Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-31 / 126. szám

Tsz-demokrccsa és egyéni felelősség Beszélgetés Fekete Győr Endrével, a Termelőszövetkezeti Tanács elnökségi tusijával Vilá ''ra tárt kirakat C* Az élete derekán járó, pirospozsgás és derűs kedélyű plébános most letörten és rezignáltan panaszkodik: t — Kérem, hallom én jobbról, hallom én bal­ról, mit terjeszt rólam az a Kovács elvtárs... Maga még nem hallotta? Nos, nemcsak ter­jeszti, de a mi :ap egyenesen odajön hozzám az utcán, rám kacsint és úgy mondja.. Hal­lom, kedves plébános úr, hogy szereti a nő­ket... De nem mint híveket, de nem ám... Na­gyot nevetett, megértőén kacsintott és fakép­nél hagyott. Kellemetlen ez nekem, s nem is tudom, hogyan álljak bosszút... Gondolkod­tam a dolgon, hogy visszadobjam-e kenyérrel, de hivatásom megköveteli, hogy megvédjem magam a rágalmaktól... Tudja, mit csinálok? — közelebb ha!jol és most már derűs arccal, megelégedetten suttogja. — Azt csinálom, hogy bizalmasan elmondom fáz öreg Terus né­ninek, hogy Kovács elvtárs, a titkár, — val­lásos. Jó ötlet? ( ő) Megjelent a „Séta és Szocializmus” legújabb száma A folyóirat májusi száma Az októberi forradalom és a pro­letár internacionalizmus című vezércikkében megállapítja, hogy a forradalmi harc min­den új szakaszában, de külö­nösen az októberi forradalom győzelme után, mind jobban megnövekedett a munkásosz­tály nemzetközi szolidaritásá­nak és a világ összes haladó erőivel való egységének a sze­repe és jelentősége. Az európai biztonság problé­máival két cikk foglalkozik. A. Kruczkowski, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának póttagja, Európa békés fejlődéséért című cikké­ben rámutat a „Washington— Bonn-tengely” agresszív jelle­gére. J. Schleifstein, a Német KP Politikai Bizottságának póttag­ja is a bonni politikával fog­lalkozik Bonn külpolitikája — legenda és valóság című írásá­ban. A szocialista építés elmélete és gyakorlata című rovat közli Ny. Legutyin és V. Ma jer szov­jet közgazdászoknak a szovjet nép jólétének emelkedésséről szóló cikkét, amely bemutatja, hogy a Szovjetunió társadal­mi termelésének gyors növeke­dése a népjólét állandó, rend­szeres emelkedésével jár együtt. Ugyanez a rovat közli sok adattal A KGST-országok gazdasága 1960-ban című szem­lét F. Muhri, az Osztrák Kp el­nöke Az osztrák munkásmoz­galom perspektívái címmel elemzi Ausztria belpolitikai helyzetét. Guinea hétköznapjai címmel közli a lap azt a beszélgetést, amelyet a lap munkatársai a közelmúltban az ország fejlő­désének problémáiról guineai államférfiakkal folytattak. Az első napokban tőlem is többen megkérdezték, hogy milyen, hogy tetszett a Buda­pesti Nemzetközi Vásár? A friss élmények nyomán bizo­nyára mindenki elismerően szól a BNV-ről, a mi vásá­runkról. Igen, a mi vasárunk, büszkén vallhatjuk a magun­kénak, még akkor is, ha egy­re inkább a szakemberek, az újítók és a feltalálók világ­méretű tapasztalatcseréje is a vásár. Baj-e, veszít-e vonzóerejé­ből, ha nem a régi értelem­ben vásár a „vásár”? Mert mi tagadás, édességen, apró ajándékon kívül egyéb vá­sárfiát nemigen hozhat ma­gával a látogató, de annál nagyobb tapasztalatokra te­het szert a szakember, vagy annál nagyobb üzletet köthet a kiállító, sok milliós haszon­ra tehet szert az iparag és a népgazdaság. Az utóbbi időben egyre több szó esik a korszerű ter­mékről és a világszínvonal­ról, de ezek önmagukban ejr vont fogalmak. Ma inár nem nélkülözhetjük a konkrét ösz- szehasonlítást, látnunk kell a jót, a jobbat és a legjobbat, hogy ismerhessük a mércét, amely a világszínvonalat