Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-09 / 107. szám
Párbeszéd Szajlán az exportról A kereste Jelem kielégíti a mezőgazdaság kéziszerszám-igényeit A Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Fő- igazgatósága felmérte a mezőgazdaság — elsősorban a háztáji gazdaságok, házkörüli kertek szerszámigényeit, s részben belföldi termelésből, részben importból gondoskodott szükség szerinti ellátásukról. A háztáji gazdaságok, kertek részére egyebek között másfél millió lapátot, csaknem egymillió ásót és kapát, 350 ezer villát, százezer gereblyéz 180 ezer kaszát és hatvanezer sarlót szerez be az idén a kereskedelem, amely ezekből az eszközökből tetemes készletekkel is rendelkezik. Az aratás idejére — s arra az esetre, ha a gabona megdőlése miatt nem mindenütt takarítható be géppel — a kézi aratás eszközeiből is elegendőt biztosítanak. A kertészeti és szőlészeti szerszámellátásra egyebek között 120 ezer metszőolló — köztük kiváló minőségű import olló — került az üzletekbe. Az első már kész, de hol késik a második? Gondok a II. gyöngyösi KISZ-ház építése korul (Tudósítónktól): Még csak a falai álltak az azóta ünnepélyesen átadott első gyöngyösi KISZ-háznak, amikor Bata József városi titkár irányításával megkezdődött egy újabb 24 lakásos társasház építésének előkészítése. A szervezés megkezdése óta már egy év telt el, de még most sem fogtak hozzá az elképzelések megvalósításához. Hogy miért? Ezt igen sok tényező befolyásolta. Első lépésként a telekvásárlást kellett lebonyolítani, mondották az építtetők. Gyöngyösön, a jelenlegi árakat figyelembe véve, a legmagasabb összegért, 30 ezer forintért kapták meg a telket. A terveket — egy típusterv alapján — az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája készítette el. A kivitelezést szintén ez a vállalat végezte volna. Több megbeszélésen olyan szóbeli ígéreteket kaptak az építtetők, hogy 1967. végére készen lesz a második KISZ-ház. Az idő közben gyorsan haladt és már januárt írtak, amikor a teljes tervdokumentáció birtokában építési engedély kérésére került sor. Közben, szerették volna a fiatalok, ha már írásban látják a kivitelező nyilatkozatát miszerint ez évben elkészítik a lakásokat. Erre azonban közölte az építőipari vállalat, hogy túlfeszített tervük miatt csak a II. félévben tudják elkezdeni a munkákat. Az OTP pedig azt fűzte mindehhez, hogy ebben az évben nem tudja biztosítani a teljes kölcsönösszeget. Már-már lemondott mindenki az idei beköltözésről, amikor a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz sietett a fiatalok segítségére. ígéretet tett arra, hogy pénz és építési engedély biztosítása esetén felépíti és átadja ebben az évben a KISZ-házat. Üjabb akció indult a hitel biztosítására. Az OTP hajlandó is lett volna bizonyos kompromisz- szumos megoldásra, de ekkor kiderült, hogy a tervek hiányosaik. Ez késleltette az építési engedély kiadását és a munka megkezdését. A jelenlegi kilátások alapján talán május végén megkezdődhet az építés, de beköltözés már csak jövőre lesz. Egy lakás 130 ezer forintba kerül és rengeteg bosszúságba, idegeskedésbe. Türelmetlenek az építtetők, hiszen valameny- nyien lakásproblémával küzdenek. Megérdemelnének több támogatást, megértést és rugalmasabb ügyintézést, mert a KISZ-bizottság lelkes szervezése, a tagok „mindent vállaló” hozzáállása csak szálma- lomharc kellő támogatás hiányában. Kár lenne az első lakás elkészültével kivívott jogos elismerést beárnyékolni egy sikertelen próbálkozással. (V. J.) 7*' Gyanús vagyok önmagámnak. Elmondtam a véleményemet Pöszméte előtt, a legmesz- szebbmenő egyetértéséről biztosított. Pöszméte egyetért velem. Valami nagy marhaságot mondhattam. ★ Már egy órája ülünk egymással szemben, már én is hallgatok, mert eddig egy kukkot sem szólt. Csak ült, ült, é$ csendben nézett a semmibe. Most ránéz az órájára, aztán