Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-02 / 78. szám
Együtt és közösen S zép volt a munkakezdés: ünnepélyesen Megalakultak, tevékenykedni kezdtek az új tanácsok, átvették megbízólevelüket a képviselők. Négy esztendő nyitánya volt ez, s az első tanácsülések óta a tisztség- viselők már elfoglalták helyüket, hozzáláttak az ügyek intézéséhez, fontos feladatuk betöltéséhez. Mivel kezdték, mivel kezdik a munkát? Évekre szólóan meghatározó jelentősésű az az elhatározás, hogy a következő heteket, hónapokat a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok, észrevételek feldolgozására kell fordítani. Elv és kötelező gyakorlat most, hogy egyetlen állampolgár felszólalása sem maradhat válasz nélkül, hogy az útravalóval, amelyet a tanácstagok kaptak, gondosan és jól kell gazdálkodni. Természetes, hogy a gyűléseken elmondott sok-sok tízezer elképzelés, javaslat, megjegyzés között van jó néhány, amelynek megvalósításához sok pénz, több idő kell. De az is bizonyos, hogy a választók kérésének többsége teljesíthető, reális — hisz azok az emberek mondták el, akik legjobban ismerik egy-egy körzet életét, gondjait. Éppen ezért csak üdvözölhető kezdeményezéssel a legtöbb helyen különválasztják a jelenben és a csak jövőben megvalósítható javaslatokat, s amiben lehet, nyomban intézkednék, kár későbbre halasztani, ami már most rendbe tehető. Jövőre utaló tartalma van ennek a munkakezdésnek, bár látszólag csupán formai, hogy sorrendben ezek legyenek az első ügyek. Mégis: az, hogy a tanácsok az útravaló feldo’^zását érzik és vállalják most oly fontos kötelezettségünkként, utal a közelmúltra, egyszersmind a jövőre is. Folytatása voltaképp a hangulatnak, az egységnek, amellyel az állampolgárok a választottakat tisztségükkel megbízták, elindították a közéleti tevékenység olykor gondokkal terhes, de mindig nagyon fontos útján. Szocialista demokratizmusunk egyik jellegzetes vonása, hogy a közösségért jól dolgozni, helyesen munkálkodni csak egyféle módon: közösen, együtt lehet. Együtt és egységben kapott bizalmat az országban több mint hétmillió választótól 349 képviselő és 84 504 tanácstag, s a szavazat bizonyos értelemben szerződés is volt. Garancialevél, amely egyfelől politikai mandátumot adott, másrészt azt a ki nem mondott, de sokszor végiggondolt elhatározást tartalmazza, hogy a választó kész négy esztendőn át — ha bizalmának megfelel — továbbra is mindenben támogatni a választottat. Mert a képviselő, a tanácstag átvállalhatja gondjaink jó részét, magáénak vallhatja lakókörzete ügyeit, bajait, eljárhat, döntő szavú fórumokhoz fordulhat, vagyis sokat tehet, de nem mindent. Egy-egy helyes gondolat, javaslat csak munkával ölthet testet, a legszebb elképzelés megvalósításáért is dolgozni kell. S minél többet vállal, minél gyakrabban és többet munkálkodik együtt választó és választott, annál többre jutunk, úgy gyarapodnak hétköznapi örömeink és csökkennek gondjaink. Minél nagyobb erő áll — túl a választás megbízatást adó aktusán — a választott mögött, annál magabiztosabb lehet a kezdeményező, az ügyeket intéző képviselő vagy tanácstag, annál nagyobb hatású a szava. Együtt és közösen: ez lehet a következő négy esztendő alapgondolata, jellemzője, s akkor könnyebben és gyorsabban teljesülhetnek a vágyak, a jó elképzelések. Együtt és közösen: nemcsak választó—választott viszonylatban, hanem a tanács és politikai-társadalmi szervezeteink és szerveink összességének kapcsolatában is ennek kell a jellemző motívumnak lennie. Vannak ennek az együttműködésnek régebbi, bevált módjai és formái, s az élet parancsa, hogy most újabbakat, még hatékomyabAkft küldöttnek választottak kongresszus egyik megyei küldöttjének választották. — Nem is értem, — mondta — miért éppen rám esett a választás? örülök a megtiszteltetésnek, de hát én nem csináltam semmi különöst... S nem is gondolta, hogy talán éppen ő tudja igazán képviselni majd a kongresszuson a többiek érdekeit. Igaz, nem csinált semmi különöst, de évek óta kiválóan, becsülettel dolgozik, ismeri a tagok, a közös gazdaság gondjait, problémáit. S a kongresszuson nem látványos szónoklatokra, de igaz, őszinte, emberi szavakra lesz szükség. (kaposi) bakat találjanak. Az új választójogi törvény alapjául például az eddiginél sokkal nagyobb a választott tevékenysége, ellenőrzésének, a rendszeres beszámoltatásnak fontossága. Része ennek — mindenekelőtt — a gyakori találkozás a választókkal, s valójában ilyen szinten lényeges, hogy a politikai-társadalmi szervezetek — s ebben mind nagyobb hangsúllyal a népfrontbizottságok — figyelemmel kísérjék a képviselő, a tanácstag munkáját. Végső soron a legtöbb lényegbeli, tartalmi segítséget tőlük várhatja, remélheti és kérheti a választott, akkor is, ha már tapasztalt ember a közéletben, de különösen, ha most ismerkedik a köztevékenység sokféle gondjával, terhével. Velük, utóbbiakkal törődni különös figyelmet igénylő, különösen felelős- ségtell feladat: megjelenésük, tevékenységük egyértelmű nyereség, hozzáértésük, tettvágyuk roppant nagy érték. p1 gyütt és közösen: ez jellemezte a választásokat megelőző hónapok hangulatát, s ezzel az elhatározással kezdődött meg a munka a választott testületekben. S jó tapasztalatból tudjuk, mennyivel könnyebb és sikeresebb a munka, mennyire kedvez a légkör minden becsületes szándéknak, akarásnak, ha így élünk, dolgozunk és gondolkodunk — együtt és közösen. L. L. Veszélyes fények a kanyarban Esténként és éjszaka hány autóbusz, motorkerékpár és autó robog át Hort községen. Gyöngyös felé haladva? Pontosan senki sem tudja, de biztos, hogy sok és egyre több. Hazai és külföldi utasok hajtanak gyanútlanul, végig, a hosszú községen. És mindnyájukra veszélyesek a fények! Én gyakran járom ezt az utat, de tegnap majdnem pórul jártam. Hosszú és egyenes a horti utca, jobb kéz felől, a magas oszlopokon égnek a villanyégők és a falu végén egyenes vonalban folytatódnak a fények; de az út hirtelen balra kanyarodik. Én jól ismerem, most is magam előtt látom, ezt az útszakaszt, de azok a fények veszélyesek. Ogy tűnik, mintha az utca és a műút a tsz- tanya felé folytatódna . A monoton egyhangúság rabja lesz az ember, különösen, ha egy kicsit már elfáradt. Én még idejében elfordítottam a kormányt. De nincs különösebb jelzés, hiányzik a foszforcszkáló figyelmeztetés, és így a csalóka fények veszélyesek! A 3-as számú főútvonal elavult, de a korszerűsítésre még sokáig kell várni. Sokba kerülne és már nem éri meg, hogy Hatvantól Sziha- lomlg korszerű, éjjel-nappal jól látható jelzéseket helyezzenek el. Azonban ezt az egyet, Hort Innenső végén, a hirtelen kanyart és veszélyes fényeket az illetékesek: a Közúti Igazgatóság és a rendőrség figyelmébe ajánlom. (F. L.) Másképp számol a falu rCcu)cuz a hátúi'ban mm Kedvez az időjárás ig a tavaszi munkáknak. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság hatalmas őszibarackosában rézgáliccal permeteznek. A szorgos munka meghozza gyű- mdicsét, s a jó termés a múlt évhez hasonlóan bizonyára ez évben sem marad el. (Kiss Béla felvétele) KUNYÓ VILMOS KATONA VOLT, határőrként szolgált egy dunántúli őrsön, amikor megérkezett hozzájuk az üzenet: új ifjúsági szervezet alakul, várják az öntudatos fiatalokat. Bajtársai között elsőként kezdett a szervezéshez, s mert mindig az élen járt — később őt választották meg titkárnak. Tíz esztendeje KISZ-tag, ugyanennyi ideje vezető. Mit őriznek az elsuhant évek ...? Izgalmas, érdekes munka emlékét. A honvédségnél rajtuk volt a község szeme, úgyszólván mindent tőlük vártak, s tetteiken, viselkedésükön keresztül ítélték meg a kommunista ifjakat, egy kicsit a mai magyar fiatalokat is. Igyekeztek hát nap nap után, példát mutattak a kötelességteljesítésből. emberségből egyaránt Úgy iparkodtak, hogy jó katonákként ismerjék meg őket — s a környéken mindenhol lássák, ahol segítségre van szükség. Fát vágtak magányos öregeknek, idős gazdáknak arattak. Aztán természetesen ott i* Kezdettől fogva titkár megjelenek, ahol jókedvről kellett gondoskodni: színjátszó és tánccsoportot alakítottak, bálokat rendeztek ... A katona-titkár Ságvári Endre Érdeméremmel búcsúzott Széchenyi falujától. Az apci gyárban ugyancsak őt választották az alapszervezet élére. Az új hely új feladatokat hozott számára, különösen az utóbbi időkben, amikor szinte egymást követték a különféle változások. Idegen profil honosodott meg az üzemekben, szerszámkészítéssel, kokillaöntéssel ismerkedtek az emberek — s mindezek meglehetősen sok gonddal jártak, amelyekben osztoznia kellett a KISZ-nek is. Kunyó Vilmos úgy érzi, hogy a fiatalokat jól irányí- tota. a szervezetben áldozatvállaló, dolgos emberek nevelkedtek. olyanok akikre mindig lehetett számítani s építhetnek rájuk ezután is, Ott találhatók a versenyző brigádok első soraiban, jeleskednek a gyárban és azon túl is. Növekvő felelősséggel küzdenek a balesetek ellen, törődnek szakmai, politikai ismereteik fejlesztésével, elhatározták, hogy nem marad közöttük egyetlen sem, akinek hiányzik az általános iskolai végzettsége. BÜSZKE ARRA, hogy az időközben 120-ra szaporodott tagság nemcsak a kötelező műszakok alatt hallat magáról — hanem azok után is. Ki-ki szívesen vállalja a társadalmi munkát, valameny- nyien tudják, thogy közös hasznukra válik. Legutóbb az üzemi járdaépítésben segítettek — legközelebb pedig a kokillaraktár áttelepítéséhez adják erejüket, szorgalmukat. Erősödnek a „családi” szálak, a fiatalok mind együ- vébb tartozóknak érzik magukat. Munka után gyakran találkoznak, rendszeres klubdélutánokat rendeznek, jó időben kirándulnak, megnéznek egy-egy színházi előadást, labdarúgó-mérkőzést, országjárásra indulnak — amelyek során két esztendeje a titkár hajdani katonai szolgálati helyére látogattak. Kunyó Vilmos egyébként mintakészítő az apci QUALI- TÁL-ban, ügyes kezű munkás, s gyárán kívül nemrég még Selypre, Lőrincibe és Salgótarjánban is dolgozott. Besegített, pedig egészen az idei évig egyedül művelte műhelyében ezt a szakmát. SZERETI A MESTERSÉGÉT, élvezettel készíti az ötszázad milliméteres hibahatású öntőmintákat — s szívesen barkácsol odahaza is egy- egy intarziás asztalt, faliképet, máskor meg éppenséggel szobrot farag. Azt mondja, hogy nem örökölte művészi érzékét, inkább csak tanulta. Vallja, hogy az ember a tanulással sokat elérhet A KlSZ-titkár családapa is egyben: két gyereket nevel. Az élete megoszlik: napjaiból sok mindenre kell időt szakítania... (—ni) a szükségletnél kevesebb hízósertésre is szerződést. (S ha avo-rs intézkedés nem történik, még rosszabbá válhat a helyzet.) A falu most így számol: miből mennyit érdemes termelni? De vajon elfeledhetik-e. hogy miből mer lyire van szüksége az országnak és fejlődő külkereskedelmünknek? Vajon a helyi érdekek és az árpolitikánkban ma még megmutatkozó hibák mentséget adnak-e az ilyen tervezéshez? Semmi esetre sem. Ezért figyelemre méltó a füzesabonyi járásban alkalmazott módszer, hogy szakemberekkel bizonyítják egy-egy termelőszövetkezetnél: miként lehet összehangolni a helyi és országos érdekeket, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme is magasabb legyen, a közös vagyon is gyarapodjék, és mindezzel együtt megfelelő meny- nyiségű. fajtájú és minőségű áru kerül jön az ipar és a lakosság ellátására. Most, amikor másképp számolhat a falu, semmi esetre sem szabad megfeledkezni e kettős érdek összehangolásáról. Kovács Endre 196*. április 2., vasárnap Ozsvári Kálmán, a tárnámé- I rai Ezüstkalász Termelőszó- < vetkezet takarmányosa, nyugodt, higgadt szavú ember. . Mások előtt nem szívesen mu- , tatja ki érzelmeit. Mégis, ) ahogy most széles ívben kör- , bemutat a karjával, szavai megtelnek melegséggel. , — Ahogy erre ellát, nem volt itt semmi — mondja. — Csak fű, meg gaz. Sokan nem is akarták elhinni, hogy más is lehet. És mégis lett. Istállók, gazdasági épületek. Azt már nem mondja ki, , de érezni lehet, hogy neki is ; része van ebben. Az életrajzi adatok nem so- ; kát árulnak el az emberről. Középparaszt családból származott, apjával, testvérével együtt dolgozott a tizenkét holdnyi földön. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Aztán megalakult az Ezüstkalász s ő az elsők közt írta alá a belépési nyilatkozatot. Azóta a közösben dolgozik. Volt növénytermesztő, brigádvezető-helyettes, három éve pedig takarmányos. Reggel hat órakor kel, hétre bemegy dolgozni s öt-hat óra, mire hazatér. Hárman látják el a hétszáz állatot takarmánnyal. Nem valami látványos munka, de aki mindennap érzi gondját-baiát, tudja, hogy nem is könnyű. A szűkre szabott életrajz nagyjából ennyi — alig árul el valamit az emberről. Pedig Ozsvári Kálmán élete több ennél. Mert évek óta végzett jó munkájához még pluszként is hozzátett valamit — a közös gazdasággal és a másokkal való törődést. Érzi, hogy az egyéni érdekeken túl van még valami fel- emolőbb: mások boldogulását is elősegíteni, a közösségért is tenni valamit. Meglepődött, amikor a termelőszövetkezetek megyei értekezletére küldöttnek jelölték, még jobban meglepődött, •«likőr a termelőszövetkezeti A nagyobb önállóság, ú látszik, maghozta a nagyo felelősséget is, mert már zárszámadási közgyűlések, megkezdődött a vita arr hogy miből mennyit termel; nek, azt hol értékesítsék, hortiak például azon vitázte ho«” a konzervgyárnak, va exportra termeljenek-e par dicsomot, ugyanis előttük ve az ecsédiek példája, ák majdnem kétszeres áron ért kesítették a zöldséget ós he dánként 15 ezer forintot ve tek be a paradicsomból, me minőségi árut termeltek és gór dósán válogatták. De nemcsak Horton keres az új lehetőségeket. Az atk riak a jó minőségű sódert at bányájukat fejlesztik többi között, Párádon az erdő- . vadgazdálkodás fejlesztésébe látnak fantáziát, máshol a vet« magtermesztésben, vagy pé dául a füzesabonyi járásban £ állattenyésztés termelési kol ségeinek csökkentésében. Fi lop István, a kápolnai köze gazdaság elnöke, nemrég a: fejtegette, milyen ésszerű ler ne a kenyérgabona termésátlagát annyira növelni, hogy az eddi ginéi jóval kisebb területe: tudják megtermelni az örsza szükségletét, s a felszabadul földeken takarmányt és ipái növényeket sokkal gazdasago sabban termelhetnének. Gazdaságosabban... A terv tárgyaló köz^vű léseken a ».roi bői mennyit termelni” vitákoi ez volt most a fő téma. Kozsd> András, a horti termelőszövet kezet elnöke, jó példát emlí tett erre. Olyan területen, ame lyet eddig parlagon hagytak egy kertész holdanként anny zöldséget termelt a közös gaz daságnak, mintha 40 mázsí búza termett volna rajta. D< volt a határban olyan terülő tűk, ahol paradicsom-paprikából 25 ezer forint árut termeltek holdanként: Gazdaságosabban — « , * cél. És a leggyakoribb kérdés mit érdemes? És ennél a kérdésnél mu atkoznak meg árpolitikánk gyengéi, itt ütköznél« helyenként a termelőszövetkezetek és a népgazdaság érdé kei. Helyenként ugyanis kihasználják azt a lehetőséget hogy nincsenek már kötelezi tervszámok a zöldségtermesztésre, állattenyésztésre, * emiatt olyan hagyományos növények termelését sürgetik, mint a kukorica, arpa. burgonya — ami kiosztható a' belterjesség rovására. Es ’miatt kötnek Közismert, hogy megyénk termelőszövetkezetei az utóbbi években mintegy 600 millió forint állami támogatást kaptak és most egyetlen rendelettel félmilliárd forintnyi hiteltartozásukat törölte el az állam. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a közös gazdaságok sxilárdabb anyagi alapokkal nézzenek elébe a gazdasági mechanizmus reformjának. De ez nem minden. Szinte hihetetlen, milyen termékeny talajra találtak a reform adta lehetőségek az idei tervezésnél, hogy gazdaságosabban, a szükségletnek megfelelően, a helyi lehetőségeket felhasználva állítsák össze, hogy miből mennyit termelnek. örömmel éltek azzal a lehetőséggel, hogy már az idén nagyobb önállósággal a korábbi alárendeltség megszűnésével készíthették el terveiket. Lehetne sorolni a példákat, hogy az elmúlt években mennyi termeltető vállalat élt és időnként vissza is élt azzal a lehetőséggel, hogy diktálhatta a feltételeket, megszabhatta az átvett áru minőségét, értékét. Bő termés esetén pedig előfordulhatott, hogy sok paradicsom, zöldbab, káposzta, paprika került beszántásra, silózásra, mivel a termelőszövetkezetek nem voltak egyenlő partnerei a feldolgozó, átvevő vállalatoknak.
