Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-24 / 120. szám

Segít a várostudomány A társaság tagja: 68 város és 150 szakember Magyarország: 3 300 település és 15 000 külterületi lakott hely Eger és a nemzetközi városrendezési napok Űj idők új tudománya az urbanisztika, s új társadalmi szervezete a Magyar Urbanisz­tikai Társaság. Tagja a hiva­talos szervezeteken: több in­tézményen, 68 magyar váro­son felül 150 szakember. Épí­tészek, demográfusok, geográ­fusok, geológusok, parképítők, zöldövezet-tervezők, kultúr­mérnökök, közgazdászok, filo­zófusok, szociológusok, meteo­rológusok, higiénikusok, a vá­rosi közlekedés szakemberei, s mindenekelőtt: várospoliti­kusok. E modern, a lakosság köz­vetlen érdekeit szolgáló gya­korlati tudomány elsősorban a városi ember települési kö­rülményeivel foglalkozik. Cél­ja a reálisabb városi élet megteremtése, a jövő városai­nak helyes építése és a régiek korszerűvé fejlesztése. Főváros — falusi burokban Az urbanisztika problémái világszerte időszerűek. Okkal, hiszen jelenleg a Föld lako­sainak több mint egyharmada városokban lakik. A Föld össz­lakosságának 13,1, Európa la­kosságának 21 százaléka 100 ezer lakosnál nagyobb váro­sokban él. Hetven város la­kossága a millió, néhány met? ropolisé a tízmillió felett van. Magyarország városhálózata eléggé aránytalan. 3300 tele­püléséből és 15 ezer külterületi lakott helyéből 45-nek a la­kossága meghaladja a 20 ezret és mindössze öté a 100 ezret Ugyanakkor hazánkban a la­kosság 42,5 százaléka város­lakó. Az utóbbi száz év alatt a városi lakosság megkétsze­reződött viszont hivatalosan csak 68 település város. Emel­lett az ország városi lakossá­gának mindössze a fele buda­pesti. S egy negatívum: a vi­déki városokban élőknek mind­össze 45 százaléka élvezheti a közműves rfz ellátást, 30 szá­zaléka a csatornázást. A legnagyobb magyar vá­ros Budapest. Itt készül az ország ipari termelésének nagy része. Jelentős ellentmondás: a valóban metropolishoz illő nagyvárosi magot tekintélyes falusi burok veszi körül. Ezért a népesség eloszlása egyenlőt­len. Az egy négyzetkilomé­terre jutó lakosok száma 680- tól 57 400-ig terjed. Hazánk­ban a városlakók az elmúlt 16 esztendőben 28,5 százalékkal gyarapodtak, míg az összlakos­ság csak 1,6 százalékkal. Rész­letesebben: I960-—65 között a vidéki városokban a 'akások száma 16 százalékkal, a lakos­ságé 12 százalékkal emelkedett. A községekben a lakásállo­mány 7,5 százalékkal, a lakos­ság csak 4,3 százalékkal nőtt. A legsűrűbb: Párizs Magyarországon immáron közel tíz esztendeje tervsze­rűen elkezdődött az új ipari városok fejlesztése, elsősorban az eddig elmaradott déli és keleti területeken. Az elkövet­kezendő egy-két évtizedes idő­szakban a fejlődés még inkább a vidéki városokba összponto­sul. összehasonlításul kira­gadva: Nagy-Britanniában a lakosság 80 százaléka város­lakó. Harminc év alatt a Szov­jetunió városi lakossága is megkétszereződött. Hazánkban, míg a növekedés az ipari vá­rosokban 1945 óta átlagosan elérte a 40 százalékot, a me­zőgazdasági települések fejlő­dése elmaradt. Egyébként a világon a legzsúfoltabb város Párizs, né°vzetkilométeren- ként 32 ezer lakossal, követi Tokió 16 ezer, New York 13 ezer és London 10 300 lakossal négyzetkilométerenként. S a budapesti adat: négyzetkilo­méterenként 3683... Mivel foglalkozik a hazai urbanisztika? Urbánus életforma Sok, elsősorban budapestie­ket izgató probléma mellett említést érdemel — a többi között — a szabolcs-szatmári helyzet felmérése. A megye 25 jelentősebb helységének fej­lesztési koncepciója elkészült. Tárgyaltak Tapolca holnap­járól is. Ez új város lélekszá- ma 1949-től 1961-ig 26,5 száza­lékkal növekedett. A város idegenforgalmi vonzereje: a Tavasbarlang, a Malomtó. A város alatti, mintegy nyolc-tíz méter mély basíangrendszert még nem tárták fel teljesen. Geológusok vállalták, hogy se­gítséget adnak a felméréshez. Véleményt mondtak az ur­banisztikai szakértők a Duna­újváros tizenöt éves fejlődésé­ről szóló százoldalas kiad­ványról, és a Kaposvár tízé­ves tervét publikáló kötetről is. Napirenden van Csongrád, Tatabánya, Dunakeszi, Török­bálint, Solymár, Budakeszi te­lekpolitikája, terjeszkedése. Szóba kerülnek az 1966-ban várossá nyilvánított Mezőtúr, Gödöllő, Szarvas, és Tiszasze- derkény problémái. Áprilisban a Magyar Urba­nisztikai Társaság budapesti klubjában a városrendezési tervek távlatáról, a városszo­ciológia kérdéseiről rendeztek vitaestet. Májusban dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára és dr. Dallos Ferenc miniszter-helyettes tartottak előadást. Az 1967-es tervekben szerepel — egyebek mellett — a fővárosban és nagyobb vi­déki központokban nemzetközi városrendezési napok szerve­zése, tapasztalatcsere, ankét az úgynevezett üdülő jellegű vá­rosok ;— például Eger, Gyula, Tata, Kőszeg — vezetőinek részvételével. S komoly ese­ménynek Ígérkezik a II. or­szágos városépítési tanácsko­zás is. Budapesti delegátuso­kat is meghívtak a milliós la­kosnál több polgárú metropo­lisok augusztusi torontói világ- konferenciájára. A jövő városa már formáló­dik. Nem vitás, ezer s egy a megoldandó feladat, hazánk­ban és világszerte egyaránt. Fokozódik a közlekedés zsú­foltsága, az utak túlterheltek, kevés a parkolóhely. Javításra vár a napbesugárzást csökken­tő, füstködöket okozó szeny- nyezett levegő. A növekvő víz- szükséglet is óriási gond. Ugyancsak súlyos probléma a szennyvíz és hulladék eltávolL tása. Idegeket rombol a zaj, lármával jár a szórakozás is, harsog a rádió, a televízió... Azonban a város, miként lakó­ja — élő szervezet. Fejlődik és alkalmas otthona lesz a szá­zad emberének. A városi és falusi települések között a kü­lönbség eltűnőben van ha­zánkban is. S a következő nemzedék bizonyosan megéri a vágyva vágyott fejlődést, s hátrányok nélkül élvezheti a civilizáció, az urbánus élet­forma minden előnyét. László Miklós Tolsztoj „fogva tart” Natasa és Andrej herceg „önmagáról” A Háború és béke című szovjet film Budapesten tar­tózkodó szereplői és alkotói kedden a Magyar Sajtó Házá­ban újságírókkal találkoztak. A kötetlen beszélgetésen szól­tak pályafutásukról, terveikről, a Háború és béke forgatásá­nak „kulisszatitkairól”. Ludmilla Szaveljeva, a film Natasa Rosztovája újságírók kérdésére elmondta, hogy ez élete első filmszerepe. Mint balett-táncosnő végzett a le- ningrádi koreográfiái iskolá­ban, később Bondarcsuk a Há­ború és béke próbafelvételein figyelt fel rá. Natasa figurája a legkedvesebb regényhősnői kö­zé tartozott. Ludmilla Szavel-, jeva egyebek között elmondta még azt is, hogy többször lát­ta az amerikai Háború és bé­két, s Audrey Hepburn Nata­sáját rendkívül rokonszenves­Fekete Tulipán nek találta. Az Andrej Bolkonszkij her­ceget játszó Vjacseszlav Tyiho- iiov az egyik legnépszerűbb filmszínész a Szovjetunióban. Arra a kérdésre, hogy milyen ! érzéssel fogadta el Andrej i herceg szeretjét, így válaszolt: j — Tolsztoj azt írja: a nyelv ] arra való, hogy kicseréljük1 gondolatainkat, a művészet arra, hogy kicseréljük érzése­inket. Nagyon megtisztelő fel- | adatnak, s művészi pályafutá­som jelentős állomásának éreztem, s érzem ma is ezt a szerepet, s Tolsztoj szavaival szólva, ezeket az érzéseket próbáltam tolmácsolni a já­tékban a közönségnek. Önök azt kérdezik, hogy milyen ter­veim vannak. Nos, a Háború és békét öt évig forgattuk és Tolsztoj még ma is „fogva tart”. A fenyegető tartalmú levél alján az aláírás ez volt: Fe­kete Tulipán. Semmi köze nincs ennek a névnek sem az ismert re­gényhez, sem a filmhez. Nem a titokzatos és annyira áhí­tott virágféleséget kell sejte­nünk mögötte, hanem egy olyan galerit, a fiataloknak azt a csoportját, akik jelszó­nak, szimbólumnak maguk választották — ha úgy tet­szik: plágium útján — a ki­fejezést. Egy újabb galeri Gyön­gyösön? Félünk esténként Felnőttek mondották: — Szörnyű, már megint mi történik! A kislányom nem mer este kimenni az utcára, mert a Fekete Tulipán-ban­dától fél. Nem tudjuk, kik tartoznak ehhez a díszes tár­sasághoz, csak annyit hal­lottunk, hogy ilyen aláírással küldenek fenyegető leveleket a lányoknak: este elkapunk, ezt írják. Ügy tudom, fiúkat is megfenyegetnek. Megverik, ha elárulják őket. Radírgu­miból vághatták ki a nevü­ket, mert nagyon primitív alakú betűkből áll, valami kézi nyomdát használhatnak. Olyat, amit a játéküzletben lehet vásárolni. — Látta már az aláírásu­kat? — Nem, de mondják, hogy„ / — A kislánya kapott már ilyen fenyegető levelet? — Ö nem, de mondják, hogy™ Folytassuk? A különböző kérdésekre mindig így kez­dődött a válasz: mondják™ Nyolcadikos kislányt Is megkérdeztünk, akiről szin­tén azt állították, hogy őt megfenyegette a Fekete Tu­lipán. A válasz azonos mó­don indult: — Engem még nem fenye­gettek meg; de mondják, hogy™ Nincs tehát galeri Gyön­gyösön? Betörnek, lopnak Galeri van, nem is egy, de a Fekete Tulipánt egyikük sem vállalja. Két iskolából is került már ki a fiatalok egy olyan, ki­sebb csoportja, amelyik ösz- szeütközésbe jutott a törvé­nyes renddel. Az egyik csoport az isko­lába tört be. Az ablakon másztak be, és néhány apró­ságot szedtek össze. Lámpa­vas, csengőreduktor tűnt el ügyködésük nyomán. Egy másik társasáé a gön­gyölegraktárnak használt pin­cét kereste fel. Onnan üve­geket vittek el magukkal. Be­váltották azokat és a pénzt elszórakozták. A rendőrség felderítette a tetteseket. Behívatta a szü­lőket is, hogy tudjanak a gyerekük tettéről. Monda­nunk sem kell talán, hogy a szülők majdnem kővé mered­tek, amikor a tájékoztatást hallgatták. Az ő gyerekük és ilyet...? Sajnos, igen: az ő gyere­kük, aki olyan sokat van fel­ügyelet nélkül, aki otthon legtöbbször nagyon csendes, igazi jó fiú, még a légynek sem árt. Szidni sem szokták, mert szófogadó. Hogy kikkel barátkozik? Azt nem tudják. Kínos adatok Nem kell vészharangot kongatnunk, hiszen Gyöngyös egyáltalán nem bűnfészek. De a galerik ténykedése, szá­muk növekedése elgondolkoz­tató. Azokból az adatokból idézünk, amelyek a városi tanács rendelkezésére áll­nak. Tavaly négy galerit leplei­tek le, ezek közül három ki­mondottan bűnözéssel foglal­kozott. Tizenhat tagja közül fiatalkorú volt tíz, gyermek­korú három és csak három felnőtt akadt a galerik tagjai között Összesen huszonhárom fia­talkorú ellen kellett eljárást lefolytatni 1965-ben, eléggé súlyos bűncselekmény miatt. Tavaly ez a szám eggyel megnőtt Még tiltott határ- átlépés miatt is három eset­ben kellett eljárást indítani az elmúlt évben, fiatalkorúak ellen. Az idén sem javult a hely­zet, hiszen csak áprilisig be­zárólag kilenc fiatalkorú lé­pett a bűnözés útjára. Bármennyire is kínosak ezek a számok, a tényekkel szembe kell néznünk. Pánik­nak nincs értelme, de el­bagatellizálni sem szabad a fejleményeket A szülők és a közvélemény Mielőtt könnyedén a fele­lősök felsorolását elkezde­4 NpMÍsüű 1867. május 24., szerda m. „Német tábornok is lehetne . . Itt a szakaszban és az egész táborban mindenki érdekes fi­gura. Ám Zelinsky különösen az. Nem beszél soha magáról. Még honfitársai, a több' len­gyel fiú sem tud róla semmit. Azt rebesgetik, sok disznóság nyomja a lelkét. Ezért imád­kozik és hányja a kereszteket mindig. Állítólag még 1948-ban is fegyverrel harcolt a lengyel erdőkben a vörösök ellen. S ő volt a csapathóhér. Rábíztak minden piszkos munkát. Per­sze lehet, hogy ez nem igaz. Minden esetre az ember hátán végig fut a hideg, ha merev, fénytelen szemével ránéz va­lakire. Levelet soha nem ír és soha nem kap. Ha a lengye­lek a kantinban vagy máshol az otthont, a hazai tájakat idézik, Zelinsky azonnal fa­képnél hagyja Őket. így a töb­biek nem nagyon rajonganak érte. A parancsnokok viszont kedvelik. Ördögien ért a fegy­verekhez és nincs olyan bo­nyolult, vagy fárasztó feladat, amit ne kiválóan hajtana vég­re. Sokszor példaképül állítják elénk. De ő nem örül a dicsé­retnek. Hidegen tudomásul veszi, s amint leléphet máris imádkozik. S ebben nem sza­bad zavarni. Goncsarenkót, a volt vlaszovistát, egyetlen ökölcsapással földre terítette, mert a bikaerős ukrán gú­nyolódott vele, amikor imád­kozott. Goncsarenkót öt percig nem tudtuk magához téríteni. Azóta Zelinskyt mindenki bé­kén hagyja. Biztosan nagyon dühös lehet a sorakozóért, hogy az előbbi, tőle meglepő megjegyzést megengedte ma­gának. Az udvaron Murdock őr­mester vár bennünket* — Mozgás! Gyorsan! Gyor­san! — sürgeti a szakaszun­kat. — Ügyeletes, létszámje­lentést kérek Idens futólépésben siet el a szakasz előtt és közben szá­mol. — őrmester úr! A negyedik szakasz létszáma 40 fő, jelen 36 fő. Egy fő a tábori rendőr­ség fogdájában, három fő a tábori kórházban — jelenti Idens. — Figyeljenek ide — mond­ja emelt hangon Murdock. — Üj parancsnokot kapott a tá­bor. Ma akar megismerkedni magukkal. Kapnak tíz percet. Mindenki kimenő ruhába öl­tözik. Ragyognak a gombok, bakancsok. Mintha skatulyá­ból húzták volna ki az egész bandát. Világos? — Parancsára, őrmester úr! — üvöltjük egyszerre torkunk szakadtából. — Azért mondom — jegyzi meg most már enyhültebben Murdock —, mert nem szeret­ném, ha az új parancsnoknak valamiért nem tetszene a sza­kaszom. Oszolj! Tíz perc múlva ismét az ud­varon állunk. Murdock külön- külön megvizsgál mindenkit. Nem talál hibát. — Oké fiúk — mosolyog elégedetten. — Balra át! Sza­kasz indulj! A tábori moziba vezet ben­nünket. A hatalmas épületben akár háromezer ember is ké­nyelmesen elfér. A mi helyünk az első sorokban van fenntart­va. Ha valami összejövetel, ünnepség, vagy beszéd van, az első hely mindig a Special Warfare School, vagyis a Kü­lönleges Hadviselési Iskola hallgatóit illeti meg. A többiek már valamennyi­en a székeikben terpeszked­nek, amikor bevonulunk. — Nicsak, kegyeskedtek Ide. fáradni a szuperfiúk — jegy­zi meg gúnyosan egy szeplős képű ejtőernyős tizedes. — Kuss! — kiált rá Mur­dock. — Nem a kutyák gond­ja, hogy mi mit teszünk és mit nem. Murdock ugyan keményen fog bennünket, d,e roppant büszke ránk. Ha meghallja, hogy valaki megjegyzést tesz az SWS fiúkra, ölni tudna érte. Elhelyezkedünk. A széles ve­títővászon előtt asztal van. Csillagos, sávos lobogóval te­rítették le. — Föl! Vigyázz! — vezényel a tábor ügyeletes tisztje. Közepes termetű, csontos arcú, szigorú tekintetű vezér­őrnagy siet fel az emelvényre, az asztal mögé. Tisztek kísé­rik. _______ és társai nénk. vagy megkísérelnénk valamelyik „félre” hárítani a felelősséget, mondjuk ki: mindannyiunk lelkiismeretét terheli a galerik létezése és tevékenysége. A szülök a tör­vény előtt is felelősek fiatal­korú gyermekükért. Valami­ről nem tudni nem mentesít. A szülőnek úgy kell gondoz­nia gyermekét, hoffv minden cselekedetét ismerje. Főként a baráti köre iránt érdeklőd­jék állandóan. Ugyanis a legtöbb esetben az ártatlannak tetsző barát­ságok szülik a bandákat. Kü­lönösen olyankor, amikor Idő­sebb hangadó a banda vezé­re, aki már „menő fej”, sokat tud, ismeri a szesz kábító hatását is. Sainos, a felderí­tett galerik esetében a szesz iránti vonzalom döntően köz­rejátszott a bűncselekmények elkövetésének indítékában. A tanácsi vizsgálat azt is kiderítette, hogy a vendég- látóipari egységek nem min­den esetben tagadják meg a fiatalkorúak szeszes itallal való kiszolgálását. Ez ellen szigorúan, ha szükséges: pél­dát adva kell eljárni. Az em­berség nem az elnézést, ha­nem a teljes szigort követeli meg ebben az ügyben. A másik: Gyöngyös bor­termelő helység, a házakban majdnem mindenütt találha­tó bor a pincék ölén. Azok a szülők, akik a pince kulcsát a gyermekük keze ügyében hagyják, vagy maguk is „rá­szoktatják” gyermeküket a szesz fogyasztására, akár csak az egy pohár bor útján, nem is gondolják, milyen rosszat tesznek — szándékuk elle­nére. És még valamit. Az úgy­nevezett veszélyeztetett kör­nyezetben élő gyermekek iránt mindnyájunknak na­gyon érzékenynek kell len­nünk. A részeges szülő nem érdemli meg, hogy kíméljük, hogy gyermeke sorsát rábíz­zuk. Mondjuk ki: az ilyen példaadás meg nem bocsát­ható bűn. A gyermek- és fiatalkorúak bűnözéséről társadalmi mé­retekben kell tanácskoznunk, megakadályozására, illetve megelőzésére okos rendelke­zéseket kell hoznunk. G. Molnár Ferenc------------}----------------------­A vezérőrnagy meghallgatja az ügyeletes tiszt jelentését. Aztán parancsot ad, hogy ül­jünk le. — Rövid leszek. A katona ne fecsegjen sokat. Az a poli­tikusok dolga, — mondja, s hangja szárazon recseg. —■ Holnaptól nagyon kemény lesz itt az élet. Végeztem. A vezérőrnagy gyorsan -ár­kon fordul az asztalnál és el­siet. Kísérete csak később ocsúdik fel és kezdi a lépteit szaporázni a nyomában. Murdock őrmester csillogó szemekkel, lelkesen néz utána. Ügy látszik nagyon kedvező benyomást tett rá az új pa­rancsnok kurta-furcsa bemu­tatkozása. Visszatérünk a barakkunk­ba. Bár még előttem az egész délután, de valahogy elromlott a hangulatom. — Kemény legénynek lát­szik az öreg — mondja Beppo. — Akár német tábornok is lehetne — jelenti ki Hanzi, s ez a legnagyobb elismerést je­lenti nála. — Eddig se üdültünk itt, ám úgy ígérkezik, hogy ezután még cifrább lesz az élet — jegyzi meg Idens, s aztán a dolgára siet. Levetem a kimenő ruhát. Ismét a mosdóba megyek zu­hanyozni. Attól tartok még so­káig kell izomlázzal kínlód­nom. Ahogy ezt csontos arcú, szigorú tekintetű, szárazon re­csegő hangú vezérőrnagyot né­zem, ez kíméletlenül meghajt bennünket. ____ (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents