Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-12 / 85. szám

Idegenforgalom — világméretekben Petőfibányán új szakmát tanulna! a bányászok EXCELSIOR! 1961 április 12-én a szovjet tudomány és technika korsza­kos eredményeként űrhajó röppent a magasba a Földről. Sikerével megkezdődött a vi­lágmindenség felfedezésének és meghódításának új szaka­sza. Jurij Gagarin hőstette feledhetetlen mérföldkő a történelemben. Igaz, nem egy személyiség bravúrjáról van itt szó. Nem csorbítja a szovjet hős egyéni bátorságát, önfeláldozását és helytállását a tény: az első győzelmes űrrepülés a szov­jet dolgozók összességének, a szocialista társadalomnak di­adala. Egyszersmind az egész emberiség közkincse, hiszen a szocialista társadalom sike­rei végső fokon valamennyi nép, minden nemzet fejlődé­sét is szolgálják. Az első sikeres űrrepülés társadalmi, politikai, tudomá­nyos, technikai haladást tük­röz. Mindez egyúttal békemű. Következményeit tekintve nagy lépés a fegyvernélküli világ felé. Mint általános em­beri ünnep, dokumentálja a felszabadult munka maga- sabbrendűségét. Utat mutat előre, a jövendőbe. Az azóta eltelt évek is bizonyítják: ráébreszti az emberiséget — talán minden eddigi ered­ményénél hatásosabban — a tudomány és a technika vég­telen lehetőségeire. Bizonyít­ja, hogy korunkban a tudo­mány és technika egyre in­kább a társadalmi fejlődés eszköze. Kitágítja az emberek látóhatárát. Az űrhajózás napja, s an­nak erkölcsi tartalma, a vi­lág népeit egy újfajta szolida­ritásra ösztönzi. Hirdeti: az emberiség végérvényesen nagykorúvá válik. De ez a fejlődés kötelezettségekkel jár. Minden egyes embernek másként kell viszonyulnia ön­magához, embertársaihoz, az élethez — mint eddig. Meg­változik a világkép nemcsak egyes kivételesen fejlett em­berek tudatában, hanem a tö­megekében is. Az űrhajózás napja az al­kotó munka és a technikai haladás ünnepe. Utalás arra, hogy ami tegnap még ködös álom volt, azt mára vagy holnapra megvalósítja az em­beri géniusz. Ezért az űrha­józás napja nem a műltbané- zők ünnepe, hanem azoké, akik előre és fölfelé ragadják magukkal a többieket. Excelsior! Fölfelé, mindig fölfelé! F. M. A találmány, amellyel a mi­nap ismerked­tem meg, szen­zációs. Öröm­mel adok hírt róla, mert hi­szem, hogy a technikai hala­dás jelenlegi színvonala ez­zel is mérhető. Gyurika mind­össze kilenc­éves. A maci őt is ágyba szó­lítja minden es­te. Ellenvetés nincs, mert apuka és anyu­ka nagyon szi­gorúak s mind­ketten szeretik a csendet, külö­nösen, ha vala­milyen jó krimi megy a tv-ben. Arról már hallottam vala­mit regélni, hogy a gyere­kek állítólag nem alszanak el azonnal, s az ajtórésen, a kulcslyukon át tovább nézik a műsort. Meséli egyik kollégám, hogy kisfia a múltkor az elő­szobában kuk­solt, szinte pisszenés nél­kül, és a könyv­szekrény üveg­lapjának visz- szatükrözésében nézte a krímit. A legerede­tibb ötlet mind­egyik között Gyurikáé, aki a korhoz méltó találmánnyal rukkolt elő. S ez nem más, mint a közve­títő lánc. Ha fi­zikai ismere­teim nem hagy­tak cserben, a tengeralattjárók periszkópja ha­sonlatos a ta­lálmányhoz, no meg feltételez­hetően a valódi tv közvetítő lánc. Gyurika a nappali szobá­ban levő készü­lék műsorát el­ső fokon a fe­kete, ragyogóan tükörsima asz­talon „fogja”. A képet tükör se­gítségével „tal­pára” állítja és „átlövi” a für­dőszobába, ahol apu borotvál­kozó tükre „fo­gadja” a mű­sort. Innen egy gömbcsuklós nagyító tükör hozza be a ké­pet a hálószo­bába. A kép ki­sebb, mint az eredeti, de is­tenem: kisgye­rek, kis kép. A hang köz­vetlenül hatol át a falon, e technikai ne- . kézségeket az építők már há­rom évvel ez­előtt legyűrték, amikor Gyu- rikáék bérháza elkészült. A közvetítő lánc ma is mű­ködik, de ter­mészetesen a legnagyobb ti­tokban. Hogy én hon­nan szereztem róla tudomást? Srác korom­ban, amikor a nővérem ud­varlója megje­lent a házunk­nál, én is ezt a trükköt alkal­maztam. Csak soíckai gyat­rább techniká­val... Párkány László Többet term élni — jobban értékesíteni A tamabodi Tarnagyöngye termelőszövetkezet az elmúlt években megalapozta hírnevét. A közös gazdaságban termelt zöldségfélék, a paprika, a pa­radicsom, a gyümölcsök közül pedig a dinnye méltán vívta ki a vásárlók elismerését. Nem­csak a környékben, hanem jó- néhány külföldi országban is. Tavaly például olyan zöldpap­rikát exportáltak a Német Szö­vetségi Köztársaságba, amely­nek darabja húsz-huszonöt de­kát nyomott. Természetes, hogy az idén is várják a tama­bodi paprikát. Primőrök Kassa Józseffel, a termelő- szövetkezet elnökével az idei tervekről beszélgettünk. — Hagyományos zöldségter­mesztők vagyunk — mondja — s nem is akarunk ezen változ­tatni. Tavaly három és fél­millió forintot hozott a kerté­szetünk, az idén legalább ugyanennyit várunk. Elsősor­ban a primőröket termesztjük. A primőr paprikából, paradi­csomból, uborkából, zöldborsó­ból és zöldbabból, ahogy szá­moltuk legkevesebb kétmillió forintos bevételünk lesz. A ker­tészet munkaigényes, de mun­kaerőben nincs hiány nálunk. Az év eleje óta legalább negy­ven új tagot vettünk fel. Az elnök elmondja, hogy a belföldi piacokon kívül sok ter­mékük külföldre is eljut. A ki­tűnő ízű soroksári paprikából legalább tizenöt vagonnal ex­portálnak. Húsz holdon terme­lik ezt a fajtát, tavaly is szép ! bevételhez juttatta a közös gazdaságot. Ugyanígy a negy- Jvenholdas területű dinnye, a sugár bébi, ami a szocialista országokon kívül Angliába éi az NSZK-ba is eljut, Közvetlenül a piacra Persze nem elég a zöldség' féléket megtermelni, ei is kel adni. A termelőszövetkezet as> ra törekszik, hogy mip*íl job* áron. — A zöldségfélék nyolevar százalékát leszerződtük £ MÉK-kel — mondja az elnök A szerződés biztonságot nyújt Az idén először azonban egy újdonságot is kipróiiá.lunk, a? áru egy részét közvetlenül mi szállítjuk a piacra Rendkívül előnyös ez, hiszen a fogyasztó­hoz gyorsan, írissen eljut az áru, s mindenki szívesebben vásárol friss zöldséget mint néhány naposat. Emellett hasz­nos a MÉK-nek is, hiszen nem kell szállítóeszközökről, embe­rekről gondoskodni. S végül a termelőszövetkezet is igen jól jár, mert remélhetőleg többet kap az áruért. Joliban óit ékesíteni — minién termelőszövetkezet! vezetőt, gazdát foglalkoztat ez a kérdés. A tarnabodiakat isi Éppen ezért a zöldségfélék húsz százalékát saját eladó he­lyükön, Salgótarjánban hoz­zák forgalomba. Ez is kísérlet, majd elválik, hogy sikerül vagy nem. — Szeretnénk minél többet termelni, s minél jobban érté­kesíteni — összegezni az elkép­zeléseket Kassa József, hogy a hetvenforintos munkageység mindig csak szaporodjon és so­hasem csökkenjen... Kaposi Levente 1967, április 12., szerda bán 2760 forint lesz a keres te, mért a pótlékokat már mt fizetik. — Lesz-e munka, mire sz míthatnak az áthelyezett b nyászok? — A Magyar Villamos M vekkel távvezeték-tartó os lopgyártásra évi 25 millió f rintos szerződést, kötöttün . Megkaptuk a megrendelé Alapanyagunk és a iegíont sabb gépek megvannak. Dar boló, kisebb gépek és jövő egy nagyobb csarnok kell, me az idén háromezer tonna 06 lopot gyártunk, de 1968-bí hatezer torma az igény és e teljesíteni akarjuk. Joggal t