Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

A BIIU'ii jártunk A 100 éves posta Jövője Vásár, Heves megyei termékekkel Az ipar remekeinek nemzet- közi találkozóján kíváncsian „tolakodik” az ember, érdek­lődve szemléli még a számára ismeretlen termékeket is, egyik-másik konstrukció előtt a csodálattól önkéntelenül megtorpan. Elégedetten szem­léli a hazaiak bemutatóját, meglep? újdonságait — S aki Heves megyéből érke­zett látogatóba, a kiállított gyártmányok között külön őrömmel „fedezi fel” szűkebb pátriájának képviselőit. A KGM impozáns pavilonjá­ban, a „TUNGSRAM-család- ban” ismerős kinézésű gépet láthatnak a gyöngyösiek és természetesen valamennyi más vendég iá, akiket érdekelnek az efféle érdekességek. Az ÜO 8-as gyógyszeripari bura­gyártó gép hat-hatféle am­pulla, fiola, öt különfajta pe­remes üveg csőből történő elő­állítására szolgál, mint a pi- pishegyi gyár dolgozója, az ügyeletes Szabó József elmon­dotta, élénk érdeklődést vál­tott ki a szakemberek körében. A sikeres bemutatkozástól nemcsak hazai, hanem külföl­di megrendeléseket is várnak a gyöngyösi IZZÖ-ban. A Villamosautomatikai In­tézet területén állították ki a Heves megyei Elektromechani­kai és Vasipari Vállalat jelző­lámpáját, amelyet a pesti, nagykörúti közlekedés irányí­tásában használnak. Ugyanitt kapott helyet a szegedi sza­badtéri játékok világításszabá­lyozó berendezésének két tt­risztoros gyújtóegysége is, amelyekből egyébként összesen kétszáznyolcvanat készítettek az egri műhelyben. A bemuta­tó szép darabja a Borsodi Érc. előkészítő Mű részére gyártott — s a technológiai folyamatok ellenőrzésére szolgáló — vilá­gítási sématábla, valamint a már külföldön is megismert őzonfejlesztő-sorozat „Polizon 60”-as elnevezésű tagja, ame­lyet társaihoz hasonlóan főleg élelmiszeripari termékek tisz­títására használnak. Sok látogatót vonz a Csepeli Kerékpár és Varrógépgyár ki­állítása is, s szerénytelenség nélkül hadd fűzzük mindjárt hozzá, hogy ez nemcsak az új vonalú, ötletes megoldású fő­városi termékeknek szól. Ré­sze van ebben az egri Finom- szerelvénygyár kerékpárokra felszerelt és külön bemutatott EL 5, EL 6 típusú fényváltós első lámpáinak, HL 3 jelzésű — s használat közben százöt­ven méterről felismerhető — prizmás kivitelű hátsó lámpái­nak valamint DN 8-as, 6 vol­tos áramfejlesztőinek Is. A bányászati pavilon sze­rény szenzációja az épülő Gyöngyösi Hőerőmű kész ma­kettje, amelyről a visontai ha. tárban járt Mátra környékiek látható örömmel ismerik fel a még bontakozóban lévő ipari objektum egyes létesítménj-eit Tanácsi iparunk másik kép­viselője, a Heves megyei Vas és Fémipari Vállalat egyik kis műszerészesztergáját vitte a vásárra, ahonnét már meg is jött a hivatalos értesítés: má­sodik díjat nyert, amelynek átadására hétfőn 20 órakor ke­rül sor Budapesten. Üzenetet adtak eddigi mun­kájukról a megyénkbe telepe­dett műanyag- és gumiipar dolgozói is, akik különféle közszükségleti cikkeket vittek Lőrinci, Ecséd határából, R6- zsaszentmártonból. Az ÉM Országos Üvegipari Vállalat egyik vitrinjében ugyancsak Heves megyei gyár adott magáról hírt. Az 1814- ben alapított Parádi Üveggyár színes és „fehér” ólomkristály vázáit, serlegeit, poharait, tá­lait, Varga József iparművész dicséretben részesített tervezését, a remekbe szabott munkákat csodálhatják a láto­gatók. Az építőipar bemutatóján fényképeken, zsákokban és fel­használt formában látható a selypi gyár fehér, valamint tűzálló cementje. Az érdek­lődők mindezeken kívül ter­mészetesen többet is megis­merhetnek, mivel a tűzálló ce­ment előállításáról időközben elkészült a már lapunkban ko­rábban hírül adott színesfilm, amelyet naponta két alkalom­mal vetítenek, a film a szak­mai propaganda mellett egy kicsit vissza is vezeti a heve­sieket megyéjükbe, mivel a felvételek