mélyen a szemembe és forrón megszorítja a kezem: — Látod, barátom, ezért szeretek veled lenni. Mindig olyan jól kibeszélgetjük magunkat... ★ Kétmilliót nyert a lottón, és most azon morog, hogy tiszta csalás az egész: — Hol itt a kétmillió? Mi? Hát nem levontak belőle húsz százalékot! Amikor megöltem, sokan gratuláltak... (—ó) Nyugdíjba Tomiit a Yasútvillamosítás veteránja (Tudósítónktól): A MÁV Füzesabonyi Villamos Vonalfelügyelőségén megható, kedves búcsúztatásra került sor a napokban, Deák Sándor művezető nyugdíjba vonulása alkalmából. A szolgálati hely dolgozóin kívül részt vett a búcsúztatási ünnepségen a Füzesabonyi Járási Tanács elnöke, a miskolci MÁV-igazgatóság küldötte, s képviseltették magukat a miskolci és szerencsi villamos vonalfelügyelőségek. A nyugalomba vonuló Deák Sándor több mint négy évtizedes munkáját Fekete Imre mérnök, a Füzesabonyi VillaBASA M>HAIY'! ’tsmm ágakon ülő zöld gyümölcsöket, i. fiatal hajtások gyenge, átlátszó leveleit. A kerítés mellett két korhadt törzsű akácfa nyújtózkodott Ágain madárfészkek sötétlettek. Vadga- lambok röpködtek egyik fáról a másikra, mintha csak látogatóba mennének egymáshoz. A kert végében méhek dongtak. Átnézett a körítésen: öt kaptár sorakozott a fák alatt. Az egyik előtt Kovács Pista bácsi guggolt. Egy pillanatig zavartan bámult az öregre. Amióta nem látta, nagyon megöregedett. Arca csupa ránc, a haja meg olyan fehér volt, mintha befestette volna. Köszönt. — Nagy időre jöttél? — Két napra. — Az öregeket látogatni? Hát kell is. Ki tudja, mennyi időnk van még hátra? — Eljár az idő. — Hogy vagytok? A család? — könyökölt a korlátra. Kicsit nehezen lélegzett. — Köszönöm. Megvagyunk. És maguk? — Mit számítunk már mi? Vagyunk, nem vagyunk, egy kutya — legyintett. Pipára gyújtott. — Itt tiblábolok, mióta nyugdíjas vagyok, méhész- kedem. Milyen szorgosak ezek a kis állatkák. Hordják, gyűjtik a mézet, hogy egész évben bőviben legyenek, én meg meglopom őket. Elveszem azt, amit fáradsággal szereztek. Ilyen az ember. Géza is rágyújtott egy Kossuthra. Semmi kedve nem volt beszélgetni, de már nem hagyhatta ott az öreg Kovácsot, akit gyermekkora óta ismert, akinél oly sokat eprészett. Hallgatott és azon töprengett, mit is kérdezzen vagy mondjon. Kovács fürkésző tekintettel vizsgálta arcát. — Nem találkozol ott fenn az enyéimmel? — Ritkán. — M ékkel? — Egyszer Juliskával, ment a gyerekkel. Helyes kis fiú. — Hm. Az. Én akkor láttam, amikor kétéves volt. Azóta nem hozták haza. Pedig már iskolás. Hát a Pistivel? — Pistivel? — fújta ki a füstöt Géza. — Nem is olyan régen, a villamoson. — Szolgálatban volt? — Kalauz. Beszélgettünk. Jól vannak. A lánya már gimnazista. — Aza. Kitűnő tanuló. Küldtek fénvképet. Volt egyszer itthon. Mikör is? Igen, hús- vétkor múlt két éve. Azóta nem láttam azt az unokát se. Hát Bözsiékről nem tudsz valamit? — Nem. Vele nem találkoztam. — Az urát látták a tévéből. Fehérék szóltak, mert nekik van. Elmentem megnézni, de én már nem láttam. A tavaszi munkák gépesítéséről beszélt. Azt mondják, okosan, de hát kutyát sem ér a tudomány, ha mindenki a maga feje szerint csinálja. — Baj van? — Baj nincs. De tavaly egy kaszálás lucerna odaveszett, elrohadt, nem volt, aki megforgassa, behordja, kazalba rakja. Kovács legyintett — Ez a baj. Az emberek meg morognak, mert kevesebb a kereset. Géza a korlát széléből letört egy darabkát ujjai között morzsolgatta. — A méhek jól fizetnek? — Tudom is én. Csak bab- rálgatok velük. Nem a haszonért. A kert ajtajában megjelent Géza apja. Körülnézett, kalapot emelt, amikor meglátta Kovácsot, aztán visszahúzódott. — Apád is beteges. — Nyolcvanhárom. — Annyi, mert amikor én bevonultam huszárnak, ő akkor szerelt le. Akkor még élt a nagyapád. A kert is puszta volt. Nem volt abban egy gyümölcsfa sem. Ezt már apád ültetgette, a szőlőt is. Jó természete van, szeret a fával babrálni. De a fiatalok — legyintett megint — mind elmennek. Legalábbis az enyéi- mek. — Gyuri maradt. — Dehogy maradt. Egy éve ő is elment. Nem maradt itthon egy se. Apádéknak jó, mert ott az öcséd. Gondját viseli az öregeknek... A télen beteg voltam. Kijött az orvos is. Bekiidtesn. De beteg lett az asszony is. Egyik ágyban én feküdtem, a másikban meg ő. Az ajtót nem csuktuk be, hogy a szomszédok be tudjanak jönni, ha észreveszik, hogy már régen nem láttak bennünket Két napig csak az orvos nyitotta ránk az ajtót. Az hozta el a gyógyszert is. Harmadnap jött aztán Keserűné és főzött egy kis meleget. Hát így vagyunk itt, öcsém. Irtunk a jányunknak, hogy küldje haza az unokát. Nem lehet, mert iskolába jár, nem mulaszthat. Szóval, magad uram, ha szolgád nincs... Keserű mosoly bújkált szája szögletében. Megtömte pipáját és rágyújtott. Géza lehajtotta fejét, egy göröngyöt taposott szét. — Apádéknak jó, ott az öcséd. Másképp ők is ú«v len nének, mint mink. Hiszen te sem tudsz hazaszaladni mindig, ha baj van... Géza ellépett a korláttól. Lassan, andalogva ment a fák alatt, vissza a kis kertbe, a lugas alá. Anyja a tornácon hámozta a krumplit. — Az öreg Kováccsal beszélgettetek? — kérdezte Gézától. — Azzal — Nekik jó — sóhajtott az anyja. — Nagyon, nagyon jó. A gyerekek jönnek, meg küldik a pénzt, a csomagot. A Gyurink meg csak egyet gondol és szalad haza meglátogatni az öregeket. A vejét a tevében is lá'ták. Nekik jó... nagyon, nagyon jó... Géza bólogatott. Nem bírt megszólalni Valami rettenetesen szorongatta a torkát. Letépett egy szőlölevelet és addig gyűrte, sodorta, míg a zöld, sűrű lé végig nem csordult az ujjato. mos Vonalfelügyelőség vezető, je méltatta. Volt miről beszélnie bőven... Sándor bácsi 1926 tavaszán lépett a vasút kötelékébe. Első szolgálati helye az istvántelki főműhely... 1932-ben kezdődik a vasút villamosítása Hegyeshalom irányában... Ahogy haladt a vasútvilla- mosítás, úgy változott Sándor bácsi szolgálati helye is. Közben állandóan képezte magát. 1941-ben például megszerezte a vágány-motorvezetői vlzs. gát, s ugyancsak sikeresen vizsgázott a villamos kapcsolótábla-kezelésből is. 1946-tól járőrvezetői beosztásba kerül. A háború utáni időkben a villamos felsővezeték helyreállításán dolgozott, majd részt vett a Budapest—Hatvan —Miskolc fő vasútvonal villamosítási munkálataiban. 1951. óta művezetőként dolgozik... 1960-tól a Füzesabonyi Villamos Vonalfelügyelőség művezetője... Életútjából kitűnik, hogy a magyar vasút villamosításának kezdetétől részt vett a felsővezetők építésénél, majd a háború után az újjáépítésén és az új villamos felsővezetők) hálózat építésén. A vasútnál töltött éveiben mindig becsületes, jó munkát végzett. Nagy szakértelmére és segítőkészségére mindig lehetett számítani. Igen sok jó felsővezeték- szerelőt nevelt. Felettesei megbecsülték. 41 éves szolgálati ideje alatt többször részesült elismerésben, jutalmazásban. 1956-ban Érdemes vasutas-kitüntetést kapott. 1966-ban 40 éves munkájáért Kiváló vasutas-kitüntetésben részesült .. A szolgálati hely, az igazgatóság és a szomszédos vonalfelügyelőségek ajándékait nyújtották át Deák Sándor bácsinak, a vasútvillamosfltá* veteránjának. (Szigetváry József) Százezer szál szegfű A hatvani Lenin Termelő- szövetkezet kitűnő adottságokkal rendelkező, téliesített virágkertészete év elejétől már százezer szál szegfűt értékesített. A Zagyva-parti város közös gazdasága elsősorban a környék városait és iparvidékeit látja el, de rendszeresen szállítanak kedvelt virágaikból a fővárosba és az ország legkülönbözőbb területeire. Különlegesen nagy virágú, rózsaszín, piros és fehér változatban pompázó szegfűik úgyszólván minden igénynek és idénynek kielégítésére szolgálnak. A virágkertészek 30 000 bokrot gondoznak az üvegházakban, ahonnan jelenleg is naponta szállítanak szegfűket a virágüzletekbe. A legnagyobb forgalmat a Virágért Vállalaton keresztül bonyolítják le. (K) Jtmlisw 1367. máim 9., kedd forintig. Míg itthon esetleg csak 7 forintot kaphatnánk érte. Bár még nem fordult elő, hogy jószágaink ne érték volna el a külföldi vevők által támasztott követelményeket. — Az exportból származó haszonra tehát az idén is számítanak? — Igen. A szerződéseket már megkötöttük, s bízunk benne, hogy termékeink az idén is kapósak lesznek a külföldi piacokon. — Milyenek az idei kilátások a vetőmagnál? — Jók. Az ősszel mindent megadtunk a földnek, amit kívánt: mélyszántást, jó talaj- munkát, most pedig megfelelő vetőmagot. Van elegendő munkaerőnk, nem késtünk el egyetlen időszerű tennvialóval sem, reméljük, az idő is kedvez majd, s megint kioszthatjuk az ötven forintot munkaegységem^ ként. Nem utolsósorban éppen a külföldi piacokra termelt áruk jóvoltából. Kovács Endre Kiment a tornácra, a lugas alatt a kerítésig, s kinézett az utcára. Egy lelket sem látott. Hétköznap, tíz órakor ugyan ki járhat az utcán? A kertben két sor gyümölcsfa terebélyesedett. Meg-meg- a fák alatt, nézegette az A szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet termékei külföldön is ismertek. Jövedelmi forrásaik egyikét az exportált aprómagvak és állatok teszik ki. Jó termelők, bátor kereskedők, akik vállalják az extra minőséggel járó többletmunkát ... az extra bevételért. Erről beszélgettünk a közös gazdaság vezetőjével. — Mikor kezdtek először exportra termelni? — Talán fontosabb az, hogy «niért? -- adja vissza a kérdést Vancsó Jenő, a termelőszövetkezet elnöke. — Ugyanis a hagyományos termeléssel — ahogy számoltuk, — 29—35 forintot lehet ezen a vidéken maximálisan kihozni. — Tehát ez adta az ösztönzést. — Igen. Előbb a vetőburgonyával kísérleteztünk, aztán az aprómaggal. — Kik voltak a megrendelők? — Nyugat-Németországból uborka, retek és salátamagot kértek. De termeltünk sárgarépa, dinnye és tökmagot is, többek között a Szovjetuniónak. — S mennyit fizettek érte? — Elég szépen. Tavaly a ídBnnyemagért 7400 forintot kaptunk holdanként, bár csak 40 százalékos volt a termés. De tavaly előtt vodt olyan terület, ahol az exportra termelt magvak 40 ezer forintnál is többet hoztak holdanként — És milyen különleges igényeket kíván a magtermesztés? — Például olyant, hogy egy kilométeres körzetben nem lehet ugyanazt a növényt termeszteni, hogy a fajta-tisztaságot megőrizhessük. — Azonkívül? — Megfelelő szakember és Idkiismertes munka. Néhány nap is sokat számít, ezért nálunk még a búcsú napján is dolgoztak az asszonyok, nehogy „elrepüljön” a termés. A szakember? Az elnökhelyettes is érti a dolgát, én magam is sokat foglalkozom a magtermesztéssel és kérjük a kutatók, a szakemberek véleményét is. —* És minden bizonnyal hasznosítják a régi hagyományokat? — Sajnos* nem túl sokat, ugyanis ezen a vidéken csak köménymagot termeltek, azt is keveset. — Miként kerültek össze külföldi partnereikkel? — A Vetőmagtermeltető Vállalat útján. Ök adják a magot és személyesen jönnek ellenőrizni Németországból, milyen a vetés, később felbecsülni a várható termést. — Volt valami kifogásuk? — Nálunk még nem... a természeti csapásokat kivéve. Úgyhogy most már valóságos törzisgazdaségnak számítunk a vetőmagtermesztésben. — Az idén is termelnek exportra? — Igen. Uborka-, retek- és heremagot német megrendelőknek. — Milyen területen? — Jó hetven holdon. — Ügy hallottam, nemcsak a szajlai aprómag jut el külföldre, de a szövetkezet állatai is. — Leginkább görög, olasz, német kereskedők vásárolnak nálunk. Tavaly egy olasz vevő jött, neki két tételben 160 pecsenyebárányt adtunk el. De más országokban is számítanak a mi expressz bárányainkra. És igyekszünk ezeket az igényeket kielégíteni. — Gondolom, nem járnak rosszul. — Nem. Az export-minőségű bárányokat 13 forinton felül veszik kilónként, egészen 19
