Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
TtLÄG PROLETÁRJAI, BGYESPf'jffrWn An: 8# fillér XVIII. évfolyam, 106. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1967. májas 7., vasárnap Öt világrész küldötteinek részvételével s Befejeződött a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa Megválasztották a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségét Újra Gáspár Sándor a SZOT főtitkára Szombaton folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa. Az elnöki tisztet betöltő Somoskői Gábor bejelentette a kongresszusnak, hogy a szám- vizsgáló bizottság jelentéséhez észrevétel, módosító javaslat nem érkezett, ezért azt elfogadottnak tekintik. Ezután Gál László, az alapszabály-mód ásító bizottság elnöke válaszolt a vita során elhangzott, idevágó hozzászólásokra. Bejelentette, hogy az észrevételeket figyelembe veszik, e ezek alapján egészítik ki az alapszabály végleges szövegét. Ezt követően Virizlai Gyula, a határozatszövegező bizottság elnöke számolt be a kongresszusnak a bizottság munkájáróL Megállapította: A vita azt tükrözte, hogy a koogresz- ssus küldöttei a határozató javaslatban foglaltakkal — érdemben — egyetértenek. Javasolta, hogy a felvetődött észrevételek, indítványok megvizsgálását a kongresz- szus utalja a megválasztandó új szakszervezeti vezető szervek hatáskörbe. Indítványozta továbbá: A kongresszus bízza meg a megválasztandó új szerveket, hogy a határozat végleges szövegét juttassák el minden alapszervezethez. A kongresszuson felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tátikára. kádár János beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Elvtársnők! A Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa a magyar munkásosztály, a Magyar Népköztársaság nagy eseménye, egyben nemzetközi jelentősége is van. Ezért mint mindenki más, aki nálunk a közügyek iránt érdeklődik, én is megismerkedtem a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolójával, a kiegészítő referátummal és a felszólalásokkal. Biszku elvtárs tolmácsolta pártunk Központi Bizottságának hivatalos üdvözletét a kongresszushoz, a magyar szak- szervezetekhez, a szervezett dolgozókhoz, s én felszólalásával teljes mértékben egyetértek, azt semmiféle vonatkozásban kiegészíteni nem kívánom. Mivel azonban a kongresszus elnöksége azt mondta, mégis illő lenne szólnom, örömmel és szívesen teszem meg, hogy üdvözöljem a kongresszus résztvevőit. Először szólni kívánok arról, milyen a viszony pártunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar szakszervezetek között. Mindkettő az egész dolgozó nép érdekeit képviseli és fejezi ki; eredetét, lényegét tekintve, mind a párt, mind a szakszervezet, a munkás- osztály legfontosabb osztálv- szervezete. Ezért mi természetesnek és magától értetődőnek tartjuk, hogv szocialista viszonyaink között a párt is és a szakszervezet is csak úgy töltheti be hivatását egészségesen és jól csak úgy láthatja el a maga sajátos feladatait, ha a legszorosabban és a lehető legjobb módon együtt dolgozik. A beszámolóban olvastam és a felszólalásokban is örömmel hallottam, hogy a szocialista célt illetőleg teljes az azonosság és a szakszervezetek érzékelik azokat a sajátos feladatokat, amelyeknek megoldása ma is és a jövőben is rajtuk múlik. A szocialista társadalom felépítése, a dolgozók érdekeinek helyes napi képviselete megköveteli a szakszervezeti munka még jobb kibontakoztatását. Azért is hallgattam örömmel a kongresszus megnyilatkozásait, mert úgy látiam, hogy a szakszervezet helyes Irányba halad. Pedig ez nem könnyű. Ma már nem elegendő nyolc vagy tíz jelszót betanulni és ezt minél sűrűbben emlegetni ahhoz, hogy jó szakszervezeti funkcionárius legyen az ember. Most mások a követelmények. A lényeges célokra vonatkozó helyes jelszót persze most is ismerni kell, de ami ennél sokkal fontosabb, tudni kell azt értelmezni és önállóan alkalmazni a szak- szervezeti munkában. Az önállóságot mi nagyon komolyan vesszük. Annyira komolyan, hogy az elvtársak, akik közelebbről ismerik a párt vezető szerveinek munkáját és határozatait, nagyon jól tudják, hogy az utolsó tíz esztendőben egyetlen egy olyan párthatározat sem volt, amely a szakszervezet valamely önálló választott szervét kötelezte volna valamire. Természetesen, a vezetés megköveteli, hogy időnként a párt állást foglaljon és döntsön a szakszervezeteket, a szakszervezeti munkát érintő kérdésekben is. Ezek az állásfogalások és döntések azonban csak a szakszervezetben dolgozó párttagokra kötelezőek és nem a szakszervezet önálló választott szerveire. S ennek n.