téren várakozott Höttlre. Rendkívül jókedvűvé vált, amikor meg­hallotta, hogy minden rendben van, a kormányzó fia útban van Bécsbe, illetve a mauthau- seni koncentrációs tábor felé. A köpenye felé nyúlt. Höttl előzékenyen felsegítette rá. — Megyek, s megmondom Veesenmayemak, hogy mi tör­tént! Képzelem, milyen arcot fog vágni! A birodalmi megbízott el­vörösödött, amikor Winkel­mann rányitott, s néhány mondattal elmondta, hogy a kormányzó fiát letartóztatták. — Rahn és én kértem önöket, Gruppenführer — sziszegte Veesenmayer —, hogy bele­egyezésünk nélkül ne kezd­jenek semmi­féle erőszakos akcióba. És most tessék... Winkelmann gúnyosan mo­solygott. — Talán tűrtem volna a fia­tal Horthy árulását? Nekem az a kötelességem, hogy az áru­lókkal az általuk kiérdemelt módon bánjak el. Követ úr, csak nem akarja az árulók pártját fogni? Veesenmayer sejtette, hogy nem egyszerű árulásról, ha­nem Höítlék provokációjáról van szó. Winkelmannak azon­ban esze ágában sem volt, hogy Veesenmayert beavassa az Unternehmen Maus titkai­ba. Ügy állította be előtte a dolgot, mintha a kormányzó fia valódi partizánküldöttel tárgyalt volna. A követ újra kifakadt. — Éjjel-nappal dolgozom — tett szemrehányást Winkel­mannak — és az önök körei folyton keresztezik a tevé­kenységemet. Így nem lehet felelősséget vállalni a magya­rok szövetségi hűségéért! Winkelmann hitlerista kö­szöntésre emelte a kezét, s tá­vozott. Magára hagyta az újabb presztízsveszteség miatt mérgelődő Veesenmayert. A belépő Rahn azonnal látta, hogy a budapesti követ vala­milyen ok miatt rendkívül ideges. Kérdésére aztán Vee­senmayer neki is elmondta, hogy letartóztatták a kor­mányzó fiát. — Mit mondok majd délben a kormányzónak? — mérgelő­dött. A kormányzó ebben az idő­pontban éppen a feleségét vi­gasztalta. Magdolna asszony zokogott. Négy gyermeke kö zül a két lány betegségben halt meg, idősebbik fia, a kormányzóhelyettes, a kor­mányzói cím várományosa, re­pülőgéppel lezuhant s most az utolsó gyermekét vesztette el. A hír, amelyet a Várba egy megállított magángépkocsin visszaérkező testőrök hoztak, megviselte természetesen ma- gá* a kormányzót is. Igyeke­zett erőt venni magán, hiszen várták a miniszterek. Tíz órá­ra hívta össze az urakat. Nyil­ván megértik, hogy ilyen szo­morú esemény miatt még egy ideig várakoztatja őket, amíg a felesége egy kicsit megnyug­szik. (Foíjífaíjukj títják a rendkívüli összeszo­kottságot, amelynek alapján a táncosok csoportját valóban együttesnek lehet nevezni. A műsorban a népi táncol« mellett, — több mint nyolcvan ilyennel dicsekedhetnek, — akadnak olyan számok is, amelyek teljes tematikai cik­lusokat alkotnak. A „Képek a múltból” a for­radalom előtti Oroszország életét bemutató szatirikus je­lenetekből áll. Legsikerültebb közülük a „Moszkva környéki líra” és a „Vasárnap”. A „Ké­pek a szovjet életből” legje­lentősebb száma a „Partizá­nok”: a Nagy Honvédő Hábo­rú történetének egyik dicsősé­ges fejezetét mutatja be. A táncosok műsort szerkesz­tettek a kollektíva utazásai­ról. Óriási földgömböt állítot­tak a színpad közepére, s azon megjelölték az együttes csak­nem harminc év alatt megtett útját. A távolság azóta tovább nőtt: az együttes most fejezte be negyedik föld körüli útját; Egyes országokban többször is jártak Mojszejevék; Len­gyelországban és Csehszlová­kiában például négyszer ven­dégszerepeitek. Kétszer jártak Olaszországban, háromszor Franciaországban és Belgium­ban. Diadalmas vendégjáték- kőrútjuk végigvezetett az Egyesült Államok és Latin- Amerfka városain, s a Szov­jetunió Állami Népi Tánc- együttese 1966 őszén sikerrel vendégszerepeit Spanyolor­szágban. Magyarországon az együt­tes 1946 elején járt először. A most következő vendégjáték már az ötödik lesz. A Mojszejev Együttest nem­régiben a Szovjetunió Akadé­miai Népi Együttesének címé­vel tüntették ki. Ezt a címet a Szovjetunióban csak a leg­kitűnőbb és legkiforrottabb színházi és zenei kollektívák­nak adományozzák. Igor Moj- szejevet is nagy kitüntetés ér­te az idén; az ,.Ut a tánchoz” című műsoráért Lenin-díjja! jutalmának. N. S erem etyevszkaj a Tanév végi vizsgák a dolgozók iskoláiban Az eddig kialakult gyakor­latnak megfelelően a dolgozók általános iskoláiban május vé­gén, június első hetében ér véget a tanítás. Az ezt követő egy hét eltelte után kezdőd­nek meg az írásbeli vizsgák, amelyeket egy-két nap alatt bonyolítanak le. A szóbeli vizs­gákra az írásbelit követő nyolc­tíz nap múlva kerül sor, s azok általában június 20 körül fe­jeződnek be. A vizsgák anyaga a tanév teljes anyaga. A gimnáziumok esti és le­velező tagozatain az írásbeli osztályvizsgákat az 1—2. és 3. osztályokban az oktatás befe­jezését követő öt-tíz napon be­lül tartják. A negyedikesek írásbeli és szóbeli osztályvizsgáit legké­sőbb május 25-ig bonyolítják le. Az írásbeli érettségi vizs­gák ideje a dolgozók gimná­ziumában május 31., június L és 2. A szóbeli érettségi vizs­gákra június 15 július 8 kö­zött kerül sor. (MTI) men a mai próza stílusának, fejlődési irányainak kérdései­ről. Az irodalmi témájú ta­nulmányok közül figyelemre méltó Takát^ Gyulának Kas­sák Lajossal foglalkozó írása. A Jelenkor képzőművészeti rovatában Hars Eva a pécsi Modem Magyar Képtár kiala­kulását ismerteti. A Mérlegen rovat legjelentő­sebb írása Tüskés Tibor Négy arcképvázlata: Cserhát József­ről, Kalász Mártonról, Pál Jó­zsefről és Takács Imréről. Szépprózai alkotásokkal, szép versekkel, figyelemre méltó tanulmányokkal jelentkezik a májusi Jelenkor. A lap élén Pákolitz István költeményei állnak, köztük a nagyszabású, jelentős Noktur- no. A prózai írások sorában Kahána Mózes és Kolozsvári Grandpierre Emil novelláját, továbbá Granasztói Pál és Ve­res Péter naplójegyzeteit ol­vashatjuk. Az Élet és kultúra rovatban Pomogáts Béla értékes tanul­mányt írt Próza és esszé cí­Meg jelent a Jelenkor májusi száma

Next

/
Thumbnails
Contents