Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-25 / 121. szám
fl ló egészség: a munka feltétele Eger város ipari üzemeinek munkaegészségügy! helyzetét tárgyalta legutóbbi ülésén az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága. Időszerű volt na., pirendre tűzni a témát, annál is inkább, mert az az igazság, hogy egvik-.násik üzem m.in- kaegészsésügyi helyzete nemhogy a kívánt, de még az alap- feltételeknek sem felel meg. Feltételek és a valósán: A korszerű ipartelepítés feltételei: A széljárás figyelembevétele, megfelelő terület, ipari ivóvíz, közművesítés, védőövezet kialakítása, a környezet: konkrétan a város panorámája. a szomszédos házak, épületek. intézmények figyelembevétele. Ezek a feltételek vagy későbben születtek mint az üzemék, vagy senki sem vette figyelembe, mert a Hajtóműgyár és a Finomszerei vénygyár kivételével a felsorolt követelményeknek egyetlen üzem sem felel meg. Sajnos bőven van példa a bizonyításra. Vajon ki tudja, hogy milyen elképzelések alapján építették majdnem egvmás mellé a felnémeti kőőrlőt és a Finom- szerelvénygyár lakótelepét. A Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat beépítettsége az engedélyezhető 30 százalékkal szemben 80—00 százalékos. A Heves megyei Bútoripari Vállalat, a Lakatos- árugyár. a Tanácsi Villany- szerelő Vállalat, a Bútorgyár és a Dohánygyár sem éppen a legszerencsésebb helyen épült, s működik. Valamennyit szívesen látnánk a város szelén. Az üzemek 70 százaléka a városi vízhálózatból kapja a vizet. Sajnos! Néhány üzemnek, például a Mátrai Ásványbányának és a Betonelemgyártó Vállalatnak van ugyan ásott kútja, de a kutakból nyert víz a laboratóriumi vizsgálatok szerint egészségtelen. Így aztán még az ivóvíz-ellátás is problémát okoz a két vállalatnál. A kívánt feltételek és a valóság között tehát elég nagy a különbség. S csak akkor remélhető lényeges változás, ha a belvárosban működő üzemeket az új ipartelepre költöztetik. Természetesen ennek végrehajtását népgazdaságunk ereje határozza meg. Már épül az új bútorgyár, a Finommechanikai Vállalat üzeme, és még ebben az évben hozzákezdenek a volt Lakatosárugyár építéséhez. Szociális létesítmények Az utóbbi években jelentős összegeket költöttek az üzemek, és a vállalatok szociális létesítményekre. Több üzem korszerű részleget épített, felújították, korszerűsítették a régieket, s egy-két kivétellel valamennyi fürdő, mosdó, öltöző megfelel a közegészség- ügyi követelményeknek. Általában azok az üzemek — do. hánygyár, hajtóműgyár — fordítanak nagyobb gondot és összeget szociális létesítmények létesítésére, amelyek végleges telephellyel rendelkeznek. A Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat szociális létesítményei már nem felelnek meg a közegészségügyi követelményeknek. Nemcsak kicsik, elavultak, hanem például a Mecset utcai részleg életveszélyes is. Sok problémát, gondot okoz a dolgozók étkeztetése. Egészségvédelem Sajnos rendkívül elszaporodtak az üzemi balesetek. Baj van a balesetvédelmi szabályok betartásával, sőt néhány üzemben a betartatásával is. A legtöbb baleset oka: a fegyelmezetlenség, az óvórendszabályok felrúgása, a felelőtlenség. Elszomorító példa: az öt évnél régebben foglalkoztatottak több balesetet „hoznak össze”, mint a fiatal, tapasztalatlan dolgozók. Nem használják a védőberendezéseket, még annak sem tesznek eleget, hogy műszak előtt letegyék az órákat, gyűrűket. A balesetek 50 százaléka kéz-, láb- és szemsérülés. Gyakori a zúzódás, az égés és a csonttörés. A gyakorlat azt mutatja, hogy a balesetvédelmi oktatás, A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére Négyszázötven KISZ-fiatal ígérete ♦ Védnökség az export fölött + Maximális anyagtakarékoskodás ♦ Közös intézkedési terv Tanáeshatározat i Arauyszőlő vándordíj A Gyöngyösi Városi Tanács hivatalosan is rendelkezett a gyöngyösi szüreti napok alkalmával adományozható, értékes Aranyszőlő vándordíj létrehozásáról. A tanácshatározat megállapítja, hogy a vándordíját egy erre a célra alakult bizottság ítéli majd oda azoknak, akik a mezőgazdasági termények kiállításán, a szüreti felvonuláson és a népművészeti bemutatókon a legjobb eredményt érik el. A vándordíj ötvözött, tömör fémből készült, tizennégy karátos arannyal befuttatott szőlőfürt, levelekkel, amelyen a következő felirat olvasható: Aranyszőlő vándordíj, alapította Gyöngyös Város Tanácsa, 1967. Miután a vándordíját a nyertesek csak a következő gyöngyösi szüreti napok időpontjáig tarthatják meg, örökös oklevelet is kapnak, az aranyszőlő dombornyomásos képével. A kategóriák győzteseit a városi tanács tíz-tízezer forint jutalomban is részesíti. AFRIKA NAPJARA Ünnepe van ma Afrikának: négy esztendeje, 1963. május 25-én alakult meg Addisz Abebában az Afrikai Egység Szervezete. Az idén a fekete földrész bonyolult helyzetben érkezett el az egység és összefogás ünnepnapjához. Rövid néhány hónap alatt tucatnyi puccs és ellenpuccs, megannyi kormányválság és elszakadási törekvés jelezte, hogy ismét támadásba lendültek az újgyarmatosítás erői és hatnak még a régi gyarmatosítástól örökül kapott politikai és gazdasági bajok. Egy földrész egyesítése nem könnyű dolog. Nem az Afrikában sem, ahol a különböző társadalmi rendszerű, különböző utat bejárt és különböző szintre jutott államoknak talán még szélesebb színképét találjuk, mint más kontinenseken. S itt a helyzetet még bonyolítja, hogy a gyarmatosítók annak idején úgy vonták meg a határokat, hogy sokszor néprajzi és gazdasági egységeket szakítottak ketté, ami a függetlenség elnyerése után új viszályok forrása lett, új problémákkal terhelte a fiatal államokat. Ma már nyilvánvaló, hogy az afrikai egység útja a közeli jövőben nem vezet el a földrész egységkormáíiyának megalakulásához. Az Afrikai Egység Szervezete azonban mégis fontos szerepet tölthet és tölt be, elsősorban akkor, amikor a még gyarmati területek felszabadításai sürgeti, vagy a „fehér Afrika” bástyái: a rhodesiai és dél-afrikai fajüldözők ellen mozgósít. Ezek olyan kérdések, amelyekben szinte kivétel nélkül teljes az egyetértés az afrikai országok között. S! ez az akcióegység hasznos szolgálatot tehet a további összefogás számára. Az afrikai or- sgágnk az ói és rézi gyarmatosítók eUeni harcukban, függeí'er* állami létük meg- szüáróításábav b'zton számíthatnak a szocialista országok rokonszenvére és cselekvő támogatására — Afrika napján épp úgy. mint a munkás hétköznapokon. <Sp> Gazdálkodni és „üzletelni" Szamszon K. meleg VITA ZSILINSZKAJTE: tavaszi éjszakán lépett ki az italboltból. Az égen csillagok milliárd- jai szikráztak. Az utcán úgyszólván egyetlen járókelő semi volt. Még a rendőr őrhelye is üresen szomorkodott. Ez az utóbbi különösen kellemes hatást gyakorolt Szamszon K.-ra. A lelke fokozatosan telt meg ragyogó gyönyörrel. Szeretett volna hangosan énekelni az üres utcában. Ebben csak a fent említett rendőrőrhely szimbolikus képe akadályozta meg. Különös — gondolta magában Szamszon K. egy kicsit megnyugodva —, hol lehet a mi derék rendőrünk? Nem történt talán szegénynek valami baja? Persze, hogy nem — válaszolt önmagának. — A mi kedves rendőrünk nyugodtan szundikál családi körében, mint ahogy minden rendes polgárhoz illik. Szamszon rádöbbent, hogy ideje lenne már neki is hazamenni. „Én sem vagyok rosszabb, mint az a rendőr — imigyen elmélkedett. — Nekem is van házam, nekem is van családom.’’ És energikus, ám olykor cikkcakkos léptekkel megindult a családi házhelye felé. Amíg Szamszon K. lábai felettébb bizonytalankodtak az éji utcán, addig a képzelete igen intenzíven dolgozott. Felderengett előtte, hogy a felesége a küszöbön puha papuccsal fogadja. Az asszony átöleli fehér karjaival, lehúzza sáros cipőit, és amíg ő a karosszékben pihen, elkészíti neki a fürdőt. A szobából kikandikálnak kislányainak rózsás pofikái. — Apuci, anyuci vett neked egy orkánkabátot, azt mondta, hogy erről nem szabad beszélni. — És Szamszon megpuszilja a kislány harmatos arcocskáját. De lehet, hogy a találkozás szomorúbb lesz. A felesége a konyhában ül, kezébe temeti kisírt arcát. Erre ő mellé térdel, erős férfi tenyerébe fogja a fejét és belenéz azokba a kedves, ragyogó szemekbe. — Ide hallgass, Adél! — mondja neki határozottan. — Ez nem fog még egyszer előfordulni. Vége! Soha! Egy kortyot sem! Elhiszed? — Persze, hoay elhiszem — hangzik majd Adél csendem felelete —, de hiszen te ezt már hetvenháromszor megígérted... — Egyszóval nem hiszel nekem? No akkor... — Hiszek, hiszek, Szamszon! — És megcsókolják egymást. Erre ö kéri majd: — Mivel a holnapi naptól fogva... abbahagyom... légy szíves, Adél, önts nekem... egy... utolsó... Érted, egy u-u-tolsó... Szamszon annyira benne volt az ábrándozásban, hogy észre sem vette: ott áll az ismerős ajtó előtt. Ez a saját lakása. Cirógatva simogatta meg a kilincset, mint a messze útról megtért vándor. Megnyomta a csengőgombot. — Ki az? — hangzott az ajtó mögül az is>ne- rős, kedves hang, kétségtelenül Adélé. — Én vagyok, a te Szamszonod... — Miféle Szamszon, ha szabad tudnom? — A te férjed, Adél. Az ajtó mögött csend támadt. — Mit akarsz itt? — hallotta végül Adél hangját —, hát elfelejtetted, hogy már négy éve elváltunk? És Szanuszon K. újra nekiindult a tavaszi éjszakának, a csillagok pedig részvevőén ragyogtak rá a magassá- gos egekből. Oroszból fordította: Pogonyi Antal de elsősorban a földdel, a jószággal törődnek. Ezért építenek új istállókat, vesznek gépeket, s ezért terelik az emberek figyelmét, erejét, tehetségét a földművelés, és az állattenyésztés jobbátételére. — Jó, jó — mondta erre egy másik elnök, — de hát a növénytermesztésnél gyakran előfordul, hogy az időjárás közbeszól, hol árvíz, hogy jég, hol aszály pusztítja a termést, hol meg száj- és körömfájás, s ilyenkor valamivel pótolni kell a kiesést, ezért számítunk olyan nagyon a melléküzem- ágakra. rjlalán nem is gondolt ar™ ra, hogy ezzel éppen saját magát cáfolta, hiszen ő is azt mondta: pótolni kell. Pótolni, és nem alapvetően erre építeni a taigság jövedelmét,. a szövetkezet gazdálkodását, mert így hovatovább oda jutnánk, hogy a savanyí- tólcban, palackozókban nem lenne mit feldolgozni. Feltétlenül dicsérendő a füzesabonyi járás közös gazdaságainak törekvése, hogy miután gondosan kiszámították, mennyibe kerül egy-egy mázsa búza termesztése, egy liter tej, vagy kiló hús előállítása, miután azt láttáké számításokból, hogy hasonló adottságok között is egyik helyen majdnem fele áron termelik a húst, a másik helyen viszont a takarmányt pocsékolva, ráfizetéssel hizlalnak, most elsősorban a költségek csökkentésére törekednek. Ügy mondják ők; meghonosítjuk a közös gazdaságban a közgazdasági szemléletet, hogy ne csak azt. nézzék a brigádvezetők, agronómusok, hogy területükön mennyit termelnek, hanem azt is, hogy menynyiért. Eddig ugyanis errefelé sem nézték a mezőgazdasági szakemberek, hogy egy-egy hold búza, kukorica alá mennyibe kerül a talaj előkészítése, meddig piszmog véle a traktoros, hány műveletet kell elvégezni rajta, a cél az volt, hogy megtörténjen a vetés, a vegyszerezés, aratás, szalmalehúzás, tarlóhántás, de ennek költségeiről már fogalma sem volt a mezőgazdásznak, bri- gádveztőnek, s nem is nagyon ösztönözték arra, hogy úgy kalkuláljon: lehetne-e mindezt egyszerűbben, olcsóbban, de még« megfelelően elvégezni. TWJo&t ez a törekvés. S remélhető, hogy ez győzedelmeskedik majd az üzlete- lési hajlam fölött, amely ugyan mértékkel hasznos, de amely veszélyes buktatókat ígér a közös gazdaságoknak, ahol nem az olcsóbb, jobb termelésre, hanem elsősorban a seftelésre koncentrálják erejüket, idejüket. Kovács Endre 1967. május 25., csütörtök ezen belül a termelőszövetkezetéknek nemcsak melléküzemágai, hanem alapvető céljai variak: megtermelni a kenyeret, húst, gyümölcsöt... és lehetőleg a mostaninál olcsóbban. Mert bármilyen furcsa — ezzel lehet igazán megalapozni a nyereséges gazdálkodást, s elérni a célt a bel- és külföldi piacok kielégítését, a szövetkezeti tagság jövedelmének emelését. Figyelmeztető tényék ezek. Mji lgondolkodtató, hogy az érvényesülést az esetek többségében nem az olcsóbb, eredményesebb termelésben látják, hanem az ügyes feldolgozásban, élelmes értékesítésben, hogy mondani szokták: a seftelésben. Pedig az új gazdasági mechanizmusnak nem ez a célja, s ezt néhány helyen már kezdik felismerni. Amikor Szentdomonkoson érdeklődtem a~ gazdasági' tervek, elképzelések iránt, Sike Ágoston elnök így summázta az ő gazdasági reformját: az év első percétől gazdálkodni, nem decemberben kapkodni és pénzügyi, könyviteli manőverekkel biztosítani a jövedelmet, de mindenkor a mezőgazdasági termelésre irányítani a fő figyelmet, időben elvégezni a munkát és olcsóbban termelni, hozzáfűzte, mindezen túl nekik is céljuk a felesleges munkaerőt a melléküzemágakban foglalkoztatni, hogy ők is törődnek a mészégetéssel, fájukat a bányáknál és Debrecen környékén értékesítik, s ezzel év közben is pénzt szereznek, ’a^iták, beszélgetések so- » rán egyre gyakrabban esik szó a gazdasági mechanizmus reformjáról, az új lehetőségekről, a rövidesen megalakuló termelőszövetkezeti területi szövetségekről és arról, milyen irányban mozdítja ez a termelést, milyen jövedelmi forrásokat kínál a közös gazdaságoknak. Elhangzottak a vélemények, ötletek, javaslatok arról, hogy érdemes a szövetkezet erdejében kitermelt fát inkább feldolgozni, mint „lábon” eladni, hogy kőbányát kellene üzemeltetni, vályogverő részleget alakítani, parkettát gyártani, kaprot tartósítani, javító- szolgáltató részleget létesíteni, meszet égetni, egyszóval sok hasznos módot, lehetőséget ... a pénzkeresésre. Feltétlenül helyeselhetök ezek az ötletek, hiszen a korábbi intézkedések, alapelvek nem eléggé ösztönözték a közös gazdaságokat az efféle melléktevékenységre, és sok helyen nagyon hiányoztak azok a forintok, amelyek feldolgozó üzem híján átvándorolták az ipar, a kereskedelem zsebébe. Valami mégis megütötte az ember fülét, amikor ezeket az ötleteket hallotta, amikor az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségeket tárgyalták, amikor felvázolták, miként építenek a területi szövetségben összefogva új feldolgozókat, bányákat, savanyítókart, palackozókat. Erre pedig az szolgáltatott okot, hogy szinte egyetlen szó sem esett arról, hogy a mezőgazdaságnak, szellőztetéssel. Az ablakokon is alig látni ki. Sok üzem sótét, a gépek mozgó és forgó alkatrészeinek különböző színre festése Egerben nem terjedt el. A zaj csökkentéséért, évek óla szinte semmit sem tettek. Mozdulatlanság és lehetőségek Röviden így néz ki Eger város ipari üzemeinek munkaegészségügyi helyzete. Sajnos eléggé negatív, még akkor is, ha egyik-másik területen tapasztalható előrehaladás. A vb- ülés több felszólalója hangoztatta: bármennyire is mostoha viszonyok között dolgoznak az üzemek, de a lehetőségeket az eddigieknél sokkal jobban kihasználhatnák. — Vagy legalábbis próbálkozhatnának. An. nál is inkább, mert hat évvel ezelőtt már készült egy felmérés a város ipari üzemeinek munkásegészségüsvi helyzetéről, s az akkori hiányosságok, megjegyzések szinte szó szerint hasonlítanak ez utóbbiakhoz. Nagy felelőtlenség lenne újabb hat évet adni a mozdulatlanságnak. Elvégre milliókról és emberekről van szó. És régi igazság: a jó egészség; a munka feltétele. Koós József a balesetvédelmi szabályok ke. vésnek bizonyulnak ahhoz, hogy legalábbis csökkenjenek a balesetek. Űj rendszabályokra, szigorú adminisztratív intézkedésekre lenne szükség, nemcsak azért, mert szinte napról napra szaporodnak a sérültek, a csonkultak, hanem hatványozottan nő a kiesett munkanapok száma is. így aztán nemcsak a sérültek, hanem a népgazdaság is megérzi a felelőtlenség, a fegyelmezetlenseg Hiányát. Eger város ipari üzemei közül csak a Finomszerelvény- gyárnak van fő foglalkozású üzemorvosa. Részfoglalkozású orvosa van a Hajtóműgyárnak, a Dohánygyárnak, az ÉMÁSZ- nak, az AKÖV-nek és a ktsz- eknek. A többi üzemnek, vállalatnak nincs orvosa. Vajon miért? Az igazsághoz tartozik: az az egy-két óra, amelyet az orvos az üzemben tölt, legtöbbször a receptírással megy el. Pedig az üzemorvosnak nem a körzeti arvos munkájának megkönnyí- ,ése a feladata, hanem az üzenek egészségügyi ellenőrzése, aalesetvédelmi előadások tar- ;ása. Sajnos erre az egy-két árából alig-alig jut idő. Néhány üzemben egyáltalán nem törődnek a takarítással, pontjába az anyagtakarékossá- 1 got állították. A drága import- ‘ anyagokat maximálisan felhasználják, s ahol arra lehe- t tőség van, hazai anyagokkal i helyettesítik. 1 2 A gyár párt-, szakszervezeti r és KISZ-bizottsága közös in- ]- tézkedési tervet dolgozott ki s az 1967-es tervek megvalósí- 2 tására. A közös akcióból jelen- ‘ tős munkát vállaltak magukra a fiatalok: a védnökség és az e anyagtakarékosság mellett csökkenteni kívánják a selej- J- tét, a balesetek számát, be- £ kapcsolódtak a megyei ifjúsági é brigádok exportversenyébe, és t mindent elkövetnek, hogy az ^ r év végi számadáskor újabb si- * kerekről, eredményekről ad- e hassanak majd számot- h Közel félezer KISZ-tag dolgozik a Mátravidéki Fémművekben. Gyorsan hozzátehetjük; kitűnően. Munkájukkal jelentősen hozzájárultak a gyár elmúlt éves eredményeihez, milliókat takarítottak meg a népgazdaságnak. Most újabb feladatokra készülnek a siroki fiatalok. Elhatározták: munkával köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Az elmúlt években csak az exportra gyártott tubusok fölött vállaltak védnökséget, a Eél évszázados jubileum tiszteletére már valamennyi exportra gyártott termék KlSZ-véd- nökség alatt készül. A versenyakciójuk közép-