ég van egy olyan — látszatra talán nem jelentős, de rendkívül fontos — kiegészítő eleme is, hogy a pártnak azok a tagjai, akiknek funkciójuk van a szakszervezetben, kötelesek érvényt szerezni a párt állásfoglalásának, méghozzá nem egyszerűen a párthatározatra való hivatkozással, hanem meggyőzve az embereket, a választott testületek tagjai: annak helyességéről, szükségességéről, így érve el, hogy ami szakszervezeti határozat, az tényleg a szakszervezetek saját, tudatos állásfoglalása és döntése legyen. Köszöntőm és üdvözlöm a szakszervezeti funkcionáriusok és aktivisták között azokat is, akik nem tagjai pártunknak. Ezeknek száma sem kevés, a kívülálló nem is tudja, milyen sokan vannak. A szakszervezetekben —, ha a legtömegesebb funkciót, a bizalmi tisztséget is számba vesszük — több mint 300 ezer funkcionárius működik. Nélkülük a szakszervezeti mozgalom nem életképes. Ezek között nagyon nagy számban Tannak pártonkí v üli szakszervezeti aktivisták, akikről szeretném megmondani, hogy pártunk első számú és legfontosabb part önki vüli szövetségesei, mert a munkásosztály osztályszervezetében segítik a párt politikájának érvényesítését. (Taps). A kongresszus részvevőinek és a szakszervezeti funkcionáriusoknak, aktivistáknak személyében köszöntőm a magyar munkásosztály dolgozó tömegeit, az alkalmazót- takat, minden szervezett dolgozót. (Taps). A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa foglalkozott belső fejlődésünk és a nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet illetőén,' valamint a jövő távlataiba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson s helyzetértékelésben és a feladatok kijelölésében egyaránt világos és jó határozatokat hozott. A párt ereje azonban eszmei erő. A párt kongresz- szusának határozataiból olyan mértékben lesz valóság, amilyen mértékben a párttagság, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiségi dolgozók, valamint szervezeteik — és ezek között megint elsőként említem a magyar szakszervezeteket — magukévá teszik és dolgoznak azok megvalósításáért. Népünk érzi erejét és bízik saját szocialista céljaiban A kongresszus határozatai a dolog természetéből következően párthatározatok. A célok azonban, amelyeket ez a kongresszus megjelölt és megmutatott, nem pártcélok, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép és az egész nemzet céljai. Éppen ebből kiindulva, pártunk nyugodt lelkiismerettel, nem valamiféle pártsovinizmustól, hanem valóban a közérdekeket szem előtt tartva hívja fel a munkás- és paraszttömegeket, az értelmiségi dolgozókat, az egész népet a kongresszusi határozatok megvalósítására. A kongresszus óta elég intenzív időszak telt el. Lezajlott a választasd kampány, hozzá lehet fűzni, eredménynyel. Tanácskozott a termelőszövetkezetek I. kongresz- sznsa, amelynek óriási jelentősége volt. Most ülésezik a munkásosztály osztályszerve- zetónek, a szakszervezeteknek a kongresszusa. A jövő héten összeül a SZŐ VOSZ kongresszusa. Utána nem sok idővel lesz az ifjúsági szövetség Mindezt azért zsúfoltuk így össze, mert az év második felében a gazdasági reform dolgaival kell nagyon sokat foglalkoznunk üléseken, plé- numokon és nem sokkal kevesebbet, hanem többet, az emberekkel való egyéni és kis csoportokban történő beszélgetéseken. A kongresszus óta lezajlott események sorozata és nem utolsó sorban az a május elseje, amelynek, azt hiszem, körülbelül mindannyian részt vevői voltunk — azt bizonyítják, hogy a munkásosztály, a nép megértette a mi kongresszusunkat, helyesli és támogatja állásfoglalásait. (Nagy taps). Azt hiszem, aki jelen volt, az tudta és élezte: ez a május elseje, politikus május elseje volt, mind a belső célokat illetően, mind internacionalista jellegében, hangulatilag jó, szervezett és impozáns volt — mégpedig nem is csak Budapesten, hanem az egész országban. Kifejezte ez a demonstráció, hogy a pártkongresszus, a közelmúlt hónapok nagy pofunk, azt hiszem, valami ilyesfajta kifejezéssel kellene élnünk: eredményeink nagyok, a szükségletek és az igények nagyobbak, s lehetőségeink sem kevesebbek. Ezért nem kis részben rajtunk múlik, hogy gyorsabban és jobban oldjuk meg az adott n..p, hét, hónap, esztendő feladatait. Elvtársaim! A szocialista társadalmi rendnek nálunk mind a politikai rendszert, mind a társadalom gazdasági alapjait, mind a kulturális intézményeket illetően szilárd alapjai vannak. Ezeket az alapokat azonban tovább kell erősítenünk, ki kell bővítenünk, és minél hamarabb jobb és szebb kivitelben kell hozzá megteremtenünk munkával, harccal a teljes építményt. A fiatalokra néha haragszunk, hogy nincs türelmük két órán át hallani tőlünk, milyen nehéz volt rhondjuk 30—-40 évvel ezelőtt. (Mozgás, derültség.) De azért, ha jól utánagondolnak, az idősebb sem szereti már két órán keresztül hallgatni azt, milyen nehéz volt ezelőtt 40—50 esztendővel. Emlékezni erre persze nem árt, sőt hasznos, a régi harcosoknak még jól is esik, de szívesebben, akár több órán át is hall"-1iák az idősek és a fiatalok is, ha arról beszélünk, hogy onnan, amit m elértünk, hogyan és mikor jutunk tovább előre a gazdaságban, a kultúrában és az élet más területein. Elvtársak! A pártkongresz- szus, a választások, a terme- lőszövet'-ezeti kongresszus és a szakszervezeti kongresszus sokat tett rendsz erünk, s a munkáshatalom további szilárdítása tekintetében, sokat tett a munkás—paraszt szövetség további erősítéséért, és még inkább, megmutatta, mit kell tennünk a szocialista termelőerők, a szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért. Ha ebben a szellemben, ezeknek a céloknak megfelelően tevékenykedünk továbbra is, akkor ezt megfelelő eredményeknek kell követniük a • rendszer szilárdításában, a gazdasági építőmunkában és a kultúra területén is. A gazdaság-vezetési reform alapjai jól kidolgozottak üti kai felvilágosító kampánya eredményeként a dolgozók értik és helyeslik irányvonalunkat. Ennek, elvtársak, nagyon nagy jelentősége van. Mert mi, itthon, a mi kis hazánkban csak élünk valahogy. Látjuk, mit akarunk, hová megyünk. Néha lassabban haladunk, mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes hibaszázalékkal is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvilágban azonban nem olyan eavszerű a helyzet és szinte minden héten történik valami, ami hat az -mberekre. Ami május elsején érezhető volt, az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt, gondolkodik és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét, és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagyszerű dolog. Nekem más nyelven persze — egy kongresszus nyelvén — ugyanezt mondja ez a kongresszus is. Nem tudok és nem akarok itt most részletekbe menni, de ha sommásan akarjuk megfogalmazni, hal is UrA közeljövő feladatai közül külön megemlíteném a gazdasági irányítás reformját — csak egyetlen egy vonatkozásban. Itt, a kongresz- szuson szükségszerűen majdnem minden felszólaló foglalkozott ezzel, és hozzá tehetem, szerintem elvileg helyesen. Szólották a reform adta lehetőségekről, sőt beszámoltak már bizonyos eredményékről is. Többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, 6 hogy bátran kell dolgozni. A kockázatvállalás szükségszerű és elkerülhetetlen. Aki új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat. De a kockázatnál soha sem felejtsük él, elvtársak, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés, amikor kockáztat, a magáét kockáztatja, aztán, ha nincs szerencséje, akkor csődbement, és ezzel a dolog el van intézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az az egész népé. A gazdaságvezetési reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, rövid néhány év múlva komolyan éreztetni fogja jó hatását mindenféle tekintetben. A gazdaságvezetés! reformnak az a célja, hogy erősítsük véle mindazt, ftraj a g szocializmust jelenti. Tehát: Erősítsük a politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelőeszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésinek együtt kell járnia a dolgözók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amelyeknek további bővítését és érvényesítését talán más módon kell biztosítani, de azt is tudni kell, és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps). Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. Kell, hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enélküi nem számíthatunk a dolgozó tömegek, és elsősorban a munkástömegek aktív támogatására. Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Most ez is egy kicsit bonyolultan jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülhetetlen a munkaerő valamelyes átcsoportosítása. (Folytatás a 2. oldalon)