jel­zi. Nos, erre nyújt kivaló al­kalmat a BNV, mert he­lyünkbe hozza, szemünk elé tárja a világ ipari termékeit. Térképek és nagy feliratok jelzik az országok csarnokait, de egyre inkább szakosítják a vásárt: műszereket, faipari gépeket, vegyi termékeket és műanyagokat láthatunk egy­más mellett a szakmai pavi­lonokban. Háztartási gépeket láttam a magyar, a szovjet, bolgár, csehszlovák, NDK, osztrák és az angol pavilon­ban, mezőgazdasági gépeket állítottak ki a csehszlovákok, bolgárok és osztrákok. Ugyan­azt látjuk a második és a harmadik csarnokban is, te­hát a szakember, a konstruk­tőr, a technológus, vagy ép­pen a háziasszony is megfi­gyelheti, hogy melyik termék praktikusabb, tetszetősebb. A zsűri döntése, a szakemberek érdeklődése és az üzletköté­sek sikere biztos mércével jelzi a világszínvonalat. Amint közelebb kerülünk az új gazdasági mechaniz­mus megvalósulásához, egy­re nyilvánvalóbb lesz, hogy milyen fontos a korszerűség. Korunkl/an a technika, az ipar fejlődése szédületes. Eh­hez az iramhoz, a piac igé­nyéhez kell igazodni. Jóleső érzéssé! láttam, hogy a ma­gyar ipar, a Gamma, a MOM. a textil- és a bútoripar, sőt szűkebb hazánk, Heves megve termékeinek többsége is sikerrel állta ki a nemzet­közi versenyt. A nemes kikészítésű karto­nok, a szintetikus, gyűrtéle- nített szövetek, vagy az orvo­si és elektromechanikai mű­szerek felkeltették az érdek­lődést. De a piac igényeit ki is kell elégíteni, a vevő ke- zét és pénzét gyorsan meg kell ragadni! Milyen jó lenne, ha a mintapéldányokat hamarosan és elfogadható áron lehetne vásárolni. Biz­tos vagyok benne, hogy kiál­lítóink többsége erre fog igyekezni és arra is gondol­nak, hogy egy év múlva újab­bal, jobbal kell jelentkezni a vásáron. Én vallom, hogy olyan mo­dem vásár a BNV, amelynek kirakata nem a ligetre, nem is a körútra, hanem a nagy­világra táruk F. L. V A MAY ellentmondásai Elhisszük, hogy a MÁV egész országot átfogó, hatal­mas szervezetében nem is ha. tód, hanem hatszázad rangú kicsiny ügy egy iparvágány létesítése, vagy megtagadása. Most - mégis az egri iparvá­gány ügyét tesszük szóvá, mert erre egyszer nemet, aztán igent és újra nemet mondott a MÁV. Az eger-tihaméri állomáson mindössze 200 négyzetméteres raktárterületet bérel az ÉM. Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Jóval többre lenne szükség, de nincs hely. így aztán ácsorognak a vago­nok, a túlzsúfoltság miatt nem tudják idejében kipakol­ni. Ám ennél is nagyobb baj és főleg nagyobb költség, hogy az árut a vagonokból gépkocsikra rakják és Tiha- mérről vagy két kilométer tá­volságra, a Vasnagykereske­delmi Vállalat melletti telep­re szállítják. Itt tárolják, aztán amikor hely és gépkocsi van, újra pakolják és az árut az építkezés helyére szállítják. Az egri főépítésvezetőség cí­mére az idén, de még inkább jövőre, -mintegy ötezer vagon áru érkezik. Mennyibe kerül az ide-oda fuvarozás? Leg­alább 1.9 millió forintba. Az iparvágányt nem egészen fél­millió forintért egy hónap alatt megépítenék, tehát éven­ként közel másfél millió fo­rintot és sok teherautófuvart Nyugati exportra indult a hevesi borsó Heves megyében kedvez az idő a borsószüretnek. A ter­melőszövetkezetek naponta fél­ezer mázsát küldenek piacra ebből a korai csemegéből, el­sősorban a környék és a fő­város ellátására. A káli vas­útállomásról kedden reggel el­indult az első idei borsószá- lítmány az ország határán túl­ra. A Tárná menti termelő- szövetkezetek kitűnő termésé­ből száz mázsát küldtek hűtő­vagonban a Német Szövetségi (köztársaságba. (Kj Sokáig tanakodtam, hogy megírjam-e a kérdésre a