egy része Selypen és a felnémeti mészkőbányában került celluloidszalagra. Gyón! Gyula PONTOSAN 100 EVVEL EZELŐTT, a ki­egyezés évében vette át a kormány a magyar- országi posta igazgatását. Háromnegyed év­század munkája kellett ahhoz, hogy európai színvonalra fejlődjék a postahálózat, ez azon­ban a második világháború alatt csaknem teljes egészében megsemmisült. Éppen ezért mindaz, amivel ma a centenáriumát ünneplő Magyar Posta büszkélkedhetik: az főképp a legutóbbi huszonkét esztendő munkájának eredménye. Ezt — a posta jelenét — ismer­jük, de vajon mit hoz számára a jövő? Ho­gyan fejlesztik tovább a postaszolgálatot? Ezekre a kérdésekre kértünk választ dr. Búza Mártonná postavezérigazgató-helyettestől. — A legtöbb gondot a levélforgalom szün­telen növekedése okozza — mondotta a vezér­igazgató-helyettes. — Jelenleg évente félmil- liárd levelet továbbít a posta. Felhasználva a külföldi tapasztalatokat, előbb-utóbb nálunk is át kell térni a levelek gépi válogatására, „irányítására”. A gépesítésre gondoltunk ak­kor is, amikor arra kértük a feladókat, hogy nevüket és címüket a boríték bal alsó sarkába írják. A bélyegzőgépek ugyanis a boríték fel­ső részét teljes hosszában végignyomtatják, ezáltal az ide írt szöveg legtöbbször olvasha­tatlanná válik. A gépesítéssel megnövekszik a bélyegek szerepe is, mert míg eddig csak a bérmentesítés jelzésére szolgáltak, ezután majd a levélrendező és irányító gépek zökke­nésmentes működését is a foszforeszkáló fes­tékkel preparált bélyegek teszik lehetővé. A gép csak akkor tud hibátlanul dolgozni, ha a bélyeget a borítéknak mindig ugyanazon a helyén „találja meg”, ezért kértük a feladókat, hogy a bélyeget a boríték jobb felső részére ragasszák. — A gépi levélfeldolgozás szükségessé teszi még az irányítószámok bevezetését. Minden város és község megkapja a valószínűleg négy jegyből álló irányítószámát, amelyet a feladó ír fel a borítékra, a rendeltetési hely mellé. Természetesen gondoskodunk majd a telefon- könyvszerű kódkönyv kiadásáról, amelyből a címzett lakóhelyéhez tartozó irányítószám megállapítható. — 1980-ig kétszer annyi telefon-előfizetőnk lesz, mint most. Közben, Budapest és a megye- székhelyek, továbbá a megyeszékhelyek és a járási székhelyek között, bevezetjük a „táv­választást”, ami annyit jelent, hogy ott inter- urbán központ működése nélkül, egyszerű tárcsázással hívhatják akár az ország túlsó szélén levő állomást is. Ezt a rendszert 1985-ig az egész országban elterjesztjük, tehát addig­ra teljesen automatizáljuk a telefonhálózatot. — TELEXHÁLÓZATUNK már most is tel­jes egészében automatizált, azaz a telex-elő­fizetők — központok beiktatása nélkül — hív­hatják egymást. További tennivalónk az állo­mások számának növelése. 1980-ig előrelát­hatóan összesen nyolcezer előfizetővel szá­molhatunk. — A rádió- és a tv-hálózat is fejlődik. Te­kintettel kell lennünk arra, hogy a közönség birtokában levő készülékek ' túlnyomó része csak középhullámú vételre alkalmas, ezért az ország egész területét megfelelő minőségben főleg középhullámon fogjuk besugározni a korszerűsített Kossuth és Petőfi adókkal. A harmadik ötéves tervben helyezzük üzembe a 2x150 kW-os lakihegyi adót. Ezután a Petőfi műsorát a szolnoki és a balatonszabadi adók sugározzák majd. 1970-ben megkezdjük a har­madik országos főműsor sugárzására szolgáló URH adóhálózat kiépítését. — A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN a tv műsoradás jelenlegi heti 60 órás ideje 70 órára növekszik és megkezdődik a második tv-műsor sugárzása is, — heti 40 órás műsor­idővel. Ez a műsor vezeti be a színes tv-adást is, de olyan rendszerben, hogy a közönség birtokában levő eddigi készülékekkel a színes műsor fekete-fehér képernyőn is élvezhető lesz. Zsolnai László Mindig a legjobbak között 70 millió