zakodhatnak az emberek, le munka — mondta Gömöri Is ván, a gépüzem vezetője. — Az új szakmában hof válnak be a bányászok? — Többségük jól, sőt, m. rém mondani, hogy reménye felül. Persze, a százfős mi helyben nagy igyekezettel sí gítenek a l égi szakemberek, lakatosok, szerelők, és heges: tők. Negyvenfős hegesztő és í fős lakatos tanfolyamot szei veztünk. A volt bányászok; anyagilag is érdekeltté tettü a szakma elsajátítására. Ursit Miklós, Bura József é£ Puszit István derekasan részt vess nek az - oktatásban. A tanfc lyamon pedig mindenki magi nak tanul. Ahogy elsajátítja tudást, úgy fog növekedni keresete. Már most próbálgal juk a teljesítménybérezést, i béralappal nem fogunk taka rékoskodni, ha meglesz a tél jesítmény, ha továbbra is gaz daságos lesz az üzem, a na gyobb keresetet senki ser fogja sajnálni az új szakma tanult bányászoktól. Gömöri István szavalva egyet értett Bodor Gyulc Hegedűs István, Virág 1st ván és bizonyára az üzen többi munkása is. Dr. Fazekas László Hallottam róla, és az újsá­gok is Írták. Aztán együtt számítottuk ki, hogy a mélyművelésben töltött 22 év után a régi és az új ke­reset különbözeiének 65 szá­zalékát, a tanfolyamra 10 szá­zalékot, a két gyerek után ötöt, összesen a keresetkülön­bözet 80 százalékát fizeti' Bo­dor Gyulának egy éven át ál­lamunk. Ez havonta 840 forint pótlékot tesz ki és a mostani keresettel együtt 2640 forintot vihet haza havonta Bodor Gyula. — Hegedűs Imre a nevem. Petőfibámyai vagyok. Itt is dol­goztam, leszámítva az 1050-es évet, amikor Tatabányára he­lyeztek. De akkor még nőtlen voltam. Most családdal, gye­rekkel hová mentem volna? Jó, hogy Petőfibányára hozták az oszlopgyártást. Csak mun­ka legyen é® fizessék meg az embert. Igaz, a szomszédom 3200-at keres Oroszlányban, de a múltkor panaszkodott, hogy amikor hazajött, egyéves kisfia nem ismerte meg, félt tőle. Kiszámoltuk, pontosan, papí­ron, hogy Hegedűs Imre, volt bányász, jelenleg gépüzemi munkás, aki tanfolyamon most tanulja a hegesztő szakmát, a kormány által megszavazott 200 millió forintból havonta 1035 forint pótlékot fog kapni és ezzel keresete 2835 forintra emelkedik. Virág István vájár és lőmes- ter volt, Petőfibányán 14 évig dolgozott. Január elsején az oszlopgyártáshoz került 6 is. — Mi a véleménye az új munkakörről? — Meg lehet szokni és ha­mar meg lehet tanulni az új szakmát. De egyelőre kevés a pénz... Gyors számolás, a rendelke­zések szerint Virág Istvánnak egy évig havonta 962 forint pótlék jár. Tehát a „tanuló- Istvánnak már ebben a hónap­A Petőfi altáró már meg­szűnt és erre a sorsra ke­rül a rozsaszentmártovi akna is, mert gyenge minő­ségű és drága szenet ter­meltek. Ezt az intézkedést gazdasági okok sürgették, ezt meg is érti mindenki, de jogos a kérdés, hogy mi lesz az áthelyezett embe­rekkel, hogyan boldogulnak az új munkahelyen' Mit mondanak önmagukról és hogyan vélekednek róluk a vezetők? Legutóbb ér­deklődtem a yetöfibányai gépüzemben. Először Bodor Gyulával, volt ecsédi bányásszal találkoztam. — Huszonkét évig dolgoztam a bányában. Nehéz volt ott­hagyni és nem könnyű az új szakmát megszokni. — A kereset? — Az a legnagyobb gond. A bányában 2850 forint volt az átlagom, a petőfibányai gép­üzemiben 1800 forintot keresel? az oszlopgyártásnál. Két kis­korú gyermekem van, otthon hiányzik az 1050 forintos kü­lönbözet — Tudja-e, hogy az állam sgy évig segíti a létszámcsök­kentés miatt áthelyezett bá­nyászokat? Mindez természetesen ■ ■ nemcsak politikai érdeik, s nem egyedül azért szükséges, hogy jól vélekedjenek rólunk a világban. Az idegenforgalom jelentős szerepet tölt be az or­szágok gazdasági életében: ser­kenti a kereskedelmet, sok embernek teremt munkaalkal­mat, és lehetőséget nyújt egyes elmaradottabb országok, vidékek fejlesztésére. Bizonyí­ték erre, hogy évente körülbe­lül 150 millió ember utazik, s ebből a turizmusból a bevétel 10 milliárd dollárra tehető! A magyarországi idegenforgalom — ha szerény mértékben is — szintén hozzájárul a népgaz­daság gyarapításához. Szá­munkra sem lehet közömbös, hogy ez az arány milyen mér­tékben és milyen ütemben nö­vekedik. Már csak azért sem, mert a külföldi turisták által itthagyott deviza százalékos arányában nyílik mód arra, hogy növekedjék az itthonról kiutazó magyarok száma. A nemzetközi idegenforgal­mi évnek minden bizonnyal nagy sikere lesz, hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok gyara­pításához, a turizmus fejlődé­séhez és eléri célját: „Az ide­genforgalom — út a békéhez.” Kapalyag Imre 1422 334 — átutazó volt. Az úgynevezett tranzit-utasok szá­ma tehát egyre jobban megkö­zelíti a beutazókét és feltéte­lezhető, hogy tovább növeke­dik majd az idegenforgalom évében, amikor a számítások szerint minden eddiginél töb­ben kerekednek útnak. A je­lenleginél több szálláshelyet keli biztosítani. Ennek szelle­mében kerül átadásra a Buda­pest toronyszálló, fejeződik be a margitszigeti Nagyszálló re­konstrukciója. Balaton füreden és Almádiban tovább folyik a szállodák építése, de szállóbő­vítésre kerül sor még több vi­déki városban is. Üj éttermek, szórakozóhelyek nyílnak a külföldiek által keresett üdü­lőhelyeken, tovább gazdagodik úthálózatunk, növekedik a benzinkutak, autójavítók szá­ma. Clkészült a sport- és kul­™ turális program. Csak néhányat említsünk: Az év leg­jelentősebb eseménye az Ide­genforgalmi írók és Újságírók Nemzetközi Szövetségének bu­dapesti kongresszusa lesz, amelyre mintegy 750 külföldi újságíró érkezik. Ugyancsak Budapesten találkoznak majd a nemzetközi ifjúsági utazási irodák vezetői is. Áprilisban „idegenforgalmi hónap”, május 10—17 között pedg „idegenfor­galmi hét” kerül megrende­zésre. Májusban avatják a Kőszeg—Rédics közötti Barát­ság útját, amely mentén má­jus 1-én a felkért külföldi ide­genforgalmi szervek vezetői facsemetéket ültetnek el. A külföldieket és hazaiakat egy­aránt érdekli majd az „Érté­kek. kincsek Magyarországon” című kiállítás, valamint a nem­zetközi repülőbélyeg-kiállítás. Természetesen ezeken kívül a szokásos fesztiválok, kiállítá­suk és kulturális, sportrendez­vények sem maradnak el. Az idegenforgalmi év sike­re nemcsak a felsőbb irányító szervek jóindulatán, vagy anyagi hozzájárulásán múlik. A megyei idegenforgalmi hi­vataloknak, a tanácsi szervek­nek minden eddiginél többet kell törődniük a helyi fejlesz­téssel, a műemlékek, történel­mi nevezetességek és érdekes­ségek karbantartásával, az új bisztrók, üzletek, helyi elszállá­solási lehetőségek teremtésé­vel. Sokkal több házigazdára lesz szükség, mint az idegen- forgalommal hivatalosan fog­lalkozók száma. Valahogy el kellene érni, hogy képletesen szólva „tízmillió idegenvezető” legyen az űrszágban; vala­mennyi állampolgár segítse a népek közötti barátság fejlődé­sét, fogadja szívesen a hozzánk érkezőt, ugyanakkor legyen büszke eredményeinkre, ha­zánk szépségeire, s mindarra, amit a munkáskéz alkotott a Legutóbbi húsz esztendőben. Alig akad olyan sajtóteí- " mók, amelyben az utób­bi hónapokban ne írtak vol­na az idegenforgalmi évről. Említésre került a vendéglá­tóipar felkészüléséről szóló tudósításokban, a kereskede­lemről írott információkban és a különböző idegenforgalmi vezetők nyilatkozataiban. Ha­sonlóan nagy a visszhangja a kezdeményezésnek az egész vi­lágon, an'.ióta az ENSZ 21. közgvűlésé közfelkiáltással fogadták el 12 ország javas­latát arról, hogy 1967-et a nemzetközi idegenforgalom évének kell nyilvánítani. A tekintélyes világszervezet, az ENSZ, amely fontos világ- politikai kérdésekben hozott már határozatokat, felhíváso­kat, ezzel az intézkedéssel rangra emelte az idegenforgal­mat. A turizmus, amely a legutóbbi 15—20 évben indult rohamos fejlődésnek, így mé­reteinek és jelentőségének meg­felelő helyet kapott. Évente milliók kerekednek fel, hogy lássanak, szórakozzanak, gya­rapítsák ismereteiket. Minden­kit vonz a távoli tájak — vagy a szomszédos országok szép­sége, természeti gazdasága. De nemcsak egyszerűen erre kí­váncsiak az emberek. Minél többet kívánnak megtudni más országok történelméről, történelmi nevezetességeiről: vonzó bekukkantani más né­pek kultúrájába, ismerkedni életkörülményeikkel, évszáza­dos vagy legfrissebb szoká­saikkal. Egy-egy ilyen látoga­tás után többnyire másként látják az illető országot vagy lakóit, megváltozik a véle­mény. Sokszor elmondták már, akik távolabbról érkeztek ha­zánkba, hogy nem is gondolták volna, milyen nagy eredménye­ket értünk el, mások meg azt ecsetelték, hogy egészen más­féle életről olvastak az ottani sajtóban. A tömeges látogatá­sok fejlődésével válik mind jobban ismertté például a nyu­gati turisták előtt, hogy Ma­gyarországon már nem csikó­sok élnek, s hogy a pusztánál szebbek városaink, falvaink — korszerű életet élünk —, s még hozzá nem is rosszul. A baráti országból érkezők viszont arról győződhetnek meg, hogyan épül nálunk a szocializmus, közelebbről is megláthatják azokat az embe­reket, akikhez a közös eszmék szálai fűződnék. Akik látogatják egymást — ismerkednek. Barátokat sze­reznek, többnyire máskor is visszatérnek. így válik az ide­genforgalom a béke és a ba­rátság követévé, ami az egész emberiség előnyére válik, hi­szen szerte a világon mind több lehetőség nyílik az embe­rek közötti érintkezésre, elő­segítve a nemzetközi feszült­ség enyhülését. r É ppen ezért kezdeményezte az ENSZ, hogy 1967-et az idegenforgalomnak, a né­pek barátsága szimbólumának szenteljék. Híven fejezi ki ezt az év jelszava „Az idegenfor­galom — út a békéhez”. Ezzel is el kívánják érni, hogy a kormányok ismerjék fel az idegenforgalom jelentőségét, segítsék elő fejlődését azzal, hogy elhárítják az akadályo­kat, enyhítik a politikai és gazdasági okok miatt létreho­zott különböző kötöttségeket. A felhívás — legalbbis az eddigi jelzések szerint — meg­értésre talált. A legtöbb or­szágban megkönnyítik a vízu­mok beszerzését, Jugoszláviá­ban pedig úgy tervezik, hogy egy évre eltörlik a vízumköte­lezettséget. Nagy építkezések és előkészületek folynak a Szovjetunióban, ismét előbbre lép az idegenforgalomban Bul­gária. Belgiumban például egyezményt kötöttek a rádió­val, televízióval és a nagy saj­tóorgánumokkal, hogy a közön­séget állandóan és minél job­ban tájékoztassák azokról a kulturális lehetőségekről, ame­lyeket az idegenforgalom nyújt. Az ottani postaügyi miniszté- riu emlékbélyeget bocsát ki a nemzetközi idegenforgalmi év alkalmából; kampányt in­dítanak az idegenforgalom alapját képező foglalkozási ágak népszerűsítésére, és min­dent megtesznek, hogy a ven­dégek kedvezőbb fogadtatásban részesüljenek. Az előkészületekből kiveszi részét hazánk is. Tavaly több mint hárommillió külföldi járt hazánkban, közülük 1 603 I ’2 kifejezetten magyarországi i Üti céllal jött, a többi —*

Next

/
Thumbnails
Contents