vá­laszt, hogy kiszolgáltassam-e, vagy sem azt az ötletekben oly gazdag, merészségben oly utolérhetetlen és baráti ta­nácsban oly elismerésre mél­tó férjet, aki egy kissé hosz- szabbra nyúló utazás közben megvilágította a férjek pénz- szerzési lehetőségének sokol­dalú és gyümölcsöző módsze­reit. — Nagyon kérlek, ne írd meg... Hátha rájön a felesé­gem — mondta volt és én hajlandónak bizonyultam, hogy azt, aki nekem ötlettel és tanáccsal szolgált, cseré­ben nem szolgáltatom ki rút hálátlansággal felesége ag­ressziójának. Ám a töprengés nem hagyott békén, össze. vetettem az egyén és a kö­zösség, Csemcsegi — nevez­zük így — és a férjei$ társa­dalmának érdekeit, s miután az is eszembe ötlött, hogy a „hátha” rájön a felesége, ko­rántsem jelenti a bizonyosai, úgy kellett döntenem, hogy az egy feláldozásával a min­denkiért érzett felelősségtu­datomtól áthatva, — közre­adom a legmerészebb pénz­szerzést módszert... — Nehéz... de fene nehéz egy tízest is kihúzni az asz- szonyból. Érdekes, az asszo­nyok egyforma dühvei és el­szántsággal tudják védeni gyermeküket és pénztárcáju­kat — mondotta bevezetőben kissé rezignáltan, mintegy ^őöqíjcut iza ezzejt a (ér j pénzt a (eL&íéqétőL ? elhárítva tette miatti saját maga felelősségét: az asszony az oka neki. — Lebrennolom a lóvét az ' asszonynak — folytatta, igaz és mély ma­gyarsággal — aztán kotorász­hatok (Kzsebemben, míg egy froncsit felszínre hozok a zsebpiszok közül. És ez így ment éveken ke­resztül. Cigaretta kell? Itt van, kisfiam, egy csomag, elég az, nehogy megártson... Innék, anyukám, egy pohár sört... Majd elmegyünk este sétálni és meghívlak, fiam, egy egész korsóra... És még meg is kellett köszönnöm a jóságát és nagyszívűségét .. Nem, ez így nem mehet to­vább. Egy idő után az elnyo­mott férjben is fellázad a tenni akarás ördöge és mond­tam is Erzsinek: — Ezentúl egy százassal kevesebbet kapsz, mert fel­nőtt ember lennék és az nem lehet meg csak úgy pénz nélkül... — Te és a pénzt Egy frászt adsz, fiacskám, nekem egy százassal kevesebbet, mert az a százas nálad két napig se tartana, míg én abból egy hónapig ellátlak téged cigarettával és korsó sörrél -j- így mondta, a drágám, es amikor valóban egy százast meg akartam tartani, síró­görcsöt kapott és én egysze­rűen tehetetlen vagyok a sí­rógörcsöt kapó nőkkel szem­ben. Ekkor támadt az első és szerény ötletem. Kaptam két liter bort egy barátomtól... Eladtam a feleségemnek, mint a legfinomabb négyéves ostorosi bort, amit neki hoz­tam, de hitelbe, mert nekem ugye nincs pénzem és nem lehet adósságban maradni egy önmagát valamire is tar­tó férfinek... Sikerült. Vérszemet kap­tam. És bevallom, loptam is. Igen, gyümölcsöt az útszéli fákról, amit pironkodva és szégyenkezve tettem, de azt is eladtam a feleségemnek. És ő megvette a drága, ne­hogy adósságban maradjak. Meg kell azonban monda­nom, hogy ezek a trükkök sem gyakoriak, sem számot­tevő pénzösszeget hozóik nem lehettek, mint ahogy az sem volt méltó hozzám, hogy én menjek a boltba tíz deka valamiért és azt hazudjam otthon, hogy tizenhárom de­ka volt... Ekkor esett a pillantásom a televízióra. Szép, jó és már elég régen becsülettel műkö­dő készülék volt. S mint va­lami elektronsugár, úgy vá­gott az agyamba a gondolat: itt az ideje, hogy néhányszor elromoljon. Nem gyakran, mondjunk havonta, esetleg kéthavonta egyszer... S azóta megvan a havi százasom. . Nem nagy pénz, de- biztos— Hazaosonok, amikor az asszony nincs otthon, kieme­lek belőle egy csövet, este kegyetlenül káromkodom, hogy mégint valami baj van az átkozott készülékkel, az­tán másnap reggel visszahe­lyezem a csövet és felszámo­lok száz, vagy százötven forintot a feleségemnek... Aszerint, hogy milyen kedve van... Hát így vagyunk — fejezte be talányos elméjéről szóló beszámolóját. Ennek talán két hete, teg­nap letörten találkoztam ve­le. — Egy vasam sincs. A fene egye meg... — Gyere, igyunk meg va­lamit. .. De hát mi van a te­levízióval? — Ott egye meg a fene... Képzeld, a fiam is rájött a trükkömre, valószínűleg ész­revehette, s ő is kiemelt egy csövet... Én este vissza, a készülék nem jó... Ekkor jön a srác, hogy ő már •léz- te, itt van az a cső, ami. rossz volt benne... Meg is szerez­te, tessék anyuka, ötven jo- rint volt csak... A gazem­beri Még az üzletmenetet is rontja — morogta dühösen a korsó sörbe, majd esdeklőn rámnézett: — Nincs valami jó ötleted? , k \ Gyuriul Géza takaríthatnának meg. Az építők közel két éve sza­ladgálnak, érvelnek és vitáz­nak az iparivágányért. Min­den illetékes egyetért érveik­kel, csak a MÁV nem. Pon­tosabban a MÁV egyik illeté­kese igent, a másik nemet mond. A KPM Műszaki Fej­lesztési és Közlekedéspolitikai Főosztálya 1966. májusában nem járult hozzá az iparvá­gány építéséhez, mert véle­ményük szerint azt csak az ál­lomás vágányainak felhaszná­lásával lehetne üzemeltetni és annak kiszolgálása nem lenne gazdaságos. Sem az építők, sem a Heves megyei Szállítási Bizottság nem hagyta annyiban a dol­got. A MÁV Miskolci Igazga­tóságának 1966. október 31-i levele szerint a javasolt ipar­vágány a távlati tervbe beil­leszthető, megépítése esetén annak kiszolgálását vállalják. A KPM 1966. december 13-án kelt levelében azt írta, hogy az ideiglenes iparvágány épí­téséhez hozzájárul. Ama MÁV I. Vasúti Főosztálya 1967. már­cius 21-én újra azt írta, hogy „az iparvágány tervezett he­lyen való megépítése nem fe­lel meg Eger állomás távlati fejlesztésének”, ezért nem en­gedélyezi. Négysoros levelük­kel megakadályoztak egy ész­szerű és évente másfél millió forintos megtakarítást hozó kezdeményezést. Méghozzá ez nemcsak a vállalatnak, hanem a népgazdaságnak is másfél milliót jelentene évente, mert az iparvágány megépítése után ennek megfelelően organizál­nák az építkezéseket, hasznos fuvarra használhatnák fel a gépkocsikat. Nem lehet a MÁV érvelését elfogadni, hiszen Eger nálya- udvara építésének terve még nagyon is távlati célkitűzés, másrészt a tihaméri állomást is jórészt csak az egri sínek igénybevételével használhat­ják. Az iparvágány sürgős megépítése mellett szól az ész­szerűség és főleg az évi más­fél millió. ______________ F. L. Mm ümm,3 1967. május 31., szerda zik. De hogy továbbmenjek: egyetértek a vezetők anyagi felelősségével és azzal, hogy a közgyűlés anyagi kártérítésre is kötelezhesse őket megfelelő indok esetén. Í A közgyűléseken kívül milyen segítséget igényel a tsz-vezetés? — Jó gazdasági döntést csak tájékozott vezető tud hozni. Ehhez azonban széles körű belső és. külső információra van szükség. Belső információ alatt a számvitelt értem. Szám­viteli rendszerünk sok ponton elavult, nem ad kellő segít­séget a mindennapi intézke­désekhez. Sokszor körülmé­nyes, adatai nem tükrözik a realitásokat. Feltétlenül új számviteli rendszerre van szükség. — A külső információk alatt a piaci tájékoztatást értem. A tsz-vezetőknek feltétlenül tisz­tában kell lenniük a piaci kö­vetelményekkel, a mindennapi árakkal. Az export esetén szükséges ismernünk a minő­ségi követelményeket is. Csak széles körű ismeretek birto­kában dönthetjük el: mit, mi­kor és hogyan értékesítünk. E témában a tsz-szövetségek se­gítségét várjuk — fejezte be a beszélgetést Fekete Győr End­re. F. P. ségeket teremtve a gyakorlati megvalósításhoz. — A közgyűlés jogköre sem tartott lépést a fejlődéssel. Több jelentéktelenebb problé­ma is hatáskörébe van utalva. Gondolok itt arra, hogy pél­dául kisebb beruházás esetén, ha gyorsan akartunk intézked­ni, „csináltunk” egy közgyűlési határozatot. Ha ezt nem tettük volna, lemaradtunk volna pél­dául egy hasznos gépről. A közgyűlés fegyelmi jogköre az időbeni eltolódás miatt meg­fosztotta a döntéseket nevelő hatásuktól. I Az új tsz-törvényben hogyan módosítaná .Ja közgyűlés hatáskörét? — Szűkíteném, de erősíte­ném. Fontos elvi döntések meg­hozatalára jogosítanám fel, míg eddigi, több kisebb felada­tát a vezetőségi gyűlésre ru­háznám. így például a szerző­déskötést, vagy az előbb em­lített fegyelmi jogkört. Nagyobb hatáskört ad­na a vezetőségi gyűlés­nek. Milyen demokrati­kus biztosíték lenne fe­lelősségre vonásukhoz? — Elsősorban a vezetők sze­mélye legyen a biztosíték. Olyan szakembereket válasz- szón meg a közös, akikben bí­A mezőgazdasági üzemveze­tés gazdasági döntések soro­zata. A gazdálkodás minden pillanatában választani kell a lehetőségek között, megtalálni a legjobb megoldást. A dön­téseket azonban két síkon hoz­zák: a közgyűlés dönt a struk­túrát meghatározó kérdések­ben, míg a mindennapok vég­rehajtó intézkedéseit a tsz vá­lasztott vezetői teszik meg. Ez a kettősség sok esetben gátolja a rugalmas, késedelemmentes, konkrét vezetést. Hogyan lehetne közelebb hozni a legmagasabb tanácsko­zó fórum, a közgyűlés mun­káját a választott vezetők te­vékenységével, a tsz-demokrá- cia tiszteletben tartásával, a vállalatszerű, egyéni felelősség biztosításával? Erről beszélget­tünk Fekete Győr Endrével, a Tsz-i Tanács elnökségi tagjával, a verpeléti Dózsa Tsz elnöké­vel. A közgyűlés a közös gazdaság tagjainak együt­tes tanácskozó, határo­zathozó fóruma. A leglé­nyegesebb kérdések dől­nek el itt. A közgyűlés­nek ez a pozitív mun­kája nem vált formális­sá? Érdemlegesen segíti-e a vezetést? — Én rangsorolom a közgyű­léseket. A legelső helyre a terv­tárgyalásokat teszem. Az egész év gazdálkodását meghatároz­za ez a tanácskozás, és dönté­sei perspektivikusan is befo­lyásolják a gazdaság életét Ezen a fórumon a tsz gazdái, a tagok közösen döntenek. Ez a munka egyáltalán nem for­mális, e segítség nélkül, azt hi­szem, alig lehetne eredménye­sen vezetni. A mi gazdasá­gunkban például évtizedek ta­pasztalatával szólnak hozzá a tagok egy-egy terület kiválasz­tásához. A tervtárgyaló köz­gyűlést megelőző brigádtanács­kozások javaslatainak 90 szá- 'zaléka nálunk a tervekben rea­lizálódik. A Dózsa Tsz-ben például a pulykanevelést ilyen brigádgyűlésen ajánlották. Az­óta 8—9000 pulykát nevelő üzemág fejlődött a hajdani j kezdeményezés nyomán. I A közgyűlés tehát konkrétan segíti a terve­zést. A beszámoltató, a tsz választott vezetőit el- i lenörző tevékenysége ho­gyan érvényesül? — Az igazi ellenőrző, beszá­moltató közgyűlés: a zárszám­adás. Mi az év elején a tagok kezébe adjuk a gazdaság főbb. mutátószámait. Minden adat megvalósulása bizonyítja kö­zös munkánkat, minden elma­radás ' felelősségmegállapítást követel. A közös munkájának együttes értékelése segíti _ az újabb célok kijelölését, erősíti a gazdaszellemet. Eddig a közgyűlések pozitív munkájáról be­szélt. Mikor válhat e fó­rum munkája gátló té- njezővé? — Szerintem akkor nem se­gíti a vezetést, ha jogkörét rosszul értelmezve minden részfeladatban állást foglal és ily módon megköti a gazdasá­gi vezetők kezét. A közgyű­lésnek elsősorban elvi irányí­tást kell adnia, szabad lehető­

Next

/
Thumbnails
Contents