forint a belváros rekonstrukciójára t Megszépülnek az egri házak Fizetni kell az örökségért Ezúttal nem is keveset Mert az egri házak karbantartásá­ról évtizedeken keresztül nem gondoskodtak, védelmükre is csak az utóbbi esztendőkben történtek intézkedések. Az idő pedig nem szállt el észrevét­lenül a házak felett, sőt ala­posan itthagyta nyomait: a város 7406 épületének 25 szá­zalékát már nem érdemes fel­újítani, de lakni sem lehet már sokáig. Majdnem annyiba ke­rülne a felújítás, mint egy új lakás költsége. De nincs idő a várakozásra, a diagnózis egy­értelmű: ha nem akarjuk, hogy a 25 százalék duplájára emel­kedjék, az elődök helyett az utódoknak kell a zsebükbe nyúlniuk, s sürgősen munká­hoz látni. Szerencsére a város vezetői is így gondolják, s a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen valamennyien azon a véleményen voltak, hogy cse­lekedni kelL Van péns A város 44 ezer polgára 7406 épületben lakik. A 7406 épület közül 6765 magán, 641 állami tulajdon. A lakosság megosz­lását tekintve: 31 500-an lak­nak saját lakásban, 12 500-an pedig államiban. A város legöregebb épüle­tei a belvárosban találhatók. Elavultak, sötétek, túlzsúfol­tak. A tufakövek, amelyekből készültek, a szigetelés hiányá­ban az évszázadok alatt átned­vesedtek, veszélyessé, egészség­telenné váltak. Érthető tehát, hogy a belvárosban szükséges mielőbb munkához látni, mert mégiscsak ez jelenti a törté­nelmi nevezetességű Egert. Azonkívül, hogy a lakások ál­lapota is így követeli a fel­újítás sorrendjét. A harmadik ötéves tervben Eger város kö­zel 70 millió forint hitelt kap a belváros rekonstrukciójára. Tehát van, illetve lesz pénz. 1970-re valamennyi belvárosi lakás megszépül és megfiata­lodik. Az állami lakások fel­újításának feltételei tehát biz­tosítva vannak. Nines pens Mi lesz a felújításra szoruló magánlakásokkal? Különösen nehéz probléma. Nagyon sok lakástulajdonosnak nincs anyagi ereje a tatarozáshoz. Többen az állami lakások felé kacsintgatnak, ezért nemhogy óvnák, védenék lakásukat, ha­nem még elő is segítik a pusz­tulását. Ütközési pont: mi lesz azok­kal a korszerűsítésre szoruló épületekkel, amelyeknek tu­lajdonosai ugyan rendelkeznek a felújításhoz szükséges anya­gi érővel — többel nem és nem is akarnak új házat építeni —, de az épületek olyan területen vannak, amelyeken a város- rendezési terv csak többszin­tes társasház építését engedé­lyezi. Ez ütközési pontot min­denképpen korrigálni kell, mert az egyik kizárja a mási­kat. A magánházak felújítá­sához nagy segítséget tudna adni az OTP és a TÜZÉP. Kö­zös összefogás, a kölcsönös se­gíteni akarás biztosan ered­ményre vezetne. Hóstyák, pincék„ alagutak A városhoz tartoznak az eg­ri nevezetességek. A Szalapart, a Cifrahóstya, a Cifrapart, a Makiári-, a Hatvani-hóstya. Mezőgazdasággal 1 foglalkozók lakják, főképpen idősebbek, a fiatalok behúzódtak a városba, vagy más vidékre mentek. A házak elöregedtek, egészségte­lenek, egyik-másik már élet- veszélyes is. A hóstyák lakói­ra szüksége van a városnak. A peremváros azonban már na­gyon megöregedett, a falvak között is az utolsók között kul­lognak. A lakóknak nincs pén­zük építkezésre, elköltözni sem akarnak. Nem irigyeljük a vá­ros vezetőit. Mert valamit mindenképpen tenni kell». Ismert, ismeretlen pincék, alagutak hálózzák be a várost Jó, hogy vannak, de gondot, veszélyt is jelentenek. A.z év­századok óta meglevő pince- rendszert ideje lenne megis­merni, feltérképezni. A tufa­kő néhányszor már becsapta az embert Veszt >s várako­zás.» Nem magánügy Ugye nem könnyű egy vá­rost megfiatalítani, új ruhába öltöztetni? Eger mégis meg­fiatalodik, megszépül. A mun­kálatok már elkezdődtek, a Lenin úti házak már új szín­ben, pompában fogadják az egrieket és az idegeneket. 1970-ig a belváros valamennyi lakását felújítják. Ez biztos. A 70 millió forint meglesz. De keresni kell a lehetőségeket a személyi tulajdonban levő la­kások tulajdonosainak is. Mert ráfér a szépítés a lakásukra. Sőt: szükséges. Ez nem magánügy. A város­ról van szói. Koós József A Magyar Népköztársaság El- Böki Tanácsa, elmúlt évi jó gazdálkodásáért, eredményeiért a hevesi Kossuth Termelőszö­vetkezetnek a „Kiváló terme­lőszövetkezeti gazdaság” címet * adományozta, a kitüntető ok­levelet. a vándorzászlót és a cím elnyeréséért járó pénzjutalmat ünnepélyes keretek között ma adják át a termelőszövetkezet­nek, A hír gyorsan elterjedt a megye közös gazdaságai kö­zött, de különösebben senkit sem lepett meg. Az elmúlt évek során mindenki megszok­ta, hogy a Kossuth mindig a legjobbak között szerepel, jó gazdálkodásával ' méltán vívta ki a többiek elismerését. Az elnöki iroda falán sora­koznak az elismerő oklevelek. Az 1964-es év eredményeiért elismerését fejezi ki a megyei pártbizottság, a megyei és a járási tanács. A könyvszek­rény tetején ezüstserleg — 1965-ben a megye legjobb gaz­dasága lett a szövetkezet. S most újabb kitüntetés. Vajon minek köszönhető, hogy ilyen eredmények szület­tek a gazdaságban? — Kezdetben kopasz volt ez a termelőszövetkezet — beszél a múltról Herceg Ferenc fő- agronómus. Tizenöt-húsz tag alakította meg az ötvenes évek elején, s a föld se volt több kétszáz holdnál. De éppen elég volt ezt is megművelni. Jó­formán semmije sem volt a közösnek. Tehát az alatkapusztaiak sem kezdtek hozzá a közös gazdálkodáshoz kedvezőbb kö­rülmények között, mint a töb­biek. S az első néhány év bi­zony nehéz volt. Nemcsak a munkaeszközök hiánya miatt, hanem azért is, mert az emberek is mások v oltak, mint manapság. S mégis a mi­niatűr szövetkezet lassan ki­forrta magát Különösen az 1961-es év. óta alakult egyre kedvezőbben a helyzet Akkor már hatvan forintot fizettek egy munkaegységre, s ez az érték az állandó növekedés folytán az elmúlt esztendőre már nyolcvan forintra emel­kedett. Az egy főre jutó jöve­delem pedig meközelítette a 26 ezer forintot Szép jövedelem ez, megéri, hogy a gazdák jól dolgozzanak érte. A főagronómus elmondja, hogy ma nyolcszáz holdon gaz­dálkodik a 170 tag. Kis ter­melőszövetkezet lévén, részben könnyebb, részben nehezebb a dolguk. Könnyebb, mért a ke­vés gazda jól megérti egymást, nehezebb, mert a kevés' föld­területről a maximumot kell kihozni. Pályásat gépkocsi forgalmi telep tervesésére Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és a KPM autóközlekedési vezér- igazgatóság pályázatot hirdet gépkocsi forgalmi-műszaki te­lep tervezésére. A pályázat részvevőinek 250 gépkocsi el­helyezésére alkalmas forgal- ttü telepet, továbbá egy gép- Locsitelephely bővítését — öt­száz gépkocsi befogadására — kell megtervezni. A pályamun­kákat augusztus 28-ig kell el­küldeni az ÉVM tervezési fő­osztálynak. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására összesen 220 000 forintot irá­nyoztak elő. A legnagyobb díj ötvenezer forint. (MTI) Csurominak kerülő úton jutott a fülébe, hgoy a közel­jövőben nagyobb, fo-ntosabb beosztásba helyezik. Csuromi őrült is, meg nem is. Eddigi beosztásával fizetésével, a főnökeitől élvezett megbecsü­léssel elégedett volt, mind­ezt nagyon sajnálta. Ugyan­akkor a magasabb rang. a titkárnő, a reprezentációk és a személyi használatára is álló víkendháznak, motor­csónaknak is megvolt a maga nem kis varázsa. Végül is, miután agyában tötjösrör is összecsapott a meglévő hely­zet és a kecsegtető jövő, szo­ros arányban ugyan, de mé­giscsak győzött az új lehető­ség. És Csuromi elkezdett vég­rendelkezni. Habos sör mellett közölte egyik beosztottjával:. Régen akartam már mondani, az el­múlt évek során rájöttem ar­ra• hogy felnőttél a felada­tokhoz. Nyugodt a szívem, örül a lelkem, mert történ­jen velem bármi, megvan az utódom, jó kezekben lesz a részleg. Csak bátran neki­vágni csak semmi kishitű- tég.. A másikhoz emigyen szólt: í,Mondd, miért mellőznek itt téged? Jó kartárs vagy< gyorsabban és szellemeseb­ben iktatsz, mint bárki más. Régi javaslatom, de majd most xxxxx\xxxxxwxx>xxsxvx>xxxxs^nxwc^x\xx, Örökség XXXXXNXX'XXXXXX\XX\XXXXXXX\X\XXXXXXX\XXX\.' keresztülverekszem » úgy érzem, jó formában vagyok —, hogy létrehozzanak egy új részleget és természetesen te leszel a részlegevezető, mert hogy erre egyedül te­vagy a legalkalmasabb, a legjobb, te erre születtél. Majd én elintézem az öreg­nél ...” A harmadikhoz: -Nézd, én túlságosan elfoglalt vagyok, és ahogy a perspektívámat látom magam előtt, ez a jövő­ben sem csökken. Sőt! Éppen ezért, ha nem veszed rossz­néven, lemondok a javadra egyik másodállásomról. Havi ötösszá- és hidd el, vem so­kat kell érte csinálnod... Ugyan-ugyan, csak semmi hálálkolás, az csak természe­tes• hogy segít azon az em­ber. akit tisztel, akit be­csül ...” A negyedikhez súgva: „Rád testálom az íróasztalom. Hogy-hogy miért? Nem fon­tos! Jó lesz nekem a tiéd, ha kopottabb is...” Az ötödiknek: „Mit szólnál egy külföldi jutalomhoz? Miért nem én? No, ne vic­celj! Nekem a nyárra egészen más a programom.” A hatodiknak külföldi pen­náját. a hetediknek uszoda- bérletét, a nyolcadiknak ba­rátnőjét. a kilencediknek jó humorát, kedélyét ajánlotta, kínálta fel. De milyen kegyetlenül kö­nyörtelen is tud lenni ez a betyár élet! Csuromi infor­mációja tévesnek bizonyult, Csuromi maradt. Csuromit vem hívták sehová — ott ma­radt ígéreteivel, vágyaival és csudálatosán önzetlen jó szívével. És ott maradtak a többiek is. kisemmizve az örökség­ből. kielégítetlen, felfokozott igényeikkel. Borsodi A közős gazdaság területé­nek közel harminc százalékán kenyérgabonát termel, hasonló nagyságú területen takarmány- gabonát. A fennmaradó földte­rületet szabadföldi kertészettel takarmánytermeléissel haszno­sítják. S nem is akárhogy, hiszen tavaly a búza termés­átlag 18, az árpáé közel 19 mázsa volt. Rozsból 16 mázsás átlagtermést takarítottak be. Az állattenyésztés szintén ma­gas színvonalon áll. Csak egy példa: egy tehén éves tejho­zama átlagban 2744 liter. A gazdaságnak. 170 szarvas- marhája és hatvan anyakocája van, ebben az évben 850 hízott sertést adnak el, mintegy 180— 200 kilogrammos átlagsúlyban. S még egy érdekes számadat — földterületüknek mintegy har­madát tudják öntözni. A termelőszövetkezet tagjai igen büszkék arra, hogy jófor­mán mindent a saját erejük­ből valósítottak meg, nem szo­rultak állami támogatásra. A gépek, az épületek mind a ta­gok szorgalmas, jó munkája eredményeképp szaporodtak. S természetesen Kiss Zsigmond, a közös gazdaság elnöke is hozzáadta munkáját, tehetsé­gét. Ami nem kis dolog, hiszen a termelőszövetkezet megala­kulása óta mindig ő volt a* elnök. A főagronómus sorolja a szá­mokat, amelyek mind fényes bizonyítékai az elmúlt évek jó munkájá­nak. De talán arra a legbüsz­kébb, hogy a szövetkezet át­lagéletkora mindössze 36 év. Amiből arra lehet következ­tetni, hogy ezt a szövetkezetét nem hagyják ott a fiatalok, ők is megtalálják számításukat. Alatkapuszta nem is olyan régen szinte a világ végének számított Ma már szaporod­nak a frissen épült, tágas há­zak, s a legtöbb tetőn ott ta­lálható a televíziós antenna. A közlekedés sem olyan bonyo­lult dolog ma már, motorke­rékpáron, autón minden el­érhető. Szabad időben éppen úgy felöltöznek a lányok, az asszonyok, mint városon. S ha számba vesszük, hogy ezért a legtöbbet a termelőszö­vetkezet tette — egyből ért­hetővé válnak az elismerő ok­levelek, dicséretek, s most a Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság cím. Kaposi Levente. Emisig3 1967. május 27, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents